Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-20 / 197. szám

ti IM A P E Ö 1954. ALGUS:^|WJS 20. " ÓTTÖRŐ-iBÜL# fk MECSEKEN Köszönöm, Professzor elvtársl minden alkalommal kötelesek a paj­tásokat visszahozni. — Ha megbetegszik valamelyik pajtás, ki viseli gondját? — A kispajtások állandó orvosi fel­ügyelet alatt áll­nak. Az üdülő or­vosa kétnaponként megvizsgálja őket, ha valami rendel­lenességét tapasz­tal, a gyerekeket elkülönítik a beteg szobában, s ott Ve­res Gyuláné gon­dozónő ápolása mellett hamarosan rendbejönnek. — Mivel foglal­koznak egész nap a gyerekek? —1 A kisebbek hetenként egyszer a pécsi óvodák bábcsoport előadá­sait látogatják, a nagyobbak moziba mennek, múzeumokat és kiállításo­kat látogatnak. Esténként ebédlőjük­ben rögtönzött kis színpadon kultúr­műsorokat rendeznek. Először azo­kat a számokat adják elő, amelye­ket odahaza óvodájukban, vagy is­kolájukban tanultak. Később mái’ a közösen tanult ének, tánc, balett és szavalatszámokat adják elő. Fél egyre jár. Felcsendül az üdülő ebédhez hívó csengője. Horváth Ka­tika, alig négy éves kislány, hirte­len kiugrik édesanyja öléből és vi- gyázba áll, majd odaszól édesanyjá­nak is „Anyuka édes, állj fel te is, amíg az ebédhívó csengő szól, min­denkinek vigyázba kell állnia.'’ És Horváth Endréné, az „Anyuka édes“ felállt, mert a i’endet, fegyelmet ő sem akarta megszegni. A pajtások naponta ötszöri étkezés­ben részesülnek. Mindennap süte­ményt, minden másnap cukorkát és csokoládét kapnak. A tábor vezető­sége versenyt is hirdetett: aki a leg­többet hízza a két hét alatt, az a záróünnepségen dobostortát kap. Nehezen búcsúzunk a mecseki út­törőtábortól, gyermekeink paradicso­mától. Ahogy hazafelé ballagunk a keskeny erdei úton, felcsendül mö­göttünk a gondtalan gyermekkac Vége az ebédnek, az üdülőben ú; kezdődik a játék. K. Z Orvosaink, egészségügyi dolgozóink megbecsült tagjai társadalmunk» nak. Sok meggyógyult ember mond köszönetét azért a lelkiismeretes munkáért, amit nap-nap után végeznek. Dr. Hámori Artur egyetemi ta­nár, a II. számú Belgyógyászati Klinika igazgatója a következő levelet kapta: Kedves Professzor elvtárs! — Teljes felgyógyulásomban önnek is nagyrésze van. A nagyszerű tu- dás, rátermettség a helyzet azonnali felismerése és a kiváló összmunka mentette meg életemet. Bizonyára emlékszik a több, mint egy hétig tartó öntudatlan állapotomra, szív műtét után és a súlyos komplikációra a vesével kapcsolatosan. Boldogan mondhatom el, hogy könnyen, frissen mozgok. Élénk vagyok, nagyszerű az étvágyam és a közérzetem, hangu­latom egészen napsugaras. Velem Pécsett csoda történt! Csodák nincsenek, de van emberi aka­rat. Nagyon köszönöm, hogy mindent megtett értem. Amikor önnek kö­szönetét mondok, nem mulaszthatom el, hogy megköszönjem Dr. Tompa adjunktus fáradságát. Czirner tanársegéd nemcsak mint beteggel foglal­kozott velem, hanem jó könyvekkel is igyekezett segítségemre lenni. Az ö lelkiismertességéről, odaadó gondosságáról nem kell külön megemlé­keznem. Nemes tanársegéd megnyerő egyéniségéről is meg kell emlékez­nem. Engedje meg nekem, hogy mint pedagógus elmondjam tapasztalatai­mat az ön által nevelt orvosnemzedékről. A klinika orvosaival naponta többször is találkoztam. Ezekből a találkozásokból tudtam lemérni az ön munkáját. Szívem szerint mind­egyikről külön megemlékeznék, de tudom, hogy nagyon el van foglalva s ezért most csak azokról írok, akikkel naponta legtöbbször találkoztam* Dr. Ruzsonyi, dr. Kövér és dr. Bíbor.Mindhárman, de a többiek is olya­nok, hogy büszke lehet rájuk. A kórházban töltött idő alatt legtovább dr. Kövér kezelése alatt álltam, öt ismerem a legjobban. A legmélyé­ről fakadó segíteniakarás a tudás és gyakorlat az emberi szeretet és a nagy megértés — nem tévesztett nála sem célt. Minden betegért leg­messzebbmenőkig megtett mindent. Professzor elvtárs! Csak önnek mondom el, hogy láttam ezt az em­bert könnyezni, amikor az egyik beteg meghalt. Emlékszem most is az arcára, amint kétségbeesetten küzdött a beteg életéért. Akkor is ezt tette, amikor a beteg már nem volt eszméletén. Sokszor hívtuk éjszakai azonnal jött. Amit velem tett, arról biztosan ön is tud. Amikor eszmé­letlen állapotomban voltam, kevés volt az ápolónő. Dr. Kövér minden órában lelkiismeretesen megitatott és etetett. Nem tőle tudom. Az ápo* Zónő mondta, hogy mit kell megköszönnöm dr. Kövérnek. Amikot köszönetét akartam mondani, elpirult s azzal intézte el: szóra sem érde­mes. Ha nem lett volna olyan lelkiismeretes és nem végezte volna a3 ápolónői teendőket is körülöttem, nem tudom írhatnék-e erről. Professzor elvtárs! Gratulálok az ön munkájához. Kívánom, hogy na­gyon sok olyan áldozatos, kötelességtudó és nagytudású embert neveljen) mint dr. Kövér és társai. Az ön klinikáján és az ön vezetése alatt nem a halálba mentem, hanem az áletet kaptam vissza. Köszönöm ezt önnek és munkatársainak. MESTER MARIA Kisújszállás, Munk&csy-u. 17) Ha avatják Baranya százhuszadik falusi kultúrotthonáf Az új magyar alkotmány születé­sének évében kapott könyvtárat a villányi járás egyik derekasan dol­gozó községének: a német-lakta Pai- konyának a népe. A német- és magyarnyelvű műve­ket tartalmazó kiskönyvtár köteteit addig forgatta a falu fiatalja, öregje, amíg elhatározták, ősi hagyományaik felújítására kultúrcspportot alakíta­nak. A tizenhat fiatalból álló gárda az elmúlt őszön sikerrel vett részi a járási kultúrversenyem. Azóta sem pihennek. Napi munka* juk elvégzése után nemcsak próbák* ra gyűlnek össze, emellett egy rég» épületrész átalakításával építik falu* jukban a kultúra otthonát, A palkonyai kultúrotthont, amely a százhuszadik Baranyában, ma avat* ják ünnepi keretek között« Cjjzívilf ÍS (U'tUf ik PERlAS PÄL RÓJA A FALUT — összeszedi a fiatalokat, a DlSZ-tago- teá.t, a cséplésről lesz szó a kultúr- otthonbam. — András, hallod-e, gyerünk már! Szólj a Gyurinak is! Csak a kerítés fölött kiált az ud­varokba, ahol a régi összeszokott fiatalokból álló cséplőbrigád tagjai laknak. Néhány perc múlva már egymásnak adják a kilincset a kul- túrotthonban: Bérezi András, Szkraj- csjcs György, Hideg András, Bérezi Magdus és így sorban egymás után a csapat tagjai. Periás Pál csapatve­zető — vagy ahogy a felsőszent- mártoniak hívják — a bandagazda odaáll a gárda élére: — Együtt vagyunk! Jöhetnek az aláírások. Kezdjük ! A község párttitkára, Greguric Vi­tatsz zsebéből előveszi az irományo­kat, leteszi az asztalra. — Kezdjed hát, Pali! Egy pillanat és már oda kanvarí- totta a nevét a szerződéses papírra. Egy perc múlva meg már egymás alatt sorakoztak a nevek: Periás Pál, Szilovics Pálné, Periás Márk .. Fiatal vér pezsdül ezekben a „dísze­sekben“, ezt bizonyítja fürge kezük. Nem is kell majd noszogatni esvet. sem, csak már indulna az a gép... No de nézzük csak az aláírásokat: Kovácsevics Márton, Hideg József, ök bizony már nem DISZ-tagok. Jó néhány esztendő nyomja a vállukat. — A harmincnyolcadik csénlésrt ígérkeztem most — mondja Ko'vá- esevics bácsi. Annyit azért mondha­tok, hogy most sem lesz hiba a tel­jesítményben. Tudom én mi a köte­lessége egy párttagnak. Hide? Jó­zseffel váltják egymást: etetők, rz az ő mesterségük. Ez történt Felsősben I marton bar, amikor még javában döntögették a ga­bonarendeket. Aznap még két másik cgéplőcsapat, két versenytárs írta alá a szerződést a kultúrotthomban. * A ZÁPORTÓL AZOTT ASZTAG kévéinek legtetején egy villás áll Sézegpti, emelgeti a kévéket, bele­markol, megfacsarja a szalmát; víz folyik végig ujjain. Az eső eláll, a traktor pöfög, a csapat minden tag­ja a kévésre figyel: kezdünk, — nem kezdünk?! Nekikezdtek! A ké­vés füttyentett egyet — intett és máris ott termett körülötte a segít­ség. A zápor zilálta kévéket ledo­bálták — a pelyvások, szalmások, zsá kosok vitték, hordták, teregették a napra. Ezekre majd a végén kerül sor, amikor megszáradtak. Győri Jóska gázt ad a traktornak. Megindul a hajtókerék, átveszi a for­gást a dobtárcsa és máris viszik az elevátor hegyes fogai a tegnapról ott­maradt szalmaszálakat. Kovácsevics Márton óvatosan engedi az első ké­vét a dobba, mintha most tapogatódz na, próbálgatna először életében, a gép mégis fuldoklik, a traktor kö­hög, de ismét feltúrázza magát a ren­des lendületbe. A második kéve .. . no most megáll ... és nem, már e! is tűnt a gép torkában. Zsuppsz a har­madik! Egy zsuppanás, egy kicsit csúszik a nagyszíj, utána csönd. Min­denki hallgat, a traktor is, gép ’is, '•sak Kovácsevics bácsi szű’al meg: — Dobáljatok le még néhány ké­vét! Ide a feszítővasat! Visszaforgatja a dobot: egy húzás, kettő, három! Leszedi a szalmaköte- get, amely rácsavarodott. — Hadd menjen! — szól oda a t rák torosnak. A felsőszentmártoni „Diszesek“ az­óta is csépelnek kora hajnaltól késő éisafcká*g, Versenyeznek a másik két csép'őcsapattal, a megyével, az egész országgal. Hogyan is történt a dolog? —i Még a cséplés elején — mond­ja Bérezi András — ellátogatott hoz­zánk Kloffer Pa!, a kétújfalusi gép­állomás párttitkára. A DISZ-verseny • re hozta a nevezési lapot. Nyomban tartottunk egy-két perces röpgyű- lést. Periás Pál, a csapatvezetőnk is­mertette a versenyfeltételeket, mind­annyian aláírtuk. Atöta aztán megy a hajrá minálunk! — Megy ám! A vak tyúk is talál szemet — ahogy mondani szokás — talán mi is, mert azt sem tudjuk, hogy hányadán állunk — mondja Hi­deg András. Kloffer Pál kivitte a versenylapot, azóta sem látták, a papír meg ittma­radt. Végre aztán egy hét múlva er­re járt Kustra Pál, a gépállomás igazgatója, azzal küldték el. Hogy mi a további sorsa?!..« * AKI MÉG NEM ISMERI a kétúj­falusi gépállomást töviről hegyire, nagy dolgokat mulasztott el. Ami ké sík, nem múlik. Ebben a kis „auto­nóm köztársaságban“ mindenki sza­badon rendelkezik munkaidejével. Itt nem ismerik azt a szót: kötelesség! Még hogy kötelesség! Hol van az az ember, aki azt meri mondani, hogy itt ilyen is van. Meg aztán felelős­ségre vonás?! ... Papp Magdolna statisztikus. Csak sejti, Rogy valami verseny is van a cséplés folyamán, ahogy ő mondja: „valamit hallottam már róla“ ... A felsőszentmártoni Periás Pál DISZ-brigádnak csak augusztus 10-ig ismeri és tartja nyilván a teljesít­ményét, de hogyan? — Pali! — szól az igazgatónak. — Nem tudod, mennyit vertek le Peri- ásék? — Már hogyne tudnám kérlek, úgy 100—110 mázsa körül, de inkább ve­gyük a kisebbet, annyi biztosan meg­van. — Köszönöm, tehát akkor augusz­tus 10-ig 830 mázsánál tartanak az országos DISZ-versenyben. Jelentem a megyének ... Ezt még jelentette. De azóta csé­pel-e a Periás brigád, vagy verse­nyeznek-e, azt már nem tudja, mi­nek is az? — Elvégre itt minden* i szabadó» cselekszik, ahogy kedve tartja. Papp Magdolnának most úgy tartja a kedve, hogy nem jelent. No és?! A brigádrvezetők sem különbek! Hova is került Periásék verseny­nevezési lapja? Kloffer elvtárs, a párttitkár kör.v- nyen válaszol ilyen „apró-cseprő“ kérdésekre: „Én kérem kivittem — a további sorsáról nem tudok. Na majd az igazgató, ő itt a „rend“ őre: — Nyugalom kiérem, én hoztam el a fiúktól! Hogy most hol van, azt igazán nem tudom ... Hogyan is követelhetnénk egy gépállomás igazgatójától, statisztiku­sától olyant, hogy számontartsák, mi van a versennyel, csépléssel és egyéb ilyen apró-cseprő dolgokkal, amikor nekik ennél nagyobb „gondjuk“ is akad.,, * ELSŐSORBAN a Gépállomások Megyei Igazgatóságának szégyenfolt­ja az, hogy 1954-ben még akad ilyen lelkiismeretlen, feladatát hanyagul ellátó, a dolgozók lelkesedését, mun­kájuk eredményét meg nem becsülő vezetőknek egész galériája egyetlen helyen: a kétújfalusi gépállomáson. Kustra Pál, a gépállomás igazgatója vasárnap augusztus 15-én megfuta­modott a sellyei járási pártaktíva- értekezletről, nem mert szembenézni ázzál a viharral, amely a gépállo­másra zúdult, nem utolsósorban az ő felelőtlen munkája következtében. Ezekután „földöntúli csoda“-e, hogy Gulyás Vendel brigádvezető nemtö­rődömségéről nevezetes az egész kör­nyéken és hogy két brigádtársával: Csordás Istvánnal, Lempel Jánossal véletlenül se adnak jelentést bri­gádjuk munkájáról, vagy, hogy Papp Magdolna egyik dekádtól a másikig nem számolja el a teljesítményeket? A fejtől büdösödik a hal!” Ha majd valaki megüti a bokáját, akkor lesz rend ezen a gépállomáson“. (Inkább még ma, mint holnap.)... A felső­szentmártoni cséplőbrigád verseny­ben dolgozik, küzd — a munkások­kal itt nincs hiba. Reméljük, hogy a vezetőkkel sem sokáig! __ .... Schmidt Károly. Kult urális hírek októberben rendezik meg 3 KÖNYVHETET Az immár hagyományossá vált őnw népi könyvhetet ebben az évben om szágszerte október liarmadika és ti­zediké között rendezik meg. A konya hét megnyitása alkalmával Buda­pesten és vidéken számos helyeit neves írók részvételével irodalmi es­tet tartanak. I UJ KULTUROTTHONT KAP A PÉCSI KESZTYŰGYÁR A Pécsi Kesztyűgyár dolgozóinad régi kívánsága teljesül: szeptember elején elkészül új kultúrotthonuk« Ä kultúrcsoport színvonalas műsorra» akar bemutatkozni a megnyitásnál« JÓL DOLGOZIK A VILLANYI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET KULTURCSOPORTJA A villányi földmüvesszövetkezet újonnan alakult kultúrcsoportja a napokban tartotta a bemutatkozó előadását. Szentesi Regináid: „Úr­hatnám kovács” című színművével* A bemutatkozó előadás, amelynek « teljes bevételét az árvízkárosultak­nak juttatták el, zsúfolt ház előtt nagy sikert aratott. KORSZERŰSÍTIK MEGYÉNK KULTUROTTHONAIT Közel százezer forintos beruházás sál korszerűsítik megyénk több kuV* túrotthonát ebben a hónapban. Egyet» len hónap alatt közel százezer for in» tot fordítanak erre a cél.-a. Nagy át* alakítások történnek különösen a mecsekfalusi, töttösi, ibafal, bodal én a gerényesi kultúrotthonokbanj _____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom