Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-27 / 176. szám

WIÁG PROLETÁRJAI EGYE/ÜLJETEK! c— ' A MAI SZAMBÁN: 1 A Német Demokratikus Köztársaság Miniszterelnök­sége s a j t o li i v a tál án a k hivatalos közleménye Otto Grote­wohl miniszterelnök Csou En-lajnál tett látogatásáról (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — Tervszerűség az instruktort munkában (3. o.) — DISZ-Iiatalok! Vegyetek tevékenyen részt a gyűjtés­ben, az árvízkárosultak megsegítésében (3. o.) — „Az egyik csatát megnyertük, megnyerjük a másodikat is“ (4, o.) ^ ­AZ MDP B ARANYAM EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM ARA 50 FILLER KEDD, 1954 JÜLIUS 27 Erősítsük a falusi pártszervezeteket! Falusi pártszervezeteink a vezető­ségek újjáválasztása óta erősödtek, szilárdultak. A párt útmutatása nyo­mán kollektivebb lett a vezetés, meg nőtt a kommunisták aktivitása, egy­re nagyobb a falu népének bizalma a pártszervezetek iránt. S éppen ez, a pártszervezetek fokozatosan javuló munkája az alapja annak, hogy egy­re több kiváló pártonkívüli dolgozó paraszttal erősödnek, egyre többen kérik felvételüket a pártba. De a pártkongresszus is figyelmeztette falusi pártszervezeteinket: külön fi­gyelmet kell szentelni a mezőgazda­ság fejlesztésével a falusi pártszer­vezetekben a tagjelöltfelvételre. Most nyílik a legjobb alkalom a kongresszus határozatának érvénye­sítésére. Az aratás-cséplés nehéz munka, különösen az idei nyári idő­járás miatt. Az egyik órában még tűz a nap, a másikban már mene- kü'ni kell a zuhogó eső elől; trak­torosok, kombájnosok, figyelő szem­mel Jesik, mikor mehetnek a földre. Gyors, várakozás nélküli munkára van szükség s a cséplésnél még in­kább, hisz jócskán elmaradtunk a kései aratás miatt. Nagy tetteket, hősöket szül ez a munka, a párt, az állam iránti szeretet példáit adja. S a legjobbaknak, a legkitűnőbbek­nek, a legáldozatkészebbeknek, a ke­nyérért vívott harc élenjáróinak a pártban a helyük. Nagyon jó alkalom ez arra, hogy megerősítsük termelőszövetkezetein­ket. A megye néhány termelőszövet­kezetében, s ezek a gyengébbek, még nincs pártszervezet. Pedig nyilván­való, hogy pártszervezetek nélkül jobban ki vannak téve az ellenség támadásainak, nem tudnak kellően megerősödni. Az alsómocsoládi tsz- ben egyetlen párttag dolgozik, s mindenki azt mondja, hiányzik a pártszervezet nevelőmunkája. Itt az ideje, hogy a járási pártbizottság és a községi pártszervezet segítségével felvegyék a legjobbakat. Vannak ilyenek: talán sehol a megyében sem dolgoznak olyan szorgalmasan az asszonyok; Dicső János lelkes híve a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Kiváló brigádvezető. A példa nem egyedüli, mindenütt van erre lehe­tőség, csak keresni, kutatni kell azo­kat akik méltók a párttagságra. A termelőszövetkezetek megerősí­tésében fontos feladat az is, hogy a meglévő, de kislétszámú pártszer­vezeteket szilárdítsuk, taglétszámu­kat gyarapítsuk, jól működő párt- szervezetté tegyük. Sok ilyen párt- szervezet van a megyében, különösen a siklósi járásban. De az utóbbi hó­napokban sokat változott a helyzet s jelentősek azok a módszerek, ame­lyekkel eredményeiket elérték. A szavai Béketábor tsz-ben párttag- gvúiésen tárgyalják meg, kik azok az emberek, akiknek a pártba való felvétele erősítené a pártszerveze­tet. Azt is megbeszélik, kivel melyik elvtárs foglalkozik. A kommunisták közös ügyévé vált a tagjelöltfelvétel s nemrégiben két pártonkívüli kérte felvételét. Bebizonyították a községi pártszervezet vezetőségének, az olyan vélemény tarthatatlanságát, hogy nincs kit felvenniök. Nem arról van itt szó, hogy kam­pánymunkát végezzenek pártszerve­zeteink, most minden erejüket a lag- jelöltfelvételre fordítsák s ezt köve­tően újból magukba zárkózzanak. Tervszerű, céltudatos, előrelátó mun­ka — ez a párt erősítésének legfőbb záloga. Nem szükségtelen azt hang­súlyozni, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok az olyan párt­szervezet száma, ahol fél, sőt egy esztendő óta nem vettek fel tagje­löltet. Ezen a helyzeten változtatni keli; azért is mert időközben eltávoz­nak a pártszervezettől; de azért is, mert ezzel mesterséges gátat emel­nek a becsületes pártonkívüli dol­gozók előtt s mindkét eset a párt gyengülését okozza. Az aratás, csép- lés, begyűjtés nagyon jó alkalom arra. hogy megtörjön a jég s végre minden pártszervezet rendszeresen törődjön a tagjelöltfelvétellel. A községi alapszervezetek taglét­száma korántsem gyarapszik kielé­gítően. A Köziponti Vezetőség jú­niusi és a pártkongresszus határo­zatai világosan megszabják, hogy fokozottabban vegyenek fel párt- szervezeteink egyénileg dolgozó pa­rasztokat. Néhány helyen érvényre juttatják a párt határozatát, ami lé­nyegében azt jelenti, hogy megjavít­ják kapcsolatukat az egyénileg dol­gozó parasztsággal s benne a közép­parasztokkal. A diósviszlói község' alapszervezet nemrégiben három dolgozó parasztot vett fel. Vannak azonban téves nézetek s leginkább ezek gátolják a pártszer­vezet egészséges fejlődését. Több he­lyen elterjedt az a nézet, hogy nincs kit felvenni, aki számításba jöhetett, az már a pártszervezet tagja. Bissén is ez az elvtársak véleménye. Mi sem károsabb, mint ilyenről beszél-- ni! Nincs egyetlen olyan község sem. ahol ne találnának a pártba való egyénileg dolgozó parasztot. Csak nézzenek körül a portájukon, vegyék számba azokat, akik hosszú hónapok során kitűntek. Tettekben jelentke­zik ez; a maguk kis gazdaságában eleget tesznek a mezőgazdaság fej­lesztéséről hozott határozatnak; idő­ben learatják gabonájukat s a csép- 'őgéptől elsőnek teljesítik kötelessé­güket. Persze, hiba lenne csak ezek alapján mérni az embereket, de akik mindenkor példamutatóan fejlesztik gazdaságukat, teljesítik állami köte­lezettségüket, azok most is az élen­járók között találhatók. Komoly hi­ba lenne, ha a pártszervezetek le­mondanának a tagjelöltfelvételről. A tagjelöltfelvétel mellett igen jó alkalom nyílik arra is, hogy a régi tagjelölteket a szervezeti szabályzat szellemében taggá minősítsük. Arra kell törekedni ,hogy lehetőleg a fel­vételtől számított hat hónap után tárgyalják ügyüket s ha méltó, ve­gyék fel a pórt tagjai sorába. Az új szervezeti szabályzat erre módot ad s elkerülhető, hogy pártszervezeteink úgynevezett „szakálas“ tagjelölteket tartsanak nyilván. A pártszervezetek és pártbizottsá­gok fontos feladata, hogy rajta tart­sák szemüket az aratás, cséplés. begyűjtés munkáján, de ezt úgy vé­gezzék, hogy vele együtt erősödje­nek a pártszervezetek, szilárduljon a párt és a tömegek kapcsolata. A pécsváradi járás befejezte a kalászosok aratását A pécsváradi járás agropropagan- distája jelenti: A pécsváradi járás terfnelőezövet- kezetei és egyéni gazdái hétfőn es­tig befejezték a kalászosok aratását. Az aratás befejezésével egy napon 42 cséplőgéppel megindult a csép­lés a járás területén. * A perekedi Uj Barázda termelőszö­vetkezet tagjai a vasárnapi aratással teljes egészében befejezték az ara­tást és teljesítették kenyérgabonabe­adási kötelezettségüket. 157 mázsa búzát szállítottak a begy Uj tőhelyre. Mindenki segítse az árvízkárosultakat l Ezekben a napokban az ország aggódó érdeklődése az árvíz elleni küzdelem felé fordul. Szinte az egész dolgozó nép vállvetve harcol a Veszély elhárítása érdekében. Valamennyiünk szívét áthatja a legszebb, a ieg nemesebb érzések egyike: segíteni embertársainkon! Uj hősök születnek, a fáradságot nem ismerő helytállás, az áldozatvállalás hősei. Erőfeszítéseink eredményeként sikerült gátat vetni a pusztításoknak, a Duna félelmetesen hömpölygő vizén győzedelmeskedik az emberi akarat. Bár a veszély még nem múlt el és kettőzött éberségre van szűk. ség, a Duna vize már apad. Az árvízvédelmi munkák még be sem fejeződtek, s máris példamutató kezdeményezés indult el. Az árvízkárok helyreállítására, az árvízkárosultak megsegítésére megmozdult dolgozó népünk, hogy enyhítse a szenvedést és letörölje a könnyeket. Az emberi segíteniakarás egyik legszebb megnyilvánulása bontakozik ki előttünk. Az ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók még jobb. még odaadóbb munkával, megtakarított forintjaikkal, fizetésük bizonyos százalékával, terménnyel, ruhaneművel sietnek az árvízkárosultak megsegí­tésére. ' Ebből a nagyszerű mozgalomból nem akar kimaradni Baranya megye dolgozó népe sem. Baranya Me­gye Tanácsa Végrehajtóbizottsága az zal fordul a megye dolgozóihoz, hogy mindenki erejéhez mérten segítse árvízkárosult honfitársait. A gyűjtést a lakosság legszélesebb körében, városainkban és községeinkben kizárólag a helyi taná­csok és szakszervezetek által kibocsátott gyüjtöíveken az MNDSZ és Vöröskereszt-aktívák végzik. Felhív­juk a megye dolgozóit, adományaikkal járuljanak hozzá a gyűjtés sikeréhez! BARANYA MEGYE TANÄCSA VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGA Több mint kétszázezer forintot adtak a komlói bányászok Az árvízkárosultak iránti mély együttérzésről tettek tanúságot va­sárnap a Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozói, amikor ' az egész heti munka után vasárnap három­harmados termelési műszakot szer­veztek az árvízkárosultak megsegí­tésére. A vasárnapi műszakon résztvett a komlói és a nagymányoki üzemek dolgozóinak többsége. A termelési műszakon, a kezdeményező Béta-ak­nai bányászok tettek ki magukért. — Ezen a műszakon 578.2 tonna szenet termeltek. A legszebb teljesítményt Szantner György elvtárs csapata ér­te el, amely napi tervét 210 száza­lékra teljesítette. Weitner József elvtárs csapata 126, Sófalvi-csapat 162.5, és Eszes Károly MSZT-csapa- ta 125 százalékkal segítette az ár­vízkárosultakat. A komlói tröszt dolgozói 1888 ton­na szénnel és az erre eső 201.959 fo­rint munkabérrel segítették vasárnap az árvízkárosultakat és járultak hoz. U ét órakor a mérnök ** intésére elül a még Kölkeden és Vizslákon is visszahangzó gépzúgás és az üzemanyagtöltés, döm­perápolás hatvan percé­ben az ártérbe és a töl­tés mellé visszatér a ter­mészet csendes zsongása. Magas nyárfák, öreg har­sak lombja suhog — tisz­tán elszáll a víz fölött, talán kilométerekre is a gátőrök szava. Csak a bé­kák megelevenedett esti ummogósát zavaró messzi, ütemes hórukkozás, az azt nyomon követő távoli zu- hogás figyelmeztet: min­den csapásra egy-egy szádpallót vernek a szi­várgó töltés oldalába. A rét szélén megcsende­sedve sorakoznak a döm­perek. Még árad belőlük a forróság, de tartályuk­ban már gázolaj csobban, zsirzóprés piros tavottája szorul a csapágyakhoz. Az emberek? Némelyikük a talajvizes gödörben für­dik, másikuk egy szem- hunyásnyira elnyúlik a nedves fűre haijjtott szé­nán. Papp Béla bácsi, a legtekintélyesebb — a leg­öregebb jelzőért megne­heztelne, — dömpervezető pedig éppen ott tart, hogy ők hatan mint vezettek el tizenöt gépet... * A z úgy volt, hogy mi előbb érkez­tünk Ide ki Gerechátra, mint a földkotrósok ... A fák alatt ott zúg mind a tizenöt masina. Egyet a Tibi mérnök hozott ki Pécsről szabadságós veze­tője helyett, a másikat a matrózinges Hódosi Imre, a harmadikat, negyediket az isten a megmondható­ja ... Fele dömperes még nem érkezett vissza szá­zé, hogy az árvíz okozta károkat minél előbb eltüntethessük. * A hidasi bányászok szombaton nagytermeiéül műszakot tartottak az árvízkárosultak megsegítésére. Elő­irányzatukat ezen a napon 125.2 szá­zalékra teljesítették, 222.4 tonna sze­net termeltek terven felül. * A Pécsi Szénbányászati Tröszt dol­gozói 24-én magasan túlteljesítették napi tervüket — 121 százalékot ér­tek el. András-akna eredménye a legjobb: 329 tonna szenet termeltek tesven felül, ezzel napi előirányza­tukat 144 százalékra teljesítették és havi tervük teljesítésében elérték a 110.6 százalékot. A körletek közül a Kult-körlet teljesítette legjobban a tervét, 189 százalékra. A Széchenyi-aknaiak sem marad­tak sokkal mögöttük: szombaton 201 tonna szenet szállítottak előirányza­ton felül. A terven felül termelt szén ellenértékét az árvízkárosultaknak küldték. Öt családi házhoz elegendő tégla az árvízkárosultaknak Egy hét óta mindennap túlteljesít tik tervüket a hidasi téglagyár dol­gozói. Egymással versenyben dolgoz­nak a nyersgyártók, kemencerakók, kihordók és i'agonrakók az árvíz­sújtotta vidékek házainak felépíté­sére szánt téglák készítésében, to­vábbításában. A tizenkéttagú női rakodóbrigád javaslatára ugyanis elhatározták, hogy az egyes munkarészlegek kö­zötti együttműködés tökéletesítésé­vel öt családi ház felépítéséhez ele­gendő téglát gyártanak júliusi ter­vükön felül. A felajánlásukat becsülettel telje­sítő brigádok közül egy sincs, ame­lyik 130 százalékos teljesítménynél gyengébbel zárná a napot. Így hét főre nemcsak a hóeleji elmaradást hozták be, de annyi téglát készítet­tek terven felül, amennyiből egy lakóházat fel lehet építeni. tópadka a föld zuhogó százköbméterei alatt... * I ejárt a hatvan perc. ™ az esti csendet messze kergetik a feldur- rogó, vastorku gépek. — Papp Béla bácsi gumike­rekese is most dübörög el az exkavátor alól. Elha­lad előttem, csak stopp- lámpája parázsló fénye mutatja, merre halad döm perével a sötétedésben. Sorban kaptatnak fel a töltésre a 169-es, a 178-as, az 55-ös. Nyergükben fia- talszivü öregek, tizen­nyolc, húszesztendós legé­nyek. Az a matrózinges Hódosi Imre. Tavaly érett ségizett, földrajztanár sze­retett volna lenni — Agráregyetemre irányítot­ták. Nem ment — más­hová jelentkezett, ott sem vették fel, rossz jellem­zése miatt. Most rako­mányt rakomány után szállít a gátra és a határ­őrfőhadnagy még nem lát­ta aludni .. A társai is ritkán. Nincs állandó gé­pe. a szabadságosokat pó­tolja. de nincs szíve sen­kinek levenni róla... A gát, a nagy árvízveszély, a hősies munka új fejeze­teket nyit a káderlapokon is. . Dömperesek... Itt dol­goznak Gerecháton, túl a a szigeten, a 4-es őrház- nél. Ma töltéseket erősíte­nek, holnap erőművek alapjától hordják a főidet — holnapután új város­részek építésénél tűnnek fel durrogó masináikkal. A Papp Bélák, Aracs Jó­zsefek, a Marosvölgyi Ist­vánok Itt is — ott is tör­ténelmet írnak. A hazaszeretet, a hősies erőfeszítés fejei.' Oroszlán lm » ^Dömperetek badságáról. itt vesztegel­nek a gepek, üres vezető­üléssel. A töltés tetejét nyaldos­sa a víz és a gát oldalán úgy sötétlenek az, átázott részen harminc-negyven méter hosszan, mint a szalonnában a hús-csíkok. Derékig meztelen határ­őrök, honvédek ásózzák, hajigálják a tartályokba a földet. Mit tegyen a döm peres? Cigarettázzon az ülésben, nézze, hogy izzad az a fiatalasszony ott, aki szemmelláthatólag ke­veset ért a kubikos mun­kához? Hol egy lapát... Egy órába telik, míg megtelik a hat gép. Exka vátorra!? Hat perc lenne, de azokat még csak most rakják ki Mohácson, a vasúton. Eldübörögnek a süUyedező, hajlongó do- rongúton, — míg félórára rá visszaérnek a töltés­ről a katonák, civileit áll­dogálnak. Hja. nincs ve­zető a többi dömperre. Lett mindjárt. Az öreg Papp begyújtotta a 169-est odahuzatott vele a föld- kiterme'őkhöz. Nagyot kell kiáltania, hogy a zaj­tól megértsék. — Emberek! Amíg én a másikkal elmegyek, pakol ják meg ezt is. Értik? Már hogyne értenék. És a tömérdek izmos kar még meg is púpozza, ahogy visszatér. Mielőtt elindíta­ná a 169-est, odahuzatiia a 178-ast is. Nó, hárommal nehezen gyürkőznek meg a lapátosok! Meggyürkőznek! Mire felkaptat a töltésen, már félig megrakták egyiket. Visszafordul; már három­negyedig van. Odaért — ülhet át rá, de igyekezzen, mert a harmadik is félig tele. A mérnök figyeli a la­pátosokkal versengő döm­peresek mérges vetélkedé­sét és rákiált Aracs Jó­zsefre: — Vigyetek ti is hár­mat ...! Föld lesz, ne fél­jetek! Papp Béla, Aracs Jó­zsef és Marosvölgyi Ist­ván valósággal kergetöz- nek a földbánya és a töl­tés között. Ki nem mon­dott, de annál becsületbe- vágóbb verseny, ki. ha mi nem — legénykedés űzi őket. Velünk babrál­nátok ki, dömperesekkel, akikkel az exkavátorosok is tisztelettel beszélnek?! A gátra érve, lebillentik a tartályt, farolva fordul­nak, zúgnak visszafelé. Ha még üresen érik az egyik dömpert, hetyke hányavetiséggel szólnak le az ülésből: — Szóljanak, ha gyors a tempó ... Ha meg ottrekednek az átjáró sarában, mire oda érnek — mindkét dömpert megtetézik a katonák, a hajdúsági, kunsági pa­rasztgyerekek, jegyzik meg ártatlanul. — Nó, a fele század akár le is fefchet. Nem bir jók már úgysem szusszal a dömperesek. Igaz-e elv­társ?! Mit felelhetnek erre? A hat vezetővel úgy rohan a tizenöt pirosrafestetí gép. mintha mindegyiken külön-külön ember ülne. És a töltés? A töltés egy­re szélesedik, nó a támasz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom