Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

N AP C ó 1954 MÁJUS 1 „GÓL BABA” Husska Jenő operettje a Pécsi Nemzeti Színházban Nagyanyám is ifiasszany volt m.ég a „Gül baba“ születésekor, < J f>05. tavaszán mutatták be először a Király Szirházbain,) és minden bizonnya.1 unokáim sem élnek már. (ha ugyan lesznek unokáim), amikor Huszka Jenő romantikus mese- operettjét végképp leveszik a mű­sorról. Minek köszönheti „Gül baba“ ezt az ir'gy'.ésreméltóan hosszú életet? Mi . biztosítja talán több évszázadra szóló makrai an «Jóságát, amelyet olyan szívesen, tévesztenek össze a he/ha- tat lanságnál ? Vitán felül, a zene. Huszka' Jenő dallamokban bővelke­dő, magyaros motívumokkal tarkított muzsikája. A s.zövég>l<önyv másod-, vagy ha akarom, hetedrangu. Most mégis a darabról, if.letve annsjk átdolgozott változatáról szeretnék beszélni, hi­szen ezzel kapcsolatban legeltérőb­bek a vélemények. ..Szent volt, költő volt. és szerette a rózsákéit“,' — így 'kezdődik a kró­nika Gül babáról, Allah főpapjáról, a „rózsák atyjáról“, akinek sírja máig is ismerős a Margit-híddat szemközti dombon. Többet nem tud­nak róla kaptájában, az Iszker part­ján és a Nílus mellett sem, de mon­da annál «több‘keletkezett alakjáról a halála óta eüeillt századokban. E mondák szerint kezdetben illatsze­reket árult. Ken öcséinek, és Mk'táriu- nrWiinSk varázserőt, tulajdonított az egyiigyü török képzelet.; ka.rzmán.;aí- gyökérpa'lántától állandó lett a férfi hűség, cédrus-kenőcse megédesítette a szerelmesek csókját, hasisa bo'dos ságot csalt á szívekbe. Virágokat ápptó és dijatokat sajtoló tudományát persze szívesen fogadta Mohammed, hiszen — ó, jámbor elme! — saját munkáját, az emberek boMogítását könnyítette meg. Gül baba pedig örömmel osztogatta csodatevő sze­reit, a szegényeknek sokszor még ingyen is. Egy bánata akadt csupán, amelyet, a hasis sem tudott elosz­latni; a rózsa,olaj cseppjeit. csak ara- nvávall mérhette, annyira drága vojit. Nosza, felkerekedett hát, és eliindult a Balkán-hegyek alá, Kezánliik völ­gyébe, ahol 'bőven termett az olaj­on tó virág. Hamarosan el is sajátí­totta az olajfőzés mesterségét; négy­fajta rózsa illata elegyedett benne. Apa és anya, fiú és 'leány. Az apa az erőt adta, az anya a jóságot, a fiú a kedvet, a leány a bájt. Gü! baba nem sokáig időzött a kezánllki vö'gyben. A négy titkos rózsa mag­vait olvasójába rejtette, és elindult Magyarország felé, mert a kerté­szek szerint „vérömtözte föld kedves a rózsának''. Hazánkban pedig ele­gendő vér ömlött akkortájt, a török hódoltság alatt. Különösen Buda­várban, ame yet a „magyarfaló“ Ali basa bitorolt. Igenám, csakhogy Gül baba aránytalanul osztotta el olvasójában a rózsamagvatka't; tíz szemet szentelt' az anyának, 'tizet a fiúnak, tizet a leánynak, s így az apának (az erőnek) csak három szem maradt. Gül baba jótékony és isten­félő ember volt. Nyúlván többre is becsülte a jóságot, a kedvet, meg a bájt mindenféle erőnél. Pedig mi­lyen nagy szüksége lett volna rá! De ez már a szövegkönyvből de­rül ki. Itt vagyunk, az operett cse­lekményének kellős közepében. KuCSuk Ali basa formánjában eképp rendelkezett: az a gyaur, ak.i G ül baba kertjének közelébe férkőzik* és szent rózsáiból szakítani mer, fejvesz.téssel bűnhődjék. Két oka is volt Alinak e szigorú parancs ra; haíeJmi és vallási oka. A ma­gyarok belopódzása a tilalmas' terü­letre. könnyen a vár feladását ered­ményezhette voma. Innen indult ugyanis a törökök rejtekútja. mely­nek jelentőségét a basa így foga:- maiata. meg: ..Ez az állagút a vár kulcsa, bármilyen ostvomzárbó! ki­törhetünk.“ A virágtépés filial ma pe­dig a muzulmánok vallásos meg­győződéséből eredt. A rózsát a törö­kök szent növénynek tartották, pusz­tulása Allah haragját jelentette. A rejtekút felderítését több magyar hazafi (Szabó Gáspár, Bornemissza Gábor, Béldy Pál) megkísérelte, de Alt basa karóba huzattá őket. A ró­zsák lefépésére azonban — hiszen a virágszakítás nem hazafias ügy — eddig senkisem vállalkozott. Gábor diák, a történet hőse mindkét ti­lalmat megszegte. Előbbire a hon- szereúet, utóbbira pedig a Gül baba ieánya, Leila iránti szerelem sarkal­ta. Méltán zúdult 'hát fejére „a pró­féta bosszúja", annál inkább, miivel Mohammed budai helytartója. Ka­csuk Ali is a tündéri Leilát akarta megszerezni 137. feleségéül. A kétsze­resen tétlenért Gábor diákot csak Gül baba humanizmusa, Allah tör­vényével szembeforduló emberszere- íete tudta megmenteni a. hóhér pal­losától ; lövéstől tépte ki a rózsa- bokrokat, hogy a próféta ..csodájá­ra“ hivatkozva, biztosítsa két ember boldogságát, Gül baba... Igen, minden ellen­kező felfogással szemben, ő a darab főhőse.' A módosított szövegkönyv egyik legfőbb erénye, hogy a „ró­zsák atyjának“ központi szerepet biztosít és a korábbi librettó szűk korlátáihoz képest, viszonylag töret­lenül ábrázolja világnézeti fejlődé­sét. Gül baba már az első felvonás­ban humanista gcndo'.kozásu ember, aki őszinte felháborodással vágja a budai bíró szemébe: „Rosszabb vagy mint a hiéna, mert a saját népedet nyúzod!" All basa 'sem oktalanul feddi meg: ..Gyenge kézzel bánsz ezekkeí a magyar kutyákkal!" Gül baba humanizmusa azonban a darab elején még feltétlen istenfélélemmel párosul. Nemcsak kertész ő, wirág- kelyhek s'mogatója és illatok értő­je. hanem pa.p is. Allah főpapja. Brt-: hető tehát, hogy megütközik a „sza- badgondolkozásu“ Leile szavain; „Rettegek, hogy valamelyik nagyúr, vagy vezér század,'k felesége legyek.. Elhervadjak egy bég udvarában ... Elhagyóit virága a háremnek . .. Ha (mindez) a próféta törvénye is. rossz törvény“. Gül baba azonban, ké­sőbb, fejlődésének egyre feljebb, ve­zető lépcsőfokain, maga is belátja, hogy a khorán tézisei nem gátolhat­ják az emberi szabadságot. Meggyő- ződésánek változását alapvető hű­men izmusán kívül több körülmény is befolyásolja. Mindenekelőtt Gábor diák elvi szilárd sása, a halállal far­kasszemet néző bátorsága, majd Ali basa kegyetlensége, és végül Leila iránti értelme, amely a végső kilá- tástála.nsagbain is megoldást keres. A darab mondanivalója, a szabad­ság törvénytörő erejének kifejezése érdekében Gül baba hozza a leg­nagyobb, s lélektanilag valóban in­dokolt ádozotot: hitét, rangját és szenvedélyét adja érte. A „rózsabokor tövében született“ vándordainok. Gábor diák meg Lei­la, a „fehér tünemény“ (szándékosan használom ezeket a jelzőket) már •korántsem ilyen épkézláb hős; alak­jaikban, akarva-a.karatl.an, a régi operettek primadonina-bonvwván-pa- rosa kísért. Gábor diák jellemének haloványsága egyfajta szerzői) „fe- 'edékenységből" következik. Aj át­dolgozó nem ábrázolta kellő gonddal az ifjú' kettős, hazafiui és szeretni törekvését. A vitézi •teltekre bátor Gábor diák a szerelmes Gábor diák mögé bújik. Annyira elfoglalja Leila közelsége, hogy másik, történelmileg .jelentékeny föladatáról jóformán megfeledkezik. A közönség zöme — néhány utalásból — bizony rá sem ébred a lényegre; itt. afféle 16. szá­zadi „partizánkodásról“ van szó. A ren dező úgy próbált, ezen a h i bán“ seg terű, hogy a második felvonásban néhányszavas párbeszédet adott Mujkó és Zulejka szájába- (,jHej, ha egy repedést találnék, aho-1 ki­bújhatnék,“ stb.), amely azonban, a kétértelmű szöveg miatt, o’csó hu- mordzáláskónt hat, (Hol van a szín­ház dramaturgiája?!) Leila fejlődése szinte nyomta­lan. Az első felvonásban éppoly haj lit hallatlan „szabadongondolkozó“, mint a harmadikban. Nyilván a Gá­bor diákkal történt, előzetes találko­zása hatott rá. De ennek a ,,szín- faiak mögötti“ 'találkozásnak a kö­rülményei ,is teljesen ismeretlenek előttem. A belépő ária tanúsága sze­rint egy mezőin látta meg Gábort, aki „nem törődve semmi mással, szerelmes égő szorítással“ magához karolta. Némi kétségem támadit a tüzes karolással kapcsolatban. Tud­valevő. hogy az eíőkelö török hárem hó gyek ritkán jelentek meg az ut­cán, akkor is csoportosan, tehát akármilyen kóbor vándorlegény ne,- hezen válthatta tüstént, aprópénzre villámcsapásszerü szerelmét. Ez a ■történelmi kétséggel fogadott szere­lem azonban, a továbbiakban sincs kellően kibontva/ Első tartósabb egy ül t lét ük alatt, a háremben, nem a lekül k; bensőséges kapcsolat .kö­zöttük, inkább a látványosságokkal törődnek, vagy fura módon „meg- inter.;uvclják" egymást. (Gábor diák: ..Beszélj valamit arról, Leila, ho­gyan folyik' itt az élet?" Leila: „Ho­gyan élnek a tu asszonyaitok?“) A „Gül baba" szövegkönyvi htbái­A „Dunántúli Napló“ április 18-i számában „Pécs üzlethálózatáról * cím alatt cikk jelent meg, amely­ben megírtuk, hogy a SZOT mere­ven elzárkózik az elől, hogy az üdülőszállót nyissák meg Pées dol­gozói előtt is. Rámutattunk arra, hogy az üvegterrasz alatti részt, a volt bárhelyiséget lel lehetne hasz­nálni színvonalas szórakozóhely lé­tesítésére. A „Dunántúli Napló" cikke előtt észrevételem akad. A prológ jelen­legi terjedelmében túlságosan hosz- szú. Azon is érdemes lenne elmél­kedni, vájjon egyáltalán szükség vain-e rá? Hiszen amit elmond, már az él só felvonásban kiderül. így, többek között, Ali basa jelleme is; valóban , gonoszabb, mint a réten a inádifarkas, — gőgös, büszke úr. ‘ De úgy vélem, ravasz is. Sokkal fon- dorabb. semhogy, a leánykérés előtt pökhendi szavakkal itámadjon Gü! babára, gyengekezüsége miatt. A libretto említett fogyatékossá­gait ki kellene javítani. Gyorsan idejegyzerri, míg el nem felejtem, az eredeti szerző meg az átdolgozó nevét: Martos Ferenc és Kardos György. A darab rendezőjéről Hor­tobágyi Margitról, azonban szin­te készakarva sem hallgathatnék. Neki köszönhető, hogy Huszka Jenő operettje gondos és minden eddigi­nél élvezetesebb előadásban került színre. Hortobágyinak a témában lévő romantikus elemek hargsúlyo- zásával sikerült mese-levegőt terem terme, de ugyanakkor a realista le- betőségekrő! sem feledkezett meg. Rendezői öt.’etessége elsősorban a fülledt, nyomasztó hárem-hangulat lassú feloldásában, majd a záróje­lenetben érvényesült. Óvakodnia kell azonban a romantikus megoldá­sok túlhajtásától; a második felvo­nás, egyébként igen drámai finálé­jában a viharkéités kissé hatásva- dászé eszköz. Talán a színpadi hely­zet tetszetőssége fogadtatta ett Hor- tobágvi Margittal azt is, hogy Gá­bor diák a kert falának átmászása közben énekeljen. Sehogysem értem továbbá, miért ülteti Ee Gül baba a slrászi zarándokokat, a kertben, ho­lott néhány perccel később, a budai bíró jelenete után betessékeli őket a Hazába. A zenekar-(K é z d i-Z o 11 á n Pál vezényelte) ritkán Ellkalmazkodott az énekesekhez, hol eléjük szaiadt, hol meg túlharsogta őket. A szereplők közül Somló Fe­rencet köszönettel is felérő dicséret illeti a főhős drámai erejű megal­kotásáért. Második felvonásbeli mo­nológja emlékezetes élmény marad. Tomanek Nándor következtek a sorban. Legutóbbi operett-szerepe óta énekhangban csakúgy, mint szí­nészi játékban, jelentősen fejlődött. Bár megjelenésekor még nem tudott uralkodni a színen, de később bá­torságra kapott, s helyenként — ami nagy-nagy szó — a szövegkönyv gyatraságait is feledtetni tudta, — Mátrai Mánia méltó társa volt; n szerelmi lágyság és a dac perceiben egyaránt meggyőzőnek éreztem. Kü­lön .kell foglalkoznom Papp István­nal, aki Mujkó figurájában a „hagyó mányos“ operettstílust támasztotta fel. Papp vérbeli komikus, remekül tud mókázni, sokszor azonban a „nézőtérnek játszik", és nem ismer kíméletet, ha „nevetés-szagot" érez; a legfeszültebb pillanatokban is (Ali basa dühkitörése, búcsú-jelenet) magára hívja a figyelmet. Korán- d y Dénes a méregzsák basát kissé egysíkúén ábrázolta. A zordság és fölényesség skáláját néhány hanggá szűkítette csupán. Leiiiltához való vi­szonyában elmosódott a prédára éhes, mohó férfi. Szalma Lajos tehetségének sokrétűségét igazolta az álomszuszék eunuoh szerepében. A prológ elmondása nem könnyű feladat; Kerpely Juditnak sza­valnia és (konferálnia kellett egy­szerre. Kerpely az előbbit választot­ta. A lírai mondatokban illuziókeltő volt, a közlő részekben azonban nem tudott eléggé közvetlen lenni. A töb­biek közül, pozitív előjelOel, Pata­it y Erzsit. Arany Katót és Ga­lambos Györgyöt kell megemlíte­nem. A mozgalmas táncképek magán- számait három fiatal, ígéretes tán­cosnő, Dómján Marika, Faludi Mária és Kőrössi Bea adta elő. Az ötletes díszlettervező, Tarr Béla figyelmébe ajánlom a második felvonás túlságosan szűk színpad­képét. Siker! aratott-e a „Gül baba“? tars, a megyei tanács, elnöke is le­velet irt a SZOT-nak és a pécsi dolgozók szórakozásának biztosítása '.‘relékében kérte az Üdülőszálló üvegterrasz alatti részének megnyi­tásál. A „Dunántúli Napló“ április 18-i cikke nyomán a SZOT most ér­tesítette szerkesztőségünket. hogy június 1-én saját kezelésében meg­nyitja az Üdülőszálló volt bárlielyi- ségét Pécs város dolgozói részére. Kar kérdezni. El kel menni a szm- val kapcsolatban még néhány, apró házba. Galsai Pongrác A SZÓI június 1-én a kirándulók résiére megnyitja ai Üdülőszálló volt iiáriiel/iséyíl március 3-án, már Varga Jenő elv­Kodály. Zoltán „Székely fonó“-ja (A pedagógiai főiskola Kodály-estje elé) A művészi alkotások népi jelle- gének egyik bizonyítéka az, hogy a nemzeti közösség széles ré­tegei érzik őket a magukéinak. Ez a bizonyosság gyakran nem egyszer- . re válik nyilvánvalóvá — Zrínyi Miklósnak 150 évig kellett várnia az elismerésre, Katona József Bánk bán-ja rrámára csak évtizedek hoz­ták meg a méltó színpadi sikert. Mikor Bartók Béla és Kodály Zol­tán a század elején hozzáfogott nagy' „felfedező“ munkájához, né­pünk zenei hagyománykincsének fel­tárásához és az enyészettől való megmentéséhez, csak kevesen tud­ták, milyen nagyjelentőségű, nem­zetmentő ügy indul el útjára. S ami más,' szerencsésebb fejlődésű nemzeteknél a műveltség természe­te^, magától ér etődő alapja, annak elismeréséért nálunk zenei téren is kemény, szívós harcot kellett vív­ni. De nemcsak az alapért, hanem a ráépülő nagyszerű műért is, új magyar zenénkért. Hogy azonban ez a zene gyökerében, tartalmában és nyelvében is népi, mutatja az a hatás, melyet ma mér a nemzet szé­les rétegeiben elér. Ennek a hatás­nak a bizonyítéka, hogy korunkban a főváros mellett a vidék is mind gyakrabban szólaltatja meg Bartók és Kodály zenéjét. Pécsett ennek már évek sorára terjedő .nemes hagyománya van. — Felejthetetlenül él bennünk a Zéne- művészeti Szakiskola énekkarának 1953 ganuári „Psalmus Hungaricus" előadása. Most a pedagógiai főis­kola készül a május 3-ra tervezett Kodály-estje keretében a „Székely fonó“ Bemutatására. Kodály remekműve, a „Háry Já­nos“ és Bartók művei mellett je­lentős lépés a magyar színpadi zene fejlődésében. ízig-vérig magyarrá és népivé válásában. Amit Erkel még csak sejttetett és keresett, a népi alapokon felépülő magyar színpadi zene ezekben a remekművekben már valóság. A „Székely fonó" „zenében min- tázott népdráma“ a szó teljes értelmében. Hőse — ellentétben a legtöbb operával a kórusokban megszólaló, játékokban, táncokban fhegnyilatkozó nép. Ha egy-egy alak ja időnként ki is lép a közösségből, ez csak azért történik, hogy alkal­mat. ösztönzést adjon a kórus meg­szólalására, s a következő percben már ő is beleolvadjon a maga szó­lójával a közösségbe. S ahogy a mester alkotó keze munkájával a nép megjelenik előttünk a színpa­don, az a legnagyobb és legneme­sebb művészi ambíció eredménye: a magyar nép jelleme, élete, sorsa oly teljességben és mélységben tárult fel előttünk, mint csak a legnagyobb mesterművekben, például a „Toldi­ban, a „Bánk bán“-ban vagy a „Háry János' -ban. Mi is történik a „Székely fonó“- ban? A falu legényei összegyűlnek egy fonóházban; fonnak, játszanak, énekebiek, táncolnak, dévajkodnak. Közben a háziasszony kérőjét elvi­szik a zsandárok. Végül is kiderül ártatlansága, a bajkeverőt leleple­zik, s a szerelmesek egymáséi lesz­nek. , IV t-m is ez az egyszerű kis cse­, ” iekmény itt a lényeges, ha­nem ami mögötte feltetszik elől' lünk: a nép . életének teljessége. S .Haladjunk csak végig képzeletbe11 a művön! Az első jelenetben a bú; csúzás, otthontól, szereitektől vai®1 elválás, a bújdosás fájdalmas- hart?1 jai rezdülnek meg. bennünk. A kő’ vetkezőben az élet napos oldalát lát" juk a női kar pattogó ritmus® bevonuló dala és fonóéneke segít**" gével. A „Szomorú fűzfának“ kett aetű népdal szerelmi bánata csal futó felhő, mert a következő pe>'c' ben már a „Kitrákotty" mese der®] humora ébreszt jókedvet. A vidá®1 hangulat fokozódik az élet eleven' ségé.ől duzzadó következő jelenet' ben, amikor a legények berontana® a fonóházba. A „Görög Ilona” bal; !ada a sírig hű szerelem gyönyör® apotheozisa. Két-két dalnak egyszer re való megszólaltatása és egységé fogása „a magyar kontrapunkt cső- dája" — ahogy a mű egyik méltatt ja írja. A megrendítő hatású sirat® a legsűrűbb árnyék a műben. Az * követő párosító ének azonban íy oldja a ballada komor hangulata® s az enyészet felett diadalmaskor élet erejét Ipirdeti. A szövegében ** dallamában a -tárgyi világból a kő? tészet tündöklő régiójába emelked* „A csitári hegyek alatt" kezdett népdal népdalkincsünk tlrááf gyöngyszeme. Lehelletnyi finomság-1 líraiságával a „Nagyor.-ú bolha" r(r mánc csipkelődő, szellemes humor*1 váltja fel a darabban, hogy a követ' kező jelenetben átadja a helyet ** „El kéne indulni" jóízű, ae társ*! dalmi igazságokat magvasan kifejed tréfájának. Az élet és halál kettő*' ségét mesterien egybefogó „Ro**4 feleség“ ballada a daljáték szerig zeti tetőpontja. A tragikus feszült' ség feloldását egyelőre még hátra? tatja a megbilincselve megjelel® kérő gyönyörű búcsúzódala és a n1*' gáramaradt háziasszony bánatos éne' ke. A távolból közeledő kórus é«£ ke, a „Jaj, de szépen csen a lap1,' a szólóban felhangzó, boldog szer*;' met kifejező dalok, majd a potnP3^ zárókórus, az „Én Istenem, add meí' érnem" megkapó erővel hozzák megoldást, a tragikus hangulat oldását, és hirdetik az élet széps*“ gét, a fény győzelmét az árnyék K lett. ’3 A nép érzelmi világának szú1®" finom megrezdülései, életének rétűsége és sorsa ellenére is elpa?2j títhatatlan életereje, optímizmtó® ezt mondja nekünk Kodály rém*-' műve. A „Székely fonó" megszólalt*’-^ nagyrészben leendő pedagóS® sok. — Az a nevelőhatás, méh® a nehéz feladat megoldása jelent, ji megsokszorozódik akkor, ha m*l" leendő munkahelyükön a nép sZÉ* retetére nevelik növendékeiket. ^ Mert hisszük, hogy a mű megtartt" lásával járó nehéz, de szép műnk*', jukban maguk is közelebb kerüld népünkhöz megbecsülésében és m*» ismerésében, Dr. Péczely Lás*l® ni A MI ORVOSUNK“ TV em nagy és nem ^ ” kis filmről, még csak nem is egy egész híradóról, hanem an­nak is csak néhány perces töredékéről írok. A híradót a Pe­tőfi moziban vetítik esténként. Az orosz­lányi bányával kezdő­dik és egy pécsi or­vosról felvett néhány jelenettel folytatódik. Az oroszlányi bányát nem ismerjük, de a pé­csi orvost, dr. Szántó Lászlót, ahogy a film mondja, a „mi orvosun ka:“.— igen. Ezért is derülnek filmbéli mo­solyára mosolyra a né­zők. Mi.ntha csak talál kozmának vele. Rossz tarkaregények megszokott fordulata volt. ahogy a tizenkét Colt tizenkét golyójá­tól eltalált Bili, vágy Jack „gondolatban vé- gigpergetle élete film­jét“. Ebben az híradó­ban nem láthatjuk Szántó László elete filmjét, hiszen nem fi­gyelte felvevögép gyer­mekkorát, egye emi szült híradót, — vé- gigéLhette negyvenéves orvosi pályafutását és akár lecsukott szem­héjjal is ugyanez a film pergett volna koc- káról-kockára. A híradó sikerült, jó munka, mert az egy­szerű tények, a hét­köznapok különleges­ségét bizonyítja, a ke­resetlen tettek nagy­ságát mutatja, ami ti­pikus és jellemző is egyben. Mit láthatunk a filmen: semmi külö­nöset. Nincsen benne érdekesség-hajhászás. Valamikor bizonyára az egyik pécsi fürdő­kádban nevelkedő al­ligátorról vettek volna fel híradót. Ma pedig . egy kitüntetett orvos mindennapos munkája elevenedik meg. Az SZTK rendelő. Tele betegekkel. Ilyen a valóságban is. A mosolygó doktor bácsi meghallgatja egy kisgyerek szíve veré­sét. A mozdulat is­merős. Negyven éve így csinálja és negy­ven éve bujkál ajka •fi beteglátogatásra ,s* dúl. A múltkor is Iái koztam vele. ült az ablaknál, ab0* a filmen. Jj Aztán valami, aJíl> ritkán láttunk. den^ of1* lá­gyon igaz. Táto% torkú lépcsőházak, csőfokok százai. * .5 ponta végigjárja e*1 u:at a mi orvosun?' Aztán a vége a t1',j, híradónak. TucatP-j., talán sokszáz S>'eI,ój. fénvkép az aszta , ‘ -"’fjf*/ feleségével muP1 küzdelmeit. de azt körül a mosoly. hisszük, hogy Szántó Az utca egyik oldala­doktor mégis — ha ról a másikra szalad­megnézte a róla ké­gátló pécsi villamoson társával — derűs cal nézegetik és lékeznek. A kis ^ ■ talán jó lenne is".jc megvizsgálni. a Jóska gyerek - már bajusza serkeP' , emitt az egykori ey lány a múlt héten ^ hozta új gyúlö'.t & I mekét. .te A filmhíradó rült. Észre''*1 f{ te velünk — mindenfajta műve-'^ if&zi ereje —, hogJ .y érdekességért, a 'a y ságért, a mind®’®!./1 polc hőseiért nem p a szomszédba ■ nünk. y. Itt élnek köziünk a néha a filmhíra“ felénk mosolyogni'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom