Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
4 N Ä P E 6 1954 MÁJUS 23 Lüktet az élet a meszesi építkezésen. A májusi nap szikrázva szórja sugarait a gyorsan emelkedő falakra,. mintha pótolni akarná a hosz- szú, hideg telet. A 16-os épületen fiatal ipari tanulók keze alatt ég a munka. Csak néhány héttel ezelőtt vettek szerszámot a kezükbe s máris szépen dolgoznak. — Ila továbbra is igyekeznek — mondja Domsics János főépítésvezető, — jó szakemberekké válhatnak. Ebben ml minden segítséget megadunk nekik. A 16-os épület előtt úgy délelőtt 9 óra körül egy kis csoport kezd gyülekezni. Domsics elvtárs és Ft '.- cser László építésvezető fogadja őket. — Komoly feladatok megoldására hívtuk össze az elvtársakat — mondja Domsics elvtárs. — Az építésvezetőség • munkájának megjavításával, továbbá az átadási határidők megrövidítésével akarja köszönteni a III. pártkongresszust. — Szeretném, ha most az épületen megbeszélnénk a lehetőségeket, majd utána papírra vetnénk mindazt, amit elhatároztunk. A kis csoport az épületen dolgozó vállalatok képviselőiből tevődött össze. Arról van szó, hogy a 15-ös épület 35 lakását határidő — július 4-e — előtt adják át bányászainknak. — Legfontosabb feladat a hnózo- lási és parkettázási munka elvégzéséhez, hogy az asztalosok időben elvégezzék az ajtók és ablakok után- igazítását, szerelvények pótlását — mondja Kollár Elemér elvtárs, a 73/5-ös vállalat főépítésvezetője, mikor az egyik félig elkészült lakásból kijött a csoport. — Ha ezeket a munkákat időben elvégzik, azonnal megkezdhetjük a parkettázást és a mázolást. S előkerültek a jegyzetfüzetek, ceruzák és az észrevételek, szükséges intézkedések egymásután sorakoztak a papíron. Dél felé járt az idő, mire a kis csoport összeült az építésvezetőség irodájában. A megbeszélést Domsics elvtárs kezdte meg. — Az egész épület átadási határideje 1954 július 4-e — kezdte. — Az építtetővel megbeszélve megállapodtunk, hogy az épületet részletekben — lépcsőházanként — adjuk át. így megvan a lehetőség, hogy jóval A magas, szemüveges férfit úgy ** mutatta be az elnök, mint a termelőszövetkezet legjobb dolgozóját: — Ez itt Mohácsi Ferenc elvtárs.., 300 munkaegysége van ... A fiatal elnök bószavú ember volt. Két kezét vitorlavászon köpenye zsebébe mélyesztette, úgy magyarázott. A másik, a sovány, szemüveges, köziben halllgatott. Nem látszott túlságosan bőbeszédűnek, bemutatkozáskor a nevét is éppen, hogy elmormogta. Erős, vastag, homorú szemüvege mögül pislogva nézett a vendégre, majd elfordult. Nincs rajta semmi érdekes — gondolta és nekitámaszkoaott a sertésól kifutójának. A kunkorifa-rkú, macskányi malacok vihámcolásában gyönyörködött. — Leszeded a meszet, Feri! — figyelmeztette egy lélekzetnyi beszéd- szünetben az elnök. — Nem számít egy kis mész... Ide vagy oda . .. Mészfoltos, malterpöttyös fakó overall volt rajta, nem neki az a kis fehérség nyöke alatt. — Most tatarozza a házát — magyarázta helyette az elnök, — Kívülről „bepucolják ', belül meg . . . fürdőszobát falaznak le a konyhából! Nem nagyszerű? Utána Ismét visszakanyarodott az eredeti témához. Szórta a szavakat, saámokat, adatokat, eredményeket. — Ilyen szövetkezetben még úgy sem jártál! gondolta és már a „nagyágyúkat" vonultatta fel az újságíró elkápráztatásáig. Előre, súly szerint rendezte magában az adatokat: Először a szíjgyártó; monnom, azután a bognárt, aztán a kertészeket, majd jöhet az iparvasút, téglaégető, oltványtelep, faiskola ... Hadd írja meg ... Nem óitok!... Az újságíró azonban már nem ö. ú figyelt. — Fürdőszoba . f. Hm ... Fürdőszobát épít — gondolta s le nőin vette szemét Moháéiról. Hogy a csodába jutott ennek eszébe ilyesmi? Az irodában megszólalt a telefon. — Majd megyek én! — szolt Mohácsi, meg: ámaszkodott a tornácon, hpsszú lábát áttette az alacsony faion és meghajolva bebújt az iroda- ajtón. A hangja szárnyalt kifelé. — Most már magabiztosan, hangosan beszélt; Í okat altot, ott a kö/7őatáríd& elolt a határidő előtt adjunk át lakásokat Ez a munkahelyek újabb szervezését, továbbá a munkaerők összpontosítását követeli meg. E feladatok megoldásához kérem az elvtársak segítségét. — Elhatározásunk szerint — folytatta — az első lépcsőház kilenc lakását június 15-ig, a második lépcső- ház kilenc lakását június 21-ig, a | harmadik és negyedik lépcsőház 17 lakását, egyben az egész épületet — az üzlethelyiségek nélkül — június 30-ig befejezzük és átadjuk. így az első kilenc lakást 19 nappal, a második kilenc lakást 13 nappal, a harmadik 17 lakást pedig négy nappal az eredeti határidő előtt adjuk át. A határidők betartásához szükséges részfeladatok elvégzésének határideje papírra leerült, amit aláírá- sukluil pecsételtek meg a kis csoport tagjai. — 73/7 vállalat vállalja — olvashatjuk az értekezleten készült feljegyzésből, — hogy az első lépcsőházban június 10-ig. a másodikban június 16-ig, majd folyamatosan az egész épületben június 25-ig befejezi az asztalos és lakatos munkát. — Aláírás: Solymosi Kálmán, Batári Ferenc. — A 73/5 vállalat vállalja ... június 25-ig az összes parkettamunka befejezését. — Aláírás: Rinyu Ernő főmérnök, Kollár Elemér főépítés- vezető. — A 73/1 generálkivitelező a külső homlokzati munkákkal biztosítja a folyamatos munkaterületet az alvállalkozóknak. Aláírás: Domsics János föépitésvezető. / Nem volt eredménytelen a kis csoport munkája. Megbeszélésük nyo mán komoly határozatok születtek a határidő lerövidítésével kapcsolatban. Ebédidő alatt, amikor az építkezés dolgozói az ebédlőben összejöttek, Domsics elvtárs röpgyűlést tartott. Röviden ismertette a dolgozókkal az építésvezetőség vállalását és segítségüket kérte a feladatok végrehajtásához. A rövid, déli zápor után az ég is kiderült és az építkezésen megindult a harc a határidők csökkentéséért, a műszaki feltételek biztosításán keresztül az adott szó maradéktalan teljesítéséért. SZŐKE LÁSZLÓ 261 százalék — a kongresszus tiszteletére Tóth László elvtárs, sztahanovista formázó, tervét a kongresszusi versenyben állandóan 100—150 százalékkal túlteljesítette. Május 19-én 358 százalékra, 20-án 261 százalékra teljesítette napi tervét. kongresszusi versenyben is elsők akarunk lenni* A Pécsi Kokszmüvek dolgozói, akik az első negyedévben végzett jó munkájukért elnyerték az élüzem címet, a kongresszusi versenyben is elsők akarnak lenni, de nemcsak a pécsi, hanem a nehézvegyipari üzemek között is. Ez az elhatározás már a hét elején megszületett, mikor több felajánlás hangzott el. Az egyes kemence Fucsek Antal brigádja és Kameneki János brigádja megfogadták, hogy elért 107 százalékukat túlteljesítik. A műszaki vezetők segítségét is kérték. Az összefogás jó eredményt hozott. 107-tel szemben 111.1 százalékra teljesítették kokszgyártási tervüket. A világítógázgyártás terén a kondenzációs üzemben Bálint György brigádja megígérte, hogy 103 százalékra teljesíti tervét. Komoly kötelezettség ez, mert megoldódott a Porcelángyár és a városi közhasználati fogyasztók ellátása. i A benzolüzem dolgozói Pintér István vezetésével ugyancsak túlteljesítették felajánlásukat. Napi munkájuk mellett elvégezték a javitáso kát is. Az ígért 102 százalékkal szemben 125-öt teljesítettek. A kátrány- lepárlók is felzárkóztak a versenyben. Tervüket 119.5 százalékra teljesítették. ' . GÁL JÁNOS sztahánovista segédművezető Á vasas KTSZ dolgozóinak versenye A kongresszusi hét munkaversenye a pécsi Vasas KTSZ-nél is újabb eredményeket ho zott A kisméretű, ma már szűk helyiségekből olyan a mezőgazdaságnak fontos sertés-, szarvasmarha-, és lónyíró gépek kerülnek ki, amelyeket csak itt gyártanak az országban. Göíli Lajos és brigádja — a kongresszusi hét tiszteletére vállalták, hogy az első tíz darabot elkészítik. A gépek jelentősége — a cserélhető nyírófeje- ken kívül — abban áll, hogy nem villanymeg- hajtásúak, hanem kézi és így ott is használhatók, ahol a villanyenergia nem áll rendelkezésre. A sodronyfonó részlegben dolgozik Kresz Vilmos, aki 44 év alatt jó mestere lett szakma jának. Ezt százalékai is bizonyítják. — De én még ennyivel sem elégszem meg — mondja. — Májusban a 200 százalékot akarom elérni. Aprólékos, de fontos munkát végez Mráz Pál, aki láncot kovácsol. Naponta négy méter kalibrált láncot készít, ami 160 százaléknak felel meg. — Ez Komlónak kell — mondja — és úgy készítem, hogy minősé güeg is kiváló legyen. Az öntőmühejyben a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak öntenek alkatrészeket, traktor rézperselyeket, és csapágyaikat. Tervükön felül 2000 pár kilincs elkészítését is vállalták, amit Kolter József brigádja nikke- lez terven félül. Vever le és Bácsalmási öntők tervüket 150—180 százalékra teljesítik. Se lej tét még nem adtak ki kezükből. Bár különböző cikkek gyártása folyik az üzemben, mégis az egyes gyártási eljárások összhangban vannak egymással. Még a gyermekkocsi és a haj- vágógép is megtalálható a KTSZ termelési tervében. Szakmunkásban sincs hiány, csak a hely kicsi — mondja Balatoni Géza, a KTSZ elnöke. — Ez akadályoz a rendelések elfogadásában, leszállításában és a termelési terv telje* sítésében. Mi igyekeztünk már segíteni ezen- Tavaly például a saját pénzünkből 00 ezer forintért építettünk egy új műhelyrészt. Kéméljük azonban, hogy eredményeinkre felfigyelnek és azoknak a jutalmául nem gördítenek akadályt a bővülés útjába. A munka lázában 8 versenytábla is megfiatalodott és mos* már nem találhatók „szakállas” cikkek, hú tükrévé vált a verseny nek és tükrözi azt a lelkesedést és bizalmat, amit a dolgozók éreznek a párt irántgarami László: CSAK A KÉSZPÉNZ HIÁNYZIK!... — Megvan a j árlat. Kőid jenek csak érte ... Olcsóbban? ... Nem. nem átkúszunk, ké.szer!... Legkésőbb holnap ... A beszélgetésnek vége volt, a kagyló is helyére került — az újságíró kihallotta az udvarra a villa kattanását — de Mohácsi nem került e!ő. feléjük sem nézett. Unta a Jicsekedésí. Az elnök végre észrevette. hogy vendége kezében áll a ceruza. — Há; nem írja?! —inkább biztatta, mint kérdezte. — Dehogynem ... De csak a számokat ... A többit megtartom fejben — mentegetődzoi.. az újságíró, pedig dehogy meredt neki fejben akármi is. ...A fürdőszoba óta nem gondolt semmivel, csak Mohácsival. Hogyan lehetne kettesben maradni véle... Ez lenne azután egy jó riport! Fürdőszoba falun... A terme- lőszövetkeze i tagok életszínvonalának fejlődése... Nem örökkön örökké az a bicigli meg télikabát, gyerekkocsi . .. Sematizmus ... Ez viszont igen! Fürdőszoba ... Az állatforgalmi vállalat embere mentette még. Az elnök mái- a hosszú udvar végéről, a kapunál megismerte honnan való a jövevény. Eldicsekedet.t ezzel is: — Tudja, ki jön? Egy állatforgal- mis . . . Nem ismerém. de nézze: viharkabát, csizma, sapka, vállravetett szijjas aktatáska, nem lehet más ... •Jónapot! Ugye a sertéseik miatt jó t? — No, mit mondtam? Tessék csak, megnézheti. .. Az. újságíró felszabadult. Nagyot lótekzett, azután usgyi, be az irodába. — Miért szökött meg, Mohácsi elvtárs? — Hallottam már én sokszor a Hajdút... — És igazat mond — ellenőrzi az újságíró. — Nem hazudik soha ... Csak minek annyit dicsekedni? Mire jó az? No, én megyek ... Isten ... Megböki a sildessapka szélét, nyújtja a markát búcsúzóra, látszik, nincs ínyére, hogy most ö lett a „riportalany“. De az újságírót nem könnyű lerázni. Van már tapasztalata. — Elkísérem, — Ha nagyon ráér, jöjjön. Az országúton egymás mellé ke- liltek. Az újságíró csak most tette zsebre noteszé.., most se szívesen. De még utóbb megijed tőle ez a hallgatag ember ... Legbiztosabb elrak - ni, majd utólag feljegyez mindent. De hogyan kezdje a beszélgetést? Valami frappáns, megkapó ötletet kereset.:, le akarta rohanni ezt a néma embert, de egy épkézláb ötlete sem volt. Végén ilyesmit nyögött: — Hát... Milyen az élet a szövetkezetben? Te is kérdezhetnél okosabba.?! — vélte a másik és vállat vont. Mit is felelhetett Volna? — Milyen volt az osztás? — folytatta a tapogatódzást kétségbeesetten az újságíró. — Jó. — Mennyi terményt kaptak? Jutott eladásra te? Én pénzt? Mennyi esett egy munkaegységre? Ez volt a larohanási módszer. — Mohácsi vállait vont. Szemüvegén át lenézett a mellette ügető fiatalemberre és szárazon mondta: — 24 mázsa búza jutott. Meg valamennyi pénz. Az . újságíró újabb kérdésen, sikeresebb módszeren törte fejéi, közben szidta a szemüvegest, ahogyan magában Mohácsit nevezte: — A fene egye meg! Harapófogóval se bírom kivenni belőle a szót! A másik gondolatban már mesz- sze járt innen, a faluból. Pestre készült, családostól, négy napra. Mennyi pénzt elvisz egy Ilyen út! Istenem, de sokait! Rámegy a süldőért kapott 1400 forint.*. De hiába! Egyszer egy évben meg kell nézni, mit csinálnak a városi Mohácsiak. Szóval rámegy a süldő, még valamivel több isi Legalább előlegosztás lenne! A csendet most 6 tönte meg. Kisóhajtotta azt, amit utolsónak gondolt: , — Lehetne már előlegosztás! No, végre-valahára! — sóhajtotta az újságíró is, de ő megkönnyebbülve. Megtört a jég! Megtalálta a nyelvét a néma levente! Sietett hát kontrázni: — Mén n<-m osztottuk előleget? Pedig tnévlij. már... — Még nem. — És kellene? — Nagyon! — Hát miért nem adnak el a piacon valami baromfit? Csirkét, liudat. — Csirkét, libát? — kérdezte visz- sza a másik. — És akkor mit eszünk mi? Nekünk is kell az étel? Két gyerek van a háznál. Az újságíró elöhaiászta a noteszt. — Nehogy felírja. Eszébe ne jusson írni rólam! Inkább nem szólok egy szót sem! Vissza az egész, a ceruza, naptár eltűnt a lódenkabát zsebében. Mohácsi megnyugodva beszélt tovább: — Mert miből vásároljon az emberfia? Az őszieknek már lába kelt. Gyümölcs még nincs. Miből facsarjon pénzt a falusi? Mert ez hiányzik, nagyon hiányzik. A készpénz!... Hirtelen megáll. Gerendákkal, állványokkal körülölelt ház előtt voltak. — Tessék bejönni hozzánk, elv- társ! — hívta Mohácsi a vendéget, aura gondolva: hátha megnyomhatja ez a fiú egy kicsit az előleg dolgát. Odabenn ebédeltek. Csirkepaprikás; nokkedlivel. A vendégnek nyelnie kellett, mielőtt megszólalt. Micsoda illáit! Kínálták, leült. Mert a tálból. Azután már öt kanál csörömpölt a virágos porcelán/.ányérokon. — Vágj sonkát! — küldte feleségét a házigazda. Az asszony kisietett. Szép, rózsaazínhúsú sonkával jött vissza az asszony. Mohácsi is kedvtelve nézegette, kóstolta. — Ebből viszünk Pestre is! — határozta el. — Pestre mennek? — ébredt a vendég — Mikor? Miért? Meddig? Elmondták neki Mohácsi még men tegetődzött is: — Hisz azért eszünk ilyen nagy ebédét, hogy legyen valami a hasunkban! — Dehát akkor ... Hiszen akkor... Van itt pénz? Minek az előleg? — alig jutott szóhoz a meglepetéstől. Becsapottnak érezte magát. — Meg a fürdőszoba! Hogyan is feledkezhetett rrteg róla! Hát a kádatt, a csa- ■v ket meg ,a moterszivattyút se adják ingyen, csak úgy szerelemből. Van itt pénz bőven! Mohácsi úgy érezte, kis magyarázattal tartozik. — Tíz süldőnk van, jóravaló sül* dók ... Eladtunk egyet.,. Elég az útiköltségnek. — És az építkezés? Miből építik«2' nek? Másik süldőből! Meg a tej hoz valamit a konyhára! — Akkor hát mégis van vaiari11 készpénz! — El is emészteném magam, nem lenne! — Dehát az utcán . * * — Ej, az uícá.n! Soh'sem baj, több van a pénzből! Különben is ® az asszony pénze ... Ami a csoport ból jön, az az enyém. — Az közös — vetette közö® az asszony ... — Látja, az közös... Ez meg tutiéra az asszonyé ... Meg van oly8 tagunk, akinek nincs süldője, méhészete, se tehene ... Az mit gyen? Mihez kezdjen? Az alö'bb még szűkszavú emb®*^ bői mpat ömlött a szó. Hátha sík fül? Talán ráveheti az újságK^ j hogy az elnöknél vagy a járásnál * gyón lépéseket az előlegért ... a kérés, de azért nem árt, ha fc* ről egy kissé „nyomják". ■ — Azért is mondtam, hogy ne ,!g jón rólam, mart lás6a-e, irigyek . népek ... Akinek nincs, rám SxífH mert nekem tíz süldőm van .. • 1 henem .,. pénzem ... — Úgyis tjudja mindenki! — Dehogy tudja! — A fürdőszobát? — Azt igen — Na, látja! Nyugodtan hatnám ... Hogyan él egy tsz-^^L Ezzel ezt a szakaszt lezárták. *V újságíró még benéz a mész-, matt1 ^ szagú fürdőszobába, világít beim« fehér kád, csillognak a csapok, nézi a kú.ra szerelt szivattyút, után búcsút vesz. Utánaszól az újság — Elvtárs!... Ha Ha mégis megírná, ' be az újságba! Az it vasárnap olvasnak!
