Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

1854 MA JDS 9 N'APEÖ 5 Ünnepi tanácsüléseken fogadják megyénk dolsiozői. A kongresszus tiszteletére határidő előtt kifizetjük adóinkat . Álír/ Br/V hete, hogy a hirdiek versenyre hívták a megye minden ősegét az adófizetésben. A falvak Kakái ünnepi tanácsülésre fonnék y*e, hogy a felhívásra válaszoljanak. Magocs, Palotaéozsok VJUany kövesd, Nagynyárád, Siklós, Fclsősz.entmarton és Nemeske mar csatlakom *®ó a versenykihíváshoz. Palotabozsok A tanácsülésre szokatlanul sokan Sültek össze. A beszámoló rámutat arra, hogy tavaly a negyedik ne­gyedév zárásakor adófizetésben a Wzség 108 százalékra állt. Ebben az eVben azonban lemaradtak., A má- ÍJrUf negyedév első heteiben csak ^om százalékos eredményt mutat 32 adókönyv. Ehhez a csekély ered­ményhez hozzájárult az, hogy a ta- nacsnál megfeledkeztek a felvilágo- ntó munkáról, a gazdák pedig arra wtak, hogy buzdítsák őket. Ezt a ‘"hát most ki akarják javítani. Díszoklevéllel tüntették ki azokat, pdk az első negyedévben élenjár­ná, befizették adójukat. Kerezsi Jó- ■hf’ Mhh Jakab, Óvár Péter, Tor­rn®? András, Kemenes Kálmán, Be- Ferenc, Lépőid Szilveszter ök­leiét kaptak és az úttörők virág- csnkorral köszöntötték őket. ..Amikor az elnök ismertette a ,,!röiek felhívását, elsőnek Lépőid P*üveszter kért szót, aki vállalta, ™8y a harmadik negyedévi adóját kongresszus napjáig befizeti. Ke- "<enes Kálmán a félévi adót fizeti 30 ház lakóit serkenti az adó siái re. Pászti Józsefné a félévit Motta fel, de mikor férje késve ig.^kezett, az egész évire tettek ^ "ölet. A bozsokiak párosverseny- ^ Í/Vták a véméndieket, hogy még £v-°? eredményeket érjenek el. A lélr és ,ut-An többen azonnal kifizet- jójukat, 2500 forint volt a be- Zetett összeg. Mágocs ül]5« gazda várta az ünnepi tanács- uA, kezdetét, amelyen tizenhárom ..őrizeté«;ben élenjáró kapta meg a S2oklevelet. tfiu- íyüiésen résztvettek a csikós- « '°eí tanácselnök, titkár és a pénz- állandóbizottság tagjai A csi- () lQttösi tanácselnök hozzászólásá­ét jsrnertette községe eredményét, v: hogy a kötelező biztosítási díjat tn-1- befizették, de ezzel az ered- n-"hyel nerh elégszenek meg, há­tid1 "host az adófizetés) tervet ha­li^0 előtt teljesítik. Versenyre L. kk a mágocsiakat) azzal az e- ]6j Hozással, hogy a Versenyben ők 3nek a győztesek. János termelőszövetkezeti tag, Sándor és Shultzbach Ignác gazdák az egészévi adó ren- teí,3fH vállalták a kongresszus tiszr ■ , tere. A termelőszövetkezet tag- vtárs brigád"“ ígéretet, a szövetkezet zetpsége módot ad a tagságnak, hogy adóhátralékát rendezze. Előleget ad­nak az eddig szerzett munkaegysé­gekre. A gyűlés eredményességét bizo­nyítja az, hogy Faludi János a 1114 forint hátralékából mindjárt befize­tett 700 forintot. Példáját követte Kukoiricza István elnökhelyettes is. aki 400 forintot fizetett be. A gyű­lés végére 2400 forint jött össze és két nap múlva 10.000 forintot jegyez hettek be az adókönyvbe. Adófize­tésben Czinege Rudolf, Nagy László Molnár József és Molnár István mutatnak példát. Siklós Hangoshíradón keresztül hívták ünnepi tanácsülésre a siklósiakat. Nyolc órára hirdették, de már hé) órakor jöttek a gazdák. A kapuban i tanácselnök és a pénzügyi állandó bizottság tagjai fogadták a vendége­ket. Közel 400-an jöttek össze a já­rási tanács kultúrtermében, ahol az úttörők dallal, tánccal köszöntötték e. gazdákat. Horváth István elnökhelyettes is­mertette a hirdiek felhívását. A je­lenlévőik párosversenyre hívták Vnjszlót. ígéretet tettek, hogy a biz­tosítási díjakat is 100 százalékig rendezik. Tizennégy gazda tett vál­lalást, hogy félévi adóját a kon­gresszusig kifizeti. Az élenjárók díszoklevelet, könyvet és virágcsok­rot kaptak, majd három siklósi ktil­túrcsoport és a vegyeskar szórakoz­tatta a vendégeket. Villánykövesd Villánykövesd gazdái már az első negyedévben 111 százalékra teljesí­tették adófizetési kötelezettségüket. A második negyedben sem akarnak lemaradni. A tanácsülésen elsőne'k Balogh Antal párttitkár tett vállalást, hogy a kongresszus napjáig egészévi adó­ját rendezi. Balogh elvtárs példáját több gazda követte. A tenmelőszövet kezet tagjai sem akarnak lemaradni, félévi adójukat ők is kifizetik a kongresszus napjáig. A felszólaló gazdák kérték a ta­nácsét, ne tűrjék tovább, hogy egy­két hátralékos az egész község ered­ményét lerontsa. A villánykövesdi DISZ fiatalok az Ünnep* tanácsülés után színdarabbal, tánccá; szórakoztatták a résztvevő­ket. Nagynvárád A nagynyárádiak nem véletlenül nyerték e! a járási tanács kongresz- szusi zászlaját. Az első negyedévben adófizetési tervüket 100 százalékra teljesítették és most is tartják az első helyet. Versenyre hívták a já- (ás összes községeit. Ezt a 6-án meg tartott gazdagyűlésen határozták eí, amelyre 120 gazda jött el. A Kos­suth termelőszövetkezet már erre a negyedévre befizette adóját, most mégis 5000 forintot adtak postára adrba. H-'.tvanhárman tettek felajánlást, amelyből 57 a félévi, kettő a három- negyedévi és négy az egészévi adó kifizetésére vonatkozik­„I pártkongresszus nap áig 89 százalékra teljesítjük második negyedévi adóbevételi tervünket“ ' Nagypall az állam iránti kötele­zettségek teljesítésében mindig az álén járt. Magyarázata egyszerű: a tanácsnak jó a tömegkapcsolata. Az állandóbizottsági tagok nemcsak pa­píron, hanem a valóságban is mű­ködnek. Különösen jól dolgoznak a pénzügyi áilandóbizottság tagjai, akik szívós népnevelő munkával, az önkéntes adófizetés szorgalmazásán keresztül elérték azt, hogy a köz­ség első negyedév} adófizetési ter­vét 141 százalékra teljesítette. A piáspdjk negyedév első hónap­jában, április J5rén tartott pénzügyi álianrióbizottság) ülésen értékeljék a község első negyedévi tei-v telje­st érének eredményeit, eaen belül az árandóbizoitság munkáját is. Az ülés megszabta az áilandóbizottsag jap«re. a teimeloszoveiae«u ««*e ■ további munkáját is. Úgy hafároz- 2'"evében Szűcs elvtárs brigádve- i tak, hogy a községet házcsoportokra 10 tett iaórvUM a szövetkezet ve- J oszt iák fel, mert igy könnyebbé vá­lik az állandóbizottsági tagok mun kaja. Az á.l&ndóbizoftság elnöke, Ripr -4iám Boldizsár ez ülésen javasqU'a, hogy a Ili. pártkongresszus tisztele féle hívják ki Fazekasboda dolgo­zóit és pénzügyi ádandobizoUságát versenyre a Jí. pegypdévj adóbevé­teli terv teljesítésére. A javaslatot az ülés elfogadta. A yersenypontok között szerepel: az óllar.tíóbizottság teljesíti a párt­kongresszusig második negyedév) adóbevételi tervét 80 százalékra. C,ruper elvtárs. a községi tanáé? vb. titkára is párosversenyre hívta ■i kékespi vb. titkár elvtársnőt, Yái- Idir-ánap a következő is szerepel: rymydsn héten személyesen 10 adó­zót tátogat meg és elbeszélget ve­lük. Sütő Józsefné a Pécsváradi Járási Tanács VB. elnökhelyettes^. „BÚCSÚZUNK TŐLETEK" Május 8., szombat dél­után fél egy. A Janus Pannonius Gimnázium folyosója ma olyan, mint egy ta­vaszi rapszódia. Csupa virág, csupa dal tölti be az iskola falait. A tantermekben orgona­virágok díszítik a pa­dokat s a fekete táblán fehér krétával csak egy mondat van: „Bú­csúzunk tőletek.“ Az iskola IV- osztá­lyának növendékei most búcsúznak el azoktól a diákoktól és diáklányoktól, akik to­vábbra is a gimnázium padjaiban . maradnak. Valamennyien ünneplő kék, bgrna, fekete ru­hában vannak, gomb­lyukukban gyöngyvirág piros szalaggal átkötve, karonfogva mennek osztályról osztályra. Aj­kukon felcsendül a dal: „Amíg az osztályt né­zem elmerengve, Az én szemem is, mint ha könnyes lenne. Vad, égő kínnal fel­sajogva fáj, üres a iy/B, nincs la­kója már-“ , A búcsúzó diákok be­mennek az I. osztály­ba. Zörényi István, a IV/B kiváló tanulója búcsúbeszédet mond. — Egy szőke diáklány vá­laszol. Mindketten ar­ra buzdítják egymást, hogy legyenek hűek az iskolához, ne hozzanak szégyent arra. s a fő­iskolán, az egyetemen újra találkoznak majd. Piros tulipánból és gyöngyvirágból készült virágcsokrot nyújtanak át a búcsúzoknak, akik körbejárják a tanter­met. Ajkukon felcsen­dül a dal: „Kis lak áll a nagy Duna mentében Oh, mi drága e lakocs ka nékem... Rár maradtam volna benne végig, De az embert vágyai vezérlik ...“ így járnak osztályról- osztályra. majd Vörös és nemzetiszínű lobo­gókkal levonulnak az iskola udvarára, ahol a DÍVSZ induló hang­jaira felvonulnak. Felcsendül a Himnusz, majd Pinterics Erzsé­bet DISZ-titkár az if­júság nevében búcsúz­tatja a negyedikeseket. A Szülői Munkaközös­ség nevében Kövesdi Lászlóné szól a búcsú­zó diákokhoz, majd Zö­rényi Isfván a végzett növendékek nevében mond köszönetét a ta­nároknak fáradságos munkájukért. — Orömmpl tölt el bennünket — mondja, — hogy várnak ránk. Vár pártunk és kormá­nyunk, vár a dolgozó magyar nép. Várnak az egyetemek és főiskolák, az élet különböző terü­letei- Biztos jövő előtt állunk, hisz minden palya dicső, ha belőle hazánkra fény derül. Mammel Ferenc, Szil­vás! László, Qroseh Bé­la a búcsúzó IV. osz­tályos diákok nevében átadják a zászlót a III. osztályos tanulóknak: Török Máriának, Kör- nyei Juditnak, Mihály Ilonkának, akik meg­fogadják. hogy ezt a zászlót a jövő évben is megtartják. Hajnal Ernő, a gim­názium igazgatója ün­nepi beszéd keretében búcsúzik a növendékek tői. Felhívja figyelmü­ket arra, hogy az egész ország most a III. párt kongresszusra készül. Hangsúlyozza, hogy az iskolát elhagyó diákok­tól éppen olyan hősies erőfeszítést vár. mint amilyent most a párt- kongresszus előtt egész dolgozó népünk kifejt. Azután egyenként ke­zet fog a búcsúzó dia­kokkal, akiknek a III. osztályos növendékek gyöngyvirágcsokrot nyújtanak át, melléje kis albumot helyeznek, amelyben az iskola és osztályuk fényképe van — Közben felcsendül a DÍVSZ induló. A két IV. osztály di­ákjai visszatérnek egy­kori tantermükbe. Lu­kács Andor osztályfő­nöktől búcsúznak. A hála szavai áradnak fe­léje, virágokkal és aján dákokkal halmozzák el. Ez az a pillanat, ami­kor minden diák sze­mében megcsillan a könny. Eddig valaho­gyan még tartották ma­gukat a fiúk, de most elérzékenyednek. Az­után kitárul a tante­rem ajtaja. Szülők lép­nek De, virágokkal és hálálkodó szavakkal mondanak köszönetét az osztályfőnöknek, a tanároknak, hogy gyer­mekükből művelt em­bert neveltek. Azután kiürül a tan­terem, a padokon el­hervadnak az orgona- virágok és a fekete táblán egyetlen mondat marad: „Búcsúzunk tőletek.“ P. J, Begyűjtési hírek a mohácsi járásból A mohácsi járás 23 községe közül a begyűjtésben második helyre a majsiak kerültek. Ez igen szép ered­mény. 1953 decemberében még 10 gazdát kellett a helyszínen elszámol­tatni. Most is van ugyan néhány vá­rakozó, mint Németh János, Hor­váth István, Fekete Iatjos és Ko­vács Bprta István, akik erre az évre meg nem adtak semmit az államnál« és adót sem fizetlek. A tanács íi­XXIV. ^ faluban mindenki emlékszik Koroz- mán Györgynek, az előző plébánosnak ^áin Tu- v^Sére. Te is emlékszel. Az ör/eg addig- légté ^kyszpákuszkodott a szent vízzel, még l^öh rnaga *s elhitte, hogy a víznek csoda- lürrij?atasa van' fejjel rászánta magát: meg- felg * benne. Meg is fürdőit, hanem amikor ki­kórházban, nem voltak felé rr iwptí 1,0 ^tö,!n“SJOtt a kerti medencéből, megcsúszott, kegét-lábát. vagy két hétig kínlódott a " konipec. Nohát, Csalicskának *iiln. érzései? Ennek a plébánosnak a helyére ke- *s evvel a vízzel folytatni a mándPhmpQ- ■ • • Es lám, csinálja szemrebbenés nélkül. Oe meddig? ~~ Ej, te ijedős kukac! Mit nyavalyogsz itt, 6rj,j.e0k hideglelős? K ' " ’----’~~i — ha za ag asszony esek E>e meddig? 'fkát te ijedős fUf AMv . v ftidj hideglelős? Kár volt kezdeni veled. — Mf s „fa a* asszony szoknyája mellé: a mun- nra hasznot pedig hagyd nekemI _őseién felélénkült. ^é ltarn* már ”em■ Gyerünk pajtás. körülnéz. A Krisztus mennybemene- )teruPrazoi° spanyolfal előtt feketehajú, s fe- •W*s, karcsú, törékeny lány térdel. Mélyen '“bh, h nmjdnem ráborul a forró homokra, vé- nieg-megrándul. Sír. p szeme összeszűkül kntiek valami nagy bánata van. Gye­keskeny, finom arcocskája falfehér, ■lÓdilag,c**e. scet/ie alatt mély, sötétülő árok tve j Amint a két gyertyaárus megáll előtte, . íetörli könnyeit s félénken, várakozóan ■fiuk. CÍ0«t«, .harangozó izzadt, nyirkos tenyerével vé- o lány haját. P‘‘caértessék, kedves gyermekem — kö- pa halk, elnyújtott hangon, miközben ábrá- faban ^óértő jósáp köntösébe öltözik■ E pilia- hHics-i. sz'nfe hasoplit főnökéhez, fpHsztelendö fbbj Ábrahámhoz: csak soványabb, esetle- Engedd meg, hogy szentelt gyertyával %ri k segítségedre nagy szomorúságodban. — zornorú vagy. ugye, kedvesem? ^ elölflceteruhát kinv nem válaszol, szemét uj- llhéfnti a könny. Hőből féltérdre ereszkedik, s <.é trt ^hny feje fölött, messze, a fíúlvária-dom- Í3<lttc <íra’ nhol 2 bakonyi bükkerdők zöldje sö­ÜOBÜZV lIVUUv. c l izeut kút — Könnyes a lelkcden. Ide csupa olyan em­ber jön ám, akinek valami nagy-nagy baja van. Látod azt a zsámolyon iílö, manlcós embert? Nfefí akar gyógyulni, s meg is gyógyul. Hát azt a vá­szonruhásat, aki éppen most törli meg a zseb­kendőjével a homlokát? Igen. igen, azt a vörös- hajút! A menyasszonyával jött eí. Iwgy kikö­nyörögje a szűzunyától kettejük boldogságát. Lá­tod. már ott ég elöltük a szentelt gyertya! A lány Szülei rideg színűek, semmiképpen sem akarnak beleegyezni a tervezett házasságba: nos, ff buzgó imádság s a kegyes áldozat meghozza gyümöl­cséti — Adjanak egy gyertyát/ — Tessék, gyermekem. Tíz forint■ És nem mondanád meg. mi bánt, mj gyötör? Hidd el, könnyebb a szívnek, ha kiönti bánatát. A lány a homokra ejti összekulcsolt kezét■ — Én olyan szerencsétlen vagyok ■■ ■ de olyan szerencsétlent Hőből pillantása a ruha lazán fűzött övére esik. — Gyerek? — kérdi halkan. A zi lány hevesen bólint. — Óh, hiszen a: népi olyan naqy baj, — vigasztalja a harangozó. Mással is megesik■ fis manapság már nincs törvénytelen gyerek: szépen fölneveled, meglásd, mennyi örömöd telik benne. — Nem, nem akaromI Nem lehet! — Behat miért nem? A feketeruhás lányt tetőtől talpig megrázza a görcsös zokogás. — Az apja miatt... — Ki gz apja? — Azt nem mondhatom meg. .. nem sza­bad ■ ■ ■ — Nekünk rhegmondhptod, hiszen gz egy­házhoz tartozunk. — Pgp. A falubeli káplán, fis ezért nem le­het... én úgyis a vízbe Ölöm pjagam! Hőből felemelkedik, vékony szájaszélét le­biggyeszti, merev arcán megvető mosoly suhan át. — Ostobaság! Miért ölnéd vízbe magad? — Hát nincs a falatokban javasasszony? — Van, de ahhoz nem merek elmenni. — Akkor nincs más hátra, fordulj a segítő szüzanyához. És a mise derekán, úrfelmutatás­kor, járulj a szent vízhez: igyál belőle, igyál mi­nél többet. 4 lány meggyötört szemében felvillan a re­mény szikrája. — Gondolja, hogy az segít? Hogy... elmegy ez a hipatlan kis csöppség? — Hát persze. Csak idd a vizet s higgy erő­sen! No, istgn áldjon gyermekem: ha nem saj­nálsz néhány fillért a jó szóért, adakozz az egy­ház szegény szolgájának ... Jobbzsebébe teszi a gyertya árát, balzsebébe az ötforintost, melyei a lány reszkető kézzel nyúj­tott neki, könnyedén biccent, s tovább lep. A terméskő-oszlopnál, melyen a szűzanya szobra All, valaki megrántja a kabátját. — Adj egy gyertyát! No nézd vsak. a bandzsa Szutyori. a Keme- csér községből való ló kupéd Hát persze, ő se egyedül jött: hét falu tudja róla, hogy odahaza áztatott kötéllel veri a feleségét — de a könnyú- pérü fehérszemélyektöl se a pénzt, se a hízelgő szót nem sajnálja. Most is majd belebúvik a kö­nyökébe kapaszkodó festettkor mű, festettszájú zarándoka abc. — Dicsért essék Szutyori uram — üdvözli Hőből derűs ábrázattal az állandó búcsújárót. — Csak egy gyertyát parancsol? — Egyef. Különben adj kettőt, üsse kő, hadd legyen az én kis mókusomnak is. Tíz forint ide, vagy oda. már úgyse számít, Hőből pajtás. — Tegnapelőtt gz ingemet is elvesztettem azon az áthágott snapszlin. Hőből megértőén bólogat. — Emberrel esik ez, Szutyori uram. Hanem a kártyajárás, islgn segedelmével meg is fordul­hat. — Hiszen éppen azért vagyok itt, te mafla! Meggyújtom a szent gyertyát, húzok egy jót a szent vízből, aztán usgyi hn:q! Estére együtt lesz a banda a Kotró kocsin óban, i issza akarom nyer­ni a pénzemet. No, itt. van még három forint, imádkozz te is egy miatygnkol a szerencsémért. Igenis, Szutyori uram. Köszönöm alás- 1 san. A boldpgságos szüzanya szent keze igazítsa ma este a kártyát! .. — Ámen — döimppi Oroszlán, aki addig-ad- dig nyújtogatja tenyerét, míg a bandzsa lókupcc végül is észreveszi s bclrpottygnt egy forintot. (Folytatása következik) gye lm ez telte őket és felemelte be­adási kötelezettségüket. A lakosság többsége azonban be­csülettel eleget tesz kötelezettségé­nek. A termelőszövetkezet már 39 hizót szállított le, itojás- és vágó- marhabeadási kötelezettségét egész évre teljesítette. A tejet hónapról- hpnapra mindig beviszik. Beadásban és adófizetésben példát mutat Bodra Fái, Szenk József, Ba- na Vilmos és Sipos Pál, akikhez egyszer sem kellett elmenni, hogy fizessék be adójukat. Az eredmény elérésében sokat je­lentett a vezetők példamutatása és a tanács dolgozóinak fáradhatatlan munkája. x­A kölkediek tojásból 57 és baram- fiból 340 százalékra teljesítették kö­telezettségüket. Tojásból azért áll­nak csak 57 százalékra, mert a vér­vizsgált tyúkoktól a tojást a kelte­tő állomásra szállították és onnét még nem kapták meg a vételi je­gyeket. pedig többezer tojásról vgn szó. amelyeket így nem könyvelhet el a tanács. Kölkeden is vannak hátramozdítók, mjnt Bókus Sándor­ba, Pataki András és Harsányi Já­nos. Ezek nemcsak a beadásban, hanem az adóban is sok forinttal vannak hátralékban, Pataki András 2192 forinttal, Harsányi János 1500 forinttal tartozik. Alkalmazza a ta­nács velük szemben is a törvényes rendelkezéseket! * « A járás szégyenfolt,)» Himesháza, ahol tojásból 59. baromfiból is csak 70 százaléknál tartanak. Sertést er­re az évre még csak egy gazda adott le. Az elmaradást azzal indokolják, hogy tavaly elpusztult a baromfi nagy része és ..nincs mit beadni“, majd beadják még decemberig. János Lajos 16 holdas gazdának is kevés a baromfija, mégsem hát­ralékos a beadásban. 26 kiló tojást vitt a begyü,Hóhelyre. Bogos Ambrus is leadta egész évre a baromfit meg a tojást. Biró Jeromos, a begyűjtési allandóbiz.oitság elnöke sem hátralé­kos. így tehát ellátogathatna olyan gazdákhoz, mint Mészáros Mátyás és sürgethetné, hogy legalább az el­ső félévre előirt mennyiséget adja je. Ezzel azonban Bíró elvtárs nem sokat törődik és így van ezzel a bi­zottság többi tagja is. Ezért nem is csoda, ha a község gazdának- «öbb í mint fele hátralékos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom