Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

• 1953 DECEMBER 35 N A P C 0 5 FEITER ÁDÁM KARÁCSONYI AJÁNDÉKA ELSŐ AZ ORSZAQBAN Az»- a notórius élen erőt kere­sik? — nevetett drótkeretes szem­üvege mögül a tanácselnök. — nem hiszem. hogy otthon találnák. Km- van az erdőben az egész község, fát vágnak. Éppen az öreg Feiter lenne ilyenkor odahaza? De üljenek le megnézetem. Amíg a kerékpáros fordul, Greiner elvtárs beszél. — Már nem egy mese keletkezőt Feiter dvfárs szorgalmazóí. Utól- érhd.etlen munkabírásával. bámulaton szorgalmával évek óla első gazdája Villánynak. A ttmáese’nftk hegyesre pödör? Vastag baisza vidáman rezeg, amikor nevetve mondán? kezdi nz pgvik tör ténetet, amely Feiter Ádámról ke­ring. — Mesélik, előfordult egyszer hogy az öreg olyan kora haínalban indult kaszá’nl. amikor még korom sötét volt. Nem látta mAg a füv°* sem. armbe a kaszáját vágia. Mel­lére akasztott hát eav v’har'ám-rá' és ahogy az vi’ágított. úgv kaszált M’re a többiek küö,+°k. már tókor? terü’eten ’evásta a füvet. Hogv Igaz­ié vagy sem. azt nem tudom de er- írói az emberről én m'odent e’h'szek Nézze ezt a fénvképeit! — kis k^net húz elő a fiók?ából — ilyen volt a másodvetésü kukoricája. A képen a kukoricaföld szélén ass7opvi alakot látunk és a tanács­elnököt. ■ A tanácse’nök nem apróka legény Fiata’abb korában két rrrfter maga? rvolt, de a kukorica címere mégis s feje fölé ér. — Ez másodvetésü kukorica? — Ann’"' termett neki. hogy hamv' hónapig ebből élhetnek a? állatni Pedig másik kukoricája is bőven van A keréknáros megfordult. Feiter Adám odahaza van. Most már ma­gam is kíváncsi vagyok erre a „cso- daemberre". A kis ház o'dalán eső­áztatta kartonlap hirdeti „B*ke- ház“. Az udvaron elszórt szalma- szá’at sem látni. Szinte kórházi rend mindenfelé. Mie’őtt bemennénk a házba, kint nézünk körül. A disznóó'aléncil Félfémé éppen nagy kendőkkel bélelt, kosárba szedi a néhüny/iapos kismalacokat. —• Beviszem az istá'lóba 6W hogy meg ne fagyjanak — mondja és gondosan takargatja a reszkető kis apróságokat. Az ól mögötti kifutóban négy hízó félben lévő disznó röfög, me’lettü' apróbb jószágok bámulnak ránk. _ Na, hízóban nem remekel az öreg, — gondolom, de még végére sem értem a gondolatban!, mély rö- ögést hallunk. — Ide nézzenek 1 — húzza fel a -.sapóajtót a tanácselnök. A vastag szalmán UiO kiló körüli ’isznó szuszog. Fék er Ádám ezúttal .becsapott“. — A nagyobbakat leadtuk, az most már két mázsa körül járna — ma­gyarázza az asszony, miután bevitte az istállóba a malacokat. Az istálló melegében jó! érzik ma­gukat az apróságok, de jól érzi magát a há.rom ló, a két tehén és a két növendék is. — Ennek a tehénnek a jövő hó­napban lesz borja — mutatja Fel­merné. — Nem kicsi ez az istálló? — így té’en jó, mert melegebb. Ha az udvaron kórházhoz hason­lítottuk a rendet„ bent a lakásban még inkább mondhattuk ezt. A «wob« ajtaja fölött fa?at nem látunk. El- ;smerő okWelek borítják színes ta­pétaként. Hét darabot számolunk meg nagv sebtében. Amikor az öreg megérkezik már jól körü'r^ztünk a ■pkásban. Az úi varrógép fö’ött ha­talmas világvevő rádió barnálik, bi­zonyítva a gazda szorgalmát. — Nem vol» ez mindig így — kezdi a beszédet Feiter Ádám — Imikor a szüleim meghaltak, hár­man örököltünk két Íród földet. Ne­kem már nem is jutott. Elszegődtem hát Fáni majorba a Montenuovó her­ceghez napszámosnak. Hosszú volt óz út és elhihetik, sokat ke’lett dol­goznom. hogy össze gyű ithessem e oepeőket. amin aztán földet vegyek 16 óta vagyok a magam gazdája, de ■\ munkám azóta sem fogyott el. — Azt hittük, hogy ma is -kint van ".z erdőben. — Azt én már elvégeztem. — Nem is ő lenne a Feiter Ádám ha nem íev volna, — nevet a tanács­elnök Ebben is a mezei munkában ;s, a beadásban is. az adófizetésben 's. egvf.zóval mindenben az e^ők között van Ádám bácsi. Mondtam notórius éleniáró, .,javíthatatlan" em­ber. Mások még csak most vágják a fát, ő már ezen is túl van. — Nincs rá gondom, — vonja vál- át Ádám bácsi. — Mindig erre hivatkozik. Mondja csak, mennyi bort adott be? — 15 hektót. — Mennyi volt a beadása? — Hat hektó meg néhány liter. — És miért tette ezt? — Ennyire szerződtem- tavaly is ennyire tavalyelőtt is, az idén is. Hiszen volt miből. — Mekkora szőlője van és mennyi termett rajta? — Egy hold és kétszáz négyszögöl. Volt rajta 65 hektó. Most ismét rajtunk a sor. Ismét csodálkozhatunk. De a tanácselnök nem hagyja nyugton az öreget. Kér­dezget, faggat és lassan a beszédben fukar Ádám bácsi pompás eredmé­nyei sorra előbukkannak. Búzából 16 és fél mázsát, árijából 10 mázsát, kukoricából 40 mázsát napraforgóból 13 mázsát termelt hol­danként. — így nem csoda, ha elsőként tél­iesítetté beadását — csúszik ki ön- kénytelenü! számon a szó. — Pedig az én földem is ott van, ahol a többié, az én földemre sem esett több eső — szabadkozik az öreg. — Dolgozni keli, szorgalmasan nem kell megijedni az újtól. Nem ördöngösség ez kérem. — Nos jövőre már könnyebb lesz a beadás is. Olvasta a vasárnapi . Szabad Nép"-ben? — Olvastam. — Ki is számította mennyivel lesz kevesebb a beadása? — Még nem volt rá időm. — Akkor adja ide a beadási köny­vét! Amíg a beadási könyv az asztalra kerül, a vasárnapi újságot is meg­találják. Gyorsan fut a ceruza és nemsokára egymás alá sorakozva állnak a következő tételek. Gabonanemüek 27 mázsa, mázsán, ként 200 forint, összesen 5400 forint. 534 liter tej két forint negyvenével: 1281 forint, 60 fillér. 164 liter bor 12 forintjával 1068 forint, 227 kiló hús 14 forintjával 3178.— forint. 16 és fél kiló tojás darabokra átszá. molva, darabonként egyöívenévcl 469 forint 50 fillér. 16 és fél kiló baromfi 15 forintjá­val kilónként 247.— forint. Mindez összesen kitesz 12.544 forin­tot és 60 fillért. — Ezt nem gondoltam volna — csóválja fejét Ádám bácsi. — pedig ezek nem is túlságosan magas árak. Amikor e!búcsúzunk és kelle­mes ünnepeket kívánunk, ajándék­ról nem kell beszélnünk. Feiter Adám karácsonyi „ajándéka“ nem kevesebb, mint 12 és félezer forint és sok-sok do’gozó paraszttársának is hasonló „ajándékot“ adott a nép állama az új begyűjtési rendelettel. örsi Ferenc C' les berregés sza- kítja meg a be­szélgetés egyhangú tompa moraját. Halló, Itt a drávaszerdahelvi tanács — veszi fel a hallgatót Hortobágyi Ferenc tanácstitkár .. . — Újabb távirat. — Hamar papírt, ceru­zát! Amíg előkerül az írószer, megjegyzi: ,,A Pestmegyei Baromfi és Tojásbegyüjtő Válla­lat dolgozói küldték.“ Még a tanácstitkár a szöveget jegyzi, Jaka- bovlcs Béla tanító büszkén újságolja: „Az elsőt szombaton kap­tuk. A Rákosi Művek dolgozói küldték. Meg­köszönték lelkes mun­kánkat, azt írják, hogy ők sem maradnak el tőlünk: terven felül 1600 vetőgéppel töb­bet adnak a mezőgaz­daságnak." Megérdeml ik a cjráva- szerdahelyiek a Ráko­si Művek és a többi üzem. a vállalatok táv­iratait. jókívánságait és üdvözleteit. Hazánk sokezer községe közül hús- és zsírbeadásban ők lettek az elsők. — Sertésből 364. marhá­ból 266. tejből 101. to­jásból 98. baromfiból 107 százalékra teljesí­tették kötelezettségü­ket. — Versenyben vol­tunk mi az egész or­szággal — toldja meg Balogh János tsz-el­nök . 4P Az iskola tanterme zsúfolásig megtelt de­rült arcú öregekkel és fiatalokkal. Ünneplőbe öltözött és eljött a fa­lu apraja-nagyja. Az óra 11-et mutat, ami­kor a miniszteri kikül­dött a járási tanács és a pártbizottság tagjai elfoglalják helyüket a díszemelvényen. — Drávaszerdahely — mondja a miniszteri kiküldött, — mindig az elsők közötti volt, s munkájuk jutalma nem is maradt el. Olajmé­cses mellett vakoskod- tak itt egv-két éve. ió beadásuk jutalmazásá­ul ma villanyfény ég a házakban, telefont, kapott a község. Most az önök jó munkájá­nak eredményeként is, Népköztársaságunk El­nöki Tanácsának tör­vényerejű rendelete a begyűjtésről az egész dolgozó parasztságot megjutalmazza: — Itt Dráva szem a hely en is csak a tsz-nek 222 má­zsa gabonával kell ke­vesebbet beadni jövő évben. A járási pán?bizottság titkára veszi át a szót. — Megköszönöm Drá- vaszerdahely dolgozó parasztságának becsü­letes begyűjtési mun­káját, akik — miután nem egyszer elsők vol­tak a járásban, a me­gyében, most az egész országnak példát mu­tatnak. ígérem, hogy n járási pártbizottság a drávaszerdaheMek pél­damutató hazafias mun Icáját megismerteti a siklósi járás minden dolgozó parasztjával. A megyei tan-ács a begyűjtésben évek óta első „Ormánysági Vö­rös Csillag" termelő­szövetkezetet répavágó géppel jutalmazza. Ba­logh elvtárs örömmel veszi, át az értesítést. „Éppen ilyen kellett nekünk” — súgja szom szádjának, ahogy visz- szaül a helyére. Tóth Józsefné tsz-tag ruhacsomagot kapott. Amikor Gál Kálmán- nét szólítják, szinte hinni sem akarja, hogy őt is megajándékozzák, de mire átvette a ru­hacsomagját, már ön­tudatosan mondja: „A következő évben még nagyobb odaadással teljesítem a tervet." Hajdú János —hang­zik az emelvényről.— Vájjon mit kaphat ő. tanakodik, hiszen nincs már az asztalon sem­mi? Hamarosan meg­tudja: egy vadonatúj fogatos eke a jutalma. Mosolyogva veszi át az értesítőt és meg­ígéri: ..Arra törekszem, hogy jövőre több é jobb terményt tudjak adni az, államnak." Hortobágyi Ferenc tanácstitkár olvtárs emelkedik szólásra: — ..Elvtársik, a távira­tokra válaszolni illik. Javaslom, küldjünk le­velet a Rákosi Művek dolgozóinak. A dolgozó parasztok figyelemmel hallgatják a levél szö­vegét: „Mi. a drávaszerdahe- lyi dolgozó parasztok köszönjük a Rákosi Művek dolgozóinak üd vözlő táviratát és a se­gítséget, melyet az 1600 terven felül készített vetőgéppel nyújtanak a mezőgazdaságnak. Mi mindig becsülettel teljesítettült beadásun­kat, egy hátralékosunk sincs és jövőre sem ma radunk eL Az Ormány­sági Vörös Csillag ter­melőszövetkezet tagjai vállalják, hogy a jövő évi kötelezettséget ser­tésből már január vé­gére 70 százalékra tel­jesítik. Mi, drávaszerdahelyi dolgozó parasztok to­vábbi munkánkban is bebizonyítjuk, hogy szí Járd harcosai vagyunk a szocializmus építésé­nek és hűséges szövet­ségesei a munkásosz­tálynak." Elfogadják az eivtár- sak? Egyemberként moraj- lott fel a terem: ..El­fogadjuk." H. I. cA (tép kípoiiet&ie \ mese'»'’«!' 'évig'?18’ ó’«m- szín felhők szórják teli fehér pihével az úipetrei határt, a kazla­kat. megakadtak a hájlotr.hátú Gur- don Józsi bácsi báránvV'őrkucsmá- ján. kabátja eal’érlán. Verné 1« a bolvhos szőr e'reUi öreg keze elő’ a csillogó havat Baljába veszi hát. mégeevszer összekoccantia sarkát kopogtat és benyit a képviselőhöz — Adjon isten jó napot! _ Magának is, bácsi. Mi jót ho­zott? Ak árhogy fordul — a két fejken­dős parasztasszonyon kívül nincs más a szobában. Rázzák a kezét, tessékelik, üljön már le. ne kéresse magát — de hol a kénvise'őz For­gatja kezében a kucsmát szabadko­zik. Nem leülni jött ő ide! _ Megköve.em. a képviselő úrral vá ltanék egy-két szót... ha itt lenne. Nevet a két asszony, kivált a fia­talabbik. a haja is kicsúszik homlo­kára. A komolyabb nézésű is mo- ,solyog, aztán megmondja: ..Én va­gyok a képviselő. Toppért Józsefié­nek hívnak, tsz-tag vagvok én. nem úr. Ueyan, ne hajladozzon előttem lánya lehetnék — beszélje el, mi já­ratban van." De a hatvanhárom esztendős em­berrel nem lehet bírni Ha már nem ismerte meg a kénvise’őt első látásra — legalább becsülettel megadja ne­ki a tiszteletet a masa módián Tud­ja ő.rm illeti meg az országgyűlési képviselőt Két perc is eltelik, mire belekezd gondja-baja elsorolásába A szomszédja elszántott két lépés föld­jét és sehol sem intézkednek, hogy visszaadja. De ez a kisebbik baj! — Hat holdja ott fekszik az út mellett és a gépállomás traktorosai összegá­zolták, összeturkálták a szélét, utat csináltak rajta. — Nézzék meg, olyan kemény, mint a kövesút. Nem veszi be az ekét, szántatlan a földem. A vil­lányi szöllőgazdaság kocsisa is any- nyira rákapott már az új útra. hogy neki áll feljebb, ha lekergetem a föl­dömről Mondja meg a képviselő úr — nóhát rájár a szám — az elv- ‘ársné hogy gazdálkodjak most? — igazság ez? A képviselőnő feljegyzi a panaszt — Hazamehet nyugodtan Gurdon bácsi. Két héten belül rendezzük az ügyét. A hálálkodó Öreg után Gerevjc Ká -oly. a Dózsa párttitkára, a tekinté- 'yesbajszú Varga Pál. komlói bá­nyász Oberreiter Sebestvén és Gur- d.on József egyéni gazdák kerülnek beljebb. Egvüti járnak mindig, ha a falu ügyeit intézik Előbb tisztes­séggel köszöntik képviselőjüket., erő­ben bizonyítják — azelőtt választás i?án rájuk se hederftett a követ — aztán elmondiák, hogy fáért jöttek — Mert úgy van az. — kezdi el Gerevic, — hogv van erdőnk és még- sincs fánk. A közsógi tanács tulaj­dona. de a bólyi erdőgazdaság kezeli őz erdőgazdaság a Dal,konyái mun­kásoknak megengedte a ritkítást meg a gvökérásásí, nekünk meg nincs mivel fűteni a napközit, az óvodát, meg a bölcsődét. Erdőjoga van itt minden újgazdának, meg réginek is, fája meg alig. mert nem ’ermelhet ki. Miért a Palkonyaiakkal vágatnak- saját erdőnkben? — Tüskét vágnának ki? — kérdi Topper tné. — Azt, meg ritkítanánk... hogy is mondjam... Oberreiter bácsi küsz­ködik a magyar nyelvvel, a képvise- 'őnő németre fordítva a szót kisegíti Kiderül, hogy Oberreiter, meg még ‘öbb egyéni gazda saját földjére a szőlője végébe akácosit ültetett" még tíz-tizenöt éve, hogy a ritkításból nyert fával pótolják a szőlőkarókat Hatszáz tőkét szeretne pó.olni, — szükség lenne a karóra. Az erdészeti hivatal engedélyezne is, de a palko- íyai tanácselnök elvette az engedélyt és megtiltotta. Akkora ember az, hogy az erdészeti hivataltól sem mertek szembeszállni vele ... Szaporodnak a kis kékikockás ir­kában a sorok. Ezt Varga elvtárssal 'cell elintézni a megyei tanácson, ezt meg a villánvi járási tanács is el­igazíthatja. Majd bemegy hozzájuk holnap délelőtt. Tajti Sándornak ta­gosítás után másutt adtak földet, az 'dót meg a régi aranykorona után kell fizetnie. Horváth Istvánnak. Kohlmann Ferencnek két éve igény- bevették erdősítésre szőlőiüket. Ad- la-k helyette másikat, de nem fogad­ják el. erre más vállalta bérbe, de az adóiát bérbeadását rajtuk köve­telik. A községi orvos a doktorfa!kás megiavítását kéri: vegyék be a kölrt- ■—■'íésbe. ^é'e’S'i a választék ISI'ek hozzá, délután ő keresi fel őket. Ro­pog a friss hó a lábak alatt, vigyáz­ni kell a lépésre, mert a gyerekek már kipróbálták: csúszik-e? Jobbról- halról köszön getnek az ismerősök a hosszú újpetrei utcán. Az asszonyok hamut szórnak a síkos útra, aztán összedugják a fejüket: ugyan me- 'vikükhöz nyit be? Most egy villá­nyi ismerőssel beszél: zárszámadás után hálószobabútort vett, azt viszi haza. Nézze meg már a kocsin, ne -östelje a fáradságot. Nem röstelli. A Dózsában újságolja az elnök: lói oszlottak az idén. Szívesen hall­gatja az elégedett szót, de aztán kérdez: — Milyen az árpájuk? — Nz? — Hát bizony gyenge — csírá­ban érte a fagy. Egészen megfeke­tedett a mag a földben. Nem is tud­juk, mit csinálunk... — Cseréljenek ősziárpát tavaszi­ra — ne legyen gond a vetőmagra márciusban. Bár ez a hó sokat segít­het a búzákon, kivált, ha elegendő ■sik, — azért gondoskodjanak tava­szi búzáról is. Jobb félni, mint meg­ijedni, Tanácsokat ad. dícsér, ha jót lát, és nem hagyja megszólatlan a rosz- szat. A termelőszövetkezet növen­dék marháin meglátszik a jó gon­dozás. tiszták a boriak, mintha ska­tulyából szedték volna ki valameny- nylt. de a mennyezetről méteres pók hálók lógnak alá. Nyúlna fel seprű­vel a gondozó, de megállítja: Hagyd el fiam, ha eddig nem csináltad, most már ne tedd! — Ne csak akkor takaríts, ha ven­dégek jönnek! Az elnök, meg a gondozó majd elsüllyednek szégyenükben. A gépállomás udvarán a szabadon- álló traktorokat betakarta a hó. A iavítóműhetyben éppen befejezték a napot, söpörnek, töröl getnek, amikor belép. Hangos szabadsággal válaszol­ok köszönésére és olajos ruhájú szerelők, kormosarcú kovácsok ve­szik gyűrűbe. Van-e panaszuk? De mennyi! Nézzen ide képviselő elvtárs nő: ez egy vadonatúj silózógép. Egy órája szállítottuk ide a vasútról és Vókányba akartuk vinni, már na­gyon várják. Hát nem szétesett a kereke! Milyen munka ez?! Kezébe veszi a kitört vasküllőket — végükön alig látszik a forrasztás. Tgért elvtárs. a raktáros, nyomako- dlk előre: Képviselő elvtársnő, lát­ja ezt a hatalmas csavaralátétet? — Akkora, mint egy bika orrkarika — a Lánchídnál kell ilyen, nem a trak­toroknál. Ezerhatszáz darabot küld­tek ide, másutt meg hiányzik, ne­künk meg leemelték érte a pénzün­ket. Hát nem disznóság ez?! Az bizony elvtársak. Adja nekem azt az alátétet. Újév után felmegyek Pestre, — megmutatom Zsofinyecz ilvtórsnak, • a gépipari miniszternek. Hanem panasz van magukra: össze- lázolják az út melletti földeket. — ígaz-e ez? — főidül az Igazgató fe­lé, aki rábólint. Hát ha igaz, akkor az öreg Gurdon Józsi bácsinak hoz­zák helyre a kárt, szántsák fel, ahogy illik. Megcsinálják-e igazga­tó elvtárs? A gépállomásvezető nyomban ki­adja az utasítást az agronómusnak. aki megígéri — egy héten belül megszánják. De neki is lenne egy fontos elintéznivalója: — Volt nekünk egy igen jó szere­lőnk. Felvitték a SZOT-hoz Pestre, mei’t jó káder. Nagyon szeretnénk, ha viszajöhetne — nem fájna a fejünk a téli gépjavításért. Irtunk egy kérvényt a SZOT titkárságához: — Hát 5 akar-e visszajönni? — Hogyne akarna, ő szólt nekünk — Kérem, adják ide a kérvényt. Helyet csinál magának az asztalon és ráírja: Javasolom. Felnéz a trak­torosokra és mosolyogva hozzáteszi. — Személyesen is eljárok érdekük­ben a SZOT-nál és Hegedűs elvtárs­nál. a földművelésügyi miniszternél. Tréfásan hozzáteszi: De össze né gá­zolják a földeket és tegyenek igaz­ságot az öreg, Gurdonnak. A havas téli este kékje borít­ja a cséplőgépeket, elevátoro­kat.. Az udvaron vontató szalad — ülésén ketten szoronganak: a vezető meg az igazgató szőkefürtű ötéves fiacskája. A traktoros ölében ülve átszellemülten kormányozza a dur- rogó masinát — alig tudja lehívni az apja. Teppertné elgyönyörködik a kis ördögütőben. Saját fia jut eszébe talán? Aki hat hónapos volv. amikor apját gránát tépte szét a fronton, akit küszködve, egyedül ne­velt? Nem tudhatom. De amikor fel­száll a kocsira, egy nagy társasjáté­kot helyez el ölében. Karácsonyra vette — ajándéknak. Igásszekér döcög a havas sötétség­ben. Bakján büszketartású, nagybaj­szos kocsis. Mellette fejkendős, pok- rócbaburkolózott parasztasszony: öz­vegy Teppert Józsefné, a nép képvi­selője viszi magával választói gond- ját-baját, ” - Oroszlán Imr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom