Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-06 / 55. szám
2 NAPCÖ 1054 MÁRCIUS * V. M. Molotov elvtárs a berlini értekezlet eredményeiről Moszkva (TASZSZ) Január 25 és február 18. között Berlinben értekezletet tartottak Franciaország, Anglia az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei. Az értekezleten számos fontos nemzetközi kérdés került megvitatásra. A négy hatalom külügyminisztereinek megelőző legutóbbi értekezlete 1949 tavaszán volt. A legutóbbi öt esztendőben nem voltak ilyen értekezletek. A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy újabb értekezletet kell tartani, Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga meghatározott nemzetközi jelentősége, — mondotta bevezetőben V. M. Molotov, majd arról beszélt, hogy gz utolsó öt évben igen szemléltetően körvonalazódott a háború utáni fejlődés iránya a kapitalista országok táborában. Ma már mindenki világosan látja, hogy ebben a táborban az Egyesült Államok uralkodó körei vezető szerepre tartanak igényt. Sőt, ennél többre is igényt tartanak. Minden köntörfalazás nélkül arról beszélnek, hogy magukra vállalták „a világ vezetésének terhét“, s hogy az Egyesült Államok „a világ vezetője“. Ezeknek az igényeknek persze nincs talajuk. Ezek a törekvések gyakorlatilag az 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére, Anglia vezető- köreinek aktív támogatásával létrehozott északatlanti tömbben jutottak kifejezésre. Az Egyesült Államok, valamint Anglia vezető körei nyílt világuralmi igényeikkel egyidejűleg mind gyakrabban hangoztatják, hogy külpolitikájukat az ,.erő helyzetéből“ szándékoznak folytatni. Ma már mindannyian jól tudjuk, mire vezetett ennek a politikának magasztalása. — nemcsak az Egyesült Államokban és Angliában, hanem az északatlanti tömb többi tagállamaiban is. Ennek a politikának közvetlen megnyilvánulása az utóbbi időkben megindult fegyverkezési hajsza. Különösen az atombombával való mindenféle atom rémisztgetésnek tulajdonítottak nagy jelentőséget. De ez sem tarthatott sokáig. Ma már mindenki látja: teljességgel alaptalan, hiú remény volt arra számítani hogy az Egyesült Államok ezen a téren meg tudja tartani monopól- helyzetét. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is, a fegyverkezési hajszával egyidejűleg katonai támaszpontok hálózatát kezdte kiépíteni Európában és a szomszédos területeken. Az „erő“ politikájához való ragaszkodás arra vezetett, hogy két éve aláírták az úgynevezett „európai védelmi közösség" létrehozásáról szóló párisi szerződést, amely előirányozza a nyugatnémet fegyveres erő újjáélesztését. Az „erő" politikája nyilvánul meg az Amerikai Egyesült Államok sok más akciójában is nemzetközi téren. Ma már mindenki látja, hogy az „erő politikája“, amelyet az Egyesült Államok és Anglia vezető körei folytatnak, sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem hozott pozitív eredményeket. Kudarcot szenved katonai téren is. Elsősorban Koreában nem állta ki a próbát ez a politika. Indokínában ugyancsak semmi jóra sem vezetett az „erő“ politikája, hiába nyújt az Egyesült Államok akármekkorra segítséget Franciaországnak. Ezután arról beszélt V. M. Molotov, hogy éppen Kínával szemben alkalmazták és alkalmazzák különösen szívósan és oktalan szertelenségekkel az „erő“ politikáját. De éppen itt mutatkozik meg különösen meggyőzően ennek a politikának a kudarca. Mit jelent az „erő" politikája, ame iyet az Egyesült Államok vezető körei és az angol-amerikai tömb országai folytatnak? Az „erő" politikája végső fokon új háborút előkészítő kül és belpolitika és semmi más. Ilyen politika nem támaszkodhatik a népek szilárd támogatására. A Szovjetunió külpolitikája az Egyesült Államok e politikájával ellentétben a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irá nyúl. Egészen a legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok és Anglia fenti külpolitikai irányvonala mértékadó volt a kapitalista országok többségében. Az „erő" politikája elkerülhetetlenül a nemzetközi feszült ség fokozásának irányában hatott. Ez érthető volt mind Európában, mind Ázsiában. Erezhető volt és érezhető a világ minden részén. Fontos változást hozott a nemzetközi helyzetben a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezése, amely a múlt évben a koreai háború befejezésére vezetett. A kórsai fegyverszünet megkötése hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió felvesse a nemzetközi feszültség további enyhítésének kérdését. A berlini értekezlet összehívása már önmagában is arról tanúskodott, hogy a jelenlegi helyzetben vannak erre lehetőségek. V. M. Molotov ezután arról beszélt hogy a berlini értekezlet. — bár bizonyos kikötésekkel, elfogadta a Szovjetunió által javasolt napirendet. Nem szabad megfeledkezni arról, — mondotta a továbbiakban, — hogyan készítették elő a közvéleményt a nyugati országokban a berlini értekezlet előtt. Ebben szintén megnyilatkozott az angol-amerikai külpolitikai irányvonal. Az Egyesült Államok, valamint Anglia uralkodó körei aa utóbbi időkben különféle intézkedéseket tettek, hogy fokozott nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. Nemcsak e körök sajtóorgánumai, hanem állam férfiak is egyre-másra olyasképpen nyilatkoztak, hogy hasztalan tárgyal ni a Szovjetunióval, s a berlini értekezlet múlhatatlan kudarcra van ítélve. A reakciós sajtó, amely a nyomás legkülönbözőbb eszközeihez folyamodott, s odáig elment, hogy egyenesen az értekezlet meghiúsításával fenyegetőzött, ugyanekkor nem leplezhette el, hogy az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak érdeke a berlini értekezlet. Ezeknek az országoknak kormányai kénytelenek voltak tekintetbe venni a demokratikus körök fokozódó nyomását. V. M. Molotov ezután ismertette, miben tért el a Szovjetunió és a három nyugati hatalom álláspontja az értekezleten. A berlini értekezlet a legnagyobb figyelmet a német problémának szentelte. A kérdés megvitatása teljes mértékben rávilágított az egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország közötti véleményeltérések lényegére. A Szovjetuniónak az volt és «nőst is az az álláspontja, hogy az európai béke és biztonság biztosításának feladatai elsősorban a német mili- tarizmus újjászületésének megakadá- 'yozásával kapcsolatosak. Ebből következik, hogy nem szabad halogatni azokat az intézkedéseket, amelyek Németország egységének demokratikus és békeszerető alapokon történő helyreállításához szükségesek. Ha Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai, ép- ágy, mint a Szovjetunió kormánya, ■gyetértene azzal, hogy a német militari?.nus újjáteremtésc megengedhetetlen, a többi vitás kérdés megoldása sok tekintetben könnyebbe válna. A berlini tanácskozás alátámasztotta, hogy a német problémán is megmutatkozik az angol-amerikai tömbnek az a külpolitikai irányzata, amely az „erő helyzetéből“ folytatott, vagy a „béke az erő alapján“ megjelölésű politikájában kifejezésre jut. Ezt bizonyítják olyan tények is, mint az 1952 májusában aláírt párisi és bonni szerződés. Ezek a szerződések különösen időszerűvé tették a német «.nilitarizmus újjászületésének veszélyét. V. M. Molotov ismertette a párisi ás bonni szerződés lényegét, majd rámutatott arra, hogy a párisi és bonni szerződéssel egyidejűleg nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország háromoldalú nyilatkozatát, amelynek az a célja, hogy mindenképpen támogassa és meggyorsítsa az „európai védelmi közösség“, tehát a következésképpen az „európai hadsereg“ megalakítását. Mindez feltárja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország - kormányköreinek .messzemenő terveit, amelyeknek kedvéért a párisi és boimi szerződést aláírták. Bár az Egyesült Államok és Anglia nem iktatják be csapataikat az „európai hadseregbe“, mégis tulajdonképpen ők akarnak a tényleges gazdák lenni ebben a dologban. Az „európai hadsereg" megteremtésével, valamint a nyugatnémet militaristák had seregének az „európai hadseregen“ belüli növelésével kapcsolatos számításokat csakis új európai háború előkészítésének terveivel lehet magyarázni. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy ezt az új háborút „az európaiak" vívják .meg. Kétségtelen az, hogy ebben az „európai hadseregben“ Nyugat-Né- metország fegyveres erőinek lesz uralkodó helyzete. Á berlini tanácskozásom nemcsak Dulles és Eden, hanem Bidault francia külügyminiszter Is mindenféle ürügyeket sorakoztatott fel a párisi szerződés és az „európai védelmi közösség“ létesítése védelmére. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország minisztereit a berlini tanácskozáson nem érdekelte a német probléma valódi megoldása, de még valamely, a német nép szempontjából fontos gyakorlati kérdés megoldása sem. Egész figyelmüket lekötötte az a törekvés, hogy utat vágjanak az „európai hadsereg“ meg teremtése számára a párisi szerződés értelmében, amely megnyitja a mili- tarizmus újjáteremtésének kapuját Nyugat-Németországban. A berlini tanácskozáson nc.n fogadták el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, hogy hallgassák meg a németeket és tudják meg, hogyan gondolkodik maga a német nép Németország egyesítésének halaszthatatlan feladatairól és arról, hogy a német nép résztvegyen az európai béke és biztonság biztosításában. Az Egyesült Államok, Anglia és P ranciaország miniszterei nem akarták megvitatni a Németországgal kötendő békeszerződés szovjet tervezetét. Non terjesztették elő saját békeszerződés tervezetüket sem. A három nyugati hatalom miniszterei nem voltak hajlandók megvizsgálni a Kelet- és Nyugat-Németor- szág parlamentjeinek képviselőiből álló ideiglenes össznémet kormány alakításának kérdését, bár ez reális lépés lett volna Németországnak demokratikus és békeszerető alapokon történő újjáteremtése felé. Nem voltak hajlandók elfogadni a szovjet félnek azt a javaslatát son, hogy alakítsanak két össznémet bizottságot. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nc.n is vizsgálták meg a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy könnyítsék meg Kelet- és Nyugat-Németország kormányainak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei a német kérdésben mindössze egyet javasoltak: tartsanak Kelet- és Nyugat-Németországban úgynevezett „szabad választásokat." Még ezt a tisztán német belügyet is ki akarták venni a németek kezéből és át akarták adni a megszálló hatóságoknak. Nem fogadták el azt a másik szovjet javaslatot sem, hogy az össznémet választásokig mind Kelet-, «mind pedig Nyugat-Németország területéről vonjanak ki minden megszálló csapatot, szigorúan korlátozott létszámú csapatok kivételével. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai szavakban a szabad választások mellett vannak — hangsúlyozta ezután V. M. Molotov, — a valóságban azonban nem akarnak szóbaállni a német nép demokratikus és békeszerető erőivel. Arra számítanak, hogy azt a „szabadságot“, amelyet Németországnak akarnának juttatni, legjobban a megszálló hatóságok által, a megszálló csapatokra támaszkodva sikerül biztosítaniok. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának Németországgal kapcsolatos mostani politikájában minden alá van rendelve az ..európai védelmi közösség“, azaz az „európai hadsereg“ megteremtése terveinek. Ez a nyugatnémetországi militari;.nus újjáteremtésére vezet. Ez az irányzat nem szolgálhatja az európai béke megszilárdulását. A Szovjetunió Németország kérdésében más politika, más irányzat mellett van. Ez kifejezésre jutott a békeszerződés megkötésének meggyorsítására, valamint Németország egyesítése, az ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad össznémet választások megtartására vonatkozó javaslataiban. A német kérdés megoldása most egy alapvető problémába ütközik: újjáteremtsék vagy ne teremtsék újjá a német mili tar izmust. Meg kell mondani, hogy az „európai hadsereg" megteremtésének irányvonala, ami együttjár a nyugatnémetországi militarizmus újjá- teremtésével, aktív ellenállásba ütközik a kormánykörökön kívül olyan országokban, mint Franciaország, Anglia, sőt Nyugat-Németország is. Ezzel az irányvonallal kapcsolatban egész nagyságában felmerül a kérdés: hová vezet az út, a béke meg szilárdítása felé, avagy új háború felé? Ez az irányvonal oda vezet, hogy megalakítják egyes európai államok katonai csoportosulását más európai áll:.nők ellen. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy lemondanak az európai béke és biztonság megszilárdításának feladatairól. Ezen az útun járni ml jelenti, bogár az új európai háború előkészítésének útjára lépnek. Ez pedig harmadik világháborúra vezet. A Szovjetunió a berlini tanácskozáson az európai államok katonai csoportosulásainak terveivel szembeállította azt a konkrét tervet, amely szerint a béke és a biztonság biztosítását valamennyi európai ország számára szilárd alapra helyeznék. A terv az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ elnevezésű szovjet tervezetben jutott kifejezésre. A berlini tanácskozáson több ízben szó volt arról, — szögezte le. V. M. Molotov. — hogy a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezésű országok vannak. Magától értetődik, hogy feltétlenül számolni kell ezzel a ténnyel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem jónéhány más állam is a szocializmus és a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az úton. Mi a XX. század legnagyobb vívmányát látjuk ebben — mondotta ezután — nem szándékozunk tagadni azt a tényt, hogy a béke. a demokrácia és a szocializmus tábora nyolc százmilliónyi összlakosságú államokat tömörít. E demokratikus tábor erőinek növekedése szemmelláthaíó és valóban, sok tekintetben okulást nyújt. Mi azonban következetesen a különböző társadalmi berendezkedésű államok egymásmelleit élésének lenini elve mellett vagyunk. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében ne legyen két tábor sem Európában, sem pedig világszerte. Felszólítunk minden európai államot, mondjon le az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások létesítéséről, mert az ilyen csoportosulások létesítése feltétlenül háborúra vezet. Ehelyett azt javasoljuk, alakítsák meg a biztonságának biztosítására és az európai béke .megszilárdítására törekvő valamennyi európai állam egységes táborát. Az összeurópai kollektív biztonsági szerződés egyre úabb utakat talál majd az emberek millióinak szivéhez és ez szolgálja majd legjobban Európa és vele együtt az egész világ békéjének és biztonságának ügyét. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a békeszerződés megkötése előtt ne engedélyezzék német fegyveres erők alakítását. Ez Németország semlegesítését jelentené erre az időszakra. A német kérdésnek a berlini tanácskozáson folyt vitája mef.nutat- ta, — mutatott rá ezután. — hogy a Szovjetunió és a három nyugati hatalom közti minden nézeteltérés mindenekelőtt a német militarizmus kérdésére vezethető vissza. A Szovjetunió, amely a hitleri agresszió elleni harc fő terhét viselte, nem becsülheti le az új agresszió veszélyét, ha megengedik a német militariz- «nus újjászületését. Nyugat-Németország remilitarizálá sa növekvő veszélyének feltétlenül meg kellett mutatkoznia az osztrák kérdésben. V. M. Molotov adatokat sorolt fel ezután, amelyek rávilágítottak, hogy az osztrák szerződés aláírásának meg hiusításáért az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaira hárul a felelősség. Berlin (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa 1954 március 4-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között ezeket mondja:' Németország mindkét részének egymáshoz való közeledése a legköze- 'ebbi legfontosabb feladat a_ német egység helyreállításának útján. Ezt mindenekelőtt a gazdasági és kulturális téren való együttműködés szolgálja. A bonni kormány és a parlament viszont erre toborzó rendszabályokkal válaszolt. A militarista Adenauer kormány kierőszakolta a hadkötelezettség bevezetését lehetővé tevő alkotmánymódosítást. Ezzel egyidejűleg a* alkotmányhoz hozzáfűztek egy cikkelyt, amely Nyugat-Németorszagot fettétel nélkül alárendeli a bonni és a párisi szerződésnek. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának megegyezési javaslatai ideiglenes össznémet kormány alakítása révén megnyitják az utat az egész Németországban tartandó 'gazán szabad, demokratikus választásokhoz. A bonni kormány elzárja azt az. utat. amennyiben keresztülhajszolja a hadkötelezettségről szóló rendszabályok felvételét az alkotmányba és lefekteti az alkotmányban a Nyvgat-iNéinetarszág ötvoaA berlini tanácskozáson megtárgyaltuk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdését is. Ez a napirend első pontjában szerepelt. _ , A zárt üléseken főként a napirenfl első pontjára vonatkozó kérdések®* tárgyaltuk meg. E tárgyalások eredményeképp®11 a miniszterek két döntésben egyeztek meg. . Megállapodás jött létre arról, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok- Franciaország, és Anglia kormány* elő fogja segíteni a leszerelést, vagy legalábbis a fegyverzet jelentékeny csökkentése problémájának sikcres megoldását. Megegyezés jött létre arra nézve is, hogy 1954 április 26-án Genfbe® tanácskozás ül össze. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország. Anglia és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozása lesz ez * koreai kérdés békés rendezése érdekében. a KoTeai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon más országok részvételével- »melyeknek fegyveres erői résztvot- tek a koreai hadműveletekben ®s amelyek e tanácskozáson is részt k’" vannak venni. A tanácskozás az indokínai béke helyreá'lításának k®r" déséve! is foglalkozni fog az ebbe1* érdekelt államok részvételével. így tehát április 26-án Genfi»®» megkezdődik a tanácskozás, amely®'1 résrávesz az őt nagyhalalom. F” * tanácskozás az ázs1»’ helyzet k®* legélesebb kérdésével — a kor®*1 kérdéssel és az indokínai hely’®* kérdésével foglalkozik majd. Esze1 a Kínai Népköztársaság elfoglalja l9' gos helyét a többi nagyhatalrpakk9' folytatott tanácskozáson. A berlini tanácskozáson születet* ezen megállapodás jelentőségét m . még nem lehet teljesen felbecsül®1. Ez a megállapodás azonban két fontos ázsiai probléma megoldását szolgálhatja. ami elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését. Az elmondottak alapján bizony®* következtetésekre lehet jutni, — fejezte be nyilatkozatát V. M. Molotov. Természetesen nem szabad túlbecsülni a berlini tanácskozás eredményeit. Annál is inkább, mert csa* azután lehet majd azt is igazába® megítélni, ha már látjuk a genfi tanácskozás eredményeit, hiszem * genfi tanácskozásra nézve Berlint»®11 történt megállapodás. Nem szabad azonban fi gyeim®® kívül hagyni azt a tényt, hogy végéiért a nagyhatalmak tanácskozás»1' ban az a hosszas szünet, amely ®t' esztendős időszakra terjedt. Megtartották a berlini tanácskozást, amely elősegítette jónéhány nemzetköz1 kérdés tisztázását és utat nyitott 3* Egyesült Államok. Anglia, Franci»' ország, a Szovjetunió és a Ki®*1 Népköztársaság képviselőinek, raé# államok képviselőivel együtt megtar tandó tanácskozása felé. A Szovjetunió által tett intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére, következésképpen a bék® megszilárdítására irányulnak. A tények azt bizonyítják, hogy ezek * lépések nem maradnak eredménytelenek. Minden azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája elősegíti ,a Szovjetunió és az egész demokr»*1' kus tábor nemzetközi helyzetén®11 megszilárdítását. éves megszállására vonatkozó int®*® menyeket, ezenfelül a német ifjú5®' got kiszolgáltatja a külföldi és a Pe" met monopolisták érdekeinekA Német Demokratikus Köztársaság kormánya jól tudja, hogy a nyugatnémet ifjúság nem ak»T meghalni a külföldi és a nyugat®0/ met monopolisták és nagybirtokosok üdékéiért. Éppen ezért a Nein®* Demokratikus Köztársaság kormánya kijelenti, hogy Nyugat Németország és Ny ugat-Berlin vaLamen.V' nyi férfiút, aki kivonja magát a nyugatnémet zsoldoshadsere-gből, a Nc' met Demokratikus Köztársaságba® egyenjogú polgárnak tekintik ** minden szükséges -támogatást m®8' kap. Felhívjuk Nyugat-Németország ,a' kasságát, fejezze ki eltökélt szándékát a Németország mindkét Té£?:e közötti szoros gazdasági és kultúra* 'Is kapcsolatok helyreáíiliítására. ^ Német Demokrauiikus Köztársaság kormánya mindenkor késK mindé® olyan kérdésről össanémet tárgya*®' sokat folytatni, amely közelebb ho*' sa egymáshoz Németország két nászét aiz egységes, bökeseerető és tiiS' 'tetten Németország megteremtés* énriokdh«^ A Német Demokratikus Köz ársaság ksrmínyának nyilatkozata a bonni alkotmánymódosításról
