Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

r DUNÁNTÚLÉ WlÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! f— ~ ~ A MAI SZAKIBAN: A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről (2. o.) — Genfben, néhány órával a fegyverszünet alá­írása előtt (2. o.) — A berlini szovjet nagykövetség 200.000 német márkát adományoz az árvízkárosultak­nak (2. o.) — Jól beérett, teljesen száraz gabonát vi­gyünk a begyüjtőhelyre (3. o.) — Éjjel a bányában (3. o.) — Vasárnap avatták Komlón Baranya megye legkorszerűbb kultúrotthomát (4. o.) M DP B ARA N YAM EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA x XI. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1954 JULIUS 21 Javítsuk a jószomszédi viszonyt tsz-eink és az egyéni gazdák között! A falusi élet dolgos napjaiban hol nagyobb, hol kisebb erővel, de szün­telen harc folyilc termelőszövetkeze­teink és a kulákok, kupecek között az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok megnyeréséért. Ez a politi­kai küzdelem nem jár feltűnő, nagy zajjal: szántás közben a dűlőkön, pincebeli poharazgatásoknál, esti szomszédolásnál, vásározásokon szűri le magáinak az egyéni gazda: kire érdemesebb hallgatnia, melyikük oldalán leli meg a maga jobb boldo­gulását, honnan néznek barátságo­sabb szemmel, segítőbb készséggel i rá és családjára. Az élet zajlásában mindkét oldalról összegyűjti magá­nak a jót is, rosszat is és ha nem is siet a mérlegeléssel — de nem is felejt semmit. Éppen ezért egy-egy dobravert szívességgel nem állíthat­juk egy csapással az oldalunkra, csak hosszú esztendőkön keresztül kialakult szívélyes, jószomszédi vi­szony teremtheti meg a maga gyü­mölcseit. Mi vezeti a kulákok hirte­lenjében felvett mézes-mázosságát a korábban semmibevett öt-tíz-tizenöt holdas gazdák felé? Jól tudják, ne­kik csak addig van maradásuk, amíg ezek kívülről nézik a közöst, csak addig préselhet ki belőlük 250—300 forintos igauzsorát, — mint idén ta­vasszal Bicsérden — amíg nem a traktor műveli földjeiket. A mi ter­melőszövetkezeti tagjainkat nem sa­ját zsebük tömése, hanem tisztessé­ges szándék vezeti a kívülállók felé. Nem titkolózunk, minden hátsó gon- ^ dolat nélkül megmondjuk, — mi bennetek a jövő esztendők tsz tag­jait látjuk és a mindennapos érint­kezésben rá akarjuk vezetni: szebb, gazdagabb élete érdekében teljesít­se pontosan államunk iránti köteles­ségeit, gyarapítsa gazdaságát és ha úgy gondolja, meggyőződött róla — a közösben gyorsabban halad — lép­jen be teljes jogú tagként a terme­lőszövetkezetbe. A kormányprogramim megjelenése óta legtöbb egyéni gazdának gazda­sága gyarapításán, állatállománya fejlesztésén fő a feje. Ellentétes-e ez a termelőszövetkezeti mozgalommal. Pártunk céljaival? Egy pillanatra sem: a tsz-szel folytatott versenye során meggyőződhetik a közös gaz­daság naevobb erejéről, tágabb le­hetőségeiről, felismeri, hogyha része­se kíván lenni a gazdagabb paraszti életnek — köztük a helye. Éppen ez­ért a jómódú, erős termelőszövetke­zeteknek erejükhöz mérten őszintén segíteniük kell az egyéni gazdáknak — nem engedhetik nála a kulákbe- * fo'vás érvénvesülését és ezért leg­jobb termelőszövetkezeteink min­den kínálkozó alkalommal a hónuk a'á is nyúlnak. Mekényesen tavasz- szal elfogvott a földművesszövetke­zet műtrágyá'a, az egyéni gazdák sehonnan sem kaptak pétisót, szuper foszfátot. Ha az Uj Alkotmány ter­melőszövetkezet tétlenül nézi — elé- gedet’enség keletkezik a rossz áru­ellátás miatt és ami súlyosabb, egy­két mázsával csökken a termés. Nem ezt tették — felesleges készletüket kikölcsönözték nekik, lucemamagot is kaphattak a tsz-től. Mattyon csak a termelőszövetkezetnek van megfe­lelő tenyészkanja, meg a szomszédos falvak kulákjainak. Mégis — a tsz- hez viszik búgatni kocáikat a parasz­tok, mert a December 21 intézőbi­zottsága az első szóra megengedte. A beremendi Dózsától tavasszal ve- i tógépet, hengereket kaptak kölcsön az egyéniek, baj nélkül végezhettek szentással-vetéssel. Ki nyert ezekkel a kicsi, de idővel sokra halmozódó szívességekkel? Nyertek az egyéni gazdák, mert megláthatják termésü­kön a segítséget, nyert a termelő­szövetkezet, mert barátjának tekinti a mekényesl. mattyi, beremendi gaz- da. Ki Veszített hát rajta? Nyilván- való — a falusi kulák, akinek most mar alaposan megnehezül szembe- állítani a tsz-en belüli és a kívül­álló dolgozó parasztokat, pórul jár vele, mint a csajkarendszer és az asszonyközösség immár nevetség­számba menő, de két-három éve még nagyon is élő dalkameséjével. A szívélyes, termelési kapcsolat az évek hosszú során keresztül eltép- hetetlen baráti kötelékké izmosodik, amely már nemcsak a munkára szo­rítkozik, de elevenen hat az egyéni gazdák családjának magánéletében is. A télen történt a dunaszekcső- szigeti Ságvári termelőszövetkezet­ben, hogy a távoli szállásokról mint rendesen, most is kukoricát, árpát hoztak daráltatni a tsz-hez az egyé­niek. Amíg a darára várakoztak, be­mentek a csoportülésre, ahol úgy el­kapta őket a tsz tagok kongresszusi versenyvállalásainak tüze, hogy nem állhatták meg szótlanul: ők meg egész esztendei baromfi- és tojásfoe- adásuk teljesítésére tettek felaján­lást és teljesítették is. De a télen nemcsak ez történt: az elszórt ta­nyavilágban hetekig híre járt a tsz nagyszerű mulatságainak. Nincs itt se mozi, se valamirevaló bálterem máshol, hát még tizenkét kilométer távolságból is eljöttek szánkókon fiaiakkal, lányaikkal az egyéni gaz­dák, hogy a tsz tagok körében jól kimulassák magukat. A Ságvári ter­melőszövetkezet tagjainak már való­sággal vérébe ivódott a jóviszony táplálása, ápolása. A napokban a megáradt Duna vize elöntéssel fenye­gette a bátaiak kilenc holdnyi búzá­iét. Sajátjukat elhagyva, egy vasár­napon betakarították és biztonságos helyre szállították a kereszteket, nem érte kár az egyéni gazdákat. A parasztember büszke, nem szeret senki adósa maradni — ők is vissza­segítenek. A szekcsőiek hordással fizetnek a darálásért, máshol más módon szövődik, erősödik, a kapcso­lat, a dolgozó parasztság egy lépés­sel előrébb tartó és egvénileg gaz­dálkodó tagjai között. És mivel ma­darat tolláról — embert barátjáról ismernek és ítélnek meg, ez a kap­csolat ott mélyül el igazán, ahol jól gazdálkodik, példásan takarékosko­dik vagyonával a termelőszövetke­zet. Mekényesen is, Dunaszekcsőn is szívesen emlegetik a gazdák — ezt vagy azt láttam, tanultam a tsz-nél, mert itt és még sok helyen jó, erős a tsz és emellett ad a kívülállók sza­vára, meghallgatja, sőt kikéri véle­ményüket. He’esfán például, ahol a termelési bizottságban az egyéniek mellett a tsz tagok is helvet foglal­nak — már rendszerré vált egv-egy nagy munka előtt és után a kölcsö­nös határszemle: az egyénieket kö­rülvezetik a tsz minden földjén — mondják csak meg véleményüket, azután meg ők dicsekszenek el a tsz tagok előtt gyomtalan kukoricájuk­kal. felszántott tarlójukkal — ahogy az évszak, a megfelelő munka hozza. A termelőszövetkezetek és égvén! gazdák viszonyánál nem mehetünk el szó nélkül a volt termelőszövet­kezeti tagok ügye mellett, akik ősz­szel és télen, félrevezetve, vagy jo­gos sérelmek orvosolatlansága miatt visszatértek a régi módihoz. Legtöbb községben azóta már szent a béke. "sak néhány helyen tart a kutya­macska haragszomrád, kisebb-na- gyobb, jogos vagy jogtalan sérelmek miatt. A tsz-ekkel és egyéniekkel kapcsolatos anyagi kérdések rende­zésének ideje már régen lejárt, az­óta már ez is, az is nemcsak elvetett, hanem be is takarított részére kije- ’ölt földjéről. A falu és főleg az el­lenség kárörvendő nevetésének teszi ki magát az a termelőszövetkezeti elnök és intézőbizottság, aki talán még a kulákot is szívesebben bebo- csátaná a tsz-be, mint a kilépette­ket, és őket valahová a „falusi osz- tályellenség" fogalma alá sorolja. Emberek ők is, akik tévedtek, akik nem lakolhatnak évekig egy-egy fél­relépésük miatt, éppúgy teremtsék meg velük és ápolják köztük a jó- viszanyt, mint a többi egyénileg dol­gozó paraszttal. A falusi élet dolgos napjaiban hol kisebb, hol nagyobb erővel, szünte­len harc folyik a termelőszövetke­zetek és a kulákok, kupecek között az egyéni gazdák megnyeréséért. A népi, nemzeti egység megszilárdításé ért, a paraszti élet felemelkedéséért szívélyes, jószomszédi, baráti viszony nyal állítsuk őket a mi oldalunkra! Szervezetten, hatványozott erűvel az árvíz ellen Dunaszekcsőn Mohácson rtunaszekcsőn július 20-án 11 órakor 902 centi­^magasra nőtt a víz szintje, mintegy 10 centi­métert emelkedett az előző napihoz képest. De ahogy nőtt az árvíz, úgy hatványozódott ellene a védekezés is. Július 19-én éjjeltől már csaknem 100 fogat és 10 teherautó szállítja állandóan a földet a gátépítéshez. A község védelmére több, mint 2 kilométer hosszú átlag egy méter magas nyulgátat építettek, amelyen éjjel-nappal gátőrök figyelőszolgálatot tartanak, hogy az esetleges átszivárgásokat azonnal jelentsék. Vörös János községi párttitkár és Dér Mátyás, a községi tanács elnöke irányításával serényen, szerve­zetten dolgozik a falu népe. A községnek, a Duna mellett húzódó részén 16 házat kiürítettek, további 20 veszélyeztetett ház kiürí­tésére az előzetes Intézkedéseket megtették. Honvédek, DISZ-fiatalok teherautókkal hordják a földet. Min­denütt ott vannak, ahol segíteni kell. A veszélyeztetett házaknál a honvédek is ásót. ka­pát ragadnak, földet hordanak, sietnek a haza védel­mére: a gátak döngölésével, erősítésével hátráltatják a víz átszivárgását. Martin Ferenc négyholdas dolgozó paraszt, pártvezetőségi tag, pihenés nélkül, már há­rom napja segíti a munkák szervezését. A föld hordásánál, a nyulgátak építésénél a dol­gozók ellátásáról szervezetten gondoskodnak.. A föld­művesszövetkezetben, ahol az árvíz előtt naponta 40— 50 ember számára főztek, most 250 főre főzik a me­leg ételt. A konyhán MNDSZ-asszonyok szorgoskod­nak. A szervezett munka eredménye, hogy Dunaszekcső alsó részén — ahol a helyzet súlyos, — a lakosság karöltve a honvédséggel, nyugodtan, sikeresen száll szembe az árvízzel. Dunaszekcsővel szemben a szigeten megfeszített erővel dolgoznak, hogy a gátak alatti átszivárgást meg­akadályozzák. A szigeten fekvő Ságvári Endre tsz dol­gozói a mai napon teljesitették gabonabeadási kötele­zettségüket. A Szabadság termelőszövetkezetben pedig befejezték a búza aratását. GARAY FERENC (Tudósítónktól) A Duna baranyamegyei szakaszán a július 18-1 834 cm-es vízállás július 20-án 18 óráig 902 cm-re nőtt. A növekvő veszéllyel együtt fokozódott az árvízvédelmi tevékenység. Kedden, több, mint három­ezer honvéd és polgári lakos — helybeliek és a megye üzemeiből jött munkások — segédkeztek a gátak erő­sítésében, az árvízveszélyes területek értékeinek men­tésében. Az ember munkáját sok gép: földkotrók, hernyó­talpas vontatók, több, mint 50 dömper, földgyalu, csak­nem száz tehergépkocsi és más területekről is ideirá­nyított kombájnok, aratógépek, fűkaszálók segítették. A kora délutáni órákban keletkezett hullámverést előidéző szél erős próbára teszi a gátakat. Ezért fo­kozódott erővel folytatják a gát megerősítési munká­kat. A gereezháti 3 km-es szakaszon kedd éjfélig el­készítik a gát megerősítését szolgáló nyomópadkát. A Mohács várossal szemben lévő szigeti oldalra este 200 főnyi önként jelentkező polgári lakos megy át nyul­gátak építésére. Az aratást kedden a déli oldalon — Dunaszekcső­től Erdőfűpusztáig — teljes egészében befejezték az árvízveszélyeztetett területeken. A Mohács városával szemben lévő szigeti oldalon reggel még 470 hold ga­bona learatása volt hátra. Itt egész nap 350-en — honvédek és polgári lakosok — dolgoztak 14 kombájn és számos más gépierő közreműködésével. A megyei árvízvédelmi bizottság a rendelkezésre álló munkaerővel úgy gazdálkodik, hogy a betakarítás és gátvédelmi rendszer megerősítése párhuzamosan, de mindig a legsürgősebb feladatoknak megfelelően tör ténjék. A járási tanács illetékes szervei, kedden az ár- vízvédelemben a helyi lakosokat segítő 3000 fő élelme­zéséről gondoskodtak. % A veszélyeztetett részekről eddig több. mint száz családot telepítettek át, további 84 család áttelepítését előkészítették. Segítünk, hogy a rombadőlt otthonok minél előbb felépüljenek A pécsvidéki bányászok nagytermelési napot rendeznek Pécsi Bőrgyár A pécsbányatelepi bányászok pél­dája nyomán tegnap valamennyi bá nyaüzemünkben röpgyűlést tartot­tak. E rövid megbeszélésen foglal­koztak a dumái árvízzel haircoló la­kosság hősies küzdelmével és egy- emberkánt csatlakoztak a pécsbányai dolgozók kezdeményezéséhez. A Pé­csi Szénbányászati Tröszthöz tartozó Összes üzemek: Béke-akna, István­akna, Petőfi-akna és az újhegyi üzem munkásai az árvízkárosultak meg­segítésére szerdán nagytermelési na. pót tartanak. Fizetésük két százalé­kát pedig eljuttatják az árvízsújtot­ta lakosságnak. István-akna bányá­szai szintén fél pótműszak teljesíté­sét ajánlották fel úgy, hogy a fél- műszakra eső bért teljes egészében a károsultak megsegítésére adják. Komló; 60 helyett 202 csille szén A Pécsi Bőrgyár dolgozói hétfőn és kedden valamennyi üzemrészben az árvízkárosultak megsegítésével kapcsolatban röpgyűléseket tartottak. A cseres műhelyben dolgozók fize­tésük 2, az anyagraktár udvarfenn­tartó csoportjának dolgozói 3—5 százalékát ajánlották fel. A műsza­ki vezetők általában 30—öO forintig tettek felajánlást. (Tudósítónktól) Komló egész lakossá­ga feszült érdeklődés­sel figyeli a megáradt Duna partjain végbe­menő hősi küzdelem híreit. A komlói épí­tők és gépkocsivezetők egész serege személye­sen is kivette részét a mentési munkából, míg az otthonmaradtak a termelésben igyekez­tek pótolni azokat az értékeket, amelyeket a Duna elpusztított. Kedden a hajnali órák ban az új fürdőben gyülekező bányászok rögtönzött röpgyűlése- ken beszélték meg azo. kát a módokat, ahogy az árvíz-okozta pusztí­tást pótolni, a károsul­taikat segíteni tudják A megbeszéléseken röp gyűléseken számos nagyszerű felajánlás született. így például Papp József (5), a li­es üzem 100-as frontjá­nak egyik csapatveze­tője vállalta, hogy csa­pata a korábbi 50—60 csillés teljesítményát- lf.ggal szemben a kedd délelőttös harmadban 150 csille szenet termel — Ezenkívül felaján. lotta, hogy az árvízká­rosultak megsegítésére egyhavi keresetéinek két százalékát bocsát­ja rendelkezésre. A cstpat egyik kiváló vájára Szedlár Ferenc egymaga tíz csille ter- veníelüli szén kiterme­lését vállalta, s fizeté­se másfél százalékát ajánlotta fel a káro­sultak támogatására. A III-as üzemiben Vértes János, a 452-es csapat \ ezetője vállalta, hogy csapata a Rufli-mód- szer segítségével na­ponta átlag öt csillével túlteljesíti tervét. Hoff­mann Pál, az I-es üzem híres fronthrigódvezető je az első kassal szállt le a bányába, ahol új munkahelyen indult harcba csapatával. A csapat tagjai leszállás előtt vállalták, hogy fi­zetésük egy százalékát adják az árvízkárosul­tak javára. A komlói vájáriskolá­ban 50 vájártanuló je­lentkezett pótműszak­ra a széntermelés fo­kozása érdekében. Megmozdultak a kom lói ikultúrmunkások is. A „Május 1" kultúrott­hon kultúraktívái el­határozták, hogy szóm­ba ton este színes kul­túrműsort adnak az ár­vízkárosultak javára. A kultúrműsor keretében a központi színjátszók, a tánccsoport és a bá- rjászzenekar legszebb műsorszámaival szere­pel. A szénbányászok mel­lett szép felajánlások­kal tettek tanúbizony­ságot együttérzésükről az élüzem komlói Ak­namélyítő Vállalat dől gozói is. Egységesen fi­zetésük két százalékai ajánlották fel az árvíz­károsultak megsegíté­sére. A komlói bányászok felajánlásai nem hang­zottak el hiába. Kos- suth-akna diszpécsere büszkén jelentette, hogy az egész komlói bányavidék legnagyobb frontja a 100-as front, amely kőbeágya­zásokkal küzd, koráb­bi 50—60 csillés teje­sítésével szemben ked­den délig 120. majd délután 1 óráig 145 csil le szenet termeltek s végeredményben a mű­szakot 20í> csillés ki­váló teljesítménnyé’ zárták. A sásdi járás termelőszövetkezetei A sásdi járás termelőszövetkezetei egymásután értesítik a járási taná­csot, milyen módon kívánják meg­segíteni az árvízikárosultakat. — A hegyhátmaróci Petőfi termelőszövet­kezet elhatározta, hogy gabonával siet az árvízkárosultak megsegítésé­re. Ugyanakkor a felsőmindszenti Ady Endre termelőszövetkezet ser­tést ajánlott fel. Mágocson gyűjtési akciót indítanak, Keszlyíígyár Röpgyűlésen ajánlották fel segít­ségüket a Kesztyűgyár dolgozói is rz árvízkárosultaknak. Két, három, öt százalékát adták fizetésüknek, ki­ki tehetsége szerint. Az egyik elv­társnő pedig kérte a párttitkért, in­tézze el, hogy egy az árvíztől káro­sult családnak a gyermekét több heti nyaralásra hozzá küldjék. A hetvehelyi tsz A hetvehelyi termelőszövetkezet a sásdi járásban elsőnek fejezte be az aratást. Most, hogy az aratás már nem sürget, az árvízsujtotta közsé­geket azzal segítik, hogy kétszer any nyi követ és meszet szállítanak ne­kik, mint tervezték. Ezenkívül vállalták, hogy másod­vetési tervüket 250 százalékra telje­sítik. Vida József JB instruktor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom