Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-23 / 198. szám

DUNÁNTÚLI VJlÁC PROLETÁRJA! ECYEfÜLJETEK! NAPLÓ A MAI SZAMBÁN: Gyoralista m Ötéves Terv kölcsön kilencedik aoraoiá- sáróL (2. és 4. o.) — Külföldi hírek. (2. o.) — Előztük meg Csongrád és Somogy megyét. (3. o.) — A repülő- napon. (S. o.) — Újra a rendes kerékvágásban. (8. o.) — Segítség! Dögszag! (4. o.) MDP B ARA N YAM EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM ARA SO FILLER HÉTFŐ, 1954. AUGUSZTUS 23. Mackó Lajos — a szocialista munka hőse Szived Kálmán, a mágocsi Rákosi termelőszövetkezet elnöke, Háy Jó­zsef, a mohácsszi­geti állami gazda­ság kombájnosa, Arató Ferenc moz­donyvezető és Je- lenszki János,, a pécsbányatelepi DÍSZ frontbrigád vezetője után Ba­ranyában már öt kiváló férfi mellét díszíti a legmaga­sabb kitüntetés: augusztus 20-án, a munkás-paraszt szövetség nagy ün népén Mackó La­jos elvtárs, a Be- remendi Vörös Csillag Állami Gaz daság kombájnvezetője is átvette a Népköztársaság Elnöki Tanácsától a szocialista munka hőse aranycsilla- gat a Magyar Népköztársaság Érdem­rendjével együtt. Mackó Lajos elvtársat, megyénk pótképviselőjét nemcsak szűkebb hazájában, Beremend környékén, a siklósi járásban és Baranyában is­merik. Háy Józseffel folytatott, ara- tásról-aratásra magasabbra csapó versenye során az egész ország meg­becsülését és tiszteletét kivívta a normákat messze túlszárnyaló telje­sítményeivel. De Mackó elvtárs töb­bet tett az elő­irányzaton felül végzett munkánál: keze alól a sztahá- novista kombájn­vezetők olyan hír­neves nemzedéke nőtt fel, mint Daka Sándor és a töb­biek, akik szin­tén mesterük nyo­mában, az orszá­gos ranglista élén haladnak. Amikor a gabonák fogytá­val leszállt gépé­ről — messze csa­ládjától, az ország másik felében kü­lön tanfolyamon képezte ki egész teleken keresztül az arató-cséplőgépek leendő veze­tőit, hogy ebben a legnehezebb mező- gazdasági munkában minél eredmé­nyesebben segíthessék gépeikkel a termelőszövetkezeteket, állami gazda­ságokat, ahol lehet — az egyénileg dolgozó parasztságot is. Baranya dolgozó népe, a bányá­szok, munkások parasztok, értelmi­ségiek, a fegyveres erők beosztottjai köszöntik Mackó elvtársat, a kiváló kombájnost, a szocialista munka ötö­dik baranyamegyei hősét. Újabb munkasikereket, nagy teljesítménye­ket, jó egészséget kívánunk becsület­tel végzett munkájához! fllvenhat egyénileg dolgozó parasztot tiintettek ki a „M nlagazda“ címmel és jelvénnyel Pártunk Központi Vezetősége és a Minisztertanács, azokat az egyénileg ' dolgozó parasztokat, akik derekasan harcoltak a többtermésért és az állam iránti kötelezettségek teljesítéséért „Mintagazda“-címmel tűntette ki. Megyénkben a „Mintagazda“ címet és jelvényt a következő egyénileg dolgozó parasztok érdemelték ki: Sándor János Magyarboly, Botka J^nos Szajk, Tóth József Bükkösd, Kolinics József Szentlőrinc, Ibrix János Markóc, Jeki János Zádor, Gajdon Dezső Drávaiványi, Tamás Géza Bürüs, Fekete Sándor Sellye, Papp Jenő Drávátok, Dálnoki Árpád Pécsvárad, Lőtscher Péter Ofalu, Troha Flórián Drávaszabolcs, Kovács Miklós Turony, Barbarics András Szigetvár, Kékesi József Mozsgó, Hegedűs József Kistamási, Kántor Béla Feked, Csóka András Feked, D. Szabó János Zengővárkony, Rad- nai János Mecseknádasd, Kácsor Lajos Pécsvárad, Horváth Imre Szi­lágy, Kocsor István Nagypall Schneider Vilmos 'Eilend, Varga Ist­ván Berkesd, Tótvizi Gábor Szeder­kény, Simon Sándor Martonfa, Ró- i asa Ferenc Kiskassa, Halasi János Kisnyárád, Czengruber János Bük­kösd, Horváth János Szent'őrinc, Takács Géza Gilvánfa, Ferizs József Sósvertike, V. Kiss István Várad, Barics Pál Felsőszentmárton, Vass János Zaláta, Bányai Adám Nagy­pall, Szabó Imre Hidas, Rózsa Sán­dor Zengővárkony, Király János Sámod, Jernovics János Szigetvár, Ily Gyula Somogyapátí, Háttá Dániel Nyugatszenterzsébet. Mikó János Nemeske, Schrempf András Feked, Morschauser József Maráza. Német János Hidas. Gábor László Mecsek­nádasd. Bátai P. Antal Szilágy. Hor­váth Iliire Szilágy. Farkas Mihály Eilend, Kiss Gáspár Kékesd, Molnár Mátyás Kátoly. Cinege Lőrinc Sze­derkény. A Minisztertanács intézkedett a mintagazdákat megillető kedvezmé­nyekről is: A mintagazdák ingyenesen látogat­hatják az országos, valamint megyéik ben rendezett mezőgazdasági kiállí­tásokat; egy éven keresztül ingye­nesen kapnak egy mezőgazdasági szaklapot; ingyenesen és rendszere­sen (névre szólóan) megkapják a mezőgazdasági tárgyú brosúrákat; az országos és a megyei kiállításon kü­lön kiállítási helyiség áll rendelke­zésükre s a helyi tanácsoknak gon- doskodniok kell róla, hogy a dolgozó parasztság részére iuttatott kedvez­ményekből (minőségi vetőmag, te­nyészállat, műtrágya stb.) elsősorban a mintagazdák részesüljenek. Köszöntjük Baranya mintagazdáit! Megjutalmazták megyénk három legjobb termelőszövetkezetét Alkotmányunk ünnepén a megyei pártbizottság és a megyei taná.s há­rom termelőszövetkezetet részesített pénzjutalomban a tsz megszilárdítá­sa terén elért eredményeikért és ki­váló munkájukért. Az első helyezést a siklósnagyfalusi Üj Élet tsz tagjai > érték el. Másodikak a hetvehe yi Sztálin, harmadikak a Bán Űj Elet tsz tagjai, akik 3000, 2000, illetve 1000 forint értékű rádió és könyvjutalom­ban részesültek. A SIKLÓSNAGYFALUSI ÜJ ELET termelőszövetkezet tagjai már évek óta kiválóan gazdálkodnak. Annak ellenére, hogj idén nem kedvezett az időjárás, a tsz termésátlaga jóval felülmúlta az egyénileg dolgozó pa­rasztokét. Eddig 3 kiló búzát, fél kiló éipát és 8 forintot osztottak ki előlegként egy-egy munkaegységre. A jól dolgozó tsz tagoknak szépen jövedelmez a szövetkezeti gazdaság. Varga József feleségével és lányával Együtt ünnepelt megyénk népe Kedves vendégek a Komlói Erőműben Kedvet vendégeket hozott a teher­autó 20-án a Komlói Erőműbe. — A baranyaszentgyörgyi Uj Elet tsz tag­jai jöttek el ide viszonozva a komlóiak látogatását. A bejárat homlokzatán szívélyes felirat fogadja őket. „Üdvözöljük a mezőgazdaságból érkező vendége­ket." Ez az első alkalom, hogy tsz- tagok látogatnak el az erőműbe. Az erőmüviek már többször segítettek nekik gabonát aratni, behordani, — most is egy motort tekercselnek át. amely a kalapácsmalmot hajtja majd. Először a vártirodába vezet a ven­dégek útja. Nem sokat kell kérdez­ni, mi újság falun, beszélnek ők ma­guktól is. — Már egy héttel ezelőtt elcsépel­tünk — mondja Glassz Mihály. S T>e is adtuk az előírtat — told­ja meg egy vigkedélyü bácsika. — A tanács megszervezte az éjjel­nappali csépiéit, így a jövő héten, talán még hamarább, a község is végezni fog — folytatja a tanácsel­nök. — Akkor mi « eldicsekszünk — veszi át a szót Cserfa Péter, az üzem kalorikus mérnöke. — öt év óta még egy órányit sem álltak gépeink, az­óta folyton-folyvást áramot terme­lünk. — Mégis előfordul, hogy elhalvá­nyodik egyszer-másszor a fény. — Ez már az elosztók dolga — hangzik a válasz. A derűs vita után arról hallanak a vendégek, milyen az üzem, mennyi szenet emészt meg egy nap, stb. Az­után elindulnak megnézni az üze­met. Utunk először a hűtőtorony mellett visz el. ahol a kondenzvizet hűtik a kívánt fokra. Látjuk az újonnan épült 100 méter magas sárgatéglás gyárkéményt, a transzformátor állo­mást. óriási számokat hallunk a ka­lauzoló mérnöktől, ilyeneket: kilenc millió liter víz kell egy nap, a ke­mence torkában 1400 Celsius fok a hőmérséklet, 35 ezer Voltos áram indukálódik a generátorokban. Az üzemlátogatás után a kulturház ba megyünk, ahol éppen képkiállí­tást rendeztek, a régi és új várost ismerjük meg fényképfelvételekről. Egy óra felé érkezünk a „Sport" ét­terembe. összetolt, megtérített asz­taloknál folyik tovább a beszélgetés, itt már csak a párttitkár, Gaspari elvtárs kalauzol bennünket, mert az erőmű, ünnepnap is dolgozik. Egész délután tart még az ünnep­ség. Együtt örülünk, együtt nevetünk a Vidám Parkban. Jókedv, vidámság uralkodik mindenütt, dolgozó parasz­tok és munkások gondtalan szórako­zása ez. G. S, A porcelángyáriak és pellérdiek találkozója MÉG AT IDŐ IS kedvezett Kora délelőtt érkeztek a vendégek Pel- lérdre. Hamar megismerkedtek az árnyékos parkban a falubeliekkel, az Alkotmány tsz' tagjaival és az egyé­ni dolgozó parasztokkal. De ez csak a kezdet volt, bevezetője az ese­ménydús napnak. A délutáni ünnepséget izgalmak­ban és meglepetésekben bővelkedő labdarúgómérkőzés előzte meg. — A kissé elbizakodott és feltétlen győz**- lemre számító tsz-„fiatalok‘' és a gyári „öregek" csapata lépett pályá­ra. Nagy. meglepetésre 4:2-re győztek az „öreg" fiúk. méghozzá megérae- melten. Alig csitultak el a mérkőzés igyes részleteit tárgyaló barátságos viták, máris megkezdődött a sokáig emlékezetes ünnepséggel egybekötöt* kultúrműsor, amelyet Rónaki elvtárs a falu párttitkára nyito-tt meg. Az ünnepi beszédet Pravicz József elv­társ, tanácselnök mondotta. Eközben folyt le a hagyományos kenyérszegé' ünnepsége. Majd Pravicz elvtárs. a Porcelángyár igazgatójának egy fris­sen sült Kenyeret nyújtott át A tsz oárttitkára pedig aranyló búzakoszo­rút adott a gyár párttitkárának. Ez­737 munkaegységet szerzett eddig, előlegként 25.80 mázsa búzát, 14,74 mázsa árpát és 5896 forintot vittek haza. ; A HETVEHELY1 SZTÁLIN tsz- ben az utolsó hetekben 14 egyéni gazda jelentette: zárszámadás után belép a tsz-be. Cséplésben, begyűj­tésben égj aránt oéldát mutatnak. Az Alkotmány ünnepére teljesítették egészévi gabona- és élőállatbeadásu­kat. A BARI ŰJ ELET termelőszövet­kezet tagjai az aratás előtt fogadal­mat tettek, hogy az aratást és a cséplést Is nyolc nap alatt befejezik és augusztus 20-ra teljesítik gabona­beadásukat is. Fogadalmukat jóval a határidő előtt teljesítették. Gabonatermelésben is kiemelked­nek a megye termelőszövetkezetei közül, őszi árpából 14.80, zabból 9.80 mázsás termést takarítottak be hol- dankint. Rendszeresen hizlalnak ser­téseket szabadpiacra, után a porcelángyáriak adták át ajándékaikat a falu legjobb dolgozói­nak: hét tsz-tagnak és három egyéni gazdálkodónak. Az Alkotmány tsz- nek pedig 100 tányért és 200 bögrét ajándékozott a Porcelángyár. Ünne- oélyes és szép percek voltak ezek. A kedves külsőségeik Is arról tanús­kodtak, hogy népünk egysége szi- 'árd és megbonthatatlan. Ezt követően sorban peregtek a műsorszámok. A pellérdi úttörők és óvódások énekeltek és szavaltak majd a falu úttörő és DISZ tánccso- oortja szórakoztatta a vendégeket. A Porcelángyár részéről a bábcsoport aratott igen nagy sikert, tanulságos ás időszerű jeleneteivel, amiért első­sorban Nyerges Istvánt illeti eresé ret. A gyár népitánccsoportja is fel­lépett. Ferenczi Marika, a 14 tagú csoport legrégibb és egyben legaktí­vabb tagja két nap múlva is ígv frtlékezik vispza: — KEDVÉBEN FOGADTAK ben­nünket. végig lelkes és vidám volt n hangulat mindkét részről Főleg mi, táncc»ok barátkoztunk hamar össze. Legemlékeze* csebb számomra a gyönyörű parik, a tó és a mellette lévő romantikus műbarlang. Jó vol­na többször találkozni a pellérdiek- kel... Ja és csak reggel jöttem én is haza. mert addig tartott a tánc. MINT A LEGTÖBBEN. Mert olyan jól érezték magukat, hogy az este fél 10-es vonatra szóló retúrjegyet nem használták fel, hanem inkább külön buszon jöttek egy órakor. De a legtöbben csak reggel búcsúztak el az új barátoktól. — Kell ennél be­szédesebb bizonyíték? — Szeretettel fogadtak minket., —■ mondja Zentai Pali bácsi, majd rá“ ér egy „szakmai“ kérdésre. — A bor szintén nagyon jó volt. Én eleget Is ttam, ízlett. De nem lett baj, sőt még hazafelé is egész úton énekel­tünk ... Erről van szó, — ha szükség van rá, segítünk a munkában, de gyütt is tudunk mulatni, szórakozni. A pellérdiek és porcelángyáriak vem ezt. sem amazt nem felejtik el. Most vasárnap a gyár kőműves- és tcsbrigádja megy a tsz-be segíteni. Szeptember 3ő-re pedig a Porcelán­gyár hívta meg a pellérdi tsz-tagokat ás egyéni dolgozókat — röviden a oellérdieket — kultúrműsorral egy­bekötött szüreti mulatságra. Milliós értékek cseréltek gaidát az Ünnepi Vásáron fL yönyörű reggelre éb- redt 20-án a város, még kívánni sem lehetett volna szebbet. Már kora hajnalban megindult az emberár a vásártér felé. Vonatok szállították a fa­lusiakat, autóbuszok a bányászokat, szekereken jöttek a közeli községek­ből. A bányászok egyen­ruhát öltöttek, ünneplőt a tsz tagok, egyéni gazdák és duzzadó pénztárcáikkal elvegyültek a sokaságban. Szép volt, ünnepi volt a vásár, több heti lelkiis­meretes, hozzáértő munka eredménye. Az ízlésesen elhelyezett pavilonokon piros és nemzetiszínű zászlókat lengetett a szél, jelmondatok, zeneszó fo­gadta a látogatókat és árukkal roskadásig meg­rakott polcok előtt sora­kozhattak az emberek. Alkudoztak, beszélgettek, örültek, hisz mindenki megtalálta számítását, mindent vásárolhattak, amit már hónapok óta terv bevettek. Horváth Márké pécs- udvardi 10 holdas dolgozó paraszt e'őször papucsot vett. — Nem lehet mind­járt a legnagyobbnál kez­deni — mondta falubeli­jének, Sokácz Mihálynak. — De ez csak a kezdet. Mindjárt jön a fiam. az­után ekét is veszünk. A termelőszövetkezetek dolgozói is eljöttek, hogy vásároljanak vagy elad­janak. Schunk Nándorné, a püspöklaki Vörös Csil­lag termelőszövetkezet dolgozója a Kiskereske­delmi Vállalatnál kissé bizonytalankodva üstház után érdeklődik. — Tessék választani— mutat az elárusító az üst- házakra. Pár perc és gazdát cse­rél az üstház. Nagy szó ez: üstházat venni. Ez­előtt egy évvel híre-ham- va sem volt. S most. íme háromszázhárom fo­rintért akár ötöt is ve­hetne. Mester István két és félholdas átai dolgozó pa­raszt répadarálót szemelt ki magának. Tolna Já­nos belvárdgyulai dolgozó paraszt háromlevelű, mag takaró boronát keres. A lig pár óra telik el, s máris harminckét tűzhelynek akad gaz­dája. Sokan szeretnének kettes ekét vásárolni. Sajnos, az eladók erre a kérésükre csak nincs-csel tudnak válaszolni. Sokan veszik körül a Ka­posvári Bőripari KTSZ lószerszámait. Ifj. Borbás József szilágyi egyéni gazda is ott sürög-foroga nézők között. — Kell a szerszám, hi­szen a régit már elnyűt- ték a lovak. Meg aztán rossz szerszámmal a kutya sem szeret dolgozni. A jó gazda szemével vlzsgálgatja, néze­geti a szerszámokat, míg végülis megakad a sze­me az egyiken. Szép. is, erős iá. Ez jó lesz. És máris számolja a 2487 fo­rintot. Megérte, jó árut kapott a pénzéért. Az állatvásárban szinte kibírhatatlan a zsivaj. Jó jel, a nagy felhajtás ál­latállományunk fejlődé­sét mutatja. Kablár Ká­déné szökédi parasztasz- szony ketrecében négy malac sivalkodik. Hármat otthon hagyott. Jók lesz­nek azok jövő télire. Ezt a négyet meg eladja, ha akad vásárló. Hogy vásárló akad-e? Akár tucatjával! Parragi Ede, Széchenyi-aknai ak­nász alkudozik Habiamé­val. — Hogy adja? — ötszázötven Rövid alku s ötszázért elkelt az első pár malac. Az Állami Áruház pavi­lonja előtt is nagy s for­galom. Az első napon csu­pán ruházati cikkekből 500.300 forint volt •< be­vételük. A Pécsi Ruhá­zati Bolt pavilonjában is 410.000 forint értékű ru­hanemű kelt el. Gradwohl János, Béta-aknai vájár is itt vette fiának és lá­nyának a kabátszövetet ezernégyszáz forint ér­tékben. Még csak délelőtt van, de a Vendéglátó Vállalat és a földmű vessző vetke­zetek pavilonjában márts hangos a jókedv, a vásár után itt fogyasztják el az áldomást. A Duna‘.zek- csŐi Földművesszövetkezet halászcsárdájában kora reggeltől fortyog a ha­lászlé. Mellette gyerme­kek hancuroznak és megállás nélkül fújják a sipokat és harmonikákat: |J ár dél felé jár, s a ™ hőség ellenére nemhogy fogyna, szaporo­dik a sokaság. Elégedet­ten, jó hangulatban tá­voznak, akik már vásá­roltak, hogy újaknak ad­ják át helyüket. Nekik is jut — van bőven min­denből . [• ff*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom