Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
4 NÄPEö 1954 JULIUS 1* Legfőbb ideje, hogy végre megjavítsák a bányászok étkeztetését! Panaszok csípős megjegyzések, felháborodások kísérik hosszú idő óta az Üzemélelmezési Vállalat munkáját. Az ételeik silányak, mennyiségileg és minőségileg is kifogásolhatók. A sóik segítés, bírálat ellenére sem történt javulás. Erről meggyőződhetünk, ha csak egy percig is hallgatjuk a vállalati ebédlőkben elhangzó beszélgetéseket, hát ha még belekóstolunk olykor-olykor ezekbe az ételekbe. „Zilahi leves", „Minek nevezzelek" — ezek a jelzők járják. Ki ezekért a felelős, mi az oka a hibáknak, miért nem intézkednek már? Július 16, péntek. Hat óra elmúlt, közeledik a vacsora ideje a szabolcsi György-aknai bányászotthonban. A konyhán nagy üstben illatozó hagymát pirítanak. Közvetlenül a konyha ajtóban nagv halom újburgonyát hámoznak öten. Első látásra is elválik, hogy csak ketten tartóz hatnak a konyhához, mert kötényt és fehér ruhát csak két asszonyon látni. A többiek bányászok, civil ruhában, abban, amiben a bányából járnak haza. Higiénia??! Hét óra közeledik, az ebédlőben megszólal a rádió, ilyenkor érkeznek haza a másfél műszakosok. Ekkor kezdenek ők ebédelni. Czéder József né tálaló leteszi a kést a krumplitisztításnál s jön a konyhába, mosogatóban földön hegyén-hátán el- mosatlan tányérok, edények, evőeszközök. — Nem jutottam még hozzá — mondja Czéoemé és elpirul. Megérkezik Kraczikó Mihály Béke-aknai csillés, ebédet kér. Burgonyaleves van. tökfőzelék hússal, tészta kakaóporral. A leves már régen kihűlt, az apró zsírpontck a tányér karimájára ragadnak. Kraczkó Mihály ezzel most nem törődik a másfeles műszak után, hiszen alaposan megéhezett. A tökfőzelék néhány kanál híjával visz- szakea-ül a tálalóba. — Nagy szerencse, hogy ilyenkor ebédet kap az ember — szólal meg az utolsó falat után. — Nem kapják meg a fejadagot? — Nem tudom, elszámolják-e magukat, vagy mit csinálnak az étellel, de sokszor valami maradékot vagy olyasmit tesznek elénk, ami semmiképpen sem kielégítő. Vasárnap gyak ran főznek olyan ebédet is, amihez rizs kell. A rizs azonban olyan zsír- talan, hogy csakúgy zörög a tányérban. A napokban fasírozottat adtak főzelék mellé, de kisebb volt, mint egy gesztenye. Én már nem is merek szólni, mei-t haragszik rám a konyhafelelős, Harczos József. A múltkor penészes volt a sajt, más hiba is volt. de amikor szóltam neki, azt felelte: ha nem fogom be a számat, nem kapok ebédet. A beszélgetés a legényotthonban folytatódik tovább. Vass Kálmán 1st. ván-aknai csillés panaszolja, hogy 15-én konzervbabból készítettek ebédet, amit jóformán senki sem evett meg. — 14-én paradicsomlevest meg pörköltet főztek — mondja Szőke István csillés. — Mikor át akartuk venni az ebédet, a tálalónő azon siránkozott, hogy nincsen elegendő mártás. Tizenötnek nem is jutott. Előfordult az is, hogy a napokban mintegy 13—14-ünknek nem jutott fánk. Lássuk a panaszkönyvet! A konyhán kérjük először: „Az ebédlőben van az ablakra akasztva." — Megyünk az ebédlőbe, de az ablakon nincs. Vissza újból a konyhá ba. „Nincs ott? — Akikor biztos a politikai felelősnél lesz." Megyünk a politikai felelőshöz. Ajtaja zárva. Itt aztán igazán „felkarolják“ a dolgozók észrevételeit, javaslatait, „törődnek" a bányászok panaszaival. Ujmeszesen a Sudár István bányászotthonban is bányászoknak főznek azzal a különbséggel, hogy innen „kosárban" viszik el az ebédet haza. Itt sem különb a helyzet. Két- három hónappal ezelőtt, amikor Kruzsics József telepvezető átvette az otthon irányítását, több, mint 10 ezer forint veszteséget könyveltek el. „Csodák csodája", a hiány néhány nap alatt megtérült. Ügyes emberek. Ilyen szóváltás hangzott el a napokban az ebédosztásnál: — Miért kapok én kevesebb húst. mint mások? — kérdezte az egyik háziasszony. — Fogja be a száját, örüljön, hogy ilyent is kap! — hangzott a szakácsnő válasza. Nagy perpatvar támadt s végül a háziasszony lemondta az ebédet. Az alábbi eset még a kora tavasszal történt. A bablevesbe tészta járt volna s az étkezők szóvátet- ték. Aki türelmes volt, várt és kapott, de legtöbb otthagyta az ebédet. Hova tűnt a tészta? Egyszerű a dolog: Györgyei Jánosné, a gazd- asszony eltette ismerőse, vagyis annak disznaja részére. Mi történt Györgyeinével, felelősségre vonták? Dehogy! A Déldunán^ túli Üzcmélelmezési Vállalat vezetői iskolára küldték s most telepvezető lesz. György-aknán más formában ugyanezt tette egy másik gazdasz- szony. Martinék Olga. Mikor el akart műszak után menni, meglátták kosarában a két kiló húst. Martinék Olga természetesen igyekezett megfelelni. „Ezt én úgy vettem, mielőtt munkába jöttem.“ Az olcsó trükkön átlátott a logényszállás operatív bizottsága. Rossz volt az alibi. Végül a gazdassaony azt mondta, mikor már nem talált kibúvót: „Ha erősen állítják, hogy idevaló a hús. akkor megveszem." Martinék Olgának el kellett távoznia a konyháról, no de az Uzemélelmezési Vállalat vezetőjének jóvoltából minden ficarno- dás nélkül talpraesett. Egy másik üzemben lett gazdaasszony. De férjünk vissza mégegy kicsit a Sudár- István otthonba. Itt véletlenül nem’ zárt ajtók mögött tartják a panaszkönyvet, ott függ a kiszolgáló ablak fáján. (György-aknáin is így kellene!) -Üssük fel a lapot találomra. Kérem a vezető felelőst, hogy vizsgálja ki, milyen okokból kifolyólag nem jut mindenkinek vacsora?" (Horváth István bányász). További bejegyzések: „A vacsora ehetetlen". ,Az ebéd nem kielégítő". Ilyen mon. datok sorakoznak hosszan. Miközben vizsgálgatjuk, olvasgatjuk a sorokat, számtalan bányász főidül meg a Joüffében, mogisznak egy-két pohár sört s jókedvűen távoznak. A büffé kiszolgálói az öreg Varga-házaspár szívvel-lélekkel dolgozik, nem sajnálják a közvetlen, a szíves szót. így beszélnek: „Édes fiam, ki kell ám azt a poharat mosni, nem árt a tisztaság senki nek... legyen szíves ... kérem szépen ..." De lássuk csak az itteni panaszkönyvet is. Kinyitjuk találomra és a következőket olvashatjuk: .Sudár István bényészotthon volt lakói örömmel üdvözöljük a büfféA Mohácsi Gépgyár segít a dunamenti parasztoknak A Mohácsi Gépgyár dolgozói példamutató munkával sietnek a duna- menti veszélyeztetett földeken a parasztság segítségére. Július 16-án kilenctagú aratóbrigádot szerveztek, amely szombattól kezdve a mohácsi Béke termelőszövetkezetnek a dunai árterület közelében fekvő gabonaföld jei-n gyorsítja meg az aratást. Ugyan ekkor négytagú szerelőbrigádot is szerveztek, amely éjjelmappal szolgálatot tart, hogy az esetleg elromlott mezőgazdasági gépeket azonnal kijavíthassák. 420.000 forint megtakarítás A pécsi Cementáruipari Vállalat ezévben kezdte meg a kislakás és egyéb mezőgazdasági építkezéseidhez faanyag helyett előgyártott tetőszer- kezet — úgynevezett fedélszék — gyártását. A termelékenység növelésére — a kísérleti gyártás közben — a vállalat főmérnöke betonsablon helyett egy vibrátorral ellátott billenthető acélsablont készített. Míg az előző eljárással négy ember egy műszak alatt tizennyolc fedélszéket állított elő, az új módszerrel három dolgozó 48 darabot gyártott nyolc óra alatt. így egy elem előállítási költsége 13.70-ről 3.88 forintra csökkent. így az újítás a pécsi Cementáruipari Vállalatnak évi 420.000 forint megtakarítást jelent. Alkotmányunk ünnepére nem les/ hátralékos községünkben A gyöngyösmelléki Szabad Nép tsz és a község egyéni gazdái nevében örömmel jelentjük, hogy a növényápolást befejeztük és július ötödikére elvégeztük az ősziárpa aratását is. Nyomban megkezdtük a tarló hántást és a másodvetést. Eddig nyolc hold másodvetésünk van. Július ötödikén nekiakasztottuk kaszáinkat a rozsnak. Július húszadikára befejezzük az aratást, augusztus tízre pedig a cséplést, úgy, hogy alkotmányunk ünnepére nelegyen hátralékos községünkben. GAJCSI JANOS NAGY ISTVÁN vb. elnök párttitkár ben kiszolgáló munkatársaikat azért, hcigy mindig a legnagyobb szeretettel fogadják vendégeiket és szívesen szolgálják ki őket. Csak az a baj, hogy el kell mennünk innen. Maradunk forró üdvözlettel: Szabó József Horváth Mihály Ujmeszes, június 20." Egy „panaszkönyv", ahol tévedtek a névadással. Hiányzik a kifogás, az elmarasztaló vélemény, pedig nem ts messzire kellett jönni a konyhától. A lelkiismeretes, figyelmes munka beosiiietkönyve ez. Az Uzemélelmezési Vállalat problémái azonban korántsem csupán a bányászoknak okoznak gondot. A pécsi üzemeknél, testületeknél is haragra kelti az embereket a rosszminőségű étel. „Nálunk is sorozatos a sérelem — írja Vass József lakatos az Újhegyi Erőműtől. — Több esetben előfordult már, hogy rnnes megfőve a burgonya és az étel nagyon színtelen”. Hiába érkeznek a panaszok, hiába kértek idáig sok helyütt segítséget, orvoslást, az ellenőrzés, mintha ez így lenne természetes, rendszeresen elmarad. Az Uzemélelmezési Vállalat panaszkönyveit ritkán veszi a kezébe ellenőr, de hogy is tehetné, ezt, amikor két héttel ezelőtt csaknem egy hétig senki sem töltötte be ezt a posztot?! Mikor pedig volt ellenőr, az félrevezető jelentéseket közölt a vállalat vezetőinek. Szinte szóbeszéddé válik már az, úgy bánnak egyes konyhai dolgozók a vállalat vagyonával, mint Csáki szalmájával. Erre még igen kevéssé figyelt fel az üzem vezetősége. Határozottan csak két esetben intézkedtek az utóbbi időben. Egyszer amikor Széles Sándor kocsisnál 4 ki}ó Gyulai kolbászt találtak, máskor pedig mikor Németh Emiltől vettek el 3 kilogramm jogtalanul eltulajdonított sertéskarajt. Ezeket az embereket azonnali hatállyal elküldték. Az igazgatónak és a vezetőnek nem lett volna szabad eltűrnie azt, hogy a panaszkönyveket egyszerűen suttbadobják, elintézetlenül maradjanak a jogos sérelmek. A nép vagyonát hagyták veszni, a bányászok és üzemi dolgozók között teremtettek felelőtlenségükkel rossz hangulatot. Akadályozták a több szénért folyó munkát. A pécsi bányák és pécsi üzemek, testületek dolgozói most már joggal várják: végérvényesen szűnjenek meg a hibák az Üzemélelmezési Vállalatnál. Határozott intézkedéseket kell tenni, felelősségre kell vonni az államot, a dolgozókat nap mint nap megkárosító egyéneket. Gulyás Ernő A megyei bíróság ítéletet hozott Ticz Sándor és társai bűnügyében A pécsi megyei bíróság pénteken "is adott Ticznek, aki megvárta, amíg reggel 8 órakor kezdte meg Ticz Sándor fegyveres bandita és bűntársai ügyének tárgyalását. Ticz Sándor 25 éves fiatalember, 1946-ban Erdélyből Magyarországra jött és Mekényesen ‘ az evangélikus pap szolgálatába szegődött. 1950-ben va^ dászfegyvert, továbbá három nagy tűzerejű hadipisztolyt és megfelelő mennyiségű lőszert szerzett magának. A pécsi megyei bíróság ezért fegyverrejtegetés bűntette miatt két és félévi börtönre ítélte. Ticz Sándor 1951 augusztusában rabruhában megszökött, hamarosan lopott egy katonai igazolványt és a hatósági k-?te»gek előtt ez-rt igazolt^ magát. Mekényesen magához vette régi ruháit, majd álnév alatt a sza- batoni állami gazdaságban vállalt munkát. Munkahelyét azonban hamarosan el kellett hagynia, mert nem tudott munkakönyvét szerezni. Ettől kezdve a mekényesi erdő rengetegében bujkált, jóllehet mint szökött fegyencet országosan körözték. Ismerőseitől csakhamar újból fegyvereket és nagymennyiségű lőszert szerzett. Vagy húsz különböző fegyver fordult meg kezén. A kevésbbé használhatókat másoknak ajándékozta, a komoly tűzereiűeket, amelyek emberélet kioltására is alkalmasak, magának tartotta meg. így megtartott magának egy tízlövetű Steyer pisztolyt, egy géppisztolyt és két hadipuskát. Fegyvereivel a mekényesi erdőben vaddisznóra, őzre szarvasra vadászott. ' A hús mellé egy kis szeszt is kívánt, ezért 1953 márciusában betört a községi szeszfőzdébe és onnan 45 liter pálinkát, Szalri József pi#úré- nyesi lakos présházából pedig 70 liter bort lopott el. Ugyanakkor betört a földművesszövetkezetbe is. honnan 45 kiló zsírt lopott el. 1953 júliusában éijel egy cséplőgépről ponyvát lopott, és abból két nadrágot, egy kabátot varratott magának továbbá egy sátrat készített. Augusztusban a lengyeli állami gazdaság jégvermébe tört be és onnan 50 kiló szalonnát lopott el. Novemberben . oiiátoaatott” a rnekénvesi termelőszövetkezetbe, ahonnan 4000 forint értékű lószerszámot lopott el és azt 400 forintért azonnal eladta. Ugyaninnen ponyvát és milonószövetet is lopott. Ticz Sándor kapcsolatot keresett és talált Cserháti Miklóssal, a lengyeli állami gazdaság dolgozójával, aki közölte vele. hogy minden hónap 9—10-e táján nagyobb pénzösszeg érkezik a eazdaságba a dolgozók bérének kifizetésére 1953 december 9-én a gazdaságban termelési értekezletet tartottak, amelyen Cserháti Miklós a7“rt ielnnt meg, hogy a pénz megérkezéséről meggyőződjék. Az esti órákban azután az előre megbeszélt templom előtti találkán közölte Ticz Sándorral, hogy a pénz megérkezett, az irodában a vasládában van. A láda felfeszítéséhez még egy patkóvasat az állami gazdaságban az összes lámpák kialszanak. Ekkor a már előre elkészített létrán felmászott, betörte a gazdaság irodájának ablakát, bemászott, felfeszítette a vasládát és a gazdaság dolgozóinak bérét: a 96.000 forintot elrabolta. Cserháti Miklós „szívességét“ néhány nap múlva 12.000 forinttal jutalmazta, ezenkívül vásárolt tőle 6000 forintért egy fényképezőgépet, 4500 forintért arany karórát, 800 forintért egy másik karérát., 1000 forintért egy arany nyakláncot és két gyűrűt. Ugyanakkor megbízta, hogy 2400 forintért bőrruhát vásároljon neki. Cserháti teljesítette kérésé», majd 12.000 forintot kapott, hogy Ticz Sándor részére egy Jáva motorkerékpárt is vásároljon. Hogy a környék lakosságának rokonszenvét megnyerje és a hatóságoknál ne jelentsék fel, Ticz Sándor egyes megszorult embereknek kisebb-nagyobb összegeket adott, azonkívül mások útján is órákat, ruhaneműeket vásárolt, csizmákat esinázatott macának és szQrető»é_ nek, Hopp Katalinnak, aki időnként szállást biztosított részére, szintén juttatott a lopott pénzből. Annyira vakmerő volt, hogy amikor az erdei magányt már unalmasnak találta — annek ellenére, hocv országosan körözték — vonatra ült és Budapestre utazott, ahol pénzének egy részét mi^a+óh^iyeke»! szórta el ö volt a mekényesi erdő réme, aki állandóan fegyverrel járt és agyon- lövéssel fenyegetett meg mindenkit, akiről feltételezte, hogy elárulja rejtekhelyét. A lengyeli tangazdaság fő- agronómusának azt üzente, hogy „halotti ingben“ járjon, mert ha találkozik vele. kikészíti. Életveszélyes fenyegetései miatt a község dolgozói már nem mertek kijárni az erdővel szomszédos földekre, a vadászok nem merték lábukat betenni az erdőbe. az állami gazdaság dolgozói közül pedig többen elköltöztek a pusztáról Ticz Sándor fenyegetései miatt. Ticz valósággal rettegésben tartotta a község lakosságát, míg végül a hatóságok elfogták. A bíróság előtt már nem volt többé „hős”, elvetemülten, cinikusan védekezett, a bizonyítékok súlya alatt azonban megtört és mindent beismert. A bíróság Ticz Sándort fegyver- rejtegetés, a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett és különösen nagy kárt okozó lopás, közokirathamisítás, magánszemélyek terhére elkövetett lonás, valamint foeolvszökés bűntette miatt életfogytiglani börtönre ítélte. Cserháti Miklóst bűnszövetkezetben a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás és bűnpártolás miatt 5 évi börtönre, Hopp Katalint ős Bnrducz Ferencet — aki a bujkálás ideie alatt két pisztolyt is juttatott Ticz Sándornak, — fegyverrejtegetés és bűnpártolás miatt egyenként 1 évi és 6 hónapi börtönre ítélte a pécsi megyei bíróság. Példamutató kisipari termelőszövetkezet A Rákóczi út és Alsóéi malom utca sarkán lévő műhelyben szüntelenül zakatolnak a Nőiruha és Fehérneműkészítő Kisipari Termelőszövetkezet varrógépei. A kopott feliratot alig veszi észre az ember, nem is gondolná, hogy ilyen szerény, igénytelen külső mögött a város egyiik legjobb kisipari termelőszövetkezete dolgo zik. Pedig a szövetkezet dolgozói és vezetői megérdemlik, hogy példaképül állítsuk őket a többi kisipari termelőszövetkezet elé, szorgalmas munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a jobb áruellátás biztosításához. Az Állami Aruház igazgatója hívta fel figyelmünket erre a szövetkezetre. Elmondta, hogy az áruellátás nehézségei nem egyszer abból is adódtak, hogy egyes szövetkezetek nem tettek eleget szerződésben vállalt kötelezettségeiknek, nem olyan cikkeket gyártottak, amelyek re a fogyasztóknak az adott idényben nélkülözhetetlen szükségük lett volna, hanem mást, amivel jobban kerestek. A bérezés körül mutatkozó nehézségek azonban, melyeket feltétlenül meg kel! oldani, nem szolgálhatnak átmenetileg sem jogcímül olyan kötelesség mulasztásra, amely sérti a fogyasztók érdekeit. Ilyen magatartás a Fehérneműkészítő KTSZ részéről nem volt tapasztal hatc. A legnagyobb nehéz ségek között is teljesítették, sőt túlteljesítették kötelezettségeiket. Áprilisi tervüket 148, májusi tervüket 193 százalékra teljesítették, s messze túl haladták első félévi terv- tel.esítésükben a 100 százalékot. A harmadik negyedévben át kellett állniuk gyermekfehérnemű készítésre is. Ez az átállás átmenetileg nehézségeket okozott, mégis vállalták és végre is hajtották annak ellenére, hogy a férfi ingek készítésére berendezkedett szövetkezetnek ez hátrányokat jelentett. A szövetkezet dolgozói nem ismernek 'leküzdhetetlen akadályokat, ha dolgozó népünk igényeinek teljesítéséről van szó. Vájjon, ha minden szövetkezetünk így dolgozna, nem tudnénk-e lényeg^” sen enyhíteni áruellátásunk hiányain? Vájjon a szövetkezetek vezetősége törekszik-e minden ere- je\ 3l arra, hogy a gyors fejlődésünkből adódó átmeneti nehézségeket leküzd je? Vájjon az illetékes felső szervek meg- adr.ak-e minden segítséget, hogy a kisipari szövetkezetekben rejlő lehetőségeket teiges mértékben ki lehessen aknazni? Foglalkoznak-e olyan súllyal a KTSZ-ek problémáival, mint azt megérdemelnék? C* eleljen ezekre a kér- désekre a szövetkezet rövid története. A szövetkezet 1949-ben alakult 15 taggal. Kis háztartási varrógépekkel kezdték munkájukat. A szükséges bútorokat maguk hordták össze, maguk takarították helyiségeiket. Egyszóval: lelkes, önálló munkájuk segítette át őket a kezdeti nehézségeken. 1952-ben már 4° tagja volt a szövetkezetnek, s akkor költöztek jelenlegi helyükre, mely az akkori körülményeiket figyelembevéve, elegendőnek bizonyult- S ma mi a helyzet? 80 taggal dolgozik a szövetkezet, és a kis háztartási varrógépek helyén ma már 25 nagyteljesítményű JPftri varrógép ontja a fehérneműt. A gépeket egymás hegyé- re-ihátára zsúfolták, a műhelyben és az irodában megfordulni }* alig lehet. A főkönyvelő fiókját csak félig tudja kihúzni a zsúfoltság miaff- A helyszűke akadályozza a szövetkezet fejlődését. Az új párt- és kormány Programm nyomán egyetlen tag sem fagyta el a szövetkezetét, mert átlagos keresetük 800_ioOO formt Körül mozog. Az 1953-as óv eleién zavart ok< zó aoyagellátási nehézségek megszűntek. ‘ Enyhült a bürokrácia Is* amennyiben már nem kell 8—8 helyre statisztikákat és jelentéseket küldözgetni. A párt és kormány- határozatok kedvező hatása tehát nem hagyta érintetlenül a KTSZ-t sem. A szövetkezet tovább akar fejlődni. Ujaibb motoros ipari gépek 'beállításával kapacitásukat kétszeresére tudnák emelni. Pénzük is volna átalakításra vagy építkezésre, de támogatásra alig találnak. A 80 dolgozónak sem öltözője sem mosdója nincs, vájjon hol is lenne, hiszen maholnap már a kapualjban is varrógépek lesznek. Ezen a helyzeten az illetékeseknek segíteniük keil. Nemcsak azért, mert ez a szövetkezet meg érdemel minden támogatást, hanem azért is, mert ezt gazdasági érdekeink megkövetelik. Ugyancsak figyelemreméltó kezdeményezés, mely több támoga tást érdemelne, a szövetkezeti áruház gondolata. A ’létesítendő áruház helyiségének kiutalása azon ban úgylátszik elveszett a bürokrácia útvesztőiben. fi ízünk abban, hogy *-* több KTSZ követi a Pécsi Nőiruha és Fehér- nerriukészítő KTSZ munkáját és az illetékesek nagyobb gonddal kezelik a kisipari termelőszövetkezetek ügyét. L. G.
