Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-27 / 124. szám
1954 MÁJUS 27 N'APCÖ 5 A Magyar Dolgozok Pártja III. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) “tetem — megtorpanás észlelhető? Vannak, akik objektív körülmé- "íekre hivatkoznak. Objektív körülmények kétségtelenül vannak. A ^Pgazdaság erőinek átcsoportosítása “múlt év második felében és ezév terén magában véve is komoly nehézségekkel járt és ez átmenetileg kedvezőtlenül hatott a termelékenységre. Ugyancsak komoly nehézséget Jelentett az 1953—1954. évi szoka tta- d* szigorú, hosszantartó tél és az íramkorlátozások. A termelékenység nem megfelelő fakulásának, az utóbbi időben a dóntö oka bennünk, a politikai és •zzdasági vezetés hiányos munká- [zdnn, a felső vezetés és a minisz- teumok és üzemek vezetésének hiá- “yosságaiban rejlik. Munkásosztá- műszaki-, gazdasági érteimi- ^günk teljes mértékben helyesli és ^agáénak vallja pártunk és korányunk politikáját. Lehet-e kétel- Jsdni ebben azok után, amit a fWgresszusi verseny, a kongresszusét hatalmas munkalendülete, ki- “ré teljesítménye hoztak? A hiba elvtársak ott történt, hogy ^gazdaságunkban az erők átcso- ™r'-osítását nem eléggé átgondoltan, J*'1 elegendő gondossággal készítetek elő. Maga az átcsoportosítás is ,fogósán vontatottan haladt, ami- Központi Vezetőségünk októberi n Ä ülése már rámutatott. Emellett tettük meg idejében és kellő Átlátással mindazokat az intézkedhet, amelyek szükségesek ahhoz, n°Sy iparunk és általában népgazoasá Srjjk termelőberendezéseit, amelyekig hatalmas tartalékok rejle- jjA az új szakasz politikájának meg «élőén, zökkenőmentesen s az elő- j. időszakénál fokozottabb mérték- Ámítsák a nép életszínvonala bPésének szolgálatába, ami a párt célkitűzése. j®ízva a jószetrencsében, népgaz- yFHiunkat nem készítettük felmeg- rfden egy szokatlanul szigorú és A*szuntartó tél nehézségeinek le- <nS’re növelte az elmúlt té- (A a viLlamosenergia- és szénellá- ^han enélkül is meglévő feszültsé- O gátolta a termelőapparátus ki- J^nálását, ami természetesen kea- ,J?ötlenül hatott ki a termelékenyig* alakulására. Mindehhez járult, U nem láttuk előre s ezért nem jelmez tét tünk előre arra, hogy az i;í. szakasz politikájának megvaló- •Afa során milyen kisiklások és A^vsűszások várhatók, hogy ezt a *ikát egyes elmaradott, vagy ke- öntudatos elemek hol érthetik ' vagy hogy a népi demokráciáké szemben ellenséges elemek hol .hogyan fogják ezt a helyes poli- szándékosan félremagyarázni. v "findez elvtársak együttvéve oda- ^2elett, hogy 1953 második felében tin* * első negyedében komoly laute® következett be a munkafegye- jg ten, s a bérfegyelemben. Elegen- Lffl*e#emlfteni, hogy 1953 második tejben és 1954. I. negyedében, tehát dnc hónap alatt, a terven felüli . aktpfeJhasználás meghaladja a 830 jhó forintot. tgA'heretes, hogy nem egy üzemünk S|A egyenesen az igazgató adott uta- od1 a normák lazítására, vagy j ran bérösszegek töivényielen fordítására, amelyek mögött nem vA'f termelés. A párt- és szakszer- L:*ti vezetők pedig ahelyett, hogy ti Árazottan felhívták volna agaz- jjtetgi vezetés figyelmét az ilyen el- us helytelenségére, nem egy ^ then maguk követelték’ a gazda- 0,,?1 vezetőktől a normalazítást, a h8lbium törvénytelen kifizetését. — lhj®®z Példával gyakran maguk a Misztériumok jártak elől. .^(.szerveink és pártszervezeteink ^szervezeteink és gazdasági veze- mn,í kezdenek komolyan foglalkozik ^Zze^ a kérdéssel, de az eredmé- tj,?*5. amelyeket eddig elértünk Ült* csa*i a kezdet kezdetét jelen'•^’enj tudjuk fejleszteni iparunké, non tudjuk emelni a munkabért — mondotta Sztálin elvés, — ha nem szűnnek meg a [°6ások, ha a munka termelé- "Cnyscge egy szinten megreked. k*eg kell magyaráznunk a munkásoknak, különösen azoknak, “kik nem régen kerültek be a ’ ^Várakba, hogy ha mulasztanak % s nem emelik a tennelékenysé- a köziii'v rovására, az egész Munkásosztály rovására, iparunk , rovására cselekszenek.'* 8- A amikor a munka termelékeny fl.P^hek kérdését vetjük fel, újból é: Ahol emlékeztetnünk kell a nagj * Min tanítására, urra, hogy ”a munka termelékenysége, az '*Keredményben a legfontosabb. “ legfőbb az új társadalmi rend Kyüzelme sz ■ »pontjából." A munka termelékenységének állandó, következetes emelése, a nagy I,e- Mln erre vonatkozó tanításának a gyakorlatban való nieg\alósítá- '■* Pártunk politikájának sarkköve. A munka termelékenysége mellett a szocialista felhalmozás másik döntő forrása, s egyben pártunk politikája megvalósításának alapfeltétele az életszínvonal emelésének alapfeltétele, a termékek önköltségének állandó csökkentése az iparban és a .mezőgazdaságban, minőségük megjavítása, valamint a forgalmi, szállítási és igazgatási költségek csökkentése. Őszintén meg kell mondanunk, hogy ami az önköltség csökkentést illeti, e téren a’ helyzet sokkal rosz- szabb, mint a termelékenységnél. Annak alapvető oka, hogy a legutóbbi években az ipari termelés önköltsége csak kismértékben csökkent, mindenekelőtt a túlzott Ütemű iparosításban keresendő. Annak érdé kében, hogy teljesítsük a túlfeszített terveket, rendszeresen elhanyagoltuk az önköltség, a gazdaságosság és a minőség kérdését. Bér és prémium rendszerünk általában a terv meny- nyiségi teljesítését tartja szemelőtt, erre ösztönöz, nem pedig az önköltség csökkentésére, a minőségi munkára, a minőség javítására. E téren csupán az utóbbi időben történt némi változás. A túlzott, titemü iparosítás mellett azonban számos olyan körülmény hatott kedvezőtlenül az önköltség alakulására, amelyre itt rá kell mutatnunk, annál is inkább, mert ezek a tényezők tovább hatnak. Ilyenek: a tervezés hiányossága, a termelés alacsonyfokú szervezettsége, a viszonylag alacsony műszaki kultúra, az anyagfelhasználás növekedése, az üzemen belüli és az üzemek, vállalatok közötti együttműködés nem kielégítő volta, az ellenőrzés gyengesége és alacsony színvonala. Mindezt azért kell erőteljesen aláhúzni, mert vannak akik azt hiszik hogy az új kedvező feltételek az iparosítás túlzott ütemének folyamatban lévő felszámolása és egyéb körülmények, amelyek lehetővé teszik, hogy a továbbiakban tervszerűen állandóan és jelentős mértékben csökkentsük a termékek önköltségét, maguk érvényesülnek. Határozottan szembe kell szállni a spontaneitásnak ezzel a tisztesség ne essék szólván — elméletével. Világosan kell látnunk, hogy az önköltség _ csökkentése az új szakaszban az új feltételek közepette is igen nehéz és bonyolult feladat, amelyet csak a rendelkezésre álló erők komoly megfeszítésével oldhatunk meg sikeresen. Az önköltség csökkentése feladatainak megoldásánál a legdöntőbb a tervszerűség fokozása, a gazdasági, műszaki vezetés színvonalának meg- lavítása, a vezetés módszereinek tökéletesítése, a vezetés módszereiben és formáinál a bürokratizmus követ kezetes leküzdése. Hozzátartozik ehhez az is, hogy üzemeink igazgatói, valóban igazgatók legyenek, az üzem egyszemély- ben felelős vezetői, mert jelenleg a? a helyzet, hogy van nekünk sok, nagyon sok kiváló igazgatónk, de az igazgatók kezét ezerféleképpen megkötöttük s ezzel erősen fékezzük a helyi kezdeményezést, a helyi lehetőségek fokozott kihasználását, az önköltség csökkentése, a gazdaságosabb termelés érdekében. Olyan hely zetet kell teremtenünk, amikor az üzem, a vállalat igazgatója számára az állam, a minisztérium, a felelő- sebb szerv megszab néhány 'alapvető feltételt, amelyet minden körülmények között teljesítenie kell, de ame •yeken túl az üzemben, a vállalatnál az igazgatónak szabad keze van. (Nagy taps.) Az önköltség csökkentésének nálunk legfontosabb eszköze az anyaggal való takarékoskodás, a pazarlás megszüntetése. Erről is esett itt már szó, szeretném azonban én ezt a kérdést egy kicsit szélesebben felvetni. Ennek a kérdésnek jelentőségét világosan érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy jelenleg Iparunkban az összes termelési költségeknek közel hetven százaléka anyagköltség. 1952-ről 1953 ra — annak ellenére, hogy ugyanezen idő alatt a bérek szintje lényegesen emelkedett, tehát az anyaghányadnak viszonylag a termelési költségben csökkennie kellett volna — az összes termelési értéken belül az anyagköltség 66.9 százalékról 63 százalékra, azaz 1.1 százalékkal emelkedett. Azt mondhatná valaki, mit jelent ez az 1.1 százalék? Majd meglátjuk mindjárt a továbbiakban. Az anyagtakarékossag rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy 1953-ban — az előzetes számítások szerint — Magyarországon az anyagi-termelés ágaiban 68.6 milliárd forint értékű anyagot használtak fel, vagyis egyet len ezrelék csökkenés az anyag fel- használásnál, majdnem hetvemmillió forint megtakarítást eredményezne. Egyetlen százalék megtakarítás pedig akkora összeget, amelyből 7500 darab kétszobás, összkomfortos lakást lehetne építeni. Azzal tehát, hogy az anyaghányad termelésünkben 1953-ban 1952-höz képest 1.1 százalékkal emelkedett, mintegy nyolcezer kétszobás, összkomfortos lakás megépítéséhez szükséges ösz- szeget dobtunk ki az ablakon. Ha az emelkedés helyett az anyaghányad csak ugyanennyivel, 1.1 százalékkal csökkent volna, ez annyit jelentett volna, hogy tizenöt-tizenhatezer lakással többet építhettünk volna _ a munkásosztály számára. íme elvtársak, ilyen módon függ össze pártunk általános politikája az önköltségcsökkentés, az anyagmegtakarítás kérdésével. Az anyaggal való takarékosság rendkívül fontos minden ország a szocializmust építő országok számára is. Különösen fontos azonban a mi országunk számára, mert a mi népgazdaságunkban felhasznált anya gok igen jelentős részét külföldről hozzuk be. ami legtöbbször minden egyéb nehézségtől eltekintve, igen magas szállítási költségekkel is jár. Mi egyelőre külföldről hozzuk be a népgazdaságunk számára szükséges kohó és öntödei koksznak mintegy 80 százalékát, a gyapot 95 százalékát, a gyapjú 70 százalékát, a nyers bőr 60—65 százalékát, a fenyő fűrész áru 75 százalékát, a nyersgumit teljes egészében, az aluminium kivételével a színes fémeket szinte teljes egészében. Ilyen körülmények közölt a legnagyobb gondot kellene és kell fordítanunk arra. hogy évről-évre kevesebb anyagot használjunk fel azonos termelési feladat megvalósításához. Egyes területeken az elmúlt években értünk is el eredményeket ezen a téren. Pl. a magas és mélyépítő iparban új módszereknek a bevezetésével jelentős mennyiségű faanyagot takarítottunk meg, ugyanakkor persze ugyanezekben az iparagokban tovább folyik más területeken a faanyag pocsékolása. Még nem ment át vérünkbe az anyaggal való takarékosság követelménye, gazdasági vezetőink, pártszervezeteink, szakszervezeteink és DISZ szervezeteink számára ez még nem alapvető kérdés. Eddigi prémium rendszerünk egyenesen ösztönöz arra, hogy minél több és minél értékesebb anyagot használjanak fel a termelésben — bár ez népgazdaságilag káros — de növeli a termelési értéket, tehát formasze- rint „javítja“ a tervteljesítést. Az egyik építési vállalatunknál egy elvtársnő — egy mérnök — észrevette, azt, hogy a munkásokat az egyik építési munkahelyre két TEFU teherautó szállítja, holott égy teherautóra kényelmesen ráférnének és ezért lerendelte az egyik teherautót. Emiatt szigorú feddést kapott a vállalat igazgatójától, mert az egy teherautó kirendelésével 40.000 forinttal rontotta a vállalat termelési tervének teljesítését. Ez persze arra mutat, hogy komoly hiányosságok vannak ellenőrzési rendszerünkben. Mindezt számtalan más példával is lehetne bizonyítani. Rendkívül nagymértékű nálunk a tüzelőanyagpazarlás; bár ezen a téren — a tüzelőanyag helyes felhasználása terén — az elmúlt egy-két évben értünk el • bizonyos eredményeket. Azonban elvtársak — még mindig az a helyzet, hogy nálunk évente helytelen, gondatlan tárolás miatt 'óbb, mint 200 ezer tonna szén ég ni anélkül, hogy egyáltalán kazánba, kályhába vagy tüzelőberendezésbe ke rülne. Ugyanakkor nem ritka eset. hogy tüzelőberendezéseinkből a szén 20—25 százaléka kikerül a salak- hányóra. Vannak nálunk kitűnő kezdeményezések szén- és egyéb tüze- 'őanyagmegtakarílásra.. Vannak kitűnő újítóink és nagyszerű újításaink, amelyek beváltak. A baj az, hogy ezeket a módszereket és újításokat még nem terjesztettük él eléggé, nem tettük őket általánossá. Nagymértékben romlás mutatkozik az anyagfelhasználásnál, általában az önköltségnél a szénbányászatban. Egyidejűleg romlott a kitermelt szén minősége, kalóriaértéke. Természetesen mindez növeli az önköltséget. Feleslegesen nagyobb súlyt kell szállítani, a tüzelőberendezésekben a gyengébb nem adja ki azt a hatásfokot, amelyet a számukra meg határozott, magasabb kalóriájű szén 3d na ki. Igen kedvezőtlenül befolyásolta és befolyásolja a termelés önköltségét a vas- és fémiparban az a mód, ahogyan ezeket az üzmeket fokozottabb ’értékben bevontuk közszükségleti cikkek és mezőgazdasági gépek gyártásába. Magábavéve feltétlenül he- 'yes, hogy ilyen üzemek is gyártsanak közszükségleti cikkeket, s ha kell, mezőgazdasági gépeket és fel- -.zerelést is. Azonban előzetesen nem vizsgáltuk meu hogy az adott cikk ermelése melyik üzemben a legcélzerűbb és a leggazdaságosabb. A profilozásnál nem voltak tekintene! az adott üzem felszerelésért, szakképzett kádereire, tapasztalatára. Vegyünk egy olyan egyszerű terméket, ami minden magyar háztartásban körülbelül ott van; a legegyszerűbb palacsintasütőt. Érmek az átlagos termelési költsége iparunkban három forint hetvenegy ti!’"'' Ugyanezt a palacsintasütőt az RM motorkerékpár gyár hét forint nyolcvan fillérért állítja elő. vagyis több, mint kétszeres önköltséggel. Az önköltséget s ezen belül az anyagfelhasználást igen hátrányosan befolyásolja a selejt magas mértéke. Ennek jelentőségét mutatja az, hogy egyedül a kohó- és gépipari minisztériumnál 1953-ban a selejtveszteség több, mint négyszázmillió forint volt. De nem képeznek kivételt ebben a tekintetben a többi minisztériumok sem. Az anyaghányad növekedésének s en nek révén az önköltség kedvezőtlen alakulásának fő oka a laza anyaggazdálkodás, amelynek csupán egyik oldala a raktárak elégtelensége és nem helyes felhasználása. Bár ez rendkívül fontos, de ennél is súlyosabban esik latba az, hogy legtöbb vállalatunknál ha vannak is anyagnormák, ezeket nem tartják be, nem használják. Hogy hová vezethet ez a felelőtlen tervezés az anyagfelhasználásnál, ezt szeretném a Lenin Kohászati Művek esetével bizonyítani. Előrebocsátom: nem a Lenin Kohászati Művek felelősségéről van szó! A kohó- és gépipari minisztérium megfelelő szervei az üzem részére az 1933-ra alkalmazott átlagos .százharminc százalékos fajlagos anyagfelhasználás helyett a kovácsolt acél előállításánál 1954-ben 156 százalékos fajlagos anyagfelhasználást terveztek. Ha ez; elfogadták volna, úgy ez ennél az egyetlen üzemnél azt jelentette volna, hogy 19ö4-ben csak ennél í munkafolyamatnál az 1953-ashoz képest 10 ezer tonnával több hengereli acélt használtak volna fel. Kedvezőtlenül hatnak ki az önköltség alakulására a rendkívül gyakori tervmódosítások. Ezt nem kell különösképpen bizonyítani azoknak, akik az üzemekben ezeket a módosításokat elszenvedik. Egy példa a sok közül. A Kelenföldi Textilművekben 1953-ban tíz alkalommal módosították a tervet és emiatt á gyártási programme; húsz alkalommal kellett módosítani. Szigorú rendszert kell bevezetni ebben a tekintetben is. A tervezés megjavításával, a tervek időben való jóváhagyásával el kell érnünk, hogy tervmódosításra csak kivételes esetekben, a legritkáb ban, a legindokoltabb körülmények között kerüljön sor. A vállalatok, üzemek, műhelyek, jelentős részénél az elmúlt évek folyamán létrehozták ä2" önálló elszámolás rendszerét. Meg kell azonban mondani, hogy ez az önálló elszámolási rendszer jelentős mértékben csak formailag, papíron létezik. A feladat most az, hogy a formát megtöltsük tartalommal, élettel, hogy az ipar újabb területein létrehozzuk az önálló elszámolás rendszerét és ezt az iparvezetés szerves részévé tegyük, sőt nemcsak az iparvezetésnél, hanem általában az egész népgazdaságban. Üzemi pártszervezeteink legközelebbi időben nem utolsósorban azzal fognak vizsgázni arról, hogy mennyire értették meg és képesek a gyakorlatba átvinni pártunk helyes politikáját, hogy miként alakul üzemükben a termelékenység, az anyagtakarékossag, az önköltség ügye. Üzemi pártszervezeteink jól vizsgázlak abban, hogy biztosítsák a termelési tervek mennyiségi teljesítését. Most a mennyiségi terv teljesítése mellett, amit nem szabad elhanyagolni, a feladat az, hogy nőjön állandóan a termelékenység, csökkenjen az anyaghányad, csökkenjen a termelés önköltsége. (Lelkes taps.) Elvtársak! Eddig főként az iparral kapcsolatban volt szó az önköltség csökkentésének feladatáról. A mezőgazdaságban azonban az önköltség kérdése még sokkal, de sokkal elha- nyagoltabb, mint az iparban. Ez érthető is. hiszen a mezőgazdaság szervezettségi foka alacsonyabb szinten van. de mi nem békélhetünk meg ezzel, nem nyugodhatunk bele ebbe. o^'daul rendkívül magas az állami Berlin (ADN): Május 25-én a Béke Világtanács rendkívüli ülésszakának délutáni ülésén elsőnek Bozso- ki Ferenc, a vegyipari és rokonszakmáikéi dolgozók nemzetközi szakmai szövetségének főtitkára szólalt fel. A nemzetközi szakmai szövetség — 'elentette ki —• továbbra is tevékenyen támogatni fogja a népek világméretű harcát a tömegpusztító légyért k eltiltásáért. A Béke Vllágtanács kedd délutáni ülésének legkiemelkedőbb pontja Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió békebizottsága elnökének, a világ fagazdaságok önköltsége. Emellett igen nagy a különbség az egyes állami gazdaságok önköltsége között, egyébként alig eltérő termelési feltételek mellek. így mialatt az őszi kalászo- -ok termelési költsége az állami gazdaságok átlagában 1953-ban 112 forint 52 fillér volt, addig az abódi állami gazdaságnál 244 Ft 66 fillér. Viszont a medgyespusztai állami gazdaságnál csak 43 Ft 47 fillér. Az önköltség nem magától emelkedik, vagy csökken. A valóság az, hogy a rossz gazdálkodás, a rossz vezetés, a rossz gazdasági és politikai munka növeli az önköltséget, a helyes, körültekintő, gondos gazdálkodás és a jó politikai, felvilágosító munka pedig csökkenti az önköltséget és ezzel együ-t elősegíti pártunk fő célkitűzésének megvalósítását. népünk életszínvonalának emelését. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy az önköltség állandóan csökkenjen és ne emelkedjék. (Nagy taps.) Elvtársak! Amikor pártunk ilyen határozottsággal veti fel a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékos- 'ágna-k és általában a takarékosságnak a kérdését, egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy fokozottan ügyeljünk a termékek minőségére. a minőség megjavítására. Nekünk nem kell olyan önköltség- csökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát ujja a könyékig ér! (Derültség.) Nekünk nem kell olyan önköltségcsökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát az ember derekáig ér. Nekünk olyan önköltségcsökkentésre van szükségünk, amely nemcsak változatlan, hanem javuló minőség melléit valósul meg. (Nagy taps.) Elvtársak! A magyar ipar számos terméke régebben is híres volt mesz- sze földön kiváló minőségéről. Híresek voltak sok országban a magyar esztergályosok, a magyar lakatosok, bútorasztalosok és különféle más szakemberek. Most is van iparunknak sok olyan kiváló terméke, amelyet itthon is. külországban is magasra értékelnek. Népi demokráciánk ipara azonban ezzel nem elégedhet meg. El kall érnünk, hogy iparunk valamennyi terméke szebb, jobb, tar- tósabb, olcsóbb legyen, mint a tőkés Magyarország által előállított termékeik voltak! (Nagy taps.) Ugyanezt el kell érnünk a mezőgazdasági termékeinknél is. Mi ezt megvalósítjuk, mert eme megvan minden tárgyi feltétel, minden objektív lehetőségünk, megvalósíthatjuk, mert kongresszusunk ezt a feladatot állítja előtérbe és mert tudatában vagyunké annak, hogy ez döntő feltétele annak, hogy diadalra vigyük pártunk főirányvonalát. Elvtársak! Pártunk főirányvonala és egész politikája helyes. Munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, népünk milliói magukénak vallják ezt a politikát, és követik pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját. (Nagy taps.) Mi sokat beszélünk a hibáinkról és a hiányos ságainkról. De éppen, mert ezekről mi ilyen nyiltan beszélünk és mert pártunk politikája helyes, munkás- osztályunk, népünk bízik pártunkban. A dolgozók bíznak benne, hogy mint az elmúlt évtizedek folyamán, most is a helyes utat mutatja. Ez az út a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának következetes emelése. a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus építése útján. Mindannyian szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy pártunk valóra váltja munkásosztályunk, népünk reményeit és biztos kézzel fogja irányítani küzdelmét a jobb és szebb életért, amely egész munkánk célja. A mezőgazdasági termelés nagymértékű emelése, a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése és a termékek minőségének megjavítása érdekében kifejtett nagy erőfeszítéseink ugyanezt a magasztos célt szolgálják. (Hosszantartó, lelkes ütemes taps.) \ következő felszólaló Békési László elvtárs, a X. kerületi pártbizottság titkára volt. Békési elvtárs felszólalása után oz elnöklő Hegedűs András elvtárs a kongresszus délelőtti tanácskozását lezárta. rü szovjet írónak felszólalása volt. Nyikolaj Tyihonov rámutatott* hogy az Egyesült Államok bikini hidrogénbomba-robbantási kísérlete csúcspontját jelentette a sok évig tartó atombomba-provokációknak. ,Még sohasem volt olyan egyetértés az atom- és hidrogénfegyver végle- ?es eltiltásának kérdésében, mint most. Ahhoz az ötszázmillió emberhez, aki a stockholmi felhívást aláírta, ma százmilliók csatlakoztak. A délutáni ülés másik kiemelkedő pontja Jean Paul Sartre, a világhírű francia író felszólalása volt, — A Béke Világtanác« május 25-i délutáni ülése
