Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
2 NAPLÓ 1954 ÁPRILIS 4 Előadás a módosííott szervezeti szabályzat tervezetéről Április 4 megünneplése Baranyában Április 9-én délután fél 6 órakor a Megyei Pártoktatás Háza előadótermében előadást tartunk a „módosított szervezeti szabályzat tervezetéről“ címmel a funkcionáriusok és a párttagok részére. Előadó Hankó János elvtárs, a megyei pártbizottság párt és tömegszervezetek osztályának vezetője. Kérjük az elvtársakat, hogy az előadáson pontosan jelenjenek meg.- MEGYEI PÄRTOKTATAS HAZA Hozzászólások a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A párttag kötelességéhez Osztályunkban külön pártesoport- értekezleten vitattuk meg az MDP módosított szervezeti szabályzatának tervezetét. Külön-külön foglalkoztunk a tervezet egyes fejezeteivel, pontjaival, amelyekkel egyetértünk, valamennyit helyesnek találjuk azonban szeretnénk javaslatot tenni a harmadik fejezet d) pontjának végére, amely kimondja: ,,A párttag kötelessége; hogy harcoljon minden erejével a párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért“ — utána — és a szocializmus építéséért. A szocializmus építéséért való harcot azért javasoljuk, mert népi demokráciánk új szakaszához értünk s így ez megköveteli, hogy a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásán keresztül még fokozottabban harcoljon a szocializmus építéséért. A másik javaslatunk a II. fejezet h) pontjáról szól. Ez kimondja: a párttag kötelessége, hogy legyen a párt iránt stb,... ne titkolja el és ne ferdítse el az igazságot... E helyett javasoljuk: nincs joga eltitkolni. elferdíteni az igazságot. Az, hogy a párttagnak nincs joga eltitkolni semmit a párt előtt, azt eredményezi, hogy a jövőben még egységesebb lesz pártunk. Az öthónapos pártiskola III a. osztályának pártcsoportja. A tagdíjfizetéshez Figyelemmel kísérjük a ,.Szabad Nép"-ben és a „Dunántúli Napló" ban megjelenő cikkeket, amelyekben a párt módosított szervezeti szabályzatának tervezetéhez szólnak hozzá. Ezúttal mi a tagdíjfizetéshez, a tervezet 54. pontjához kívánunk hozzászólni. Helyeseljük azt az alapelvei, hogy a tehetősebbek fokozottan járuljanak hozzá a párt anyagi támogatásához. Figyelemmel kell azonban lenni — véleményünk szerint >— két lényeges körülményre. Az egyik az, hogy a kormányprogramul fokozatos megvalósítása és az árleszállítások, tehát a dolgozók életének könnyítésekor helytelen lenne a párttagsági díj bármilyen emelése. Másrészt figyelembe kellene venni, ■— különösen a felső fokozatoknál — az eltartottak számát is. Nem kell magyarázni azt, hogy egy'egyedül álló elvtárs, aki 800 forintot keres, sokkal inkább fizethet 30 forintot, mint az, - a 2000 forint keresettel rendelkező, aki önmagán kívül még három személyt tart el. Gál János elvtársnak a március 31 i számban megjelent javaslatával nem értünk egyet. Miért ugrik például a százalék 2000 forintnál egy- gyel, 2500 forintnál pedig csak féllel, s azután megint egy százalékkal. Ha már százalékosan fejezzük akkor kisebb fokozást kelleki ‘a tagdíjfizetést. arányt és egyenletes ne alkalmazni. > Több gyárvárosi és erzsébettelepi párttag nevében: Nagy Sándor Szerte Baranyában kötik a hálás emlékezés koszorúit a szovjet hősi halottak sírjára, amelyet nevükben hetven tömzjszervezet és üzem kiküldöttei helyesnek el április 4-én délelőtt a pi"ii temetőben magasló szovjet hősi emlékmű talapzatára. A kegyeletteljes emlékezés, az új, szabad élet kezdete kilencedik évfordulójának megünneplése azonban már április 3-án megkezdődött. Baranya 160 — üzemi és falusi —kul- túrotthonában gyűltek össze ünnepi pártnapra, majd műsoros családi estekre a dolgozók. Pécsett a Nemzeti Színházban kultúrműsorral kísért ünnepi esten emlékeztek meg a fel- szabadulási évfordulóról. Komlón mindhárom kultúrotthonban — a központban, a „Május 1“ termeiben, Kökönyösön és Kenderföldön — film vetítés, az építők és bányászok kul- túregyütteseinek és vendégművészek játéka tette ünnepivé az estet. összegyűltek ezen az estén Baranya mezőgazdasági üzemeinek, gazdaságainak dolgozói is. A Szentegáti Kísérleti Gazdaságban, ahol ezen a napon virágzott ki az első 19 gru- ziai citromfácska, az esti pártnapon hat korszerű új lakás elkészültét és az új klubház és bölcsőde alapjainak lerakását is ünneplik. Ez alkalommal osztanak ki 26 ezer forint jutalmat a gazdaság legkiválóbb dolgozóinak, elmúlt évi és első negyedévi jó munkájukért. Az ifjúság is részt kér az ünneplésből: nemcsak, mint az ünnepi kultúrműsorok tagjai, de mint kiváló sportolók is megmutatják: jól hasznosították a felszabadulás óta eltelt éveket. Pécsett 20 kilométeres szakaszon rendezik meg 3-án és 4- én a „Szabad Ifjúság" postakerékpárversenyt. Különösen gazdag sport- események várják az ifjúságot Komlón, ahol április 4-én délelőtt „fel- szabadulási váltófutás", délután pedig atlétikai, labdarúgó és egyéb sportesemények várják az új bányászváros és a környék sportkedvelőit. .............. . Üd vözlő táviratok bazank felszabadításának 9. évfordulójára NAGY IMRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest A nemzeti ünnep napján szívélyes jókívánságaimat kn'döm a Magyar Népköztársaság kormányának, az egész magyar népnek és személyesen önnek Elnök elvtárs. Kívánok új sikereket a népi demokratikus állam további erősítése és a magyar nép jóléte növelésének ügyéhez. • G. MALENKOV. DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest Fogadja Elnök elvtárs. a Magyar Népköztársaság nemzeti iiniepe alkalmából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa elnöksége és a magam nevében önnek és az egész magyar népnek küldött forró üdvözleteimet és jókívánságaimat. K. VOROSILOV. BOLDOCZKI JÁNOS elvtársnak. i a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest Kérem, fogadja Miniszter elvtárs, a magyar nép nemzeti ünnepe alkalmából szívélyes üdvözleteimet és jókívánságaimat az országaink közötti megbonthatatlan barátság és együttműködés erősítéséhez. . V. MOLOTOV. ,fjf DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének. 'Budapest Magyarország felszabadulása 9. évfordulója alkalmából forró üdvözleteimet kü'döm önnek és az ön személyén keresztül a Magyar Nép- köztársaság kormányának és a magyar népnek. Kívánok n magyar népnek további sikereket az ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez, bo'dog szocialista élete építéséhez, kívánom, hogy a magvar és kínai nép közötti testvéri barátság napról-napra erősödjék és fejlődjék. MAO CE-TUNG. NAGY IMRE elvtársnalc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Budapest A magyar nép nemzeti ünnepe, a hős Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása 9. évfordulója alkalmából a Koreai Köztársaság kormánya, az egész koreai nép és a magam nevében szívé'yes üdvözleteimet küldöm önnek és önön keresztül a Magyar Népköztársaság (kormányának és az egész testvéri magyar népnek. A béke és a szocia'izmus felé törekvő testvéri magyar nép nagyszerű eredményei a népgazdasági terv sikeres teljesítéséért folytatott harcában reményteljes zálogul szolgálnak országa fejlődése és felvirágzása ügyében, az egész vi’ág tartós békéje ügyében. A koreai nép, amely háború utáni népgazdaságának helyreál’í- tásáért és fejlesztéséért harcol és amelyet még jobban lelkesít a magyar nép szüntelen nemzetközi támogatása és segítsége, — minden erejét megfeszíti. hogy sikeresen megvalósítsa a maga e'é tűzött történelmi feladatokat. Meg vagyok győződve, hogy a népeink között már eddig megalapozott nemzeiközi baráti kapcsolatok tovább erősödnek. Kívánok, tisztelt Elnök elvtárs, további ragyogó sikereket a testvéri magyar népnek a szocializmus felépítéséért folytatott nemes harcában. KIM IR SZÉN marsall a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. GYŐZELMEK ÚTJÁN Csütörtökön délután szóltam a gépírónőnek. — Diktálni szeretnék. Papír került a gépbe. — Cím? — Cím még nincs. Szöveget írunk. Tíz sori. dúktáltam, majd ezt a címet adtam neki: „A 100 méteres feltárási mozgalom győzelme Komlón." A pénteki lapban megjelent az első óid álon. Délután láttam: újságot vásárolt egy férfi a Széchenyi-téren. Ránézett az első oldalra, a címekre — elhúzta száját Nem mondta, de látszott rajta, ezt gondolta: „Már megint a verseny. Mit érdekel, hogy ez a komlói Molnár mit csinál!“ Kérem, ne lapozza tovább az újságot, ne „fusson át“ ismét a sorokon. Olvassa tovább, ön, akit zöld lódenkabátiban láttam a Széchenyi- téren, ön is, aki most ebéd után hajol az újság fölé, hogy elolvassa benne az „érdekességeket.“ Olvassa el fi következőket, tegye félre néhány percre közönyét. S ha teljesítette e kérést, gondolkodjon el néhány percre azon, mennyi minden húzódik meg egy szűkszavú jelentés mögött és meglátja... No, de ezt hagyjuk a végére. * Regi mór a ÍOO méteres feltárási mozgalom. Annyira régi, hogy már 10ő2-ben 123 méter vágatot is kihajtott a Molnár István-vezette brigád. Nagy szó volt. Ilyenre még a legöregebb komlói bányász sem emlékezett. Fogadást rendeztek a brigád tiszteletére, szerencsét és további sok sikert kívántak, ittak egészségükre, — ők pedig ittak a magukéra és — mi vél jutott bőven, — viszontrttak mások egészségére. „Ne félj Moli, meglesz minden, ami csak keil. Belevaló gyerekek vagytok ti.“ így és hasonlóképpen hangzott a biztatás és a Molnár István-vezette brigád, már-már a havi 200 méteres vágatkihajlást kezdte megvalósítani. 200 métert! Nagy szó, nagyon nagy! „Majd meglátjuk" — mondogatták a kétkedők. „Gyerünk gyerekek! Meglesz a kétszáz is, csak rá kell verni' >— ezt mondták a brigád tagjad és voltak, akik kezdtek „kukacoskodni“. Sztár ez a Molnár, karrieris'a, nagyfiú akar lenni, aztán meg kell nézni... Mit kell megnézni? A minőséget. Nulla az barátom, fusermunka az — a pék is különben ácsol. Hát nézd meg. Aztán voltak, akik megnézték. Volt hiba az ácsolásnál? Egybehangzó vélemények alapján, igen. Szárnyakon járt a hír: „Sztároskcdni akarnak.“ És csak kevésnek jutót* eszébe, hogy megnézze, miért nem olyan a minőség, mint kellene. Most már sokan tudják: a minőségetnem is követelték a Molnár-brigádtól, métert kértek, minél több métert, csak álljon a vágat — nagyon sürgős. A vélemények terjedtek, mint a vízbedobott kő nyomán a gyű ni és végül elintézték annyival: „Szép, szép, de.. .“ * Ebből a brigád, maga Molnár István annyit vett észre, hogy nem biztosítják a műszaki feltételeket, nem olyan embereket kap, mint kellene, olyan munkahelyre irányítják — több más munkahely közé beékelve, — ahol a 100 méter felét teljesíteni is nagy szó. Úgy mondogatták, hogy „lepasszolt a Molnár- brigád." Molnár Istvánnal otthon nem lehetett „kijönni." Beteg volt. Nem tífuszban feküdt, nem is feküdt, dolgozni Is járt becsülettel, de mégis be teg volt. Feleségével volt, hogy egy hétig nem beszélt. Apjához, — akivel máskor meg-meg beszéli az élet ! eg különbözőbb kérdéseit, — hónapokon át csak tessék-lássék szólt, pedig nem voltak haragban. Beteg volt, olyan, mint a megsebzett vad. Nem szólt senkinek, haragudott mindenre, mindenkire — az egész világra. Még a pajkos Zsuzsikáról is meg-megfe- ledkezett. Később cikket írt a ,.Szabad Ifjúság*', amelyben felszólította a komlói műszaki vezetőket,. hogy támogassák a fiatal Molnár István 200 méteres feltárásért indított mozgalmát A választ a cikkre Havnán István elvtárs írta, mint a bánya- és energiaügyi miniszter első helyettese és a hibákért Abonyi András műszaki vezetőt és Borovics elvtársat tette felelőssé. Válasz is jelent meg a válasz válaszaként Volt abban önkritika, kritika, feladat felsorolás — egyszóval sok szempont, de a 100, illetve a 200 méteres mozgalom további sorsa mégis olyan volt, mint a lápba tévedt emberé — lassan, lassan, mind kevesebb látszott belőle. Molnár István más munkahelyre került, majd megint másra, az Aknamélyítő Vállalattól a Feltáró Vállalathoz. Végül nemrég, néhány hónappal ezelőtt megiúnta, otthagyta a Feltáró Vállalatot és munkát váltót az aknamélyítőnél. Megint írtak róla. iA helyi lapban arról írt egy újságíró, hogy Molnár István megfutamodott a nehézségek előtt. Nem volt Igaz ez sem akkor, sem most. Molnár nem a nehézségek elől, hanem az akadályoztatás elől futott meg — ha lehet a „futott*' kifejezést használni, mert érezte: meg van kötve keze. Ment, hagy bebizónyítsa másutt, de mégis Komlón, hogy nem álom, hogy nem rémkép, hogy nem sztároskodás, nagyfiúskodás a 100 és a 200 méteres feltárási mozgalom. És fogadták... Míg ez bekövetkezett, a közben történt eseményekről regényt lehetne írni, mert csak az ezideig megjelent ezzel kapcsolatos újságcikkek is kitennének egy elég terjedelmes brosúrát. Molnárt fogadták ... Habonyi Sándor, az Aknamélyítő Vállalat igazgatója, meg a „mérnök szabású“ Ormos Zoltán főmérnök. Támogatást ígértek, „fiam, itt jó helyed lesz" és Molnár rákezdett. Úgy fogalmazták meg, hogy a kongresszusi versenyben minden hónapban 100 méter vágatot kihajtanak, ha lehet, hát többet. Gép, csilile, fa, levegő? Lesz! Ember, olyan, aki ha egyet mondanak neki, kettőt ért belőle, — szívét is adja, nemcsak erejét Válogass! Válogatott és összeállt a brigád, amely most 14 méterre a föld alatt ott dolgozik, ahél a Zo- bák felől jövő országutat másodszor keresztezi a kisvasút ahoi híd épül most. Február végén valamivel több, mint 100 méterne voltak ettől a helytől. * A Molnár családban hetek óta öröm az úr. Ha jön a Pista, hozza a hírt: már negyven méter van, mór ötvenöt. Mi újság? Sört hoztál? Ezt feleségének szokta mondani, hozzátéve: „Nem bánom, ha nem is főzöl, csak sört hozzál.'’ Szívesen issza és „rosszak“ az üvegek, amelyből tölti, mert kevés fér bele — gyenge tüde- jű üvegfúvó fújta. Apjával újra és újra meg-megbeszéli a család, a világ eseményeit örül Molnár, örül a feleség, örül az apa és örülnek a kis- lányck és mindez azért, mert Molnárt engedik dolgozni, ügy, ahogyan szeret. örömben, bánatban ott a feleség. A „nehéz“ időkben szó nélkül tűrte férje Szótlanságát — inkább vigasztalta. Tudta, hogy azt mondják Pistára: „Nem dolgozik, másokkal dolgoztat.*' ö tudta talán legjobban, hagy mekkora hazugság ez. ö szállt fel este a legkésőbb induló komlói autóbuszra, hogy enni vigyen neki, hogy megnézne: mi történt vele. — Várta, hogy jön délután. Majd talán este. Ekkor sem jött. Reggel, déliben, délután — ekkor sem. Elment utána. — Enni hoztál? Ez nagyszerű. Akkor még nem megyek haza. — De... — Most nem érek rá. — Félsz éjjel most hazamenni? Gyere le a vágatra, várd meg «reggelt, akkor én' is jövök. A feleség Anna-aknán a bánya mélyén várta a reggelt. Elszundított, felébredt, csillét tolt, fát segített adni — férje pedig.három műszakot is teljesitett. Egyet végig dolgozott, a másik két 'hantiadnál pedig segített irányítani és ott fogta nyakán a munkát, ahol keltett, de mégis csak irányított, fizikailag kevesebbet dolgozott, mint az első műszakban. Erre mondták, hogy „másokkal dolgoztat," Egy ízben pedig, amikor kihajtottak ICO métert, felesége is fogadta. Molnár István édesapját kérték: mondjon kis beszédet, ha kiszállnak, ha már éppen itt vannak. Az apa ennyit tudott mondani: „Sok szerencsét". A feleség pedig sírt, sírt, — Nagy, kövér könnycseppeket hullatott és maga sem tudta, miért. Hát mit csináljon, ha otyan könnyen sír. S amikor sírásra oka tett volna, nem sírt * Március 21-en még azzal állj ..ott be, hogy megvan a 82 méter, 22-én pedig már azzal, hogy nagy baj van. Elromlott a turbókompresz- szor, nincs sűrített levegő, nem mennek a gépek, a fúrók, a rakodó gép. Hát ez baj, nagy baj. Csákánnyal? De olyan kemény a kő, mint az acél! Ezt csákánnyal? Nehéz, de nem lehetetlen. A sürített levegővel járó furák és a rakodógép helyébe a csákány, meg a lapát lépett — emberi erővel helyettesíteni a gépet. Hát Habonyi Sándor, meg Ormos mérnök? Molnár is ígért, ők is. Molnár 100 métert, ők pedig segítséget. Adtak is — többet, mint azelőtt kapott a Molnár-brigád. Segíteni nemcsak akikor kell, ha könnyű a segítségadás — akkor is, amikor nagyon nehéz. Milyen könnyű lett volna kimondaná: „Hált, Pista fiam, sajnos, ilyen gikszer* csúszott be. Az a nyavalyás kompresszor ... Ezek szerint nem lesz száz méter. Na, de ne búsulj, majd a jövő hónapban. Ami késik, nem múlik.“ Milyen könnyű lett volna kimondani, — nem tartott volna lő másodpercig sem. Sokkal könnyebb, mint a mélyfúrókkal elintézni: nagyon sürgős munka van. Tudják a kompresszor... Nahát. Molnárék most ott vannak, ahol a zobáki úton a híd épül. Csak 14 méterre a föld aiatt. Szerencsére c*-t völgy van. Ott kellene lefúm.i a vágatra, hop* onnan adhassunk sűrített levegőt, odaállítanánk a hordozható kompresszorunkat. Megcsinálják? A száz- méleres mozgalom ... Tudják? Tudták. Kdll a vág»*. Anna-aknámi Béta-aknára minél előbb ... Megcsinálják. Egy-két napba tellett. Í4 méter mély, mintegy 20 centi széles lyukat fúrtak. Csövet bele. ide a kom presszort — Molnárék, dolgozhatlak! Eddig is dolgoztak. Molnár István — Kálóczi János, Tóbiás Ferenc — a másik két harmad vezetői — a brigád többi tagjai fáradt, tagokkal értek haza. Molnár István leült, hogy megegye azt a kevés vacsorát, amit enni sáokott (a felesége szerint a sör tartja benne a teliket, olyan keveset eszik) és ezzel be is fejezte napját egészen a reggeli felkelésig. Hanem most! Van kompresszor. A rakodógépet nem bírja működtetni? Hát... bajnak baj, de mit tehetnek! Fő, hogy megy a fúró. Uj erő szállt karjaikba. Ismét nőttek a méterek, ismét jött az esti beszámoló, hogy 00, 91, 92 méter. Hanem a feje. az fajt, minden este fájt. A brigád tagjai közül volt, aki nekitámaszkodott a támlának, a csillének: és hányt, S
