Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-20 / 197. szám
1954. AUGUSZTUS 20. NÄPEö AMIÓTA .TANÚ IKBAN a rettentő havazásban gépeikkel egészen Szigetvárig utat tapostak és azokban a csontig ható hidegekben húsz kilométerről vontatóval hordták a falusiaknak a kenyeret — a mozsgóiak nagyon megbecsülik a traktorosiskola hallgatóit. Most, Pünkösd napján is az egész társaság a földművesszövetkezeti csárdában aprózza a frisset, járja páronként forogva, vagy karéjba — fogózva a menyecskékkel, lányokkal a csárdást — ez nem is volna kár! Egészségére válik annak is, aki táncol, annak is, akit táncoltatnak — hanem már felvirradt a júniusi reggel és csak nem talál haza egyikük sem. De lámcsak?! Az új Igazgató a kastélyablakból figyeli a különös menetet. Előbb csak egy kéz markolja a kőkerítést, majd fellükken a hozzátartozó fej is, azután átkerül a két láb. Egy huppanás — óvatos körültekintés és Kiss János, aki a Ganz Villamosságiból jelentkezett traktorra — beérkezett az udvarra. A második is ... Bokán felül érő nadrágjáról megismeri: a Ho- gyecz! Már visszaérkezett volna? Tudnivaló, állandóan elszökdösött, jelentkezett már a tűzoltóknál, pénzügyőröknél, kutatgatja, hol, kényelmesebb az élet, de mindig visszahozza a gyomra ... De már itt is óvakodnak az ablak alatt, lábujjhe- gyen.Vállukon — ugyan, honnan a pokolból kerítették — egy hatalmas létra. Támasztják az erkélynek — két perc és elnyeli őket a szoba sötétje... ...SZÓVAL, a differenciál arra Szolgál, hogy a traktor két hátsó kereke között az esetleg előforduló különböző ellenállásokat kiegyenlítse... A fagyott arcú Illés tanár a traktormetszeten magyaráz a színek alatt. Kiss János árnyékot és félreeső helyet keresve a többiek háta mögé húzódik, karikás szemmel, de már szólítja is. — Feleljen Kiss elvtárs, milyen részekből áll a differenciál? — A differenciál... az R. 35-ösön és a G. 35-ösön, meg mindegyiknél... Oldalt billenti a fejét, de csak minden második szavát érti Ábrahám súgásának. — Van ott négy bolygó kerék, azután tányérfogaskerekek... Menynyi? Hát... — Abrahám és Kiss elvtársakat kérik a pártirodára! Soha jobbkor nem szólíthatta volna el az új igazgató. Már kiverte a veríték kínlódásában, meg Illés vizsgálódó tekintetére, hiába, a másnapos ember nehezen kapcsol. Hű, csak nem ezért hivatják ide is?! A pártirodán már bent szoronganak Kutyánszky, Abrahám, vele együtt még vagy tízen. Ki Szolnokról, ki Pestről, ki Miskolcról keveredett ide — csak' egy a közös bennük: kommunisták. — Elvtársak, ma reggel négy éjt- szakai kimaradó, Hogyecz György és társai megtagadták a felkelést. Betegek — mondják — elküldtem őket orvoshoz. A csendesszavú, szemüveges fiatalember nem kiabál, nem fenyegetőzik, jobban bántja mégis az embert, mintha az asztalt csapkodná, meg ordítana ... Hallgatagon vonulnak ki újra a napfényes udvarra, csak Kis János keríti el cifrán, ahogy becsukódik mögöttük az ajtó. Hogy az isten ... azt a semmirekellő Hogyecet. Nem melós az, hanem csavargó! Velünk veszik egy kalap alá? En is úgy szöktem be a létrán, nem tagadom, de reggel hat óra óta újra talpon vagyok! Beteg?! Eszi a fene, szimulál a szemét, majd én felébresztem, tudom isten! ALSZANAK AZOK másnap reggel is, mint a güzü. Úgy hortyog- na.k, hogy csak úgy rezeg az ablaküveg. Ha valaki elkopog ajtajuk előtt a köves folyosón, akkor meg nyögnek, csikorgatják fogukat nagy fájdalmukban. — Voltak-e orvosnál? Magához beszélek, Hogyec, feleljen! Kidugja képét a pokróc alól, zavaros szemmel méregeti az igazgatót. — Ilyen betegen? — Hát jó. Orvoshoz nem mentek és a gyomruk fáj. Rendben van. Én nem akarom. kárukat a nehéz ételekkel. Ezután, míg az orvos mást nem rendel — teát kapnak. ... A tantermekben éppen az ideológiai órát tartották, amikor Abrahám odasúgja Kissnek: Hallottad? Herbateóznak a betegeink. Fordul a másikhoz, már nem bírják ki nevetés nélkül, a pad alatt, a drótnélküli távírón száll a hír: , teáznak a Hogyecék... Tizenegykor megszaporodik az osztály! A másik három „gyomorbajos“ hamar kikúrálta magát a teával. En. gedélyt kémek résztvenni a foglalkozáson. Az erkélyes szobában Hogyec lobogtatva szárítja a levélen a tintát. Megnézi, nem kenődik-e még, azután újra elolvassa. „A földművelésügyi miniszter elvtársnak. Én, Hogyec György jelentem, hogy itt Mozsgón kiszúrnak az ipari melósokkal. Jöjjenek ki, nézzék meg itt fekszek elgyengülten é& csak teát adnak. Intézkedjen, mert megírom a Szabad Népnek." Lenyálazza a borítékot, és hogy mindenki lássa, odaadja a kézbesítőnek. — Vigye pajtikám, megfúrom én ezeket a balekokat, hűhű. Az a szemüveges isten itt börtönt akar csinálni. Mi? Pajtikák, hát kaszárnya ez itten? Toll a fülükbe, majd én megmutatom... ...IGAZGATÓ ELVTÄRS azt üzeni a Hogyec, hogy ha dolga van vele, akkor menjen fel hozzá, ne hívogassa, mert az ő szobájától az iroda éppen any- nyira van, mint az irodától az ő szobája, minekutána ... — hogy is mondta? Pironkodik a hírhozó, de nem mondja ki ... A négy napja érkezett fiatal igazgató érzi — most dől el az ő csatája — sikerül-e ebből a szétzüllesztett, szabadijára engedett társaságból becsületes, dolgos tanfolyamot szerveznie. Nemcsak egy ember, a Hogyec sorsa* dől itt el, Jianem hetven traktorosé. Mit csináljon? Legszívesebben felmenne és úgy .. De az indulat rossz tanácsadó ... • — Menjen be, amíg jól jár! Felpattan az ajtó, Hogyec őgyeleg be rajta csapzottan, mögötte a fagyott- arcú Illés, meg a Krausz tanár, aztán Kiss János, meg Ábrahám. Hogyec zavart és csapzott. Dehát. ha már kihúzták az ágyból, majd megmutatja ezeknek ... Balvállát nekiveti a falnak, jobblábát bero- gyasztja, zsebébe süllyeszti kezét és elbűvölő mosollyal rákezd: — Hivattál, apikám? Hát itt vagyak ... Olyan kihívó, határtalanul szemtelen, hogy az indulat keresztültör minden erkölcsi gátat. Nyúl a szék után, ráförmed. Feléje lép, Hogyec szeme kikerekedik, a falnak hőköl, kirántja zsebéből a kezét, dadogva hátrálna, de nem leli a kilincset... — Ne, ne... Tessék, mit parancsol ... — MARKUS IMRE A NEVEM, mától kezdve én vagyok az igazgatója ennek a tanfolyamnak, együtt dolgozunk, hosszú időn keresztül, illik, hogy megismerjenek. Parasztgyerek vagyok, a felszabadulás után végeztem az általánost, utána munka közben kijártam a gödöllői Mezőgazdasági Akadémiát is. Munkásember vagyok én is, mint Önök. És mint, aki egész életén keresztül .két kezével szerezte kenyerét, kijelentem — nincs köztünk helye a lógósoknak! Hogyec Györgyöt kizárom az iskolából. Azonnal hagyja el a termet! A balsarokból, hátulról, ahová nem esik a villanyfény, mozgolódás támad. Kockás ingével átbukoácso1 a padok között — senki sem nyit neki utat... EGY HÓNAP MÚLVA vizsgáztak — Kissnek újra a differenciál jutott, de elsorolt mindent akkurátusán. — Ábrahámnak is, neki is kezében a papír: bizonyítja, a Földalatti Vasút kétszeres sztahánovistája, ő, a Ganz Villamossági sztahánovista magkészítője a földeken, a traktoron is megállja a helyét. Munkások ők ott is, egy nagyszerű osztály segítsége falun, valahol kecskeméti, vagy ceglédikörnyéki homokon ... g usogó fák lomb- karimája alatt ju tunk Sikondára. Nagyon rövid itt a látóhatár. Erdőborította he gyek koszorúzzák areu mából, köszvényes máj- és vesobán tataiaktól gyógyuló bányászok fürdőjét. Huszonhét évvel ezelőtt csobbant itt gyógyvíz először. — A Salgótarjáni Kőszénbá. nya Részvénytársaság 1927 novemberében azzal az elhatározással indította el az első fúrógépet, hogy szénbányát nyit. A fúrólyukból egyszerre csak melegvíz tört elő. Csalódottan szerelték le a gépeket és be akarták tömni a forrást. Csak • nagysokára épült meg a fürdő, mikor megtudták, hogy a forrás vize ásványvíznek is palackozható. A papi birtokon először kisebb, később nagyobb fürdőt építettek, majd nagy szállodát. Külföldiek, meg a tehetősek gyógyultak itt ekkor. Ma világos pizsamában, köpenyben bányászok sétálnak a medencék, a szanatórium környékén, 1963-ban nyílt meg itt a bányászoknak éjjeli szanatórium. Éjjeli szanatórium? Igen! A reuma- és köszvénybántaknas betegek gyógyulnak itt éjjel. Reggel innen indulnak munkába, — vagyis autóbusz viszi őket a munkahelyre. Éppen délután van, ahogy megérkezünk. A kis weekendház-szerű büffé körül betegek tár salognak, sört isznak, mások cigarettát vásárolnak. Bent a szanatóriumiban nagy a csend. A fotelos, per- zsaszőnyeges társalgóban kíváncsi fejek hajolnak a sakktábla fölé, Amott a makkászról beszélnek, másutt meg valamilyen könyv olvasásába vannak elmerülve. A belépő foteljait ie elfoglalták, mert éppen most rendel az orvos. Először megállapítják a részletes diagnózist, s utána megkezdődik a kezelés. Jirászek Antal, a pécsi szénmosó karbantartó műhelyének művezetője ül az egyik karosszékben. — Az elvtársnak mi baja van? — szólítjuk meg. — Sok a lépcső a szén mosóban, s a 10 emeletet már 1927 óta járom — mondja. — Sok vízzel is bánunk és így reumás lett a lábam, meg a derekam Is hasogat néha. Most egy hónapra utaltak be a szanatóriumba. — S a három nap már hozott javulást? / M osolyogva válaszol. — Igen, erről már örömmel tudok beszélni. Háromszor füröd- tem és mintha köny_ nyebbnek érezném magam, a lábam is.köny- nyebben mozog. Remélem, ha letelik az egy hónap, már a derekam is könnyebben hajlik. — Először van üdülőben? — Nem, a felszabadulás óta, minden évben üdültem. Egyszer Hajdúszoboszlón, már többször itten, s jövőre Harkányfürdőre megyek. Köziben a székek gazdát cserélnek, mert az orvosi rendelő kilincsét egymás kezébe adják a betegek. Olajos János dr. vizsgálja a bányászokat, s igen alaposan. Ahogy itt mondják: „tetőtől talpig“. A vizsgálat alapján dől el, hogy holnap kit maszíroz, vagy kit pakol iszapba Kovács Lajos, a szanatórium masszőrje. Akinek rövidhullámú kezelésre van szüksége, megkapja. Két kvarclámpa segít a gyógyulásiban, s mint megtudjuk dr. Olajostól, hamarosan ismét gazdagabb less a szanatórium, működésbe lép a röntgen- szoba Már itt is van a röntgen-gép, csak a szobát kell berendezni. — És hogy telik egy nap? — Ez igen változatos. Reggel négykor van ébresztő. A reggeli kávéból, kakaóból, vajas, vagy zsíroskenyérből áll, utána kézhezveszik a tízórait, vagy ahogy itt mondják, a „sich- tescsomagot", s a busz a munkahelyre szállítja a betegeket. Délután 4 órakor van ebéd, ami igen bőséges, 15— 17 deka hús jut egy fejadagra. Délután 4—* 5-ig pihenő. J£gy hónapig „lakói“ a szanatóriumnak a gyógyulásra beutalt betegek, ekkor válnak meg a festői szépségű Sikonaától. 1963 óta többszáz bányász szabadult meg itt a bántó, gyötrelmes m reumától, köszvénytől, vese- és májbán talmaktól. — A felgyógyult betegek igen hálásak a szanatórium személyzetének, nem egyszer úgy kell lebeszélnie a gondnoknak, Somlai Ferencnek a betegeket az ajándék vásárlásról. A szeretet, a köszönet jelelt így is megtalálni. Ott őrzi a társalgóterem fala a rézből esztergált miniatűr fejtőkalapácsot, csil lét, bányászlámpát A felgyógyult bányászfestők képei díszítik a falat, sajátkészítésű szobrocskákat látunk a fehérre zománcozott kandallókon. asztalokon. Gulyás Ernő
