Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
1954 MÁJUS 1 NAPLÓ 5 /A\ JAVASLAT RÉGI MAGYAR MÁJUS ELSEJÉK Meggyőződésem: ha negyed- részét megvalósítanák a különböző értekezletek, ankétok, megbeszélések okos javaslatainak és határozatainak — már jóval előrébb tartanánk a szocializmus építésében. Megyek a Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalatihoz. A főkönyvelővel beszélnék, sajnos, értekezik. A •nultévi mérleg tanulságait szűrik e- Barátom ott ül az asztalfőn és cédulára jegyzi az észrevételeket. Jövőre biztos több disznóhús kerül a mészárszékbe. Városi tanács. Tanácsülés. Az el- bók üdvözli a megjelenteket és felkéri, beszámolója után mindenki te- p'e meg észrevételeit. A nyomaték kedvéért két szőkehaju gyorsírónő Repedik az kisasztalhoz, váltott cédává!, szélsebesen jegyeznek. Egy fz° sem repülhet el az okos javaslókból ... Kiválóak értekezlete. Ünnepi fe- Riébe öltözött résztvevők, itt-ott 0|y-egy kitüntetés sávja. Megjele- a miniszterhelyettes. Magné- •um lobban. Sajtó, rádió. A félszó- még el sem helyezkedik székén, begépelve hozzák szavait. Négy P-'-dányban. Vizsgálja át — nem 8§ytak ki belőle semmit? 'Sazi nagyüzem. Es azután? Mindenki azzal a rendíthetetlen ■®Sgyőződéssel távozik. — ma, ez- s ,8« értekezlettel megint csak e'.ő- 'SÜette a kormányprogramm meghiúsulását. A felszólalok — mert ..mondták, ami szívükön feküdt. A ■"dezök? Mert a „súlyponti kér- „ döntő része kijött“. Igen akti* K az elvtársak. tau ^e§yzfl^önyvek? 5já|k, új dossziéba mennyit. Összefűzik, ik- sorolják valaMi lesz a javaslatokkal? Érdemes ■ «mór követni sorsukat. Ne valami y‘U-csáré dologgal kezdjük, hanem... Rkzi Víín: a baranyaimegyei mező- 4.1 .szakemberek január 6-i tg'pézlete óta több. mint negyedév j,‘, Sok hasznos dolog eiihang- Ve,‘ P't. Hunyjuk be a szemünket és ml , an szúrjunk oda a gépelt so- QK közé. s3'; mindjárt két javaslat is akad: 45 -,f>ssük meg a fehérjepocséko’ést l(,itSa,0ljuk meg a keresztszállításoh felvétetett 1954. január hó '°úikán, a... a május 1, szombat. a duplájánál is magasabbra erdeijük az aprómagvak árát, hogy minél több herésünk, tenyeresünk legyen, amikor Budapesten. Szegeden és Debrecenben a kísérleti intézetek tudósainak serege mikroszkóp alatt vizsgálja a különböző fehérjetartalmú anyagokat — vájjon alkalmasak-e takarmányozásra, mi, itt a Pannónia Sörgyár hizlaldájában tömérdek fehérjét pocsékolunk el! Sórtörköllyel hizlalunk, melyben minden kiló fehérjére csak négy kiló keményítő esik — ugyanakkor a tehenészeteknek, ahová az utolsó cseppig e. kellene szállítani ezt a takarmányt — nincs fehérje, kevés a tej. A Pannónia Sörgyár könyvé'.ősé- gét élőkéi ülnek a hizlalda első negyedév: eredményei. Nyugodtan gyá szkot f.tbe foglalhatnánk az egész pakshiriétát. Három hóna-p alatt átlagosan csa;< 15—14 kilót gyarapodtak a jószágok, holott 35—40 kilóval nehezebbeknek ke ;ene lenniük, mint január elsején. Dm ".értékesítés? Húsz helyett •izénkét százalék, márciusban pedig 7.1. Naponta alig tizenhat dekát híztak r. disznók. — huszonöt— harminc dekával kevesebbet annál, amit akármelyik egyéni gazda elvár bírójától. ötvenezer kiló disznóhússal kevesebb került a mészárszékekbe a hely télén takarmányozás révén. Ara? Még a leghivstalosabban is félmillió forint. Nincs meg, elveszett negyedév alatt, mert január hatcdika. a szakemberek értekezlete óta. nyilván senki sem járt utána az egyiK, szakember figyelmeztetésének... De csak ennyi a veszteség? Szó sincs róla — sokkalta több. Mert a fehérje túietetés következtében veszendőbe került legalább nyolcvan mázsa szín fehérje. Ha ezt n termelőszövetkezeti, állami gazdasági tehenészetek megkapják, megfelelő keményítő hozzáadásával — 180.000 liter tej termelődik ibelqje. A Pécsi Állami Gazdaság három- százas tehenészete jó, ha két hónap a'aU megtermeli. A kiesett tej sza- .hadára majdnem újabb félmillió. Ha a Pannónia Sörgyár üzenni köny* velőse csak 169.000 forint népgazdasági kárt is mutat ki a hizlaldánál, — a fehérje túietetés következménye ötvenezer kiló sertéshús és 160.000 liter tej. Egymillió forint. Miért nem kerül végeredményben a sörtörköly a tehenészetekbe? * ku?a Mecsehalja után jobbra iitjJ,Sz a Szentlőrincnak tartó hatos iija L mindjárt meglátod a Panno- rtv., Sörgyár hizlaldájának fehérre- t6; *lten takaros épületeit. A két közel másfélezer mangalica Maiek Józsi bácsi, brigádvezető alatt. Az ólakkal, kifutókkal bajfj nagy dézsákban, tarlályok- Syái-i a fr"lss sörtörköly. Ez, a sör- fút>b ^"^‘őktermók, a hizlalda legerfkjt ■'•akarmánya ' " öreg megliinu ^retusban jóformán alig ete ht; ö^Ast. Kis korpa, árpa, kukc kój’y aztán csak a rengeteg sörtől ^tödköMyel hizlalni?! Vétek! lucernaszéna, vagy mca 5».?;^ kukorica, szemes árpa, vág jö-y •— minden takarmányba He'ö dolgot keresünk: emészl Hh . Iehérjét és keményítő értéke vt;0oe®Z6m disznót hizlalunk, úg ■'u*c össze etetnivalóját, hog kilő Kiló fehérjére nyolc-ikilen Keményítőérték essen, mer ■hSuj, ^unk több fehérjét — a feles !és k t nem használja fel a hízóser ^iVezete. Kárbavész. A tehe •kr^' 9 már nem nyolc-kilenc, ha !•«•< mmden négy-öt kiló keményít .egy-egy kiló fehérjét % 10 v«szík kárba' rói t. jt'aK a legtöbb tejet a jószi iíö . föladagolja — itt a kém Aj « tij,i agr°nómus erről azt mond- a a,Asnái tág — egy a nyotehi *«h4r.e^enúszetben szűk a kemény! érték arány. Egy a négybe öthöz. V A ij. ,ernúriyítő miatt nem fáj a ga Vt eje — «aegtalálják a szalon, 8 J*0'yvAban, silóiban, bőséges« 0r‘cában. De a fehérje Ú14,,. az egész országban. A ko ^k'k^gramm megjelenése élőt Cíl nem vetettek lucernát, li !'«rn . fehérjetakarmányokat, me uöták, hogy a tagosítás révd k(Sn kaszálja-e jövőre földji j,s5 ínyért, a herét. most, amikor a lucerna vet< epe akciót szervezzük, amik« Bajos megtudni. Magyari András elvtárs. a földművelésügyi miniszter első helyettese felvilágosítása szerint már létrejött az egyezség az élelmiszeripari minisztériummal, csak i.t lent, Pécsett nem hajtják Végre. A Pannónia Sörgyár? Szívesebben átadná a termelőknek, mert így csak egy veszteséges üzamága’i tart fenn. Káros a sörgyárnak, káros a termelőszövetkezeteknek, káros az állami gazdaságoknak, káros a népgazdaságnak. Egyedül Nagy Jenő volt agronómusnak hasznos, aJci a fehérjepocsékolásért külön prémiumot kapóit... Summa-summárum: január hato- dika óta megszakítás nélkül százezrek folydogálnak el, mert az égvilágon senki nem intézkedett a figyelmeztetés ellenére. Meddig tart még ez így? * . Zúgnak a hengerszékek, saját szavát sem hallja az ember a Pécsi Gőzmalomban. A korpa kiömlő- nyílásától két molnár hajigálja a ki- ömlő takarmányt a raktár sarkába, míg meg nem telik egészen a meny- nyezetig. Kalmár elvtárs, az igazgató telefonál, levelet levél után meneszt Pestre a Takarmanyforgalmi Vállalathoz: utalják már ki a korpát, mert nem tudja hol tartani.. Száz méterrel odébb az üszögi vasútállomáson most nyit fel a szolgálatvezető egy Békéscsabáról érkezett vagont. A fuvarlevelet egyezteti: — Feladó ... Istvám-malom, Békéscsaba. Két vagon korpa. Kirakják? — Persze. Vontató gördül a vagon mellé. Az állami gazdaság emberei felmerik a korpát zsákokba, megrakják vel^ a pótkocsit is, viszik ki Danitz-pusz iára vagy a Szigeti tanyára. Előbb persze súlyos százforintokat fizetnek ki — fuvardíjért. A pécsi ViUanymatom és a Gőzmalom padlása majd leszakad a korpától — de csak küldik ide Békéscsabáról. Amikor aztá» végre a TAFORG intézkedik, akkor a pécsi malmok emberei zsákbamerík. kifuvarozzák az állomásra, vagon- baömlesztik és elküldik PécáVől. Békésből — Baranyába. Pécsről — más vidékre. Körbe-körbe-karikába. Nem gyerekek, hanem meglel, emberek, akik a takarmémyirányítá- sért komoly fizetést vágnak zsebre minden hónap elsején. A Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat a katalinpusztai, eszterági is pusztaitnalmi hizlaldák részére a mull esztendőben 2ő vagon korpát, nyolcaslisztet kapott Orosházáról. Kalocsáról, Budapestről, Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról és Békéscsabáról. Huszonnyolc és félezer forint fuvardíjat fizetett ki érte. Hogy a gyulapusztai, üszögi és pécsi állami gazdaságoknak mibe kerüllek a keresztszéllítások. azt nem sikerült megállapítanom, de nem is lényeges: borítsunk fátylat a január ha- todika előtti időkre, hisz addig nem figyelmeztette az illelékeseket senki. Január hatodlka után? Még csak aíután indultak meg javában a keresztszállítások! Újra a Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat példáját idézzük: a Karcagról, Mező.ürróL. Törökszentmik- lósról, Kisújszállásról Pécsre irányított korpáért és nyolcas lisztért 57 ezer forint vasúti fuvardíjat fizetett ki. A negyedév jól biztat: év végére án 800 ezer forint is lesz. Lehetne-e ezen segíteni: Kalmár József, a Pécsi Gőzmalom igazgatója: — Hogyne lehetne. Az állami gazdaságok, hizlaldák és a termelőszövetkezetek is éves terv* szerint dolgoznak. Tudják, melyik hónapban mennyi korpára, 8-as lisztre lesz szükségük. Mi viszont tisztában vagyunk vele, hogy havonként menynyi. adhatunk ki. Üljön le egymással a malom és az állami gazdaság, vagy akár felügyeleti szerveik és kössenek egymással szállítási szerződést ... Ne Pestről irányítsák ezt az egyszerű munkát is!, Milyen haszon származna ebből? Grozdics József, a Pécsi Villanymalom igazgatója: — Rengeteg! A malmokat nem terhelné a raktározási és kezelési költség, a MÁV-ot éven.e többszáz vagonnal tehermentesítenénk, mert a környékbeli vásárlók tengelyen elfuvaroznák. Kevesebb költség, kisebb adminisztráció. Már írni akartam az újságnak erről. Hallatlan, hogy Békéscsabáról fuvaroztatják ide a korpát, mi meg dugig vagyunk . .. is Két javaslat a löbbezer közül, ami naponta elhangzik Baranyában az értekezleteken, ankétokon. Két javaslat a többezer közül, amely megvalósítatlanul elfeHizik az iratszekrények mélyén, vaskos, jól bekötött dossziékban. Pedig nem akárhol hangzottak el — a megye legjobb mezőgazdasági szakembereinek tanácskozásán, ahol a miniszterhelyettes elvtárson kívül résztvett a baranyai mezőgazdaság minden irányítója. Hogy követelhetik meg ezek a szervek alárendeltjeiktől a dolgozók javaslatainak figyelembevételét? Amikor ilyen rendkívül fontos figyelmeztetésekben nem intézkednek? A részvétlenség, nemtörődömség miatt százezrek úsznak el, a kormányprogramm, a mezőgazdaságfejlesztési határozat megvalósulásának százezer forin.jai. De azért aMolgozók véleményének meghallgatására alkalomadtán újra értekezletet tartunk, ankétot szervezünk és megkérjük a résztvevőket, tegyék meg építő bírálataikat, javaslataikat. A dolgozók, szakemberek, agronó- ■ fiúsok és mérnökök, esztergályosok és termelőszövetkezeti állattenyésztők újra és újra segítséget nyújtanak nehézségeink, bajaink elhárí.á- sában. Itt az ideje, hogy minden párt és állami szerv a Központi Vezetőség október 31-i határozatának szellemében most már ne eressze ei füle mellett szavaikat, hanem azonnal, gyors intézkedésekkel oldják meg mindazt, ami akadályoz, gá‘-ol bennünket, amire nap, mint. nap felhívják figyelmünket. A sörgyári fchérjepocsckolást is! A keresztszállításokat! Mert milliók vesznek kárba! O. I. JYfinden osztálynak megvannak a maga kedvelt ünnepei. A nemesek bevezették a maguk ünnepeit — ezeken fennen hirdetik a parasztok kifosztásának „jogát”. A burzSoáknak is megvannak a maguk ünnepei — ezeken „igazolják” a munkások kizsákmányolásának „jogát”. Vannak ünnepeik a papoknak is — ezeken magasztalják a fennálló rendet, ahoi a dolgozók elpusztulnak a nyomorban, a naplopók pedig dúskálnak a fényűzésben. A munkásoknak is meg kell hogy legyen a maguk ünnepe és ezen az ünnepen fennen kell hirdetniük: mindenkinek munkát, mindenkinek szabadságot, minden embernek egyenlőséget. Fz az ünnep — Május Elseje. így döntöttek a munkások már 1889-ben.”. (Sztálin.) A II. Internacionále alakuló kongresszusának határozatát (1889) a magyar munkásság is magáévé tette és harcos lelkesedéssel készült 1890 május elsejére, az első, szerte a világon mindenütt megtartott munkásünnepre. A Népszava 1890 április 27-i száma a következő sorokkal vezette be a magyar munkásság nagy napját: „Egy hang vonult át a vén Európán, Amelyhez képest pásztorfuvola Lehelnek kürtje; ég boltozatán Dörgő sötét fellegek moraja Csak ostorpattogás; az ágyúszó Oly gyönge, minőt bodzapuska ád! Te szóltál óriás munkás-millió, Ki hitvány bérért tested áldozád, Napestig öntve verítékedet. Hogy megszerezhesd — kolduskenyered ! . ; . Az ünnepély maga méltó volt az általa kifejezett eszméhez: „A (munkás) egyesületek és testületek felvonulása bámulatos rendben folyt le. Délután 3 órakor Eufvárosligeti) aréna előtti nagy rét teljesen el volt foglalva, de egyes testületek ... még akkor is jöttek, amikor a szónokok már megkezdték referátumaikat.” (Népszava, 1890 május 4.) A. szónokok: Csillag, Kürschner, Ferenczy, Engelmann és GütNer voltak. A gyűlés határozatot hozott, melyben főleg a munkásvédtörvény- hozásért, a nyolcórás munkanapért való küzdelemre hívta fel a munkás- osztályt. Május elsejét a magyar vidék munkássága is megülte. A következő vidéki városokban tartottak gyűléseket: ' Pozsonyban, Temes- várott, Aradon, Kolozsvárott, Újvidéken, Nagy-Becskereken, Szegeden, Szombathelyen, Zágrábban, Egerben, Sátoraljaújhelyen, Kassán, Sopronban, Pécsett és Győrött. A magyar szociáldemokrata párt alakuló kongresszusa 1890 decemberében május elsejét minden évre munkésünneppé nyilvánította. Az uralkodó osztályok azonban mindent elkövettek, hogy május elseje megünneplését megakadályozzák. A vezető réteg ellenállása, a kormány magatartása annyira elfajult, hogy egy szűkszavú helyzetjelentés szerint^ a Mjllénium Magyarországában. lf.:96-ban „valóságos önkényuralom létezik. Az állampolgárok a hatósági közegek részéről labdának tekintetnek, kikkel tenni lehet, amit ők akarnak. Mikor még betyárok és ■rablók dúltak az országban, az ember nagyobb biztonságban volt mint most.” A munkásüldöző Bánffy-kor- many 1898-ban kenyértörésre akarta vinni a dolgot. Minden eszközzel provokálta a munkásságot, hogy ürügyet találjon kivételes szocialista (munkás)-ellenes törvények bevezetésére. A német szociáldemokrácia opportunista befolyása alatt álló magyar szociáldemokrata párt vezetőség meghátrált a Bánfíy-kormány előtt és gyáván feladta a harcot. Bár továbbra is „forradalmi szociáldemokráciának” nevezte magát, végleg a feltétlen törvényesség álláspontjára helyezkedett. A Népszava már arról cikkezett, hogy „a törvényes úton való haladás és a békés szervezkedés a mi várunk, a mi erősségünk; ebből nem hagyjuk magunkat kicsalni. A mai rendszernek a maga alkotta törvényekben kell megfulladnia.” Ez a kijelentés teljesen fedi a II. Internacionále opportunista felfogását, amely az amszterdami kongresszuson (1904) is érvényesült. Ez a szellem diktálta azt a határozatot is, amely szerint „minden ország proletárszervezetei kötelesek arra törekedni, hogy elérjélj: a május elsejei munkaszünetet mindenütt, ahol ez lehetséges, a munkások érdekeinek károsodása nélkül." Ez a határozat lehetővé tette az opportunistáknak. hogy beszüntessék a május elsejei munkaszünetért folyó harcot. A magyar szociáldemokrata párt sem választotta a forradalmi utat. Május elsején nem harcra hívta fel a munkásságot, hanem — kedélyes v ünneplésre — majálisra. Achim András parasztpártjának lapja, a békéscsabai ..Parasztújság" találóan írta 1999 május 10-én: „Sajnosán érezzük, hogy u szociáldemokraták a május elsejéből egy olyan nyárs- polgárias ünnepségei csinálta«., mikor megtartva a szokásos körmenet- ceremóniát, elmondják a szokásos népgyűlési beszédeket és eléneklik, hogy „Itt van újra május elseje.” Május elseje tulajdonképeni hivatása volna: demonstrálni az általános munkabeszüntetéssel a világ proletárjai összetartozandóságát, bizonyságot tenni róla, hogy világszerte kész a munkásság a mai társadalmi rend megdöntésére általános sztrájkba lépni. .. Éppen ezért ünnepron- Usszámba megy május Elsejét ösz- szekötni újságnap és egyéb üzleti dolgokkal.” |\| ájus Elseje megünnepléséből Baranya megye és Pécs városa is kivette a részét. Erről tanúskodnak a sajtó korabeli beszámolói is. A Vas- és Fémmunkások Szaklapja 188.4 április 21-én felhívással fordult a magyar munkássághoz, amelyben,^ miután drámai erővel ecsetelte a halálra üldözött munkás- és mozgalmi vezetők keserű sorsát, kijelentette: „Szükséges tehát, hogy a mostani május elsején különös súllyal juttassuk kifejezésre, miszerint a magyar munkásság nem hajlandó tovább tűrni, hogy egy olyan erkölcstelen rendszer uralkodjék felette, minő a jelenlegi, nem hajlandó mindenttűrő barom, kizsákmányolható érzéketlen tömeg lenni tovább a pénzeszsák kezében.” A felhívás Pécsett — mint az országban mindenütt — eleven visszhangra talált. Az uralkodó köröket megint páni félelem fogta el: a legrosszabbra is felkészültek. Nendtvich, Pécs város polgármestere véres kilengésektől tartott és a belügyminisztertől táviratban kérelmezte a városban állomásozó katonai erő készenlétbentar- tását komolyabb zendülés esetére. (MMI levélt. BM ein. 1898 — 547.) A honvédelmi miniszter erre fél század honvéd lovasságot bocsátott a pécsi járás főszolgabírájának rendelkezésére. (U. o.) Pécs munkássága természetesen megünnepelte május elsejét. A Népszavának beküldött jelentés így számol be erről: „Május elsejét katonasággal, csendőröké kel és rendőrökkel ünnepeltük megí Minden felvonulás nélkül az üszögi erdőbe gyűltünk össze, anélkül, hogy ez alkalmat gyűlésre felhasználhattuk volna. Miért is nem volt alkalom a nagy apparátussal kivonult „honmentőknek” békés ünnepünket megrontani. Azonban valami Herrmann János névre hallgató rendőrkáplár az elvtársak jelvényeit kezdte letépni, míg egyik elvtársnál pórul nem járt. Bizonyítéka annak, hogy mily nagy volt az ünneplő elvtársak száma, egy Tichy nevű rendőrfogalmazó azt a kijelentést tette: „ha én lettem volna ma a főparancsnok, duplán lőttem volna közébük, hogy mertek ennyien összejönni.;.” A munkásság 1899-ben oly erős nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a belügyminiszter engedélyezte a május elsejei' gyűléseket, a kereskedelmi miniszter pedig "leltározás ürügye alatt munkaszüne- iet rendelt el a MÁV gépgyárban. Pécs és a pécsi szénmedence munkássága is megünnepelte május elsejét. „A Munkás” (pécsi szociáldemokrata pártszervezet lapja) 1899 május 7-én így ír az ünnepről: „Pécs majd összes munkássága ünnepelt két-három gyár kivételével... A vörös jelvényes munkások serege már kora reggel ellepte a várost s délelőtt 9 órakor kezdtek gyülekezni a Gyár-utcai helyiségben, hol a nagy helyiség folyton tömve volt. Pont tíz órakor egyik elvtársunk elmondotta május elsejének jelentőségét. Délután nagyobb csoportokban a szeles idő dacára seregestől özönlött a munkásság az üszögi erdőbe ..: Este nyolc órakor a Gyár-utcai helyiségben folytatódott az ünnepély .,. többnyire azok jelentek meg, akik nappal kénytelenek voltak dolgozni. Az ünneplő munkások száma meghaladta az 5—6 ezret... A rendőrség, csendőrség, katonaság készenlétben volt. A lovasság már kora reggel cirkált, a városban. A pécs- vidéki bányákban néhány tárna kivételével szünetelt a munka. De kenyér hiányában (!) nem jöhettek az üszögi erdőbe s így kénytelenek voltak csendes ünnepléssel megelégedni.” A május elsejét ünneplő ma- gyár munkásosztály megértette Ady szavát. Bátor harcával bebizonyította, hogy nem tartozik a „tegnaphoz húzó rongy pulyákhoz”. Merész harcot vívott az elnyomók ellen s megérdemelte, hogy a Vörös Hadsereg győzelmével 1945-ben reávirradjon az első szabad május hai- nala, az új, a boldog élet ma már beteljesült ígérete .;; WIMMER IMRE egyetemi könyvtáros.
