Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

2 1954 ÁPRILIS 15 Külföldi hírek A Dézsa-felkelés négyszáznegyvenedik évfordulóján MTI 'A londoni rádió je’enti, hogy Ma­liin, a Délafrikai Unió miniszter- elnöke a délafrikai parlamentben Szváziföld, Becsuánaföld és Basuto- föld angol protektorátusoknak a Dé'afrikai Unióhoz való csatolását követe'te. A „Reuter“ hírügynökség közlése szerint Churchill angol miniszter- elnök kedden bejelentette az an­gol alsóházban, hogy Anglia jelen­leg semmi esetre sem hajlandó hozzájáru’ni ahhoz, hogy átadják a szóbanforgó protektorátusokat a Déafrikai Uniónak. BANGKOK A „Liberty“ című thaiföldi lap április 13-án közölte azt a nyilat­kozatot, amelyet Naradhip thaiföldi külügyminiszter a sajtó képviselői­nek adott. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a Vietminh (a viet­nami néphadsereg) nem fenyegeti Thaiföldet, Naradhip bizonyos ab­ban, — írja a lap —, hogy Thai­földnek nines oka a félelemre, mi­vel ezidőszerint semmi jel sem mutat arra, hogy valamilyen közvet­len veszély fenyegetné az országot. Naradhip nyilatkozatát Dulles amerikai külügyminiszternek az a nemrég elhangzott állítása tette szükségessé, hogy az indokínai há­ború állítólag nemcsak Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára nézve je­lent „komoly veszélyt“, hanem a szomszédos országokra, így Maláj­földre és Thaiföldre is. BEIRUT Az „Asz-Sarha“ című libanoni lap tudósítójának ainmani jelentése szerint 33 különböző politikai meg­győződésű jordániai társadalmi sze­mélyiség többezer példányban nyomtatott felhívással fordu't Jor­dánia népéhez. A felhívás rámutat, hogy az amerikai, angol és francia imperialisták már hosszú idő óta agresszív katonai tömbökbe pró­bálják bevonni az arab országokat és a Közel-Kelet más országait. A felhívás kiemeli, hogy az arab országok népei már kinyilvánítot­ták eltöké't szándékukat a háborús készülődések minden imperialista tervének elutasítására. Felhívjuk — honfitársainkat — függetlenül politikai nézeteiktől, — fogjanak össze az említett imperia­lista tervek ellen irányu'ó harc­ban“ — fejeződik be a felhívás. RÓMA Keddre virradó éjszaka végétért a római villamos-, autóbusz- és troli­buszalkalmazottak negyvennnyolc- órás sztrájkja. A „1‘Unita“ közli, hogy a sztrájk nagy sikerrel járt: az ezernégyszáz villamoskocsiból mindössze negyvenhat közlekedett, de az is csupán néhány órán át, részben ideiglenesen beállított sze­mélyzet, részben sztrájktörők se­gítségével. MTI Az Egyesült Államok atomerő bi­zottsága kedden köz eményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy Op- penheimert, a neves amerikai atomtudóst felfüggesztették a bi­zottság atom ügyi tanácsadói tiszt­ségétől és tanácsot állítottak fel ügyének kivizsgálására. Az atomerőbizottság közölte to­vábbá, hogy Eisenhower e'nök uta­sítást ftdott, hogy a vizsgálat lefoly­tatásától függően zárják el Oppen- heimert a titkos atomértesülésektől. Robert Oppenheimer az Egyesült Államok egyik leghíresebb atom­tudósa, aki a második világháború idején a losalamosi atomközpontot irányította. A jelek szerint Oppenheimer a mccarthysta boszorkányüldözés leg­újabb áldozata. Az amerikai atom- tudóst ugyanis azzal „vádolják“, hogy „A negyvenes években kap­csolatot tartott fenn kommunista szervezetekkel és a losa’amosi atomközpont telepein kommunistá­kat, vagy volt kommunistákat al­kalmazott.“ Robert Oppenheimer azzal vonta magára a mecarthvsták dühét, hogy mint az „AFP“ jelenti — „emberbaráti meggondolásból hevesen ellenzi a hidrogénbomba gyártását.“ NAZARETH A „Reuter“ hírügynökség jelenti, hogy az Izraeli Kommunista Párt a választási bizottság előzetes jelen­tése szerint Naza r etilben tizenöt mandátum közül hatot megszerzett a városban hétfőn megtartott első községi választáson. PÁRIS Vasárnap Tcözsévi választások ioI- fak Orlennsban (Lóirét megyei. A kommunista lista 4.912 szavazatot knpnft. 28<-gyel többet, mint az 1933 ápri'isi választásokon. A mandáfn- mok száma is esrrvel növekedett őc így a pártnak összesen hat mandá­tuma van. NÄPCÖ Jolio’-Curieröt nevezték e! a Kémet Demokratikus Kéztársaság egy népi tulajdonban lévé gépgyárát Berlin (MTI) A Lipcse közelében fekvő Lieberwolkwitzben Joliot- Curieről, a nagy francia tudósról és békeharcosról nevezték el a köz­ség népi tulajdonban lévő gépgyárát. Az ünnepségen a francia békemoz­galom képviselői is résztvettek. A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi küldöttsége Argentínában tárgyalásokat folytat a két állam gazdasági kapcsolatainak kibővítéséről Berlin (MTI) A Német Demokra­tikus Köztársaság kereskedelmi kül­döttsége e napokban Buenos-Aires- ba érkezett. A küldöttség megkezdte tárgyalásait Argentína képviselőivel a két állam gazdasági kapcsolatai­nak kibővítéséről. Az angol sajtó a Dulles és a brit kormány közötti tárgyalásokról London (MTI). A szerda reggeli ángol lapok részletesen kommen­tálják a Dulle« és az angol kor­mány között folytatott tárgyalások eredményeit. Megjegyzéseket fűz­nek a tervbevett „csendesóceáni egyezményhez“. A The Times helyesli az egyez­mény gondolatát, de hozzáfűzi, h>gv „a csendesóceáni védelmi rendszer lehetősége arra az esetre szól, ha a genfi értekezlet mégsem síkéiül.“ A lap úgy vélekedik, hogy a szer­ződés létrehozása „nehézségekbe üt­köznék“, miután „nincs semmiféle természetes határ, amelynek vé­delméről gondoskodni lehetne, s a r.em-kcvminunisia országokon belül véleménykülönbségek vannak. E vé­delmi rendszerről... könnyebb be­szélni, mint keresztülvinni.“ A Yorkshire Post azon a nézeten van, hogy e terv kidolgozása hasz­nosabb a fenyegetőzésnél, „Ha sor került volna a pekingi kormáiy el­len irányuló közös nyilatkozat ki­bocsátására — írja a lap — ez csak felborította volna a genfi értekezle­tet. inie’őtt összeül.“ Az amerikai külügyminiszter — a cikkíró sze­rint — most „lemondott eredeti ter­véről és így remélhető, hogy a genfi tanácskozások pozitív eredménnyel járnak.“ A Daily Herald felveti a népi Kína elismerésének szükségességét: ■ Az Egvesült Államoknak — írja — Csang Kaj-Sek hoiyett a pekingi kommunista kormánvt kellene elis­mernie, mert különben a csen les- óceáni szövetséget egyszerűen Kíná­éi lenesnek fogják tekinteni.“ A Manchester Guardian fenntar­tás nélkül elítéli a csendesóceáni egyezmény tervét. A lap felihím n figyelmet arra. hogy egv ilymi eevp-MTirnv a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez vezethet. "D akócz, a főpap a pápa őszent­•*-* sége nevében teljes búcsút és örök boldogságot Ígért a föld népé­nek — és mindezért csupán azt kér­te tőlük, hullassák vérüket a király­ért, az egyházért, az urakért. A ma­gyar .jobbágyok tízezrei, nem vágy­tak ennyire, az örök boldogság he­lyett rövid földi életük boldogságát szerették volna biztosítani, de ennek útjában éppen azok álltak, akikért vérüket kellett volna ontaniok... Zür-zavar, korrupció, hatalmi ön­kény, pártoskodás, a jobbágyság nyo­mora, a nemesség viszálykodása jel­lemezte leginkább Magyarországot az 1510-es években. Az ország nem nagyhatalom többé. A gyenge utód a hatalomravágyó főurak elherdál­ták Mátyás örökségét, a határon túl a terjeszkedő török csak a kedvező alkalomra várt, hogy leszámoljon Magyarországgal, amely útját állta eddig világhatalmi törekvéseinek. Az urak egy csoportja, Bakócz Ta­más esztergomi érsek és társai a forradalmi elégedetlenséget, a kor­mányzati válságot kereszteshadjárat meghirdetésével akarták levezetni. Az uralkodóosztály katonái tehetet­lenségét a törökkel szemben a pa­rasztság mozgósításával akarták el­lensúlyozni. A mozgalommal két ie- gyet akartak ütni egy csapásra: a török visszaszorításával biztosítani hatalmukat és a háború költségeire szedett adók, tizedek, pénzek elsik- kasztásával tovább növelni gazdasá­gukat. A parasztság körében népszerű volt a honvédő háború eszméje, még élénken emlékükben élt a világra­szóló nándorfehérvári diadal, a nagy Hunyadi János dicső alakjára emlé­kezve még hittek a hívó szónak. A keresztes seregbe tízezrek és tízez­rek, egész községek jelentkeztek. A jobbágyok seregei mellett mezővá­rosi lakosok, iparosok és zsoldos ka­tonák, pásztorok vették fel a keresz­tet. Vezetésükkel Dózsa György szé­kely nemest bízták meg, aki a tö­rök harcokban különösen kitűnt hő­siességével. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nagyurak között nincs már a hunyadtakhoz méltó hadvezér, államférfi. A nemesség nem csatlakozott a mozgalomhoz, az urak visszaéltek a parasztság áldo­zatkészségével, hazafiasságával. De a parasztok serege már együtt volt. érezte erejét, hatalmát és a meg­ijedt Bakócz hiába vonta vissza 15Í4 tavaszán a kereszteshadjáratot meg­hirdető pápai bullát, a sereg nem oszlott szét, hanem Dózsa vezetésé­vel megindult a nép igazi ellensége, az ura’kodó osztály ellen. A Dózsa felkelés kezdetét nem le­het pontos dátummal meghatároz­ni. Általában 1514 április ; 16-tól számítják a parasztháború megindu­lását, ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy szó sincs többé török elleni ke- reszteshadjáratról. A parasztság nyíltan szembefordult uraival. A mozgalomhoz — különösen Szabolcs, Szatmár, Ung, Bereg és Ugocsa me­gyékből — sok kisnemes is csatlako­zott. A magyar parasztság oldalán harcoltak a máramarosi szegény ro­mán nemesek, a mezővárosok lakói­nak többsége, a fokozatosán jobbágy sorba süllyedt kunok és jászokb a román jobbágyok, a szerb parasztok egyrésze, az alsópapság jelentős ré­sze és a parasztság fegyvertársa volt az erdélyi bányamunkásság is. A fő­papok, főurak teljes erejükkel a dol­gozó nép ellen léptek feL * i A parasztháború elbukott. Dózsa minden katonai tehetsége ellenére sem tudta az erőket összpontosítani, az uralkodóosztály átmenetileg hely­re tudta állítani egységét, amely erősebbnek bizonyult a keresztesek szervezetlen erőinél. A bukás egyik főoka a polgárság fejletlenségével függ össze. A parasztság forradalmi osztályharca Magyarországon még nem dönthette meg a feudálizmust, mert az új rend, a kapitalizmus fel­tételei még nem értek meg. A pa­rasztháború elbukott, az urak ke­gyetlen bosszút álltak. Dózsát válo­gatott kínzások között elevenen meg égették, fejére izzó vaskoronát szo­rítottak, a foglyul esett parasztokat tömegesen mészárolták le. Több, mint ötvenezer jobbágy pusztult el, a nemesség bosszúja sokkal több áldozatot követelt, mint a mohácsi vész. * T zó vastrónon őt elégettétek, de 99 szellemét a tűz nem égető meg” — írja legnagyobb költőnk, Pe­tőfi, Dózsáról, akinek emlékét hiá­ba akarták meghamisítani az ural­kodóosztályok. Dózsa Györgyöt a nép és történelmünk haladó korsza­kainak legnagyobbjai a magyar tör­ténelem egyik legdicsöbb emberé­nek tartották mindig. „Szentül hi­szem, hogy lesz idő, (ha fennmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni" — írta Petőfi Arany János­hoz intézett levelében. Szobrot kö­vetelt Dózsának a másik nagy ma­gyar költő, Ady Endre is. A proletárforradalom győzelme meghozta a parasztság számára is a végleges felszabadulást. A felszaba­dult magyar nép milliói, munkások, parasztok, értelmiségiek, hálás sze­retettel gondolnak Dózsa Györgyre és a parasztháború hőseire. IV. II emát nyugtalanul izeg-mozog " a széken. Vékony ujjaival sörteformáju, kurtára nyírott szőke, hajában turkál, szájaszélét • rágja feljebb rántja, aztán meg vissza­húzza kopott reverendája ujját — vagyis úgy viselkedik, mint azok szoktak, akiket balsejtelmek gyötör­nek. Mi lehet az, amin a tanács sem tud segíteni? A plébános miért nem engedi, hogy Kádárék tovább is in­nen hordják a vizet? Miért záratta le a kutat, s ha egyszer lezáratta miért nem szólt neki, a káplánjá­nak? Miért ilyen titokzatos ez az egész kút-ügy, miféle újabb vesze­delmek árnyéka lebeg a plébánia te­teje fölött? Megannyi kínzó kérdés, melyekre feleletet vár. Csalicska azonban nem nagy lelkesedéssel válaszol. — Nyughass — dünnyögi. — No de ... — Nyughass, ha mondom. Először is tedd be az ajtót, aztán ülj le. Úgyis leülnél, ha meghallod, mi a baj. — A pénz? — Miféle pénz? — Hát hogy kevés. — Az az egyik baj. Csakhogy vinné el az ördög, igazsága van a közmondásnak: a baj sose jön egye­dül. A másik baj — Csalicska körül­néz s csak suttogni mer, mintlfa s falnak is füle volna — a másik baj az, hogy apad a szent kút vize. — Micsoda? — Igenis,, apad. Bernát homlokát kiverj az izzad­ság. — Szörnyű! Szömyűűű! Es mióta? — Apad az már régen, dehát nem ütöttem nagydobra. Mi végre sápi- tóztam volna? Ha a környékbeli nér megtudja, hogy fogytán a vizünk még ránksüti: isten csapása van s bódokházi papokon. Pedig nem arró van szó, édes fiam. öreg ez a kú* több mint kétszáz esztendős, teli van DOBOZ* IMRE: iszappal az alja — hát egyre véko­nyabban adja a vizet. — S nem lehet segíteni? — Én már tavaly is akartam. Ad­dig szuttyongattam Hőbőit, a haran- gozót, hogy szánja rá magát és tisz­togassa ki a szent kutat, míg egy­szer hozzáfogott. Hanem előzőleg berúgott a gazember. Azt mondta ő még sohasem volt kútban, fél le­menni, s szeretné egy kicsit megbíz- tatni a bátorságát. Meg is biztatta Kétszer egymásután fenékig kiitta a literes kancsómat: amikor aztán leeresztettük a kútba, elaludt a kö­tél végén, s még a kapát, kaparót is a vízbe pottyantotta. Végtére is nemhogy segítettünk volna, rontot­tunk. —És most mi lesz? Nagyon kevés a víz? — Bíz az kevés. A vödröt már meg sem lehet meríteni benne. — Hiszen akkor végünk van! Ak­kor kár a befektetésért, a bukszák­ért, a pipákért: ha elapad a vizünk végképp elakadnak a zarándokok is és semmiféle ajándékkal nem bír­juk visszacsalogatni őket. Csalicska megint előveszi a szi'l- vóriumos üveget. Ezúttal a káp’án- jának is tölt, s a keszeg Bemát majd megfullad a szokatlan itókátóL — Hu, de erős! Köhög, krákog, még a könnye is kicsordul. — Valóságos méreg ez, tisztelendő atyám. — Dehogyis méreg, te mamlasz Bárcsak ilyen méreg folydogálna a kutunkból... No, szóval, ne veszítsd el a fejedet. Ne ám, Bernét fiam mert nagy tennivalók várnak ránk. — Mit tehetünk a sors ellen? Csalicska íélretólja a kupicát, gyű ■•zünyi csepp jószág az, kezdőknél* való: száját az üvegre tapaszt ja^s cfc szeitt kát abból kortyol. Vonásai ellágyulnak szeme lehunyódik, mintha aludna, csak ádámcsutkája sétálásából látni, hogy nem alszik, hanem iszik. — A sors ellen? Hm. Nem a sors­ról van itt szó, hanem a vízről. Ide- hallgass. Vödörrel már nem boldo­gulunk, olyan alacsony a víz. Ha le­eresztjük a vödröt, félig se -merül, máris felkavarja az iszapot. Víz pe dig kell. Törik-szakad, de kell. Egy hét múlva itt van Űrnapja. Zarán­dokokra számíthatunk s ha nem tu­dunk nekik szent vizet adni, becsuk­hatjuk a kegyhelyet. Fólszemmel a szilvóriumra san­dít, de aztán az asztaifiókba süly- 'yeszti az üveget, hogy elejét vegye a további kísértésnek. — De adunk. Adunk vizet — Hogyan? — Zörgessetek és megnyílik nek­tek ... Nem tűrlhFi.jük, Bemát fiam hogy a kút túljárjon az eszünkön. Nem, ebbe nem nyugodhatunk bele hiszen kegyhelyünk híre-neve, lé- ünk biztonsága függ a kút vizétől Nem jó a vödör? Majd jó lesz más! Finomabb eszközökhöz folyamodunk Bemát lelkében lábbadozifc a meg­gyötört remény. — Istenem... hát leheli? — Lehet. Szivattyút kell szerez­nünk. Egyszerű, csöndes kis szdvaty- tyút. Olyat, amilyent kézzel pumpál­hat az ember. Az majd felhozza a vizecskét, méghozzá iszap nélkül. — És honnan vegyük a szivattyút? — Brácsás Imrétől — Van neki? — Hogyne volna. Szikvízes vodt ő valamikor a régi jó világban. Csak­hogy most kulákl istán van szegény ’°je s nem cs'ná’hat szódavizet. D. a szivattyúja megvan, P salícska feláll, az ablakhoz ballag s végigjártál] a pi Illan tá­lát a délutáni napsütésben szunnya­dó kerten. A legszélső diófa tövében lyukok tollászkodnak, a haragoszöla 'crumpllbokrok felett fehér káposzta- 'epke kereng, Hőből Károly harango­zó megfontolt léptekkel vág által a kerten s megállapodik az argon ab ök­rök mellett. Fekete kalapja szélét feljebb igazítja, lábujjhegyre emel­kedik, s néz. merően néz valahová De hová? Ahá, a bokrokon túl Eleonóra, a kedves kis Lórika hajla­dozik a saláta-ágyas felett. Kapálgat. Kimelegedihetett, mert kékpöttyös blúzát az orgonabokorra akasztó ta: a fehér ing váll szinte vakít barna zománcú bőrén, s amint hajladozik, kemény kis melle elő-előbukkan a finom vászon kivágásából. Megáll] csak, Hőből, szemérmetlen harangozó!; Ahelyett, hogy a disznókat etetnéd, parázna sz-emedet legelteted az úr- jézus hajdani leánykáján! — Nem, ezit nem lehet megállni szó nélküL — Hőből fiam! A harangozó megrezzen, lassan az rblaik mellé fordul, s mint akit lopá­son értek, lesunyja fejét. — Igenis, tisztelendő úr. — Hát a kötelesség? A aiszmók? — Igenis, tisztelendő úr. Felgyűlt tekintete mégegyszer Ló­rikára röppen — aztán kialszik a tűz, Hőből harangozó megfordul, s ünnepélyesen, ahogyan perselyezés hozott járni, távozik. Csalicska sóhajt. Istenem, istenem miért is nem lehet nyugalom ezen a ■.zépséges világon? Lám, még itt a t’ébánia kertjében is mily nyugta­in sóvárgás, lobbanó szenvedély gyötri a lelke».! Vagy tán nem is a lelket? Lelkeket? És a többi gond, zűrzavar! Miért apad el a szent kút vize, miért keli furfamggal, foggal, körömmel küzdeni, hogy a lelkek, szántóföldek, borospincék, bukszák feletti hajdani fényes hatalomnak legalább fakó árnyéka maradjon? Miért ilyen nyughata.lanok az em­berek, miért okoskodnak, s miért nem érik be jámbor hittel? De jó is volna visszacsinálni azt az időt, ami­kor a kellő pillanatban s helyesen al­kalmazott imádság a sziklából is vi­zet tudott fakasztani! Ha ugyan volt ilyen idő. Ki tudja? Ha volt, Boni­fác atyának miért kellett kitanulnia a kútmestereéget? Tenyérnyi felhőcske takarja el a napol, futó szél iramlik által a ker­ten. Ej, a régiek ásóval, kapával is boldogultak: miért ne boldogulnánk mi, kései bodokházi papok, amikor segítségünkre van a technika, a ta­pasztalás? Bonifác akkor se tudott volna pumpát szerezni, ha a lelke üdvösségét adja érte. Egyszerűen azért, ment nem volt pumpa. De most van! líordul' az ablaktól. — Fel a fejjel Bernát fiam! Ne keseregjünk s ne ábrándozzunk: a tettek óráit éljük. Fuss Oroszlán Bér .alánhoz, azonnal jöjjön ide. És szólj Brácsás Imiének, jöjjön ő is. Ha hú­zódozna, megmondhatod neki, miről van szó. Adja ide a szivattyúját. Ha a fészerben hevenieti, úgyse veszi hasznát. De ha nekünk adja, az a szivattyú még neki is pumpálhat va­lamit. Hogy mit, men.v it — nem tudom. Majd megegyezünk. Fuss, Bernát, hozd híveinket, s lássunk dologhoz. Ha liften segít bennünket, ma éjszaka Oroszlán Bertalannal s Hőből harangozóval felszereljük a pumpát. {Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom