Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

4 NSPEÖ 1954 MÁJUS 27 (Folytatás a 3. oldalról) magyar nép hősi felkelését. Az orosz nép igazi képviselői, a forradalmi demokraták, a kiváló orosz férfiak, mint Herczen, Csernyisevszkij, az akkori orosz társadalom haladó ré­tegének érzéseit fejezték ki, amikor fölháborodva megbélyegezték az orosz cárizmusnak a magyar néppel szemben elkövetett szégyenletes cse­lekedetét. A magyar nép szabadság- harca együttérzést keltett a cári had­sereg néhány egységének katonái és tisztjei közt is. Mint ismeretes, egy csoport orosz katona és tiszt Guszev kapitány vezetésével megtagadta, hogy résztvegyen a magyar szabad­ságharc leverésében, ezért bíróság elé kerültek és kivégezték őket. Oroszország és Magyarország né­peinek barátsága különös erővel nyil vánult meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom éveiben. A szov­jet emberek soha sem felejtik el, hogy a magyarok ezrei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket adták a világ első szovjet köztársaságának védelmében. (Taps) A szovjet nép 1919-ben óriási lel­kesedéssel és örömmel fogadta a ma­gyar proletárforradalom győzelméről és a tanácshatalom kikiáltásáról szóló hírt. A nagy Lenin Szovjetoroszország nevében ezt írta a magyar munká­soknak: „önök az egyetlen törvé­nyes, igazságos, valóban forradalmi háborút vívják, az elnyomottak há­borúját az elnyomók ellen, a dolgo­zók háborúját a kizsákmányolok el­len, a szocializmus győzelméért fo­lyó háborút. Az egész világon min­den, ami becsületes a munkásosz­tályban, az önök oldalán van.” A külföldi intervenciósok és a magyar reakció egyesült erői akkor megfojtották a magyar tanácsköztár­saságot. De nem tudták megtörni a szabadságszerető magyar népet, amely szilárdan hitte, hogy eljön a nap, amikor lerázhatja hazai és kül­földi elnyomóit és országa gazdájá­vá válik. S ez a nap eljött. Az új népi Magyarország megszü­letése óta népeink barátsága új tör­ténelmi szakaszba lépett, új tarta­lommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzetköziség, az őszinte kölcsönös segiteniakarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alap­szik. A Szovjetunió a II. világháború befejezése után — híven a népek jo- gaj tiszteletbentartásának politiká­jához — elsőként létesített diplomá­ciai kapcsolatokat Magyarországgal, s határozottan kiállt Magyarország függetlensége és állami szuverenitá­sa megvédéséért az imperialista biok kai szemben, amely megkísérelte, hogy beavatkozzék Magyarország bel ügyeibe s igazságtalan békét kény- szerítsen rá az országra. Az állami függetlenség és a nem­zeti szuverénitás elveinek kölcsönös tiszteletbentartásán alapuló és a bé­ke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés megkötése 1948 februárjában megerősítette Magyarország és a Szovjetunió baráti kapcsolatait. A szerződés aláírása óta eltelt hat esz­tendő alatt a testvéri barátság és szövetség országaink közt még job­ban megszilárdult, az együttműkö­dés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált. A gazdasági kapcsolatok orszá­gaink között évről-évre fejlődnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködési és árucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes, a kölcsönös előny elvén alapulnak s jótékonyan hatnak or­szágaink gazdasági fejlődésére. A szovjet emberek nagyra értékelik a magyar iparnak a Szovjetunióba ér­kező készítményeit: a folyam- és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket, és számos közszükség­leti cikkeket. Évről-évre nő az épülő magyar gyáraknak szállított szovjet gépek és berendezések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar ipar számára szállított nyersanyag. Az áruforgalom Magyarország és a Szovjetunió közt 1953-ban az 1940 évhez képest tizennégyszeresére emel kedett. A szovjet-magyar gazdasági kap­csolatok további megerősítését szol­gálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közt kö­tött, a kölcsönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerző­dés, valamint a komplex-vállalatok számára történő felszerelések szállí­tására és a Magyarországnak az 1652—55. években nyújtandó műsza­ki segítségre vonatkozó egyezmény. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok közt a gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és ha­tékonyabban használhassák ki vala­A Magyar Dolgozók Pártja III. kon «►rossza* a mennyi fél érdekében az egyes or­szágok természetes gazdagságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szov­jetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szerzett ta­pasztalatait a szocializmus alapjai­nak a népi demokratikus országok­ban, köztük a Magyar Népköztársa­ságban való sikeres felépítése végett. A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra terüle­tén is megerősödtek a baráti kapcso­latok. A Szovjetunióban nagyra ér­tékelik és jól ismerik Liszt Ferenit, Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály és a magyar nép más, nagy fiainak zseniális műveit. A magyar klasszi­kusok és a jelenkori írók könyveit a Szovjetunióban hatalmas példány- számban a Szovjetunió különböző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai szé­les körben ismertek, s megérdemelt népszerűségnek örvendeznek hazánk ban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók mű­veit Sztáljn-díjjal tüntették ki. (Taps.) A magyar nép a hazája javára végzett alkotó munkával hozzájárul a béketábor, a demokrácia és a szo­cializmus megerősítésének ügyéhez. Az önök sikerei és eredményei, amelyek szemléltetően bizonyítják a népi demokratikus rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel tölti el pártunkat, a Szov­jetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokra­tikus országok viszonya a testvéri barátság, a kölcsönös tiszteletben- tártás, a bizalom és az állandó köl­csönös segítség viszonya. (Hurrá, taps.) E viszónv alapja a nagv és a kis népek egyenjogúságának el­ve, amely gyökeresen különbözik a gyöngéknek, az erősek által való leigázása kapitalista elvétől. A béke, a demokrácia és a szocia­lizmus nagy táborának minden népe jf.gosan büszke testvéri sikereire és eredményeire, jogosan tekinti eze­ket saját sikereinek és eredményei­nek. Az emberiség történelmében ez az államok közt teljesen ismeretlen, üjtípusú viszonv biztosítja a béke, n demokrácia és a szocializmus tá­bora országainak a kapitalista vi­lágtól való politikai, technikai és gazdasági függetlenségét, s biztos zá­loga a baráti nének mindegyike si­keres haladásának. A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e tá­bor erejének és legyőzhetetlenségé­nek kiapadhatatlan forrása. A demokrácia és a szocializmus országai a hatalmas béketáborba egyesülve folytatják Lenin és Sztá­lin békepolitikáját, amely a föld­kerekség minden népének legforróbb rokonszenvével és támogatásával ta­lálkozik. Ez a békepolitika a szo­cialista és a kapitalista rendszer hosszú együttélésén és minden or­szág normális viszonyán és kereske­delmi kapcsolatainak megteremtésén alapul. E politika, amely elnyerte vala­mennyi békeszerető nép bizalmát, a Szovjetuniónak a kollektív bizton­ságról tett javaslatában, valamint a genfi értekezleten a Kínai Népköz- társaság küldöttsége által az ázsiai néoeknek a béke megőrzésében való részvételéről szóló javaslatában ra­gyogóan fejeződött ki. Az imperialista reakció erői az új világháború kirobbantásának meg szállottjai mindenképpen igyekez­nek, hogy megakadályozzák a nem­zetközi feszültség csökkentését, ka­tonai tömböket lé»<«jít«Tv*k fölver­jük a fegyverkezési hajszát, fokoz­zák Nviiaat-Németország és .tanán újrafelfegyverzését, hogy ugródesz­kának használják fel ezeket az or­szágokat Európa és Ázsia békesze­rető népei elleni háborús készülődé­seik során. Az agresszív körök a nemzetközi kapcsolatokban az „erő politikáját”, a durva nyomás és megfélemlítés politikáját állítják szembe a Szovjet­uniónak és a béketábor országainak békeszerető politikáiéval. De ezek­nek az uraknak előbb-utóbb meg kell érteniök, hogy a szabad népek megfélemlítésére Irányuló erőfeszí­téseik teljesen reménytelenek, és nevetségesek. Az Egyesült Államok imperiulista monopóliumainak világuralml törek­vései jogosan felháborítiák a nép­tömegeket a földkerekség minden részén. A világ népei nem akarnak ; háborút. Mind erősebben és hatá- rozatlnbban kibontakozik a népek harca u békéért. A legutóbbi időben a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése követ­kezett be. De nem szabad túlbecsül­nünk ezeknek az eredményeknek a jelentőségét. A béke ellenségei nem nyugszanak, nem mondanak le szándékaikról, nyiltan fenyegetik a szabályainak a Lenin által kidolgo­zott és a nagy Sztálirv-vezeitte Szov­jetunió Kommunista Pártja által továbbfejlesztett elvei következetes megvalósítása alapján. A lewinizmus arra tanít, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektivitása, valamennyi pártszer­vezetben, a legalsóbbtól a legfelsőb­big. Csak a kollektív vezetés, csak a bírálat és az önbírálat széleskörű kifejtése óvja meg a pártot a tes- pedástől, az önelégültségtől, a vélet­len szeszélyeitől és egyoldalú - hatá­rozatok meghozatalától. A bírálat és az önbírálat csak akkor éri el cél­ját, ha konkrét és hatékony, ha a párt tagjai személyekre való tekin­tet nélkül bátran feltárják a fogya­tékosságokat. s résztvesznek e fo­gyatékosságok kiküszöbölésében. Ez biztosítja a pártkáderek széleskörű „A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA III. KONGRESSZUSÁNAK. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a Magyar Dolgo­zók Pártja III. kongresszusának. (Viharos taps, mindenki feláll.) A Magyar Dolgozók Pártja veze­tésével a magyar nép nagy eredmé­nyeket ért el a népi demokratikus rendszer megszilárdításában és biz­tos léptekkel halad a szocializmus­hoz vezető úton. Szívből kívánunk a Magyar Dol­gozók Pártjának újabb sikereket a szocializmus alapjainak építéséért, a mezőgazdaság fejlesztéséért és a munkás-paraszt szövetség megszilár­dításáért, a dolgozók anyagi és kul­turális életszínvonalának szakadat­lan emeléséért vívott harcában. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja, Magyarország munkásosztályának és A Kínai Kommunista Párt üdvözlete Kedves Elvtársak! világot a hidrogénbombákkal, kiter­jesztik katonai támaszpontjaik háló­zatát, s növelik a tömegpusztító fegyverek készleteit. Ezért az összes békeszerető erők kötelessége, hogy fáradhatatlanul le­leplezzék a háborús gyujtogatók mesterkedéseit és bűnös terveit, nö­veljék éberségüket és szervezettsé­güket a béke ellenségei mindenféle háborús provokációjának megakadá­lyozása céljából. Elvtársak! A Magyar Dolgozók ■Pártjának III. kongresszusa a párt és a nép egész életének fontos kér­déseiről határoz, megjelöld az or­szág gazdasági fejlődésének, a me­zőgazdaság fejlődésének, a munkás- paraszt szövetség megszilárdításának és a dolgozók életszínvonala növelé­sének további feladatait. Az új Magyarország életében nagy helyet foglalnak el a szakszerveze­tek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és más tömegszervezetek, amelyek a Magyar Dolgozók Pártjának vezeté­sével aktív működést fejtenek ki. Külön szeretnék szólni a magyar nője szerepéről. A népi demokratikus rendszerben megnyílt előttük minden Lehetőség, hogy kibontakoztassák képességeiket és tehetségüket. A szabad Magyarország asszonyad és lányai akárcsak a Szovjetunióban, Kínában és valamennyi népi demo­kratikus országban élő nővéreik, ha­talmas alkotó és kulturális erőt kép­viselnek. Most az a feladat, hogy Magyarországon még inkább foko­zódjék a nők szerepe az ország gaz­dasági, politikai és társadalmi éle­tében, bátrabban emeljék őket ve­zető állásba, bevonják őket a nép létfontosságú kérdéseinek megoldá­sába. (Taps.) A Magyar Népköztársaság gazda­sági és kulturális fejlődésének sike­rei meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar nép egységesen tömörül a Magyar Dolgozók Pártja köré, állan­dóan növekvő bizalommal tekint a pártra, e valóban népi pártra, mely­nek politikája megfelel a dolgozók létérdekeinek. A nép. továibhi föl­zárkózása a párt köré, a párt és a tömegek kapcsolatainak kiterjesztése és megszilárdítása még. inkább meg­sokszorozza a pár: és a nép erejét e kongresszus határozatainak meg­valósításáért vívott sikeres harcban. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának több, mint félszázados tapasz­talatai. akárcsak a többi testvérpárt tapasztalatai arra tanítanak, hogy a párt és a nép összeforrodtsága a párt sorainak megdönthetetlen egy­sége és szilárdsága a párt erejének és legyőzhetetlenségének alapja. A szocialista építésnek a Magyar Dol­gozók Pártjára váró jelenlegi felada­tai megkövetelik, hogy valamennyi pártszervezet és minden párttag to­vább növelje aktivitását és harckész­ségét a pártépítésrtek és a pártédet Az a megtiszteltetés ént engem, hogy a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága megbízásából át­nyújthatom a következő üdvözletét a Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusának. (Hosszantartó taps.) „A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának küldött elvtársai! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusát. A magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a legdicsőbb történelmi korszakba lé­pett. A szocializmus építése során legyőzte bel- és külföldi ellenségeit, megszilárdította a népi demokrácia rendszerét, fejlesztette az ipart és a mezőgazdaságot. A népgazdaság egy­re magasabb színvonalra lendül, a kulturális élet mind fejlettebb és a dolgozó nép életszínvonala szüntele­nül emelkedik. kezdeményezését, elősegíti a párt sorainak erősítését és tömörítését, va­lamint a párt feladatainak sikeres végrehajtását. Meggyőződésünk, hogy a kongres­szus határozatai méginkább megerő­sítik a Magyar Dolgozók Pártjának sorait, fokozzák harckészségét, ezzel biztosítják a kongresszus által a né­pi demokratikus Magyarország gaz­dasága és kultúrája minden ágának újabb felvirágzásáért ki lűzött har­ci Programm megvalósítását. Teljes szívünkből kívánunk kongresszusuk­nak sikeres munkát, népük javárai (Viharos, hosszú taps.) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy adjuk át a Magyar Dolgozók Pái'tja III. kon­gresszusának a következő üdvözlfi' tét: minden dolgozójának szervezője és vezetője! (Viharos hosszú taps, feláll mindenki.) Éljen Magyarország és a Szovjet' unió népeinek megbonthatatlan ba­rátsága; A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága.” (Viharos, hosszú taps. felkiáltások: „Hurrá”, „Éljen a Szovjetunió Xoifl* munista Pártja!“ „Éljen a szovjet es a magyar nép barátsága!” Az einök ezután átadta a szót Iluan Cen elvtársnak, a Kínai Kommunist* Párt küldöttének, a Kínai Népköz' társaság magyarországi nagykövet«' nek, akit a küldöttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadtak. Hua° Cen elvtárs a következőket mondót' ta: A Magyar Dolgozók Pártja. ’ kongresszusának összehívása i°e* szorosabbra zárja az egész párt és egész dolgozó magyar nép sor*“’ hogy újabb sikereket érjen el a eiaUzmus építésében és a világbe*1* megvédéséért vívott harcban. A nai Kommunista Párt Központi zottsága sok sikert kíván a Magír Dolgozók Pártja III. kongresszus*' nak. (Hosszantartó taps.) Éljen a magyar nép szervezője ** vezetője, a dieső Magyar Dóig020* Pártja! (Hosszas ütemes taps.) Éljen a magyar és a kínai nép bonthatatlan barátsága! (Felállás. * jenzés, hosszú taps, hurrá!) .* Éljen és virágozzék a Szovjetül“, vezette demokratikus, szociális béketábor! (ütemes taps, feláll nak'' Peking, 1954. május 24. A Kínai Kommunista Központi Bizottsága." , . (Taps, felkiáltások: Éljen a K“* Kommunista Párt, Hosszas taps. íe kés éljenzés.) Gerő Ernő elvtárs beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves Elv­társak! A Központi Vezetőség beszámoló­ja támaszkodva a múlt év júniusá­ban, októberében és decemberében hozott határozatokra, megállapítja, hogy a legközelebbi években a fő feladat, amelyet meg kell oldanunk, mezőgazdaságunk termelésének erő­teljes növelése, úgy a növényterme­lés, mint az állattenyésztés hozamá­nak igen jelentős emelése, s ezáltal a gabonakérdés megoldása, népünk­nek fokozott ellátása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel, borral s egyéb élelmiszerekkel. Annál Inkább szükséges ezt emlékezetbe idézni, mert ezzel a feladattal a múlt év decemberi határozat végrehajtásával elmaradtunk, mert e határozat vég­rehajtása egyelőre nem halad kielé­gítően. Lassan, vontatottan, s nem elég tervszerűen fogtunk hozzá a mezőgazdasági gépek fokozott gyár­tásához, s e téren a mezőgazdasági géptípusok meghatározása, kidolgo­zása terén még mindig sok a bizony­talanság. Nagy késedelem mutatko­zik a mezőgazdasági építkezések és beruházások megvalósításánál. Las­san, vontatottan történik egész me­zőgazdasági gépezetünk átállítása az új feladatokra: a túlzott centralizá­ció megszüntetése és a káderek'át­csoportosítása. -Bár a párt és a kor­mány nem keveset tett eddig a de­cemberi határozat megvalósítására, mégis világosan kell látnunk, hogy erre a feladatra az eddiginél sokkal de sokkal nagyobb erőket kell össz­pontosítanunk, ha azt akarjuk, hogy munkánk megfelelő eredménnyel jár jón. Propagandánk és agitéciónk is elégtelen még ebben a tekintetben. Sőt meg kell állapítani, hogy az első nekibuzdulás után a decemberi párt és kormányhatározat megvalósí­tására irányuló propagandánk és agitéciónk bizonyos mértékig ellnny hűlt. Mindezen határozottan változ­tatnunk kelj* ­Az erőknek igen jelentős mértékű átcsoportosítása nélkül lehetetlen a mezőgazdasági termelés gyorsütemü, nagymértékű emelése és már most el kell kezdenünk a következő me­zőgazdasági év alapos előkészítését. Nem szabad vesztegetnünk a drága időt s ennek az előkészítésnek foly­nia kell úgy a központi párt és ál­lami szervekben, mint a középszer­vekben, és lent a járásokban és a falvakban, a termelőszövetkezetek­ben, az egyéni gazdaságokban, az állami gazdaságokban, de az üze­mekben és a gépállomásokon is. Csakis ilyen módon leszünk képesek ■a decemberi határozatot a gyakor­latban átültetni s ezzel biztosítani a főaránytalanság megszüntetését nép gazdaságunkban, biztosítani népünk jobb ellátását hússal — disznóhús­sal is — zsírral s minden egyéb szűk séges mezőgazdasági termékkel. Pártunk azt mondja, hogy a leg­közelebbi évre politikánk kulcskér­dése a mezőgazdasági termelés fel­lendítése. Nyilvánvalóan következik ebből tehát, hogy e feladat megvaló­sításának kell áthatnia egész mun­kánkat, ezzel kell a legszorosabban összekapcsolnunk egyéb fontos fel­adatokat, amelyekről itt a kongresz- szuson már több felszólalásban esett szó. Itt mindenekelőtt olyan kérdések­re gondolok, mint a munka terme­lékenységének emelése, az önkölt­ség csökkentése, a minőség megja­vítása, a takarékosság kérdése. Nyil­vánvaló, hogy mindezeknek a felada toknak a megoldását teljesen hely­telen volna elszakítani a fő feladat­tól, amely egész munkánknak kulcs­kérdése a mezőgazdasági termelés emelésétől. Ami a munka termelékenységét illeti, ez a felszabadulás óta a gyár­iparban hatalmasan emelkedett. — Sokkal-sokkal kisebb mértékű volt az emelkedés a mezőgazdaságban. Az egész magyar gyáriparban az egy főre eső termelés értéke összehason­lítható árakon számítva 1953-b*“ . 73 int a désé^ százalékkal volt magasabb, 11,1 1938-ban. Egészében véve tehát termelékenységének emelke.- az utóbbi évek folyamán nem kj” tünk elégedetlenek. A munka ted“ lékenysége azonban a gyáriparán ban a legutóbbi évben, lS.Vt-bafl^ nőtt, sőt a könnyűiparban és ■ élelmiszeriparban valamelyest kent. 1951 első negyedében a munka termelékenysége, azaz egy munkaórára Jutó termelési . ték gyáriparunkban nemcsak ző év negyedik negyedéhez csökkent, — ami hiba, de anüjíjju esztendőkben is elő szokott ni —, hanem 1953 első negyed®“ képest is, líjj# Mindez azt mutatja, hogy az bl időben a munka termelékeny, gének fejlődése terén nálunk fV orpanás mutatkozik. Annál ink.*, fel kell figyelnünk erre a iek’nt»tv re, mert ugyanakkor, amikor 3 r nrvelékenység emelkedésében a2 Ulett megtorpanással találkozunk. is tapasztaljuk, hogy a dolgok.* lagkeresetének emelkedése túlba***^ ta a termelékenység emelkedése1"^ így az iparban az egy munW0*^ jutó termelés értéke 1953-ben ^ százalékkal emelkedett, 1952-h°2 pest, a munkások átlag órabér® ,^ dig ugyanezen idő alatt 8.0 r/*l7?LeP kai nőtt meg. 1954 első negy«d~jj5 az egy főre jutó termelés érték«,* százalékkal alacsonyabb volt. 1953 megfelelő időszakában, v* jg.6 az- egy tőre jutó átlagkereset százalékkal magasabb volt. ^ Ml az oka annak, hogy a m“ n ermclékenysége, amely iparun* g a hároméves tervidőszakban az első ötéves terv idején évre igen jelentékenyen ernel*«^, a múlt évben már csak Idsn'^j/ ben nőtt, s hogy ezen a téren lünk az utóbbi időben — min1 (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom