Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-07 / 56. szám
4 NÄPCÖ 1954 MÁRCIUS T TARASZ SEVCSENKO 1814—1861 A magyar könyvkiadás nemrégii- ben egy nagy adósságát törlesztette: Kobzos címen kiadta Tárász Se vesén koriak, a legnagyobb ukrán költőnek válo:ga:ott költeményeit. A magyar nagyközönség nevét is alig ismerte, a legtöbb irodalom-szakos tanár pedig csak a nevét. A felszabadulás előtt Sevcsen- konak egyetlen műve sem jelent meg magyar nyelven. A felszabadulás után különböző folyóiratokba és újságokba szétszórva egy-egy kőkeményét ugyan lefordították, de költészetének egységes, összefüggő képe minde/.ideig hiányzott. Pedig Sev- csenko a világirodalom nagy atekjai között foglal helyet, ő a klasszikus ukrán irodalom, az ukrán irodalmi nyelv megteremtője, az ukrán nép harcos múltjának kobzosa", nemzete szabadságának bátor és elnémít- hatatlan énekese. Élete és irodalmi munkássága fényesen igazolja, hogy a nagy költészet mindig népi költészet, amelynek sohasem közömbös népe sorsa. f Sevcsenko élete is népe szolgaságának, eVnyomatottságának keserű sorsát példázza. A cári Oroszországban. a népek börtönében sínylődött egyéb népek között az ukrán is. — Rabként senyvedt Ukrajna, rabként született Sevcsenko i.s. Atyja szegény jobbágy volt, jobbágyként nevelkedett a fiatal Sevcsenko js. De még a jobbágy sorsnak is csak a keserűje jutott osztályrészéül. Nyolc éves. amikor az embertelen robottól meghal az anyja, tizenegyéves, amikor a teméntelen munka és nélkülözés atyját is a sírba viszi. Gyermekkorában még a betűvetést is megtanulhatta egy részeges és durva falusi sekrestyésnél, aki tandíj fejében keményen megdolgoztatta és jutalmul számtalanszol’ elnáspángolta. — Atyja halála után megszökik mesterétől és bojtárnak szegődik. Legelőbb vágya és szenvedélye a festészet. Ez hajtja egy öreg ikon-festő muzsik há-iba, ahol azonban nem sokáig maradhat, mert a 14 éves jobbágyimnak mór úrdolgában a helye. Urának, Engelhardt födbirtokos- nak több, mint 17 ezer jobbágya van, de azért, nem engedi ki karmai közül ezt a művészetről ábrándozó fiatalembert sem. Az intéző kisinas- sá szelídíti az eddig szabadon csatangoló vaaóc fiút: naphosszat az úr előszobájában üldögél, pohár vizet visz neki, pipát töm, kovát csihol. Közben pírról ábrándozik, hogy valamikor 6 is majd olyan képeket fest, amilyenek gazdája palotájának falain lógnak. Uton-útfélen, minden kezetigyébe eső papirost telerajzol, még a kastély falaira is jut képeiből. Gazdája nem egyszer megbotoz- tatja ezért, de ez mit sem segít. A fiú egyre csak rajzol. Engelhardt végűbe üzletet szimatolva a klsinas makacs állhatatosságában. Pétervárra küldi, hogy udvari festőt neveljen belőle. A véletlen összehozza Pé- tervárra sodródott honfitársaival, festőkkel és írókkal, akik támogatják és segítik a nagy tehetségű jobbágyfiút, magukkal cipelik neves orosz festők és költők közé. Kitárul előtte a szellemi élet csodálatos szépsége és gazdasága. Csakhogy ebben a világban a szolgaság még jobban fáj. Barátai mindent elkövetnek, hogy kiszabadítsák Sevesenkot a jobbágysorsból, de Engelhardt szíve kőből van: 2500 rubelt kér a fiúért. Ennyi pénze azonban barátainak öszszesen sincsen. Végülis Brjullov, a nagy festő megrajzolja Zsukovszkij költő arcképét, ezt kisorsolják és a befutó pénzen kiváltják Sevesenkot. Ekkor 24 éves. jyf int szabad ember, bejuthatott a Képzőművészeti Akadémiára, ahol lázas lelkesedéssel tanult. Közben azonban mind hatalmasabban feltámadt benne az írás szenvedélye. Lelkében felzsonganak a nagyapjától hallott csodálatos történetek ■i zaporcgii kozákok harcairól a lengyel pánck és tatár khánok ellen, az ukránok hajdani szabadságéról, visszaemlékszik a faluról-falura vándorló kobzosok szomorú és szilaj dalaira. Maga is írni kezd. 1840-ben ukrán nyelven megjelenik első vékonyka versesfüzete, amelynek a „Köblös“ címet adja. A versekre az orosz kritikusok is felfigyelnek, szűkebb hazájában pedig hatalmas visszhangot vernek. Szülőföldjének képe elkíséri a messzi hideg északra is. Úgyszólván valamennyi alapmotívuma Ukrajna iránt érzett lángoló szeretete, a rég letűnt szabadság siratása és új harcra tüzelés. Mint az elmúlt szabadság a Dnyepr olyan nagy, sirhalmok — hegyek a pusztán — oly messze mutatnak. Ott született, ott virágzott a kozák szabadság, tatár és lengyel nemes vérrel hintette a pusztát.; Későbbi költeményeiben mindinkább a jelen keserve felé fordul. — Senki nála jobban nem ismerd, senki nála őszintébben és igazabban nem tudja megénekelini népe szomorú elesettségét. Hiába lett szabad ember, divatos festő és országos nevű költő, hiába, hogy őt már nem korbácsoltathatja a földesúr, népe még mindig kettős rabságban nyög. Nemzeti szabadságát lábbal tapodja a cár, emberi méltóságiát a földesúr. Egy későbbi versében leleplezi azokat, akik a sanyarú paraszti életről idillikus képet festenek és elködösítik a szörnyű valót. Ha ti látnátok, uraságok. zokogni az embereket: nem írnátok idilleket és istent nem magasztalnátok, s nem hatódnátok meg azonnal. Nem tudom.mért cserélnek össze parasztkunyhót paradicsomnak? Én is ily kunyhóban senyvedtem, első könnyemet ott ejtettem valamikor! Nem is tudom, van egyetlen csapás valóban, mely ne élt volna vityilóban? t1 mberi és költői haragja teljes lobogóiéval a cár és a körötte lebzselő nemesek felé fordul. — „Álom” című költeményében pőrére vetkőz tét i az évszázadok bálványait. Bátran harsogja, hogy „a cárevics s a rongyos is Ádám apánk fattya." Gondolatai felröppennek a magasba és látja, hogy .......lenn fejtik a népről a darócot is, de még bőrét is lenyúzzák cipőnek sok hercegi lábra. Adóért sanyarnak egy ráncos . anyókát s hajtják katonának fiát, táplálóját. Emitt egy felpuffadt kisgyerek kínlódik sövény tövében éppen most halódik, amíg édesanyja az úrnál arat. Ennek a tengernyi népi szenvedésnek okozója a cár és a földesurak, a vastagfoőrű, vastagképű, íenyő-kérgü népek.“ Valamennyien „földnek szegett fejjel sunynak a cár előtt, de lefelé, a rangjuknak megfelelően • egymást rúgják, tapossák. Kinn az utcán álldogálnak rongyos pravoszlávok őket érik a legnagyobb ütések, rúgások. E költeménye csak kéziratban terjedhet, Sevcsenko nem egyszer maga is elszavaija barátai előtt. Egy ízben azonban feljelentés alapján a rendőrség elfogja a költőt, csomagjában megtalálják több verse mellett ezt is. Sevesenkot közkatonaként besorozzák egy távoli, vad vidéken állomásozó ezredbe. Az ítélethez a cár maga záradékul hozzátold ja: „Sem írnia, sem rajzolnia nem szabad." Közkatonának lenni • cári hadseregben életfogytiglani rabságot, ezen- megaláztatást, élve eltemetést jelentett. Ebhez még hozzájárult a rpűvész és költő számára a legszörnyűbb büntetés: nem írhatott, nem rajzolhatott. Nem tudta megállni. Kis. magakészítette füzetecskében, amelyet csizmaszárában rejtegetett, tábori pihenőkön, fáradt katonák éjjeli horkolása közepet! az óriás barak egyetlen pislákoló mécsesének borongó fényénél csak rótta, rótta a sorokat. Nehéz, nehéz a rabság nékem. A sors sohsem kényesztetett, az ember mégis élhetett bár a másén, de tág térségen. Száműzetése hosszú 12 esztendeje sem tudta megtörni lelkierejét, hitét egy jobb jövőben. Most is változatlanul a cárban látja a nép főellen ségét. Felé dörög roppant haragja: Hóhérok büntessék a cárokat. A népnyúzóknak legyen vége! Aki nem érti: szégyen érje! V T égül üt a szabadulás órája. Visszatérhetett Pétervárra. Itt harcostársakra talál a forradalmi demokratákban, Nyekraszovfoan és Csernijsevszkijiben. Lázasan dolgozik. Érzi, hogy a rabság felőrölte erejét. Sietni kell, a munka sok, az idős kevés. Azonban minden hiába. Korán, 47 éves korában sírba száll. Teste ott pihen a Dnyeper zúgó hullámai felett, Kanyev városában, ahova házat akart magának építeni. A cárizmus a halott Sevcsenkotól is félt. 1914-be.n, születése 100 éves fordulóján megtiltotta, hogy a nép a nagy költő sírjához zarándokoljon. A szovjet hatalom idején azonban Sevcsenko dalai szabadon szárnyalhatnak. Verseit 38 nyelven szavalják országszerte, könyvei 8 milliós példányban forognak. Születése 125 éves fordulóján a Szovjetunió minden részéből Kanyevba érkezett költők 38 nyelven szavalták el „Végrendelet'* című költeményének vátesi sorait: Keljetek fel, zúzzatok szét valamennyi láncot, zsarnok vérrel öntözzétek a szent szabadságot. S akkor majd a nagy családban, csendes szóval hordozzátok szabad, új családban nevem a hazában. SELYMES FERENC Tanulságos történet Még 1952. áprilisában alakult a Villányi Általános Kisipari Szövetkezet. A falubeli szabók, cipészek, fodrászok alakították. — Vonzotta is ez a környékbeli lakosokat, mert jó munkát kaptak. Hamar meg is izmosodott a szövetkezet. Uj szerszámok kerültek a műhelybe, az ajtón újatbb (agak kopogtattak, mert a jó fizetés, a nyolcórai mun ka, munkásbiztiosítás meg egy sor kedvezmény csalogatta az embereket. Jól is zárult az 52-es gazdasági év. Később az eredmények megrészegítették az elnököt. Már nem azzal törődött, hogy gyarapítsa a szövetkezeti vagyont, még többre teljen a tagságiak s a vásárlók igényét is jobban kielégítsék, hanem hagyott mindent a maga sorsára. Nem Is kellett több. Egyik nap * bőr hiányzott- a cipészeknél, másik nap valamely szafoóáiruból volt kevesebb. Tartozás után tartozás következőit. Aztán új elnököt választott a közgyűlés: Teppert Ferencet, de az első nekibuzdulás után ő is az az elődje hibájába esett, később beteg lett. 1953 végén, mikor elkészült az évi gazdaságii mérleg, 53 ezer forint ráfizetés került a passzívák oldalára. A főkönyvi kivonat be is került a KISZÖV-be, de nem történt semmi. Q szövetkezetben meg egyre rosszabb hangulat urai kodott el. így beszélgettek a tagok: „Inkább fogom a ,pangliit‘, aztán odébb állok, — majd csak kerüiközik valami munka odakint is.*' Mások meg azon gondolkoztak, hol nyissák meg az új kis- műhelyt. A lehangoltság oda vezetett, hogy valóban odább álltak egyes tagok s minderre mégsem figyelt fél a szövetség. 1954 március 1-e hozott döntő fordulatot a szövetkezet életében. Izgatottan gyülekeztek közgyűlésre a tagok. Ott volt a községi tanácselnök is, meg a járási tanács ipari előadója, sőt már a K1SZÖV kiküldötte is. Szóba került itt aztán minden. Először az vetődött fel. hogy a legfőbb a jó vezetés, ami idáig hiányzott. A becsületes tagok meg arról beszéltek, hogy alaposam a körmükre kel! ene nézni egyeseknek, hogy miképpen bánnak az anyaggal, mit használnak fel. — Aztán Béres Károly, a KISZÖV anyagcsoport főelőadója kért szót. Elismerte, hogy a szövetségnek régi mulasztást kiéli pótolnia most. Aztán beszélt a szövetkezet belső ügyeiről. El mondta, hogyan kellene változtatni. — Nem mindegy az, hogy mennyi anyagból dolgoznak a munkások legelőször is az anyag- normiák terén kell rendéit tenni. Ha eszerint kapják kézhez a tagok a felhasználandó meny nyiséget, nem lesz hiány. A fizetések terén is több felelőtlenség mutatkozik. Nincs összhangban a kifizetett bér az elvégzett munkával. Ebbe a dologba többször bele kellene nézni menei.- köaben is a vezetőknek, s nekünk a szövetség tagjainak isA tagság helyesléssel fogadta ezeket a szavakat s később a határozati javaslatiba le is fektették. A határozati javaslatban most olyan dolgokat is lehet olvasni, hogy hetenként megtartják a szövetkezeti vezetőségi gyűlést, havonta pedig a közgyűlést, ahol a tagság nyugodtam elmondhatja majd a vé» terményét. Nagy segítségéire lesz a tagságnak az is, s magának a szövetkezetnek is, hogy Béres Károly el* vállalta a szövetkezet patronálását. Ahogy ígérte, minden héten egy napot a szövetkezetiben tölt. résztvesz a vezetőség ülésén, tanácsokat ad és ahol tud, segít. Jó hatással volt az is, hogy a község tanácselnöke további támogatásiról biztosította a szövetkezet tag »ágát. Mindjárt a gyűlésen akadt is egy belépő, s ugyanekkor vált végérvényessé két kőművesnek tagsága tói kiket néhány nappal előbb fogadott be a szövetkezet. Tanulságos történet ez. A KISZÖV figyelmét hívja fel arra, hogy ezekben a napok ban a kormány pro- grammból következően mindinkább a dolgozók igénye, szükségletei' nek kielégítése kerül előtérbe. Ebből jelentős rész a szövetkezetekre hárul, tehát nein mindegy, hogy azok miként dolgoznak. A KISZÖV vezetőinek sem lehet ez közömbös. Káros és nem meg engedhető cselekedet az, hogy sok esetben tudnak egyes szövetkezetek hibáiról a szövetkezeti demokrácia eltiprásáról s mégsem cselekednek. A villányi Általános Kisipari Szövetkezet most ismét új életre kelt. A szövetség vezetőinek tó segíteni keik Hitel* kell adni a szövetkezetnek, hogy kom o- lyobb munkát is tudjanak vállalni. Legfontosabb tanulság az: ne irányítsanak íróasztal mellől, telefonon, hanem kérdezzék meg az egyszerű szövetkezeti tagok véleményét és ezek alapján segítsék a szövetkezeti moz galmat. A pécsszabolcsi Béke-akna az első két hónapjában a pécsi szénbányák vállalatának legjobb üzeme volt. ' Március első három napjában azon ban a megindult erős hóolvadás és az esőzések miatt a hegyekből lezúduló víz úgyszólván járhatatlanná tette azokat az utakat, amelyeken teherautókkal szállítják a külszíni fejtések szenét. Míg a napszinten az árvízzel küzdöttek, addig a bányában a frontbrigádok vetélkedése újabb lendületet vett. A februárban legjobban dólgozó Sajgó Mihály frontbrigádját március első négy napjában Török István csapata előzte, meg. A Sajgó brigád munkáját hátráltatja, hogy fejtésük alsó része, mintegy huszonöt méteres szakaszon régebben művelt területbe ért. Sajgó Mihály csapatvezető ezért átcsoportosította a brigádot. A legjobb vájárokat a froh* fejtés felső részébe osztotta be, hogy míg az alsó részén, az „öregíej- tésen" keresztülhaladnak, addig fent a felső fele pótolja a hiányt. A csapat így a nehézségek ellenére is túlteljesíti tervét. A Sajgó frontbrigád március 6-án reggelig harmincöt csille szénnel adott többet, mint amennyi az előirányzata. Fej teljesítmény ükét az elő írt 3.45 tonnáról 3.71 tonnára növelték. Ezzel az eredményükkel megközelítették első helyet tartó verseny társukat, a Török front-brigádot. A pécsszabolcsi Béke-akna bányászai túlteljesítik kongresszusi vállalásukat év Az exportterv teljesítését becsületbeli Az ötéves terv első két évében a termelékenység növelése állt munkánk előterében. 1952-ben második legfontosabb követelmény az volt, hogy az elért termelékenység megtartása mellett javítsuk a bőrök minőségét. Erre az időre tehető, hogy megkezdtük nagyobb mértékben az exportra kerülő termékek gyártását. Olyan cikkekkel jelentünk meg a külföldi piacon, amelyet azelőtt más külföldi országokban gyártottak. A minőségért Minőségjavító munkánk közé tartozik például az, hogy a korábban értéktelen melléktermékként jelentkezett faragási forgácsok helyett ser téahasításos bőröket gyártottunk. — Ennek meghonosításával, tökéletesítésével hamar elértük, hogy áruink nemcsak belföldön, hanem más országokban is keresettek lettek. Az alig néhány évvel ezelőtt megkezdett sertéshasítás bélés és sertéshasítás díszműgyártmányalnknak ma mér mintegy fele exportra kerül. Ezek a bőrök nemrégiben a népgazdaság számára úgyszólván értéktelenek voltak, ma pedig valutáért értékesíti külkereskedelmünk. Terveinket mindig részleteiben is teljesítettük A Pécsi Bőrgyár export kötelezettségének teljesítését az elmúlt évek folyamán és ma még fokozottabb mértékben becsületbeli ügyének tartotta és tekinti most is. A szocialista versenyvállalásoknál mind a fizikai mind a műszaki dolgozók figyelemmel vannak azokra a lehetőségekre, amelyekkel exportunkat fokozni tudjuk. Igyekszünk minél jobban kielégíteni a vásárló szervek igé nyeit. De nemcsak a külföldről jövő kívánságoknak teszünk eleget, hanem a magunk részéről is kezdeményezünk új bőrféleségek gyártását. E téren bizonyos vonatkozásban több lehetőségünk van, mert olyan bőrféleségekkel is profilírozva vagyunk, melyek lehetőséget nyújtanak újabb elképzelésekre, például a díszmű bőröknél, ahol a színeknek, mintáknak széles skálája mellett a technológia nagyobbmérvű alkalmazására is lehetőség van. Kormányunk programmja gyárunk export tevékenységére is kihatással van. Mi ugyanis a bőriparból bőrféleségeket, tehát fontos szükségleti cikkeket adunk exportra, amelyeket dolgozó népünk már most, de a jövőben mind nagyobb mértékben vásárol és használ. Ezért egyidőre mennyiségileg nem növeljük az export gyártást, azonban körültekintő munkával túlteljesítésre mégis van lehetőség, amire eddig is és a jövőben még inkább megragadjuk az alkalmat. Ez a lehetőség abban áll, hogy a változatlan mennyiség mellett még jobb minőségű árut készítünk, aminek az értéke természetesen növekedik. Tehát vannak még „nyitott ajtók'*, terveink túlteljesítésére. A múlt évben exportkötelezettségünket 126 százalékra teljesítettük. Ebben az évben a terveknek megfelelő mennyiségben a januári hónapban kiszállított árunak értéke a tervezettnek 102.5 százaléka, a február pedig már 115.4 százalék volt. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a külföldre küldendő bőröknek javítottuk a minőségét és ezzel népgazdaságunknak többletér- téket teremtettünk. Hozzátartozik eddigi exportmunkánk jellemzéséhez, hogy évekre visszamenőleg lemaradás egyszer sem állt elő s az általunk szállított áru még sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem esett kifogás alá. Többször előfordult a múltban hogy felettes hatóságaink túlteljesítést kértek üzemünk dolgozóitól, mert más vállalatok lemaradtak, vagy más okból volt arra szükség. Az ilyen irányú igényeknek még mindig eleget tudtunk tenni. ügynek tartjuk Lépések az ízléses áruk előállítására Az elmúlt évben újabb borfajták gyarapították profilunkat. Megkezdtük a lakk bőrök exportálását/ E téren komoly nehézségekkel kellett megküzdenünk. A kényes áruknál sok gyártási hiba merült fel, melyeknek kiküszöbölésére össze kellett fogni fizikai és műszaki dolgozóinknak. Sokszor gondolkodóba ejtett bennünket az. hogy minőségileg első rendű árut állítottunk elő, ugyanakkor a bőr felülete ízlés szempontjából nem felelt meg á kívántnak. Később megtaláltuk a hiba okát. A régi építésű műhelyből következett ez, aheú nagymennyiségű por szállt a levegőben és ez természetesen rákerült a bőr lakkfelületére is. Szemcsés felület keletkezett így. Február 1-én megállítottuk ebben az üzemrészben a munkát és szinte „generál iayítást'* végeztünk. A padozatot aszfalttal cseréltük fel, a falakat olajfestékkel festettük’ át. A takarítás érdekében csatornákat építettünk az üzemrészbe. Február 28-án újból kezdődött a munka. Komoly változás állt elő így a lakkbőr gyártásánál. Most már nemcsak minőségi követelményeknek tudunk eleget tenni, hanem Ízlésesebb árut is készítünk. Uj igények Nagyon érdekes és nehéz feladatot kaptunk külkereskedelmünktől. Azt kívánják üzemünktől, hogy a sertésbőrökből olyan sima felszínű bőröket állítsunk elő, amelyek hasonlítanak a borjúbörből készülőre és annak benyomását keltik. Most kutatjuk ennek a lehetőségét s a megoldástól már nem is vagyunk távol. Az új elgondolások szerint a sertésbőröket húsoldaláról dolgozzuk fel. Az így készült termékből divatos táskák, övék és más fontos közszükségleti cikkek készülnek s ezek jelentős része külföldre kerül majd. Megnövekedett exportfeladatainknak továbbra is eleget akarunk tenni minden tekintetben. Ezért most a párt, a szakszervezet, a műszaki vezetők és a dolgozók összefogásával azért harcolunk, hogy minden pontját megvalósítsuk a kongresszusi fogadalmakban vállalt kötelezettségeknek. A jövőben s most a verseny iramában is egy pillanatra sem feled kezünk meg azokról a szempontokról, amelyek szocialista építésünk szempontjából igen felelősségteljes feladatokat ruháznak az exporttermelésre. Hamtk István főmérnök Pécsi Bőrgyár.
