Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-11 / 85. szám
4 NAPLÓ 1954 ÁPRILIS n Válasz a Szovjetunióból Nagy Tallózások mennek végbe kolhozunk életében Irta: FJODOR V ANY A V KIN, a Lenin-kolhoz helyettes elnöke (Tambov-terület, kirszanovi kerület) Pontosan két és fél esztendeje búcsúztuk el Baranya mezőgazdasági szakemberei, termelőszövetkezeti altiakéi, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozói — a községek legjobb egyéni gazdái Súlya Iván Nyiki- forovicstól, a zápor ozs\:i kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság növénytár melési igazgatójától, Gorinov Iván M ihájlovicstól, a sz.'avro-poli körzet Komszornol szovhoza föagronómusát ól, Papel Nyikolájevics Fokintól, a tambovi terület Lenin kolhozának öl szőrösen kitüntetett elnökétől és á többi szovjet elvtárstól, akik mint a szovjet parte.'tJ küldöttség tagjai meglátogatták megyénket. Járlak üu naszekcsőn, a Petőfi termelőszövetkezetben, az azóta élüzemmé nőtt patotabozsoki gépállomáson és a rnágo. esi Rákosi tsz-ben, melynek elnöke, Szívért Kálmán elvtárs azóta a Szocialista Munka Hőse lett. Bíráltak és tanácsot adtak, — az idősebb testvér szerető gyámolításával segítették megtenni első lépéseinket. Ezért és a hazánkat felszabadító szovjet nép fránt érzett hála miatt rövid egy hét alatt úgy a szívünkhöz nőttek, hogy amikor a Doktor Sándor kuUúrház- ban a búcsúzásra került a sor, mindenki úgy érezte, hogy a icgjqbb barátját, édes test vérét eniKdi el hosszú útra... Azóta sok víz lefolyt a Dunán — termelőszövetkezeteink erősebbek, mint valaha. A gyengébbek is felhasználva a párt és a kormány segítségét, egyre magabiztosabban indulnak közös gazdaságuk felvirágoztatásához. A ,.Dunán túli Napló'' szerkesztő sége levelekkel fordult a nálunk fúrt szovjet parasztkicldÖttség tagjaihoz: számoljanak be Baranya dolgozó parasztjainak az általuk azóta me.qtelt útról — mutassál,: meg termelő- szöve'kezeleink, gépállomásaink, állami gazdaságainknak és a. községek egyénileg dolgozó parasztjainak: — mire képes a. közös gazdaság, ha felhasználja a párt és az állam segítő támogatását. A szovjet kolhozok jelene — a mi termelőszövetkezetünk ragyogó jövője! Elsőnek Fjodor Vanyavkin elvtársnak, u Lenin kolhoz híl'éáles elnökének (Tambov.terület, kirszanov kerület) levele érkezett meg: 1950 nyarán magyar szövetkezeti parasztküldöttség látogatta meg érdemrenddel kitüntetett kolhozunkat. A küldöttség megismerkedett sok- üzemágu közös gazdaságunkkal. A vendégek látták földjeinken a gép állomás bonyolult mezőgazdaság’ technikáját, amelynek segítségével már akkor több mint 60 százalékban gépesítettük a mezei munkákat. Magyar barátaink megtekintették állattenyésztő telepeinket, érdeklődéssel néztek szét 70 hektáros gyümölcsösünkben, asztalos- és lakatosműhelyünkben, malmunkban, olajgyárunkban, villanytelepünkön, — nyolcférőihelyes gépkocsiszinünkben, klubunkban, könyvtárunkban ... Vendégeink meghívták elnökünket, Pavel Nyikolájevics Fokint, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsa küldöttét. hogy látogassa meg őket hazájukban. P. N. Fokin 1951-ben a szov jet küldöttséggel Magyarországra látogatott. Járt Baranya megyében, s a dunaszekcsői Petőfi és a mágocsi Rákosi tsz-ben kolhozunk életéről beszélt. A magyar parasztok kérték, hogy tartsa fenn velük továbbra is a kapcsolatot, írjon nekik kolhoza további sikereiről, a tudományos vívmányok és az élenjáró tapasztalatok alkalmazásáról. Pavel Nyikolájevics Fokin jelenleg a szaratovi zootechnikai főiskola levelező tagozatát végzi s most teszi le a második év vizsgáit. Ezért én válaszolok magyar barátaink levelére. Elmondom, drága magyar barátaink, milyen változások mentek végbe az utolsó négy évben kolhozunkban. Nagyot változott azóta kolhozunk élete. Nagy előrehaladást tettünk valamennyi üzemág fejlesztése, a tagság jólétének növelése, kulturális színvonalának emelése útján. Három év alatt 3.100 hektárról 5.500 hektárra bővült vetésterületünk. Földjeinken már két traktorosbrigád do’cozik és nem egy, mint 1950- ben. A két traktorosbrigádnak nyolc hernyótalpas traktora, egy kapáló traktora, két kerekes traktora, négy gabonakombájnja, egy répakombájn ja és sok más gépe van. Ma. már a mezei munkáknak több mint 90 százalékát végezzük gépekkel. Tavaly a betakarítás a teljes gépesítés jegyében folyt le. Az aratást kombájnokkal végeztük, a gabonát gépkocsikon számítottuk, gabonaágvuva1 osztályoztuk és szárítottuk, szállító- szalagokon juttattuk a magtárakba Különösen a szénabetakarításnál és silózásnál fejlődött nagyot a munkaigényesebb folyamatok gépesítése. A közelmúltban még a kézi- erővel végzett munka volt túlsúlyban ezen a területen, de már tavaly traiktorvontatásu fűkaszákkal és ge- reblyékkel gyűjtöttük a szénát, átalakított „Kommunar" kombájnnal és gépkocsik segítségével végeztük el a takarmánysilózást. Az állattenyésztés területén is voltak változások. Állományfejlesztési tervünket túlteljesítettük. 3.210 számosállatot tartunk állattenyésztő telepeinken. Az állattenyész tés fejlettségét azonban nem egyedül az állatállomány nagysága határozza meg. Évről-évre növekszik nálunk a jószág hozama. 1951 ben 2.656 liter, tavaly pedig már 3.018 liter volt a fejési átlag. Élenjáró fejőnőink — Alekszandra Sihorina, Anasztaszija Krecsikova és Pelageja Bulgakova — akik 15—20 éve dolgoznak állattenyésztő telepen, á múlt évben minden tehenüktől 3.500—3.600 liter tejet fejtek. Most harcba indultak a 4000 literért. Azért emelkedett nálunk a jószág hozama, mert bevezettük a zöld futószalagot, melynek révén csaknem egész éven át etethetünk zöldtakarmányt, továbbá, mert több nedvdús takarmányt adunk a jószágnak, s fejőnőink áttértek a kétműszakos munkára és a napi négyszeri fejés- re. Kolhozunkban jelentékenyen megnőtt a sertéshústermelés. P. N. Fokin, kolhozunk elnöke, Hja Nyiki- tyin, a sertéstenyésztő telep vezetője, Klavgyija Bájévá zooteohmkus- nő és Vlagyimir Gyeribizov állatorvos Lenin-rendjelet kaptak ezért. Kolhozunk 150 tagjának van kor mánykitüntetése. Állattenyésztő telepeinken a munkaigényesebb folyamatokat mind gépesítettük. Villany fejő- és nyírógépekkel dolgozunk, szecskavágó gépekkel és darálókkal készítjük elő a takarmányozást. Csillepályákat és önita- tókat állítottunk be. Villanytelepünk így már nem tudja kielégíteni a kolhoz áramszükségletét. Az állam azonban segítségünkre sietett. A Vo- rona-folyón felépült a szoldatcsin- szkajai állami kolhozközi villamos vizierőmű. Onnan most elegendő áramot kapunk. Gyümölcsterületünk 115 hektár. Konyhakertünk is bővül. Tavaly minden hektárról 93 mázsa almát szedtünk. Nagy része volt ebben Alekszandra Potapova agronómus- nőnek. Gyümölcsösünk tavaly 816.000 rubelt jövedelmezett, kétszer annyit, mint 1950-ben. Van gyümölcsfaiskolánk. Ez a múlt évben 20.000 darab különféle micsiuriríi fajta csemetét juttatott Tambov-terület kolhozainak. Konyhakertésze- tünk 224.000 rubel bevételt adott. Kirszanov városban saját üzletünk van, ahol a dolgozók egész éven ót vásárolhatnak almát, uborkát, paradicsomot!, növényi olajat, mézet, öt napja gyűjtik a vasat és a fémet Baranyában. Iskolák, üzemek fiataljai csoportokban és egyénileg versenyeznek, hogy bekerüljenek a 25 úttörő közé, akiket a MÉH és a megyei tanács ju’.alomüdülésben részesít. Eredményes munkájukat bizonyítja, hogy a MÉH vállalat telepeire ezideig 27 vagon vasat és 5.600 kilogramm fémet szállítottak. Ezzel a MÉH esedékes hayi tervét 6 százalékkal túlszárnyalta. Jól dolgoznak a pécsi üzemek gyűjtői, akik péntekig egészhavi előirányzatukat teljesítették. Szocialista bányavárosunkban, Komlón, a kökönyösi általános iskolások 105 mázsa vas összeszedésévej járnak az élen, nyolc kiváló fém- gyüjtő buzdítja társait a hulladékgyümölcsbort ... 1953-ban 2,460.000 rubel volt összes jövedelmünk. Bővítettük lakatos- és asztalos- műhelyünket, téglagyárunkat. Megújítottuk kovácsműhelyünk berendezését. Három új gépkocsit vásároltunk. Saját szakmunkásaink javítják a mezőgazdasági gépeket és a gazdasági eszközöket. A közös gazdaság fejlődése alapján növekszik a kolhoztagság jóléte •emelkedik kulturális színvonala. — Minden házban van rádió és villany. Könyvtárunk több mint 6.000 kötetes. A kolhozban van étkezde, borbélyműhely, fürdő. napköziotthon. A központi gazdaságban emeletes középiskola és nagy falusi bolt épül, saját mérnökünk, Pjotr Szko- rujszkij irányításával. Állandó vetítőgépet szereztünk be a kolhoz- klub számára. A szovjet emberek szokása szerint azonban nem pihenünk meg habárainkon. Feltárjuk és megszüntetjük a hiányosságokat. Kolhozunk még mindig nem használja ki teljesen erőforrásait. Még mindig nem vesz- ízük el a fö'dtől mindazt, amit adhat. Az SzKP KB szeptemberi és február-márciusi történelmi jelentőségű határozatai megnyitották valamennyi mezőgazdasági ág gyors fej- 'esztésének útját. Kolhozunk tagsága óriási lelkesedéssel fogadta ezeket a határozatokat. Vállalta, hogy 1954-ben minden hektárról legkevesebb 20 mázsa gabonát, 16 mázsa napraforgót, 300 mázsa zöldségfélét, 250 mázsa burgonyát és cukorrépát, s 400 mázsa gyöktakarmányt takarít be. Már az ősszel megindult a harc a bő termésért. Az agrotechnikailag legmegfelelőbb időszakban vetettük el az őszi gabonaféléket — több mint felerészt kulisszás ugar után, 460 hektáron pedig sűrűsorosan. Az őszi szántást az egész terü’eten, összesen 1500 hektáron, korán végeztük el. Kizá rólag nemesített vetőmagot készívasak, férnék felkutatására. Koczab József, hatodikos kétszeres kiváló fém gyűjtő és két társa nemcsak a gyűjtési jutalompontokért versenyeznek, hanem tanulmányi eredményük megtartásáért is. Közülük Hegyi Ferenc legszívesebben az építkezéseket járja. Véleménye szerint az épülő új házak körül sok hulladék található. Kis kocsijával azonban soha nem hagyja el úgy a munkahelyeket, hogy az építésvezetőtől meg ne kérdezné, mindaz használhatatlan-e, amit összegyűjtött. Az ócsárdi gépállomáson a használhatatlan alkatrészeket selejtezik. Eddig másfél traktorhoz elegendő hulladékvasat és 25 kilogramm fémet szedtek össze. Az eddigi eredmények még további sikerekre ösztönzik a baranyai tettünk elő a vetéshez. 188 tonna műtrágyát szereztünk be, 4200 tonna istállótrágyát hordtunk ki a föí- dekre. 500 mázsa hamut és baromfi trágyát gyűjtöttünk, ezenfelül a gyümölcsös trágyázásához még külön 130 tonna trágylevet. Most, hogy beköszöntőitek a tavaszi napok, az egész területen repü’őgépről fej trágyázzuk az őszi vetéseket A kölest és a tatárkát kizárólag ritkasorosan vetjük el. hogy azután a növényápolást gépekkel végezhessük. Tavaly azokon a parcellákon, ahol ezzel a módszerrel vetettünk, s utána traktorok segítségéve! végez »ük el a növényápolást, hektáronként 23—26 mázsa köles és 17—19 mázsa tatárka termett. Az árpát, a zabot és a tavaszbúzát sűrűsorosan fogjuk elvetni. A vetőmagot jarovi- záljuk és napon melegítjük. Nagy gondot fordítunk a zöldséges burgonyatermelésre. A zöldségféléket és a burgonyát négyzetesfészkes módszerrel ültetjük el. A tagságot időben és alaposan megtanítottuk ennek a haladó módszernek az alkalmazására. 160.000 földkockát készítettünk. 340 melegágykeretünk van. Döntő jelentősége van a kolhoztagság és a gépkezelők szoros együtt működésének. Az idén is, mint az előző években, gyakorlott üzemanyagfuvarosokat. vetőeépkezelőket, stb. osztunk be Pjotr Szubocsev és Makszim Pahomov kommunista trak' toros brigádvezetők brigádjaihoz, amelyek évek óta do’goznak fö’d- ieinken. Megteremtjük az előfeltéte- 'eket ahhoz, hogy a gépkezelők jól kihasználhassák a gépeket és 6—7 munkanap alatt végezhessék el a tavaszi vetést. _ u ígérem, hogy az idén új munkasikereket érünk el A kolhoz tagsága nevében önöknek , is további sikereket kívánok a termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági megszilárdításához, a magyar mezőgazdasági dolgozók anyagi jólétének növeléséhez, kulturális színvonalának emeléséhez. fiatalokat. Vasárnap 30 ezer diszista és úttörő vesz részt a gyűjtésben. (Hné) Prémiumot kapnak a szabadiéi szállítására szerződő termelők Az élelmiszeripari minisztérium közli: Azok a termelők, akiknek nincs tejbeadási kötelezettségük, illetve tej- beadásd kötelezettségükön felül meghatározott havi szabadtej-mennyiség- re szállítási szerződést kötnek és ha 3zt teljesítik, a mindenkori szabad- felvásárlási áron felül literenként húsz fillér szerződéses prémiumot kapnak. A megyei tejipari vállalatok megbízottai már országszerte megkezdők a szerződések kötését. A pécsi üzemek és vállalatok Péntekig mír egészliavi vasgyiijtésl előirányzatukat teljesítették leszámolni akarnak. Jönnek is. Elsőnek erős testalkatú, magas férfi lép be. Megáll az asztal mellett. ..Jószerencsét'' köszön és áll. — Amikor magát meglátom, nevetnem kelL — Nevetni?-e Hát hogyne. Ide került hozzánk, segítettük, technikumba írattuk, gyakorlatot szerzett, megtanulta a krókusz fúrást, azután irány az akna- mélyítők. Mi? — Indokok... — Milyen indokokat tud mondani? Tovább akarja folytatni tanulmányait, megtanulta a szakmát, segélyt kapott a tanuláshoz, aztán most el akar menni. A leszámolni akaró áll és félmondatokat. mond. Látszik rajta: nem gondolta, hogy ilyen fordulatot vesz a beszéd. — Igazán nem gondoltam, hogy az aknamélyítőkhöz megyek. Nem is tudtam, hogy van ilyen vállalat.1 — Nem ezért. *— Hát miért? Ki vele! — Tudja. Amikor ide kerültem, csillés voltam, majd tanultam és vá- lér lettem. Gondoltam: kapok olyan munkahelyet, ahol egyfolytában dolgozhatok. De dobáltak egyik helyről a másikra. — Hát ez igaz. Igaz, dobálják az embereket. De oka ennek is van. — Képzelje el: az 1000 földalatti dolgozóból fnegjelenlk a munkán 900. Mi történik? A tervet teljesíteni kell, oda kell tenni az embereket, ahol szükség van rájuk. — Igen, de Marosi Bélát nem dobálják. — Magát se dobálják. A nyugati bányamezőben van? Átmegy a keletibe. Nem dobálják, elintézem, hogy állandó munkája legyen. — Büntetésnek vettem, hogy ide- oda dobáltak. Két éve járok ide ... bántott... — Miben állapodunk meg, Laborcz munkatárs? Ezért nem kell leszámolni. — Miben? Hát... Indul kifelé, félig becsukja az ajtót, majd visszadffgja fejét és kérdez; — Szilas munkatárs! Akkor felve- hetem a munkaruhát? — Fel, csak vegye fel, Ezzel kezdődőt! István aknán a kerületvezető, Szilas László elvtárs irodájában a csütörtök délutáni fogadónap. — Kedden délelőtt és csütörtökön délután számosán felkeresik a bizottságot, „főnököt", hogy elmondják kérelmeiket, panaszaikat, orvoslást kapjanak sérelmeikre, mások pedig az „úgysem ismer" elv alapján ki akarják használni... Erről később. Rövid jegyzet készült erről a fogadónapról — lapozzunk benne. Vörös József, márkaszáma 1231. Csillés. Szabadságot kapott. Valami közlekedési ok miatt nem tudott időben visszatérni. — Erről nincs igazolásom. Sajnos, nincs. Lefeküdtem. Vagy halkan szólt a „baktér" vagy nem szólt, — elég az hozzá, hogy 10 órakor tértem észhez. Ez lett a második bumlá. — Az első? — Egy nappal később értem. Igazolják valahogyan. Behozom ezt a két napot. — Hogy érti azt, hogy észhez tért?- Mert észhez térni.., — Nem, nem voltam részeg. — Biztos? — Szilas László elvtárs lapoz a kézikönyvben, gondolkodik, mit tegyen. — Mióta van itt? — Hat hónapja. Egy bumlim sem volt. Mit lehet tenni? Ha nem segítenek rajta, — talán ez jelentené nála az igazolatlan mulasztások sorozatát. Ha segí.enek — hátha ugyanezt jelenti: először is igazolták, majd máskor is igazolják. Nehéz ítélni. A kerületvezető végigméri a „delikvenst" szeretően, vizsgálódva. „Mi néz ki belőle" a két eshetőség közül. A kérelmező, a hibáját bevalló, de jóvátenni akaró csillés áll, zavartan néz — vájjon mi lesz? — Rendben van, munkatárs. Intézkedem. — Köszönöm. Behozom. Ez volt a két legpozitívabh eset A többi pedig .. . Várnai JánoR (10) Vissza akar menni a vasúthoz. Any- nyi betegsége van: szivtágulás, gyo- monsüllyedés, májdaganat. „Nem bírom a munkát." Előzőleg mái’ vol* a I bizottságnál kérelmével, A határozat így szólt: „A szolgálati lakást adja át — elmehet a vasúthoz." — Ezzel hogy állunk? Bonyolult magyarázat, ő kiköltözött a lakásból, de az asszony, meg a gyerek nem akar. Neki van lakása ijjhegyen, de az alagsori. Oua nem akar menni a család. „Kérem az úgy van — folytatódik a magyarázkodás, — hogy nem élünk törvényesen, meg azoknak is megjár a lakás*' és így tovább. Nem tudta, hogy az ő nevén van a lakás. Nem kétséges: kellene továbbra is a szolgálati lakás, de a hozzájárulás is az eltávozáshoz. Két legyet egycsapásra. Ennyire aztán nem jószívű sem a .főnök", sem a bizottság. — Ha leadja a lakást — elmehet. Addig ... nem barátom. Érthető és világos. Vörös azonban fenyegetőzik: „Elmegyek állami gazdaságba, oda nem kell munkakönyv" (?!) E kijelentés mellé a jegyzetbe ez került: „Ehhez nem kell kommentár ... a vasutat hamar’ átcserélte állami gazdaságra." Borbás János. Vissza akar .térni a mezőgazdaságba, mert „kérem szépen a kormányprogramm előírja, hogy a mezőgazdaságot fejleszteni kell és ha én nem megyek vissza állanáéra, akkor.. — ... okkor is feilend ítjük a mezőgazdaságot. A karmánypro- grammban nemcsak a mezőgazdaság fejlesztése van benne, az is, hogy öbb szén kell. Borbás nem tágít. Egyszer már el- ávozott, maid visszajött, most újra nenni akar. Össze! ..alán újra vissza ’ér — fordítva, mint a vándormadarak, — így nem szűnik meg a fluktuáció — mondja a bizottság egyik tagja. — Alkalmi munkának nézik a bányát. — Borbás munkatárs, ne menjen el. Egy tonna szenet jelent ez naponta az országnak, a mezőgazdaságnak. Borbás inog, haboz, de nyakasán kivágja magát: „Akkor önkényesen kilépek.“ Ez viszont nincs benne a kormányprogrammban. Sőt! Értelmes, szabatos beszédű, megfontolt ember, fiatal vájár: Suba Pál következik. Panaszkodik, el akar menni. Panaszának lényege, hogy éreztetik vele a bírálatot, „finoman" visszavágnak neki egyesek. No, meg a bérezésnél is vannak észrevételei. Kölcsönös eszmecsere következik a kerületvezető elvtárs és Suba munkatárs között. Mindketten tanulnak az esetből. Börzsei György mérnök is bejön, hogy hallja a panaszt. Rá is vonatkozik. Ej, ej de durván szól: „Suba munkatárs hazudik." Suba nyel egye:, mikor Börzsei György kimegy, visszatér a kijelentésre, hogy nem akart szólni. „Én pedig vártán», hogy nem hagyja szó nélkül" — szól rSzilas László. Suba Pál messze néz az ablakon át, kifelé indul. Megvizsgálják, miért éreztetik vele egyesek, azt, hogy bíráL ígéretet kap másik munkahelyre és elmegy. Ez is visz- szaszól az ajtóból: „Otthon mégmeg- .árgyalom a maradást." Egy asszony lép be. „Miért nem kapom meg a kért két ablakot?" — ez a kérdése. — A szomszédasszonya pedig azt mondja, hogy maga miért kap kettőt, 3 pedig egyet sem, mikor neki is kellene. Most mit csináljak? Egyelőre ez a két ablakkeret van. Egyike». IGAZ ÉS HAMIS ÜGYEK Jegyzetek egy fogadónapról — Először azok jöjjenek, akik
