Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-21 / 68. szám
4 N A P E ö 1954 MÁRCIUS 91 A bíróság meghozta az ítéletiét. Kristóf Miklós és Ki'is tói Mik- lósné, született Bokor Éva ezzel törvényesen is különvákan élnek. Kristóf, amikor kilépett a tárgyalóteremből, vidám volt. Cinikusan meghajtotta magát, mélyen leemelte kalapját és így mondott volt feleségéneik „szervuszt“-t. Na, ez kész — gondolta magáiban és indult le a lépésűn. De a „kész" szó rászakítot+a az emlékezést, néhány percre fellibbent előtte a közel és távolmúlt fátyla. Hogyan is volt? Hét éve lesz éppen április közepén Kétsoros fekete ruhában, Éva pedig kosztümben áll; az anya- könyvvezető előtt. Hirtelen arra is emlékezett, hogyan szorította nyakát az ing. Délután pedig a pap adta rájuk a holtomiglan; holtáiglant és hullott a sok szerencse-, meg a tartós boklogságkívárnai. Rekedten felnevetett. Sok szerencse, tartós boldogság! Holtomiglan, hoíltálglan! — Maszlag! Üres duma, vénaszonyos- kodás, ócska fecsegés! Csak úgy dőli belőle a sok jelző. Az indulattól remegés fogta el. A sarki csárdában nyugodott meg, amikor lehörpintett két féldecit. Ebben már van tartós boldogság — simogatta tekintetével a tartalmát vesztett „stampedlit'1, meg a másfajta életben, az újban, amit kezdett, mióta megismerte az angyali Mancikát. A Manci barna volt, akárcsak Éva, termete viszont molett. Legalább van mit megfogni rajta — szokta nyugtatni magát az összehasonlítás perceiben. Hogyan kezdődött, maga sem tudja pontosan. Talán azzal, hogy udvariasan előreengedve az ajtón megszorította kissé karját? Valahogy így. Később véletlen találkozás vele az utcán, szíves hívás egy pohár sörre, meg a beszélgetés, máskor pedig a kétértelmű vicc, amit Manci toldott meg egy olyan kétértelművel, amit csak egyféleképpen lehetett érteni. Aztán jött sorba a többi, a mozi — Éva úgy tudta, hogy újítási értekezletre kell mennie — kéz a kézben, s nemsokára kint a periférián megtörtént az első ölelés ... Manci a jelentőségteljes „csitt" szóra úgy kacsintott rá, hogy abból érteni lehetett: tőle ugyan nem tud meg semmit senki. Éva pedig várta, sajnálta, hogy mennyit kell dolgoznia és igazán nem szép, hogy olyan keveset lehetnek együtt és akkor is Miklós ideges a kimerültségtől. Manci úgy költözött a szívébe, mint „belevaló nő", aikivel lehet szórakozni, aki tud lángolón szeretni és lehet vele beszélni az égvilágon mindenről és olyan mulatságos eseteket tud mondani, hogy gurul az ember a nevetéstől. Éva napról-napra hétrői-hétre távolabb került Kristóftól. Maradi, unalmas — szögezte le magában — semmi más gondja csak, hogy mindig rendben legyen a lakás, örökké stoppol, sőt az utóbbi időben varr is, hogy a két lány ruháját ne kelljen varrónőhöz vinni. Litániát kell neki zengeni, hogy menjünk már valahova szórakozni, ő meg csak azt hajtogatja: „Négy napja voltunk." Na és ha négy napja! Szóval... Spórolás. meg spórolás, az az atyaiistene, aztán az összeguberált pénzt beleöli szőnyegbe, a két szekrényből kombi náltszekrényt csináltat, mintha úgy nem lett volna jó és örökké tömni akarja a szekrényt ilyen ruhával, olyan ruhával. Most a lányoknak veszünk ruhaanyagot egyformát, aztán te kapsz cipőt, később nekem is kellene egy szandál valami olcsóbb fajta. Ez igen, de arra nem képes, hogy vidám legyen, eljöjjön szombat esténként egyet „pendlizni." Élet ez így? Éva Kristóf gondolatvilágába n a képzelet)beli emeletről lassanként lekerült a földszintre, Manci pedig kettővel feljebb hágott, mint Éva volt. — Valahogy így történt, mert ki tudja pontosan összerakni az apró mozaikokat évek távlatából. A söntéspult mellett egyik volt munkatársa 'köszöntött rá. E/ felriasztotta, gondolatban visszakanyarodott a mához, a holnaphoz, Manóihoz, az új, kezdődő élethez. Most végre én is boldog leszek. — Boldog és szabad! Az agyonistenített „jó asszony" pedig csak maradjon meg magának. Este találkozott Manóival — mint az utóbbi hónapokban mindig. A lány haját igazítva mosolygott: „Mi- klkóm, kész?" Kristóf jegyzőkönyv- szerűen visszaadta a délelőtti eseményeket, a meghajlást, a kalapemelést, a szervuszt. — Angyali pofa vagy! Tudod — kezdte — én is valahogy így voltam a valamikor mélyein tisztelt vőlegényemmel, azzal a drágalátos göndörhajú, szentimentális nyeglével — és hosszú mesébe kezdett, hogy miért szakított vőlegényével. Rólam kezdte feltételezni — fejezte be, — hogy nem bízhat bennem, mert úgy látja, hogy én minden férfire úgy tapadok, mint a ragadáncs. Most ELVÁLT EMBER mondd ... Mikicám — szorította meg Kristóf karját, — te lehetnél ebben az esetben is a koronatanúm, hogy ilyesmi aligha telne ki tőlem. Ha csak kettőnk esetét mondanád el, alighanem még a megyebíró is ösz- szecsapná a kezét: te jó ég, legalább ilyet ne mondj anek erre a teremtésre. mert ez ugyan nem fedheti a valóságok Kristóf nevetett, Manci a vállára hajtotta fejét, majd felíkanm és megállt, kérdezett: — Te ittál? — Ltam! — Angyali pofa vagy. Látod, ezt becsülöm benned, hogy nem tagadsz semmit, őszinte és nyílt vagy, mint a nyílott virág. Hanem azért — mert ugye a mai nap nagy napunk — remélem, nem feledkeztél meg rólam? Kristóf bizonyította, hogy nem feledkezett meg és mivel ünnep az ünnep, e megállapítással és azzal, hogy most azután úgyis meg kell beszélni a részleteket, beültek az egyik vendéglőbe. Manci tojáslikőrt rendelt, Kristóf először sört. hozzá rumot, majd mindketten vacsorát, mellé tokaji furmintot kértek. Amikor a pincér az étkészletet elhordta, megkérték, hogy hozzon meggyükért és ha azt látja, hogy 10 perc óta nincs mit imnlok, szó nélkül hozzon ismét egy gründet a meggyből. Kristóf' tudta a lakáskörülményt, hogy Manci húga is ott lakúk, egyetértettek, hogy mához öt napra odaköltözik és ugy anakkor háziasságot is kötnek. A részletekre tértek rá. — Manci kezdte: — Nézd angyali pofám, az fix, a ruhádat hozod és erre évekig nem lesz gondunk. Hozod a többi cuccot, a rökamiét, a fotelokat — de hova rakjuk... na ez nem számít — meg a többit, ami a tiéd, meg a felét annak, amit közösen szereztetek az Éváddal. — Hát persze — olvadozott Kristóf, aki válaszképpen Manci gúnyolódására szájához emelte vörösre festett körmeit. Elmúlott négy nap. Az ötödik nap reggel Manci így szólt húgához: — Nézd, legfeljebb kevesebb ismerősöd jön, aki pedig jön, —mert ©nélkül nem lehet megúszni — délelőtt teszi tiszteletét. Elvégre az én nevemen van a lakás. Eljött az este is és az ifjú pár a szűk társatságban a vacsorát elköltve, hazaindult. Manci húga igazán tapintatos volt, kijelentette. hogy csak délben megy haza, efelől legyenek nyugodtak. Kristóf életvidám letf, tervezett. Balatonon üdülés, kirándulás Laci ékkai, aki igazán talpraesett kölyök, később egy Zetka motor, mert ugye a Manci is dolgozik és kétszer- annyit keres, mint amennyi tartásdíjat kell fizetni a gyerekek miatt. Rohantak a napok. Kristóf, ahogy a kérdezősködőknek mondani szokta, prímán érezte magát. Ilyenkor hozzágondolta, hogy vannak ugyan kis zökkenők, de ezek eltűnnek majd. Hol nincsenek? Két hétig étterembe jártak vacsorázni. Ezt Manci indítványozta: Miért piszmogjak én itthon vacsorával? Vonalas nőnek becézte Kristóf erre az új asszonyt. Eljött a balatoni üdülés ideje is. Mily öröm volt nézni Mancit! Hogy szórakoztak társaságukban az újdonsült barátok! Mancit kapkodták, ha tánc volt, — szóval angyali pofa volt. — Amit Kovácsné mondott, az pedig nem számít. Jól megadta neki a magáét, hogy válogassa meg szavait, mert... Apró örömökben, kezdetben apró bosszúságokkal elmúlott három hónap. Hanem a Lacival és feleségével összeveszett, mert — érthetetlen, hogyan megváltozott ez a gyerek. Egyik kirándulásnál, se szó, se beszéd, felke rekedtek feleségével — otthagyták őket. Kristóf futott utánuk: Laci, Laci! Nem álltak meg s mikor odaért, Laci felesége szólt: — Nézze Miklós, ne haragudjon, de megmondom őszintén. Eddig is megválogattuk, hogy kivel járunk társaságiba, de megválogatjuk a jövőben is. — Na, de hát én ...? — Nézze, amit mondtam, abból érthet, nem akarok senkit megsérteni. Mancinak azt mondta, úgylátszik rájött Laci feleségére a rápli, — ezért mentek el. Hanem ezt az esetet Kristóf nem tudta elfelejteni. Laci gyerekkori barátja volt. Aztán jött az öreg Marci bácsival az eset a műhelyben. — Fiam! — Mindig így szólította. — Hova tetted a szemed, az eszed? Kezdelek sajnálni. Hiszen tisztára tegatyásodsz, öt évet öregedtél! Elbeszélés Kristóf indulatát visszafojtva tiltakozott. Az öreg dörmögve távozott: — Jól van fiam! Jót akartam. — Többet nem szólok. Mintha összeesküdtek volna Kristóf ellen. A szomszéd ügyvéd, aki mindig nagyot köszönt Évának is, nekii is, most csak fejét biccentette, de csak neki, Mancit levegőnek vette. Egyik nap találkozott Évával. Nem volt szomorú. A gyerekekről kérdezősködött tőle. Jól vannak, megvannak. így vélaszolga- toít. De a tekintete! Mintha sajnálná. Ingét nézte. Manci változatlanul áradóan elbájoló volt.. Mi'kicám így, Miik/icám úgy, angyali kispofám. Vasárnap otthon ebédeltek. Lecsó volt. Egy tál étel. Kicsit sok ment el a múlt hét szombaton. Kicsire nem adunk — kijelentéssel ült le Kristóf a Jeterí- tetlen asztalihoz és kézbevette a villát. Végigfutott hátán a hideg, megborzongott. — Mi az Mikicám? — Mi az? Mi az? Ez a villa milyen? Nincs elmosogatva. — Dehogy nincs! Úgylátsmk nem jött le róla a csütörtöki pönköltma- radvány. Na és? Nem halsz meg tőle. Mikor mosogattam volna el? — Mikor mosogattál volna? Jó pofa vagy! Erire is én csináljak munkatervet? Azt is én mondjam meg, hogy mikor mossál? Szóval, ebből elég. Mancit ilyennek még soha nem látta. Mint a hörcsög! — Hát mi vagyok én neked — kezdte az asztal szélére támaszkodva. Cseléded? Ki vont engem felelősségre a mosogatásért azelőtt? Akkor csináltam, amikor akartam. És ha nem akartam... Nem jött el egyszer sem az Évád, hogy megcsinálja. Nekem itt ne érmestereskedj. Kristóf nem ebédelt. Étterembe sem tudott elmenni, mert pénz nem volt. Délután Manci elment húgával valami ismerőshöz. Fel akart öltözni. Kinyitotta a szekrényt, amit hozott, amit Éva oly nagy gonddal szokott összerakná és keresni kezdett az összevisszaságban. Ing, az a drapp ing hol van? Megtalálta, gyűrötten, piszkosan. Az istenit! Hol a másik? Megtalálta vasaLatlanul. A harmadikról két gomb hiányzott. Nem öltözött fel. Manci este 11-kor jött haza. Ivott. — Hol ittam? Mondhatom, angyali pofa vagy. Mit nem kérsz most már számon tőlem? Arra nem vagy kíváncsi, hogy jobb vagy a balkézből ittam? Na és ha ittam? Ha tudtam volna, hogy ilyen ráplis vagy, maradhattál volna, ahol voltál. Vedd tudomásul, én nem leszek cseléded! Kitöri a vihar. Kristóf észiresem vette és védeni kezdte Évát. Kikérte, hogy; az nem volt cseléd és ma sem az és ennek az örök piszkáló- dásnak legyen vége, mert baj lesz belőle. Manci húga, aki a rökamién eddiig szótlanul ült és eddig soha nem avatkozott bele a kettőjük közötti vitáiba, megszólalt: — Azért nem kéül ilyen nagy du- másnak lenni. Akinek nem tetszik... Kinek a pap, kinek a papné, kinek a lánya. Ahogy tetszik és különben is .., Manci szólt húgára. Kristófból kitört a düh: — Te, te nyomorult! Kit oktatsz e? Te tőikkel ütött nyomorúság! Kidoblak a lakásból és mehetsz az utcára. Megtűrlek itt és még neked áll feljebb? Manci szólt közbe. — Kidobod kispofám? A te lakásodból, de nem az enyémből. Mert ez tudtom szerint az enyém. Lassan csitult csak el a perpatvar, késő éjszakába nyúlott a vita. Múlottak tovább a napok. Többé a rendes kerékvágást nem találták meg. Éltek ugyan vidám napokat is, vasárnap délelőtt elmentek a korzóra, szorosan karonfogták egymást, vi- dámkodtak. De ez csak amolyan mutatványszámba ment. Sűrűbbek lettek a viták, a veszekedések, soha nem volt elég a pénz. A Zetka motor úgy elszállt mint az álom, a hónap második felében tengődtek. Kristófban lassan megkezdődött a számadás. Ki bírja ezt? Mostmár fuserál is az egyik ismerősnél és mégsem elég a kereset. Kabát, ilyen szandál, meg olyan szandál, harisnya füstszínű, meg feketevarrásos, kord kullkabát ezerkétszázért. Ennyibe nem kerülhetett, hihetetlen. Húga is csináltatott egy drappot. Kezdett világosodni előtte. Biztos felét Manr fizette. Hej! Aztán a cipő. Kirepec kezén a bőr, ezért nem tudja tisztítani. Kireped, kireped ... Lusta! Visszahőkölí. Ilyet még nem mondott gondolatban sem Mancira. Mérlegelni kezdett. Lusta? Talán nincs hozzászokva? Hát a tiszta ruha? Lusta hát, lusta mint a húga. Ez az összehasonlítás megtorpan- totta. Mint a húga? Ah ... csacsiság. Pártolja! Még talán pénzt is ad neki? Ad hát! Miből élne így, meg ru- házkodna? ötszázért vett ridikült. Egyhúron pendülnek ezek! Egyhúron :átszanak! Ez még súlyosabb szó volt, mint az előbbi. Lehetséges, hogy Manci... hoigy vele megteszi? Nem hagyta nyugodni a gondolat. Érdeklődni kezdett. Hol voltál, hova mész, miért mész, miért voltál, kivel voltál ott. kit láttál az ultcán, kivel beszéltél? Manci válaszolt. Egyikben azt mondta, látta az utcán Csengerit is. A Bajesi Zsilinszki úton találkozott vele. ö>t óra lehetett. Kristófot gyötörte a kétely. Csengerivel nem volt beszédes viszonyban, annyit beszéltek, ami éppen a munkához szükséges. Két napig nem tudta rászánni magát, hogy megkérdezze, szerda este mikor merit el a gyárból? Harmadnap mégis odament hozzá, tanácsot kért tőle egyik munkafogáshoz. — Szaki — kezdte — szerdán tovább dolgozott? — Én? Nem dolgoztam. Miért? — A túlóra miatt kérdezem, mert arról volt szó, hogy nem engedélyeznek túlórát. — Nem dolgoztam tovább. Várjon csak! Szerdán? Szerdán egyáltalán nem dolgoztam. Szabin voltam egy napra. Segítettem az apósnak a fakamrát megcsinálni. Este hatig náluk voltam, aztán hazamentem. Egy másik esetben Manci így szólt: — Visszafelé benéztünk egy feketére a cukrászdába. Ott volt a Laci is, a drágalátos barátod. Mondhatom szép kis alak. Mégcsak nem is köszönt. Kristóf kezdett kételkedni. Mi lenne, ha Lacit megkérdezné? De nem beszélnek immár csaknem egy éve, amiatt az eset miatt. Talán írjon neki? Egy hét múlva találkozott Lacival a villamoson. Éppen szembe ültek. Laci szólt. — öregfiú, akartam már üzenni, hogy beszélni szeretnék veled. Ráérsz? Leültek a sétány egyik padjára és Laci kezdte ismét. — Ne haragudj. Hidd el, nem akarok rosszat. Régi barátságunk kötelez csak. Sajnállak. Szóval elmondom. Ha akarod elhiszed, ha akarod nem, ha akarod utánajársz és meggyőződsz róla így van-e. , Laci elmondta. Felesége Is tudja, a Grübiesné is tanú, mert két szemével látta, ő is látta, hogy Manci egy férfivel szokott járni. Grubicsné mondta, hogy évek óta látja már azzal a férfivel. Azt nem tudja, hogy Manci a feleséged. A férfi? A Kató mondta, hogy kint lakik valahol a budai részen. Szőke, magas, olyan vagány kinézésű. Éppen olyan mint a Zsibrlk volt. Megszólalásig hasonlít rá. Emlékszel még a Zsibrikre? Na, mintha lemásolták volna. — öregfiú, megmondom őszintén, nagy marhaságot csináltál. Legalább szóltál volna nekem előtte. Kató nagyon haragszik rád és megmondom, én is. Ilyesmit! Eldobtad magadtól Évét ezért a nőért?! Te nem tudod, mit csináltál? — Mi van Évával? Nem láttam már legalább nyolc hónapja. — Éva? Dolgozik. Azt mondta, jó helye van az építkezési vállalatnál. A kislányok is jól vannak. Györgyi tegnapelőtt nálunk volt. Éva fodrász hoz ment. Évike is átszokott jönni. Györgyi napköziben van, délután megy érte Éva, Másnap Mard bácsi módit ott* meg. — Fiam! Téged felszarvaznak. — Beszéljen, Marci bácsi, miérti — Beszéljek? Hát.»■ Elmondta rendre, amit tudott, többek között arról is beszélt, amit Laci mondott — Ki mondta fiam? Én. Nekem ki mondta7 Fontos ez? Én nem csinálok pletykát. Amit mondtam szent igazság, amit más mondott, nem fontos. Manci este a nagy vitában letette a garast: — Ha nem tetszik, ha neked nem vagyok elég jó, menj el. Menj vissza Évádhoz, vagy vegyél ki valahol szobát és menj, amerre két szemed lát Én nem leszek neked dróton rángatott bábud, te engem nem fogsz kommondirozni, punktum, kész, nem érdekel a lefetyelésed. Kristóf hetekig nem tudott ki józanodni a kábultságbóL Szótlan lett. Este későig rótta az utcát, beült a vendéglőkbe, ivott, menekült az emberektől. Nagy számadást végzett. S hetek múlva, amikor összegezni tudta az eseményeket, késő este az egyik mellékutcában falhoz- támaszkodva sírva fakadt. Húsz év után most sirt először. Irt Évának. Kérte a levélben, hogy adjon alkalmat a találkozásra. Nyárutó volt. Éván könnyű karton ruha, fehér szandál és vidámságot árasztott maga körül csinosságával, üdeségével, egyszerűségével. — Éva! Éva nem is tudom, hoJ kezdjem, nem tudom, mit mondjak. Kérlek, nagyon kérlek, értsd meg, mérlegeld helyzetemet. Meglátod minden-minden rendbejön, soha nem hallasz rám panaszt. Kezdjünk újra becsülettel élni, — mármint én. Éva sokáig hallgatott. Azután lassan, halkan beszélni kezdett. — Miklós! Én megbocsátok neked. Megbocsátok mindent. Tudom megtévedhet minden ember, tudom meg tévedhet nemcsak férj, de asszony is. Én mindent elfelejtek, megnem- történtnek veszem. De vissza nem jöhetsz. Erről szó sem lehet. Tudod, hogy mindig megmondtam nyíltan, ami szívemet nyomta. Te engem eldobtál magadtól, felcseréltél egy másikkal, mert az nem volt olyan kisvonalu nő mint én. Magad kerested. Emlékszel a tárgyalásra? Azt hitted, hogy életed legszebb pillanata. Nem így lett. Te tehetsz róla. Én megmaradok így, ahogy vagyok. Hogy örökre máradok-e Bokor Éva, azt nem tudom. Lehet, hogy neon. Akad majd olyan, aki megbecsül, aki megbecsüli a családot. Ezt mondhatom. Ettől nem tágítok. Egy tanácsom van. Vigyázz magadra, ne süljél el. Legyél rendes ember, javítsd ki magad előtt is azt a nagy hibát, amit elkövettél.. „ Kristóf a villamosig kísérte, azután nyakába szedte a várost és járt utcáról-utcára, dombra fel, völgybe le. Azt hitte, nem bírja tovább az életet. Akik ismerték, látták, hogy lefogyott, „slampet" lett. Az ismerősöket nem ismerte meg, a köszönést nem fogadta el, csak élt-élt, mintha a világon sem volna. Nagy tusát vívott: élet vagy halál. Az életet választotta. Élte magányos é'etét ésesak lassan talált vissza a közösségbe, lassan jutott el addig, míg az öreg Marci bácsi karonfogta és így beszélt hozzá. — Fiam! Te nem tanultál más kárából, hát tanultál a magadéból. Jő iskola volt, mi? Na, fel a fejjel, szedd rendbe magad. Mások is tudják, hogy megtévedtél. Én Igazat adok Évának. Van, aki azt mondja, hogy meg kellett volna bocsátania, vissza kellett volna fogadnia. Különböző véleményük van az embereknek. Most tanultál, hogy nem mind arany, ami fénylik. No, fel a fejjel, öregfiú! Kászon József A villányi és sellyei járás országosan elsőnél befejezte a tavaszbúza vetőaiagcserét A közel egy hónapja folyó tavaszbúza vetőmagcserével államunk újabb és igen jelentős segítséget nyújtott a dolgozó parasztságnak. A jól gazdálkodó termelőszövetkezetek és egyé-, nil eg dolgozó parasztok éltek az ál. hím adta lehetőségekkel és már becserélték a tavaszbúza vetőmagot. — Megyénkben a villányi és sellyei járás dolgozó parasztjai országosan -Isöként fejezték be a vetőmag cserét. Jól halad a ve.őmagcsere a pc- rsi, »ásdi és siklósi járásban, de igen gyenge a szigetvári, pée.svármli és mohácsi járásban. A mohácsi járás tol gozó parasztjai még negyedrészét sem cserélték ki annak a tavaszbúza mennyiségnek, amely ősszel bevetői lenül, maradt földjeikhez szükséges Sokszor hallottuk már, hogy a tavaszbúzából igen jó termést érhetünk el, azonban ennek előfeltétele a korai vetés. 4 mag korai földbejuttatásá' val elérjük ezt. hogy a nagy nyári melegek idejére már olyan erős növényzet fejlődik ki, amely jól birja a rékkenő fonóságot is. Itt az ideje, hogy a vetőmagcseré- vei elmaradt járások éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket államunk —a dolgozó parasztság megsegítése érdekében — nyújt nekik a tavasz, búza-cserével és a búzavetőmag köb csőit lehetőségével.
