Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-19 / 196. szám

2 NÄPCö 1954. AUGUSZTUS 19 Törvénytervezet a tanácsokról A tanács szervezete és működése A tanácsok tagjainak számát az állandó lakosok számának figyelem- bevételével a közvetlen felettes ta­nács — a fővárosi, a megyei és a közvetlenül Elnöki Tanács alá ren­delt városi tanácsok tagjainak szá­mát pedig az Elnöki Tanács állapít­ja meg. A tanács ülését a végrehajtó bi­zottság elnöke vezeti. A tanács az ülés megnyitása után kijelöli azt a két tanácstagot, akinek feladata a jegyzőkönyv hitelesítése. A tanács ülése akkor határozat- képes, ha az ülésen a tanácstagok­nak több, mint a fele jelen van. A tanács határozatait szótöbbség­gel hozza, szavazategyénlőség eseté­ben. az ülds elnökének szavazata dönt. A tanács ülései általában nyilvá­nosak, rendkívüli esetben azonban a tanács zárt ülést is tarthat. A tanács ülésén t szavazati joga csak a tanácstagoknak van. Az ülésen tanácskozási joggal résztvehetnek azok is, akiket a ta­nács vagy a végrehajtóbizottság az ülésre tanácskozási joggal meghív. A felsőbb államhatalmi szervek, a felettes végrehajtóbizottságok, a minisztertanács tagjai és kiküldöt­tei, továbbá a területileg illetékes ügyész és felettesei — tanácskozási joggal — meghívás nélkül is részt­vehetnek a tanács ülésén. A minisz­terek (az országos hatáskörű szer­vek) továbbá a felettes szakigazga­tása szervek kiküldöttei — az ügy­körüket érintő napirendi pont tár­gyalásán — tanácskozási joggal ugyancsak résztvehetnek a tanács «ülésén. Ha a tanács az alfaja nem rendelt szerv munkáját, beszámolóját vagy' javaslatát tárgyalja meg, e szerv vezetőjét — tanácskozási fbggal — meg kell hívni a tanácsülésre. A tanács szakigazgatási szerveinek vezetői kötelesek a tanácsülésen résztvenni és az ügykörüket érintő I kérdésekben a kívánt felvilágosításo- Ikat megadni. A fanács bizottságai A tanács a dolgozóit széles töme­geinek az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételére, a tanács feladatainak eredményesebb ellátá­sára és munkájának folyamatos elő­segítésére állandó, illetőleg ideigle­nes bizottságokat alakít, amelyek a tanács javaslattevő, véleményező és ellenőrző szervei. > Az állandó bizottság a tanács meg­bízásából. a lakosság javaslatainak felhasználásával és a helyi viszonyok figyelemmel kisérése alánján segíti a tanács munkáját, továbbá ellenőr­zi a szakigazgatási szervek, vala­mint a tanács alá rendelt vállalatok és egyéb szervek munkáját, tanul­mányozza e szervek fejlesztésének lehetőségeit és tapasztalatai alapján javaslatokat készít, közreműködik a tanács által hozott határozatok és a felsőbb szervek rendelkezéseinek vég rehajtásában, valamint a lakosság ja­vaslatainak és panaszainak intézé­sében: ellenőrzi a tanács hatásköré­be tartozó kérdésekben a tanácsnak alá nem rendelt szerveket, szervezi és mozgósítja a lakosságot az állami feladatok végrehajtására. A tanács a pénzügyi, a város- és községfejlesztési, az oktatási, a nép­művelési, az egészségügyi, a szociá­lis, az ipari, a kereskedelmi, a mező- gazdasági és a begyűjtési feladatok eredményes megoldásának elősegíté­sére akár kü!ön-külön, akár össze­vontan, állandóbizottságot köteles szervezni. A tanács a helyi sajátos­ságok figyelembevételével a szükség­hez képest egyéb állandóbizottságo­kat is alakíthat. A tanácstag jogai és kötelességei A tanácsok tagjait az illető terü­let választópolgárai négy évi időtar­tamra választják az alkotmányban megállapított alapelvek szerint. A tanácsok tagjait az illető terület vá­lasztópolgárai a törvénynek megfe­lelően visszahívhatják. Az állampolgárok a tanácsok tag­jait a tanács működési területén ala­kított választókerületenkint választ­ják. Minden választókerület egy ta­nácstagot választ. A tanácsok tagjainak választására és összehívására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály álla­pítja meg. A tanácstag joga, hogy választói­nak képviseletében résztvegyen a ta­nács egész működésében. Ennek meg felelően: megválasztható a tanács bármely tisztségére és bármely bi­zottságába, képviselheti a tanács meg bízása alapján a tanácsot, a tanács és a végrehajtóbizottság elé terjeszt­het megvizsgálás végett minden olyan kérdést, illetőleg javaslatot, amely e szervek hatáskörébe tarto­zik, felszólalhat a tanács ülésén és szavazatával résztvesz a határoza­tok meghozatalában, a tanács ülésén a végrehajtóbizottságtól és a szak­igazgatási szervek vezetőitől munká­jukkal kapcsolatban felvilágosítást kérhet, az említett szervekhez és vezetőihez kérdést intéz­het, amelyre a kérdezett szóban vagy írásban — a tanács ülésén, il­letőleg legkésőbb tizenöt napon be­lül válaszolni köteles, a tanács alá rendelt vállalatoktól és egyéb szer­vektől közérdekű kérdésekben fel­világosítást kérhet, a szervek veze­tői kötelesek a tanácstagnak a kér^J felvilágosítást megadni, résztvehet — tanácskozási joggal — az alsóbb ta­nács ülésén. A tanácstag tevékenységével kap­csolatos költségek megtérítéséről kü- ön jogszabály rendelkezik. A tanácstag a lakosság törvényes érdekeinek képviseletével működése során előmozdítja az állami felada­tok megvalósítását. Ennek megfele- 'ően a tanácstag kötelessége, hogy olyan magatartást tanúsítson, amely méltó a dolgozók bizalmára, szemé­lyes példamutatással közreműködjék az állami fegyelem" megszilárdításá­ban, az állampolgári kötelességek teljesítésében, a társadalmi tulajdon ás a dolgozók jogainak védelmében és a törvényesség biztosításában, a tanács munkájában tevékenyen részt vegyen és a reábízott feladatokat el­végezze; a választóknak év^nkint legalább kétízben beszámoljon a ta­nács működéséről és a választói meg bízások teljesítéséről; állandó kap­csolatot tartson választóival, válasz,- tóinak közérdekű megbízásait a dol­gozó nép érdekeinek szem előtt tar­tásával teljesítse és következetesen előmozdítsa, hogy a dolgozók jogos panaszai kivizsgálást és orvoslást nyerjenek; segítse a tanácsot a tö­megeknek az állami feladatok meg­oldására való mozgósításában. Minden politikai, gazdasági, vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatar­tás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekeivel, összeférhetetlen a ta­nácstagsággal. A tanácstagság megszűnik: a ta­nácstag halálával; a tanács megbí­zatásának lejártával, a tanács felosz- 'atásával, illetőleg a tanácsnak az államigazgatási terület megváltozása folytán történt megszüntetésével: visszahívással; a választójogosultság elvesztésével; összeférhetetlenség folytán; lemondással. A tanács végrehajtókisottsága A végrehajtóbizottság a tanács általános hatáskörű végrehajtó és intézkedő szerve. A végrehajtóbizott­ság a tanács által saját tagjai sorá­ból választott testületi szerv, amely egyrészt az államhatalmi szervek, másrészt a' felsőbb végrehajtóbizott­ságok irányítása alatt áll. A végrehajtóbizottság mint válasz­tott testületi szerv feladatait a vég­rehajtóbizottság tagjainak állandó, tevékeny közreműködésével látja el, tagjai résztvesznek a végrehajtóbi­zottság határozatainak meghozatalán kívül a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, valamint a végre­hajtóbizottság szervező munkájában. A végrehajtóbizottság munkáját legfelső fokon a minisztertanács irá­nyítja. A minisztertanács jogkörébe tartozó feladatokat a törvény sza­bályozza. A végrehajtófoi/otfság feladatai A tanács végrehajtóbizottsága a kö vetkező feladatokat látja el: előké­szíti és a felettes végrehajtóbizott­ság. illetőleg a tanács elé terjeszti a helyi gazdasági tervet és költség­vetést; a jóváhagyott terv és költ­ségvetés keretei között önállóan gaz­dálkodik, rendelkezik a terven fe­lüli bevétel, adórészesedés, nyereség, valamint az elért megtakarítások fel- használásáról; irányítja, segíti és el­lenőrzi az a'sóbbfokú tanácsok vég- rehajtófcizottságának munkáját; irá­nyítja és összehangolja a szakigaz­gatási szervek munkáját, irá­nyítja és ellenőrzi a tanács alá ren­delt vállalatok és egyéb szervek mun kaját; gondoskodik a tanácshoz ér­kezett bejelentések (panaszok) nyil­vántartásáról és elintézéséről, vala­mint a bejelentések tárgyában hozott határozatok végrehajtásáról, műkö­dési területén figyelemmel kíséri a dolgozók panaszainak intézését; dönt a hatáskörébe utalt kinevezési és fe­gyelmi ügyekben elkészíti a tanács rendeletéinek tervezetét; javaslatot készít helyi intézmények, intézetek és egyéb helyi szervek létrehozásá­ra, összevonására és megszüntetésére; elbírálja az alsóbbfokú végrehajtóbi­zottságok határozatai ellen előterjesz tett jogorvoslatokat, ellátja a tanács működésével kapcsolatban a jelen törvény, valamint más jogszabályok alapján reáháruló feladatokat. A végrehajtóbizottság a felsőbb államhatalmi és államigazgatási szer­vekhez előterjesztéseket és javasla­tokat tehet. A végrehait()bizo((s^ szervezete és működése A végrehajtóbizottság tagjainak számát — a helyi körülmények figye lembovételével — a végrehajtóbizott- ságot megválasztó tanács 'határozza meg. A végrehajtóbizottság, mint testü­leti szerv határozatait ülésen hozza. A végrehajtóbizottság a szükséghez képest, legalább azonban kétheten­ként köteles ülést tartani. Az ülést a végrehaj tóbizottság elnöke hívja ösz- sze. A végrehajtóbizottságot az őt meg. választó tanács, vagy a felettes vég­rehaj tóbizottság határozata alapján, továbbá a végrehajtóbizottság tagjai egyharmadának indítványára a vég­rehajtóbizottság elnöke köteles álta­lában 48 órán belül összehívni. A végrehajtóbizottság elnöke a végrehajtóbizottságot saját kezdemé­nyezésére is összehívhatja. A ▼égrehajtóbizottság működéséért a végrehajtóbizottság tagjai testüle­tileg és egyénileg felelősek. A végrehajtóbizottság ülése nem nyilvános. A végrehajtóbizottság ülé­sén a végrehajtóbizottság tagjai, va­lamint a végrehajtóbizottság, illető­leg a végrehajtóbizottság elnöke ál­tal* meghívott személyek vehetnek részt. A tanács állandóbizottságainak elnöke, a szakigazgatási szervek ve­zetőit, valamint a tanács alá nem rendelt szervek vezetőit a feladat­körükbe tartozó ügyek tárgyalásához — tanácskozási joggal — meg kell hívni. A felsőbb államhatalmi szervek ki­küldöttei, valamint a felettes végre­hajtóbizottságok és a miniszterta­nács tagjai és kiküldöttei, továbbá a területileg illetékes ügyész és felet­A végrehajtóbizottság A tanács hatáskörébe tartozó szak- igazgatási feladatokat a végrehajtó- bizottság szakigazgatási szervei lát­ják el, amelyek egyrészt a végrehaj­tóbizottság, másrészt a felettes szak- igazgatási szervek alárendeltsége alatt állnak. A szakigazgatási szervek önálló in­tézkedési, irányítási és hatósági jog­körrel vannak felruházva ég a jóvá­hagyott terv és költségvetés, továbbá a megállapított létszám és béralap tesei — tanácskozási joggal — meg­hívás nélkül is résztvehetnek a vég­rehaj tóbizottság ülésén. A miniszte­rek (országos hatáskörű szervek), to­vábbá a felettes szakigazgatási szer­vek kiküldöttei az ügykörüket érintő napirendi pont tárgyalásán — ta­nácskozási joggal — ugyancsak részt­vehetnek a végrehajtóbizottság ülé­sén. A végrehajtóbizottság köteles rend­szeresen beszámolni működéséről a* őt megválasztó tanácsnak és a felet­tes tanács végrehajtóbizottságának, a fővárosi, a megyei és a közvetlenül ELnöki Tanács alá rendelt városi ta­nács végrehajtóbizottsága pedig a minisztertanácsnak. A tervezet részletesen intézkedik a végrehajtóbizottság elnöke és titká­ra feladatairól és kötelességeiről. szakigazgatási szervei keretében önállóan gazdálkodnak és Intézkednek. A szakigazgatási szerv működésé­nek eredményességéért a végrehajtó- bizottság és a felsőbb szakigazgatási szerv (minisztérium, országos hatás­körű szerv) egyaránt felelősek. A szakigazgatási szerv rendelkezé­seit a végrehajtóbizottság és a felet­tes szakigazgatási szervek megsem­misíthetik, illetőleg megváltoztathat­ják. A tanács kapcsolata a tanács alá nem tartozó szervekkel A tanácsnak, a végrehajtóbizott­ságnak és a szakigazgatási szervek­nek a jogszabályok által meghatáro­zott hatósági jogkörükben hozott ha­tározatai és rendelkezései a tanács alá nem tartozó állami* szervekre is kötelezőek. A tanács és a végrehajtóbizottság ?llenőrizheti és beszámoltathatja azo­kat a szerveket, amelyek közremű­ködnek a lakosság gazdasági, szociá­lis és kulturális szükségleteinek ki­elégítésében. A tanács és a végrehajtóbizottság kezdeményezéseket tehet, véleményét nyilváníthatja, azonban az alá nem rendelt szerveknek a tanács feladat­körébe nem tartozó ügyekben utasí­tást nem adhat. Véleményét, észrevé­teleit a tanács alá nem tartozó szer­vek feletteseivel közli. A tanács és a végrehajtóbizottság működési területén — a fegyveres testületeket kivéve — valamennyi állami szerv tevékenységét figye’em- mel kíséri a dolgozók érdekében ho­zott olyan szociális, kulturális, egész­ségügyi és munkaügyi szabályok meg tartása szempontjából, amelyekkel kapcsolatban nincs hatósági jogköre. A közbiztonság előmozdítása érde­kében a rendőrségi szervek kötele­sek a tanács és a végrehajtóbizott­ság ülésén a közbiztonság helyzeté­ről beszámolni. A tanács és a tanács alá nem ren­delt szervek egymáshoz való kapcso­latára vonatkozó részletes szabályo­kat a minisztertanács javaslatára az Elnöki Tanács állapítja meg. Megnyílt az összkareai nőkongresszus Phenjan (TASZSZ). Phenjantoan megnyílt az összkoreai nökongresz- szus. A kongresszust Liu Jen Csun, a Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Arcvonal Központi Bizott­sága elnökségének tagja nyitotta meg. A Koreai Demokratikus Nőszö­vetség munkájáról Pak Den Aj, a nőszövetség központi bizottságának elnöke tartott beszámolót Kicserélték a vietnami és a francia hadifoglyok névjegyzékét Peking (Uj Kína). A vietnami köz­ponti vegyes fegyverszüneti bizott­ság vietnami, illetve francia küldött­sége hétfőn — mirt a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti — kicserél- te_az átadásra kerülő hadifoglyok és polgári személyek névsorát. fogadás az Indonéz Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkva (TASZSZ). R. Szubandrio, az Indonéz Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe augusztus 17-én fogadást ren­dezett a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Az E^yeiiilt Államok európai politikája és Francia ország; ériiekei in. — gyes francia hírmagyarázók az utóbbi időben joggal hangsú­lyozták, hogy Franciaország kulcs­szerepet játszik az EVK sorsának el­döntésében. Ha Franciaország nem ratifikálja a párizsi szerződést, akkor az EVK-t eltemethetik. így hát Fran­ciaországra igen nagy felelősség há­rul nemcsak saját nagyhatalmi jövő­jét és függetlenségét, hanem az euró­pai biztonságot és a világbékét ille­tően is. „Kérek mindenkit, aki azt javasol­ja, hogy Németország tevékenyen ve­gyen részt Európa védelmi rendsze­rében, jól gondolja meg e politika következményeit. Ez a politika oda vezet, hogy haladéktalanul erősödik a nemzetközi feszültség és tiövekszik egy konfliktus veszélye, amelyért a kockázatot és a felelősséget Francia- ország nem vállalhatja magára.” Ezt nem az „európai hadsereg” va­lamelyik ellenfele mondta, hanem — bármily furcsán hangzik is, — annak egyik apostola: Robert Schu- man. Igaz, hogy ezek a szavak közel öt éve, 1949 november 27-én hang­zottak el, de máig sem avult el a je­lentőségük és az értelmük. A revans- vágyó erők újjászületése Nyugat-Né- metországban reálisan és rendkívüli mértékben veszélyezteti a békét és a nemzetközi biztonságot. Van-e kiút? Hol a kiút, többek között Franciaország számára? Az Atlanti Szövetség szószólói azt állítják, hogv nincs kiút és csak aközött lehet választani, hogy meg­lesz az EVK és az „európai hadse­reg”, vagypedig felállítják a Wehr- machtot az EVK-n kívül. A franciák ilyenfajta meggondolá­sokat hallhattak Dulles, amerikai külügyminisztertől, Churchill, angol miniszterelnöktől. Adenauer bonni kancellártól, Guv Mollet, jobboldali szocialista vezetőtől és az „egyesült Európa” keresztapjától. Robert Schu- mantól. Ezek azt ajánlják a franciák nak, hogy két rossz közül válasszák az állítólag kisebbet és maradjanak az „európai hadsereg” mellett. A franciák azonban felismerték a csap­dát. Rájöttek, hogy a kiagyalt dil- lema hazug. Ilyen körülmények között a fran­cia társadalom fokozott figyelemmel fogadta a szovjet kormány július 24-i jegyzékét, amely azt javasolta, hogy hívják össze valamennyi euró­pai állam és az Amerikai Egyesült Államok értekezletét az európai kol­lektív biztonság kérdésének megvita­tására. '„Arra kell törekedni, — jelentette ki Naegelen szocialista képviselő, hogy minden problémát a tanácsko­zó-asztalnál oldjunk meg. mart mint Genfben is bebizonyosodott, célsze­rűbb tárgyalásokat folytatni és meg­egyezésre törekedni.” „A miniszterelnök ott követi el a hibát, — írja a Francia Observateur című burzsoá hetilap, — hogy a vi­tákat az állítólag „elkerülhetetlen” német fegyverkezés kérdése köré akarja csoportosítani... Egészen más színben látjuk a problémát, ha ahe­lyett, hogy Németország felfegyver­zésének kérdése körül keringenénk, abból indulunk ki, hogy a „hat állam Európájának” keretein messze túl­menő új Európát kell teremtenünk, amely minden tagjának teljes füg­getlenséget biztosít”. Mint ismeretes, a szovjetkormáry augusztus 4-i nyilatkozatában azt javasolta, hogy augusztus-szeptember ben a négy nagyhatalom, — Fran­ciaország, Anglia, az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió — külügymi­niszterei tartsanak értekezletet, töb­bek között az európai biztonság kér­désének megtárgyalására korábban javasolt értekezlet előkészítése céljá­ból. E nyilatkozatnak már az első vissz hangja is arról tanúskodik, hogy a francia társadalom helyesli az újabb békekezdeményezést. A francia társadalom a kollektív biztonság rendszerét kiútnak tekinti a zsákutcából, amelybe Franciaor­szág amerikapárti kormányainak po­litikája folytán jutott. E rendszer megteremtéséről kell és lehet is be­szélni. Az erre vonatkozó tárgyalá­sokat megkönnyíti a genfi értekezlet sikeres befejezése, amely meggyőző­en megmutatta, hogy békés úton rendezni lehet a legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is. Washington a párizsi szerződés ratifikálásának sürgetésével meg akarja nehezíteni az európai helyze­tet és akadályokat akar gördítem a hatásos európai biztonsági rendszer megteremtése elé. Szélhámosságra vall az a tengerentúli jelszó, hogy „A tárgyalásokat hagyjuk a párizsi szerződés ratifikálása utánra!”, mint­hogy a hitleri Wehrmacht feltámasz­tásának és Nyugat-Németország fel­fegyverzésének útját megnyitó szer­ződés ratifikálása céltalanná teszi a tárgyalásokat és fokozza a nemzet­közi feszültséget. Jellemző, hogy a kollektív bizton­ságról szóló szovjet javaslatok ellen azok a körök lépnek fel, amelyek az indokínai béke helyreállítása ellen foglaltak állást. Az „európai közös­ség” francia hívei, akiket az Egye­sült Államok vezető körei minden eszközzel támogatnak, ugyanazok az emberek, akik azt követelték, hogy az indokínai háborút folytassák ,,a győzelmes befejezésig”. E zek a politikusok nyilván sem­mit sem tanultak kudarcukból: vissza akarnak vágni a genfi vere­ségért és újból a Franciaország ér­dekeivel szembenálló politika mel­lett kardoskodnak. Befolyásuk azon­ban nyilvánvalóan gyengül Francia- országban. A franciák közül egyre többen rájönnek, hogy az „euró­pai hadsereg” franciaország szá­mára, amelyet Washington és Bonn erőszakol, az ország pusztu­lását hozza magával. Ezért egvre több francia követeli, hogy terem'- sók meg a kollektív biztonság rend­szerét, amely biztosítja a békét Euró pában és véget vet a Franciaorszá­got fenyegető veszedelemnek. A Novoje Vremja szemleírója: „Szovromenyik” („Kortárs”) ,. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom