Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
4 NÄPEÖ 1954 MÄJtJS 9 A napokban az Állami Áruház kirakata előtt egy ismerősöm gyengéden oldalba lökött: — Nézd! Rézüst! Esküszöm, hogy legalább öt éve nem láttam. ■ — Ez neked „csoda“? Mondok én neked más „csodákat“ is — s kezdtem sorolni, hogy van rézgálic, szeg fogó, mész, tea, kávé satöbbi. — Hol élsz? Ide s tova egy éves a kor mányprogramm és ezekről jóformán semmit sem tudsz... — Azért nem egészen — kezdte az önkritikát —, mert feleségem is mondta, hogy... — és elmondta, mit újságolt a felesége, majd pedig hoz záfűzte: — Azért tavaly június óta sok min den történt. Mutatkozik a kor mányprogramm. A beszélgetés ezzel végétért, de a téma nem. Alig néhány hete, hogy a megyei pártválasztmány beszámolója a megyei pártértekezlet előtt bejelentette: rövidesen megnyílik Harkányfür- dő. Néhány nappal később újabb közlemény jelent meg a sajtóban: megnyílt Harkányfürdő. Azóta már megélénkült híres fürdőnk forgalma. A fürdő megnyitásáról szóló bejelentés visszhangjáról a Jókai-téren a következőket jegyeztem fel. A gumijavító bejárata előtt a járda szélén két férfi állt. Egyikük zöld ló- denben. a másik kék ballonban volt. — Olvastad? Lehet Harkányba mennyi. — Olvastam. Hát öregem ez nagyterű. Én először alig hittem. Később a vízről beszélgettek. Lényege az volt, hogy örülnek ennek is. Aligha találunk olyat, aki nem örül annak, hogy idén nyolc új kutat fúrnak, amelyeknek elkészülésével Tortyogóról a napi 6000 köbméter helyett 9000 köbméter víz érkezik a városba. A munkálatok hét és fél millió forintba kerülnek. A kútfúrás folyamatban van. Néhány hétfel ezelőtt egy másik nagyon fontos kérdés került a megyei pártbizottság ülése elé: a bányavidék üzlet- és vendéglátó hálózata, valamint néhány ezzel kapcsolatos szociális és kommunális kérdés. Ennek nyomában bizottság járta végig a bányavidéket, amely intézkedési tervet dolgozott ki. A tervből igen gyorsan határozat lett és e határozat is a megvalósulás útján halad. Menjünk most el e határozat nyomán. Az útvonal: Szászvár, Hidas, Vasas II. Vasas I., Pécsszabolcs, Meszes, Pécsbányatelep. Marosi Ferenc elvtárs, a szászvári tanács titkára gyorsan húzza a kabátot és kezdődik a szemle. A főtér, — amelyet a szászváriak piactérnek hívnak — balsarkában, amolyan ismert falusi kocsma áll. Körülötte rvagy kerítés, hátűl az udvarban fák. Bent a kocsmában télen és nyáron vágni lehetett a füstöt, ha összejött a nép. Mondták is néhányan, akik kiálltak levegőzni az ajtó elé: — 'ilyen szép időben nem lehetne a kerttielyiségben lenni? A válasz rendszerint az volt, hogy lehetni lehet, de mit ér, amikor nem a vendégek, hanem a szárnyasok bírod alma. — Kár! — mondták és visszamentek a terembe májusban is, augusztusban fe. Éppen ezt a kerthelyiséget mutatja Marosi Ferenc. — Tessék. Ott a félig kész tánctér. Még nem tudták befejezni az eső miatt. A kerítés rendben van. Ott hátul épül a tekepálya. A villanyszerelők egy nap alatt végeztek a munkával. Állandó zenekart akarnak szerződtetni. A fiatalok eddig a strandra jártak táncolni, de az kicsi. Ez szép lesz. Szép fák vannak, lesz itt élet. — Mit szólnak hozzá a szászváriak? — kap a kérdésen. — Mit? örülnek neki és azt mondják: „Végre lesz egy megfelelő nyári szórakozóhely is:‘ A főtéren a Népbolttal szemben két lehúzott redőny. A fal frissen tatarozva. Itt nyílik a papír, írószer és dohány bolt. — A dohánybolt a lényeg. Eddig a Népbolt árusította, de túlzsúfolt és tetejébe vasárnap zárva volt. Az új dohánybolt vasárnap is árusít. Aki pedig eddig a Népboltba járt füstölni valóért és várakozott, hogy rákerüljön a sor, az elmegy két lépéssel tovább, hogy ne kelljen várakoznia. Az állomás felé vezető út gyalogjárója ugyancsak próbára tette a szászváriak bokáját, Gidres-gödrös, hepe-hupás. Ez is eltűnik, betonjár da kerül a helyébe. Bővül a közvilágítás is. — Mikor lesz ez meg? — kérdezik a szászváriak. Július 31-ig a közvilágítás bővítése is befejeződik és csak az időjáráson múlik, hogy mához egy hétre a megszépült, újjárendezett kerthelyi- ség’oen szórakoznak-e. A hidasi bányaüzemnél — mint más üzemeknél is, — termelési értekezleteken vizsgálgatják MINT MOZAIKBÓL A KÉP a munka jó és rossz oldalait, a kívánalmakat. Még 1953 egyik termelési értekezletén hangzott el az alábbi felszólalás: — Akik itt dolgozunk helybeliek és vidékiek vagyunk. A vidékieknek, de a helybelieknek is jólesne, ha büffé volna az üzem területén. Műszak után megihatnánk, ha meleg van egy málnát, télen egy meleg teát, haraphatnánk valamit. De itt ilyen büffé nincs. Kellene. Bék elvtárs azt mondta: — Megtalálható ez a felszólalás pontosan a jegyzőkönyvben. Lám, nincs baj. Még jegyzőkönyv is van a javaslatról, a kívánságról, a jegyzőkönyv ma is megvan, de a jogos l^érés még ma sincs meg. Igaz, hogy ez a jegyzőkönyv nem jutott el az Északbaranyamegyei Népbolthoz, de most már ne is küldjék. Június 30-ra ott lesz az üzemi büffé a hidasi bányaüzemben. Hogyan is mondta a felszólaló? Ismételjük el, de ne feltételes módban. — Műszak után megihatnak, ha meleg van, egy málnát, télen pedig meleg teát, haraphatnak valamit. Lesz még más is, nem egészen két hónapon belül. Bővül a közvilágítás, gyümölcs- és zöldségbolt nyílik és a fogyasztóktól távoleső, most az állomáson lévő italbolt átkerül a faluba, hogy ne kelljen kétszeresen megszomjaznia a toroknak — egyszer, amikor megkívánja, egyszer pedig, amíg odaér. Az esőtől áztatott nadrágszíj parcellák a Vasas II-i mozi mögött felnyújtóznak a dombra. Nyújtóznának még tovább, de útjukat állja 13 bányász sajátház. A szemre is tetszetős ikerházak piros tetejükkel, rózsaszín és szürke vakolásukkal, első pillantásra eszményi, szép lakóhelynek tűnnek. A szépség megmarad, de az szményiség némi csorbát szenved, ha megkérdezi a látogató az első útbaakadó új lakót, Kari Antal eívtárs, Vetőfi-aknai kompresszorkezelő új lakásának ablakán néz ki egy idősebb néni. — Víz? — mondja. — Hót, ott a kút, de inkább nincs, mint van. Azután rozsdás a vascső miatt. De jön Kari Antal elvtárs is, és ő vészi át a szót. — Viz? Azzal bizony némi baj van. Reggel ötkor, fél 10-kor, egy órakor, négy és este hét órakor van. De nem jut mindenkinek, mert 7—8 vödörrel ki kell öntözni, amíg megtisztul és mire sorrakerül mindenki, újra nincs. Húzzuk meg a kút fogantyúját. — Pontos idő: 14.40 óra. 'A kút „válaszol“: Tuuuuuuu, grögrö... tuuuu. Víz nincs. Akinek nincs, vagy amikor van es nem jut, az eljár a lakástól négyszáz méterre a dűlőúton és cipeli a vizet. — Mit tud a vízvezetékről? — Lesz, mondták, hogy lesz, — szól Kari elvtárs. — Eternitcső is került már a raktárba. Lesz bizony. Az új és tovább növekvő település lakóinak gondja a vízzel, mire 1954 éppen belecsavarodik 55-be, megszűnik. Víz- és csatornahálózat épül és az „eszményisé- get“ ezután már semmi nem csorbítja és az út javítása pedig csak tovább fokozza. — Csatornahálózat is épül? —Ezt Kari elvtárs kérdezi, mint aki nem hiszi. Már mondja is. — Bogdán elvtárs mondta, hogy lesz csatornahálózat is. Nem hittem. Hát ez ... ez nagyon jó. Ne menjünk még el. Ha fotóriporter is lennék, ide egy képet iktattam volna és felesleges lenne az írás, főleg pedig élethűbb a táj. Két oldalról mint .óriás felébevágott kifli, dombhát tart északnak és beleveszik, a Mecsek hirtelen emelkedőjébe. Amíg a Mecsek erdeje tart, szürke szín uralja a tájat, de ahol vége szakad, ott harsogó zöld válik úrrá és lenyúlik egészen Hirdig, amed dig a látóhatár. Csak itt-ott barna- lik már a szemközti domboldalon a föld, a többi zöld, friss, üde zöld. Az oldalban kastélyszerű villa áll, távolabb, kissé feljebb meredek tetejű fehérfalú, délebbre pedig alacsony „odaragasztott“ házikó. — A többi ház lent van a völgyben — magyaráz széles mozdulatokkal Kari elvtárs, — az ott lent a Porcsin dűlő. Nemrég kapott villanyt. Látja is a vezetékeket? Jól látni a szigetelők fehér porcelánját, a telített fájú fekete oszlopokat. Nemrég a kőbánya kisvasútja- nak mozdonyvezetője ezt még nem láthatta, este pedig nem gyűlt fény a Parcsin dűlő dűlőűtjain. Ma már nem temetkezik sötétbe, ha leszáll az este, de ezután még világosabb lesz, mert bővül a hálózat, több helyre jut el a fény-. — Hozzád! Neee! Tüleed! Ezeket a „műszavakat“ egyik fuvaros mondogatja a kapuban a pillanatra megrekedt piros salakkal tele kocsit húzó lovaknak. Bent a lombokkal borított terjedelmes udvar egyrésze mér piroslik a salaktól. A májusi eső éppen most fejezte be a frissen betonozott tánctér tisztítását, de máris a létrán áll egy fiatalember, és világoskék festékkel mázolja a kerthelyiség villanyvezetékének feszítőit. A volt Fischer-féle vendéglő udvarán vagyunk, amely — mint szászvári és több más kollégája — épül- szépül. Sorsa eddig ennek is az volt, ami a szászvárinak, vagy a pécsbá- nyatelepi úton lévő „öregnyárfának“. Csak a természet szépítette és csak a hívatlanok látogatták. Ez Vasas ll-ra már a múlté. Á vasasi bányászok szíves vendéglátása, jó szórakozása, táncolása már csak az időtől függ. Ha az idő nem „packázik“ tovább, még e hónapban felavathatják. Azután, ha elmúlik majd a nyár, akkor sem kell visszatérniök a mostani kocsmához. Mire „beköltözik“ a vendéglátó üzem, már lesz zenéstáncos cukrászda, a vendéglő pedig táncteremmel és megfelelő berendezésekkel bővül. A vasasi tanácson Gyenis elvtárs az elnök, a helyettese és a tanács- titkár rövid megbeszélést tart. — Hallottam, hogy a Vasas I. telepi kultúrháznál bővítés lesz, de az ottani vezető többet tud — mondja a helyettes elnök. Aki nem ismerős e környéken, nehezen találja meg Vasas I. telepet. Távolabbról hihetetlennek tűnik, hogy annyi ház húzódjék meg a liget-szerű völgyben. Kanyarog-teke- reg az út és fent a hegytetőn kitárul a látóhatár. Valóságos kis fen- sik van itt, rajta szép kultúrházzal, kis vendéglátó üzemmel, óvodával, iskolával. Kis fensík, kis vendéglátó. — Ez a baj — mondja Gerber Sándor, a vendéglátó kezelője, — kicsi ez a vendéglátó. Pedig, de szeretik ezt a helyet az idevalósiak. —- Még Szabolcsról és más faluból is | jönnek. Ritka az olyan szombat, hogy nincs kultúr előadás. Pécsi, de még pesti színészek is jönnek ide. Három-négyszáz ember szokott itt összejönni és az előadás végén a továbbszórakozni akarók is kénytelenek hazamenni, mert jó, ha beférnek negyvenen. — Itt volt nemrég Vereckei, Bors, meg Jozifek elvtárs és mondták, hogy nem marad így. Ez bizony nagyon jó lesz. Ezt mondja a vendéglős. Hát a vendégek, a kint- és bentrekedtek? Azok talán még jobban örülnek, mint a vendéglős, hogy kibővül a vendéglátó, hogy a grund helyén kerthelyiség épül parkkal, fákkal, hogy a gyermekek is igazi játszótérhez jutnak a szemközti fensíkon. Az ovóda egy másik megfelelő házba kerül és ez az igazán szép hely megszépülve, negnagyobbodva várja rövid heteken belül a 300—400 főnyi, munka után kellemesen szórakozni vágyó bányászokat, feleségeket, fiatalokat. — Kérek egy 60 filléres bélyeget. — Tessék. Az hatvan és negyven, az száz. Ezzel a művelettel végződik a bélyegvásárlás és negyven fillér kerül a zsebbe a forint helyébe. Ez így van Pécsett, Budapesten, Miskolcon és sok más helyen, de Meszesen nem ám. Itt egy 60 filléres bélyeg 2.60 forintba kerül. Ne essék félreértés, nem árdrágítás. A két forint különbözeiét más okozza. Szabad a választás: a bélyeget vásárolni akaró auto- buszozhat a Hősök terére, Újhegyre. Oda-vissza egy-egy forint. Milyen egyszerű! Ez azonban csak része a meszesi helyzetnek. Álljunk meg csak. A délelőtti vigasztalatlan idő délutánra napsütésbe fordult. Kibújtak g gyerkőcök is. Amott a négy Su- 'ajda-gyerek, az meg a Hendl-fiú. ott a Szücséké, azok pedig ott a Mercz gyerekek. Mit csinálnak? Lót- nak-futnak a házak előtt és körül. Nem is olyan régen az egyik legszebb játékhoz tartozott, melyik gyerek tud gyorsabban átfutni a közeledő autóbusz és gépkocsi előtt. A résztvevők úgy gondolták, hogy ez „bátor“ játék, az apáknak és a gépkocsivezetőknek viszont az volt a véleményük, hogy veszélyes játék. — Most már úgy-ahogy az apák és gépkocsivezetők összefogása némileg leszoktatta erről a meszesi lurkókat, de a beavatottak szerint még mindig nem szilárdult meg a helyzet. Most pedig idézzünk egy szombat estét. A kép ismert, csak szereplők kellenek. Vannak. Szűcs elvtárs, pécsbányai vájár hova megy feleségével? Hát Széni József elvtárs es Páncélék? Pécsre. Aludni? Szórakozni. A részlet bővebben egy néhány héttel ezelőtti vasárnapi számban íródott le. Egy nagyon hétköznapi eset következik. — Elmegyek megborotválkozni. — Ideje lesz. Ezzel el is indul a szakállát eltüntetni akaró meszesi lakos és megy, mendegél, de még mielőtt az Óperenciás tenger partjára érne, talál egy figarót Pécsbányatelepen vagy fent Szabolcson. S mire visszaér, majd, hogy a „Ludas Matyi“ egyik évekkel ezelőtti karrikaturája ismétlődik meg: kinő a szakáll. A napokban egy volt társasgépkocsivezetővel beszélgettem. A többi között ezeket mondta: — Tudja, micsoda kín a szombati nap?! Asszonyok tömege kosarakkal préselődik, furakodik az autóbuszba. Szakad a harisnya, törik a tojás és nagy a perpatvar. Lehetne még tovább folytatni, de már nincs értelme. Mindez — a me- szesiek szerint — hihetetlen rövid idő alatt megszűnik. A bélyeg is, a kosarajzás is, a borbélyhoz és fodrászhoz való járás is és a gyerekeknek is lesz megfelelő játszóterük. — Kissé később, de néhány hónapon belül Páncélok és a többieknek sem kell Pécsre utaznjok, sőt a Szabolcs- telepieknek sem kell majd Meszesre járniok szórakozni, mert a Hősök- terének déli sarkán lévő óvódénál kerthelyiséges vendéglő létesülHosszú lenne részletesen felsorolni, hogy mi létesül alig öt hónapon belül, de azért említsünk néhányat. Két műszakban dolgozó férfi és női fodrászüzlet, piac, hat üzlet, étterem, büffé és még több más létesítmény. Ha valaki azt kérdezi a meszesi házak lakóitól, hogy örülnek-e a szép, új lakásoknak, egyöntetűen így válaszolnak: — Nagyon örülünk, nagyon szép, de... És mondják, sorolják azokat, amik leíródtak, sőt ennél többet Nos, az a bizonyos „de“ rövid idő múlva elmaradozhat a kérdés válaszolásakor és ahogyan jobban tesznek eleget kötelezettségüknek a pécsi bányászok, úgy lesz egyre kevesebb „de“, úgy lesz egyre kevesebb árnyoldala szépülő, fejlődő életünknek. Pécsbányatelep sem mostoha*. gyermeke az intézkedési tervnek. Itti is munkálatok folynak; kerthelyiség, i játszótér, vendéglő nagyobbítás, aj' üzletek létesülnek, utat javítanak és kórházat korszerűsítenek. S ha tovább akarnám folytatni, el kellene még menni Gyárvárosra, Ujjhegyre, Borbála-telepre, Erzsébet-telepre, mert innen is lenne miről beszámolni, ami az intézkedési ten v nyomán létesül. Ami leíródott, cs 8 k része, töredéke az intézkedésnek, (le e néhány is érzékelteti, hogy mei|y- nyi gond, kisebb és nagyobb bosszúság szűnik meg nyomában, h j.gy szebb lesz az élet a bányavidé iveken. Lehef, hogy ez „aprónak“ liínő létesítményekről soha nem készítenek filmhíradót, valószínű, hogy *iem íródik egyikről sem kisregény, falóban nem olyan nagy alkotás figyik sem, mint Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, de hozzátartozik életünkhöz, szebbé, vidámabbá te: ad az életet a bányavidékeken. És erre szükségük van a bányászoknak; (a bá- nyászfelescgeknek, megérd« műk, hogy minden szerv, amelyik ő: J cödik és cselekszik a párt új politikád ának, a kormány programmjának végi óhajtásán, az eddiginél jobban fordítsa figyelmét az ipar kenyerét teíjmelők életének „apró“ eseményeire és a szükségletek mind jobb kielégi* tésére* E sorok végére érve azt mondhatná valaki: t — Hát ez olyan nagy dolog, nagy „csoda“? Erről szó sincs. Nem csod.j ez, ez valóság. Nyitott szemmel k.c áll járni és az ilyen aprónak látszó eseményekből, mint mozaikból a 1 lép, ösz- szetevődik a kormányprogr nmm egy része, az a többmillió form ft, amibe e beruházások kerülnek, arriit a dolgozó nép teremtett meg i magának) És e milliók úgy szaporodn s.k, ahogy szaporodik a szén, a munkában a helytállás és úgy lesz egyre lkevesebb „de“, ami rendszerint a h ibák, hiányosságok felsorolásának kezdetét szokta jelezni, j KÄSZON JÓZSEF ^jl4sS^cntfck^aA-^Mrtifr,/tÁafC Néhány szó a leendő anyák étkezéséről \ leendő anyák étkeztetésére igen nagy gondot kell fordítani. Fokozottan kell ügyelni arra, hogy kielégítsük a terhes nők egyre növekvő tápanyagszükségleteit, Az étkeztetésnél nem a hizlalást kell kitűzni célul, mert ezzel csak felesleges tápanyagokat tartalékolnánk a szervezetben, hanem azt, hogy könnyen emészthető, tápanyagokban gazdag ételekkel lássuk el őket. A terhes nők táplálásában igen nagy szerepet játszik a tej, amely nemcsak a fehérje, hanem egyben a kálciumszükségletet is kielégíti. — Megkönnyíti az ételek emésztését, ha a fogyasztásra szánt ételeket étolajjal, vagy vajjal készítjük. Fontos, hogy a leendő anyák elegendő vitaminhoz jussanak. Ha megfelelő mennyiségű A-vitamin (tejtermékek, vaj, sajt, tej, tejfel, tejszín, túró tartalmazzák, a tojássárgában Miből — „A Dunántúli Napló“ asz ">\ izonyrovata szeretne se- fc ^ ^ gítséget nyújtani az asz- szonyoknak a főzésben is. Igen sok fiatalasz- szony még csak most ismerkedik a főzés művészetével és sok esetben gondot okoz neki: miből, mennyit használjon fel egy-egy étel elkészítéséhez. Általános irányelvként megjegyezhetjük, hogy sűrű leveseknél a rántáshoz használt zsiradék az ételadag folyadéktartalmának 3 százaléka. — (Ha például 4 deciliter levest készítünk fejenként és a négy deci leves folyadéktartalma 3 del, akkor az egy adagba adandó zsírmennyiség 9 gr, kerekítve 1 dekagramm.) A lisztmennyiség ugyanannyi. A tejfel a folyadék súlyának 10 százaléka, a konyhasó a folyadék súlyának 1 százaléka. Főzelékeknél a rántáshoz használt zsiradék súlya (2 dl folyadék adagonként! a folyadék súlyának 10 száza- <éka, a liszt a folyadék súlyának 10 százaléka, a tejfel a folyadék súlyálak 10 százaléka, tehát valamennyi 2—2 deka. is bőségesen található) jilt a szervezetbe, csökkenti a hányáéi ingereket és elejét veheti a vesezavaroknak) Ha a terhes nő elegendő B-vitamin- hoz jut, megelőzheti a B-vitamin- hiányban szenvedőknél fiellépö ideggyulladást. B-vitaminbaa gazdagok: élesztő, tojás, mandula, dió, saláta, mogyoró, stb. C-vitaminból is megnő a terhesség ideje alatt a szükség" let. Ha a szervezetbe nem juttatunk idejében elegendő C-vitamint, fog" lazulás, foghullás léphet fel és csökken az ellenállóképesség a fertőző betegségekkel szemben. A C-vitamint főleg a zöldfőzelékekben és a gyümölcsökben találjuk meg. A terhes nők étrendjük összeállításánál ügyel" jpnek arra, hogy a gyümölcs lehetőleg minden étkezésüknél szerepeljen- D-vitamlnt a tejben, vajban, tojássárgájában találhatunk. A D-vita- minra a fiatal magzat cspntképző- désénél van szüksége a szervezetnek. mennyit? Kelttésztáknál az általános mértékadó: a zsiradék a liszt mennyiségének 10 százaléka, a tojás a liszt mennyiségének 10 százaléka, a tej 3 liszt mennyiségének 20 százaléka, a cukor a liszt mennyiségének 5 százaléka, az élesztő a liszt mennyiségének 4 százaléka. Omlóstésztánál: a zsiradék a liszt mennyiségének 50 százaléka. Vajas, hájas, hajtogatott tésztánál a zsiradék és a liszt aránya egyenlő' (Például fél kilogramm liszt, fél kil°' iramm háj). Piskótatésztánál a cukor és a ÜsZ* aránya egyenlő, a tojás a cuk*3*" mennyiségének 180 százaléka. Főzelékekből 12—20 dekát szárhitünk fejenként. Legkevesebb kell a hüvelyesekből, babból, lencséből, legtöbb a zöldfőzelékekből, tökből, spenótból, zöldborsóból. Rizsből, tarba" nyából átlag hat dekát veszünk ^ jenként, mert mindkettő, eredeti tér* fogatának kb négyszeresévé szapoi'ü' dik. Húsból személyenként átlag ^ dekát veszünk, balból lö-ot. Ha a főzésnél ezeket a mennyi«*15'" geket figyelembevesszük általában jé* sikerülnek majd ételeink és elkerülhetjük a pazarlást is.
