Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

6

N A P L Ö

1953 DECEMBER 25

cin ,ßl4 tmupjar kéfiz&művétzet“ kiállítása

Igazságom védelmében

Az Országos Képzőművészeti Hér keretében december 20- án nyílt meg az MSZT székház nagytermében az „Uj magyar képzőművészet“ kiállítás. A kiállításon ismert nevű mesterek mellett budapesti és pécsi képzőművészek szerepelnek alkotásaikkal. A kiállítás azonban nem reprezentál j’a kellő mértékben az .'új magyar képzőművészetet.

A kiállításon Rudnay Gyula 19. Olafe Oszkár 2 és Csók István 1 festménye látható. Rudnay kiállított festményeinek iThgyrésze évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt készülhetett, ugyanúgy Giatz Oszkár festményei sem új alkotásai közül valók. Csók István ..Dunafö’ővár" városképe nem mutatja meg Csók nagyságát, igazi értékeit. Előbbi két nagv művész alkotásai éppen ezért nem alkalmasak arra, hogy azokat mint az új magyar képzőművészet alkotásait mutassák be, viszont

Csók műve, habár a kiállítás egyik legértékesebb darabja, egymagában ugyancsak nem reprezentálhatja az új magyar képzőművészetet.

Mellettük több ismerős névvel találkozunk: Kmetty .János. Mácsav István. Elekfy Jenő. Bencze ítészló. Sarkantyus Simon és mások képviselik az új haladó képzőművészetet. Témaválasztásuk azt igazolja, hogy • helyesen látják a festők feladatát: a nagy események, .lelen.ségek fneLlett vannak az életnek kisebb epizódjai is. vannak lírai vonatkozások, mélyek hozzátartoznak az élethez és amelyeket tagadni helytelen lenne. Előadásmódjuk közvetlen, a valóságot tükrözi, így mindenkihüé szóinak.

A Képzőművész Szövetség pécsi csoportja helyesen járt el, amikor a. Képzőművészeti Alap által rendelkezésre bocsátott festmények mellett a helyi munkacsoport taginak festményét is kiállítatta. A helyi képzőművészeinket és alkotásaikat a pécsi dolgozók jól Ismerik; az utóbbi Időkben erősen fellendült a képzőművészeti élet Pécsett. Kiállítást kiállítás követ és a dolgozók fokozott érdeklődéssel fordulnak a képzőművészeti események felé. Most kiállított festményeik, néhány műtől eltekintve, azonosak a már látottakkal.

Or "• nmei kell megállapítani, hogy — nem a kiállítás márkás nevű mestereire gondolunk — színvonal dolgában nem maradnak cl a pestiek mögött. Ugyanakkor azonban minden hiányossága mellett tanulságul Is kell szolgáljon ez a kiállítás a pécsiek számára, megmutatva azt, hogy a figurális ábrázolás számukra sem megoldhatatlan feladat.

A kiállítás legnagyobb

hibája, hogy nem nyújt egységes, átfogó képet a mai magyar képző- művészetről. Azok, akik a kiállítás anyagát összeválogatták, nem voltak elég körültekintőek, nem mérték fe! kellően, hogy milyen jelentősége van egy hasonló kiállításnak olyan kul- túrközponban. mint Pécs. A kiállításnak egyrészt meg kellett volna

mutatnia az érdeklődő dolgozóknak az új magyar festészetet, másrész; képzőművészeinknek nyújthatott volna komoly segítséget további fejlődésükben. Ennek különös súlya van azért is, mert Pécsett nincs képtár, s így

ezek nem juthatnak hozzá mindazokhoz a lehetőségekhez, amelyeket Budapest múzeumaival és kéntáraival, állandó kiállításaival nyújt

íz ott élő képzőművészeknek. Egy 'lyen tárgyú kiállítás alkalmas lett volna arra, boey a pécsi képzőművészek komolyan összemérhessék medmé-ive;ket — hiszen nem vitás hogv ők is részesei az ú,i magyar képzőművészetnek. — a pesti és más vidéki városokban dolgozó képzőművészek orcámén veivel. így ko- molv segítséget nyújtott volna fejlődésükben.

A IriaHítaS anyagának nem elég tervszerű összeállítása feltétlenül ősz szefügg a7-zal a ténnyel, hogy az ország több nasv városában rendezett kiállítást egyidőben a Képzőművészeti Alap. másrészt igen rövid idő állt rendelkezésre a kiállítási anyag alapos áttanulmányozása, kiválogatása és összeállítása céliá- ra. Sokka! szerencsésebb lett volna ha ezt a kiállítást múzeumi anyagból rendezik meg.

• Ezzel kapcsolatban önkéntelenül felvetődik egy még mindig sürgős és megoldatlan kérdés: a pécsi képtár kérdése.

Pécset kivéve valamennyi nagyobb vidéki városunk rendelkezik képtárral. Pécs Dél-Dunámtúl kultúrköz- pontja és ugyanakkor nem rendelkezik képtárral. Létrehozását a mul;- ban elmulasztották, viszont a képzőművészetnek, mint a kultúra minden ágának, naás volt a szerepe a múltban. Főleg a képzőművészet vol. az a terület, amelyet legkevésbbé ismertek a dolgozók. Az a képzőművészet azonban, eltekintve a haladó művészek alkotásaitól, öncélú, vagy a mecénás igényeit kielégítő képzőművészet volt.

Az új, szocializmust építő társadalomban a képzőművészet szerepe is megváltozott. Ugyanúgy, mint minden más művészetnek, feladata

van; a dolgozók nevelése. Fontosak azok az alkotások, amelyeket a múlt haladó nagyjai hoztak létre, akik a nép élén harcoltak az elnyomatás idején is. Alkotásaik felrázták a tömegeket és harcra buzdítottak. Még jelentősebb a képzőművészet szerelő a jelenben, amikor nevelői feladata fokozottan megnőtt., ,,Ebből a szempontból különösen’ fontosak °zdk az alkotások, amelyek művész? módon ragadják meg mai életünk leicnségeit és közvetlenül beleszól- ■’ek a milliók életébe, alakítják gondolkodásukat, a néphez , való hűség- “e nevelnek, a nehézségek és . az. el- 'eoség páncsoslmdésának feltárásával felélesztik a helvtál'ás és összefogás szellemét. De jelentősek.azok ,a, művek is. amelyek feltárják az élet •"'•g’dft oldalait, ameivek a. gyerekről és a családról szólnak, vágy a iái és a természet ábrázolásával *esz- “ek hitét az éW szépsége mellett." 'Szabad Nép, XI. évf, 353 sz.)

A Képzőművész Szövetség pécsi '■soport.ja a TTIT művészeti csoportjával egyetértésben

. helvesen látta nte<* feladatát amikor Programm iába vette jie-vszámú imoziőművészetí kiállítás megrendezését.

Ez egyrészt elősegíti a do’gozóV nevetését. másrész; hozzáiárul a dötgo- ■’ók bírálatéin keresztül saját fejlődésükhöz Ez azonban még nem elégséges. A képzőművészet fontos nevelő téladatának Déldunántúlon akkor tehet eleget, ha a lelkes képzőművészek munkáiét egy helyi képtár megteremtésével segítik élő, Addig is gondoskodjék a Képzőművészeti Alap arról, hogy Pécs ' évente ■öbb alkalommal múzeumi képanyagot kapjon: hagyományanyagból és most élő képzőművészeink nagy alkotásaiból. Ehhez vegye igénybe az Országos Múzeumok Központjának se gítségét is. hisszük, hogy a Központ szívesen hozzájárul ilyen múzeumi anyag pécsi bemutatásához.

A múzeumi anyag bemutatása mellett a rendelkezésére álló ányag- ból időnként biztosítson kiállítási lehetőséget jól összeválogatott és ösz- szeállított új magyar képzőművészeti anyagából is.

Dcbitzky István

Megnyílt a Liszt Ferenc-hangversenyterem

A Kossuth Lajos utca 83 sz. uta t /évó Liszt Ferenc hangverseny termet ünnepélyes keretek között, nyitottak meg. A Himnusz elhangzása után Tamas József a városi tanács •itkeira .u.mdott ün népi beszédet, amelyben méltatta n hang- versenyterem jelentőse, gél Pécs zenei életében Utána színvonalas hangverseny következett, amelynek keretében a Zeneművészeti Szakiskola énekkara Antal György vezény leiével Liszt: Magyar ünnepi dalát adta elő, majd Hajnal Ernő, Vörösmarty „Liszt Ferenc, hez" című költeményét szavalta el. Az énekkar Wagner „Tannhäuser“ c. operájának bevonulási indulóját adta elő olyan sikerrel, hogy a közönség kívánságára meg kellett ismételni. A hangverseny második részében a Szimfonikus Zenekar szerepeit Csáky Nándor vezetésével. Beethoven Leonora nyitányát adta elő, míg Borsay Pál Liszt Esz-dur zongora- versenyével aratott sikert. A zenekar Kodály Háry János szvitjéből az „Intermezzo“-t játszatta, majd a'hang- verseny Berlioz Rákóczi indulójávát ért véget.

Erőt, egészséget, főhadnagy elvtárs!

1

932-ben behívtak katonának. Sokadmagammal megjelentem a hírhedt Üllői-úti laktanyában. Betereltek bennünket egy levegőtlen, hosszú folyosóra. Vastagon lepte a por, eldobott cigarettavégek, köpések nyomai mindenfelé. Hosszan várakoztunk, hogy töréniék valami. Egyszerre csak megjelent egy nyalka főhadnagy tükftrfényes, rendkívül hosszúszárú csizmában. hetvkén féirevágott sapkával a fején __ Követte őt egv nagybaiuszú őrmester — ez az az időszak volt. amikor a rendőrök számára is kötelezővé tették a bajuszvisélést megállapítván, hogy magyar ember nem jár bajusz nélkül.. ..— két-három szakaszvezető és tizedes. A főhadnagy végignézett rajtunk, a lovagló- pálcájával csapkodva csizmája szárát és azt mondta az őrmesternek:

— Hozza rendbe ezeket a barmokat!

Az őrmester ránknézett és elüvöltötte magát fal- rengétő hangon;

— Vigvázz!

Álltunk mereven, mint a cövek. A főhadnagy elsétálgatott előttünk és így szólt kedves közvetlenséggel: — Piszok csűrbe! Most majd megtudjátok. mi az. katonának lenni. — És ígv folytatta hosszú perceken át szitkozódva, káromkodva, gyalázva bennünket, anyánkat, apánkat.

*

A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megbízott, hogy a vallás keletkezéséről tartsak előadást a Zrínvi laktanyában Ahogy közeledtem a laktanya kapuiához ifiúkori. katonai emlékek kellemetlen ízét éreztem Feléledt emlékezetemben a piszkos laktanya, az embertelen megalázó hang. A kapuhoz térítem s az őrség megkérdezte:

— MR óhait az elvtárs?

Előadni jöttem az ismeretterjesztő társulattól. — Tessék elvtárs fáradjon be. rögtön kiállítom a belépőt — mondta — miután megnézte meebízóievele- met — A főhadnagy elvtárs már telefonon érdeklődött,- kftgv "Vp7oH-/» r»7 »lvtÄfS

..u Miközben a belépőmet Irta, jóarcú, fiatal közlegény jött. be a szobába, jelentkezett szabályosan:

— Az előadó elvtársért jöttem, én vagyok' a klubgondnok — mondta. ,

Sétálunk együtt a hosszú udvaron át föl az épületbe. Ragyogó tisztaság ízléses dekorációk, feliratok mindenfelé. Felkísér az óriási előadóterembe, otthonosan, házigazdaként kalauzol. Pillanatokon belül megjelenik evv komolvarcú. mósó’vgósszemű főhadnagy. Van még néhánv, perc az előadás kezdetéig, beszélgetünk. Ütemes lépések zaja, jönnek a századok, jón a .hallgatóság. Ahogy elmennek mellettünk, 'pténi érWn ; arcukon a megbecsülést, amellyel parancsnokuknak -köszönnek. Elfoglalják a helyeket, várják az előadást. — Pedig nem könnyű témáról lesz ma este szól filozófiai előadás.. a -vallás keletkezéséről.

A dobogón állunk a főhadnagy elvtárs meg én. Velünk szemben egészséges, fiatal arcok, Hirtelen Végigvonul e'öttem a régi csúnya emlék’a laktanyákról Horthyék korában Hallani vélem messzi idők emlékeként a Horthv főhadnagy „exhortatioját."

Egyszerre csak sokszáz torokból, szíves melegséggel hanvzik fel a köszöntés:

— Erőt. egészséget, főhadnagy elvtárs!

—• Elvtársak, ma este a vallások keletkezéséről beszél a tanár elvtárs.

És a laktanyában a katonáknak, gondolkodó embereknek. öntudatos, fiatal elvtársaknak filozófiai előadást tartok a vallás keletkezéséről! Egy teljes órán át beszélek, s hogy mennyire figyeltek rám. bizonyítja az előadás után fellett sok kérdés. Alig győzök válaszolni.

Más a szellem, új szellem, öntudatos emberek hangja. A Horthy korszakban úgy tanították, hogy a katonának csak azért van feje hogy 'égvén min tártéul a sapkát... A mi katonáinknak azért van fejük, hogv tanuljanak gondolkozzanak.

Ugv érzem magam hogv otthon voltam az elvtársak között. Elmúlt belőlem a régi emlékek rosszízű keserilső0O a laktanyával szemben.

— Erőt, egészséget, főhadnagy elvtársi

Scher Tibor

p olgár István a Pécsi Nemzőt;

Színház segódrendezöje a „Dunántúli Napló“ december 20 i számú" ban cikket írt ,,Vak-e Djuzsikov? Vagy talán a kritikus felületes?" címmel. Djuzslkov a pécsi színpadon legutóbb bemutatott „Ném magánügy“ főszereplője, a .,fialó jöttén" kritikus pedig én vagyok. A kérdéses cikk megállapítása^ mindenekelőtt elvi síkra szeretném terelni;

v. Mielőtt a részletekre térnénk, vizsgáljuk' meg, mi okozza az ellentétet kettőnk véleménye között? Úgy hiszem, főként- a' rendezői és a kritikus. szemtélaW különbözőség;. Míg a rendező eWborbap a színházé siker, a krilittos az eszmei és művészi érték szemszögéből nézi a /Eűvet. A rendeltének az a feladata, hogy hí- yon tolmácsolja a.z író mondanivalóját és színpad; ötleteivel minél inkább elterelje a közönség figyelmét a mű esietlegee szeplöiröl. Munkája téliát bizonyos fokig r.tésáló munka, ha szabad ezt a kifejezést használnom: művészi kozmetika. A rendező annyira elfogódottá válhat saját ’-kozmetikai“ .műveletétől,, hogy -san., a- produkciót látja, és szem elöl óvcezti az etedeü művet. Ha lándzsát tör a szerző mellett, egyúttal önmagát is védi.

Ilyesmi történt Polgár István esetében is. Habár kijeiénH, hogy Isza* iev és Gallics darabja nem b-teljese- déss csupán „értékes és előremutató kísérlet“ a szoctéSsta-reailista bo’ió- óa; megteremtésére, egyetlen kritika; ászrevétété sincs, sőt úgy tünteti fel. mintha a mű erényei oktondi akadékoskodássá tennék a legjobb szándékú bírálatot 's. Tapintatosan vállon vereget amiért „viszonylag“ he- yesen fogalmaztam meg a darab esz mei ériemét: „a szovjet emberek ere- ;ükhöz mérten segítik egymást“,-záró selben azonban odaesín: „er nem elég mély eszmei tartatom?“ Hát e’égnek elég, akár egy dráma tetralógiához is. .4 mélység azonban sokkul bonyolultabb követelmény, semhogy ecry ■’áróje’.es mondatban el lehessen intézni. Az eszmei mondanáva'ó hitelessége ugyanig attól függ. hogy milyen mélyen érvényesül a cselekményben, a helyzetekben, a hősökben, vagyis n formában. Jelein esetiben a bohózati 'ormában, amely „ugyanolyan komoly igazságot tartalmazhat mint akár a társadalmi dráma, akár a szatíra vagy r, vígjáték.“ TetszuVos tétel ez, magiam is aláírom. Kár, hogy Polgár István •»fm igazolia a c"’aikorlalb?iin, Ilyen- tormán még mindig nyitva á’Jl a kérdés: a „Nem magánügy“ es.zmé- :e a haoycmánvos bohózati formában 'keltlő meggyőző erővel nyilatkozik-e meg? Semmi kátéén utp'aris, bogy a darab szerzői alig alig tértek 'T a régi bohózati meg oldásoktól, -me- ’yek — válóig állítom — szükségképpen gátolják a mondanivaló erőteljes érvényesülését. Készokairva túlzók: a rosszmájú néző a szinte csak félreértésekre épített helyzetkomikumok özönében akár visszájára is fordit- b at ja a mű alapvető igazságát.-mondván: ne vállard el mások, ügyét, mert •■'gv jársz, min: Djuz-sikov.

M iben látom Iszajev és Gailics válla'-kozáeámk legfőbb és válóban példamutató értékét? Ab ban az eredményes kísérletben, hogy íz expozíciót a hősök szocialista ess- me; .terítettsége teremti meg, a cse lekményt a szovjet emberek áldozat- vállalási készsége indítja el, sőt ez a tartalom jelen van később k*, a bohózat minden egyes helyzetében. J'elen' van é® kihatható. Kibontható, de- a két tajmiri telefonhívástól eőté- kintve gyakran elsikkad a vígjátéki szituációkban. Polgár István így „sűríti ös67e“ kritikáim „lényegét":

• ,ebben a bohózatban van oszmei mondanivaló és rnégs'ajcs.“ Ho'ott Írásom sommája ekkép hangiza/nék:

• Iszajev és Galitcs bohózatának any- nyi a mondanivalója, hogy a szovjet embtrok szeretik a munkát és mindenkor készek segíteni egymásnak. Ezt a mondanivalót szolgálja a bohózati forma. S a bohózaté forma nem alkalmas arra, hogy ennek a mondanivalónak különleges mélységeit tárja fel.“ (Kérem kritikám bírálóját, üsse fel a budapesti színházi fesztivál Jegyzőkönyvének 3. lapját, ott ugyanis véleményemnek ezt a rétitől csak sbilárlsau eltérő megfogalmazását sokszorosítva is megtalálhatja.)

Igazi van Polgár elv társnak, amikor szinte a sorok között olvasva izit írja, hogw a félreértések zsúfolt- ágától fékem a mondaniva'ót. A •nulaltatásnak ugyanis csak egyik zszköze a helvzclkomikum és az sem jsupán tévedésekbe!' adódhat. A tévedés mellesleg megi'/hediWn olcsó .bohózafiró; fogás, A félreértések mértéktelen alkalmazása pedig — akármilyen i-matemaliikai pontossággal és logikával“ dolgozzák i® ki őket. — az ábrázolás, többnyire a jellemrajz vázlatosságához‘ v-zet. A „Nem magánügy“ egyébkén,: jól megalapozott jellemű hőseinek jóformán idejük sincs a kibontakozásra, annyira „é:" •fogtlailja" őket -z a törekvésük, hogy a zűrzavaros holvzetekben feltalálják magukat Gondoljunk csak Gris- ko. a takarítónő vagy az arité/té figurájára. Vajjcwi e! lehet-e ' mondani ugyanezt Gogoly ..Revizor“ ááafc hőseiről? Korántsem.

jp ’gár István hajlamos arra, hogy a kél darab döntő különb régét bizonyos műfaji megoldások (így a hclyzettocwniknm) airányában .ássa. pedig — számos má® tényezőn kívül — valőszierűség és léVfk,tani hite’c'-ceg dolgában a „Revizor“ egyet len lélreériéüe is feH0nő»n elüt a „Nem magánügy“ tuca/nvi félreértésétől. Mailemailikai szániíiásokkal és logiilkaá okfejiésekkcí talán indokolva óak ezek a tévedések, — jó példa rá Djuzsikov és Nyikoilajevna a cikkíró magyarázata alaoián érthetővé vált viszonya. — a hősök viselkedése, mindvégig ;, gyanútlan“ magatartása azonban annál inkább kéj- ségibevonható bennük. „Logikai bukfencek“ alatt lehűt elsősorban létek- 'tani „bukfenceket“, felületes megöl- , dúsakat értettem. A helyzetek h* lyenkénti valószerűtlenségét nagy- részt a hősök valószerűtlen magatartása okozza.

Nem szívesen hivatkozom tcikinfé; lyj élvekre de ilyen lélektani való- é'ZÓrűtOxnségték Gyáriás Miklós, a Vidéki Színházak Ünnep; Hete hivatalos ér'jáke'ője szeriini: is bőven akadnak a bohózat ban, különösen eredeti változatában. .Gyárfás egy, időközben szerencsésen módosított példát «ze- mai ki közülük; „Igen groteszk P'-' ianata a-z előadásnak, amikor Djuzs1- ■ kovot a rendőr lutartóztatja, szó riél- kül e'megy és nem üvölti, hegy neki Tajmirrai! keld boSizélmie... Az író maga is megfeledkezett arról, hoq.v vár . ják a tajmiri tetofont és a főhős kifut a színpadiról, anélkül, hogy ■ a telefon egyáltalában eszébe jutnia,

Előiordul sok ilyen a bohózatban. Természetesen vigyázni kei/, meU lgv bohózatban sok mindent et kell togadni, sok minden valószínűt!eiipé get, mert a műfajból az következik, hogy csak egy nevet kell mondanotn, és a darab összeomlik.., Nem nyu - • Iratok belő túl mélyem a dolgok logikájába, realitásába.“ (a Vidéki Színházak Ünnepi Hetének j egy zó kön V* ve, 48. lap.) Gyárfás elvtárs, akinek- felszólalására Polgár Isitván hivatkozik, tehát lényegiében ugyanúgy vélekedik^ mint "tén. De a darab 'pécsi , expozéján Orbók Endre, az előadáö , ó’sőszámú rendezője i* jónóhány ■

o.yam lélektan.; indofcolaíLansdg'o.t so- ro 1 tél (a takarítónő feltétlen ragaszkodása a harmadik emelőihez, Djuzsi" kov öaszet évesz lése Fortunatovva'. slb.), amelyet a rendezés ..kozaneíi' kája“ sem tudott eltüntetni.

Ha már a dramaturgiai benvatlkoz-á' sokná^ tartunk; vitaiinidífó kritlííánv il?"1' kilociásoltan;, hogy Pécsett wel- •űzték a rádióst, akiben „a nebézsé- S'pk elől megfutamodó embor típu- •iá.t“ isnvrhettük volna meg, Kétség' tetén.^ pontotlanság voüt tőlem, hqcy a giyő.ri és a debreceni rendezés; egy' ka.ia,p alá vettem.. Pp.’gör e’vtárs, azon- ban rádiós mellőzését Gél ért Endrének', a budapesti fesztiválon,/''- mondott t.tézólei'ásáva,; indoíiolj?. a/melv szerint .P rádiósban óppgn oZ; a típust nem irimcriiett'ük ineg. mert

máir csak akkor találkozunk vök/

amikor megtér,“ Ismét elolvastam a kérdéses jegyzőkönyvet, azt n magyarázatot azonban, amelyet. 1 Polgár István Geltért elvtárs szájába. ad, hasztalan kerestem, a légiből kapóit idezet helyett a kérdésiről Kende I.-. a Színházi Főosztály vezetője a -fcőv^í- küzőket mondta: ,,A rádiós ’kihagyását az előadás egyik legnagyobb, ftí' bájának, kilejezettcn hibásnqk tartom .. Nem akarom itt a mar.du.fn:- valót újra részletezni, de véleményein szerint a rádió® jelöniét aláhúzása világossá teszi a mondanivalót mind' azon nézők számára, akikhez esetleg nem jutott még elég köze; a darab mondanivalója.“

H — minit írásom címe i® jeki. — meg nkarjuk vód:ni azigazű Ságot, legyünk mindvégig hűek hozzá. Polgár elvlársnak az az észrevétele, hogy kritikám aránytalan, mivel „sommásan és sommii,mondóao“ intéztem el a színészi alakításokat: helytálló. A jevőiben alaposabban és elmélyültebben iqyekszem nvijd méltatni a Pécsi Nem/ori Színház művészeinek munkáját.

GALSAI PONGRÁC-