Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-23 / 121. szám

W54 MÁJUS 23 IV A P C Ö 55 Nusszer Péter sztahanovista kubikos Termelőszövetkezeti levelezőink Írják Huszonhárom évvel ezelőtt, rru- 11 kor Pécsre jött, mint kőmű­ves dolgozott. Keresete azonban olyan kevés volt, hogy abból csalad­ját nem tudta fenntartani. Elhatá­rozta, hogy kubikos lesz. 1935-ben ■ a_ Víz- és Csartomaművekhez sze­gődött, utcai csatornahálózat építésé­nél kubikolta a földet. Azután ha- Wörosain ínségmunkás lett. Az 1937 "38—3í)-es években ő is beál'k a sokszáz munkanélküli közé. Két-há- napig is vént. hogy legalább ideiglenes munkát kapjon. Munka­bérhez akkor sem jutott, csak bá­nót és krumplit kapott. 1942-ben Erdélybe ment és mint kubikos, fabarakk építésén dolgo­st Onnan visszatért Pécsre és a Tortyogónőil kútfúrásnál hordta a földet. 1949 őszén Komlóra ment a 49/1 vállalathoz, ahol azóta is. m,nt kubikos dolgozik. Nusszer Péterről van szó, aki ma ntór kétszeres sztahánovista kubikos. Először 1S>51 február 25-én, másod- szor pedig 1952 augusztus 31-én le't sztahánovista. Sokszázezer köbmé- för földet termelt már ki. Csak az nimúlt évben 8—9.000 köbméter volt a brigádjával együtt kitermel: föld. Most pécsi otthonában keressük föl, ahová hetenként egyszer-kétszer fön haza a komlói III-as aknáról, áz Attila-utca végén téglapiros szí­nű házban lakik. Amerre csak né- 2űnk, mindenütt példás rend, ragyo­gó tisztaság. A falon három díszok- fövél és a zöld kredencen néprádió. Néprádió egy kubikos otthonában — fut végig a gondolat agyamon. A Pultban volt-e kubikos Ma,gyár­os ragon, akinek otthonában rádió szólt? Legkedvesebb szórakozásom a fadiózás — mondja Nusszer Péter. A tűzhely mellett idősebb, sovány Asszony, a felesége szorgoskodik, föp.-vesz, vacsorát főz. Az ablak ^Özeiében fiatal, csinos asszonyka: Nusszer elvtárs leánya harisnyát stoppol, a láda tetején pedig az uno- .a, a kis Kővári Ilonka jáíszado- a .nagymama'' gombjaival. — Mivel tölti idejét itthon? — J^szem fel a kérdést. Nusszer Péter n^arettára gyújt, majd megszólal: , — Amikor egy héten, egyszer, vagy **tszer hazajövök, először is fele- egemmel megbeszélem a hét ese­ményeit. Azután fát fűrészelek, egy. [fölre való tüzelőt hordók be, vizet uozok az asszonynak. Igaz, mama? —. I»z. igaz — erősíti meg szá­mi felesége, — úgy is kell. A fér­cek is segítenie kell otthon. , .— Azután eljái.szadozom kis uno- etnmal, 'az én kis Ilonkámmal. — Amikor azután már lecsendesedik a ház, a napi sajtót olvasom vagy le­velet írok. Már négy éve vagyok rendszeres levelezője a „Dunántúli Napló'-nak. Ha földásástól fáradt a kezem, akkor is írok levelet a lapnak. — Hány levelet írt már eddig a szerkesztőségnek? — Számszerűit nem tudnám meg­mondani, de nagyon sokat. Akad­nak egyesek, akik azt mondják, hogy nem érdemes levelet írni a sajtónak, mert a felsőbb szervek úgysem in­tézkednek a lapban megjelent leve­lek nyomán. Én a legerélyesebben harcolok e helytelen felfogás ellen, mert valahányszor levelet írtam a ..Dunántúli Napló'-nak — akár a komlói közlekedési állapotokról, akár az üzemi étkeztetés hiányosságairól, akár a jogosan megjáró, de ki nem fizetett munkabérekről, vagy bármi­lyen más problémáról — az mindig eredménnyel járt. A legérdekesebb az, hogy amikor leveleim nyomán már megmutatkoztak az eredmé­nyek, éppen azok dicsértek meg, akik előzőleg még azt han.gozta.ták: nem érdemes levelet írni. L • J-Jassan beköszönt a szürkület és Nusszer Péter a konyhából beve­zet a szobába. Az egyszerű, régi stílusú bútorok között, feltűnik az ágy előtti szép sezlon. — Uj szerzemény? — Nemrég ve.tük 800 forintért — mondja büszkén. Most már erre is telik a fizetésből. — Mint kubikos, mennyit keres egy hónapban? — Ezerkétszáz, ezerháromszáz fo­rintot — hangzik a kurta válasz. Eszembejut Móricz Zsigmond 1935 októberében Szentesen írott cikke, amely Rátkai Sándor kubikos „ban- davezérrőr szól. Ezt írja: „1880-ban kezdődött a -kubikos munka nálunk, az algyői munkákkal — mondotta Rátkai Sándor. — Abban az időben a napi kereset két és fél forint vöt*. Azután nagy tömegek mentek Bosz­niába. Morvába, Ausztriába, Német­országba. 1925-ben még 8—9 pen­gőre ment a napi kereset, 1928-ban már csak 5—6 pengő volt. 1930-ban 4 pengőre esett. És mos.: 1935-ben 1.50—1.60 az egész. És az a baj ké­rem, hogy akkordba kell dolgozni, de rezsibe fizetnek.'1 jVT lyen nagyot fordult azóta a világ, mennyivel más most a kubikos élete. Nem kell kivándorol­nia, megszűnt az ínségmunka, nem dolgozik éhbérért, szobájában rádió szól s ha kedve kerekedik, sezlo- non is pihenhet. Nusszer Péter megjegyzi, hogy Komlón már háromszor kapott pré­miumé.:, egyszer 175, másszor 200, legutóbb pedig 100 forintot. Azután piros selyemmel bélelt kis dobozt vesz elő. Büszkén mutogatja a szta­hanovista jelvényeit és azt a két ér­demérme.:, amit Komló építéséért kapott. Büszke a.rra, hogy nemcsak ő, hanem fia is kétszeres sztaháno­vista. Ugyanilyen büszke, hogy a ve­zetése alatt álló kubikos brigád 8 tagja közül eddig már 5 sztahano­vista. — Most arra törekszem, —mond­ja csillogó szemmel, — hogy bri­gádom összes tagjai sztahánovisták legyenek.. Erre minden remény meg­van. Előveszi a munkateljesítménylapo­kat és mutatja a brigád ezévi tel­jesítményeit. Nézem a havi összesí­tést: januárban 186. februárban 205. márciusban 217, áprilisban pedig — a pártkongresszus tiszteletére tét. felajánlások eredményeként — 257 százalékot teljesített a Nusszer ku­bikosbrigád.-r- Mik a jövő tervei? — Az, hogy egy házhelyet szerez­zek, és családi házat építsek, gyü­mölcsfákat ültessek és öregségem­re baromfitenyésztéssel foglalkoz­hassak. — Majd hozzáfűzi: magam ásom meg családi házam alapjait... Pusztai József A villányi járás túlteljesítette beadási kötél ezettsdgét A villányi járási pártbizottság és a járási begyűjtési hivatal jelfenti: A villányi járás dolgozó paraszt­i-ága, termelőszövetkezeti tagok és ogyéni * gazdák a pártkongresszus napára az a’.ábbi győzelmi jelentést adjak hírül: valamennyi félévi be­adási kötelezettségüket túlteljesítet­ték! Sertésből terv: 32,787 kiló — teljesítés 35,321 kiló — 107 százalék. Vágómarha: 27,960 kiló — beadva 38,774 kiló — 139 százalék. Tojás: 10.147 kiló — helyette 10.509 kiló — 105 százalék. Baromfi: 5,347 kiló — beadva 6,432 kiló — 121 százalék. BESZÉLQETÉS AZ ÖTVÖSMŰVESZETRÖL Az ötvösség egyidős a födlek megmunkálásának föegism'- ésével és azóta, dogy a rézkor embere pri­mitiv elgondolását bele- Kalapálta az első rézle­mezbe, mint aranyszál húzódik végig az ember történelmén. A magyar ötvösművészet régebbi (föletü, mint a honfogla­lás. Mint a honfoglalás korabeli sirok leletei mu- fötják, honfoglaló őseink Kiművelt technikát és Jellegzetes díszítő eleme­nt hoztak magukkal az a?-siai őshazából: a pal­ettát, griffmadarat, sa­játos virágdíszeket. Főleg a Palmetta volt általáno- tön alkalmazott díszítő­iem. Ezt igazolják a Szovjetunió-beli, permi, jhinusinszki, vorobjevi sír föletek, valamint a ma­gyar sirleletek is, mint Például a benepusztai, förcali, bezdédi, galgóczi, Kzolvai tarsolylefnezek, jjosztcrédi szablyaveret, a öuuaszekcsői mellboglár, es még sok más feltárt emlék. — Gazdag anyagot Járt fel Baranya megyé­den Dombay János mú- föum igazgató, az ötvös- diűvészet kiváló művelője ös szakértője. Nagy kár, . hogy más irányú elfoglalt [ága miatt felhagyott *r. 'ötvösséggel, ezért Jódy Pétert, Dombay igazgató fölkes tanítványát keres- [em fel, hogy megismer­ésen az ötvösművészet ‘itkaival. J.ódy Péter, a Janus Pannonius""Múzeum mun­katársa, nem hivatásos °tvös, de elmélyült isme- röje, Pécsett jelenleg egye ÖÜH művelője ennek a sa- . látos iparművészeti ágnak A Múzeum Káptalan­ba 2. szám alatti épüle­tében találom, ahol a pé- ösi Porcelángyár anyaga évek óta várja, hogy az illetékesek végre rendez­zék a Múzeum épületének ügyét s a páratlan anyag nyilvánosságot kapjon. Az épület, mely Mátyás ki­rály korában épült, meg­illeti a belépőt. A kapu alatt, két oldalt, az őrség padkái ma is pihenéssel kínálják az arrajárót s a mennyezet hulladozó, meg szürkült mészrétege alól egykori ornamentális fal­festmény kandikál ki, sej tetve nagy időket, elmúlt évszázadokat, itt járt, itt élt, azóta elporladt, elfe­lejtett embereket. Az irodában, mélységes csendben dolgozik Jódy Péter. Amit feljegyzek, csak töredéke a beszélgetésnek, de elég árra, hogy az ol­vasó belepillantást nyer­jen az ötvösművészet tit­kaiba. Az ötvösség anyaga min den nemes és nem nemes fém: arany, ezüst, vörös­es sárgaréz és ezeknek öt­vözetei. A feladata: ezek­nek dísz- és díszes hasz­nálati tárgyakká való fel­dolgozása. Emellett fel­öleli még a zománcozást, drágakőfoglalást, fémbe­rakást, vagy tausirozást, a niellót, filigránt, stb. A legegyszerűbb techni­kai eljárás a metszés, mely egyszerű metsző­szerszámokkal történik. A tausirozás, magyarul fém berakást jelent, a cizelá- lás tulajdonképpen finom vésés, amikor a díszíten­dő tárgy felületét dolgoz­zák ki, felhasználják az áttört munkák díszítésé­re is. Idesorolható a fém esztergályozás is, mely mű velet ipari jellegű. Ismert a domborítás, vagy vert­munka. Ez a sima leme­zek domborító, vagy tré- belő, illetve poncoló, vagy formázó szerszámokkal való alakítását jelenti. Ez mind hideg állapotban lé­vő megmunkálást jelent. A mintázásnál szurok­ból készült verőtőkét hasz nálnak, mely szurok, gipsz, gyanta és faggyú összeolvasztott keveréké­ből áll. Az öntés is egyik is­mert eljárása az ötvös­ségnek, mely homok, agyag, vagy viasz formá­ban történik. Utóbbit a kisebb tárgyak öntösénél alkalmazzák. Néhány évszázaddal ez­előtt nagyon kedvelt volt a filigrán, a vékony ne­mes fémszálakból össze­állított dísztárgy. Ezt az eliárást főleg ékszerek készítésénél alkalmazzák. A legszebb és legértéke­sebb darabok keletről ju­tottak el hozzánk. A történelemelőtti né­pek tárgyai inkább deko­ratív jellegűek és az ék­szerek csoportjába tartoz­nak. Az emberiség fejő­désével együtt feilődött az ötvösség is. Erősen fej lett ötvösművészete volt az egyiptomiaknak, görö­göknek. etruszkoknak, ró­maiaknak. A római biro­dalom összeomlása után fejlődik ki a népvándor­láskorabeli népek ipara és ötvösművészete, köz­tük virágzásnak indul a honfoglaló magyarságé is. Virágkorát a XV—XVI. században érte el. A bras­sói, kolozsvári, gyula­fehérvári és besztercebá­nyai ötvös céhek remek­művei messze külorszá­gokban is megbecsült mű értékek voltak, amelyek­ért arannval fizettek. Megjegyzendő, hogy a XV. századra egy keve­rék ornamentika alakul ki, de ez a folyamat nem új keletű, akkor indul el, amikor a honfoglaló ma­gyarság kapcsolatba kerül a nyugattal. A török hódoltság kora hozza el hanyatlását, maid a XVIII—XIX. sz. divat­ja teljesen háttérbe: szo­rítja, míg a műit század ötvenes éveiben bekövet­kezik a teljes hanyatlás, azóta sem találja a he­lyét. Ez nem jelenti azt, hogy az ötvösművészet megszűnt volna, mg is ki­váló szakemberek műve­lik, azonban az anyagbe­szerzési nehézségek na­gyon megnehezítik és hátráltatják fejlődését, széles területen való el­terjedését. holott most az ötvösség is megtalálhatná méltó helyét és újraélesz­tett dicső hagyományaival hozzásegítene az új, szo­cialista ötvösművészet ki­alakulásához. így például a sport soha nem látott virágzásnak indult hazánk ban. ezt vannak hivatva serkenti azok a nagy- és kisméretű serlegek, me­lyeket jutalomképoen ősz tanak ki a különböző sportversenyekben elért eredményekért, egyesek­nek. vagy egyesületeknek Ezek felülete nagyszerű lehetőséget nyújtana az ötvösművészet számára. Éz azonban csak egy te­rület, emellett még szám­talan van, csak jobban körül kell nézni. Kár, hogy szalad az idő. sajnálja az ember az ..'Ímenő perceket, mert jó érzés a napi feladatok köz ben meg-megállni, egy ki­csit vissza is nézni, ér­téket keresni, olyan érté­ket. mely érték volt teg­nap is, az ma és az lesz holnap is: dicső haladó hagyományokat, mert ■> magyar ötvösművészet gazdag tárháza -ennek. Dcbitzky István Vetesben és beadásban — trágyahordásban és növényápolásban el­sők termelőszövetkezeti tagjaink! A baranyai termelőszövetkezetek nagy akarással küzdöttek kongresszusi vállalásaik teljesítéséért, hogy egyre gyorsabban valósíthassák meg a me zögazdaság fejlesztése nagy pro- grammját — saját gyarapodásuk, a nép jóléte biztosítékát. A pártkongresszus előestéjén a növényápolás nagy munkáival gyür- kőznek közös gazdaságaink. Most dől el a termés sorsa, most derül kt igazán — hol boldogul jobban a dolgozó parasztság. Termelőszövetkezeti tagjaink mindent elkövetnek, hogy ország-világ előtt bebizonyítsál• t nagyüzemi, a közös gazdálkodás fölényét. Termelőszövetkezeti levelezőink Nem kerülünk a szégyentáblára Termelőszövetkezetünk tagsága már régen befejezte a tavasziak vetését. Szépen sorol a kukorica, naprafor­gó, cukorrépa és a burgonya. A hét elején sor került a növényápolás ra, addig befejezzük az őszi kalá­szosok másodszori fej trágyázását és a gyomirtást. Kapásainkat kiosztot­tuk egyénekre, így nem marad ka- pálatlan egy hold sem. Nyugodtan végezzük munkánkat növényterme­lésben és az állattenyésztésben is. Nem félünk attól, hogy egy szép na­pon a községi tanács a szégyentáb­lára írja a termelőszövetkezetet, mert nem fizeti az adót, vagy be­adási hátraléka van. Mi már mindent tisztáztunk, nincs adósságunk az ál­lammal szemben. Barics József nagyárpádi Alkotmány tsz párttitkára. írják: Verseny a földeken Akármerre járunk Kisjakabfalva határában — mindenütt szépen zöl­déi a vetés, keinek a kapások is. A siklósi járás e kis községében áz Úttörő termelőszövetkezet tagjai a egigyekvőbb gazdák: kukoricaveté- sük régen kész, megsarabolták egy­szer a répát is és most folyik a gya­pot elvetése, az öt hold dohány ki- ültetése. A közös gazdaság kongresz- szusi versenyét nemcsak a szántó­földön, de a begyűjtési könyvön is lemérhetjük: kötelezettségeiknek pon tosan eleget tettek. A kongresszusi hét nagy versenyé­ben a tsz mellett vállvetve dolgoz­nak az egyéniek is, kivált Gál György és Lukács Sándor mutatnak igazi jó példát a többiek előtt. Fel­ajánlották, -hogy a kongresszusi hé­ten egyszer meg is kapálják kukori­cájukat. Ha az idő engedi, nem is marad gazban egy hold föld sem • z idén a kisjakabfalv: határban! Lovász József levelező, Kisjakabfalva. Növényt ápolunk, állatot tenyésztünk — erősödünk, gyarapodunk A siklósi Táncsics termelőszövetkezetben a szeszélyes időjárás ellenére is jól halad a tavaszi munka. Ebben a közös gazdaságban is megindult a harc a‘ magasabb termésered mények, a gazdagabb jövedelem eléréséért. Május másodikán az intézőbizottság, har­madikén pedig az egész tagság megtárgyalta a növényápolási tervet. Az elnök ismertetőjé­ből kitűnt: nem keve­sebb, mint nyolc ka­taszteri hold kukorica, répa és egyéb kopás j it minden tagra, a gabonát és a szálasta­karmánynövényeket már nem is számítva. Első látásra lehetetlen nek tűnik, hogy meg­birkózzunk vele — de szerencsére nem így van! Mi Siklóson el­hozzuk kapálni az öre­geket, asszonyokat, lá­nyokat mind — nem marad otthon dologidő ben egy családtag sem. Az intézőbizott­ság a kapásnövények területét egyenlően szétosztotta a tagok kö zött és a jelölő karó­kon név mutatja — kié az a parcella, melyet egész éven keresztül művel. A területkiosztás okos dolog, már a répasara- bolásnál megmutatko­zott az eredménye:' a tizenkét és fél holdat két nap leforgása alatt elintézték. Hogyan ? ügy, hogy Ratkovics Rókuséktól — ahol csak egy tag van a családból *— öten jöt­tek el és Delics Már­ton is negyedmagával irtotta a gazt. Most már nálunk a legtöbb tag úgy gondolkodik. mint Szép Sándorné: „Szégyellem magam, ha valamelyik terüle­tünk gazos.’’ El is ha­tároztuk, tisztessége­sebben megadjuk idén mindennek a munká­ját, mint egyéni gazda korunkban is szoktuk. Nem másnak dolgo­zunk — magunknak. Ha jól forgatjuk a ka­pát, több jut a csűr­be, több az évvégi zár­számadáskor a munka­egységekre. Ezzel az akarattal azután már le is fogasoltuk a bur­gonyát, a napraforgót, a kukoricát — megtör­tük a cserepeseden ta­lajt, levegőhöz, élet­hez juttattuk a fiatal növényeket. A kapálás gondjával együtt jelentkezik a szénakaszálás is. Ezzel már csakugyan nem birkóznánk meg a gé­pek segítsége nélkül. Harminc hold vörös- herét. h ász hold lu­cernát géppel vága­tunk le, kézikaszálásra csak huszonhét holdat hágnunk. Elterveztük, hogy idén megpróbál­kozunk a zöld silózás- sal. is. a nyári silózás­sal. mert ennek maga­sabb a tápértéke és hozzákeverünk olyan fűféléket, sást, kákát, melyet amúgy nem szívesen fogyaszt a jó­szág. A silózásnál a sertésekre is gondo­lunk: elhatároztuk, hogy félvirágzásban lé vő lucernát silózunk be, hisz ezzel tekinté- u’í>s mennyiségű abra­kot is megtakarítha­tunk. Rájöttünk — ér­demes az állattenyész­tésnek mindent meg­adni. mert jó jövedel­met hoz: tavaly októ­ber óta 240 ezer forin­tot vettünk be állatból es ugyanakkor öt te­nyészkanéit is besze­reztünk, 41 és félezer forintért. Termelőszövetkeze­tünk gazdagodása, gya­rapodása tetszik az egyéni gazdáknak is. Jó viszonyt tartunk ve­lük, kisegítjük őket gazdasági gépekkel, alomszalmával, — akárcsak a jó szom­szédokat. El is járnak hozzánk, még a har­madik határból is. — Legutóbb Bisséről kö­szöntött be hozzánk IJjrinc József, tekinté­lyes, kiváló középpa­raszt. Először az istál­lókhoz vezetett útja: megszemlélte az állo­mányt, de nem. szólt semmit. Aztán a gaz­dasági felszerelést vet­te sorra. Itt már nem állhatta meg: Hát Fe­renc, látom, építtek, gazdagodtok. Mondom neki: menjünk ki a földekre is. Azt feleli: ő bizony nem megy ta­podtat sem. A jószág elárulja azt is, milyen a mezei munka. Éppen akkor fordult be az ud­varunkba egy kocsi, 'lu cernaszénát hozott a jószágoknak. Odamegy — megnézi, tetszik ne­ki. Látod, — mondja, — akinek még most is van lucernája, és ilyen jó szénája, az nem rossz gazda.. Elmondom Bissén, három év nem nagy idő — de szépen meggy a rapodta tok. így élünk, dolgozunk egyre nagyobb bizako­dással Siklóson, a Tán­csics Mihály nevét viselő erősödő termelő- szövetkezetben. ORZS1 FERENC levelező. A gépállomás jobban segítse munkánkat A kéthetes esőzés után örömmel iáttunk munkához a beremendi Dó­zsa termelőszövetkezet földjein, csak később döbbentünk meg: a gépállo­más traktorai üzemanyaghiány miatt nem tudnak szántani... A villányi gépállomás a két csapadékos hetet nem volt képes üzemanyagutánpót- á&ra felhasználni. így szántatlanu, árválkodik 50—60 hold föld a bere­mendi határban. A gépek kiesését csak tetézte, hogy Györkő Pál elv­társ egyik traktor alkatrészt elvitte kicserélni a gépállomásra. Tekintve, hogy jónéhány kilométert kellett gyalogolnia. — csak munkaidő befe­lezte után ért Villányra, amikor a raktáros már takaródét csinált. Ott volt ugyan még — de az. ördög sem kívánhatja tőle, hogy hat óra után n ég csak a kis ujját is megmozdít­sa. Pontos ember akkor is, ha a ter­melőszövetkezet jövedelme forog kockán. Nem is adta ki a szükséges alkatrészt. Más bajok is vannak a villányi gépállomáson: Vukmann Pál a kásá- d. termelőszövetkezetnek szántott és az^rt ment be. hogy egy hete élezet- en ekevasait kicserélje. Susánszki :ógépész azt válaszolta, hogy eke- vasat ugyan nem ad, de mivel a szántási tervet már teljesítették, hagyjon ott csapot-papot, 25 hold szántanivaiót és huzasson be a gép­állomásra. Mi, termelőszövetkezeti tagok na­gyobb reményt fűztünk a villányi gépállomás új vezetőségéhez és az ■ '»cigi intézkedések nem nagyon iga- zo.nak bennünket. Elvárjuk a gép­ii lomástól, hogy jobban segítse mun kankat. Orgyán József párttitkár. Kocsis István tsz elnök,

Next

/
Oldalképek
Tartalom