Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

1954 JÚLIUS 11 N'APCO 5 OROSZLÁN IMRE: DERÉK. EMBEREK... .. . -Károlymajorban a kévekötők levágtak huszonhárom Hold árpát, azután lementek a határmenti táb­lákra, a búzákba. Kovács Jancsi egy­huzamban 18 holdat aratott le Ze- tor-vontatta gépével, négyen együtt hatvanat. Müller, a brigádvezető már úgy számolt, hogy hetvenen alul meg sem állnak, amikor jött a „zu- hé." Fedél vagy fa? Sehol, ömlik az eső. Bebújnak az aratógép és a trak­tor alá. A traktorok vasa és az aratógép kopog, mintha gépfegyver sorozat szabdalná. Jég veri a határt. Az eső víz becsurog a galléron, végig az em­ber hátán ... Fél óráig állták, az­tán csuromvizesen hazafutottak ... Kovács Jancsi úgy, ahogy volt, csapzottan, teli csizmával hazabicik­lizett Magyarbólyba. Most már mind­egy ... Az összes orvosi szaikkönyvek egy­behangzó állítása szerint tüdőgyulla­dást kellett volna kapnia. Csudát! Másnap reggel újra gépre ült. A traktorosok úgylátszik — más­fajta emberek. Július 8., csütörtök. * Amióta Herendi evtárs igazgató szólt, hogy a tizenötösön és Vöröspusztán is be­érett a búza, mehetnek az arató­cséplők — hát ne szóljon Maczkóék- hoz«senki. Eddig bonsóztak, fűm a goz­tak, mert nem ért be a gabona. Most arathatnának — de kint esik, sze­merkél ... Skruték a kombájnjuk mellett szá­molnak, fiatal házasok — tervezget­nek. Szombati 23 hold aratásukért az asszony kap ... 162 forintot és 17 kiló búzát. — Te ennek a háromnegyedét. Mennyi az? Kiszámolják — 120 forint és tizen­három kiló búza. összesen kétszáz- nyolcvan forint. Ha vasárnap, hét­főn, kedden, szerdán és ma Is arat­hatnánk, ezennégyszáz forint... — Mindjárt megvennénk neked a ruhát... Maczkó kényszerű tétlenségében szétszedi a ferde-felvonót. Helyrehoz za a csapágyat. Hadra is a gépe alatt motoszkál. Kell valamit csinálná, mert megveszik az ember... Délután kettőkor indulás! A búzá­ba! Vörösbe! Ketten gyorsan elzúgnak feltan­kolni, aztán ki a mezőre! A többiek is már az udvaron búgatják a mo­tort. Maczkó késik egy kicsit, így ki­marad a színielőadásból. Mert az volt. Negyed óra alatt, honnan, hon­nan sem — beborult az ég és kitört a vihar. Olyan felhőszakadás zuhant alá, hogy tíz méternél tovább nem láthatott senki... Fél óra múltán kisütött a nap, de a földekről patakzik a víz. Az agro­nómia most veszi a telefonjelentése­ket: Vöröspuszta 17, Harsány 11 mil­liméter. A központban ugyanennyit önt ki Nagy Sándor bácsi az eső­mérőből. A kombájnszin körül embergyil­kos hangulat uralkodik. Károlymajorban a szerencsétlen Knotekosokat megint kint érte az eső. Kovács Jani bőrig ázottam kari- kázott haza csütörtök este is. A hóna alá dugott hőmérő sem­mit sem mutat — nincs láza. De nem tudom, nem olvadna-e el, ha odatennék, ahol a mérget mérik... Versenyben a gabona gyors betakarításáért! 4 sellyei járásban befejezték az ősziárpa aratását A sellyei járás dolgozói, akik az elmúlt őszön elsőnek végeztek Ba­ranyában a vetéssel, szombaton befejezték az ősziárpa aratását. Versenytársaikat, a siklósi járás termelőszövetkezeteit és egyénileg gazdálkodó parasztjait mindössze 30 hold árpa levágása választja el az árpa-aratás befejezésétől. SZINNYEY HENRIETTA A szigetvári járás dolgozói csatlakoznak a villányiak felhívásához A szigetvári járás dolgozói csatla­koznak a villányiak felhívásához és résztvesznek a béke-aratás, cséplés és behordás nagy versenyében. Alkot mányunk ünnepére vállalják: A burgonyát, répát, kukoricát az aratásig háromszor megkapálják és minden növénynél a terméseredmé­nyeket 20 százalékkal emelik. Ku­koricából 20 mázsás termésátlagot ének el, a gabonát és az aprómag­vakat szemveszteségmentesen beta­karítják. Az árpa aratását a kezdés­től számított 5, búza aratását pedig hat napon belül elvégzik. A behor- dást a learatás után a termelőszövet­kezeteknél hat, az egyénieknél nyolc nap alatt elvégzik. A cséplést két műszakban augusztus 20-ig befejezik és a szemveszteséget két százalék alá csökkentik. A takarmány- és kenyér gabonabeadási tervüket augusztus 20-ig 100 százalékra teljesitik. A há­romnegyedévi adófizetési kötelezett­ségüknek 65 százalékra tesznek ele­get. A harkányi gépállomás versenyre hívta a megye valamennyi gépállomását A harkányi gépállomás dolgozói alkotmányunk ünnepének tiszteleté­re vállalásokat tetteik és versenyre hívták Baranya megye minden gép­állomását. Vállalták, hogy az aratási munkákat határidő előtt öt nappal befejezik. Nemcsak a termelőszövet­kezeteket, hanem az egyénileg dolgo­zó parasztokat is segítik a betaka­rítás gyors elvégzéséiben, a tarlót 48 órán belül felszántják. Az aratás mellett három géppel a növényápolást végzik, hogy 18 ter­melőszövetkezetük egyikében sem hatalmasodjanak el a gyomok. A traktorosok felajánlották, hogy a ta­lajmunkák elvégzésénél nyolcszáza­lékos üzemanyagmegtakarítást érnek el. Az agronómusok elkészítették a gépek menetiránytervét. A gabona érési fokát állandóan figyelik, hogy időben kezdhessenek. A gépállomás vezetősége vállalta, hogy az erőgé­pek üzemeltetését műszaki vonalon a legmesszebbmenőkig támogatja. Jól felszerelt mozgóműhelyt állít be a szükséges alkatrészekkel. Az ara­tásban és csépiéiben résztvevő trak­torvezetőket meleg étellel látják el. A pártszervezet és az üzemi bízott ság ígéretet tett, hogy rendszeresen értékeli a teljesítményeket és nép­szerűsíti a versenyző traktoristákat, LEVELEZŐINK ÍRJAK Segítséget kérünk az árvíz ellen A községünk mellett elhúzódó „Habi" csa­torna gondozatlansága miatt többszáz holdas rétünket elöntötte víz­zel, amely az állatfej­lesztés szempontjából rendkívüli nagy kárt Okozott. A víz nem­csak a mi községünk­nek, hanem Bikái, Egy házaskozár és még több falunak is sú­lyos kárt okozott. A csatornát társadalmi munkával nem lehet rendbehozni de nem zárkózunk el a munka elől, csak arra kérjük a Vízügyi Igazgatósá­got, hogy szervezze meg a munkát. — A Hábi csatorna kiöntés se nemcsak nagy eső­zések után veszélyez­teti határunkat, ha-* nem egyébként is, —< ezért szükségszerű a mielőbbi rendbeho­zasa. Szita István Ritkaszép kukorica van a mi termelőszövetkezetünkben! Az esős idő ellenére is jól halad a növényápolás. A kukoricát har­madszor megkapáltuk. Aratásig minden — kaszával bánni tudó — férfit a lucerna második kaszálásába állítunk. Az aratásihoz 12 kaszásunk van. Nagy segítséget várunk a homorúd! gépállomástól ötven hold bú­zánk learatására. A csoport fennáll ása óta minden évben kötöttünk szer­ződést a gépállomással, de eddig még komoly segítséget nem kaptunk. Sókat várunk az idén a homoa-udi gépektől. Árpánk nincs, mert ki kel­lett szántani, helyébe zabot és kukoricát vetettünk. Olyan kukoricát, amilyen a dunaszekcsői Ságvári tsz-é, ritkán lehet látni. Most már el­kelne a jó idő, itt az aratás. Jó volna marhavágási engedély az üzemi konyha részére, mert a betakarítási nagy munkát csak erőteljes táplá­lékkal lehet sikeresen megoldani. Raics Lajos tsz-elnök. Többször jelentette — mSgsern intézkedtek A mohácsi járás egyik legeldugottabb közsé­gében, Liptódban, óriá­si pusztítást végez az amerikai szövőlepke hernyója. Az eper, al­ma- és szilvafák mel­lett a diófát is megtá­madta. A községi ta­nács elnöke úgy nyilat kozott, hogy ezt már több alkalommal je­lentette a járás mező- gazdasági osztályánál, de még hathatós intéz­kedés nem történt. A község lakói segítség nélkül nem tudják megszüntetni a pusztí­tást, mert nem képe­sek megvásárolni a vé­dőszert olyan mérték­ben, hogy a közös fák­ra is jusson. A liptó- diak kérik, hogy a nö­vényvédelmi állomás sürgősen adjon segitsé. get a pusztítás meg­szüntetésére, hogy ele­jét vegyék a további fertőzésnek. Benács Mihály Déli csöndességben pihen a gazdaság központi matjorja. Az iroda üres, a futólovak istállója mellett álló cséplőgépről ledobták a szíjat, az ellenőr összeszedte papírjait és az etetőkkel, zsákosokkal együtt va­lahol az üzemikonyhán vagy az ebédlőben kanalazza a levest. Hát­rébb, a gépműhely kitárt ajtóinéi még őgyeleg egy-két kékruhás, bőr- kötényes szerelő, mesterember, elől a szolgálati kocsisok 'heverésznek a fűre dobott pokrócon. Csakhogy vég­re kisütött a nap! A vibarkabátos Valkai kiszalad az irodát környező árnyékos vadgeszte­nyék közül, átugorja a pocsolyákat, a műhellyel szemben, az udvar kö­zepén megáll. — Lajooos! Indulhattok! Indulja­tok a tizenötösbe ... Kézzel is mutat a földek felé, de így is megértik, akiket illet — egy­szeriben megpezsdül, elevenedik a kombájnszín árnyékos mélye. Előibb egy piros-babos kendős menyecske, Ftorutné kapaszkodik fel a lépcsőn, megforgatja az indítótoulcsot, felhor­kan az aratócséplő ötvenhárom ló­erős motorja. Kék benzinfüst terjeng. Hadra Józsi masinája óvatosan ki­gördül- az udvarra, megáll egy lélefc- zetvételre, megberregtetl, azután Irány az országút. Kovács Jóska rozs­dabarna EMAG-ja magasraemelt vágószenkezettel utánairamodik. — Skruték még bajlódnak a szalmako­csival, a féri —• fiatal legényke — segít, malid ők is kifordulnak a ka­pun ... Az ellenőrök, zsákosok, már menetközben ugranak fel az állvány­ra, kapaszkodnak a szalmakocsiba. A Beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaság híres kombájnos- brigádjának hét gépe délután két óra előtt pár perccel a Ma gyárból y- nak tartó úton kivonul a búzaföldek felé. Sorban Hadra József, Skrutné, Nyisztor, Dafca Sándor, Kovács Jós­ka, Ferenczi József és köztük egy élénkpirosra festett szovjet arató­cséplőn Maczkó Lajos is. Öt, a két­szeres sztahánovistát, Háy József el­ső versenytársát, már ismeri az egész ország — a többieket még most ke­vesen, pedig egytől-egyig derék em­berek. Eddig még nem próbálkozott meg vele senki, — én megírom a kombájnosok, a beremendi gépcso­port szerelőinek, felelős vezetőinek, traktorosainak történetét. Két keser­ves, esős, vízbe-sárba fulladt hét hőseinek történetét. ' Június 29., hedd. Péter-Pál napja, és az egész 12.000 holdas ha­tárban nincs egy érett tábla. Macz­kó belegázol a Harsány-pusztai ár­pába, — hiába, éretlen még. Még három keserves nap legalább ... Ta­valy ilyenkor már rég túlhaladta1 a kétszáz holdat. Bent a majorban Hadrával talál­kozik, meg Takáccsal, a főagronó- mussal. Mennek tovább, de utána­szólnak. — Lajos, megpróbáltuk a borsót. Viszi, mint a parancsolat... Az ám, a borsó! Vagy ötszáz holdnyit vetettek az idén is, tavaly még szeptemberben Is csépeltek, nem boldogulnak vele. Kézzel ki- nyűni, rakásokba hordani, kocsira- rakni, befuvarozni, gépre adogatni a kazlakból... _ A főagronómus szakítja meg: ~ Menjenek neki a kombájnosok, amíg az árpa beérik, elintézzük az egészet. Mit szól hozzá Maczkó elv­társ? Mit szólhat? Mondja, hogy jobb lenne egy-két termelőszövetkezetet keresni, ahol árpát arathatna és nö­vekednének a kataszteri holdak, ha­ladna a teljesítmény. A gazdaság érdeke ezt kívánja ... Másnap mind a hét kombájn fel­vonult a borsóföldekre. A sorjába hordott rakásoknál megállnak, a nö­vénytermelési brigádtagok, bevilláz- 2ák az aratócséplőbe, azután újra odébb állnak eggyel. Nem igazi kom- “ájnos munka, dehát az árpa csak nem érik... Takács főagronómus, ez a komoly Jjmber maid kibújik bőréből: tömér­dek szemveszteségtől, kézi munkától mentették meg a kombájnosok — és nyolcvanezer forintot takarítottak meg a gazdaságnak ... Július 2., péntek. Talán most! A Harsány-pusztai tábla három nap a>att aranysárgává változott. Délután ’’ésy óra felé Maczkó Lajos nekive- 7*ti a kombájnt. Gyors I-es sebesség­gel gázol bele, a motolla, ráhajtja a négyméteres kaszára a gabonát, el- nyísszantja, a terelők besodorják a Ponyvára, az felrántja a gépbe, egy Perc és a tartályba már záporozik is a szem, az idei termés ... Úgy megy a gép, szinte énekel. Maczkó elvtárs félrecsapja sapkáját, úgy legényesen, ‘utyürészik, elhallgat, nótábakezd, <I«n tud mit csinálni jókedvében.... Hat óra felé megzendült az ég. Maczkóné, a félős fiatalasszony a vi­har elől becsukja az ajtót, ablakot, behúzódik a gyerekkel a szobába. Fél egyedül és Laijos nincs sehol sem ... A sötét veti haza. Megismeri lép­teiről, topogásáról. Behúzódik a sa­rokba, 'hallgat. Felesége jól ismeri már — ilyenkor nem szólhatnak hoz­zá. Fel-íeláll, kinyitja az ajtót — esik. Maczkóné könnyeivel küszködik. Azóta ilyen sírás, hogy esküvője után két nappal az ország másik csücs­kébe parancsolták a férjét, jóformán alig töltöttek együtt a három óv alatt öt hónapot... Hogy újra leült az ember, előveszi régi. vágyát. — Menjünk innen Lajos, be vala­hová a városba. Gyárba... Hallod? — Hallom. Reménytvesztve folytatja: — Én is dolgozhatnék, együtt le­hetnénk, nem így cigánymódra .. Ez is úgy végződött, mint a többi ... Lajos kinyitotta az ajtót. Kint elcsendesedett a vihar. Csak nézett kifelé. — Hogy én ne mehessek ki a me­zőre? Az nem lehet... Július 3., szombat. sár, sár, sár mindenütt. A dűlőik feláztak, a nehéz kombájnok, süppednek. Reg­gel óta kint ácsorognak a borsótáb­lán. Maczkó Lajos Hadrával és a töto biekkel a kupacokat nézi. Átáztak —• nem csépelhetik. Kovács Jósika Skrutékkal az árpához ment. Most jönnek vissza. — Szívós a szalma. A tarló még elbírna, de hiába. Majd talán dél­után. De Károlymajorban mennek a kévekötők. Tizenegy felé kisütött a nap, egy kis szél is támadt. Nő, hátha?! Délben még eltépni sem bírták az árpa szalmáját — nedves, hiába. Délután kettőkor jön Herendi elv- társ, az igazgató. Megnézik együtt, hát törik a szalma. Ha pedig törik, akkor száraz, ha száraz, akkor... Valósággal megrészegültek az öröm tői. öt óra alatt heten vagy kilenc­ven holdat, levágtak. Norma? Kár megnézni — háromszorosa az elő­irányzatnak ... .... Légvolnalban tizenkét kilo­méterrel arrébb, a mariannai részen egyszerre tört el három kévekötő aratógép markolótengelye a sűrű- folyondáros ősziárpában. Az esőtől, harmattól átnedvesedett továbbít— ponyva szorul, akadozik, megáll, uc árpa, a gaz rátekergőzik a hengerek­re, a traktort nem állíthatják meg olyan gyorsan és yeccs.,. Fischer, a főszerelő, még délután négykor sem — reggelizett. Spiegel Jakabbal, Bacsmann Szlavkóval, Ko­vács Jánossal szerelik a gépeket. Hat órára elkészülnek. Fordulnak egy sort, Kovács Zetor- ja besüpped az átázott tarlóba. Az­után Bacsmann Szlavkó Univerzálja is. Szerencsére itt van Klemencsics kormos Hoffierével, — ő rángatja ki őket. Negyedóra múlva, Spiegelt huzatja ki. Azután megint Kovácsot. ... Keserves aratás, — de a ne­mesített mag elsőfokú szaporulatát csak kévekötőkkel arathatják, viasz­érésben. Nem várhatnak a kombáj­nokra ... A tábla végéről Arnold, a főgépész kiáltozik: — Pista! Klemencsics Pista! Gye­re, húzd ki a Szlávkóékat is ...----Maczkóné meleget érez a szíve tá ján. Jön a pártja, fütyül, keményen dong a tornácon a lépte... — Ugy-e arattatok?! Lajos öleli-csókolja, hol őt, hol a gyéreiket. —• Persze. Láthatod rajtam... Órák hosszat hancurozlk a gyerek­kel. Lovagoltatja, tornásztatja a kis „betyárt“. A fiatalasszony elnézi őket. — Idehallgass, fogom magamat, elmegyek hozzád vízihordónak a kom bájnra ... Legalább napközben lát­lak ... Lajos a levegőbe hajítja a trón­örököst: —■ Ugyan, dehogy jössz. Ki őrzi akikor a gyereket, mond? Július 7., szerda Itt az egész kombájnos serég a piszkurai üzemegységben, és a fe­kete méreg emészti őket. Fűmagot csépelnek. Fontos, fontos, megértik a főagronómusit, de ez nem számít a versenybe, nem számolják a hol­dakat, és lám Háy Cifrakerten már hatvanon fölül tart... Könnyű neki! Van airatnivalója, ők szombat—va­sárnap hét óra alatt elintézték azt a nyavalyás 105 holdat, és most me­gint a nagy semmi — nem érik a gabona... A méreg a benzinnél is gyorsab­ban járatja a motort, egymásután nyelik el az angol-perje kupacokat. A harsányi hegy felől észrevétle­nül fehér-tarajos, komor, fekete fel­hők tolakodnak az égre. Későn ve­szik észre, félóra múlva zuhog a zá­por... Nyisztor gépe majd bentra- gadt a táblában. Hogy az a keser­ves mennybéli. „ Július 9., péntek ölomszür­ke égbolt, eső szemerkél, mint ok­tóberben. Reggel hétkor mindenki a konibájnszinben — néhány an vat­takabátban. Aratás idején! Herendi igazgató és Takács főagronómus el­feledkeztek rnegboro t változni, sze­mük karikás. Az igazgató kitör: — Aki istene van, gyerünk! Ida- majorban nem esett annyi — indu­lás. Mennek Őnnönmagukat biztogatva. De ez első kombájn hat méter után megakad. Jönnek vissza, akár a gyászmenet... Maczkó gyalogosan rója a dűlőket, vizsgálja a búzát. Egészen neki­keseredett, ahogy Háy Józseffel foly tatott versenye kerül a szóba. — Nem töröm magam, nem én! Egye fene! Nem is akarok kiemel­kedni, mert mindjárt visznek tan­folyamokat tartam, hurcolnak jobb- ra-balra, évekig távol a családtól. Háy Jóska is Pesten él, felesége meg Mohácsszigeten. Nem intézik el, pedig ő a Szocialista Munka Hőse! Maczkó ezen a keserves, borult délelőttön haragot tart az egész vi­lággal. Mérge összevegyül jogos fel­háborodásával ... Elnéz Mózes Pá- lék kézi kaszásai felé, aztán kedvet­lenül visszatér a gépszínhez ,.. Tizenkét óra. A harsányi hegy fölött megszakadnak a felhőik. Egy óra. Szél támad és rövidesen kisüt a nap, Fél kettő. Ebédidő. Valkai az agro- nómussal tanácskozik. Háromnegyed kettő. A viharkabá­tos Valkai kiszalad az irodát környe­ző árnyékos vadgesztenyék közül, át­ugorja a pocsolyákat, a műhellyel szemben, az udvar közepén megáll: — Lajooos! Indulhattok! Indulja­tok a tizenötösbe! * Robog a pirosra festett szovjet kombájn, négyméteres rendet hasít a hatalmas táblába. Megy-megy a nekividult időben, utoléri Skrutékat. Skrut Gyurka kiáll eléje, mint egy forgalmi rendőr, egyik kezét feltart­ja, másikkal kifordulva int — jelzi, szabad az út. Maczkó félrevágja sap­káját, tiszteleg, azután sebességre kapcsol... No, Háy Jóska, Cifra­kerten — majd most kiderül, ki a különb legény?! Merthát, azért megmutatja ám! Károlymajorban a kévekötősök a száznyolcavenegyedik holdat vág­ják. Klemencsics István ebédelni sem áll le, egy kézzel kormányoz, má­sikkal töj-i a kenyeret. Kovács Jani már a hetvenedik holdat aratja — talán ma nem áztatja el a vihar.., így dolgoznak a beremendi gép­csoport tagjai, amikor olvasom a je­lentést, hogy az űjpetrei gépállomás tizenegynéhány aratógépe alig száz holdat vágott le az idei esős, sáros, keserves aratásban — és összehason­lítom a beremendiek háromszoros teljesítményével — megértem, mit jelent a szív: kitartást, esőben, sár­ban — küszködést az időjárással, harcot önmagunk kényelmessége, a természet erői .ellen. Ilyenre nem mindenki képes, csak derék embe­rek. Emeljük meg kalapunkat élőt* tűk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom