Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-27 / 99. szám
1954 ÁPRILIS 27 NAPCÖ 3 FALUSI LEVELEZŐIEK ÍRJÁK Mindenki a saját kicövekelt parcelláján dolgozik Mi, a magyarteleki Gerő Ernő tér. melöszöve.'kezet tagjai kötelezettséget vállaltunk, hogy valamennyi tavaszi munkát — a 30 hald kukorica kivételével — április 18-ra befejezzük. Adott szavunkat teljesítettük és ötö Minél ‘jelentjük, igére iinket telje, sitettük. sőt április 24 én négyzetes vetéssel elvetettük a kukoricát is. l'Oldben van már mind az ötvennégy hold. A Magyarmecske felé vezető ország út Mentén most a cukorrépát sarabol- ják a tagok. A táblán három munka- csoportban harmincketten dolgoznak. Mind u tizenöt holdat arányosan elosztottuk brigádok, munkacsoportok és egyének között — mindenki a sa. ját Mcövekett parcelláján dolgozik. A sarabolás gyorsan halad, mert a cukorrépa nagyon vssgháláXja az időben végzett munkát. Huszonnegyedikén estig tizenöt hóid sarabolását fejeztük be. Igen jó munkát végeztek Kovács Ilona, Kovács Verencné, Tóth Béláné, Bánhegyi Vendelné és Kerner Józsefi termelőszövetkezeti tagjaink. Jöhet az eső — a megsara- bolt répa széptn fejlődik, később sem nyomhatja el a gaz, KÖLTŐ JÓZSEF levelező. Ha lassan is, de előre halad a közös gazdaság Min* a szig^vári gépállomás kertészeti agronómusa, sokszor kijárok a helyi Kossuth íieirme’őszö vetkezette a gyümölcsös munkáinak irányítására. A termelőszövetkezetben nap mint nap meg kell harcolni egy-egy bevált módszer alkalmazásáért. Akad ugyanis egy-ikét olyan tag, mint Gold 1 Miháíly, aki az őszi vetések fejtrágyázásótól kezdve a négyzetes kukoricavetésig mindent ellenezett és csak hosszas rábeszélés után szórták ki a műtrágyát, vetik el négyzetesen a tizenegy hold tengerit. Ha Pócsa Sándor kihelyezett agronómus elvtárs nem érezte volna szive ügyének a termelőszövetkezet gazdagabb jövedelmét — elmaradtak volna ezek a munkák. Ennek ellenére, ha lassan is, de előre halad a közös gazdaság. A metszést is időben elvégeztük, kivált Gyöngyházi Gizella, Nagy István és Kindlein brigádvezető tűnt ki jó munkájával. Mondanom sem kell talán, hogy az egyetlen, aki után újra kellett metszeni, Goid Mihály volt, aki még emellett egy egész munkaegységet is beirt könyvébe. Helyes lenne, ha a termelőszövetkezet intézőbizottsága rendesebb munkára szorítaná Gold Mihályt, mert nem nagyon mozdítja elő a közös gazdaság ügyét és a többi tag munkakedvét is rontja. Lőrincz József Rajtunk .asszonyokon a sor! Még talán soha sem indult meg Lippón ilyen lelkesen a tavaszi szántás-vetési munka, mint az idén. A kukoricavetésből már csak két napra való hiányzik — ha nem zavarja községünk lakóit az eső, hát hamarosan végzünk ezzel is. A III. pártkongresszus méltó meg ünneplésére munkaversennyel készül a parasztság. Azelőtt csak litr.kban ünnepelhettük május »lseiét is — most becsületes munkákkal készülünk rá. A község egyéni giedái és a termelőszövetkezet tagsága versenyszerződést kötött a mezei munkák és a begyűjtés területére. Most rajtunk, asszonyokon a sor: kimeszelünk, rendbetesszük az udvarokat és sok-sok baromfit keltetünk. Mi, az 'fSNDSZ szervezet tagjai ezenkívül a beadásban is Segítünk — felkeressük a hátralékosokat, megmondjuk nekik: mi már beadtuk — ti meddig akartok várni? Én egyénileg gazdálkodó paraszi- asszony vagyok, — mégis megírom, hogy községünkben a termelőszövetkezet vezet az összes munkában: cukorrépájuk kikelt, megkezdik a saiabolást és szépen zöldéi a borsójuk is. A beadás teljesítésében pedig éppen senki nem szárnyalhatja túl őket — tojásból, baromfiból ók adták be az államnak járó részt legelőször. LÄNDER PÉTERNÉ levelező. Kár a sok mesgyével a földet elpazarolni C oha ilyen jól nem haladd községünkben a mun^ ka, mint az idén. Április 20-ra már többen bevégezték a kukoricavetést is. Egy pár jobb gazda, Barta József, Szabó Istvánná, Kovács Julianna és én jómagam is minden talpalatnyi földet bevetettünk, az őszi vetéseiket hengerezés után megfogasoltuk. Barta József egész esztendei sertésbeadásának is eleget tett és a kongresszusi verseny során megígérte, hogy május 24-ig félévi adóját is befizeti. Szabó Istvánná és én a pontos adózás mellett a kongresszus napjáig egészévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségünknek eleget teszünk.1 A dióspusztai határban a vetőgépek átadták helyüket a kapáknak — mert az eső nyomán nemcsak a mák, a borsó és a cukorrépa zöldéi, de felütötte fejét a rengeteg gyomnövény is. Niedling György, Kistóth László már meg is sarabolia a mákvetésit és május elsejéig megisaraboljuk a cukorrépát Is. Szeretném megírni, hogy mi, most tavasszal érdekes módon vetettük el a lencsét. Gondoltuk, kár a sok mesgyévél a földet elpazarolni, egy páran gazdák ösz- izeálftunk, összeszántottuk a földünkéi és egybe elvetettük a lencsét, utána mérték szét a területet. — Jól gondolkodót Németh István vásárosbéci gazda, aki ezt javasolta — mert könnyebben is, gyorsabban is haladt így. Ha már itt tartunk — tolmácsolom községünk egy régi panaszát — nem tudom, lehetne-e segítem rajta? Már két éve megkaptuk a mozit, de azóta ha ötször vetítettek. Kérjük az illetékesekéi (Baranyamegyei Mozi- üzemi Vállalatot), hogy legalább havonta egyszer hozzanak ki hozzánk valami jó filmet, hadd szórakozzunk mi is kedvünkre a sok munka mellett. Jancsók Kálmán levelező Messze környéken a legjobb munkát a gödreszentmártoniak végzik A sásdi'járásban dolgozom és községiről-községre • ^ járva látom, melyik faluban igyekszik a legjobban a dolgozó parasztság. Messze környéken a legjobb munkát a gödreszentmártoniak végzik és ezért már jó ideje őrzik a kongresszusi verseny járási legjobbjának kijáró vándorzászlót. Időben, nem késlekedve elvetették a kalászosokat, április 10-re földibe tették a napraforgót, burgonyát, cukorrépát és úgy tervezik, hogy 28-ára már a kukoricavetést is befejezik. A legjobb gazdák között is kiváJlik Túrái József, Kolonics Mihály, Tupli János, Bosnyák István, Lőrinc István és Kiss István. A begyűjtéssel is büszkélkedhet Gödreszentmárton iakossága. Első negyedévei tojásbeadásukat 138, a baromfit 131 százalékra teljesítették. Bosnyák István, Király Ferenc és Novák József már egész esztendőre előre vannak, Bosnyák és Kis pedig már a sertést is egész évre beadták. Vásárosdombó a sásdi járás másik igen jól dolgozó községe. Keresztély elvtárs, a községi párttitkár a legigyekvőbb gazda is egyben — így hát nem csoda, ha jól halad már a burgonya és a kukoricavetés is. A beadásban Rostás János emelkedik ki félévi itojás- és baromfibeadásáyal, Kés Antal pedig egész esztendei hízottsertésbeadásának eleget tett. Megírom egy dolgozó paraszt panaszát is. A hetve- heflyi Altiami Gazdaság szabadság-majori üzemegysége részére Csirke Antal szentkatalini lakos már régebben eladott egy igáskocsít kétezer forintért. Ezerötszázat kifizettek neki, de Szántai gazdaságvezető hallani sem akar a hátralék megadásáról. Varga László levelező PÁR 1 ÉS PÁRTÉPITÉS Fejezzük be eredményesen a pártoktatási évet Értekezleten beszélték meg feladataikat a pécsi pártszervezetek titkárai Alig egy hónap és befejeződnek a pártoktatás ismétlései, összefoglalói. Az oktatási év utolsó szakasza ez, amely új, nagy feladatokat állít a pártszervezetek elé: segítséget nyújtani az ismétléseikhez és egyúttal hozzálátni az új oktatási év előkészítéséhez. A pártszervezetek egy része, az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján megkezdte ezt a munkát. A pécsi városi pártbizottság értekezletet hívott össze ezzel kapcsolatban. amelyen a pártszervezetek titkárai vetitek részt. A megbeszélésen Tóth József elvtárs, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályvezetője tan-tott előadást az oktatás tapasztalatairól. A beindulástól napjainkig a párt- oktatásba bevontaik közel 12 százaléka lemorzsolódott. Sok helyen alig néhányan jelennek meg a foglalko- Zofokcn. Petőfi-aknán legtöbbször öten-hatan, Pécs VI. kerületben hasonlóan. Semmi nem indokolja a lemorzsolódást és a nagyfokú hiányzást! Ahol a vezetőség felelőssége teljes tudatában irányította a propaganda- munkát, rendszeresen foglalkozott a propagandistákkal és a hallgatókkal, ott kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek és most nem okoz gondot az elmaradás pótlása. Az újhegyi üzemben a hallgatók 95—98 százaléka' rendszeresen megjelenik a foglalkozáson, alapos felkészültséggel vitatkoznak egyes elvi kérdések i ■ ről. Semmi ördöngösséget nem kö- * vetnek ed, csak állandóan foglalkoznak a hallgatókkal, ellenőrzik tanulásukat. A propagandistákat rendszeresen beszámoltatják, segítséget nyújtanak nekik. Okulni, tanulni kell ezekből a példákból, éppen az ismétlések gondos megszervezése és a jövő oktatási év jó előkészítése végett. Ezt a. két feladatot most egyidöben oldjuk meg. A pártszervezeteknek erejüket árra kell összpontosítaniok, hagy növekedjék a foglalkozások látogatottsága és színvonala. Ugyanakkor megkezdjük a hallgatók és propagandisták kiválogatását, — megalapozzuk a következő oktatási év sikereit. Nagy munka hárul tehát a pártvezetőségekre és csak kollektív munkával, az egész párttagság mozgósításával érhetnek el ered menyeket. Az értekezleten több felszólalás he» gzott el. Pintér elvtárs arról beszélt, hogy az elbeszélgető bizottságokban a pártvezetőség egy-egy tagja !s vegyen részt, képviselje a párt- vezetőséget, hogy ezzel is kollektív vabbá tegyék a pártoktatást. Tóth eivtárs elmondta, hogy a Segédipari Vállalatnál, a pártbizottság hibájából három Ízben cserélték a propagandistát. A megyei rendelőintézet egyik tanfolyamán öt alkalommal nem jelent meg a propagandista, a hallgatók elkedvetlenedtek és ma már több minit á fele nem jár foglal kozásra. Pilisvári elvtárs, a Porcelángyár pártbizottságának titkára figyelmeztette a vezetőket: gondosan válogassák ki a hallgatókat. Az elmúlt évben a pártbizottság igen gyorsan igyekezett beosztani a hallgatókat, s legtöbbjük képességüknek nem megfelelő tanfolyamra került, a tizenkét tanfolyamból hat megszűnt. Hozzájárult ehhez, hogy a pártbizottság nem ellenőrizte a foglalkozásokat, de a propagandistákat sem, akik az előkészítő foglalkozáson nem is jelentek meg. Egy sok helyen jelentkező veszélyre hívta fel a figyelmet: náluk a vezetők 60 százaléka nem tanul, természetes, a párttagság hasonlóan vélekedik az oktatásról. Szabó elvtárs arról szólt, hogy a pártvezetőség munkatervében első helyen találhatók azok a módszerek, amelyek alapján készü’nek az ismétlésekre. Egyénileg foglalkoznak a hallgatókkal, különösen azokkal, akik néhányszor nem jelentek .meg. Pártcsoport-értekezleteket tartanak, ahol megbeszélik minden kommunista fejlődését, egyenként értékelik, ki hogyan tanult. A bizal- rriík minden héten érdeklődnek a propagandistáktól: kik hiányoztak, kik készültek fel jól. A felszólalók közül többen bírálták a városi pártbizottságot, mert nem adott nekik segítséget. A városi tanácson több tanfolyamon tanulnak a párttagok, Bezensek és Dohszai elvtárs többször végighallgatta ezeket és segítettek a vitás problémák tisztázásában. Jogosan mondták a Pécsi Szénbánya Vállalat tói, hegy ilyen támogatást ők egyszer sem kaptak, pedig ugyancsak rászorultak volna. Az értekezlet sok hasznos tapasztalattal járult hozzá ahhoz, hogy a pát tszervezetek sikeresen megoldják kettős feladatukat: az ismétlések és Összefoglalók jó előkészítését, a jövő oktatási év megalapozását, a hallgatók és propagandisták kiválogatását. DOBOZYIMRE: szent kit XIV. — JÓ. jó, édes iiam — békíti Pásztor Bénit — hiszen mindnyájan olyanformán vagyunk, hogy nem fordíthatjuk el szemünket az evilági élet szükségleteiről. Persze, hogy kell ruházkodni, enni, inni. Az ám, erről jut eszembe: kóstold meg ezt a házi főzésű, kiváló szilvóriumot. Egészségedre, fiam, Fáin kis ital, ugye? No látod, igyál még egy kupicával. A kertésznek nem kell kétszer mondani. Felhörpinti a jóillatú papra morgót s barátságosan krákog. — Az áldóját! Igazi orvosság ez, tisztelendő úr. — Az, az fiam. Láthatod, én se vagyok ellensége a jónak. Miért is lennék? Kurta és hányatott ez a földi élet, egy-kettBre a végére érünk: amit hát lehet, ne sajnáljon magától az ember. Hanem azért a lélekről sem szabad ám megfelejtkezni. —' Nem is felejtkezek én meg, tisztelendő úr. Szeretem a munkámat, a családomat. Egy-egy félkilós kalarábénak, szép fej salátának jobban örülök, mint a gyerek az üveggolyónak. Hogyne örülnék? Én csinálom meg a földjét olyan finomra, akár a császármorzsa; én vetem a magját, én kapálom, én hordom rá a vizet, s amikor megnő, hej istenem, de sokáig el tudok gyönyörködni benne! Aztán meg nemcsak erről van szó: olvasok is, könyvet, újságot, ami a kezembe kerül. Még moziba is elmegyek! Éppen az este voltam, asszonyostól, gyerekestől. — Plébános úr látta a Vidám vásárt? Nem?1 Nohát. nézze meg minél hamarabb. Én kertész vagyok s értem a szakmámat: de olyan parádés széf) zöldfélét még életemben nem láttam, mint amilyent abban a kolhozban termeltek. Caajicska arca elsötétül. — Kolhooz? Tudod te, mit beszélsz? — Hogvne tudnám. Jó dolog az, bár itt is sikerülne már nyélbeütni a termelőcsoportot. Erre aztán Oroszlán is hüledezik. — Bolond vagy te, Pásztor Béni. Mire jó neked a termelőcsoport? Semmire. Ha meglesz, bajod lesz: kitúrnak a földedből, s mehetsz, amerre az országút. ♦— Dehogyis túrnak. Belépek én földesül, szerszámostól, még a melegházamat is beviszem. — Majd megbánod. Tudom ón, milyen az a termelőszövetkezet. Máma hopp, holnap kopp. Mielőbb belépsz, fűt-fát ígérnek, s ha egyszer bent vagy, be kell érned azzal, amit odalöknek. Csalicska kézzel-lábbal kontráz. — Ugy-úgy! Beleszakadhatsz a munkába, a fizetség meg jóformán semmi. Pásztor Béni cigarettáit sodor, rágyújt, s odafújja a füstöt Csalicska orra alá. — Rosszul tudják mind a ketten. Minek ülnek fel mindenféle pletykának? Kérdezzék meg a sógoromat, ő is leértesz különben, s nem hallomásból ismeri a csapóról: második esztendeje csoporttag. Tavaly, ha jól tudom, egymagának több, mint négyszáz munkaegysége volt. — fyíije? — Munkaegysége. Avval mérik, ki mennyit dolgozik s mennyit részel a jövedelemből. Nohát a sógorom 21 mázsa búzát, négy mázsa árpát, hét és fél mázsa kukoricát, s a jóégiud- ja mi mindent kapott. Ezenfelül hatezerötszáz forint készpénz volt a részesedése. És milyen jó dolga van! Nem ő hordja a vizet, motoros szivattyú löki a csatornába: nem ő cipeli a zöldfélét, teherautó viszi a piacra. Látná csak a tisztelendő úr, világéletében nem volt ilyen jó húsban, mint most! Csaticskát majd széjjelveti a méreg. Telik-múlik az idői s ahelyett, hogy jobb belátásra bírták volna Pásztor Bénit, az magyaráz nekik: milyen jó dolog a termelőcsoport. — Idehallgass, édes fiam. Elhiszem hogy a sógorodnak jól megy a sora. Isten áldása legyen rajta ezentúl is. Hanem most másról van szó. Kimondom kereken: sokat javíthatnál a túlvilégi élet kilátásain, ha szolgálatot tennél a szentegyháznak, vagyis a plébániának s megengednéd, hogy Oroszlán barátunk három-négy lajt vizet elhozzon a GajáróL Pásztor Béninek egyszerre elpárolog a jókedve. — Nem! — feleli kurtán. Csalicska dühtől villogó szemmel önt a szilvóriumból. — Igyál, drága gyermekem. És engedj a makacsságodból. Tudod: az okos enged. — Az igaz. Csakhogy ezúttal én lennék a szamár, aki szenved. Értse meg, plébános úr, nem adhatok vizet. Három-négy lajt víz éppen elegendő egy öntözésre: ha egy öntözést elmulasztok, ebben a nagy nagy forróságban, lega'ább háromszáz forint a károm. Ki fizeti meg nekem ezt a háromszáz forintot? Csalicska Oroszlánra bámul, Oroszlán Csalicskára. Mindkettőjüknek felében egy és ugyanazon busító gondolat ver tanyát: a kertész nem átal- ia háromszáz forintra taksálná a 4 lajt vizet, vagyis a zarándok.napi befektetések összege újabb háromszáz forinttal nő. Nem, ebbe semmiképpen sem lehet belenyugodni, hiszen így végül is egyetlen árva fitying sem marad az egész vállalkozáson. A plébános felkel a székről s izgatottan totyog alá-fal a recsegő padlón. — Minekünk szükségünk van a vízre — kezdi. — Fizessék meg! — Várj, igyál egy cseppet. így ni. Szóval ha törik, ha szakad, ha akármi lesz: szükségünk van rá. Megérted ezt, Pásztói- fiam? — Meg. De maguk is megérthetik, hogy... — Tudom, tudom. Neked is kell a víz. Dehát miért ne tudnánk megegyezni? Kéz kezet mos. ezt ne feledd fiam. És én jó ember vagyok, értek a szóból. — Én is. — Nahát, akkor rendben leszünk. Iranern a háromszáz forint — igen sok. Lásd be: négy lajt közönséges folyóvízért háromszáz forintot fizetni, ez nem megy. — De nekem annyit ér! — Igen, ha kihordod a folyóból és széjjelöntözöd a kertben. De ha mi hordjuk ki, semmi dolgod nincs vele/ tehát olcsóbban adha.od. Pásztor gondolkodóba esik. Hiszen ami igaz, az igaz: ha Oroszlán viszi el a vizet, övé a fáradság is. — Üsse part! — csap az asztal tetejére — kétszázötven forint! — Az is sóik. Százötven. — Azt már nem. Mit gondol, plébános úr, olcsó jános vagyok én? — Há. te mit gondolsz, lopom a pénzemet? — Ahhoz nekem semmi közöm. De í víz az enyém, s nem adom százötvenért. — Hát? — Legyein kétszázhúsz. De ebből egy fillért sem engedek. Oroszlán tanácstalanul mereszti a szemét, ő már belemenne az egyes- ségbe, hiszen nemsokára itt a reggel, hogyan hordja tele a szent kutat; Csalicska azonban dühösen alkuszik, szeme villámokat szór, s még a nyála is elcseppen. — Százhatvan! Szerencsétlen, ha így feltartod a víz árát, magadra vonod az ég haragját! — Kétszáztíz. De most már ne faragja lejjebb a tisztelendő úr. — Szó sem lehet róla! Legfeljebb százhetven. Édes fiam, te nem gondolsz a jövőre? Arra, hogy fáskor is szükségünk lehet egymásra? — No jó. Isten neki, odaadom kétszázért. — Hát van neked szíved, Pásztor Béni? Még a föld is kiveti, a víz is kidobja a testedet a halálod után. ha igy megnyúzol. Bűnös lelked örökkön örökké az űrben kering, akár a bolygó lidénc. Hát nem félsz, mondd, nem félsz? Száznyolcvan, ennél többet nem adok egy vörös petákkal sem! — Nem? — Nem! Pásztor kifelé indul. — Akkor megyek. Nincs víz! Csalicska majdhogynem sírvafakad. — Várj, édes fiam, várj te istenverése ... Ezen a nyomorúságos négy lajt vizen akarsz meggazdagodni? — Hát nincs belátásod? Szegény a plébánia, minden garast a fogunkhoz kell vernünk. Száznyolcvanát, jó? Pásztor zsebredugott kézzel áll az ajtóban. — Nézze, plébános úr: ha maguknak nem fizetődne ki az a víz, egy 'yukas krajcárt sem adnának énle. Megmondtam, kétszáz forint, abból nem engedek. (Folytatás« következik)
