Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

1P54 ,11)1 JUS 1« NAPCO 5 A termelőszövetkezetek több segítséget várnak a pécsváradi gépállomástól A pécsváradi járásban még csak most kezdődik dandárjában az ara­tás. Hosszúhetényben, Erzsébeten, Zengővárkonyban, Mecseknádasdon, Hidason mindenütt aratnak. Három termelőszövetkezetben jártunk, de ebből kettő a gépállomásra panaszkodott, hogy rossz aratógépet küldtek. Most a gépállomáson a sor, adjon nagyobb segítséget a nagy területtel, de kevés tagsággal rendelkező termelőszövetkezeteknek, az aratás gyors befejezéséhez. A HIDASI PETŐFI TSZ 44 tagú kis közösségére 160 hold kalászos betakarítása vár. Ebből 110 hold a búza. A 12 kaszás pénteken vágta az első rendet a 15 holdas ősziárpa táblában, melyet szombaton estig keresztekbe raktak. Ég a kezük alatt a munka, minden erőt mozgósítottak 36 tag vesz részt az aratásban, a le­vágott, kévékbekötött gabona mind­járt keresztekbe kerül, így ha hirte­len jön az eső, nem éri meglepetés a tagságot. Az árpatarlót már felszán tolta a pécsváradi gépállomás trak­tora és elvetették a tarlórépát is. Szerdán reggel megkezdték a búza aratást, amelyből két nap alatt IS ho:dat takarítottak le, valamennyit kézikaszával, mert a gépállomásról érkezett aratógép nem tud dolgozni. Az első napon tengelytörése volt, most rossz a ponyva, annak meg­javítására várakozik a traktoros. Ha az aratógépre várnának, talán még augusztus végén is ilábon állna a bú­za egy része. Ebédidő következik. Mindenki a tanya felé siet, ahol jó ebéd várja az éhes embereket. Üzemi konyhát létesítettek az aratás idejére. Sósat segít ez az asszonyok munkáján, mert fáradtan nem kell főzéshez kez­deni, több idő jut pihenésre. Berobtg a fűkaszálógép is, Borsós János raktáros ül rajta. Ö nem bú­zát arat, a kaszálásra már gyenge, ezért géppel elvégzi a lucerna má­sodik kaszálását. Aratás és széna­betakarítás egyidőben, — de tehetik, mert szervezetten dolgoznak és így mindenre jut ember. A ZENGÖVÄRKONYI szabad­ság TSZ gabonatábláin lassan, na­gyon iassan halad az aratás. Talán ha a honvédségtől érkezett elvtársak nem dolgoznának, megállna a mun­ka és peregne a szem. A 10 kaszás ■ mar learatta a 28 hold ősziárpát és hét holdat a tavasziból. Ki aratja le a 120 h<fld búzát? — Ha a tagok is aratnak, csak 15 kaszásra lehet szá­mítani. — Nem marad lábon az sem Két nap múlva már kombájn ala érik és megindul a gép, mind a 120 holdat levágja, — ennyire kötöttek szerződést a pécsváradi gépállomás­sá i. Nem lehetne másképp is gyor­sítani a munka ütemén? Lehetne, ha a családtagok is eljönnének kévét hordani, markot szedni arra a né­hány napra, amíg véget nem ér az aratás. NEM HISZ AZ EMBER A SZE­MÉNEK, amikor a hosszúhetényi Haladás termelőszövetkezet földjén jár. Hiszen tavaly a kukoricájuk nem látszott a gaztól, lekaszálták és elégették egy részét. Az idén nem így van. Most .jobban dolgoznak, pe­dig csak 15-en vannak a 210 hold földre. A 15 tagból 10 asszony, de egytől-egyig szorgalmasak. Most nyolcán markot szednek, a hiányzó kettő betegsége miatt nem végezhet nehéz munkát. A kukoricát három­szor kapálták és most úgy tervezik, ha erejükből futja, aratás közben elvégzik a gazolókapálást. A kalászosokból eddig 15 holdat arattak le és még 112 hold várja a kaszát. A gépállomás július 2 óta csak négy holdat vágott le. Rossz az aratógép. Ismét panasz a pécsváradi gépállomásra. Vájjon hogy végezték el a javítást, hogy a gépek sorra hasznavehetetlenek?! Szerencse, hogy a honvédségtől hat elvtársat küldtek segítségül a hosszúhetényi termelőszövetkezet tag jainak. Ezek az elvtársak aratnak a gép helyett. Szombat óta 10 holdat raktak keresztbe, megcsúfolták az aratógép teljesítményét. Nem feledkezett meg a tagság az állatok takarmányának a biztosítá­sáról sem. Nyolc hold másodnövényt vetettek: kukoricát, kölest, tarlóré­pát és muhart. A tervük 16 hold, de nem tudják elvetni a visszalévő 8 holdat, mert nincs felszántva a tarló. Nagyon nagy szükség lenne arra is, hogy árpát csépeljenek, mert a mag­tárt, a padlást már régen lesöpörték, nincs egy szem árpa sem a sertések­nek. Nem tehetik meg, mert nincs traktor, amely a gépet meghajtsa, pedig két nap óta ígéri Fuller elv­társ, a gépállomás igazgatója, hogy küldi. Még nem ért oda. „Első gabonánkat a hazának“ A búzatáblákon még arat a kom- bájt, de a dohánypajta mellett — néhány napi száradás után — már tisztítják a gabonát. Két napja búg a gép és Sipos Miklósné, Böcsin Ambrusné meg Tisza Julianna gyor­san adogatják a vödröket a gépen lévő Puskás Máriának és Kiss Ilo­nának. Szaporodnak a tiszta búzával teli zsákok a gép mellett. Bent az irodában a színes szalago­kat készítik, a zászlót és egy táblát, rajta mái a felirat: „Első gabonán­kat a hazának!“ Hogy mire készülnek? — Arra, hogy a magyarbólyi magtárban az első új búzaszállítmányt ünnepélye­sen adják át. Egyszerre úgysem vi­hetik mind a hét vagonnal, amennyi a beadásuk. Déli 12 órakor még javában búgott a gép, de három órakor már együtt volt a tagság és kilenc kocsit raktak meg a súlyos búzászsákokkal — eny- nyit vittek egy fuvarban. Az első kocsin a piros zászló és a tábla. Út­közben még énekeltek is a lányok, pedig délelőtt ugyancsak kidolgoz­ták magukat. A villányi járásban elsőnek — de talán a megyében is — ők vitték a begyiijtőhelyre új búzájukat — 140 mázsát. Tolh Lajos szentlorinci DISZ-fiatal a teitermelési verseny élén A szentlőrinci tangazdaság tehené­szetének dolgozói elhatározták, azzal folytatják a kongresszusi versenyt, hogy az őszi országos mezőigazdasági kiállítás idejére nem lesz 3.800 lite­resnél gyengébb fejőstehenük. Jelenleg ifj. Tóth Lajos DISZ fia­tal van a verseny élén, aki a gazda­ság legkiválóbb fejőgulyósának, Ne- vegyál Józsefnek a tanítványa. Tóth Lajos mestere eredményeit is túl­szárnyalta, a gondjaira bízott 13 tehénnel. A tavaszi 11 literről 15.5 literre növelte a fejési és istállóát­lagot. Példáját követi mind az öt ver­senytársa. így a 110 bonyhádi jelle­gű, magyar-tarka törzskönyvezett tehénből álló farm fejési átlaga jú­lius közepére 16.2, istáUóátlaga pedig 12.4 liter. További eredményeket várnak a közeljövőiben bevezetésre kerülő gépi fejéstől. Tóth Gyula megyénk legjobb aratógépkexelője Külsőleg alacsony, kissé sovámyarcú em­bernek ismertem meg Tóth Gyula elvtársiat, a villányi gépállomás és talán az egész or­szág legjobb aratógép­kezelőjét. Olyanfajta ember, akinek a keze alatt ég a munka. A villányi kcmibájno- sok és araitógépese;? nem gyűlésen fogadták meg, hogy ki-ki mek­kora részt vállal a bé­ke aratásból, hanem csak az indulás előtt oaaszóltak idős Ud- vardi Jánosnak, a gép­állomás brigádvezetőjé nek, hogy ennyit és ennyit takarítunk be. Hasonlóképpen csele­kedett Tóth Gyula is. Mér a traktoron ült, amikor bejelentette: — János bácsi, én 350-et vállalok! Felrakták a ponyvá­kat, a K. 8-as arató- gépet a traktor után akasztották és Soós Miklóssal, segédvezető­jével együtt elindultak a Magyarbólyba veze­tő országúton. Melegen tűzött a nap június 20-án, amikor beállít a magyarbólyi Tartós Béke tsz 70 holdas árpatáblájába. Megindította a gépet. A motollák fordul­tak egypérat, szinte kóstolgatták a sárga- é rét ten ringó gabo­nát, majd gázt adott a motornak és a gép egyenletes búgás- sal mérte újra és újra végig a tábla hosszát. A tarlón szaporodtak a kévék s egyre fo­gyott a lábon álló ár­pa Június 26-án már jelenthette, hogy ké­szen van az árpaara- tásisal a virágos i erdő­szélen. Szoikolovics Mile, a tsz elnöke meg­szemlélte a sima árpa­tarlót. Nem talált azon még véletlenül sem el­hagyott szálakat. Tóth elvtárs idei ara­tásának második állo­mása a felsőtelep vé­gén fekvő 50 holdas búzatábla. Még csak 70 hold. Vájjon mikor­ra végez a még hiány­zó 280-al? Kora reggeltől estig dohogott a Tartós Bé­ke tsz földjei felől a Hoffher. És bár szinte állandóan esik, csütör­tökön mán- egy másik 18 holdas búzatábláiban találjuk, de annak :s már csak egy darabká ja áll. Lehet úgy há­rom holdnyi terület. — Hány . holdat vágott le eddig, Tóth eiivtárs? — Hányat? Könnyen kiszámíthatjuk. Egy­szer 70-et, másodszor meg 65-öt, ez 135. Itt még ee a három hold- r,yi búza, de ez a ke­serves idő mindig köz­beszól. Akármi legyek, ha azért estig le nem vágom! Körülnéz a traktor­ról: — Azután itt van még a csoportnak 40 hold búzája. Most be­állók afbba. Szombatom szeretném befejezni a gépre kiszabott 150 noldat, sőt még többel is. S ha ee a 40 hold is elfogy, Lapáncsán még ötven vár és akad még máshol is. Mire befejezem a búzákat, beérik a zab is. Tóth elvtáns elégedett a fizetéssel, 638.73 fo­rintot és 282 kiló bú­zát keresett ez alatt a rövid idő alatt. De jo­gosan elégedetlen a vil lányi gépállomással. Az aratás kezdetén rossz ponyvával küldték ki, pedig volt jó is a rak­tárban. Naponta sok­szor 'két-három órája esett ki miatta, nem számítva a sok esőt. Ha a gépállomás egy kicsit jobban támogat­ta volna, ma már leg­alább a 200 holdnál tartana. De így is messze lehagyta ver­senytársát, Lőrincz La­jos kombájnost. — Szeretne első lenni? — Már hogy a csudá­ba ne! — válaszol mindjárt Tóth elvtárs; Nemcsak azért, hogy 150 holdon felül amit vágok, 50 százalékkal magasabb fizetést ka­pok, s • vasárnapiért százzal, — de ilyenkor mégis csak egy kis jó érzés, egy kis büszke­ség is eltölt. Büszke is lehet rá! K. J. Kikelt a másodvetemény Kovács János székelyszabari dolgozó paraszt tarlóján Kovács János tizenegyholdas szé­kelyszabari dolgozó paraszt a hely­beli termelőszövetkezet példáján fel­buzdulva, második éve hasznosítja tarlóját. Miután elsőnek végzett a gabona aratással a községben, nyomban ne­kilátott a másodvetéshez. Frissen hántott földjébe másfél holdon ku­koricát és muhart vetett, hogy a kö­zelmúltban négy hízóval gyarapítóit A dolgozók leveleinek* panaszainak intézése a szigetvári járási tárnicson “Z uay akkor kezdődött, ami­kor Orsós Ferenc elfogadta Kapron- cai János négy kataszteri hold búza- vetésének learatását, két hold kuko­ricáját és egy hold répáját harma­dába. — A köztes bab feles — mondta Kapi-oncai és annak rendje-módja s,zerint megtörtént az egyesség. Igen “hl!... Egy régi szólás-mondás sze­■ rint „evés közben jön meg az ét­vagy“. így történt ez Kaproncainál is. .Orsós Ferenc elkészült a búzaara­tásával, kiegyelte a répát, meg­kapálta a Kukoricát. Kaproncainak egyre jobban fúrta az oldalát, kár volt harmadába kiadni, amikor ilyen jó termés ígérkezik. Egy napon az­tán beállított Orsóshoz és a munka menete u(án érdeklődött. Hiába, ra­vasz ember ez a Kaproncai. .. Vé­gül is kibökte, ami a begyében volt. Jó termés ígérkezik! Hát akkor bőven jut a padlasra, hiszen a ter­mes egynegyecie a tied. Egynegyede? — hápogott a meglepetéstől szólni is alig tudó 0r_ sós hiszen nem így ®zól a2 egyes­ség­— Hogy nem-e? Hat ha nem így volt. most így }esz! Orsós még magához _sem tért a meglepetésből, máris eltűnt Kapron­cai­Orsós meghányta-vetette a dolgot a családdal és végülis ügy döntöt­tek, hogy Panaszt tesznek. A szom­szédok biztatására felkereste a járási tanács pénzügyi előa<jóját,.Tengely János elvtársat, Szép sorjában elő­adta sérelmet, amelyet jegyzőkönyv­be ls vettek Másnap Kaprosai Já­nos idézést kapott a községi ta­nácsra- Úgy ahogy előírták, ponto­san megjelent. De meßjelent Orsós Ferenc es Tengeld> János elvtars ÍS ; 13 * T.-dius 10. Péntek. Délelőtt féltíz­A járási tanácson nagyban folyik a munka, csak Tengeldi elvtársat nem találni sehol. Végre megérkezik. — Sikerült — mondja. — Elintéző­dött az ügy. Felszólítottuk Kapron- cait, hogy azonnal fizesse ki a föld­jére fordított munkabért, vagy to­vábbra is úgy, ahogy az egyesség szólt, harmadában adja a kukoricát és a répát Orsós Ferencnek. Nem az első és nem is az utolsó elintézett panasz. Hosszú és rövid történeteket mond el. Többek között egy ravaszul kieszelt ügyet. — Július elején történt. Egy idős, megtört özvegyasszony állított be hozzám. A nevére már nem emlék­szem. Csebényi volt. Kétholdas és mégis leadásra akarták kötelezni. A tehenét selejtesnek minősítették. — Kustra Zoltán, az állatforgalmi egyik embere felszólította, hogy adja le a tehenét. ..Leadom én, mondta az asszony, csak adjanak helyette másikat.“ Erre nem voltak hajlan­dók. —~„ Még aznap kimenteim Csebénv- be és megállapítottam, hogy igaza van a panaszosnak. Tehene valóban selejtes. De miért köteles ő, egy tizenötholdas gazda helyett három és fél mazsa húst beszolgáltatni? Vegye meg a tehenet — java­soltam a gazdának — és akkor adja le maga. Először huzakodott, de ké­sőbb mégiscsak megfogadta a taná­csot. Megvette a tehenet. Az özvegy­asszony sérelmét is orvosoltuk. Egy növendék marhát kapott legnagyobb megelégedésére. _ A járási tanács különböző cso­portjai hogyan intézik el a panaszo­kat — teszem fel a kérdést Ten­geldi elvtársnak. — Azt lehet mondani, hogy jól. Csak egy csoport nem fordít kellő gondot a levelek elintézésére: a pénz­ügyi. A pénzüqvi csoporton egy fia_ lal nő keresett valamit. Hosszú ku­tatás — nem találják. — Nem én intéztem ezt az ügyet. Biztos az elődöm. Nem találom. — Hát akkor mit csináljak? Ad­jam be újból? — Az lesz a legjobb — hangzik a felelet. Eközben előkerül Marincsák György, a pénzügyi csoport vezető­je is. — Tudja, sok a munka — kerül­geti a választ. — Kevesen vagyunk. Nincs közlekedési eszközünk, még kerékpárunk sincs. A pénzügyi cso­port nem olyan, mint a többi, mert mi állandóan kint járunk. No. ez jó — gondolom magamban. — _ allékor mindjárt ott helyszínen utánanézhetnek a panasznak. — Maguknál még márciusból is van négy levél? Az egyiket a Köz­ponti Vezetőség már kétszer sürget- :e és még a mai napig sem vizsgál­ták io. — Nehéz dolog ez. Előfordul, hogy az ember háromszor is kimegy a páni- - kivizsgálására. De eredmény, teleniii, mert hol a tanácselnököt, •hol pedig a panaszost nem találja. Sorolná még az ügyet ki tudja meddig, ha Tengeldi elvtárs közbe nem szólna. — Tíz csak ki fogás! Bizony az. Értesítse előre a pana­szost és a tanácselnököt, hogy ekikor és ekkor megyek ki, tartózkodjanak otthon, vagy legalábbis a faluban Igen ám, de nem mindig lehet ki­menni egyes községekbe. Nem tud­ja, hogy miikor lesz eső, mikor jár- liató az út? És egy panaszért nem óidemes pár kilométert esetleg gya­log megtenni. Ha kell, esöben-sár- ban. — Higyje el az elvtárs. Kelle­metlen az, amikor áz ember kimegy a dolgozók közé és a szemébe mond iáik: az én ügyemet, vagy a mi ügyünket még máig sem intézték el. Bizony kellemetlen! De mennyivel kellemetlenebb a csebényi gazdák­nak, alkiik márciusban beadott vad­kárukkal kapcsolatos panaszukra még a mai napig som kaptak választ. És Varga Ferenc szentlászlói egyéni gazdának, aiki május 25-én küldött levelében sérelmesnek tartja az adó­kivetést? Bizony ilyen „munka“ után nehéz az emberek szemébe nézni. És mindezt az az ember, Marin­csák elv társ mondja el, aki maga is ‘ielüietesen kezeli a panaszokat. Te­hát tudja a panaszok cl nem intézé­sének politikai jelentőségét. Ez an­nál inkább súlyos mulasztást jelent. Már délbe hajlik az idő, amikor végre megtudjuk a valóságot, a ne­hézségekkel takargatott igazságot. Ezt is Manincsá'k eövtárs, a pénzügyi csoport vezetője mondja el. — Elmegyek én akár téglát hor­dani, napszámba. Otj is megkeresem azt a pénzt és nem teszem tönkre az idegeimet. Ma rinCSÓk ©Ivtars letörten ül az irodában. Nagyon fáj neki a bí­rálat, az immár feledésbe tűnt le­velek megbolygatása. De sebaj, el­múlik ez is — gondolja talán magá­ban. A járási tanács elnöke. Péká­rak Géza elvtáns is felszólította ez­előtt néhány héttel, hogy egy héten belül intézze el a leveleket. Ezen is segített: elment szabadságra. És amáó ta vissza jött, még nem szóltak ne­ki. A felszólítás, csak felszólítás ma­radt. A dolgozók panasza, a csebé- nyiek nyúikárbejelentése és a többi még március, április, május és jú­niusból visszamaradt tizenhét levél, továbbra is süket fülekre talált. Mi szenetnők azt hinni, hogy ezentúl meghallja Marincsák elvtárs is a dolgozók panaszait és lelkiismerete- ■len el is intézi azokat. Szalai János állatállományának bőséges takar­mányt biztosítson. Szombaton már ki is bújtak a föld bőd a vetemények. A szépen zöldelő terület láttán újabb három dolgozó paraszt határozta el: gabonatarlója nagyrészét beveti takarmánynövény­nyel. Szinnycy Sürgősen rendeljék meg a másodvetőmagot! Földművesszövetkezeteink feladata az is, hogy másodvetőmaggal kielé­gítsék a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák igényeit. Ezt több földművesszövetkezetnél elhanyagol­ták, későn rendelték meg a vető­magot, elmulasztották a gazdáknak tudtára adni, hogy a boltokban vető­mag kapható. Azok a földműves­szövetkezetek, amelyek még nem rendelték meg a vetőmagot, sürgő­sen juttassák el az igénylést a Ter­ményforgalmi Vállalathoz és dob­szón vagy hangoshíradón keresztül tudassák, milyen másodvetőmagok kaphatók és mennyibe kerül kilója. A boltjainkban található másod­vetőmagvak órát az alábbiakban kö­zöljük: Fogyasztói ár: j? no M oil történő eladás esetén Köles 3­3,— 3,­Mohar 3,40 3,10 2,82 Édescirok 4,40 3,98 3,62 Hajdina 2,60 2,35 2,15 Szudáni fű 4,30 3,90 3,55 Csumiz 3,69 3,26 2,95 Csibehur 4,90 4,42 4,02 Mustár 4,60 4,14 3.76 Napraforgó 3,— 3,­3,— Tarlórépa 16,30 14.80 13.47 (fajta megjelöléssel) Vegyes tarlórépa 15,30 13,80 12.47 Raranyamegyei Szövetkezetek • Szövetsége Fogyasztási Főosztály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom