Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-20 / 197. szám
4 NAPLÓ 1954. AUGUSZTUS 20. _ j^em -jól mondja a b ácsi... A kis, tlzenötéves forma lányka eddig lesütött szemmel, illedelmesen, ölhetett kézzel ült, most pironkodva igazít helyre... — Én ké_ rém, most Rozsnyai Etus vagyok, de azelőtt Kelemen Etusnak hívtak. Tetszik tudni én az édesapámat nem ismertem, meghalt, mielőtt megszülettem, — csak Horváth Józsefet, a mostohát... Fordítok egyet a jegyzettömbön. — Etuska, én most felolvasom, amit elmondtál. Ha valamit rosszul írtaim, szólj! Kezdhetem? — 1946-ban, tél volt már — meghalt az édesanyám. Kisgyereke lett volna, de nem tudta megszülni. Mi nyolcán testvérek, Horváth Józsefnél maradtunk Almáskamaráson, mert — így mesélte a bátyám — édesanyám édesapám halála után hozzá ment feleségül. Egy darabig megvoltunk, mert ősszel disznót vágott, a Piroska — ő a legidősebb nővérem, — vezette a háztartást, de akkor jött oda egy néni, én nem ismerem, hogy ki, három másik gyerekkel. Akkor azt mondták, el kell mennünk. A Piroska a keresztanyjához került, a Sándor nem tudom hová, a Jutkát egyik rokonunk vette magához, engem, meg Miskát, a bátyámat Makóra vittek anyám bátyjához, Hegedüsékhez. Nekik tizenhárom gyerekük volt, akik mindig azt mondták, hogy nem az 6 családjukhoz tartozunk. Mikor iskolába mentünk volna, kértem, vegyen egy szép ceruzát, azt mondta a Hegedűs bácsi, nincs pénze, de az ő gyerekeinek mindnek vett. A Miska azt mondta, hogy megszökik, 6 fiú, ő el tud menni. Egyszer kint Játszunk az utcán, futnak értünk, hogy jöjjünk haza. Egy öreg asszony várt bennünket, Rozsnyai néninek mondták. Kérdezte, hogy > nem men- nénk-e hozzájuk, jó sorunk lesz, nevükre fogadnak. Azt is mond. ta, hogy az újságban olvasott rólunk egy hirdetést. ezért jött. Miskával együtt elmentünk hozzá... — Azt nem mondta a bácsi, hogy ötvenévesnél is idősebb volt az asszony, de nagyon tudott ütni... — riadt szeme rólam az igazgatónőre robben. — Ugye ide nem jöhet? Nem, nem ... ... Tíz éves voltam, a Miska meg tizenkettő. Nekem kellett főzni és az istállót rendben tartani. Nagyon féltünk a lovaktól, mert rúgnak, nem mertük kihordani alóluk a szalmát. Akkor az öregasz- szony sodrófával verte a hátam, átszaladtam Kovács nénihez, a szomszédhoz, ő nem en gedte tovább. A Miska elszökött, nekem nem is szólt. Az öregasz- szony félt először, de engem tovább vert. Iskolába jártam, nem engedett. Azt mondta, keressem meg a kenyeremet. Sokáig szeretett aludni, én meg korán reggel felkeltem, felöltöztem és elszöktem az iskolába. Amikor 6 felébredt, már nem talált. Este, ahogy becsukták az iskolát és el kellett jönnöm, otthon már várt, berugdosott az ágy alá. Nem jöttem ki alóla, mert kint lesett, inkább ottmaradtam. Máskor meg a Varga Eszmékhez szöktem tanulni, ha jött, akkor bezártuk a konyhaajtót és csendben maradtunk, amíg hallgatózott. Azután az iskolaigazgató megmondta, nem tűri, hogy bántsanak. Szegedről hetenként kétszer kijöt tek a gyermekvédelmi osztályról a nénik, akkor nem mert ütni az öregasszony. A vizsga után elhoztak tőle, idekerültem Bükköseire. Csend ül az irodán, nagy csend. M i vonzhatta ezt a szerencsétlen gye reket az iskolához — hisz mások ilyen körülmények között iskolakerülők, csavargók lettek?! A földrajz, vagy a történelem sok meséje? — Mit szerettél a legjobban az iskolában? Elborul a kis arc. — Addig nem kellett a vénasszonynál lennem ... Telnek a pillanatok, egy zúgó dongó vágódik másodszor, harmad szór az ablaküvegnek, végre kizúg a nyitott ablaktáblán. — Mit üzennél innen Horváthnak, ha lehetne? — Mit? Semmit. De rpégis?! — írja meg neki a bácsi, hogy vigyázzon arra a két gyerekre, akik ott maradtak ... — Rozsnyai néninek? Kár volt kérdeznem, hiszen biztosan valami nagyon rosszat, nagyon csúnyát mond ez a meg sanyargatott kislány.. — Éljen boldogul szegény. Egyedül van, mert özvegyasszony.., — Testvéreidnek? Fényesedik a szeme, sűrűn remeg az arca. Mindjárt elsírja magát... — örülnek azok, hogy nem tudnak rólam ... Mert ők már nagyok! mi gyermekotthon kis hálószobácskáit, a kicsikre méretezett tornatermet, a helyes, apró ebédlőt, tucatjával futkároztak a kicsik, — de amerre mentem, elhallgatott a nevetés. Nem, nem értetek jöttem, nem viszlek visz- sza benneteket. Az árvák anyát, a hajléktalan utcagyerekek otthont leltek itt. És szülői meleget. Hallom, hogy a bük- kösdi MNDSZ asszonyok ezután vasárnaponként meghívják csa ládjukhoz, még külön is az árvákat. Nem az ebédért, hanem egy kis szülői meleg szerete- tért... Hisz annyit nélkülöztek ezek a kis Kelemen Etusok... O. L — TE... JO A MÉRLEGETEK? — Most hitelesítettük. Igaz, Varga bácsi? A vén Varga az öreg kanászok nagy disznószak értő fölényével bólint, szemügyre veszi a két nekikeseredett embert. Tán még egy kocát sem miskároltak ki életükben, azután ők kutatnak, ők a tudósok? • — Marhaság ez kérem, megmondtam az elején ... Engedőimet, dohát a szárított tehénleipénytől csak nem hízik gyorsabban a jószág! És még velem törették porrá szégyenszemre... Dümnyögve elballag, mert azok most úgysem ügyelnek rá. — Mondom, biztos vagyok benne: a tehéntrágyában van B. 12-es vitamin. Dehát... — lemondóan belecsap a levegőbe. — Ez az, a dohát! Nagyon takarékoskodtunk komám! Vonjátok ki belőle Pesten a hatóanyagot, mert így undorral eszi az állat. Meglásd, akkor beüt... — Gondolod? — Csak udvariasságból teszi hozzá, de a gumiköpenyes agronómus bátorító, őszinte tekintetétől felpislan benne a már-már ki- húnyó reménység. Elevenedett hangon fűzi tovább a gondolatot: — És nem hízókkal etetjük mi? Nem! Hanem malacokkal, vagy még előbb: kocákkal! Hisz a B. 12 elsősorban úgy is a növekedési erélyt fokozza. Nem butaság ez ember! Ahogy a szigetvári állomásról kigördül a vonat, már a tervezett adagolást számítja... ELMÚLT a november, a december, de Kállay nincs sehol. Eőry morgolódik magában, dehát ilyenkor tart a nagy februári fialás, ha nem jön a kutató, hát nem jön. Akad azért itt munka a kísérleti gazdaságban! Tavaszi verőfényben ragyogtak már az ablakok, amikor az öreg Paczur nyomában, Ravasszal ,a gazdaságvezetővel belép, megérkezett a várvavárt vendég. Egyik kezében bádog tartály, a másikkal egy olyan fél liter-formás üveget emel az asztalra. — Itt van komám, egész télen vesződtem vele, de itt a hatóanyag! Ez az üvegben szintén B. 12 — magyarázza nagy kézrázások után — de folyadékváltozat. Méregdrága, az embergyógyászatban használják, azért próbáld ki ezt is ... Megbolydul a sertésszállás megszokott csendje. A százegynéhány kocából kiválogatnak negyvennyolc mangalicát, azt megint három felé szortírozták — szinte hajszálra egyforma mindnyája. Délután, április 27-én Nagy Ilonka sertésgondozó injekciós tűbe szivat négy köbcemtit az üvegből, fecskendezi az egyik tizenhat darájába, Nagy Jóska elkeveri. Azután leteszi a lapátot,«a bádogedényből sötétbarna port kanalaz a másik beton tartályba. A kislány komoly hangon dirigálja: — Négy, öt hat! Elég! Nehogy többet adj, mert elrontod a kísérletet! Május másodika. Kosztos, a derék göndörszőrű mangalica koca már este fészket túrt a szalmában és eihol- e, reggelre itt az öt eleven, csíkos- hátú kismalac. Nagy Józsi bácsi (hájZcnéte '0 rom Nagy is dolgozik itt: Ilonka, a Jóska gyerek, meg az öreg) illendőség szerint megköpködi őket, aztán jelenti az agronómusnak. Mérleghorgát akasztják a gerendába, elszedik harapó, nyugtalan koca malacait, teszik a mérleg kosarába. — öt kiló! Egy kilós valamennyi, akár azoké, amelyek nem kaptak B. 12-őt. De Kosztos csak öt napig ette, utána leellett! Hátha a későbbieknél már jelentkezik valami? Várjuk ki a tömeges elletést... A kutatás, az ismeretlen keresése olyan, akár az óbor. Csillapíthatatlan szomjat csinál annak, tett légyen agronómus, vagy ellető kanász, fiatal kislány, vagy pipát szortyogtató öreg — csak egyszer is kóstoljon bele. Nappal az éltetésnél segítettek, darát forráztak, kevertek, nappal a mérlegelést végezték — legszívesebben éjtsza- kéra is maradtak volna valameny- nyien. Hát csak nem bújik ki a szög a zsákból? Kibújt az! Május huszonegyedikén a Nyanya öt malacot vetett, öt kiló alomsúllyal, ő nem kapott a B. 12- es szerből, mint a Dáma, meg a Túró. Hozzák csak a mérleget kut- ricáikhoz! A Dáma hat malaca egyenkint egy kiló nyolc deka, a Túróé szintén. Nyolc dekával nehezebbek a porral etetett kocák malacai! Tíz napos korukban? Már huszonnyolc dekával nyomnak többet a másikaknál és nem egy, vagy kettő, hanem mind a hetven. Győzelem ez! Hatalmas győzelem! Tán már jövőre felépü* az új vegyiüzem, ahol tudjátok tepárolják a tehéntrágyát, a vegyészek kivonatolják belőle a hatóanyagot és annyi tesz belőle, hogy minden kocához jut elégséges. Mit szól hozzá öreg?! A huszadik nap újra a mérleg kosaránál találja a kanászokat, agro- nómust egyaránt. Újra mérik — most is annyi: a kezeletlen malacok teljesen utolérték tíz nap alatt a B. 12-vel ete- tetteket. Nesze neked vegyiüzeni! B. 12 ! EÖRY, ez a tapasztalt ember csak rágta a szája szélét mérgében, szé- gyelt a kanászok szemébe nézni. — Ilonka! Ott az a negyven korcs dög, etess azokkal is B. 12-őt! Hadd fogyjon! Etetik őket a B. 12-vel. A poralakúval, mert a másik semmitérő, Eőry végzi a dolgát, mint azelőtt, a kísérletet is csak becsülettel folytatja, meghogy elszámolhasson a porral. Néha német szaklapokban böngész a B. 12 után. ötödnap este megteli, olvassa a címet: „Der B. 12. als antibioticum“ Másnap megnöveli a korcsok adagjait. Ni, mintha máris változnának... Nem? Ez kedden történt. Péntekre mintha elvágták vo! na — megszűnt a hasmenés. Mindnél. Harmadnap felkunkorították a farkukat, ami a vén Varga szerint a malacok egészséges mivoltának csalhatatlan jele. Nicsak! Hát ez a helyes út? A kocáknál csak sötétben tapogatóztak? Az ám, mi történt azokkal? Már szinte megfeledkezett róluk. Harminc naposak, amikor újra méreti őket. Mi ez?! Szélhámosság, vagy a természet csalóka játéka?! A mérleg nyelvei egyenesen állnak: a B. 12-esek már megint többet nyomnak, darabonként jó háromnegyed kilóval, mint amazok- Hát mégsem kudarc? Eőry a kutricának dőlve nézi őket. Megáll az eszem ... Hát most már végtére is baktériumölő szer vagy pedig közönséges vitamin a B 12? A hatvanadik napon Ilonka, Jóska, Nagy Józsi bácsi, szájában az elmaradhatatlan csibukkal Szabó Lacival kiáltja az asztalhoz a mérlegelés számait: — Bimbó! Ellett május huszonkettedikén. Vitaminos! Egy malac súlya tizenöt kiló! A másik oldalról a kislány vékonyka hangja: — Kacér! Agronómus elvtáns, ez nem kapott B 12-ot! Ellett május huszoniharmadikán... Egy malac súlya... tíz kiló negyven deka! Már nem is hallja rendesen, remeg izzadt kezében a ceruza, túl ír a rub rikákon ... — Virág! Négy malaca van, egyenként tizenhat kiló húsz deká- sak! — Jolán, a kontroll falkából.., Négy malaca darabonként csak tizennégy kiló ... ... AZ EGYKORI koszos malacokon meg túladtak. Túladtak?! Úgy elkapkodták a népek, mint a cukrot! Merthát lássa mindenki saját szemével — semmivel sem különböznek az „egészségesektől: Baktériumölő szer? És vitamin — egyben!? Úgy hat a hasmenést okozó baktériumokra, mint a penicillin a gyulladásos betegségekre. A Balatonon töltött boldog egy hét után tudta meg Nagy Ilonka, hogy a jövő hónapban tárgyalja a Magyar Tudományos Akadémia Kállay László előadásét a B. 12 tehéntrágyából történő előállításáról, és a szentegáti kísérleti gazdaság nagyszerű kísérleteiről, az ő malacairóL És ott, a tudósok, az ország legkiválóbb szakemberei előtt elmondja majd talán, hogy Eőry Ernők, a Nagy Ilonkák, a fiatal és idős Nagy Józsefek nélkül talán hosszú évekig vajúdhatott volna e nagyszerű eljárás felifedezése... Oroszlán Imre.
