Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-15 / 89. szám
»M Április is narlö 3 Legfontosabb takarmánynövényünk — a kukorica A négyzetes vetés A mezőgazdasági termelés fellendítéséről hozott minisztertanácsi ha- Okozat előírja: „A szilárd takarmány alap megteremtése érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányértéket adó kukorica országos termésátlagát az utolsó fiat év átlagához képest három év alatt kataszteri holdan gént lsét mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istállótrágyázott s ősszel mélyenszántoit földbe kell vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek, mind az állami gazdaságok, mind az egyéni termelők legalább háromszor megkapálják a kukoricát A „Dunántúli Napló“ ezért kéréssel fordult Zágotti Kálmánhoz, a pécsi járási tanács főagronómusához, Balázs Jánoshoz, a Magtermeltető Vállalat szakemberéhez, valamint Kaszapovics Andráshoz, a kátolyi De- cember 21. termelőszövetkezet Kossu th-díjas elnökéhez, hogy lapunkon I keresztül ismertessék a minisztertanácsi határozat végrehajtásának módját. Járásom, de az egész megye terü'etén is megindult legfontosabb takrtTnánynövényünk, a kukorica vetése. Minden termelőszövetkezeti elnök és egyéni gazda felteszi most Magának a kérdést: nagyapáink Modjäh, vagy pedig az újabb tapasztalatok szerint tegyem földbe a ma- 8°t. A minisztertanácsi határozat ngyan világos választ ad rá, amikor azt írja, hogy a „termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig ke- fesztben-hosszában géppel végezzék“ — de sokukat erősebben köt a Megszokotthoz való ragaszkodás. Mint a legjobb tanács. És lassan közel negyven esztendőt töltöttem gyakorlati mezőgazdasági munkában es bátran kijelentem: a kukoricatermelés egyetlen helyes, termésfokozó módja a négyzetesen történő Művelés! Nincs még egy kultúrnövényünk, amelynek termését gondos növény- ápolással annyira fokozhatnánk thint a kukorica. Jelöljünk ki ugyan azon a táblán ötsoros darabokat és külön-külön kétszer, háromszor hegyszer kapáljuk meg őket. Mire törésre kerül a sor. kiderül: kataszt- falis holdra átszámítva öt-hat mázsá val jobban fizet a többször kapált 5Z elhanyagoltnál. A Szovjetunió kolhozainak 60—80 mázsás kukorica- termései, vagy megyénkben a kátolyi December 21 és a mágocsi Rákosi termelőszövetkezetek félvaaonos termésátlagai (sem valami „különlegesen szerencsés éghajlati és talaj- viszonyokéból, hanem az öt-hatszo- t°s kapálásból fakadtak. Hogy fu- totta a nyári nagy dologidőben, ara- ‘as-esép'és közben ilyen gondos, sok- szori növényápolásra? Úgy, hogy Négyzetesen vetették el a tengerit Vs a fürge járatú lókapák, vagy raktommtatta kultivátorok reggel- oo* estig elvégezték harmine-negy- ♦5n, ember munkáját. Lókapával és aktorral pótolták a kevésszámú Munkáskezet. , A négyzetes vetés ellenfelei azt uujtogatják, hogy jóval több munkaerő szükséges az ilyenformán történő vetésnél, mintha sorosan vetnénk a kukoricát. „Tény, hogy még nincs teljesen megbízható négyzetes kukoricavetőgépünk és sorolóvá! megvonalazott táblán a vonalak metszéspontjába kézzel vetjük a magot, — de ez most, amikor a gabonafélék már a földben vannak és a növényápolás még nem indult meg nem okoz valami nagy gondot: két ember reggeltől estig, megerőltetés nélkül elvet egy holdat. Az a termelőszövetkezeti elnök, vagy egyéni gazda, aki most sajnálja a négyzetes vetéstől az embert, az aratás idejére eső harmadik, negyedik és a csép- 'ésbe nyúló ötödik kapáláskor már hiába kapkod fűhöz-fához: ha kettészakad, akkor sem végezhet mind a kettővel, gazban marad kukoricája, súlyos mázsákkal fizet rá a tavaszi „takarékoskodásra". Még egy-két esztendő és a négyzetes vetésnek ez az „ellenérve“ is megbukik. Nemrég rendelte el a földművelésügyi minisztérium egy olyan négyzete“, kukoricavetőgép sorozatgyártását, amely teljesen gépesíti ezt a munkát. Működése igen egyszerű és ezért jó. A táb’ára a sortávolságnak megfelelően barázdát hüzunk. melybe ha beleér a rajta keresztülhaladó vetőgép csoröszlyája, egy henger kinyílik és kiengedi a magot mindaddig, míg a barázdából kijutva újra el nem zárja. Már ebben az évbv is ezer darabot juttatnak el az újfajta négyzetes kukorica vetőgéobő' a gépállomásokra és állami gazdaságokba. Ha a „vetési munkatöbblet"-tei csődöt mondanak a négyhetes vetés ellenfelei, akkor a köztes-termesztés az a szalmaszál. melybe belekapaszkodnak. Szerintük azért helytelen a négyzetes kukoricavetés, mert sorai között nem .íermieszthe- tünk babot és tököt. Mi itt az igazság? Vegyük csak sorjára: először is, babot vethetünk a kukorica fészkébe is, a karósba!) felfút a kukorica száréra és nem tesz benne kánt, bár- merről is jöjjön sem a lókapa, sem I a kultívátar. Másodszor: a tök semmiféle-kép sem alkalmas kukorica- köztesként való termelésre. A kukorica közé ültetett tök még a rég: idők hagyatéka, amikor kézzel szórva vete.ték el a tengerit és közéje a tököt. Ilyenkor nem • kapott két kapálásnál többet. Ez már a soros művelésnél sem megfelelő: a tök szé-t- futó indáival elborítja a földet, megnehezíti és kártétel nélkül lehetetlenné teszi a kapálást. Egyszerű a számítás: melyik az értékesebb? Az agy kocsi soros művelés közben nyert tök, vagy az egy kocsi négyzetes vetésnél nyert kukorica? Ha valaki tököt is akar vetni — ültesse külön, gondos műveléssel bizonyára nagy érmést takarít be. A négyzetes kiuikoricaművelést nemcsak az ötven-százholdas táblákon, de a kisebb, öt-tíz holdas földeken is megvalósíthatjuk, úgy, hogy itt nem traktorral és kultivátorral, hanem igaerővel és a minden gazdaságban meglévő lókapávál végezzük a növényápolást. A ló kis helyen is megfordul, nem okoz kánt a szomszédos táblában — ezért a négyzetes művelés még az egyéni parasztgazdaságok nadrágszíj parcelláin -s megvalósítható. Akárhány dűlőben láthatjuk, hogy négy-öt gazda egymás mellé veti a kukoricát. Ha közös megegyezés alapján elhatározzak, hogy valamennyien négyzetesen vetik és egész nyáron egyformán művelik.— ők is részesülhetnek a négyzetes vetés terméstöbbletének eredményeiből, amely nagyon jól jön a takarmány, és a hízottsertés beadás teljesítése idején. Termelőszövetkezeteink ne feledkezzenek meg egy lényeges körülményről: a gépi munka gyorsabb, biz tosab-b és tetejébe jóval olcsóbb az igánál. Ha van is elég fogatuk, aratáskor, hordáskor, csépléskor, megszorulhatnak és a kukorica akkor is kapálásra vár. Lépjenek ezért időben érintkezésbe gépállomásukkal és kössenek szerződést a négyzetesen vetett kukorica géppel történő művelésére. Megéri! Kihelyezett agronómusaink, a falvakban dolgozó párt- és tanács- funkcionáriusok győzzék meg a termelőszövetkezeteket és az egyéni gaz dókat, hogy nagyapáik akkor jó, de most már elavult soros vetése helyett az idén minél nagyobb területén négy zetesen műveljék a kukoricát, így minden holdról egy-egy kocsival többet törhessenek le ebből a legfontosabb takarmánnyövénybőL Zágoni Kálmán a pécsi járási tanács főagronómusa. Szilárd munkafegyelmet! Béke-aknáról Komlóra Tóth Miklós (1) mániái lakos, Bé- | bányaüzem vezetőségének címezve, ke-aknai vájár március 30-án papírt, Iszószerint az alábbiakat írta: ceruzát vett elő és a pécsszabolcsi | „Indokok. • En, Tóth Miklós (1) mánfai lakos, Béke-aknai dolgozó ezen kéréssel fordulok az üzemvezető munkatárshoz. Apám meghalt, anyám és nagyanyám él. A nagyanyámnak van tizennégy hold földje — ebből leadtak hat holdat, most azt is visszaadták. Amennyiben e földnek a leművelését fenntartani nem tudják, de ugyanakkor a községi tanács tervelőirányzatának eleget kell tenni. En is csak egy ember vagyok ezért az üzemben, sem a mezőgazdaságban munkámat rendesen elvégezni nem tudom. Ezért vissza akarok menni a mezőgazdasági munkába. A tizennégynapi felmondásom után. Ha az üzemvezetőség nem tudna kérésemnek eleget tenni, akkor kénytelen leszek üzemüket önkénye sen hlhagyni. Jószerencsét.' Kelt 1954. Mánfa, 111. hó 30-án.“ Az üzemvezetőség megtárgyalta Tóth Miklós (1) kérését. 14 hold föld megművelése egész embert kíván, nem olyat, akinek egyik fele a bányában, a másik a mezőgazdaságban van. Országos érdek ez. Ilyen latolgatás után az üzemvezetőség hozzájárult ahhoz, hogy Tóth Miklós (1) eltávozzék az üzemtől. Már-már azt gondolná az ember — és ezt gondolták István-aknán is, — hpgy Tóth Miklós annak rendje- módja szerint megszántotta a földet, elvetette a tavaszbúzát s most a kapások vetéséhez kezd. De újabb levelet hoz a posta, ezúttal a Komlói Szénbányászati Tröszt I. szenelő üzemétől. A dátum április 8. Ez még rendben lenne, de a levél tartalma. Ezt írják benne: „Pécsi Szénbányák Üzemvezetősége, Pécs-Szabolcs. Kérjük Tóth Miklós (szül. 1931. X. 18., Tóth Mária) volt munkavállalójuk munkavállalói igazoló lapját üzemünkhöz megküldeni szíveskedjenek. Vámosi Árpád, munkaügyi főelőadó." Ez történt. Egyszerűen szólva Tóth Miklós becsapta a Pécs-Szabolcs kerületi üzemvezetőséget, hozzájárulással kilépett és elment Komlóra dolgozni. A mezőgazdaság fellendítésének, a ráháruló feladatok ürügye alatt visszaélt a szabolcsi vezetők megértésével, segiteni akarásával. De a levélben írtak igazságával is baj van. A mánfai tanácson dolgozó elvtársak elmondták, hogy a 14 hold földből évtizedek óta csak 3—éholdat művelnek meg, a többi kaszáló, így aligha volt a föld megművelése a fő ok a Béke-aknáról való eltávozásnak. A föld eddig is meg volt művelve. Tóth Miklós most valószínűleg mosolyog, hogy túljárt a szabolcsi vezetők eszén, hogy mégis csak véghez- vitte, amit akart. Kár a mosolyért, az örömért. A komlói I-es üzem nem kapja meg a munkavállalói igazolólapot és intézkedés történt: a Komlói Szénbányászati Tröszt maga küldi vissza a Pécsi Szénbánya Vállalathoz Tóth Miklóst, mert sem a komlói tröszt, sem a Pécsi Szénbánya Vállalat vezetősége nem tűri el a munkafegyelem ilyen módon való kijátszását. Tóth Miklós esete egyben figyelmeztetésül is szolgál a munkafegyelmet semmibe vevők részére, hogy a kormányprogrammra való hivatkozással nem lehet vándorolgatni egyik helyről a másikra, nem lehet a mindenkire kötelező munkafegyelmet önkényesen felrúgni. Hátraniozdíló Szegymer Józsefnek, a komlói III-as bányaüzem csillésének is este 10 órakor kezdődött műszakja a hét első napján. öt azonban nem érdekelte a munka, fütyült arra, hogy bányásztórsai azonnal megkezdték a munkát, amint leszálltak a fejtésbe. Később nem általotta azt sem, hogy otthagyja a munkahelyét. — Nem is csoda, cimbora nélkül unalmas a tétlenség. Éjjel 1’2-kor, csak hosszas keresés után bukkanlak rá egy távoleső légajtónáL Az ott szolgálatot teljesítő dolgozó nővel társalgóit és így azt is feltartotta. Mikor figyelmeztet- ‘ ték, visszament munka helyére, de a dologhoz ezután sem fűlt a foga. Egy órával a műszak befejezése előtt kiszállt, erőszakosan ki akarta halászni márkáját a ládából. A dologból az. leit, hogy szíH ■ esett a márkaláda. Azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány csiliével érkezett kevesebb szén a felszínre hanyagsága miatt, de az egy percig s^m kétséges, hogy ezzel nem segítette, hanem fékezte a kongresszusi vállalásokat becsületesen teljesítő bányászok munkáját. Az üzem vezetősége fegyelmi úton felelősségre vonta Szégymer _e«alád kilépési nyilatkozta lapul a márfai termelőszövétkéül ^nőkének asztalfiókjában. Er- rj1 János, Bakó Imre, a beteges, Bausz János bácsi, Bagó Jó- fpnv j még vagy öten sok töp- forn T ■ utan döntöttek: ha nem es»?Ul ^°bbra a közös ügye, hát négy ♦Jyfndei kemény munka után ok- bői er“en kilépnek az Uj Alkotmányba t?*' ^ytatják, ahol 1950 őszén Aki.gyták, — az egyéni parcellákon. bár= v Nyilatkozatot aláírták, job- Meci ,t>ecsdletes, dolgos életű és ‘ván 6tt korú emberek, akiket nyil- hopv okok késztetnek arra, útn=i, t3*" fordítsanak a megkezdett n, Kl Kutassuk ki, keressük meg zán elNatározásúk rugóit: hát iga- rendVvf3^ a kilépéssel hozhatjuk Kzén-v' t'1 m^rtai termelőszövetkezet lábkor ötven őszén itt, a siklósi kls községében is megindult a Máé’ a. új belépő mind-mind rneia52^náákkal kereste meg a ter- AmlrZOVatkezet kilincsét. Balogh Ján^06- ’ Bnyezdi Józsefék, Molnár sZ^Neek), Kiss Kálmánék, Tóth azért jöttek a közösbe, Eéním. a földnélküliek meg sze- forv ai'as7't°k az erősebbekkel össze ;0u, a . Megtalálják gondtalanabb, Ea, Módú életüket, ahol saját szórja u. Nyomán kenyér után kalács az asztalra. A tizenkét— Nnyolcholdas tehetősebb közép- w* •ztekát, Kis Bakóékat, Erdeiéig“ ls Jórészt ez vezette. Kis Bakó rád ‘T™mit°tt, ha egyéni gazda ma- isk ’ Ív za fiát nem adhatja felsőbb , ba; mert nem nélkülözheti dol- „A líezét. Jobb hát a közös, ahol a 18 seRít, meg az adót is kisebb j£.,CCsai számítják! Beléptek. De Balaskó is: pecsétes írással tóthii ' nem kulák, mert mindenki Kom -a — földjei csak 344 aranytűi nasak:- Igaz, hogy éveken kérész csje[édeket tartott, dehát a 344 láth háromszázét ven... A vak is esiíi . ’ ö hat korona hiiján „be- yetujf5* középparaszt“ ... Öt is fel«_A siklósi járás termel öszovet kezelj ek növekvő családja, hamarosan foggal szaporodott: a márfai Uj at termelaizänetkezet ílelítieJk túmímm Alkotmány a tél elejére hivatalosan s megalakult. Mint ez nem égy helyen megtörtént már, — az alakuló közgyűlés után egyedül maradtak a csoporttagok. A járástól ugyan még az első hetekben ki-kijöttek érdeklődni, elmagyarázni ézt-azt, de pártszervezet nincs a faluban, á tanács is odaái székel Terehegyen. A termelőszövetkezeten belül összetküiönböztek az emberek, kivált a Ba’askó-félék rug- kanáltak a földnélküliek, Balogh Aronnéék, Molnár Jánosnéék ellen. Három-négy hét múlva már mégsem hívták az intézőbizottság megbeszéléseire Balogh Áronnét — utólag szerzett tudomást hallomásból — miről határoztak távollétében. Szószót követett, mire a szőlőhegy oldaláról leolvadt a hó, Balogh Áron- héék, Enyezdiék, Molnár Jánosnéék meg jópáran otthagyták őket, akár szent Pál az oláhokat, ök már ezekkel nem közösködnek..., A mawárahegryott termelőszövetkezetben, ahová nem ért el a párt irányító, segítő keze, hamarosan a Balaskó-félék ragadták meg a gyeplőt. Ha máshol nem jöttek rá, hát ők itt Márián megmutatják: hogyan lehet a termelőszövetkezet cégére alatt egyéni gazdálkodást folytatni, a közös kárára megsütni a maguk oecsenyéjét. A gazdálkodáshoz ió keli. hát először azt szereztek: megnézték Tóthék istállóját, ahol az Uj Alkotmány lovai álltak. és egyszerre úgy találták, — istenkísértés benthagym mert összerogyik és agyomnyor>' a jószágokat. Érző szívű emberek ’lévén, — hazavezették őket a saját istállójukba. Ez már úgy van — ha elkezdi az egyik, csinálja a másik !s: elvitte Balaskó? Miért hagyná Erdei bácsi? Hát a Kis Bakó? O sem. Az elnök családja ugyancsak követi a példát: pár hét alatt felrúgták az alapszabályt, régi gazdáik gondozták a lovakat és gazdá’kodtak vele. Mi az hogy gazdá’kodtak? — Szántó Sándor a termelőszövetkeze' ibrakián hizlalt 'ováva' egyéni gaz dáknak, Nagy Jánosnak és még egy pár másiknak szántott, Bíró Gábor lova pedig idegeneknek végzett fuvarozás közben a lábát is eltörte. Kis Bakó, aki ugyancsak „rákapcsolt“, Csehiben földet bérelt, Bakó Gáborral, az elnök apjával egyetemben és a tsz lovaival abból szaporította a jövedelmét. Az alapszabály felrúgásának követ kezményeit bajos lenne mind felsorolni. De meg kell írni, hogy míg a ucerna behordatlanul rohadt a földön — és a kukoricát térdig érő gaz verte fel — Bakó Gáborék kishászon béres földjüket szántogatták és ha véletlen nem akadt munkájuk, kivitték a szőlőbe őket — csakhogy ne fáradjanak a közösben. Szégyenszemre tavaly ősszel és idén tavasszal a termelőszövetkezeti tagoknak egyéni gazdák szántották fel földjeiket, mert a tsz lovai mással foglalatoskodtak. Bizony mással! A közös szőlő felét kidarabolták és az így nyert szántót a „háztáj i“-hoz csatolták. Erre jutott a megmaradt szőlő is, mondván — a közösben nincs elég erő megművelésére. így azután Bakó Gáboréknak nyolc hold és háromszáz négyszögöl, Kis Bakónak négy hold „háztáji" és kishászon bérlet terem — a termelőszövetkezet ben szerzett munkaegységek mellé. A tagság másik része, Erdei János, Bakó Imre, Kiss Kálmán, Tóth Sándor nem nézhette szótlanul a teirme- 'őszövetkezeti vagyon széthurcolását a közös gazdaság tönkretételét, de szavuk nem került meghallgatásra és sem a járási pártbizottság, sem a járási tanács nem nyújtott nekik meg felelő segítséget. Amikor idén is a hatpár ló mellett képtelenek felszántani a két hold cukorrépa földjét és a harkányi gépállomás traktorára várnak — legtöbbjük elhatározta, végez ezzel a ,/közös gazdálkodással" is kilép a termelőszövetkezetből. Kétféle kitépő akad most Márián: az egyik, aki megszed.e magát a fekete földeken, a többiek rovásán — -nőst mint egyéni gazda próbáltko- :tk újra. A másik, aki becsülettel dolgozott és most azért hagyja ott a közöst, mert megelégelte emezek garázdálkodását. Hát igazán nem segíthetnének a hajon? Segíthetnek! A márfai termelőszövetkezet rendbejöttének útja — a közös gazdálkodás törvényének, az alapszabálynak minden taggal való betartatása! — Akár kilép ősszel a tagok többsége, akár bentmarao, — amíg a közös gazdálkodás útját járják, ennek alapján működhetnek csak. Az alapszabály pedig világosan előírja: a háztáji terület nagysága nem haladhatja meg családonként az egy kataszteri holdat. Márfán és környékén —a híres bortermő vidéken — külön kérdés a szőlők ügye. Akárhogy forgatják, akárhogy magyarázzák — a kivágott és a megmaradt szőlőknek is a közösben a helye! Még a kisgyerekek is kinevetik azt az érvelést, hogy közösben nem művelhető a szőlő — de ha kiosztják, mindjárt akad hozzá munkaerő! A szőlőkből kerülhet a háztájiba is — a megengedett terület határán beiül. És itt az intézőbizottság szerezzen érvényt annak is, hogy a szőlőből — ha kér — az is kapjon háztáji gazdaságába, aki nem vitt be a közösbe, legyen minden tagnak szőlője, bora. Az alapszabály szerinti gazdálkodás második követelménye: az iga- erónék a közös gazdaságban történő felhasználása. A lovak a termelőszövetkezet tulajdonát képezik és kilépéskor is csak a napi áron vihetik el a kilépők. Márpedig, ha közös tulajdon, akkor véget kell vetni a .termelőszövetkezet abrakján saját zsebre történő fuvarozásnak. De ez nem elég: a szövetkezeti demokrácia megköveteli, hogy mindazoknak a tagoknak, akik kénytelenek voltak egyéni gazdával szánta.ni háztáji fölojükön — a közös vagyonból kifizessék a szántás diját és viszont: a fekete fuvarozások díjait, a kishászon bérelt földeken, a „háztáji" szőlőkben végzett munkák árát felhasználóik kötelesek befizetni a termelőszövetkezet pénztárába — ahonnan ezt ők önkényesen, a tagság megkérdezése nélküli kivették! Az alapszabály szerinti gazdálkodás megszünteti a közös földek elhanyagolását és megakadályozza, hogy a közös, termelőszövetkezeti ■vagyonból harácsoljanak össze maguknak munkaegységen felüli jövedelmet azok, akik kilépéskor az adósságok terhe, a becsületesen dolgozók, a fekete-földeket nem használók, a fogattal nem rendelkezők nyakába akarják varrni! Az alapszabály szerinti gazdálkodásra rátérni nehéz, küzdelmes feladat és a termelőszövetkezet csak a járási pártbizottság, a járási tanács és a gépállomás segítségével hajthatja végre. A járási tanács legsürgősebben küldje ki Mártára termelőszövetkezeti ügyekben a legjártasabb szakemberét, hogy a termelőszövetkezeti tagokkal közösen megvethessék az alapszabály szerinti gazdálkodás alapjait A járási pártbizottság és a körzeti instruktor, Löffler elvtárs keresse meg a termelőszövetkezeten és a községen belül azokat a legjobb tagokat és egyéni gazdákat, akikkel létrehozhatják a pártszervezetet már az elkövetkező hetek során, hogy a községben a párt irányit-1 hassa a termelőszövetkezet becsületes, hú tagjainak harcát, a közös vagyon elherdálása, az Uj Alkotmány feloszlása ellen. Ha a pánt és a tanács a szilárd termelőszövetkezeti tagok erejére támaszkodik, legyőzi a mostani márfai állapotokat és a megírt kilépési nyilatkozatok közül őszig sokan visz- szakérik a magukét. Harcot folytasson most minden becsületes ember, minden szerv a termelőszövetkezetért a kitöltött kilépési nyilatkozatok visz szavonásáért. A harc eredményes 'esz — ha orvosolják a becsületesen dolgozó tagok sérelmeit és megvaló- silják a termelőszövetkezet törvényét — az alapszabály szerinti gazdálkodást. Oroszlán Imre
