Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

2 NÄPCö 1954 Mínnrw T Pa... én nem is tadom mit 99 B-i mondok majd el... Nem is gondolkodtam ezen ..Egy kis iz­gatottság vegyül ennek a kedves mosolyt!, barátságos asszonynak a hangjálba, mint amikor az iskolás­gyerekre rápirítanak szülei, mert még nem készült el a másnapi lec­kével. Pedig Nagy Jánosnét másként ismerik a pécsváradi Dózsa tsz tag­jai. A vezetőségválasztó taggyűlésen azt mondták róla: ,,Nagy elvtársnő jól képviseli majd ügyünket a járási pártértekezleten“. A járási bizottsá­gon azt tartják, nagyon becsületes, szókimondó asszony, nem egyhamar hozzák zavarba. Es most mégis zavarban van. Mit mondjon, hol kezdje? Nem tudja. Talán nem vett még részt ilyen ta­nácskozáson? Ez igaz. de vasárnap Budapesten volt, a Nők Lapja leve- !ezőrertekezletén. Negyediknek szó­lalt fel, hosszan, nagyon szépen, És most mégsem tudja, hogyan készül a járási pártértekezletre... * . Férfiak, asszonyok ugrálnak le a kocsiról. Amerre szem ellát, min­denütt gyümölcsfák. Negyvenkilenc holdon. Először vannak itt ebben az esztendőben a tsz tagjai. Jólesik egy kicsit körülnézni, a magukéban gyö­nyörködni. „Nó, de lássunk a mun­kához" — szól valaki. — De nem úgy, mint tavaly. — Mindenki meglepetten néz Nagyné- ra. Hogy, hogy nem ügy mint ta­valy? Hát akkor is jól dolgoztak. — Én azt mondom, ne közösen dolgozzon a brigád. Mindenki egyé­nileg. Gyorsabban végzünk, így igaz­ságos. Akkor reggel ez még sokgak nem tetszett. A régit jobbnak tartották, nem kellett annyira igyekezni. Egyik több fát kapart le, a másik keveseb­bet, de a végén mindenkinek meg­volt az egy-egy munkaegysége. Azt szokták erre mondani: egyenlősdi. Nagyné ez ellen harcolt. Mert nem igazság az, hogy Somogyvári Ferenc- né kevesebbet csinál, rosszabbul is, mint a többiek és mégis ugyanany- nyi munkaegységet írnak be neki. Vince elv társ meg is jegyezte, hogy így bizony nem lesz jó. Somogyvári- né felhörrent, hogy őt ne marasz­talja el senki. Megharagudott. Vince elvtárs is. „Én nem szólok többet senkinek, én rám nem, mérgelődje­nek.“ ICÖL® §TT — Nincs igaza Vince elvtárs. Ha Somogyváriné most haragszik is, ké­sőbb belátja, magának volt igaza. Ha nem, beszélünk vele. De az igaz, hogy maga is hirtelenharagu, ami a szívén, az a száján. Szebben, nyu- godtabban kell az emberekkel be­szélni. Délutánra kelve más lett a brigád véleménye. Helyeselték Nagy elv­társnő kezdeményezését. Azt mond­ták, ezután mindig így dolgoznak, nem közösen. Vidáman, jó kedvűén szántak a kocsikra. » derű, a jó kedv nem új keletű a pécsváradi Dózsa tsz-ben. A zárszámadás óta van ez így. Nagy né saját fülével hallotta, amikor Taiber Ferencné a boltban imigyen „sopánkodott“: „Nem tudom, mit ve­gyek, úgy tele vagyok már minden­nel". Huszonnégyezer forint értékű terményt és készpénzt kaptak. Két, borjúnak is beillő hízót vágtak. De nemcsak ők, a tsz minden tagja. Ki ne örülne ennelk? Ilyenkor mindig a múlt jut eszükbe, az aszályos évek, a tsz első lépése. És most itt a harc, a munka gyümölcse. És az új tsz ta­gok. Frisz János is sokáig gondol­kodott a belépésen. Nagy elvtársnő nem egyszer beszélt vele, ott Iákik mellettük. Akkor nem lépett be, most maga jött. A jövő hónapban már dolgozik is. Kilenc új taggal erősödtek. Nagy elvtársnőt szeretik, tisztelik a tsz-ben. Sőt, mitöbb, sokat várnak tőle. Természetesen, leginkább az asszonyok. Amikor a múlt hetekben ágynak dőlt, nyomban felkeresték az asszonyok. Alakítsuk meg az MNDSZ olvasókört, — kérték. Ahogy fel­épült, mindjárt össze is jöttek. A „Nők Lapja“ írásait olvasgatták, be­szélgettek azokról. Maga se hitte, milyen lelkesek ezek az asszonyok. Volf Jánosné, Resszer Pálné, akik sohasem szerették a beszédet, most olyan értelmesen, okosan vitatkoz­tak, elmondták mindenről a maguk véleményét. Sokat tanult ebből Nagy elvtársnő. Nagyobb bizalma lett az emberekhez, akikkel mindig sokat foglalkozott. Eszébe jutott ilyenkor a pártszervezet munkája. Mennyit nyerhetnének velük. Csak hogyan kezdjen hozzá. Volf Jánosné segitett néki. Egy­szer szóbahozta Nagynénak, hogy ő szeretne párttag lenni, de nem tud­ja kihez forduljon. Nagy elvtársnő nem felejtette el, számítanak Volf- néra és a többiekre. A pártszervezet amúgy is gyenge, zömmel idős elv­társak a tagjai. Bár az utóbbi idő­ben, a vezetőségválasztás óta, észre­vehetően jobban dolgozik. Széni elv­társ, a pártszervezet titkára azzal hálálja meg a párttagok bizalmát, hogy munkához látott, nem úgy, mint az elmúlt esztendőkben. Igaz, hogy akkoriban a pártszer­vezet magára volt hagyatva. Még nincs egy hónapja, hogy megalakult a tsz-ben az MSZT. Ha valaki arról kérdezősködik, kinek az érdeme ez, mindenki azt mondja: Nagy < elv­társnőé. Ö hozzáteszi: az asszonyo­ké. Mindegy, az igazság az, hogy a szervezet titkára Nagy elvtársnő és nem dolgozik rosszul. Megalakult a kultúrgárda, izgalommal készülnek az első szereplésükre. Nemcsak asz- szonyok a tagjai, a férfiak is. —- az égés* tsz. Nem tréfa dolog ez. A párt szervezet ezzel egy nagyszerű segítő­társat kapott, mindig biztosan tá­maszkodhat rájuk. Most, úgy hírlik, megint törik va­lamiben a fejüket. Persze újból az asszonyok. És nem kell szerényked­ni, Nagy elvtársnő vezetésével. Azt mondják: van egy olvasókör. Az asz- szonyok szívesen vesznek részt ben­ne, mindinkább többet tudnak a vi­lágról, az országról. Megérett a gyü­mölcs. szakítsuk le! Alakítsuk meg az MNDSZ csoportot. Az elhatáro­zást ugyan még nem követte tett, de az asszonyok már sűrűn érdek­lődnek, mikor lesz ebből valami. Nagy elvtársnő válasza: hamarosan, csak segítsen ebben a járási szerve­zet is. És itt az újabb segítőtársa a pártszervezetnek. „Talán ezeket kellene elmondani“ — szólok. Rámnéz, hallgat, aztán el­neveti magát. „Igaz“ — mondja. Es egyetértünk vele abban, hogy a munka forgatagában, sodrában, né­ha elfelejtjük, mit teszünk. Pedig Nagy elvtársnő munkálkodik, együtt ál az emberekkel, gyűjti véleményei­ket, tapasztalataikat. Ezek nagy ér­tékek, nem szabad elfelejteni. A mikor mér elfelé tartok meg- jegyzi. „Azt is megmondom, hogy a járási pártbizottság tagjait többször szeretnénk látni nálunk, a tsz-ben. -Ez is a tsz tagok vélemé­nye." Mondja csak el, Nagy elvtársnő. Borz József Nagy erőt je’enlene a kongresszusi verseny a lippói ős ivándárdaí termelöszöveikezeteta is A III. pártkongresszus tiszteletére sok termelőszövetkezeti tag egyénileg dolgozó paraszt té t felajánlást. A felajánlások megtétele óta mar eltelt néhány hét, így ülő a teljesítésről beszámolni. Két tenndlőszö- vétkeseibe látogattunk cl, megnézzük, hogy adott szavukat hogyan, körei’ a tett. Az ivándárdaí Sarló Kalapács termelőszövetkezetben az állattenyész tés dolgozói tettek felajánlást a kon­gresszus tiszteletére. Hajba Dezső és Imhóff József elvtársak vállalták, hogy 31 tehenüknél az istálleíátlagot 7.9 literről 10 literre emelek. Nem kis dolog két hónap alatt 2.1 literrel emelni az istállóátlagot. Hajba és Imhóff elvtársak: már arról számol nak be, hogy fél literrel emelkedett eddig istállóátlaguk, ami ezután nap. ról-napra több lesz. Bízik abban a két tehenész, hogy vállalásukat túl is teljesítik. Az ellesi átlagot már most túlteljesítették. Minden tehenük hasas és havonként van 'egy-két ikerellés is. Az ellesi terv teljesítése 102 szá­zalék. Minden tehénnek a borját mes. terségesen nevelik, amivel tejet ta­karítanak meg és több jut közfogyasz fásra, Egy hónapja, hogy a vállalásokat megtették, eredményük nyilvánvaló, de'erről rajtuk kívül nem tud A’niki, mert a termelőszövetkezet vezetősége és pártszervezete keveset gondot n verseny értékelésére, nyilvd.nossáté- 4elére. Nem gondolt erre a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya sem. Nem kérték számon a teljesítést. Az értékelés elhanyagolása, odavezet a termelőszövetkezetben, hogy minden alkalommal kevesebben tesznek vál­lalást és a tagok elvesztik lelkesedé­süket. A lippói Béke Őre a másik termelőszövetkezel, amelyet meglátogattunk. . Gondoltuk itt is szép eredmények vannak a vállalá­sok teljesítésében. Azonban arról győződtünk meg, hogy a termelő­szövetkezetben senki sem tett fék ajánlást. „Elfeledkeztek“ róla, pedig Schmidt Imre párttitkár elvtárs, már több mint kéthete kivitte a járási pártbi­zottságtól a kongresszusi emléklapo­kat, amelyek jelenleg is üresen P°" fosodnak a könyvszekrényben. A tag ság talán nem is tud róla, hogy a kongresszusra emléklapot adott ki a párt. De nem is kérdezte senki, hogy tesznek-e felajánlást. Szokatlan, hogy így megfeledke­zett, Franck István tsz elnök Schmidt Imre párttitkár elvtárs is' Nem számoltak azzal, hogy a kon­gresszusi versenyben jobban halad­na a munka, nagyobb eredményese1 lehetne elérni a tejtermelésben, 3 sertésbizlalásnál és a növényterme­lésben, amivel a tagok jövedelme i® emelkedik. A tavaszi munkákra való felkészü­lés, az állatgondozók jelenlegi lelke® munkája azt mutatja, hogy a B®ke őre termelőszövetkezet nem lenne sereghajtó a kongresszusi verseny­ben. Tizenötholdas gyümölcsfaiskolát létesítenek Mohácson A gyümölcskultúra fejlesztésére a mohácsi termelési bizottság gyü­mölcsfaiskola létesítését kezdemé­nyezte. Egy jwldnyi területen már meg is kezdték a talajművelést. — őszig tizenöt holdra növelik a fa­iskola területét, ahol a vidék tala" jának legmegfelelőbb alma- és ba- rackfajtákat nevelik majd. ' A 15 holdas faiskola termelése M0' hács és környéke teljes gyümölcsig csemete szükségletét kielégíti majd■ Értékes segítséget, hasznos módszereket adott tea'ülétén dolgozó függetlenített kul- tú [munkásoknak milyen az iskolai J. Ty. Leszjuk elvtárs, a baranyamegyei kultúrmunkásoknak Sma5at mikcnt kepezik ° J. Ty. Leszjuk elvtárs az OSzSzSzK kulturális ügyek minisz­tériumának munkatársa pénteken délelőtt ismét ellátogatott a Doktor Sándor Kultúrotthonba, ahol Bara­nya megye függetlenített kultúrmun- kásai, kultúroti-honigazgatók, a taná­csok népművelési osztályainak mun­katársai tájértekezletre gyűlitek ösz- sze. Az értekezletet Mérő József, a nép­művelési minisztérium kultúrotthon főosztályának munkatársa nyitotta meg, aki méltatta a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap jelentőségét és hangsúlyozta, hogy ez a hónap az amikor a magyar nép közvetlen kö­zelről ismerkedik meg a szovjet em­berekkel, művészekkel, tudósokkal Rámutatott arra, hogy J. Ty. Lesz­juk elvtárs is azért jött el a bara­nyai kuk,úrmunkások tájértekezleté­re, hbgy segítséget nyújtson, átadja tapasztalatait, válaszoljon a feltett kérdésekre és elmondja, hogy a Szovjetunióban miként folyik a nép­művelési munka, miként dolgoznak az öntevékeny művészeti csoportok, stb. Egymásután hangzottak el Balló Istvánnak, a Doktor Sándor Kultúr­otthon igazgatójának kérdései, mi­lyen a szovjet klubok öntevékeny művészi munkája, milyen a csopor­tok felszerelése, hogyan érték el aat, hogy a művészeti csoportok munkája nem kampányszerű. Válaszában J. Ty. Leszjuk elvtárs legelőször is ismertette a Szovjet­unió falusi, városi, üzemi kultúr- otthonainak szervezeti formáit és életét. Beszélt a klubok feladatairól, majd az öntevékeny művészi mun­ka: zene, tánc, ének, formáiról szó­lott. Az öntevékeny művészi formák közé sorolta a Szovjetunióban igen kedvelt füttyművészetet, bűvészetet. a tehetséges tornászokból álló akro­bata csoportokat, a művészi felolva­sást, szavalatot, valamint a színját­szást. Abban a községben, ahol va­lamilyen művészeti kör még nem alakult meg, a szomszéd község cso­portja meglátogatja, színvonalas mű­sort ad és ezzel felkelti az érdeklő­dést a kultúrmunka iránt. Ennek eredménye legtöbbször az, hogy a községben is rövidesen megalakul­nak a művészi csoportok. A csoportok tagjait nemcsak kol­lektíván foglalkozta: ják, hanem egyenként, külön-külön személyen­ként is foglalkoznak velük, különö­sen azokkal, akikben megcsillan a tehetség. Arra a kérdésre, hogy miként biz­tosítják a művészi csoportok műkö­désének folyamatosságát, elmondotta, hogy a kút.úrmunkásoknak perspek­tívát adnak. Megmutatják nekik, hogy a kultúrmunkában való rész­vételük milyen eredményeket hoz­nak, mind a saját, mind pedig a cso­port számára. A kultúrmunkésaknak árezniök keli minden nap, hogy töb­bek lettek ma, mint tegnap voltak Meg kell mutatni nekik a holnap örömét. J. Ty. Leszjuk elvtárs ezután az ismeretterjesztő munkáról beszélt járási és falusi viszonylatban. A Szovjetunióban általában az értelmi­ségiek: tanítók, orvosok, szakembe­rek tartják az Lsmeretterjesrtö elő­adásokat. Előadói munkaközösségek vannak, amelyek havi munkaterv alapján dolgoznak. A munkaközös­ség vezetője legtöbbször a falusi is­kola igazgatója. Az előadásokat min­dig olyan témáról tartják, amelyek ’egjobban érdeklik a dolgozókat. A község lakóit rádión, meghívókon hirdetményeken keresztül értesítik az előadások időpontjáról és témájá­ról. Ugyanilyen munkaközösség mű­ködik a járási központokban is. A közönségszervezést a kultúrotthonok vezetői és aktivistái végzik. Az e oodások általában rövi­dek, 35—40 percesek, de témájuk mindig érdekfeszítő. Igen gyakran az előadásoknak nincs is előadás for­májuk, hanem az előadó elbeszélget a hallgatósággal. Nagyon népszerű­ek a Szovjetunióban a természettu­dományi, ákalában a tudományos és világnézeti kérdésekről szóló előadá­sok. Nagy érdeklődés kíséri az ame­rikai háborús készülődésről szóló előadásokat vagy a falu egy-egy ki­váló dolgozójának, a munka hősé­nek életútját és elért munkaered­ményeit ismertető előadásokat. Borjáti József, a megyei tanács népművelési osztályának kultúrelő­adó ja a köve.kező kérdéseket tette fel J. Ty. Lestzjuk elvtársnak: az üzemi, falusi és városi kultúrottho- nok hogyan alakultak ki, gazdasági­lag ki tartja fenn azokat, a kultúr- c söpörtök tagjai kikből tevődnek ősz- sze, a kultúrot'.honok és a tömeg­szervezetek között tapasztalható-e so­vinizmus és a pártszervezetek ho­gyan irányítják a kultúrotthonok munkáját, Válaszában J. Ty. Leszjuk elvtárs rámutatott arra, hogy a városi .fa­lusi, üzemi művészeti csoportok a legkülönbözőbb foglalkozású egyé­nekből alakultak és művészetükben érdeklődési körük, életük sajátossá­gának kifejezésére törekszenek. Vá­rosokban például — a munkásság­nak legnagyobb a számaránya — a kultúrotuhonokat a munkás szakszer­vezetek kezelik, anyagi támogatást is azoktól kapnak. Kultúrotthonhá- iózatukat azonban más rétegek is kialakítják. így jö.t létre például a tanítók haza és fejlődik a gazda­godó kisipari szövetkezetek klubhá- ózata is. A Szovjetunióban a tömegszerve­zetek és a kultúrotthonok közötti so­vinizmusról egyáltalán nem lehet szó. A tömegszervezetek a kultúr- otthonokat saját működésük szá­mára bázisnak tekintik és rósztvesznek azok munkájában. A kultúrcsoportok tagjai iránti érdeklődésre válaszolva J. Ty. Lesz- luk elvi.árs elmondotta, hogy a kul- űrcsaporlok tagjai elsősorban az if- lúság soraiból kerülnek ki. Nem egy faluban azonban az idősebbeknek is van énekkaruk. Falun és városok­ban altatóban 30—40 éves korig vesznek részt az emberek a kultúr- munkában. Ami a pártszervezetek kultúrott- hon-irányitó szerepét Illeti, J- Ty. Leszjuk elV'.árs rámutatott arra, togy a pártszervezetek javaslataik­kal és ellenőrzésükkel segítik a kul­túrotthonok munkáit. A kultúrott­honok vezetőit időnként beszámol al­ják az elvégzett munkáról. A párt- szervezetek és a kultúrotthonok kö­zötti együttműködés legközvetlenebb megnyilvánulási formája, amikor a pártszervezet egyik képviselője ma­ga is tagja a kultúrotthon tanácsá­nak, am' igen gyakori eset. Bognár Gyöngy, a népművelési minisztérium módszertani osztályá­nak munkatársa azt kérdezte J. ly. Lesziuk elvtárstól, hogy a Szovjet­unióban müven módszerrel folyik a e rmé szét tudomány os világnézet pro­pagandája és ezen a téren milyen eredményeket érnek el; a népművelés Válaszában j. Ty. Leszjuk elvtárs elmondotta, hogy a termé­szettudományos világnézet propagan­dája elsősorban is ismeretterjesztő előadásokon keresztül történik. Elő­adásokat és ugyanakkor szemléltető kiállításokai tartanak a babonák és előítéletek káros voltáról, a vallásos ünnepek keletkezéséről, a keresz­ténység történetéről, vagy ismertetik a marx izmus-lenül izmus klassziku­sainak nyilatkozatait a vallásról. A Szovjet.unióban sem az egyházakat, vagy az azokat kiszolgáló papokat támadjak, hanem a népet felvilágo­sítják, meggyőzik a pártnak a vallás kérdésével kapcsolatos álláspontjá­ról. Az államnak és az egyháznak a forradalom utáni kettéválasztása eredményeként — eltektoi.ve az idő­sebbek kis körétől, — általában lé­nyegesen csökkent a hívők száma. A függetlenített népművelési dol­gozók szakképzettségéről elmondot­ta, hogy ez az intézmény jellegének megfelelően különböző. A járási kul- .úrházak igazgatóinak több, mint ró fele főiskolai, a többi pedig közép­iskolai végzettséggel rendelkezik. — Magas képzettségűek a könyvtáro­sok, akik iskolai végzettségük mel­lett még külön könyvtárosi kikép­zésiben is részesülnek. A falusi kul­túrotthonok igazgatóinak mintegy tíz százaléka főiskolát, fele pedig középiskolát végzett vágj' legalábbis a középiskola több évfolyamát. vé­gezte el. A kultúrmunkások tovább­képzését tanfolyamokon biztosítják. 3. Ty. Leszjuk elvtárs hasznos tapasztalatainak átadása után útra- valóul arra kérte Baranya megye kultúrmunkásait, kultúrotthon igaz­gatóit és a tanácsapparátusban dol­gozó kultúrmunkásokat, hogy a kul­túrotthonok előadás-tervezetébe, mű­sorába minél érdekesebb tárgyú elő- idásokat vegyenek fel. A fő cél az — mondotta, — hogy kialakítsák az új ember új világnézetét. Az az ér­zésem, hogy az országaink között kulturális intézmények, mint ami­lyen a Magyar-Szovjet Társaság is, nem eHéggé használja ki a szovjet segítségnyújtás, tapasztalatátadás le­hetőségeit kulturális vonalon. A :ár- saság nem használja fel eléggé a magyar és a szovjet kultúrmunká­sok közötti levelezési formát. A ma­gyar kultúrmunkások az egyes kul­turális kérdésekről levélben is kér­hetnének felvilágosítást., tanácsot 3 szovjet kultúrmunkásokitól a Mag>-3_ Szovjet Társaságon vagy a népi*13' vetési minisztériumom keresztül. szovjet emberek azután nagyon vesen válaszolunk Levélben is a ?e' tett kulturális kérdésekre. Befejezésül J. Ty. Leszjuk elvtü feltette a kérdést, hogy a fcpltúrrrtó kában megmutatkozó nehézségek ko zül melyik a legnagyobb Bárány3', ban? A mohácsi járás népművelő* előadója választolt a kérdésre és ® mondotta, hogy a községi kultúr?* honok anyagi fedezetének biztoíjufj sa a legnagyobb probléma, továh nehézség dig az is, hogy ott, a*1“ egyáltalán nincs kultúrotthon, njr^ csen fedezet a népművelési munkar A három és fél óráig tartó tár értekezlet befejezésekor Fazekas I® . vánné, a megyei tanács népművelő” osztályának vezetője megköszönt® ' Ty. Leszjuk elvtársnak átadott Srt dag tapasztalatait, majd bárány®1 püspökbegádi népviseletbe öltöz*® tett babát nyújtott át neki. _ ró J. Ty. Leszjuk elvárs ezután a** kérte a baranyai kultúrmunkások®^ hogy a legpozitívabb munkamóó®5' reiket ismertessék meg a többi kú\ ; ú i munkásokkal, munkaimód szerelj népszerűsítsék, neveljenek n1róv több kultúr.kádert. Bejelentette, hofir további segítségadásként a szoyj kultúrmunkáról, annak módszer® * ről szóló szovjet szakirodalmat hoz*r magával, amit a megyei tanács hpL művelési osztályának ajándékoz. h<*J abból minél több tapasztalatot nl rítsenek. J. Ty. Leszjuk elvtárs péntek®* délután meglátogatta a PÓrcelántfró rat, megnézte Pécs város rómaik^- maradványait, a világhírű építész-^ és képzőművészeti értékeket °*ró pécsi székesegyházat, az estet vf dig az Üdülőszállóban pihenő gőzök ködében töltötte. „ Szombaton délelőtt J. Ty. Lefi*i* elvtárs ellátogatott a pécsi stúdiójába, ahol arról nyitotkoz0- hogy baranyai útja során tótóró kellemes benyomásokat szerzett milyen szép emlékekkel távozik bői a gazdag történelmi múlttal delkező városból. A délelőtti ?ia ban J. Ty. Leszjuk elvtárs gépk°c iái Sztál in városba utazott, ahol*11 1 1 1 t V* i eV! P ÓT ke.t, majd visszatér Budapestre- . Pusztai Józs®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom