Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

1954 MÁRCIUS I NÄPCÖ 3 Hírek a világ minden részéből MOSZKVA A Szovjetunió Kommunista Párt­inak Központi Bizottsága a napok­ban teljes ülést tartott. \ téljes ülés meghallgatta és meg vitatta N. Sz. Hruscsov beszámoló­lát a gabonatermelés további növe­léséről, és a szűztalaju, valamint tö­retlen földek megműveléséről. A be­számolóban felvetett kérdésekről a Központi Bizottság megfelelő határo- *atot hozott. Az említett kérdések megvitatásá­ban helyi párt-, szovjet-, mezőgazda­sági és begyűjtő szervek funkcioná­riusai, valamint kolhozelnökök és szovhoz-funkcionáriusok vettek részt MOSZKVA A moszkvai dolgozók az egész szovjet néppel és a haladó emberi­séggel együtt kegyelettel őrzik J. y. Sztálinnak, a Kommunista Párt ®s a szovjet nép vezérének, V. I. Lwiin halhatatlan ügye nagy folyta­tójának emlékét. A moszkvai gyárakban, üzemek­ben, hivatalokban és tanintézetek­ben március 5-én beszélgetéseken emlékeztek meg J. V. Sztálin emlé­kéről. Sokan keresték fel március 5-én a Forradalmi Múzeumot, a Szovjet Hadsereg Központi Múzeumát, to­vábbá a J. V. Sztálin életét és for­radalmi munkásságát ismertető ki­adatásokat;. Sok moszkvai dolgozó ®s külföldi vendég tekintette meg a ¥.• I. Lenin—J. V. Sztálin mauzo- eumot. A külföldi küldöttségek ko­szorúkat helyeztek el a mauzóleum­nál. Rigában, a Lett SzSzK állami könyvtárában kiállítás nyílt meg, amelyen bemutatják J. Sztálin lett- nyelvű fordításban megjelent mű­veit. BEIRUT Libanonban a parasztok és mcző- l&zdasági munkások képviselői érte­kezletet tartottak. Megvitatták a pa­rasztok és mezőgazdasági munkások helyzetéről szóló beszámolót. A beszámoló rámutat, hogy a föl- (|esurak egy kis csoportja magához ragadta az ország legjobb földterü­leteit és kíméletlenül kizsákmányol­ja a parasztokat. Több faluban a föl- éesurak továbbra is szedik az úgy­nevezett „asra" adót, a parasztok ■^■Ülésének tizedrészét, sőt valójá­ban nem tizedet szednek, hanem en­nél többet. Ezenkívül a parasztok­nak több más adót is keil fizetniök. * természetbeni és pénzadó befizeté- *e után a parasztoknak saját szűk­ületeire a termésnek alig harminc s*ázaléka marad. Minden parasztnak évente húsz napot kell ingyen dolgoznia a földes hr földjén. A parasztok szánalmas viskókban *inck — együtt az állatokkal. A pa- rasztgyerekek nagyrésze nem járhat ’»kólába. . A mostani értekezletnek az a cél­ja. — hangsúlyozza a beszámoló — n°gy biztosítsa a parasztok és me- *ngazdasági munkások védelmét, **ervezzc meg harcukat követeléseik kielégítéséért. Libanon parasztságának követelé­sei a következők: az „asra“ és egyéb adóterhek megszüntetése, a mező- gazdasági munkások bérének eme­lése, a parasztgyerekek iskolai okta­tásának felkarolása, a parasztok életfeltételeinek megjavítása. HELSINKI Finnországban március 7-éin és 8-án képviselőházi választás lesz. 1953 novemberében Tuomioja kisebb ségi kormányt, vagyis — mint ahogy Helsinkiben nevezik — „hivatalnok kormányt“ alakított, amely nem tük­rözi vissza az igazi képviselőiházi erőviszonyokat. Ezért a köztársasági elnök kitűz­te a képviselőházi választásokat. A választásokat élénk választási kampány előzte meg, amelyben a következő nagyobb pártok vettek részt: a Finn Nép Demokratikus Szö­vetsége, amely a Kommunista Párt­ból és több más haladószervezetből áll, az Agrár Szövetség, a Koalíciós Párt', az úgynevezett Finn Néppárt ás a Svéd Néppárt. A választá>sokon kétszáz képviselői mandátum felett döntenek. A burzsoá pártok frontjával szem­ben áll a Finn Nép Demokratikus Szövetsége. A Finn Nép Demokra­tikus Szövetsége síkraszáll az ellen, hogy még nagyobb mértékben sú­lyosbítsák a dolgozók helyzetét és gyarapítsák a tőkések jövedelmét — amire a burzsoá csoport törekszik. DELHI A Delhi közelében lévő Gurgaon városban tüntetést rendeztek, tilta­kozásul az ázsiai országok ügyeibe való amerikai beavatkozás s így az amerikai-pakisztáni szövetség eilen is. A tüntetés a következő jelszavak jegyében zajlott le: „Ázsia az ázsiaiaké!", „Ki az amerikai megfi­gyelőkkel Kasmírból!“ A tüntetés után gyűlést tartottak. A gyűlés résztvevői egyöntetűen jó­váhagyták Nehrunak. India minisz­terelnökének a közelmúltban a par­lamentben tett nyilatkozatát. UJ DELHI Az ázsiai sajtó központi helyen foglalkozik Nehru, indiai miniszter­elnök javaslatával, amely tűzszünet­re hívja fel az Indokínában harcoló faieket. A rangúm „Hamthavaddi“ szerint Nehru felhívása „olyan javaslat, me­lyet a béke minden igaz barátjának örömmel kell fogadnia." A „Szín Po" című kínai nyelvű dzsakartaii napilap megállapítja, hogy „ez a legnagyobb figyelmet érdemli, a genfi értekezlet sikerét óhajtó or­szágok részéről." A teheráni „Ettleaat“ is megjegyzi: „Ha a nagyhatalmak valóban meg­állapodásra akarnak jutni a genfi értekezleten, akkor haladéktalanul be kell szüntetni a harcot Indokíná­ban." PARIS A tuniszi bej március 4-én meg­erősített hat dekrétumot olyan úgy­nevezett „reformokról”, amelyeket a tuniszi francia főbiztos készített elő. A dekrétumok a végrehajtó hata­lom működésére, tuniszi tanácskozó gyűlés megteremtésére, a városi ta­nácsok és egyéb helyi önkormányzati szervek tevékenységére vonatkoznak. A francia uralkodó körök régóta igyekeznek megvalósítani ezeket a „reformokat“, amelyek Tuniszban, — mint a párisi lapok kiemelik, — a gyarmati uralom fenntartását és megszilárdítását célozzák. E „refor­mok- ugyanakkor a helyi hatóságok „önállóságának" látszatát hivatottak kelteni. A lapok az új „reformokat" ele­mezve, kiemelik, hogy azok a fran­cia közigazgatás számára tartanak fenn minden fontosabb posztot az or­szág igazgatásában és lehetővé te­szik, hogy a francia közigazgatás el­lenőrizze a tuniszi kormány cseleke­deteit. Az új reformok bevezetéséről be­számoló francia sajtó rámutat, hogy e reformok mélységes elégedetlen­séggel töltik el a néptömegeket és ellenakciókra késztetik a Tunisz nemzeti függetlensége mellett síkra- szálló szervezeteket. Az AFP hír- ügynökség jelentése szerint a tuniszi dolgozók általános szövetsége már­cius 5-én nyilatkozatot adott ki. Egy amerikai tiszt nem hajlandó visszatérni az Egyesült Államokba Becs (TASZSZ): Mint jelentik, ez év január 12-én William Adkins, Ausztriában állomásozó amerikai had nagy jelentkezett a szovjet katonai parancsnokságon, ahol az ausztriai szovjet csapatok főparancsnokához címzett levelet adott át. Levelében politikai menedékjogot kért. Adkins levelében rámutatott, hogy nem ért egyet az Egyesült Államok uralko­dó köreinek háborúra vezető politi­kájával és az amerikai hadseregben uralkodó rendszerrel. Kijelentette, hogy ebben a hadseregben nem haj- 'andó tovább szolgálni. Január 18-án Arnold tábornok, az Egyesült Államok ausztriai csapa­tainak parancsnoka levélben fordult az ausztriai szovjet katonai pa­rancsnoksághoz. A levélben kérte, hogy Adkins hadnagyot adják át az amerikai hatóságoknak. A szovjet parancsnokság megismertette az ame rikai^ katonai hatóságok képviselőit Adkins hadnagy levelével. Február 27-én az Egyesülő Álla­mok ausztriai főbiztoshelyettesének kérésére lehetővé tették, hogy az amerikai katonai hatóságok képvise­lői találkozzanak Adkinssal, az ame­rikai hadsereg volt hadnagyával. — Adkins az amerikai katonai ható­ságok képviselői elölt megerősítette, hogy menedékjogot kért a szovjet hatóságoktól és kijelentette. hogy nem kíván visszatérni az Egyesült Államokba. A magánfogyasztásra kerülő serlés, mariin, borjú és juh levágásának szabályozásáról A begyűjtési miniszter rendeletet ®űoit ki a magánfagyasztásra kerü- , sertés, manha, borjú és juh levá­gásának szabályozásáról. A rendelet s^rint magánfogyasztás céljaira vá- psi engedély alapján sertést kor­ban mértékben vághatnak azok az fvSyénileg gazdálkodó termelőik, akik ^ arra a naptári évre megállapított Sftriésbeadási kötelezettségüket tel­jesítették, valamint a sertéslbeadósi kötelezettségük alá nem eső állat- ktrték, vagy vágatók. Az egyénileg ^•dólkodó termelő beadásának tel­kesítése előtt egy hízottsertés levá­gására kaphat engedélyt, amennyi­jén a vágás idején sertésbeadási hátraléka nincsen. Hátralékos termelő nem kaphat v%ási engedélyt. Társulás esetén, ha ? beadás teljesítésére megállapított batáridőt a sertésbeadásért felelős "kernele elmulasztja, vágási enge- bólyt a beadásra • társult termelők őszére sem szabad mindaddig ki­jutó, amíg a hátralék fennáll. Ha a termelő hátraléka harminc kilónál kisebb, egy sertés levágására az en- fedélyt ki kell adni, de ebben az Jetben a hátralékot a termelőnek 3 bapon belül sertészsírral kell telje- »itenie. A mezőgazdasági lermelőszövetke- Katók tagjai háztáji gazdaságukból I f’ármazó sertések levágására korlát- r "tó mértékben kaphatnak engedélyt. Ugyanúgy korlátlanul kaphatnak en­gedélyt a termelőszövetkezetek is a “»adási kötelezettségák teljesítésé­be?. szükséges mennyiatgen felül hízóba állított sertésekre, amennyi­ben a vágás időpontjáig esedékes kötelezettségüket teljesítették. Malacot, süldőt, magánfogyasztás céljára levágni nem szabad. Minden magánfogyasztásra levá­gott sertés után zsírbeadást kell tel­jesíteni. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjai, az egyénileg gazdálkodó termelők és a sertésbe­adási kötelezettség alá nem eső egyé ni állattartók zsírbeadási kötelezett­sége azonos a tavalyivaL A rendeletben meghatározott zsír­mennyiséget a vágást követő öt napon belül kell beadni. A magánháztartásban kényszervá- gott minden olyan sertést, amelynek tulajdonosa, mint hátralékos, sertés- vágási engedélyt nem kaphat, köz- fogyasztásra kell bocsátani. A ma­gánháztartásban felhasznált kény­szervágott sertés után ugyanolyan mennyiségű zsírt keli beadni, mint az egyébként levágott sertés után. A nyolcvan kilón aluli súlyban, ha­tósági állatorvosi igazolás alapján kényszerváigotó sertés után a zsír­beadást el lehet engedni. A termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó termelők és egyéni ál* íattairtók a kényszervágott szarvas- marhát és borjút, az állategészség­ügyi szabályok figyelembevételével, a földművesszövetkezet útján köz- fogyasztásra kötelesek bocsátani. Te­nyésztésre, vagy tovább tartásra al­kalmatlan selejt juhra, valamint há­rom éven felüli ürüre a juhtartó termetók, termetószövetkezetek, va­lamint a beadási kötelezettség alá nem eső juhtartók korlátlanul kap­hatnak vágási engedélyt. A beadás­ra kötelezett termelők részére a juhvágási engedélyt az évi szabad- választású húsbeadási kötelezettség teljesítésétől függetlenül ki kell adni. A vágási engedélyek kiadására jo­gosult a lakóhely szerinti illetékes ta­nács végrehajtóbizottsága. A vágatók vágási engedélyt csak akkor kapnak, ha marhalevél felmutatásával iga­zolják, hogy a vágásra szánt állat a tulajdonuk. A második és minden további sertés levágására engedély csak akkor adható, ha az előző vá­gások után előírt zsírbeadásnak a vágatók eleget tettek. A vágási en­gedély csak egy állat levágására jo­gosít és a kiállítás tói számítót.: öt napig érvényes. A termelők és állattartók bármi­lyen súlyú sertést, marhát és juhot eladhatnak és íovábbtartás, vala­mint tenyésztés céljából saját szük­ségletük mértékéig szabadon vásá­rolhatnak. Hízottsertést levágás cél­jából az e rendeletben felsorolt sze­mélyek szabadon vásárolhatnak. Sertést, szarvasmarhát és juhot az egész ország területén minden teherszállításra alkalmas közlekedé­si eszközön, az állategészségügyi kor­látozások szem előtt tartásával, sza­badon lehet szállítani. ,, Feketevágásért jogerősen elítélt Illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozója a feketevágás nap jától számított eigy évig nem kaphat vágási engedélyt Pécseit íisnsversenyez a Szaraién Állami Csajkovszkij Vonósnégyese A Szovjetunió Állami Csajkovszkij Vonósnégyesének pécsi hangver­senye március 9-én, kedden este 8 órakor lesz a Tisztiklubban. Min­dig nagyjelentőségű egy kiváló művészegyüttes szereplése, mert a hely­beli művészeti életnek újabb indítékokat, szempontokat és meglátáso­kat ad. Jelentőségben messze kiemelkedik a Magyar Szovjet Barátsági Hónap keretében rendezett szovjet vonósnégyes pécsi fellépte, mert a fenti szempontokon kívül még a magyar-szovjet barátság elmélyítésére is szolgál. Az együttes fél éve alakult olyan művészekből, akik mint szó­listák. már kitűnő nevet szereztek magu’uiak különböző nemzetközi ver senyeken. Az első hegedűs Julian Szitkoveckij, az összszöveteégi, a póznái zenei fesztivál és a prágai VIT győztese; a másodhegedűs. An­ion Sarojev, a prágai nemzetközi hegedűverseny győztese; a brácsás Ru­dolf Barsay, a budapesti 1949-es VIT művészeti versenyének győztese és a gordonkás Jakov Szlobadkin, a szovjet összszövetségi és a patára verseny győztese. Mind a négyen mint szólisták működtek, amíg meg nem alakították vonósnégyes együttesüket. Egészen fiatalok a legidősebb köztük 33 éves. Mind annak a generációnak művészeti irányát képvise­lik, melynek döntő megfogalmazása az emlékezetes és az új művészetre messze kiható zsdánovi párthatározatban történt. Nagy várakozással tekinthetünk vendégeink pécsi szereplése été an­nál is inkább, mert első alkalommal látogat el hozzánk szovjet vonós­négyes együttes. Budapesti hangversenyük a legteljesebb siker jegyé­ben folyt le mind a kritika, mind a közönség részéről. Pécseit alkalmunk lesz a vonósnégyest, mint együttest és a közreműködő művészeket, mint szólistákat is hallani. A vonósnégyes Beethoven drámai felépítésű f-moll vonósnégyesét adja elő, míg az együttes tagjai Csajkovszkij, Brahms, Lully, Schubert, Grieg, Eres cobaldi. Weber, Davidev és Bartók műveinek előadásával mutatkoznak be. NEMZETKÖZI SZEMLE Az európai védelmi közösség sorsa forog kockán Dulles, amerikai külügyminiszter és társai aggodalommal figyelik a „hidegháború“ hőmérőjét. Ijedten látják, hogy a higanyszál a berlini értekezlet óta egyre magasabbra emelkedik, világszerte olvadozik az a jégpáncél, amelybe a békés tár­gyalások gondolatát akarták befa­gyasztani s ezzel együtt mindinkább meglazul a talaj az amerikai politi­ka európai és ázsiai háborús épít­ményei alatt. Dulles és nyugati csatlósai, ha a népek békeakaratának nyomására le is ültek a berlini tárgyalóasztalhoz, az értekezletet arra akarták felhasz­nálni, hogy a tárgyalások meghiúsí­tásával közelebb hozzák az „európai védelmi közösségiről szóló szerző­dés ratifikálásának időpontját, s bebizonyítsák, hogy. a nemzetközi kapcsolatokban a legtágabb teret kell biztosítani a hírhedt „erő politi­ka" valóraváltásának. Ezzel magya­rázható a nyugati külügyminiszterek — elsősorban Dulles — makacs, el­utasító magatartása minden szovjet javaslattal szemben. A berlini értekezlet lefolyása és eredményei az imperialista szándé­kok kudarcát jelentik: az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának közelebbhozása he­lyett — a ratifikálás bizonytalanná vált és mindenképpen távolabbi idő­pontra tolódott ki. Eisenhower az amerikai kongresszus márciusi ülés­szaka elé már tarsolyában a ratifi­kált „védelmi közösséggel“ akart lépni — most azonban az ellenke­zőjét keli tudomásul vennie: Euró­pában elmélyültek az ellentétek a ratifikálás és a nyugatnémet újra- felfegyverzés körül, s a mérleg nyel­ve az újraf elf egy vérzés ellenzőinek oldalára billent. Nagy-Britanniában az alsóházban lezajlott a külügyi vita, amelynek során napvilágra kerültek az Angliát megosztó mély ellentétek. A mun­káspárt pari. menti csoportja kis különbséggel 113 szavazattal 104 el­lenében — szavazta csak meg a pártnak a német újra felfegyverzést helyeslő nyilatkozatát, s amint Att­lee mondotta, „Ez, a munkáspárton Belül jelentkező őszinte vélemény­különbség a német fegyverkezéssel kapcsolatban egész Angliában tapasz falható.“ Ez az ellentét nem korlá­tozódik a munkáspártra., hanem meg osztja a konzervatívok sorait is. Ha pedig c pártok vezetőségében ilyen a hangulat, világos, milyen ellenzés­sel találkoznak az amerikai hábo­rús tervek az egyszerű angol dolgo­zók millióinak körében. Franciaországban az jellemzi a helyzetet, hogy — bár Bidault kül­ügyminiszter szeretné sietve elérni a ratifikálást, — a francia nemzetgyü- les az erre vonatkozó vitát előrelát­hatóan a genfi értekezlet utáni idő­re fogja halasztani. Nos, erre üzem- behelyezték az amerikai cselszövc- nyek szervezetét. Adenauer meglepő módon — haladéktalan tárgyaláso­kat javasolt e napokban a Saar-kér- désről. A jelenleg francia igazgatás alatt álló Saar-vidék gazdag iparvi­dék, amelynek kincseiért hosszú idő óta folyik a harc a német és fran cia imperialisták között. A Saar-vi- dek szén- és acéltermelése olyan té­nyező, amelynek birtoklása döntő módon befolyásolná a két ország erőviszonyait. Mi áll Adenauer tár­gyalási készsége mögött? A jobbol­dali „Le Figaro“ helyesen tapint rá a lényegre, amikor azt írja. hogy Adenauer akciójában „benne van Dulles keze.“ A lap emlékeztet ar­ra, hogy „Dnlles amerikai külügy­miniszter a berlini négyhatalmi ér­tekezletet követően a szövetségi kancellárral Kölnben folytatott meg­beszélése során megvitatta az euró­pai egységtörekvések útjában álló nehézségeket. Ezekután a kancellár „szükségét látta annak, hogy gyor­san visszatérjen a Saar-kérdésre és megkísérelje a francia ellenállás fel­számolását.“ Adenauer tárgyalási készsége tehát semmi mást nem rejt, mint a Saar-kérdésben adott vár­ható német engedményekkel port hinteni a franciák szemébe, elérni a „védelmi közösség“ ratifikálását — hiszen a nyugatnémet militaristák­nak mindez semmibe sem kerül: ha a ratifikálás után fegyverben áll majd a tizenkettő német hadosztály, — úgyis ők diktálnak Nyugat-Euró- pában... A szitán azonban keresztül látnak a népek, s amint Berlinben, úgy ez­után is diadalra viszik az erő politi­kájával szemben a tárgyalások esz­méjét. A Reuter iroda kommentár­ja is úgy rajzolja meg a való hely­zetet, hogy „az európai védelmi kö­zösség tervének sorsa forog kockán“, mert „a német újrafelfegyverzés kér désében felmerült ellentétek a jelek szerint elmélyültek a nyugateurópai országokban." A népek tárgyalásokat követelnek és érvényt is szereznek a tárgyalá­sok gondolatának. Nem úgy az im­perialisták, akik Berlinben veresé­get szenvedtek a genfi értekezlet összehívásának kérdésében is. Az amerikai politikusok beszédei és irá­nyított sajtójuk hangjai azt bizonyít­ják, hogy az Egyesült Államok ag­resszív körei továbbra is 'akadályo­kat szándékoznak gördíteni a nem­zetközi feszültség enyhítésének út­jába. Ezért van az, hogy az ameri­kai reakciós kommentátorok szánt- szándékkal kétséget keltenek a genfi tanácskozás sikerét illetően. Walter H. Judd amerikai szenátor például nyiltan kijelentette, hogy nem örül az értekezletnek és úgy véli, hogy az „lélektanilag rossz eredményt“ fog hezni. A United Press hírügy­nökség már a berlini értekezlet be­fejezése utáni napon igyekezett bo­rúlátást kelteni és egy február 19-i tudósításában hangoztatta, hogy „a jelek egyáltalában nem mutatnak si­kerre.“ Könnyen látható, hogy ezek a szavak azoknak az amerikai kö­röknek a nevében hangzanak el. amelyek félnek attól a lehetőségtől, hogy Koreában a fegyverszünetet bé­keszerződés követi és Indokinában megteremtik a békét. Minthogy azon ban az imperialistáknak most már mindenképpen el kell menniük a genfi értekezletre — a maguk ame­rikai módján legalábbis megkísérlik, a genfi tanácskozás „előkészítését.“ Fokozzák a nyomást a közel- és kö- zcpkeleti országokra, Pakisztánt szer­ződésileg hozzáláncolják támadó tá­maszpont-sorozatukhoz, Vietnamba hadianyagot és embert küldenek, Li Szín Man délkoreai bábelnökkel pro­vokáló nyilatkozatokat tétetnek —• egyszóval: előzetes mesterkedésekkel katyuba akarják szorítani a genfi értekezletet, még annak megnyitása előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom