Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
6 N A P C Ó 1954 JŰtXUS IS Fegyverünk a nyelv Úttörőtábor a véméndi erdőben „Tudatosítsuk az olvasók felé!*1 ilyen ismerősen cseng a fü- lünkbe ez a felszólítás! Nem is csoda, hisz értekezleteinken, gyűléseinken nem egyszer hallottuk. Ez azonban csupán egyetlen „gyöngyszeme” az ú. n. mozgalmi zsargon néven ismert nyelvhasználatnak. — Annyira gyakori, hogy szinte mindenki elsajátíthatta ennek a „bürokratikus tolvajnyelvnek” mesterfogásait. Egyesek elismerésre méltó hitelességgel gyűjtik csokorba nyelvünk eme újdonsült stílusvirágait. Ilyenféleképpen: „Holnaptól kezdve irányt veszünk arra, hogy a széles néptömegek felé is tudatosítsuk komoly eredményeinket. De ki kell hoz ni a lazaságból eredő hiányosságaink kérdését is. Döntő feladatunk, hogy változtassunk a kritikához való hozzáállásunkon. Számoljuk fel a. magatartásunk vonalán mutatkozó hiányosságokat.. ” Ez a hirtelen válogatott nyelvi cső kor kellőképpen szemlélteti, milyen is az a „színtelen, szagtalan, bürokratikus tolvajnyelv”, amelyet mozgalmi zsargonnak neveznek. Mi a zsargon? — vethetjük föl a kérdést. A nyelv alapvető feladata az, hogy a gondolatközlés teljes értékű eszköze legyen. Voltak azonban olyan társadalmi osztályok és csoportok, amelyeknek tagjai sajátos nyelvhasz nálatukkal nem a kölcsönös megértés lehetőségét keresték, hanem felsőbb- ségüket, előkelőségüket, beavatottsá- gukat fitogtatták vele, s ezzel fokozatosan elszigetelődtek a néptől. Ilyen volt az arisztokrácia nyelve, valamint a hivatalok és az alvilág titkos nyelve. Ezt a nyelvhasználatot összefoglaló néven zsargonnak mondjuk. Sokan vannak, akik akaratlanul és észrevétlenül beleestek a mozgalmi zsargon kelepcéjébe, de nem tudják, miért a nyelvvédök szent haragja, s hogy mit vétenek ők a magyar nyelv ellen. Lehetetlen volna a hibák minden részletére rámutatni, ezért csak néhányat ragadunk ki ízelítőül: Ha valakinek, vagy valaminek a tulajdonságát akarjuk megjelölni, könnyű dolgunk van, mert mindig kéznél vannak a varázsszavak : a komoly és a döntő. Immáron nincs számottevő eredmény, lényeges javulás, tetemes veszteség, értékes mun kaerö; mindez csak komoly. Nem hallunk legfontosabb feladat-ról, szép eredményről, mert itt meg a döntő vált általánossá. Nem azért használjuk ezeket á szavakat, mert ezek a helyénvalók, hanem mert gondolkodás, válogatás nélkül mindig előrángathatok. S a következmény? Az agyonhasznált szó a fölismerhetetlenségig megváltozik, eltorzul. A komoly eredeti '"jelentése „nem tréfáló, nem nevető, nem tréfából mondott”, — ma pedig az öröm is komoly, s az „állatállomány is komolyan csökken.” A döntő jelentése pedig ez: „valaminek a kimenetelét eldöntő, sorsdöntő.” Mi viszont döntően gondolunk egy képre, s maholnap döntő feladatunk lesz a cipőzsinór csomóba kötése. Hová fajul e rossz szokás? Beszélünk már döntőbb és legdöntőbb lépésről is. Ez éppen olyan, mintha a következő mellékneveket fokoznánk: koromfekete, koromfeketébb ... vagy vak, vakabb stb. Ha egyszer valami koromfekete, nem lehet tovább feketíteni, mert a tulajdonság teljessége van meg benne; s ha valaki vak, azt már vakabbá nem tehetem. Ugyanígy: valami döntő vagy nem döntő. ézzünk egy másik csodabogarat! A posta minden bizonynyal irattárba, sőt múzeumba tenné levelünket, ha így címeznénk meg: Szekeres Endre felé, rendeltetési helyül pedig ezt írnánk rá: Budapest felé. Pedig hányszor halljuk: „Jelentse a minisztérium felé!” — „Javasoljuk a pártszervezet felé.” Ahogy levelünket valakinek küldjük ugyanúgy jelentésünk és javaslatunk is valakinek vagy valaminek szól. A felé névutó ugyanis sokkal határo- zatlanabbul jelöli meg a cselekvés irányulását, mint a -nak, -nek rag. Ezt mindenki könnyen beláthatja, ha arra gondol: mennyire nem mindegy, hogy a postás a pénzküldeményt a címzett felé viszi vagy a címzettnek. Nem ártana továbbá az sem, ha egy kicsit takarékoskodnánk a vonalakkal. Ma mindenkinek s mindennek van vonala. Beszélünk a tanulás, a munka, a szórakozás, stb. vonaláról. Forrása a politikai vonal- vezetés, amely azonban politikai vonallá rövidült, s a nyelvhasználatban irányt tévesztett. A vasútvonal, a villamosvonal, a telefonvonal mintájára keletkezett a rendőri vonal, szociális vonal, ifjúsági vonal, tanügyi, színházi, gazdasági s az ördög tudja, hányféle vonal. Használatát könnyen elkerülhetjük, ha mindig megfelelő szót keresünk helyette. Hogy a mozgalmi zsargon ellen emelt vádjaink nemcsupán ártatlan stílus játékként vagy nyelvművelők oktalan aggodalmaként könyvelhetők el, egyetlen példa is igazolja. Vájjon az a dolgozó, akit így bírálnak meg: „rosszul viszonyul a munkájához” — „számolja fel magatartása hiányosságait!” — „változtasson a munkához való hozzállásán!” stb., megtudja-e egyáltalán, hogy mi a hibája, s ha komolyan veszi a bírálatot, tudja-e, hol is kezdje önmaga megjavítását? Ebből aligha. Mit cselekszik tehát? Feláll, s megmondja, hogy minden itt fesorolt hibáját beismeri, s ezért „önkritikát gyakorol.” Egyébként minden marad a régiben. A mozgalmi zsargon furcsaságai akkor tűnnek a szemünkbe igazi mivoltukban, ha. eredeti környezetüket (a mozgalmi életet) elhagyva iskolában, családban stb. bukkannak fel. Egy iskolai dolgozatban pl. ezt* olvashatjuk Toldi Miklósról és Györgyről: „a két testvérpár munkához való viszonya is élesen különbözött egymástól.” — „Látom az új Adyt — mondja Bóka László, — aki sóvárogva írja versét: Szeretném, ha szeretettel viszonylanának hozzám, S viszonyulnák valakihez, Viszonyulnák valakihez.. Szóljunk végül a zsargon-szerű kifejezések elterjedésének rejtettebb indító okáról is! |1/| egváltozott, új életünk számos kérdését világosan és mindenki számára érthetően kifejezni nem kis feladat. Azok a dolgozóink, akik családjuk és közvetlen környezetük gondjain kívül egy nagyobb közösség, esetleg az egész ország szolgálatát is vállalták, szokatlanul nehéz feladat előtt álltak, ha üzemi, városi, sőt országos jelentőségű kérdésekről kellett szólniuk. Ezért kerestek nyelvi mintákat gondolataik kifejezésére, s találtak a sajtóban és a mozgalmi élet nyelvében. Néhány ember nyelvi helytelenségei így sokszorozódtak meg és terjedtek el országszerte. RÓNAI BÉLA Minden évben többszáz úttörő indul el megyénkből az ország legszebb tájaira két- hárcmhetes nyári táborozásira. Idén is kétezer fiú és lány vesz részt a nyári táborokban, élvezi a jó tanulás jutalmát. Kétezer úttörő — zony nagy szám, de a megyei DISZ bizottság iskola osztálya még töibb pajtásnak szeretné lehetővé tenni a gondtalan üdülést. Felvették a kapcsolatot a határőrséggel, negyven egyszemélyes sátrat és nagyméretű tábori konyhát kértek — és 'kaptak. így lehetővé vélt, hogy 1&0 pécsváradi járási úttörő tölthessen két hetet a véméndi tálborba,n. A pajtások ellátásához az anyagi fedezetet a pécsváradi járási tanács pénzügyi osztálya, részben pedig a megyei tömegr szervezetek biztosították. A tábort a pécsváradi és a paJotabozso- ki gépállomás, a szilágyi és a lovászhetényi A Dunántúli Napló elintézte Több baranyajenői dolgozó levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben elpanaszolták, hogy június 27-én a baranyajenői keskeny filmszínházban Bódis elvtárs tanácselnök a filmelőadást félbeszakította azzal az indoklással, hogy a terem kell a DISZ éltei rendezett bál megkezdésére. Azóta a filmszínház több mint százhúsz látogatója sem a pénzét nem kapta vissza, de a film elmaradt második részét sem mutatták be. Szerkesztőségünk kérésére a Bara- nyamegyei Moziüzemi Vállalat ismét kiküldi Baranyajenöre a félbeszakított filmet és azt a megkárosított i dolgozók július 24-én, teljesen díjta- I lanul megnézhetik. A véméndi erdőben táborozó első úttörő csapat azóta már visz- srzament falujába és újabbaknak adta át heflyét. Nekik már nám, kellett tábort építeniük, díszteret, díszkaput tálbortűzhelyet és kerítést létesíteniük, mert mindezt az első csapat elvégezte. De ők is igyekeztek, hogy a tábort még szebbé, még otthonosabbá tegyék az utánuk következő két leánycsoport számára. A pajtások változatos napi programmját Lan tos József úgy állította össze, hogy a napi kirándulásokon, kultúr munkán és körletkar- baintartási munkán kívül még bőségesen legyen idejük szabadfoglalkozásra is. A véméndi erdőben lévő sátortábor nem- csali élményekben gazdag két hetet nyújt az úttörő pajtásoknak, hanem ágyességre, önállóságira és természet iránti szeretetre is neveli őket. K. Z. Többen kérik A pécsbányai Zalka Máté kultúrotthon több évtizedes múlttal rendelkező énekkara egyre gyakrabban köszönti leszállás előtt a bányászokat. A bányászoknak jólesik ez a figyelmesség, munkájuk elismerését, megbecsülését látják benne. Az énekkar kezdeményezése szép és követendő. Többen kérik azonban hogy a jövőben necsak énekkari és szólóének számokkal köszöntsék a bányászokat, hanem szervezzenek egy-két rigmusbrigádot, népi tánccsoportot is és ha lehetőségük van rá, egy három-négy tagból álló zenekart. állami gazdaság patronálja. A DISZ pécsváradi járási bizottsága a véméndi erdőben gyönyörű helyet jelölt ki a tábor számára, ahová június 30-án elindult az első csoport, mintegy negyvenen. A paílotabozsciki iskola előtt gyülekeztek és amikor megérkezett a gépkocsi, szinte pillanatok alatt felrakták a táborozáshoz szükséges felszerelést: sátorlapo- kát, köteleiket, pokróco kát, fűrészeket, fejszéket. Azután olt is felugráltak és máris felzúgott a motor. A véméndi iskolától már gyalog mentek. A tábor színhelyére étkezve, megkezdték a terep rendezést, az előkészületeket a sátortábor felépítésére. A pajtások tábomap- lójufkíbam, csaknem va. lamennyien ezt, a tá- bcralapítás napját emlegetik legszebb, leg- élmónydúsabb napként az egiész táborozás ideje alatt. Reggelihez koiompoitak az építésvezetőség kis meszelt házánál. Az emberek árnyék alá tódultak. A vasszerelők fedett pajtája egyszeriben mégteit falatozókkal. Mintha kocsi oldalán lógatnák lábukat, úgy ülték végig a magas vashajlító asztalt. A sarokban egy-kettőre üres lett az a deszkából tákolt lapos szekrény, melyen vicsorgó halálfejes tábla állt: „Érintése életveszélyes!” A szerelők tartották benne kosztjukat. Három vízihordó gyerek loholt a vasúti töltésen a kanákkal. Elhan- curozták az időt és most lekéstek a reggeliről. Talpfáról-talpfára lendültek és futtukban, se látták, se hallották azt a derékig me&telen, gumicsizmás kubikost, aki a gödörből in— Hé! Vizet! Vizet ide! A gyerekek már levágtattak a töltés túloldalán és eltűntek a pajta irányában. A kubikos, Tarkó, dühödten meredt utánuk. Legszívesebben felképei te volna a kölyköket. Könyökével a földbe r^yomva tartotta ásóját, azt, amelyik még éjszaka is az ágyfejénél őrködik. Körülnézett a szárazságtól táblákra töredezett mezőn. A part szélén szanaszét hevertek a brigád szerszámai. Itt-ott egy kupac ruha, de sehol a keresett sötétzöld üveg. Pedig lett volna benne, akármilyen állott is a víz, — szívesen kihajtotta volna. Mér meglendítette a szándék, hogy a többiek után indul a pajtához, ahol három kanna is kotyog ... Aztán csak fújt egyet és marokra fogta ásóját. Mintha nagy tábla vajakat szelete'ne, úgy nyeste az éles szerszám az agyagot. Talpa nyomásától meg- megbuggyant a gumicsizma és a föld egyforma porciókban dőlt halomra. Csakhamar megállt. A pajtánál nevetés harsant és valaki nagyot kiáltott: — Jaj, de bögyös a lelkem! A fene a jó dolgukat. Megint csip- desnék valakit, ő meg itt senyved, hogy előrébb legyen. Aztán mégis dupla munkát kell végeznie, mert nincsen kordé. Arra maid újból felrakhatja a földet, márpedig most ugyanazzal a lendülettel mindjárt odavághatná, ahogy az ásójához tapad. A partra kapaszkodott és körülkémlelt. Kordésfiút persze sehol sem látott. SZÁNTÓ TIBOR: Csak a poros lovak őgyelegtek a füveden mezőn. Melyiket hozza ide? Még legjobb lenne a Sári, de istentelenül, messze, csaknem a szénosztályozónál lógatja fejét... Ez a kövér itt rossz, a másiknak fájós a lába, a szomszédja megfelelne, de Ott meg a kordé akar széthullani. Ahogy a lovakat válogatta, először nézett körül egyvégtében az új városon, ahol már csaknem két éve izzadt. Innét a völgyből sokmindent szám- bavehetett. Balról az új akna. Ut^t építettek hozzá. Nem volt rossz munka. 450—500 forintra is felment a heti kereset. Akkoriban még hetiben kapták. A dombtetőn ott állnak a kockaházak. A fene egye őket! Havonta legalább hatszáz forintot kiloptak a zsebéből, mert olyan rossz volt a norma az alapozásnál. Közben pedig a Bodó-brigád a cölöpveréssel zsírosra kereste magát. . . Ezért aztán nézni se szereti a kockákat. Mégiscsak legjobb lesz a Sári. Elindult érte. Füttyentett, integetett neki. A ló felkapta fejét, de vissza is horgasztotta. Azok a háromszgkciós házak már jobbak voltak. Ott betonozott. Igaz, hogy napi tizenkét órát, de akkor félretett kétezer forintot, pedig ruhát is vett. Elkapta a Sári szerszámját és meg igazgatta. — Gyere, Sárikám ... Ha én kibírom reggeli nélikül, akkor te is ... Két fordulóval elviszel szépen . .. Mikor a gpdörhöz értek, félredobta sapkáját és rakta a kordét. Haja közül kicsíLlagott a verejték. Vasárnaponként fésűvel, kefével hosszasan osztogatta gyér frizuráját, hogy min denhova jusson. Eljárt már az idő, nősülnie kellene, csak a pénzét ke- veselte hozzá. Mennyit fizethetnék egy ilyen lapát földért? Ezt volna jó egyszer kiszámoltatni! Milyen öröm lenne tudni, hogy mondjuk húsz fillér egy lapát ... Akkor ez most hatvan, nyolcvan, egy forint... forinthúsz ... egy- negyven ... Hü. menne ez így, mint a karikacsapás! Amíg morfondírozott, már dolgoztak körülötte. Ásóztak és valamiféle beszélgetést fejeztek be a normásról. — ... erre aztán besorolta harmad osztályúnak! Micsoda?! — torpant meg. Elhajította lapátját és Pali bácsihoz loholt. A vállát szorongatta az öregnek, amíg elmesélte, hogy a földjüket negyedikről harmadikra sorolták visz- sza, mert elhagyták a nehéz talajt és ráadásul a jövő héttől az altárói kisvasúihoz rakják őket. Ott majd még a hidegvizet sem keresik meg. Gyűlölettel nézett Pali bácsi lassan mozgó szájára. —- Ezt csak veletek csinálhatják! — ordította, miközben borzongott a dühtől. Szívből káromkodott. 1 — Ti meg bambán bámultak! Úgy kell nektek! Én kikérem a köny vem és már itt sem vagyok!... A pécsváradi útépítők bármennyit meg fizetnek egy jó kubikosnak! Az dolgozzon itt, aki a harmadosztályút kitalálta! Az! Az anyja jó keserves... Pali bácsi már ismét hajladozott, lengett a kis ezüstlámc vörösre sült nyakán. A többiek inkább csak úgy hozzáálltak a munkához, markukba köptek, nagyobb rögöket rúgtak el, de közben odasandítottak. Az egyik azt mondta: „Már megint ő találja fel a spanyolviaszt”. Pali bácsi, akár máskor, most is nyugodt maradt. — Ne dühöngj, Pista, ne dühöng)]... Ez a föld valóban nem rosszabb harmadosztályúnál. örülhetünk, ha eddig másként számolták el. Vállrándítással hátat fordított az öregnek. Előredőlve állt. Most mindjárt összeszedje-e a szerszámokat, vagy előbb menjen az irodára? A homloka viszketni kezdett a belső melegtől. Ajkába harapott, magára rántotta ingjét, de be se gyűrte a nadrágba, úgy iramodott el az építés vezetőség kis háza felé. Odabent a fiatal, pápaszemes építésvezető a tervrajzra görnyedt, és éppen ott volt a mérnök is. Látta, hogy összenéznak. amikor belökte az ajtót. Jól megmondta a magáét. Csitít- “atní próbálták, mert nem szeretik, ha az ember kinyitja a száját. — Kézzé, Pista bácsi, nem irigyeljük mi a kétszáz százalékot.. . De ami nem jár, az nem jár... —• Ne mondja nekem! Az fáj maguknak, hogy sztahanovisták vagyunk ... Elvárnák, hogy ingyen dől gozzunk... Majd jelentem a pártnak ... Már elfújta a delet az erőmű gőzdudája, amikor a mozdonyszinnél végre ráakadt Dudásra, a párttitkárra. A sok Jótás-futástól még mérgesebb lett, elég kacskaringósan beszélt, ő azonban oldalt hajtva fejét, türelemmel végighallgatta. — Értem . .. Értem ... — bólogatott. — De miért kell ezt munkaidőben elintézni? Lefuváskor békegyűlést tartanak maguknál. Akkor majd megnézem azt a földet,. .. Ott lesz a gyűlésen? Ej, ez ravasz ember! Most gyűlésre akarja elcipelni. ' — Miről beszélnek azon? Tudja Dudás elvtárs. hogy én nem szeretek sokat üldögélni... — A békéről lesz szó. Már csak/a sérelme miatt is jöjjön el... Szóval délután találkozunk — nyújtotta sovány, keményfogásu kezét. Azért nem indult még vissza, hanem nekivágott az aszfaltos útnak. A kocsmába is benyitott. Rettenetes szomjúsággal csurgatott le egy korsó sört a torkán. Bertának is fizetett, aki ugyan táppénzen volt, de ott koptatta a széket. — Aranybarátom vagy te nekem — motyogta Berta és féldeci rumot borított a sörbe. A központi irodában a szokásos küldözgetés várt rá. Dúlt-£u!t mikor kijött. Ha akkor elébe kerül a normás, hát menten fejbevágja. Gyűlésen eddig még sohasem szólt hozzá, a vállalásokat is mindig Pali bácsi sorolta el, de majd most alaposan odamondogat a vezetőségnek. Hisze.; ez is a békéhez tartozik. Mit vadítják az emi:reket?! Amíg ilyen normások akadnak, addig sosem lesz béke!1 Visszaindult. A pajta megtelt. Legtöbben most is ették. Kendőből, papírból bontogatták ki a maradékot. Valamilyen kiküldött, egy fehérhhízos, munkás- forma asszony beszélt, kicsit olyan éneklő hangon. A szerszámos láda csücskére ült, tágra nyitott szemmel. De csak akkor kezdett látni, amikor a nevét hallotta: „Tarkó elvtárs 231 százalékot teljesített“. A Pali bácsit és még vagy hármat is névszerint elsorolt Azután jött a legrosszabb. Olyasmit mondott, hogy büszke lehet ezekre az emberekre az egész építkezés* mert ők az élenjáró békeharcosok, akik jól tudják, hogy minden tégla, meg minden lapát kitermelt föld, meg ez, meg az, erősít bennünket és messzebb viszi a háborút. No ©Z aztán beadta neki! Mit fog szólni, amikor majd ő beszél? Visszavonja mindjárt a dícséretét ! Először csak néhányan tapsolták, aztán akik falatoztak, letették az ételt, és minden tenyér összeverődött. Hü, de keservesen nézte a csizmája orrát! Erezte, hogy ég a füle. Ketten szóltak hozzá. Benne mindig megvolt a szándék, hogy jelentkezzék, fészkelődött is a helyén, de attól tartott, hogy megakad a beszédben. A/r asszony már válaszolni akart, az emberek szedelőzködtek, amikor érdesen cdaszólt: — Tarkó István! — hangja a krá- kogástól megreccsent — Kubikos! Felállt. Látta, hogy Pali bácsi elfordítja a fejét. Mintha a mellkasa megtelt volna kővel. Csak a dühe buggyantotta ki az első mondatot: — Itt gyalázatos dolgok vannak a normások körül!... — Kis szünetet tartott és felhúzta szemöldökét. Az asszony valamit írt a papírra. Még beteszi az újságba... — Gyalázatos dolgok; vannak itt... De most nem erről beszélek, hanem hogy az elvtársnő dicsért engem, pedig én igazán nem a más hasznáért dolgoztam eddig . .. Persze megrövidíteni továbbra se hagyom magam. Nem én! Amikor látta, hogy mosolyognak, megenyhült a hangja. — Most már azért értem, hogy nemcsak a pénzről van itt szó, mert afelől még lehetne akárhány háború ... Tehát nemcsak a pénz a fontos — most ő fordította el huncutul összehúzott szemét a száját eltátó Pali bácsiról, — Én nem jártam szemináriumra, de azért értem, hogy így van ... Azt kérték, menjünk az altárói vasúthoz ... Ha a brigád vállalja, akkor én is ... Érezte, hogy remeg a lába, gyorsan visszaült a ládára. Csattogva megtapsolták. Amikor elcsendesedtek, bujkáló mosollyal odakiabálta: — Legalább megszabadulunk ettől a zsugori normástól! Jót nevetett mindenki.
