Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

4 N Ä P C 6 1954 ÁPRILIS 25 Szerettessük meg a bányát az új dolgozókkal! A fémgyüjtő-hónap hírei Mi VJSÁG BARANYÁBAN ? ■ ■' 1 '■ ....... ■■■ ■ ■ ■■ ..... —— ■' i I EL ŐKÉSZÜLETEK A JÖKAI-EMLÉKÜNNEPSÉG PÉCSI MEG­RENDEZÉSÉRE Jókai Mór halálának 50. évfordulója alkalmából a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportja, a Társadalom és Természettudományi Is­meretterjesztő Társulat, valamint a városi tanács népművelési osztálya május 8-án, a Doktor Sándor kultúr otthonban emlékünnepséget rendez. Az emlékünnepséget a kultúrotthon ban délután 6 órakor, a Tiszti Klub­ban pedig este 8 órakor tartják meg. Az emlékünnepséggel kapcsolatban a városi tanács népművelési osztályán értekezletet tartottak, amelyen a tömegszervezetek bevonásá­val kidolgozták a Jó kai-ünnepség tervezetét. Eszerint az ünnepi beszé­det Kolta Ferenc, a pedagógiai főiskola tanára tartja, aki ismerteti Jókai Mór egyéniségét és irodalmi tevékenységét, maid részleteket ol­vasnak fel Jókai regényeiből és elbeszéléseiből. Befejezésül sor kerül „A kőszívű ember fiai“-ból a bécsi temető jelenet előadására. A Jókai-emlékünnepség alkalmából az Állami Könyvterjesztő Vál- r>alat kirakataiban Jókai Mórnak azokat a könyveit helyezi el, ame­lyek újabb kiadásban a felszabadulás után jelentek meg. ORSZÁGOS KÖRÚTON Egy évvel ezelőtt, 1953. tavaszán alakult meg a véméndi székelyek és németek közös kultúrcsoportja. Az együttes gyorsan fejlődött és már 1953 őszén tíznapos országos kör­úton vett részt. Ez év április 20-tól május 1-ig ismét három megye — Győr-Sopron, Fejér és Vas — falvaiba, városaiba látogat el huszonhat taggal a két­nemzetiségű kuLtúrcsoport, hogy ősi népi táncaival, dalaival megismer­tesse, gyönyörködtesse az ittenieket. Két és fél órás, változatos műsoruk­ban a többi között szerepel a szé­kely csürdöngölős, verbunkos, a „Guzsalyos“ címen összeállított tán­cos, énekes népi játék, a német ,,Papucsdal'', a tréfás „Suszterpolka“ és a falu nemzetiségeinek összefogá­sát jelképező német és székely nép­viseletben előadott „Szalagíánc". A többségében DISZ fiatalokból álló együttes visszatérése után — május elsején Véménd lakóinak írni tatja be, mit tanult a három megyé­ben tett látogatása alatt. A PEDAGÓGIAI FŐISKOLA A Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola május 3-án, hétfőn este 8 őrá. kor Kodály estet rendez a pedagógiai főiskola dísztermében. Közreműkö­dik a pedagógiai főiskola énekkara, a Pécsi Dózsa Lövész Tisztiiskola zenekara, valamint kiz egyetem és főiskola központi tánccsoportja. A főiskola és a gyakorlóiskola énekkara a „Nagyszalontai köszöntőta „Békcdalt" és „Á magyarokhoz" című dalt adja elő, míg Székely Júlia zongorán a ,,Rubato", „Székely keserves" és „Gyermektánc“ című szer­zeményeket adja elő. Vágj Istvánná Sass Dezső zongorakísérete ntpllett a „Magányosság“ és „A tavasz" című dalt énekli, majd Csáky Nándor vezényletével a Pécsi Dózsa Tisztiiskola zenekara a Háry János daljá. iékból az lntermezzot adja elő. A Kodály-est kiemelkedő száma a Székely fonó‘‘ c. egyfelvonásos daljáték előadása lesz. A daljáték szereplői: özörényi Olya Somos Je~ nő, dr. Teremi Gáborné, dr. Nemerey Péter, dr. Péczeli Lászlóné és Kende János, A Kodály-estre a pedagógiai főiskola, meghívta Kodály Zoltánt is. v Az ifjúság részére április 27-én este 7 órakor tartják meg a Kodály, estet. Jegyek a Horizont könyvesboltban kaphatók. A JÜVÖ HÉTEN MEGJELENIK A „DUNÁNTÚL“ CÍMŰ FOLYÓ­IRAT LEGÚJABB SZAMA KORSZERŰSÍTETTÉK A PÉCSI BIZOMÁNYI ÁRUHÁZÁT A Bizományi Aruház Vállalatnál három hétig szünetelt az árusítás, mert az üzlethelyiséget korszerűsí­tették. Erre a célra mintegy 10.000 forintot fordítottak. Az eddigi vas- oszlopok helyére márványoszlopok.Y építettek, a festmények megvilágí­tására reflektort szereltek fel, Ízlé­sesen kifestették az üzletet, függö­nyöket szereltek fel. barátságosab­bá, otthonosabbá tették az áruhá­zát Az üzlettel összefüggően, de tel­jesen külön részben hétfőre elkészül a felvevő-helyiség is. Ugyanis a Bizományi Aruház Vállalat, — amely azelőtt csak bizománybám vett át árut — hétfőtől kezdve a felvevő-helyiségben átvesz ruhane­műeket, porcelántárgyakat, bútoro­kat és azok árát készpénzben azon­nal ki is fizeti. A korszerűsített áruházban most áttekinthetőbb az eladásra szánt áru mint volt a múltban, mert külön osztályokat létesítettek. így van bú1 tor, konfekció, darabáru, méteráru­osztálya az áruháznak, és a festmé­nyeket egyhelyen tárlatszerűen he­lyezték el. KODÄLY-ESTET RENDEZ Hazánkban már rég eltűrr a mun­kanélküliség réme. Gona mégis van, csakhogy ez most a vállalatok, meg a to borzók vállára nehezedik: ho­gyan biztosítsák a munkaerőt. Ko-mióra az ország minden részé­ből naponta érkeznek új emberek. Van aki azért jön, hogy családjának még jobb megélhetést, kellemes ott­hont terem .sen, de jönnek olyanok is, akiket a könnyű élet utáni vágy, a jó pénzszerzési lehetőség csábit ide. Többéit közt ilyen emberekből is kell rövid idő alatt kötelességtudó, fegyelmezett bányászokat nevelni. Es ez a nevelés igen nagy körül­tekintést, szeretetet követel — elsősorban a műszaki vezetőktől. Kisebb-kudarcok idején a műszaki vezető bátorító szava, az első siker elismerése, — egy-egy új kapocs a munka megszerelésében. Pankátai Miklós nemrég került egy százas fej­tésbe. Vidékről jött s mindjárt az első napokban kitűnt szorgalmával. Nem a könnyű megélhetés csábította ide, hanem családjának akart új hajlékot, még jobb megélhetés.. Kör- letvezotője, Donovál József is tudo­mást szerzett erről, felkereste az üze­mi bizottságot és elmondta, hogy Pankátai Miklós becsüle.es munkás, megérdemli, hogy a szakszervezet családjának új lakást szerezzen. A/, új csillés buzgalmát még az is nö­velte hogy a körletvezefő idejében észrevette, rossz a gumicsizmája és újat utaltatott ki neki. Ilyen példát azonban még csak igen keveset lehet találni. Több he­lyen magukra hagyják a fiatalokat, másutt meg durván; gorombán, mél­tatlanul Lépnek fel a legkisebb hibá­ért is. Ez melegágya a fegyelmezet­lenségnek a mulasztások sorozatának — amelyek káros hatása még min­dig megmutatkozik a termelésben. Igaz, hogy a Komlói Szénbányá­szati Tröszt teljesítette tervét az első negyedévben, de ha márciusban nincs többszáz igazolatlanul mulasztott mű­szak, 2246 tonnával több szenet küld­hették volna a felszínre. Az áprilisi elmaradásban is komoiy szerepük van az igazolatlan mulasz­tásoknak. A népgazdaság emiatt több mint 1682 tonnával rövidült meg. Ha április két dekádjában nem lettek volna igazolatlan mulasztások, adós­ságuk most a 3000 tonnának csak a fele lenne. Makrai László gyakorló vájár nem rég a Tánczos-csapatban dolgozott egy százas fejtésben. Csapatvezetője azonban nemhogy dicsérte volna. — amire 130 százalékos tervteljesítésé­vel rászolgált, — hanem gorombán elutasította, am Lkon- valamit kért tő­le, vagy javasolt. Nem véletlen tehát, hogy elidegenedett a csapattól s el­kívánkozott. Megsokalta a goromba­ságot és bumlizni kezdett. Csak ak­kor hagyta abha, amikor megkérdez­ték tőle, mi is ennek az oka. Makrai Lászlót ugyanebbe a fejtésbe helyez­ték vissza, csak másik, műszakba. — Mostani csapatvezetője megértő, fi­gyelmes ember. Makrai László pedig Ismét becsületesen eljár műszakra. Nem egyszer lélektelen adminisztratív eszközökkel szegik kedvét a fiatal bányászoknak. Kóbor Gyula gyakorló vájár közel egy éve került Anma-akna III-as sz. üzemébe, örült, hogy az iskolában szerzett tudását nagyszerűen tudja majd hasznosítani. Csapata, amely­ben dolgozott, — első naptól az utol­sóig — egyszer sem szégyenkezett adósság miatt. 120 százalékon alui ritkán termeltek. Április 20-án csak úgy, mint máskor, pontosan érkezet* műszakra. Már át is öltözött s elin­dult, hogy átvegye a lámpáját. Itt azonban mintha mellbe ütötték vol­na. Kis cédula volt a lámpán a kö­vetkező sorokkal: „Kóbor Gyula gyakorló vájár munkatársnak Helyben. Értesítjük a munkatársat, hogy áp­rilis 21-i hatállyal a Il-es számú üzemegységhez helyezzük át. Apriiis 22-én már új munkahelyén köteles munkára jelentkezni. Deli Ahdrás munkaügyi vezető.“ Érthető, hogy a fiatal vájár mér­ges lett s a méreg nem jó tanács­adó. Első gondolata az volt, hogy le­számol. Meg is történt volna, ha lem találkozik Béke Dezsővel, a li­es üzem ÜB-eínökével. Beszélgettek és végül mégis maradt. De ki tudja, a többi fiatal, akiket most elküldték Anna-aknáról, taiálkoznak-e majd Beke Dezsővel. Feltételezni lehet, hogy nem. S sorra születnek a bum- lik, a leszámolások, az 1000 tonnás tartozások. l'edig egy ilyen áthelyezést sok­Az elmúlt napokban a falusi ál­talános iskolák úttörői szép eredmé­nyeket értek el 'a fémgyűjtésben. A mecseknádasdi általános iskola út­törő csapata László Géza vezetésével két nap alatt 53 mázsa vasat gyűj­tött .A munkában kitűnt Schraub An tál 7.5, Koncz László 7, Csabráki Er­zsébet 5, Ganter Antal 5 mázsa vas- gyüjtéssel. A mecseknádasdi úttörők versenytársai a dunaszekcsőiek. A tíunaszekcsőiek eredménye alig ma­rad el a mecseknádasdiak mögött. Mindkét iskolában pontozással ér­tékelik a fémgyűjtés eredményét. Az kai jobban is meg lehet és kell oldani. Az új munkaitörvénykönyv 135. para­grafusa kimondja: „Áthelyezési a dolgozóval az új munkahely elfogla­lására kötött határnap előtt legalább 15 nappal írásban kell közölni... ha pedig az új munkahely ugyanazon a telephelyen van, legalább 3 nappal előbb kell megtörténnie.“ Ennek a paragrafusnak a második pontja is fontos rendelkezéseket tartalmaz, me­lyet szintén félvállról vettek a mun­kaügyi osztályon. Előírja: „Az áthe­lyezést elrendelő utasításban közölni kell a dolgozóval űj munkakörét és munkabérét.“ A munkabér pedig éppenséggel nem valami huszadrendű szempont. Beszélnek a tények, a számok. A komlói bányaüzemek és a tröszt ve- letőinek sokkal nagyobb figyelemmel kell lenniük az új munkások iránt. Az ő kezükbe van letéve előrehala­dniuk, fejlődésük legtöbb szála, vég­eredményben az, hogy valóban jó bányászokká váljanak. Nem elég azonban egyedül a célt nézni, meg kell választani az eszközöket is. A műszakiak azzal segítenek legtöbbet, ha biztosítják a munka feltételeit: fát szerszámot, csillét, de ennél többre is kell gondolniok. Naponta talál­koznak a dolgozókkal, tátják; kedv­vel végzik-e a munkájukat vagy sem. Ilyenkor nem ártana megkér­dezni: „Hogy megy a sorsod, mit csinál a család?" Az így megkérde­zett bányász nem erezné, hogy gond­jaiban és bajaiban egyedül áil. Ez csak néhány kiragadott példa a komlói bányászok életéből, de még­is megmutatják, sók tennivaló vár még a vezetőkre. Legtöbbet úgy tud-. nak segíteni ezen a téren, ha állan­dóan figyelemmel vannak beosztott­jaik iránt. G. E. eredményeket az őrsvezetők tartják nyilván. * Vége a munkaidőnek, de néhány ÜISZ-fiatal nem siet az öltözéssei. összegyűlnek a fűtőház udvarán és várnak. Rövidesen megérkezik a bri­gád vezetője: Magosi Ottó és két „öreg". Néhány szó esik csak a fel­adatokról: pótolni kell a vasgyiijiés- ben az elmaradást, fel kell kutatni minden rejtett zugot. A brigád mun­kához lát. Mire elérkezik az este, a brigád ismét összegyűl, hogy lemérjék'a na­pi eredményt. Kiderül, nem volt hiá­ba való a munka, mert 470 kiló vas gyűlt össze. A Magyar írók Szövetsége Dunán­túli Csoportja- • folyóiratának: a „Dunántúl'‘-nak legújabb száma gaz dag és változatos tartalommal a jö­vő héten jelenik meg mintegy ioo oldalas terjedelemben. A folyóirat elsőnek mutatja be Kalász Péter fia­tal, tehetséges somberek-! költő ver­seit, míg Vörös Károly a baranya- megyei insurgensek 1798-as évi zen­düléséről emlékezik meg, azonkívül közli Gál István: „Zsákbamacska'* című verses egyfelvomásosát. A fo­lyóirat a műalkotás folyamatéról, Karinthy humoráról közöl tanul­mányt, számos verset, elbeszélést és könyvkritikát ismertet. A MÉSZÖV MEGJUTALMAZTA A FÉMGYŰJTÉSBEN KIVÁLT ISKOLÁK ÚTTÖRŐIT Nemcsak a MÉH Vállalat, hanem a MÉSZÖV is jutalomban részesíti azoknak a baranyai iskoláknak az úttörőit, akik a.z áprilisi fémgyűj­tésben kiváló teljesítményt értek el. A MÉSZÖV footballabdával jutal­mazta a székelyszabari, lánycsóki, kozarmlslenyl, üszögpusztai, görcsö- nyi, szederkényi, püspöklaki. abali- geti, alsómocsoládi, szalatnaki, ma­gyarteleki és magyarbólyi úttörőket, footballabdával és harmonikával pe­dig a mecseknádasdi iskola úttörőit. A szmtlőrinci úttörők sakkot, a som berckiek, vókányiak, mól vány iák, véméndiek, kaposszekcsőiek harmo­nikát kaptak. A pécsváradi és kis- lippói úttörők inget, a dunaszek­csőiek és nagyharsányiak inget és játékokat, a versendiek pedig babát kaptak. Ezenkívül a fémgyűjtést murikában kitűnt 14 pedagógust 1200 forinttal jutalmazták. STRANDFÜRDŐT ÉPÍTENEK TÁRSADALMI MUNKÁVAL A Gyulapusztai Állami Gazdaság dolgozóinak 98 százaléka szakszer­vezeti tag. A szakszervezeti bizoPság jól képviseli a dolgozók érdekeit: sorra hozzák rendbe a lakásokat, a központi farmon fürdő-zuhanyozó termet létesítenek,!a sportkedvelők számára pedig röplabdapályát épiíét- tek. A szakszervezet kezdeményezésére a közelmúltban nagy munkálta kezd­tek a gazdaság dolgozói: a kisgyulai üzemegység közelében fakadó terme szeles melegforrás vizének felhaszná­lásával strandfürdőt építenek társa­dalmi munkával. A földmunkákkal már elkészültek. A napokban, amint az idő felmelegszik, hozzákezdenek a 30x!2 mé'eres úszómedence megépí­téséhez. A strand közelében sportte­lepet is létesítenek a nyáron. A tanácselnök kissé felemelkedett székéből, végigfuttatta szemét az embereken. A szája szegletébe árkolt két keserű ránc elmélyült. Mindössze öten, csak öten szavaztak mellet­te. öt kar, öt kéz emelkedett a magasba, ezek közül is kettő ímmel-ámmal... Az öreg Báli például úgy tett, mintha a fülét vakarná, de mikor az elnök szeme megállapodott rajta kér- dőn-szemrehányón, egy arasszal feljebb csúsztat­ta kezét a levegőben. Mintha mázsányi súly ló­gott volna a könyökén, olyan nehezen. — Várj csak, vénember! — füstölgőit magá­ban Felső-Szabó. — Jössz te még az én utcám­ba! Kérsz te még halasztást adóra, beadásra... Akkor majd.ii Jobban haragudott erre az egy emberre, meg a másik bizonytalankodóra, mint a többi huszon­nyolcra együttvéve. Pedig azok merev, kőarccal állták a farkasszemet, egyik sem nyújtogatta az ég felé karját. A tanácselnök mélyet sóhajtott. — Ellenpróbát kérek! — mondta tompán, fa­hangon és Mándi Pálra nézett. Megvonta vállát, tehetetlenül, dühösen. En nem tehetek róla, — mondta ez a mozdulat. — Lesz, ami lesz... En mindent megtettem az érdekedben ... Azután ismét felemelkedett a széken és számolt. — Egy. kettő, három, négy ... huszonnyolc... Huszonnyolcán öt ellen. Ez annyit jelent... Igen/, ez annyit jelent, hogy leszavazták. Nem­csak őt, az ő javaslatát, hanem sógorát, Mándi t is. A tanácsülés határozott. Uj csőszt kell ke­resnie. Nem bocsátják meg ennek a szegény embernek azt az egy-két ballépését... Mintha olyan nagy bűn lenne, hogy Mándi hazahordoit valami kukoricát meg egy kis ezt-azt a mezőről... Es ha mások lopták volna el? Senki sem csapna belőle ilyen nagy csodát! De a huszonnyolc kar még fenn volt a ma­gasban. Szavaztak ... Vagy talán fenyegettek 'is? Takács János kezét ökölbeszorítja ... Amott meg ... a harmadik Kispál Józsi bácsi tartja az ök­lét.,. <3 maga ugyan nem látszik, apróka töpö­rödött öregember, de aszott, szikár kezét meg­ismeri az elnök. Nincs még egy ilyen kiiolgo­d. határozat zott. inas kéz az egész faluban. Meg a kisujja is hiányzik. Vagy húsz esztendővel ezelőtt csép­lőgép emésztette meg... Már nemcsak a sok kar, a sok magasba- emelt kéz, a csönd is fenyegetett. Felső-Szabó kihirdette a határozatot: — A tanácsülés ezek szerint huszonnyolc szavazattal öt ellenében úgy határoz, hogy Mándi Pált csőszt tisztéről le kell váltani... A karok lehullottak. Az emberek kényelmes­re igazgatták maguk alatt a keményfa székeket, összehajoltak, súgdolóztak. Takács János még nevetett is hozzá. Szeme körül vígan szaladgál­tak a szarkalábak, mutogatta pipájától sárga fo­gait. Maga volt a megtestesült diadal. Az öreg Bali, a fülvakarós, óvatos Bali most kihúzta magát és úgy magyarázott, szélesen ka­szálva a levegőt, mintha nem is Mándi mellett szavazott volna az imént. Az elnökben gyűlt a méreg. Hát ki paran- csői itt? ö, a tanács végrehajtóbizottsá­gának elnöke vagy az a huszonnyolc paraszt?! Egészen megfeledkezett róla, hogy az ő keze is őrzi még az ekeszarva nyomait, hogy az ő válla is féloldalas a kasza terhétöl. összefutott a sze­me előtt minden, nem hallott, nem látott semmit és senkit. A volt csősz hangjára riadt csak fel, mint a szendergő gyermek a hangos beszédre: — Hát akkor... én el is mehetek... Mándi Pál az ajtó felé igyekezett. Válla közé húzta fejét, surrant, mint a tettenért tolvaj. — Várj csak! — riadt rá Felső-Szabó. — Várj csak! Ülj a helyedre! Ismét csönd támadt. Most már nem fenye­gető. hanem csodálkozó csönd. Mit akarhat még az elnök? Méginkább meg­szégyeníti a magáról megfeledkezett csőszt? Fe­lesleges ... Kapott az itt eleget, a szavazás előtt. De nem. Az az egy ember — szemben a harminchárommal — hátrarugta székét, felma­gasodott az iskoladobogón és bíróként ítéletet hirdetett: — En, a végrehajtóbizottság elnöke, a tanács­tagsággal ellentétben azt határoztam, hogy... — Felső-Szabó indokot keresgélt-kutatott, de nem talált. így a szép, kereknek induló mondókát abbahagyta és kurtán zárta a mondatot: — Márpedig Mándi Pál marad! Csősz marad! Csodálatosképpen senki sem tiltakozott. Ma­ga a párttitkár, a termetes, szaporabeszédű Fe­jérné sem szólt. Felső-Szabó az elnök ... ö tud­ja, mit lehet, mit nem... Az ő szava a döntő... Legalább is így hitték. Takács János köpött egyet, el se kente tal­pával a padlón. Ez volt a véleménye. Azután felugrott és kifelé tartott. A többiek utána. Heten maradtak, mint a gonoszok. Az elnök, a csősz és az öt leszavazott szavazó. Maradt BAH is, az óvatos Báli. Most is ő tért először a szavához. — Jól csináltad. Bandi öcsém! — sietett ka­csázva az elnök udvarlására. — Mindig mond­tam én, hogy te fején találod a szöget! Mándi csak egyet kérdezett: — Most mi lesz? — Hát mi lenne?! — röffent rá Felső-Szabó. — Csőszködsz tovább, mint eddig... Azazhogy jobban, mint eddig... Nahát! ét hét múlva a kisbíró dobja ismét ta­nácsülésre hívta össze a falut. Szólt a dob minden utcasarkon, az alvégen, a felvégen, még a kertek alatt is. De a tanácsülésre nem jött össze, csak két ember. Az elnök és Fejérné, a párttitkár. Senki más nem nyitotta rájuk a tanácsháza nyikorgó, kenetlen ajtaját. — Nem lehet ezzel a faluval semmit sem kezdeni! — vélte'felső-Szabó, — „passzívak“ itt az emberek! — szajkózta a városból hozott zsar­gonban és lemondóan legyintett. A párttitkámő bólintott rá. — Igen... Nehéz falu ez! Az ember kiteheti a lelkét, mégse megy ezekkel semmire!... GARAMI LÁSZLÓ K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom