Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-01 / 154. szám
1954 JÜLIUS 1 NAP E ö PÁR7 ÉS PÁRTÉPITÉ S * Megválóiul a pár(¥exe(oség; határozata Másfél héttel ezelőtt jártunk Bolyban, a Kossuth termelőszövetkezetben. Akkor is esett az eső, egy kapavágást sem lehetett tenni a kukoricában. répában, gyapotban, mindenki szidta az időjárást. Akkor is R kovácsműhelyben dolgozott Marsi János, az elnök, meg az agronómus összedugták fejüket s a következő munkákról beszélgettek, a pártszervezet vezetősége pedig az aratás- cséplés tervén dolgozott. Nem történt azóta semmi változás a termelőszövetkezetben? A hatalmas, akkor még haragoszöld búzatáblák egyre szőkébbek, s amint Szabó Mátyás agronómus szavából kiderül, hamarosan kasza alá kerül az árpa. A kukorica hatalmasat nőtt s megtisztult a gyomtól. A tsz párt- szervezete pedig egy lépéssel előbbre jutott: a kommunisták hozzáláttak a pártvezetőség határozatának megvalósításához ... Egy határozat sokféle úton-mó- don eljuthat azokhoz, akiknek szól. Csak egy a fontos: minden kommunista és tsz-tag megismerje, magáénak érezze, akkor a munkában nem lesz hiba. A Kossuthban a pártvezetőségi ülés harmadnapján egybegyült a szövetkezet vezetősége. Szabó István elvtárs, a pártvezetőség terve alapján határozta meg a szövetkezet tennivalóit. Ebből a vezetőség minden tagja megismerte a párt- szervezet útmutatásait és a maga munkaterületén megtehette a szükséges intézkedéseket. Nézzünk csak néhányat közülük. „Gépesítés. A kombájn a ÍOO holdas sarkot aratja, kb 10 nap alatt elvégzi. A kötözőgép naponta húsz holdat vág le. A négy marokrakó ugyancsak 20 holdat. A kombájnhoz és a többi gépekhez 27 férfi és 51 női munkaerőt teszünk. A gabona tisztításához 10 embert. Az aratást tíz nap alatt elvégezzük. Behordás, cséplés. Tizennégy fogat hordja a gabonát és egy vontató két pótkocsival. Huszonkét ember segít nekik. Egy cséplőgép dolgozik, huszonhatan kerülnek melléje.“ A tsz vezetőségének minden tagja ismeri a határozatot és mindegyiknek megvan a maga tennivalója. Tóth Lajos elvtárs, a traktoros brigádvezető a minap megérdeklődte Szabó Mátyás agronómustól, hogy névszertnt kiket osztottak be a kombájn mellé. Az agronómus készséggel sorolta s Tóth elvtárs azzal búcsúzott: „Majd beszélgetünk velük.1' ö már kovácsolja a kollektívát. A pártszervezet is. A múlt hét közepén taggyűlést tartottak. Egyetlen napirendi pont szerepelt azon: a .pártvezetőség határozatának ismertetése, megvitatása. Rég volt ilyen taggyűlés! Nyolckor kezdték és éjfél után egy órakor alig akarták abbahagyni. A határozat értelmében pártmegbizatást kaptak a kommunisták. A két növénytermelési brigádba három-három párttagot küldenek, akik elősegítik a határozat végrehajtását és ellenőrzik azt. A Béke-brigádban Hajdú Dezső, Szigeti Sándor és Győrfi Magda, míg az Uj Élet-brigádban Hamvas János, Schwartz János és Zsuró Anna elvtársakra hárul ez a munka. Milyen véleménnyel volt a taggyűlés a pártvezetőség határozatáról? „Én úgy látom ,— mondta Kovács Lajos, — hogy a Kész-brigád már a határozat szellemében dolgozik. A brigádvezető intézkedett hogy a gyomos kukoricából, gyapotból minden tag megkapja a maga ré • szét. Gyorsabban halad ez a munka, idejében készen lesznek.“ Zsuró Anna: „Mindinkább kibontakozik .n verseny, már sokan kihívták egymást.“ Mások arról számoltak h- hogy kevesebb a munkából elmaradók száma, ma már inkább a közösben dolgoznak. örvendetes jelenség ez: alig párnapos határozat s máris egy sor eredményt hozott Tehát dolgoznak a szövetkezet vezetői... A taggyűlés másnapján mintegy’ tizenhárom kommunista harcba indult, hogy megmagyarázzák a pár- tonkívülieknek is a pártszervezet határozatát, tervét. A brigádokban kisgyűléseket szerveztek, beszélgettek, vitatkoztak a dolgozók. Akármit is és akárhol is dolgoztak, mindig csak erre terelődött a szó. Édel- mann Mária „kereken“ kijelentette: A Béke-brigád akkor is győz a versenyben, ha éjjel is kint kell lennünk. Ezt értse meg mindenki!“ A pártvezetőség csak az ilyen példáik hallatán tudja érzékelni, hogy mit jelent a kommunisták aktív munkája, milyen nagyfokú lelkesedést tudnak kialakítani. Ezzel kapcsolatban Rudolf Mária — pártonkívüli — esete külön fejezetbe kívánkozik. Becsületes, szorgalmas, tsz-tag — erről az oldaláról már jól ismerik. De a másikról? . .. Hétfőn délután szénát gyűjtöttek. Estefelé már mindenki mondogatta, hogy holnap Péter-Pál. tehát munkaszünet. Rudolf Mária felcsattant.: „És a széna? Ha jön egy eső, itt rohad az egész. Dolgozzunk holnap is." Meglepődve néztek rá a többiek. De az csak folytatta a „veszekedést”, beszélt az aratásról, a közös vagyonról, — az ő érdekükről. Maga sem vette észre s népnevelő lett. Az ám, de még milyen! Egy órán át tartó harc után beadták a derekukat: „Ha Mária dolgozik, akkor rm is." Csak a keddi eső keresztezte tervüket ... Az üllők, kalapácsok, hegesztők birodalmában dolgozik Kiss Károly és Marsi János. Az udvaron négy’ marokrakó gép — hárommal akár arathatnak is. Pleskonics elvtárs beszélt velük a taggyűlés határozatáról, elmondta nekik, hogy számítanak rájuk. Kiss elvtárs mosolyog. „Mi már tudunk mindent. Péntekre minden gép működik. Tartalék alkatrészeket is készítettünk. Csak a hegesztővel lesz baj Ugyanis a járási tanács nem ad egy deka kar- bidot sem. — Festék is kellene — szól közbe Marsi elvtárs. Pleskonics elvtárs megígéri hogy küldet egy kilót, s a járásnál utá, nanéznek a karóidnak is. Megállapodnak még egy nagyon fontos dologban: az aratás idején állandóan ellenőrizni kell majd a gépek karbantartását. tehát nekik állandóan, jármok kell a határban. így tettek az elmúlt esztendőben is, s a gépek körül nem történt semmi’ hiba. Az idén az emberekkel sem lesz baj. Az elmúlt esztendőben hosz- szú vita árán sikerült minden embert az aratásba állítani. A pártszervezet okult ebből s már jó előre beszélgetnek a tagokkal. A belső kertészet dolgozóit nemrég megbírálták. S dicséretükre legyen mondva, a brigádvezető minden más munkát félretéve gazolni küldte az asszonyokat, hogy mire megkezdődik az aratás, ők is szedhessék a markot. A növényápolás is jól halad, — bár az eső igen hátráltatja — e héten mégis befejezik a negyedszeri kapálást. Hamvas János elvtársról rossz hírek keringtek az elmúlt hetekben. Nem példamutató, nem jár dolgozni a közösbe. A legutóbbi taggyűlésen a szemébe is megmondták, hogy rgy kommunista így nem Viselkedhet, különösen ilyen nagy munka küszöbén. Hamvas elvtárs nem tett ígéretet, csak azt mondta: „Igazatok van.“ S ami ezután következett, annak magam is szem- és fültanuja voltam. Kész elvtárs, az Uj Élet brigádvezetője a tsz székházéban járva, henézett Pleskonics elvtárshoz, a párttitkárhoz. — Te, Toncsi. Ez a Hamvas menynyit változott a taggyűlés óta!? A kapálásnál már ö serkentette a többieket. Egyik reggel meg három fogatra volt szükségem. Oda megyek a kocsisokhoz és mondom nekik, hogy melyikük vállalkozna. Persze akadt több is a kelleténél, de engem az lepett meg, hogy Hamvas elsőnek jelentkezett. Ilyen nem mosanában történt. Én azt mondom, jót tett neki a bírálat, ez a munkáján látszik. * Az aratás első napjaiban újból meglátogatjuk a termelőszövetkezetet. Ekkor azt nézzük meg: a párt- szervezet útmutatása alapján hogyan dolgoznak és a pártvezetőség hogyan ellenőrzi a határozatok végrehajtását. Bocz József „Ányagfakarékosság" a önyösí építkezésen Rékkenő hőségben kaptatunk fel a kö- könyösi dombon. Előttünk vígan kelepeinek, s rohannak a szénosztályozó felé a Béta-aknai kötélpálya csilléi. S míg izzadt homlokunkat törülgetjük, az önköltségcsökkentés jár az eszünkben. Hogy miről jutott éppen most az eszünkbe? Hát a kökö- nyösi járdáról. Arról, ame lyik az Uj-fürdő mellett indul el a dombra a legújabb üzletház felé. Már éppen hálálkodva kezdünk gondolni a járda építőire, hogy sima járdával, s szép kőlépcsőkkel így megkönnyítették a kökönyösiek feljutását a meredek domboldalra, — amikor egyszercsak elfogy a járda a lábunk alól, majd később újra foil tatódik. Hát nem ez a legegyszerűbb önköltségcsökkentés? Egy kis járda, egy kis szünet, azután megint egy kis járda megint egy kis szünet. Mindenki előtt világos, hogy sokkal kevesebbe kerül, mintha végig lebetonozták volna, az esős Időkben oly marasztaló szívélyességü kökönyösi agyagot. De bezzeg elmegy a tréfálkozó kedvünk, mire fel érünk a 114-es épülethez. A nap mintha pótolni akarná a sok bumlit, amit a tavasz folyamán elkövetett, a legvadabb igyekezettel sugározza a meleget, s mintha egyenesen bennünket célozna. Für- dürik a verejtékünkben. De nemcsak mi, hanem a 114-es építkezés dolgozói is. Ott áll előttünk a hatalmas üzletház körültűzdelve magasbakúszó létrákkal, s az állványpallókon sürögve-forogva, a tűző napnak fittyethányva csinos fiatal lányok, habarccsal telifröcskölt kőművesek dolgoznak. Míg kifújjuk magunkat, szétnézünk .az épület körül. Itt-ott törött létravégek, széttört pallók, az árok oldalában néhol fél- méternyi vastag téglatörmelék meredezik. A lakásokban műanyagból vannak a WC-k ülőkéi, műkőből az ablakkeretek. Hány ülőke kikerülne ezekből a szanaszét heverő állványanyagokból?! ■Mennyire igaza volt Gerő elvtársnak, amikor megállapította a kongresszuson: a magas- és méiy építő iparban új mód szereknek bevezetésével jelentős mennyiségű faanyagot takarítottunk meg. Ugyanakkor persze ugyanezekben az iparágakban tovább folyik más területeken a faanyag pocsékolása.“ A lig gondoljuk végig Gerő elvtárs szavainak jelentőségét, máris újabb, de most már valóban felháborító bizonyítékok tárulnak szemünk elé. Az út mentén tátongó hatalmas ha'barcsoslá- dák mellett a sárban szabályos lécdarabkák fekszenek. Ahogy megtisztítjuk őket, látjuk, hogy vadonatúj parketta darabok. Hogy kerülnek ezek ide? A z egyik lakó világo- sít fel bennünket. Kiderül, hogy vagy két hete megkezdték a hatalmas épület lakásainak parkettázását. Teherautón hordták a parkettát. A munkások felcipelték a nyitott és be nem zárható lépcsőház pihenőire, emeleti előtereire, s ott leszórták a földre. Úgy volt, hogy az ,,A“ lépcsőház szobái kerülnek először sorra. Megtudták ezt a „B“ lépcsőház lakói. Szedték kosaraikat s cipelték át. a parkettát — maguknak. Kinek mennyi tetszett. Senki sem mérte ki nekik, senki nem gátolta őket, s ha az utcáról nem jöttek fel egy két kosárral másik épületekből, az csak az ő bajuk, mert nyugodtan feljöhettek volna, hiszen a jó száraz parketta köztudomásúan nagyszerűen ég. S ha a ház lakói, akik korlátlan mennyiségben birtokukba vehették a drága parkettát, nem azzal fűtöttek be a fürdőszobába, vagy a takaréktűzhelyeken — az ő érdemük. A 73 5-ös számú pécsi Segédipari Vállalat vezetői, dolgozói felöl nyugodtan megtehe.- ték volna. Aztán megérkeztek a parkettázók, Természetesen oda mentek parketta/::'i, ahol parkettát találtak. S ami megmaradt egy-egy lakásban, odakerült az előtérbe. Még egy hét múlva is ott voltak, t>:d;y á parkettázók néhány napi munka után megunták a dicsőséget, s állítólag Sándor elvtárs a 73 5-ös Segédipari Vállalat építésvezetője utasítására el is távoztak Kom lóról. Hár lehet-e csodálkozni hogy a gyerekek közben lehordták az utcára a parkettát? Hiszen olyan jól lehet úsztatni őket a habarcsosládák vizében. — Meg aztán kisházat is nagyszerűen lehet belőle építeni. Így aztán nem volt csoda, hogy a pihenőkön napról-napra fogyott a parketta, míg a maradékot végre a kökönyösi építésvezetőség el- takaríttatta. No nem magától, hanem a szemtanuk keresetlen szavai hatására. If ért sainos, a 49/6- ■*’ os vállalat dolgozói sincsenek még azon a magaslaton, hogy felháborodtak volna, amikor meg látták a parkettákat a habarcsosládákban. Egyszerűen kidobták azokat a vízből, hogy ne akadályozzák munkájukat. Ott hevernek még most is a kökönyösi „önköltségcsökkentés“ és az „anyagtakarékosság“ illusztrálására a széttört állványlétrák és pallóik társaságában. JIwpL a cSzúo jetu n iábőL Kedves Elvtár- sak! Engedjék meg hogy én, aki a Kokszművektől ír tam többször a Dunántúli Naplónak, üzemünk problémáiról, — most a Szovjet unióból is felkeressem . levelemmel a szerkesztőséget. A Pécsi Ko ksz m ü vek bői Sztálinvárosba ke- k- > rültem, innen a f Szovjetunióba küld 1 lek, hogy még in- | Kább megtanuljam | a kokszos szaksát. Május 25-én in- i dúltam a ferihe- L-- gyi repülőtérről Moszkvába. — Az utasok nagyobb része szovjet ember volt, a személyzet tagjai is. A kis magyar delegációt, amelynek egyik tagja én voltam, már itt figyelmes, szeretetteljes bánásmódban részesítették. Esett az eső, amikor felszálltunk, de mikor már a kétezer méter felett jártunk, szépen sütött a nap. Kievig az utat ilyen magasságban tettük meg. Idáig csak térképen láttam a Kárpátokat, most saját szememmel láttam, a hófödte csúcsokat. Ezt elhagyva, már a szovjet terület felett szállt gépünk. Két órakor értünk Kievbe, ahol egy órát időztünk. A rövid idő alatt megtekintettük a kievi repülőtér környékét és képeslapokat küldtünk haza. Három órakor emelkedtünk ismét a levegőbe, hogy egyenesen Moszkvába repüljünk. Nagyon érdekes volt a hat—hétezer méter magasságban való utazás, nem egyszer zivataros rétegeken haladtunk át. Hat óra tájban értünk Moszkvába. Itt már magyar küldöttség várt bennünket. Moszkva legszebb szállodájába, vagyis a szállásunkra mentünk. Ebben a gyönyörű városban, amely annyi élményt jelentett : számunkra, hét : napig tartózkodtunk. Megtekintettük Lenin és Sztálin eívtársak mauzóleumát. A láto- j gatási napokon Moszkva lakóinak : ezrei zarándokoi- : nak iae. Innen a j Történelmi Múzeumba vitt az •! utunk. A nagy ; termekben a vi- iag minden tájáról Sztálin elvtárs ... «*■ ■<• iák küldött ajándékokat láthattuk Itt volt a baranya megyei és pécsi dolgozók ajándéka is. Moszkvából Dnyeprodzserzsinszk- be utaztunk, hogy három és fél hónapig tanulmányozhassuk az itteni koksz- és vegyiművek munkáját. Jóbarátok lettünk már az első napokban a szovjet dolgozókkal, nagyobb részük a háború idején Magyarországon is járt, mivel a második és harmadik ukrán hadseregben szolgáltak. Ittartózkodásom ideje alatt mindent elkövetek, hogy tudásom bőven kamatozhassák majd Sztálimvárosban — ahol hazánk legnagyobb kokszművét építik. A szovjet elvtársaktól minden segítséget megkapok és úgy érzem, három és fél hónap múlva tudásban gyarapodva térhetek haza. Üdvözlöm a Kokszművek dolgozóit. Horváth József művezető, a vegyipar kiváló dolgozója. Június 29-én a Pécs« Szénbánya Vállalat is befejezte féléves tervét A Pécsi Szénbánya Vállalat dolgozói 29-én befejezték első féléves tervüket. Egy nap alatt 381 tonna szenet szállítottak terven felül. Kiváló teljesítményt értek el, András-, Béke- és Széchenyi-akna dolgozói. Osz- szesen 16.873 tonna szenet termeltek félévi tervükön felül. Ebből legtöbbet András-akna dolgozói, akik 7733 tonna szenet adtak előirányzatukon felül. Béke-akna 5872 tonna és Szé- ehenyi-akna 3258 tonna szenet adott az országnak terven felül. Júniusban a körletek közül a legjobb teljesítményt a Béke-aknai Tóth körlet érte el, 123.4 százalékkal. A frontbrigádok versenyében - vasas! Fejes-csapat vezet 130.4 százalékkal, második a Páncél-csapat 120.2 százalékkal és harmadik a Török-csapat 107.5 százalékkal. A vájárok versenyében a legjobb teljesítményt 28-án a következő vájárok érték el: Pécs VI. kerület: Sárdi Károly 161.8. Schalter Adám 153.8, Vándor László 143.4 százalék; Szabolcs kerület: Győrfi András 214, Szűcs József (10) 214, Nagy István (24) 150 százalék; Vasas kerület: Stencer József 162.2, Fridrich Károly 150, Werner János 142 százalék. Válasz a „Dunántúli Napló“ bírálatára A „Dunántúli Napló“ keddi számában „Jegyzetek az első nyári vasárnapról“ címmel többek között fog Lalkoztunk Harkány-fürdő „szűk keresztmetszetével“, a kabinhiánnyal. Szerdán reggel felkereste a szerkesztőséget a fürdő vezetője és elmondta, hogy egyetért a bírálattal, -már gondoltak e hiba kijavítására, de most meggyorsítják az intézkedést. A kabinhiány átmeneti megszüntetésére a Vörös Csillag szállóban (volt Benyovszky szálló) mintegy 2000 főre alkalmas ruhatárat, illetve vetkőzőhelyiséget biztosítanak. Az új vetkőző és öltöző helyiség már vasárnap működik, tehát mindenkinek lesz hova raknia ruháját. A fürdő vezetősége ugyanakkor felhívja a Harkányba autóbusszal és gépkocsival érkezők figyelmét, hogy a parkban engedélyezték a fürdőruhában való közlekedést. Tehát nyugodtan levetkőzhetnek az autóbusszal és személygépkocsival érkezők a járműben és fürdőruhában mehetnek a strandra. A fürdő vezetősége felhívja a dolgozók figyelmét, hogy július 12 és 26, augusztus 9 és 23, szeptember 6 és 20 és október 4-én szünnapot fart a strandfürdő, de a kád és az I. ■ a fürdő ezeken a napokon is üzerrber lesz. Nem elszigetelt jelenség Mi, a Sopiana Gépgyár öntvénytisztítóműhely dolgozói is har colunk a termelékenység emeléséért. Szép eredményt értünk el, amikor kongresszusi felajánlásunkat 110 százalékra teljesítette műhelyünk. Ezután sem akarunk lemaradni, ez természetes is, hiszen egyre több gépre van szüksége a mezőgazdaságnak. A termelékenység fokozásához szükséges azonban a jó termelési feltételek biztosítása is Ezen a téren van még javítanivaló. Műhelyünk dolgozóinak mun káját gátolja, hogy nincs megfelelő méretű és minőségű kézivágónk. Felhívtuk erre Tóth Zoltán öntödei művezető figyelmét is, aki támogatja kérelmünket. Révész István főmérnökkel szintén beszéltünk erről, de a három hete tett ígéretét még nem valósította meg, nem kap tűk kézhez az erős ki- vitelű vágókat. Ez nem elszigetelt jelenség nálunk. A gyors intézkedés nem egyszer elmarad. Múlt héten napokig húzódott a villanyvilágítás, míg végre megjavították a vezetéket. Ezek a látszólag aprónak tűnő esetek, ha elszaporodnak, nagymérték ben gátolják munkánk menetét. Apró bosszúságokat okoznak minden dolgozónak s ezzel nem erősödik, hanem lankad a munkakedvünk. Még egy problémára szeretném felhívni üze műnk vezetőinek figyelmét: a munkaerővándorlásra. Ennek okát leginkább abban látom, hogy nem kielégítő az új dolgozókkal való foglalkozás Azért van ez, mivel a munkába állításuk után már kevésbbé törődünk velük. El kell érnünk, hogy minden dolgozó érezze a párt-, szakszervezet és az üzemvezetőség segítségét. Ha a dolgozó látja, hogy törődnek vele, és segítséget is kap, eszébe sem jut más munkahelyet keresni. Én Krizics János és Meszler Mihály segéd munkásokkal foglalkozom segítem, tanítom őket. Mindketten kedv vei dolgoznak. • Udvarnoky Ferenc . öntvénytisztító.
