Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 26. szám

IS A P C O 1«*S4 JANTTAR sí Vita : m / Tanulóifjúságunk magatartásáról Póriunk Központi Vezető­ség® határozatának végrehajtásá­ért jói dolgoztak nevelőink az el­múlt és a most folyó tanévben egya­ránt. „Olyan új magyar nemzedék forrnáLódjék és nőjön, amely szilár­dan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén Le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével és kész nagy pártunkat tüz.ön-vizen át kö­vetni'1 — mondja a Központi Veze­tőség útmutatása. E célkitűzés megvalósítását neve­lőink mindig szem előtt tartották. A kitartó, szívós munkának biztató je­lenségeivel lép jen-nyomon talál ko­zunk. Tanulóifjúságunk tanulmányi fegyelme, óraaJatti magatartása meg felelőnek mondható. A tanulók se­gítik egymás munkáját, felelősséget éreznek gyengébb társaik tanulmá­nyi előmeneteléért. A fűtésből ere­dő nehézségek ellenére a meghosz- izabbított szünetet követő első ta­nítási napon a mulasztás egészen minimális volt. Erősödött ifjúságunk ban a hazánk, népünk iránti szere­tet, jobban ismerik és szeretik né­pünk dicső, haladó hagyományait és szocialista építésünket A biztató jelenségek mellett talál- tooeunk olyanokkal is, melyek figyel­münket munkánk fogyatékosságaira irányítják. Akadnak még igazolat­lanul mulasztó tanulók, rend- és íe- gyetembontók, felelőtlenek, tisztelet- lenek, udvariatlanok, sőt nem egy­szer olyan veszedelmes burzsoá né­zetek magatartásbeli megnyilvánu- Inaávefl is találkozunk, mint a koz- mopolsrizznus, cinizmus, stb. Előfor­dul még aa a jelenség, hogy ifjú­ságunk közül egyesek hangzatos szó­lamokat mondanak, de cselekedeteik ellentétben állnak szavaikkal. Tanulóifjúságunk magatartása vál tozatos képet mutat iskolánként, sőt Iskolákon belül osztályonként is. A szigetvári gimnáziumban a tavalyi mulasztás elleni küzdelem győztese az idén is szép eredményt ért el. A többi osztály aránytalanul lema­radt. Legtöbb középiskolánkban az I. osztályok mulasztási átlaga jóval alacsonyabb, mint a felsőbb osztá­lyoké. A komlói általános iskolában vannak olyan fegyelmezetlen osztá­lyok, melyekben néhány nevelő a jó munkához szükséges fegyelmet alig tudja biztosítani. Diákotthonainkban nem egyszer személyi és társadalmi tulajdon eltulajdonítása miatt kell fegyelmi ügyet lefolytatni. Nem rit­ka jelenség, hogy tanulóink — sok esetben külső hatások eredménye­képpen — tiszteletlenek nevelőikkel szemben. A Közgazdasági Techni­kum egyik tanulóját tanárával szem ben tanúsított igen erősen tisztelet­ien magatartása miatt keltett fegyel­mi elé állítani. A vonatok és autóbuszok késése miatt ifi lazult a fegyelem. A napok­ban a villányi járás számadó igaz­gatója vetette fel, hogy a tanulók a várótermekben kártyáznak tanítási idő alatt. Nyilvánvaló, hogy bőven akad lenni valónk tanulóifjúságunk maga­tartása megjavításának területén. Oktatási intézményeink vezetőinek íezfőbb feladata az egységes neve­lői eljárások kialakítása. A félévi alapos elemző és értékelő munka marté kínálkozik arra, hogy a tény­leges helyzet ismerete alanián meg­tervezzük a legszükségesebb lépése­ket éa a legjobb nevelők tapasztala­tainak általánosításával megteremt­sük munkánk jobb módszereit. Sú­lyos kérdések álUtnek előttünk. Az osztályközösségek .kialakításának kér dósé, a jutalmazás és büntetés he­lyes megvalósítása, az ifjúsági szer­vezetek neveJőmuntkája, a szülők be­kapcsolása az isikofta tartalmi mun­kájának megjavításába, stb. mind olyan problémák, melyeknek meg­valósítása területén értünk el jó eredményeket, de ezek még nem elég általánosak. Az őszi üdültetés során a vasasi és meszestelepi is­kola egy-egy osztályát küldtük el egy hónapos táborba. A vasasi ta­nulók derekasan megálltak helyü­ket, a meszestelepiek azonban fe­gyelmezetlen magatartásukkal az egész közösség életét zavarták. Minden nevelőnek kötelessége a jó munka elvégzéséhez ideológiai és szakmai tudásának állandó emelé­se. A legjobb, legkorszerűbb nevelé­si eljárások ismeretének hiánya a nevelői munka politikai .megalapo­zatlansága vezet legtöbb esetben a tehetetlenségből fakadó testi fenyí­tés alkalmazásához. Nem egy eset­ben ez az oka annak is, hogy egyes nevelők nem tudnak beleilleszkedni az egységes eljárások szgrint műkö­dő nevelőtestület kollektív munká­jába. A szigetvári járás igazgatói szakmai tanácskozáson néhány igaz­gató nyilvánosan a testi fenyítés mellett foglalt állást A szülők általános kérése, hogy a nevelők alkalmazzák nyugodtan a testi fenyítést, ők nem jelentik fel ezért a pedagógusokat. E helytelen nézet ellen fel kell venni a harcot. Éppen ezért a szülői munka- közönségeknek meg kell teremtendők a szülők közötti pedagógiai/propa­gandamunka fettételeit, a szülők is­kolája látogatottságának biztosításá­val, a családlátogatások helyes meg­szervezésével. Példamutató munkát végzett ebből a szempontból a Leö- wey Klára leánygimnázium szülők­ből alakult beteglátogató brigádja, mely a mulasztások elleni küzdel­met sikeresen kapcsolta össze poli­tikai-pedagógiai felvilágosító mun­kával. Nemcsak a nevelőtestületek­ben van szükség egységes nevelési eljárásokra, hanem a szülői ház és 'skola nevelőmunkájának összhang­ját is meg kell teremtenünk. Nem egy esetben a» otthoni munka és magatartás ellenőrzésének hiányai vezetnek fegyelmi ügyekhez. Nevelőknek és szülőknek, de az Ifjúsági szervezeteknek és a Peda­gógus Szakszervezetnek is döntő feladata tanulóifjúságunk helyes ön­tudatának és hivatásszeretetének ki­alakítása. A tanító és tanítónőkép­zőben végzett tanítójelöltek szívesen mentek el falvainkba gyakorlatra. A pedagógiai főiskolát végzett gya­korló tan árjelöl teíkről ezt már nem állíthatjuk. E jelenség előfordulá­sának okát abban kell keresni hogy az iskolai nevedőmunka, valamint az ifjúsági szervezetek nevelőmunkája figyelmen kívül hagyta ezt a döntő jelentőségű kérdést. Tanulóink magatartásának kérdé­se nem csupán a szülők és az isko­la problémája, hanem egész társa­dalmunké. A bejáró tanulókkal fog- 'alkozó vasúti kalauznak éppen úgy van tennivalója ifjúságunk nevelé­sével kapcsolatban, mint a múzeum- őrnek, filmszínházaink jegyszedői- nek, a táncmulatságok rendezőinek, vagy azoknak a vezetőknek, akikhez Tíz koreai diák Tatabányán folytatja tanulmányait Sötétkék színű, ezűst- Tojtos egyenruhában búcsúeetre gyülekez­nek a pécsi III-as szá­mú Bányaipari Mély­fúró Technikum Diák­otthonában a növendé­keit. A hatalmas ebéd­lőben külön asztalnál ülnek azok, akik el­búcsúznak magyar diáktársaiktól: Zi Zan Jal. Szón Mjang Gil, Kim Gvan Jal, Go Csan Hjak, Ju Men Jon, Pak Csun Gan, Ki Juh Pil, Zan Hak Ki. Kim Gum Csal és Pák Sun GM. Tíz ko­romfekete hajú koreai diák, akik Tatabányá­ra utaznak, hogy ott a Bányaipari Technikum bányaművelési tagoza­tán tovább folytassák Pécsett megkezdett ta­nulmányaikat. Kerekes Károly a diákotthon igazgatója búcsúztatja a koreai diákokat ma 'd Zi Zan JaJ, a pécsi Bányaipa­ri Technikum I osz­tályának volt növen­déke magyar nyelven mondja el megható bú­csúbeszédét. Hangsú­lyozza, hogy amikor öt hónappal ezqjött Pécs­re jöttek, még nem is tudtak magyarul, de megszerették ezt a nyelvet és a magyar diákokat, akikkel ösz- szeforrottak. A Bányaipari Tech­nikum DISZ-titkára: T rapid Lajos, majd Maress Zoltán, a Bá­nyaipari Technikum igazgatója is elbúcsú­zik a koreai diákok­tól. Búcsúbeszédében példaképül állítja a magvar diáikok elé a tíz koreai növendéket, akik az eltöltött 5 hó­nap alatt vasszorgalom ról, mintafegyelemről, komoly tanulmányi eredményekről tettek tanúbizonyságot. Zi Zan Jal a búcsú­zó tíz koreai diák ne­jben aranykeretes rá mában szép festményt nyújt át Kerekes Ká- rolynaik. a Diákotthon igazgatóiénak és Ma­ress Zoltánnak, a Bá­az iskolából kikerülő ifjak Jutnak első alkalmazásba, és általában min­den felnőttnek, aki felelősséget érez ifjúságunk jövőjéért. A társadalom kedvező nevelőhatását tükrözi, hogy azokból az iskoláidtól, melyek jó kapcsolatokat építettek ki honvéd- tisatjeinkkel az elmúlt iskolaév so­rán, mint például a Janus Panno­nius gimnáziumból igen szép szám­mal jelentkeztek fegyvernemi tószV képző iskoláira. A társadalommal va­ló helyes kapcsolat kiépítését szol­gálta egyes iskoláknak az az egész­séges kezdeményezése, hogy a ta­nulóifjúság legjobbjai, szakkörök és kultúrcsoportok az üzemekben és falvainkiban kullúragitációs munkát fejtettek ká. A társada'om kedvezőtlen ha­tásai sem kerülik el tanulóifjúságun­kat. Az idei tanévben elterjedt te­toválás külső hatások eredménye. Tanulóifjúságunk jampecoskodó ma­gatartásának forrása nem egy eset­ben a nyilvános táncmulatság. A társadalomnak igényesnek kell lenni tanulóink magatartásával szem ben. Figyelmeztetni kell ifjúságun­kat az elkövetett hibákra, helytelen magatartásukra. Helyes, ha tanuló- ifjúságunk viselkedésével kapcsola­tos tapasztalataikat — jót és íxvsz- szat egyaránt — köalfk a dolgozók az illetékes oktatási intézmények vezetőivel. Csak tüzel a legszélesebbkörű ösz­szefogással biztosítható az eddig el­ért eredmények továbbfejlesztése, a még fennálló hiányosságok kiküszö­bölése. A jobb eredményei«éri foly­tatott harc megköveteli, hogy nyil­vánosan megvitassuk a tanulóifjúság magatartásának kérdéseit. Szüksé­ges. hogy az oktatási intézmények vezetői, nevelői az ifjúsági szerve­zetek és a Pedagógus Szakszervezet, a szülők és dolgozók mondják el észrevételeiket, tegyék általánossá a sajtó hasábjain keresztül is jó módszereiket. Jó meg Iá ‘.ásókkal. hozzászólásokkal, ötletekkel, javasla­tokkal jelentős segítséget nyújtha­tónk mindazoknak, akik azon fára­doznak, hogy jövőnk reménységét, if- ; óságunkat hozzásegítsék ahhoz hogy olyan példamutató felkészült­séggel és magatartással lépjen az életbe, amilyent a reá váró felada­tok nagyszerűsége megkövetel tőle Martonossy József a megyei tanács oktatási osztályának vezetője. nyaipari Technikum a zaa tójának. Vacsorakiosztás köz­ben a koreai diákok ajkán felcsendül a ko­reai néphadsereg in­dulója, majd magyar nyelven a „Páncélos induló.“ Kitörő tapssa 1 jutalmazzák énekszá­mukat. Vacsora után Mairtonossy József, a megyei tanács oktatá- íri osztályának vezető­je szól a búcsúzó ko­reai /!’5 kokhoz. Hangsúlyozta, hogy amikor Pécsre jöttek egy hős nemzet fiait ismerte meg bennük akiket Pécsett a taná­rok és a cl: ékeik úgy megszerettek, hogv el is hagyják Pécset, gondolatban mindig ve lük lesznek. A Pécsett maradt ko­reai diákok is odaül­nek a búesúzők satr tatához és a magyar diákokkal együtt éne­kelik a szebbnél-szebb magyar dalokat, Á Magyar Történelmi Társu’at pécsi csoportjának mega!akulása e'é í’ebruárban megalakul a Magyar gére, a magyar imperializmus ki 17 ebruárban megalakul a Magyar Történelmi Társulat pécsi cso­portja. A Magyar Történelmi Társu­lat egyike hazánk legrégibb egyesü­leteinek. 1067-ben alakult. Feladata a magyar történettudomány fejlesz­tése mellett az volt, hogy „a törté­net-kedvelők egész seregét hozza érintkezésbe 'a (történelmi) adatokat bíráló tudományos törekvésekkel“. (Századok, 1067. 16. old.), minél több embert vonjon be az anyagkutatás és feldolgozás munkájába és a fej- 'ődő történettudomány eredményei­vel a nemzeti társadalmat megismer­tetve, a történelmi gondolkodást meg gyökereztesse, a társadalmat a nem­zeti függetlenség és társadalmi ha­ladás eszméjével felvértezze a poli­tikai küzdelmekre. A társulat élére történetének kez­detén a legkiválóbb magyar történé­szek — Horváth Mihály, Thaly Kál­mán és mások kerültek. Ezek a tör­ténetírók még a reformkor és az 1848/49-es magyar polgári forrada- !om és szabadságharc haladó eszméit képviselték. „A fejlődés> a halódás a népek leg közelebbi célja. Olyan törvén? V ez minden népnek* melyet büntetlenül nem szeghet meg egy sem(Száza­dok. 1867. 4. o.) így fogalmazza meg Horváth Mihály azt atz alapelvet, amelynek a társulat tevékenységét irányítania kell. Folyóirata, a „Századok", megje­lenésének első évtizedeiben a magyar nemzet haladását, fejlődését előse­gítő tanulmányok hosszú sorát tárta a magyar társadalom elé. A társulat tehát történetének első szakaszában — a századfordulóig — eredeti hiva­tásának megfelelően működött. Meg­szervezte a történetkutatást, megho­nosította a történetkutatás fejlett módszereit, kiváló szakmai felké­szültségű kutatókat nevelt, jelentős eredményeket ért el a források fel­kutatása, rendszerezése, kiadása és feldolgozása terén. Hatékonyan já­rult hozzá a történelmi gondolkodás kialakításához és a társadalmi hala­dás eszméjének meggyökereztetésé­hez. A történettudomány szelleme, kutatási iránya és feldol­gozásai azonban a lehető leg­szorosabban kapcsolódnak a tár­sada'om fejlődéséhez. „ — a hi­vatalos történetírás mindig és mindenütt az uralmon lévő osz­tály féltve őrzött monopóliuma". A magyar polgárság, amely haladó kor­szakában Horváth Mihály-szerű tör­ténettudósokat termett, a század vé­KÉN YSZERLESZÁLLÁS Elbeszélés Harritonnalc átkozottul sajgott a csípője. Amióta a háborúban go­lyót lőttek belé a németek, minder időváltozást megérzett. Most meg­jött ez a havaseső, az operált for­gók már napok óta jelezték. Hiába helyezte testsúlyát erős sétabotjára, valamennyi lehetséges módon, min­den lépésnél testébe nyilait a fáj­dalom és végigsajgott sejtjein. — Lábai csúszkáltak az agyagos sár­ban, amelyen azonnal elolvadt a ráhullott vizes hó, az arcába csa­pódó nedves pelyhekkel elkevere­dett a homlokán fakadt kínos ve­rejték. Szívében tízezredszer átkoz­ta a háborút, amely ilyen nyomorék ká tette. Pedig annakidején szíve­sen ment a háborúba. Amikor az USA hadat üzent Németországnak, önként jelentkezett katonának. Ak­koriban huszonnégy éves volt és már sok mindent megértett a dol­gokból. Boldog volt, hogy harcol­hat a fasizmus ellen. Akkor meg­becsülték. A bombázóosztály leg­bátrabb pilótájaként emlegették, — többször kapott kitüntetést, alhad­naggyá léptették elő. Akkor nem éreztették vele, hogy színesbőrű, sza bad volt harcolnia fehérekkel egy gépben, senkisem vágta arcába: át­kozott nigger! — Niggert... Hány­szor hallotta azóta idehaza?!... Már végefelé járt a háború, ami­kor egy bevetésről visszatértükben messersmidtek golyót lőttek gépe motorjába, meg az ő csípőjébe is. Emberfeletti erőfeszítéssel tartotta gépét a levegőben addig, míg baj­társai ejtőernyővel megmenekülhet­lek, aztán sérült géppel és sebzett testtel megkísérelt egy reménytelen­nek látszó kényszerleszállást. El­vesztette eszméletét, amikor föld- hözcsapódott, nem tudta, hogy az összezúzódó gép roncsai súlyosan megsebesítették a fején és kifolyt egyik szeme. Azt sem tudta, hogy hetekig feküdt eszméletlenül egy flandriai hadikórházban, amíg ma- •íáhoztért. Véglegesen aztán csak otthon tért magához, amikor hazavitték az 1 Egyesült Államokba. Alaposan uia- gáhoztéritették. Amíg harcolt, azt hitte, a háború után otthon is sok minden megváltozik. Talán tanulnak Hiilerék példájából Amerika urai. Amikor hazajött, látta, hogy nem tanultak. Semmisem változott. Ab­ban is reménykedett, hogy hősies magatartásukért talán ezután job­ban megbecsülik a színeseket, hi­szen láthatták, hogy a négerek bát­ran ontották vérüket a hazáért. Eb­ből az álmából is gyorsan feléb­resztették, amikor leszerelt. Régi ál­lását nem foglalhatta el, nem tudott szakmájában elhelyezkedni, hiszen félszemmel és nyomorék csípővel nem vezethetett többé gépkocsit. — Néhány hónapig kapott rokkantsági segélyt, de megfelelő állásba nem juttatták, hiába hivatkozott arra, hogy hadirokkant, hogy Ameriká­ért adta teste épségét. Egyébként pedig éppen úgy lenézték, mintha sohasem repült volna ezer veszély­ben Németország fölött. Sokszor és nagyon eszébe juttatták, hogy oda­haza csak annak számít, mint a háború előtt: négernek. Nem hős­nek, és nem semmi egyébnek, csak: négernek! Na/zynehesen mégis elhelyezke­dett egy mezőgazdasági biztosítóvál­lalatnál olyan munkára, amire már nemigen akadt más vállalkozó. Fi­zetése nem volt, csak százalékot kapott a megkötött biztosítások után. Sovány kenyér volt ez és bi­zonytalan. A farmergazdaságok a háborús konjunktúra elmúltával új­ra fulladoztak, csak kevés gazda tu­dott biztosítást kötni és Harrison nyomorában nem egyszer gondolt arra, hogy jobb lett volna holtan maradni az összetört repülőgép ron­csai alatt Európában. Ezen a napon is keservesen he­gesztetett reggel óta a tanyák kö­zött, de estig mindössze egy üzletet fikerült megkötnie. — Mire lesz elég a részesedés? Kenyérre né­hány napig, semmi egyébre. Csak legalább már otthon lennék, levet­hetném ezt a vizes göncöt és leül­hetnék végre! — gondolta elkesere- ietten. — De hol van az még? A müúttg legalább másfél kilométer, s gére, a magyar imperializmus kial»- kulására, már régen nem haladó ősz* tály. Ennek következménye, hogy a tár* sulat is letért eredeti útjáról. A szá* zadfordulótól kezdve kifejlett szak* mai módszerét és technikáját többé már nem a társadalmi haladás, ha* nem a maraüiság ügyének szolgá* latéba állította. Különös élességgel mutatkozik meg ez a szellemi szem* beíordulás a Horthy-korszak törté* net í rásában. A Magyar Történelmi Társuk*. 1949 tavaszán megújhodva hoc zálátott nemcsak a ferdítések és hamisítások őzömének eltakarításá­hoz, hanem a Horváth Mihály által megszabott,' a haladás és fejlődés érdekeit szolgáló eredeti út újbóli megkereséséhez is. Uj életének öt éve alatt igen so* kát tett nemzeti hagyományaink feV élesztőse, társadalmi mozgalmaimat, forradalmi akcióink és nagyjaink igaz: történelmének felkutatása, meg írása, közlése és népszerűsítése te­rén. Igen sokat tett azért is, hogy a történettudományt kiemelje a „céhbeliek“, a „beavatottak“ szűk köréből és visszaadja a népnek. Ez a cél és (jz a törekvés hozza Pécsre is, ahová közel kilencévtize* des múltja alatt legfeljebb csak egy-egy „vándorgyűlés" keretei kö­zött érkezett eL Pécs város dolgozd népe, a történettudomány pécsi kép* viselőig hivatásos és nem hivatásos művelői, a történettanárok és a ta­nuló ifjúság szeretettel készít szá* mára maradandó szállást. Valameny* nyien azt várjuk tőle, hogy váro­sunkból kiindulva szervezze meg a történelemkutátók és rajongók szé* les táborát egész Dél-Dunántúlon, s azokat marxista-leninista módszerrel felfegyverkezett történetkutatókká nevelje. Azt várjuk tőle, hogy a tör* ténetkutatás országos terveibe kap­csolódva hatékonyan járuljon hozzá városunk, megyéink, sőt az egész Du­nántúl népe igazi történelmének fel* tárásához és megismertetéséhez. A Magyar Történelmi Társulat pécsi csoportjának megalaku­lását azért is köszöntjük különös szeretettel, mert benne Dunántúl né* egyik legnagyobb hatású ne* velőjét, az igazi hazafiság és az igazi proletámemzetköaiség téri es «tőjét várjuk ősi városunk falai közé. Vas Károly főisk. tanár. azon még hat a városig. Úristen «likőr érek a végére?! Végtelennek tűnő csúszkálás, E* hegés, botladozás után végre elérte a műutat. Ezen már valamivel kő»V nyebben haladt. F.rry koppanás, egy csosszanás, hangzottak léptei a ned- vés aszfalton. Nem messze, mert szél zúgott a földeken, s csaptai vit- íe a vizet, havat... Motorzak«told* hangzott fel mögötte messziről. Hát-1 ra sem nézett, tudta, hogy az autó* busz. Ilyenkor közlekedik az utolsó járat, dekát hiába, az csak a fehé­rek részére van fenntartva, néger azon nem utazhat. Amikor közele­dett a berregés, és már mögüle mess szire előrevetődött a reflektorok fé­nye világos hasábot hasítva az est reménytelen sötétségéből, Harrison az út szélére húzódott, hogy helyet engedjen. Amint elérte a kocsi, nagy meglepetésére lefékezett és megállt. — Hello, Abrahám, hol jár ilyen pokoli időben? — szólt ki az ajtón egy hang. Mindjárt megismerte, Bob Ahsfe.lter hangja volt, a soffőré. — Szerette ezt az embert, egyike volt azoknak ebben a déli kisvárosban, akik a négereket is emberszámba vették. Máskor szívesen elbeszélge­tett vele, de ebben az órában ilyen letörten, semmi kedve sem volt eh­hez. Nyersen felelt: — Mit gondol, sportból gyalogolok este kilenckor az országúton? — Na, ne zsörtölődjék öreg vett- . rán, inkább ugorjon be gyorsan, el­viszem. — Nézze Bob, ne bolondozzon ve­lem itt az országút közepén, nem vagyok tréfás hangulatban. Ez a esi a fehéreké! — Azt én is jól tudom. De nézze, üres a kocsi, hazáig már nincs megálló, senldsem tudja meg, hogV elvittem. Majd eloltom a lámpát « kocsi belsejében, a város előtt meO leteszem magát, onnan már köny- nyen hazaballaghat. Ábrahám Harrison szívesen en­gedett a hívásnak, és valódi boldog-1 ságot érzett, amikor sajgó csípője ° kényelmes ülésen megpihenhetett. dhsfplfpr indított és kényelmes tem­póban vitte a kocsit a város felé. Közben beszélgettek. — Nagyon szép magától Bob, hogy felvett, de mondja, nem fél, hogy valahogy mégis megtudják, ás akkor kirúg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom