Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

»54 ÁPRILIS 1 NÄPL ó h Hatalmas sikerrel vendégszerepeit Pécsett a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese t A ragyogó tavaszi napfényben, ezen az emlékezetes márciusi délutá­non végeláthatatlan ember áradat hullámzott Pécsett a Sztálin-út és a Leonardo da Vinci-utcán keresztül. Több, mint háromezer ember, pokró­cokkal, kötött kabátokkal kezükben siettek a szabadtéri színpad felé. Az arcokat pirosra festette a várható művészi élmény izgalma: a Szovjet­unió Állami Népi Táncegyüttesének, a világhírű Mojszejev együttesnek pécsi vendégszereplése. amikor az egymást kikerülni akaró két ember szellemesen nevetséges helyzetbe kerüL Izgalmasan fordula­tos, ötletes ez a kínai pantomim­játék, amely a kínai nőn évezredes kultúrájának ragyogó gyöngyszemét varázsolta a nézők elé ... * Az óra mulatója sebesen halad az 5 felé. A színpadon fekete ruhá­ban megjelenik a konferáló és a tol­mács. Bejelentik: — A Szovjetunió Állami Népi Tánccsoportja megkezdi műsorát. Az együttes művészi vezetője: Igor Moj- szejev Sztálin-díjas, a Szovjetunió­népművésze, a zenei vezető: Sz. Galperin Sztálin-díjas, vezényel: P. Jakovénko. Felcsendül a magyar és a szovjet Himnusz. Utána több, mint három­ezer szempár szegezödik feszült, vá­rakozásteli izgatottsággal a szabad­téri színpadra, ahol az 5 táncból álló „Orosz Szvit“t-el kezdődik a nagy műsor első száma. * Piros, zöld, kék, rózsaszínű, szín­pompás szoknyákban mosolygó szőke leányok, hajlékony, nyírfa termetű fiúk ropják a táncot. Egyszerre jár a lábuk, ring a derekuk, száll a szí­nes szoknya alja. Pillangó könnyed­séggel suhannak a színpadon és mű­vészetükkel ámulatba ejtik a közön­ségét Amilyen tökéletes a tánctech­nikájuk, olyan tökéletes arcjátékuk is> amely mindenegyes táncos egyé­niségét külön-külön tükrözi. — Az egyik kacérabban, a másik szenve­délyesebben, a harmadik tartózko­dóbban, a negyedik szerényebben lib ben ide-oda. A táncfergetegben az ember hirtelen azt sem tudja, mi­ben gyönyörködjék, a színpompás ru­hákban, a tánc pompás zenei aláfes­tésében, a táncosok művészi telje­sítményében, a tánc mondanivalójá­ban, vagy a művészek arcjátékában. Nincs idő a gondolkodásra, mert min­denkin úrrá lesz valami andalító, zsongó hangulat, amely a színpadról árad. Felszabadult, örömteli mámor­ban úszik a színpad és a nézőtér egyaránt. A nézőtéren, a padsorok között egymásután kattognak a fényképező­gépek, a filmesek felvételeket készí­tenek, a pécsi rádió pedig hangké­peket készít az előadásról..; * A konferáló, most tolmács nélkül áll meg a mikrofon előtt. Magyar nyelven szólal meg: — Magyar tánc következik, amit Sztálin-díjas érdemes szovjet művé­szek adnak elő. Lelkes taps fogadja a bejelentést. A következő pillanat­ban a színpadra piros rózsát dob be egy szőke copt'os leány s legények magyar népviseletben, oldalukon ta­risznyával, kutatják, ki az illető. — Majd belibben a leány is és megkez­dődik a magyar „Játékos tánc." Pécs város közönsége most a szov­jet nép kiváló művészeinek előadá­sában saját táncainak szépségében gyönyörködik. Ezen a márciusi dél­utánon most több, mint háromezer ember, néző, érzi, hogy még szoro­sabbra fűződnek a magyar-szovjet bafátság aranyszálai. Ezt fejezi ki a percekig tartó lelkes taps és azar- coljon a barátságos mosoly. * A „Képek a múltból“ című tánc- sdrozatból való „Régi városokból’1 c. bájos táncszám tökéletes társada­lomrajzát adja egy hajdani orosz kisváros polgárságának. Utána ismét magyar tánc következik: a „Ványai Csárdás“. Mályva, kék, sárga, rózsa­szín magyar szoknyákban táncolnak a leányok, magyarosan kurjantanak a legények« Pörögnek a szoknyák, kavarog az egész színpad, pillanaton­ként változnak a térformák. Ha va­laki nem tudná, hogy szovjet művé­szek táncolják ezt a csárdást, bátran azt. hihetne, hogy vérbeli magyarok, olyan, élethűen, olyan magyaros tem­peramentummal táncolják. * 'Miközben az előadás folyik, Igor Mojszejev, Sztálin-díjas. a népi tánc- együttes művészeti vezetője, a tán­cok tervezője és betanítója, a sza­badtéri színpad első padsorában ül. Saját maga is gyönyörködik tánc­csoportja tagjainak művészi teljesít­ményében: az „Ukrán körtáncában, amelyet a férfiak kék tógában, a hók habfehér blúzban táncolnak, a „Győzelmes Május 1“ című tánc­játékból való „A rendőr és a tenge­rész" c. zamatos humorú táncjele­netben. * A nap már régen leáldozott s az alkony szürkesége ráborul a szabad­téri színpadra és a nézőtérre. Kigyul­ladnak a reflektorok és tovább fo­lyik a tánc. Most egy életkép kö­vetkezik: „Egy nap a hajón“. Az el­ső részlet a hajó fedélzetén játszódik le. Felharsan a hajó kapitányának sípjele és a kék-fehér csíkos ruhájú tengerészek, matrózok tánclépésben sorakoznak. Megkezdődik a fedélzeti munka: súrolás, sikálás, vízszivaty- tyúzás, horgonyfelszedés .;: A második részlet a gépházban játszódik le. A gépmester és segéd­je rendbehozza, tisztogatja, olajozza a gépeket. A „gépek" az első jelenet matrózaiból alakulnak ki. És mind­ezt „táncban“ fejezik ki. Milyen szemléltető, milyen kifejező és jel­legzetes minden mozdulatuk! Meny­nyi ötletesség és humor tükröződik ebben a kétrészes életképben. Nincs egyetlen felesleges mozdulat sem, egyetlen elhibázott lépés vagy kéz­mozdulat. Tökéletes összhangban van mindem * — Tíz perc szünet — mondja be magyar nyelven a konferáló. A né­zők felállnak helyükről, mozognak egy kicsit, mert az idő már hűvösre fordult. Hamarosan megkezdődik a műsor második része. Kínai panto­mim, a „Szancsakou“ (a keresztútnál) következik, amely egy ősi kínai ope­ra egyik jelenete Igor Mojszejev elv­társ átdolgozásában. A játék tartal­ma: valamikor régen élt egy hadve­zér: Chao Chan, akit hősiességéért és hazaszeretetéért az egész kínai nép nagyon szeretett. Egyszer meg­szállt egy vendégfogadóban. Ugyan­ide érkezett egy fiatal hős, akit azért küldtek, hogy a hadvezérre vigyázzon. A cselekmény a vendégfogadó egyik szobájában játszódik le. Az ifjú hős bejön a színre. Tapsol és besurran a kocsmáros, aki izgatott, mert azt hiszi, a fiatal harcos azéri jött, hogy megölje a hadvezért. Az ifjú se nyugodt, mert úgy látja, hogy zsiványtanyán van. Lefekszik az asz­talra. A kocsmáros belopakodik s a sötétben heves harc kezdődik keltő­jük között. Az ifjú szembe áll veie, azzal, akinek őrzésével megbízták. Csak akkor ismernek egymásra, ami­kor a kocsmáros kiszalad s égő gyer­tyát hoz. A nézőtéren percről-percre foko­zódik az izgalom, amikor ádáz kard párbaj folyik. De felharsan a kacaj, Felejthetetlen élmény az „Ünnep a kolhozban“ című táncszvit. Meg­elevenedik előttünk a fiatalok játé­kos vetélkedése, az agronómus és a könyvelő vasárnap sem szűnő vitat­kozása, a kolhoz öreg elnökének és feleségének táncos próbálkozása, amelyet túlszárnyalnak a húszévesek. A táncszvit másik jelenete a „Bol­dog anya“ (Polka mama). Egy hős anya levelet kap nyolc fiától. Arról értesítik, hogy menyasszonyaikkal együtt meglátogatják. Végé-hossza nincs a jókedvnek és örömüket tánc­ban fejezik ki. * „Moldvai Tánc" — a román nép­iélek, a havasok tiszta levegője árad belőle. Kacagástól visszhangzik a nézőtér, amikor sor kerül a nanáj népi játék bemutatására. Két ka­masz vetélkedik egymással, felső tes­tükkel összedőlve, kapaszkodva ta- szigálják egymást a színpadon és már csak rugdalódzásra van erejük. A közönség izgatottan figyeli a hu­moros jelenetekben gazdag küzdel­met. És amikor vége van a számnak, a furcsa ruhából kilép a szovjet tánccsoport szólistája. Kiderül, hogy a két hancurozó, incselkedő kamaszt egymaga alakította. Zúg, dübörög a taps és a több mint háromezer néző szinte egy, torokból kiáltja: — Hogy volt! * A konferáló bejelenti, hogy a „Krumplicska“ és a „Partizánok“ című táncjáték következik. — Jaj, ez gyönyörű lesz — mond­ják az emberek. Közismert számai ezek a Szovjetunió Áll ami Népi Táncegyüttesének, amellyel az egész országban óriási sikert arattak. * Az óra mutatója már s/i3 felé ha­lad. Szinte észrevétlenül suhant el az idő, pedig immár három órán ke­resztül folyik ez az elkápráztató mű­sor. A hűvös idő ellenére még órák hosszat elnézegetnénk a színpompás szovjet táncosokat, akik felejthetet­len élményt nyújtanak Pécs város dolgozóinak. A műsor azonban vé­get ér, o A színpadon most megjelenik Igor Mojszejev elvtárs, az együttes vezetője. Mellén a Sztálin-díjak so­rozata ragyog. Mellette áll Györkő Antal elvtárs, Pécs város tanácsel­nöke, aki a művészi élményért Pécs város lakosságánál?, köszönetét tol­mácsolja: — Mindannyiunk nevében köszö­netét mondok a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese mindenegyes tag .iának, kedves szovjet barátainknak. Köszönetét mondok azért, hogy ide­jövetelükkel városunkat megtisztel­ték és magas művészetük bemutatá­sával felejthetetlen szép estét szerez­tek számunkra. — Az a sok-sok taps, ami itt ma este elhangzott, legjobb kifejezője annak az elismerésnek, amelyet a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüt­tese művészetével kiérdemelt. Ma esti szereplésük mindig felejthetet­len élmény marad Pécs város dolgo­zóinak emlékezetében. Amidőn há­lás köszönetünk nyilvánítását meg. ismétlem, abban a reményben búcsú­zunk a Szovjetunió Állami Táncegyüttesétől, hogy vészetükben ködhetünk Pécs város falai között. További szereplésükhöz sok-sok si­kert kívánunk. Éljen a szovjet­magyar barátság! — fejezi be beszé­dét Györkő Antal tanácselnök és gyönyörű virágkosarat nyújt át Igor Mojszejev elvtársnak, Fazekas Ist- vánné, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője pedig egy bara- nyamegvei népviseletbe öltöztetett babát ad át. Mojszejev elvtárs válaszol a bú­csúbeszédre: — Kedves Barátaim! Szívből kö­szönöm a meleg szavakat és azt a szívélyes baráti fogadtatást, amely­ben bennünket részesítettetek. Tánc- együttesünk számára nagy öröm volt az, _ hogy ismét közöttetek le­hettünk ebben a városban és talál­kozhattunk a város dolgozóival. Sok sikert kívánok a város dolgozóinak. Befejezésül magyar nyelven mond ja: „Éljen a szovjet-magyar barát­ság!" A közönség percekig lelkesen ün­nepli Igor Mojszejev elvtársat és a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüt­tesének összes tagjait. Pusztai József Népi magas mű- még gyakran gyönyör­Éjjei-nappa! szerelik a komiéi turbókompresszort Komló hős bányászai több munkahelyen a fejtőkalapácsot ^csá­kánnyal cserélték fel, amíg a nemrégiben el­romlott 25 ezer köbmé­teres turbókompresz- íízort megjavítják. A Komlói Szénbányászati Tröszt március 30-1 napi tervét is túltelje­sítette és szerda regge­liig már 11.700 tonna szenet adott tervén fe­lül. Míg a bányászok a föld mélyéből kemény munkával küldik a kül színre a szenet, addig a Kassuth-aknai kom- prasszorházban a Kle­men! Gottwald Villa­mossági Gyár és a tröszt gépészeti osztá­lyának dolgozói éjjel­nappal egymást váltó barmadotobaji dolgoz­nak az új turbó mi­előbbi üzembaheiyezé- séért. — Ehhez hasonló gép­egység beszerelésének „rekordideje" tíz nap — mondja Máté La­jos, a Kliement Gott- wald villamossági gyár főszerelője. Most vál­laltuk, hogy megdönt- jük az eddigi „rekor­dot" és nyolc nap alatt, április 4-re elvé­gezzük a nagy felada­tot. A munka gyors üte­me azt mutatja, hogy szavukat vafóraváltják. Március 30-án már a terv szerinti április 2-i feladaton — a tur­bó forgórészének a kom presszón tengelyével egyvonalba állításán dolgoztak, A percen­ként háromezer for­dulattal működő há­romtonnás forgórész biztonságos üzemelte­tése századmilMméter- nyi pontos beállítást igényel. Március 30-án megér­kezett a gépegység ti­zenegy tonnás állóré­sze is, amelyet két her- nyótalpas vontatóval szállítottak a Ko&suih- aknához. A lelkesen dolgozó szerelőbrigád percről- percre rövidíti meg a határidőt, hogy a kom­lói bányákban mi­előbb ismét teljes erő­vel működhessenek a fejtő kalapácsok, szál­líthassák a szenet a rá­zócsúszdák, gumiszala­aat. A bíráság felelősségre vonla Tótit Lajos gtaiayi kólákat, mert szabotálta a ve,ást „A pécsi városi és járási ügyészségtől a Járásbíróság KürHcfőfanács* Elnökének Pécs. A nyomozati iratok megküldése mellett vádat emelek a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt Tóth Lajos görcsönyi lakos ellen, a következő tényállás alapján .. 1826. Nincs még egy olyan rátarti ember az egész görcsönyi Nagy utcában, mint a cséplőgéptulajdonos — Tóth Lajos. Van is mi­re hangoskodnia! Anyó savai együtt több, mint huszonhat hold jó fe­kete föld neki terem a görcsönyi határban és cséplőgépével ott is megszedi a vámot, ahol más szántott, más ve­tett. Amíg a tekintetes Adóhivatal dobja meg- pördiil a kisparasztok udvarán és úszik a ház, úszik a föld, Tóth La- josék a zavarosban ha­lásznak. Saját háza mel lé még egyet ragasztott Görcsönyben és hogy legyen hol megszállnia, ha a városban akad dolga, Pécsett is egyet hat lakóval. Mit kezdett a házak­kal? Érdemes utána­járni: ha az egyszeri ügyvéd egy rókáról két bőrt nyúzott, Tóth egy lakójáról hatvanat. — Hatvan napszámot. Ez volt a lakbér. És ki­kötésként meg — Kán­tor József. Ernhaft Imre, Haász és Vastag, a lakói — senkihez máshoz nem mehettek napszámba, csak hoz­zá. És mivel Tóth pon­tos ember, azt is meg­szabta, hogy a két 14 éves lány két nap alatt dolgozik csak meg egyetlen napszámot... 1950. Ki az a ..módos középparaszt", aki fel­vételét kéri a görcsö­nyi Augusztus 20 ter­melőszövetkezetbe? Az bizony éppen Tóth La­jos. Nagyhirtelcn elbo­csátotta Kékesi And­rást, a cselédjét és most a közös gazdál­kodással próbálkozik, mert „megértettem ké­rem az idők szavát." A görcsönyiek elfelej­tették, hogy előbb vá­lik a karvalyból pin­tyőkemadár, mint ku- lákból jó csoportíag, — hát felvették. 1953. Bajban ismerni meg a jóbarátot — tartja a mondás és a kon nányprogrammot követő mozgalmas idők ben, amikor százféle erő cibálta a termelő­szövetkezetet, kibújt a szög a zsákból. A cso­porttagok nem teketó­riáztak sokáig, hanem úgy kihajították őkéi­mét percputtyostól, hogy a lába sem érte a földet. Októberben az utolsó kvadrátig meg­kapta földjét is — gazdálkodjon rajta egyedül. Hogy meg­munkálhassa. decem­berben lovakat kínál­tak neki. Nem vette meg — • násban, sokkal na­gyobb dologban törte a fejét. 1954 tavasza: A műi­den hájjal megkent ku­tak —- sehogy se akar­ta megfogni a dolog vé­gét, cselédet meg nem kapni — felcsapott a község politikusának. Ha felszólították, hogy vessen már. itt az ide­je, — a belső zsebéből csak rángatta elő a „tu tlaílan falusiaknak az újságot, hogy itt van benne: a kormánypro­gramul óta senkit sem kényszerííhctnok a tör­vényre, a vetésterv be­tartására. Majd ő meg­mutatja! De meg ám! Március 2-án a tanács írásban felszólította: a kenyérgabona vetés­terv teljesítése, népünk kenyerének biztosítá­sa kötelező. Megtagad­ta a felszólítás átvéte­lét. Március 12-én is. Március 27-én is. Ak­kor a járási tanácsel­nök hivatta maga elé. Felajánlotta, hogy ha nem tud igát szerezni, — közmunkaként ki­rendelnek fogatot a szántáshoz vetéshez, napi negyven forintért. Adnak tavaszi búza­vetőmagot is — csak vessen. Amikor elunta a sok ..prédikációt" — nagy hetykén odave­tette: — Már pedig hiába erőlködnek, nem vetek én el egy kvadrátot sem! Abból nem esz­nek! 1954 április 9-én a nép bírósága ele all Tóth Lajos görcsönyi kulák. A törvényszék előtt felel, mert műve­letlenül hagyta huszon­hat hoüdnyi földjét, szabotálta a kenyérga­bona vetésterv teljesítő sót. A törvény ebben nz országban minden­kire kötelező. Né­pünk kenyere, az asz- szonyok és gyermekek tápláléka nem függhet Tóth Lajos és a ha­sonszőrűek kényétől — kedvétől. Aki saját hi­bájából el akarja mts- másolni a tavaszbúza vetését, aki spekuláció­ból. iizlctelési szándék­ból non teljesíti ke­nyérgabona vetéstervét — arra rásujt népi de­mokráciánk. d munká­sok és parasztok a'- lamhatahna. Legyen Tóth Lajos, vagy akárki más — i törvény betűjének ci- vényt szerzünk! Értelmiségi találkozó Szigetváron A szigetvári béke! is ntsás március 27-én este értelmiségi baráti talál ka. zót rendezett, A? Állami Általános Leányiskola rajztermében mintegy Üli—Í0 értelmiségi jött el Szigetvár­ról és környékéről. Meg jelentek töb­bel: között dr, Zalai József érdemes orvos, a szigetvári járási tanács köz. kórházának főorvosa, Zilahi András, a Szentegáii Kísérleti Gazdaság ve­zető kutatója, Lieber István, reformá­tus lelkész, dr. Keller Béla ügyvédi Körös Erzsébet kollégiumi igazgatói dr. Szóo Károly községi orvos, Gersi Józsefire gyógyszertári dolgozó, Jamb- rich Kázmér gimnáziumi igazgató. L)r. Zalai József főorvos üdvözlő szavai után dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos In ézct igaz. gettója, a megyei békebhottság kul­turális bizottságának tagja közvetlen beszélgetés formájában ismertette a nemzetközi külpolitikai hely hitet, « béke-mozgalom eredményeit, A nagy tetszéssel fogadott, előadás után színvonalas kultúrműsor kőve1- kezett. Ennek keretében ösörényi Ol­ga énekművésznő Handel, Csajkor. szkij, Verdii Chopin szerzeményeiből énekelt, Laky György és Szegő Ere a pécsi zeneművészeti szakiskola nö­vendéke pedig zongoras'ámokkul szó­rakoztatta Szigetvár értelmiségét. Miközben teát szolgának fel, elbe­szélgettünk a szöget vári bú t: chore osok kai. — Két évvel ezelőtt rés:tvettem a budapesti Békeknngresszuson. — mondja dr. Zalai József. — A fövő. rostról azzal jöttem vissza Szigetvár­ra: békeharcos mindenki, aki azon a termeten, ahová öt a kötelessége ál­lította, kötelességét száz százalékig teljesíti. Azóta a gondjaimra bízót' dolgozók között is az a jelszó: a kö­telességtől jesilis — békeharc. — Ez megnyilatkozik egészségügyi munkánkban is. Egészségügyi kor. mányzatunk célkitűzése a políkUni- kai egység meg valósítása. Ennek lé­nyege, hogy a kórház hatósugara ki. terjed- az egész járás egészségügyi irányítására, mind a betegség megélő zése, mind pedig a Betegség gyógyí­tása terén. Például ma már egy kór­házi osztály vezető szakorvos nemcsak az osztályon f’m vő betegeiért felelős, hanem a szakrendeléseken és a kör­zeti orvosokon keresztül az összes szakmájába vágó, a járás területén tévő betegek sorsának irányítása is az ő kezében van. Az orvosok lelki, ismeretes, jó munkája következtében lényegesen javult a beteg ellő ás, Ma már a szakorvosok havonta felkere­sik a körorvosi székhelyeket is és ott konzultálják a szakmájukba vágó kór eseteket. Dr. Zalai mellett Jambrich Kázmér, a szigetvári általános gimnázium igazgatója ül, U is arról beszél, hogy munkaterületén mit ácsz a béke ér­it ekében. — A DISZ-vezetőségi üléseken be­hatóan foglalkozunk a bekemozga- lommal. Áz ott hallottakat azután a. vezetőségi tagok tovább adják tár­saiknak, Mint az iskola igazgatója, a DISZ..vezetőség tagjaival mindig meg beszélem a ,,Békeharcos'1 legfrissebb számában megjelent cikkeket. Külö­nösen azokat, amelyek a ..Mondd *1 mindenkinek'' rovatban jelennek meg. — A legutóbbi osztályfőnöki mun­kaközösségi ülésen elhatároztuk, hogy április első he. ében az osztályfőnöki órákon foglalkozunk g béke kérdésé­vel, megemlékezünk arról, mit jelent számunkra, hogy a. Szovjetunió fel. szabadított bennünket és békében, építhetjük országunkat. Rámutatunk majd arra is, milyen nagy a békét óhaj ó em'i -rek tábora, milyen jó békében élni és dolgozni. A szót tőle Zilahi András veszi át, i S?.cntnuáti Kísérleti Gazdaság ve­rető ka'aló ja. — Értelmiségi szakemberein/: tud­ók, hogy minden, többterívelésben el­ér liter tejjel és hússal, vagy első. tályu tenyészállattal, g termelés színvonalának ■emelésével a hékemoz- gr/lom erősödéséhez járulunk hozzá. De a béke. ügyét szolgálja,/: akkor is, ha kipróbált állattenyésztési módsze­reinket szélesebb körben elterjeszt­jük. Ami a saját munkaterületemet ilMii, kutatói tevékenységemben -a haladó biológiai elvet alkalmazom, A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egészséges, edzett cs hosszú élettar. tamu egyedek kialakítására és ter­melékenyebb fajták kitenyésztésére törekszem. Elzzel szolgáljuk mező- gazdaságunk és ezen keresztül egész népgazdaságunk megerősítését. Nép­gazdaságunk megerősítése pedig egyenlő a bélbe megerősítésével. Dr. Zalai Józseffel, Jatubrieh Káz. merről és 'Zilahi, Andrással együtt a tcrPe.tt asztalok mellett a többi értel­miségi dolgozó is a béke mozgalom- Tói, a békeharcról beszélget. Már majdnem éjfél felé jár az idő, ami­kor a szigetvári értelmiségiek elbti. cmónak egymástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom