Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-11 / 264. szám

2 NAPLÓ 1953 NOVEMBER U Az EINSZ-kö/ijjvűIé- Politikai B'zoltságának november 6-i ülése Izgalmas verseny Pécs VI. keriiletta: Parr ígi Ferenc frontbrigädja megelőzte az országnsliirn Triód István csapatát New York (TASZSZ) A Politi­kai Bizottság november 6-i ülésén megkezdte a következő napirendi pont megvitatását: „valamennyi fegy veres erő és valamennyi fegyverzet szabályozása, korlátozása és arányos csökkentése." A leszerelési bizottságnak az emlí­tett kérdéssel foglalkozó jelentése rá mutat arra, hogy a bizottság mind­össze egy ülést tartott és hogy a bi­zottság kifejezés; ad annak a remé­nyének, hogy „az utóbbi nemzetközi események kedvezőbb légkört terem­tenek a leszerelés kérdésének felül­vizsgálásához." Lloyd, Anglia képviselője felszóla- ’ásában megjegyezte, hogy a bizott­ság jelentése „majdnem teljesen ne­gatív jellegű." Anglia képviselője behatóan fog­lalkozott a leszerelésnek és más kér­déseknek, többek között a nemzet­közi feszültség enyhítése problémájá nak összefüggésével, majd hangsú­lyozta, hogy „ha előrehaladást érné­nek el olyan megegyezés létrehozá­sában, amely megfelelő garanciával rendelkező arányos és összehangolt leszerelési Programm megvalósítását célozza, vagy bármely kérdés terén, amelynek köze van a leszerelési bi­zottsághoz, ez hozzájárulás lenne a feszültség csökkentéséhez." Anglia képviselője ezzel kapcsolatban leszö­gezte. hogy „vannak jelek a nemzet közi légkör javulására" és hogy „az újabb világháború elkerülhetetlensé­gének érzése gyengült." Majd kije­lentette, hogy „olyan helyzet állt elő, amelyben mindkét fél, tekintélyének elvesztése nélkül, tárgyalásokat foly­tathat a fontos problémák rendezé­se érdekében." Lloyd hangsúlyozta beszédében: „Általános óhaj, hogy csökkentsék a hagyományos fegy­verzetet és a fegyveres erőket, vala­mint azokat a terheket, amelyeket ezek gazdasági életünkre rónak." — „Általános óhaj — ismerte be Lloyd — hogy maradéktalanul semrrtisítsék meg az atomfegyver, a baktérium­fegyver, a vegyi és minden más tö­megpusztító fegyver használati jogá­nak érvényesítését." Itt azonban nyomban olyan körülhatárolást tett, amelyben újságírói körök törekvést látnak arra, hogy elhárítsa az atom­fegyver és a többi tömegpusztító fegy ver ezidőszerinti betiltását. Anglia képviselője ezután magya­rázni igyekezeti, miért nem fogadta el mindezideig az angol kormány a Szovjetuniónak az atomfegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömeg- pusztító fegyver betiltására vonatko­zó javaslatát. Anglia képviselője a küldöttségek egy csoportja nevében határozati ja­vaslatot terjesztett elő, amely java­solja a leszerelési bizottságnak, „foly tassa erőfeszítéseit, hogy megegye­zést érjen el azokban a problémák­ban, amelyekkel foglalkozik" és mun kájáról terjesszen jelentést a közgyű­lés és a biztonsági tanács elé nem később, mint 1954 szeptember 1-én. A határozati javaslat felhívással for­dul az ENSZ valamennyi tagállamá­hoz és különösen a nagyhatalmak­hoz, hogy fokozott erőfeszítésekkel „nyújtsanak segítséget a leszerelési bizottságnak feladatai ellátásában és terjesszék a bizottság elé a leszere­lésre vonatkozó javaslataikat." A. J. Visinszkij, a Szovjetunió kép Amerikaellenes hangok az anaol alsóházban London (MTI) Az angol alsó­házban Vita folyt külpolitikai kérdé­sekről. A vitában elhangzott felszóla­lások ismét fényt vetettek az angol­amerikai ellentétekre. A képviselők egyrésze rámutatott, hogy az Egye­sült Államok az angol birodalom szét tagolására, valamint gazdasági pozí­cióinak gyengítésére törekszik. J. E. Powell konzervatív képviselő han­goztatta, hogy „Anglia középkeleti válságának egyik főtényezője az Egyesült Államok magatartása, amely az elmúlt évtized folyamán állandóan és kíméletlenül arra irányult, hogy gyengítse és szétszakítsa az angol bi­rodalmat összetartó kötelékeket." A konzervatív képviselő a továb­biakban kiemelte, hogy az amerikai­ak betörtek Anglia stratégiai kulcs- pozícióiba is. A képviselők egyrésze kifogásolta, hogy az angol politikát az Egyesült Államok érdekeinek vetették alá. Turner-Samuels munkáspárti képvi­selő hangsúlyozta, hogy a kormányt teljesen az Egyesült Államok szeke­réhez láncolták. „Az Egyesült Álla­mok "nem tárgyalok"-álláspontja a legveszedelmesebb nemzetközi dina­mit — mondotta. — Amerika mága- tartása a Szovjetunióval szemben és heves kommunistaellenes őrülete a tömeghisztéria és üldözési kényszer­képzet egyik legveszedelmesebb alakja." McNeil, volt munkáspárti minisz­ter kijelentette, hogy „a legmaga­sabb síkon történő találkozó megva­lósításának legfőbb akadálya Wa­shingtoniban van." A Szovjetunióban tartózkodó külföldi küldöttségek a november 7-i felvonulásról Moszkva (TASZSZ): a Szovjetunió ban tartózkodó külföldi küldöttsé­gek tagjai nyilatkoztak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának moszkvai ünnepsé­geiről. ..A moszkvaiak felvonulása meg­mutatta a szovjet nép összeforrott- ságát kormányával és a Kommunis­ta Párttal. Ez az egység a szovjet ország hatalmas ereje" — mondja Frank Markvand, a Délafrikai Unió élelmiszer- és konzervipari munká sai szakszervezetének elnöke. „A moszkvai dolgozók november 7-i felvonulása mindenekelőtt a szov­jet nép béketörekvéseinek világos kifejezője" — mondja Ruszlan Vid- zsadzsaszasztra, az indonéziai szak- szervezeti küldöttség vezetője. Vicente Adrian, a Chilei Közalkal­mazottak Országos Szakszervezeté­nek elnöke, a chilei küldöttség tag­ja kijelentette, hogy eddig még sem­mi sem gyakorolt rá akkora benyo­mást, mint a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 36. évfordulójának moszkvai ünnepsége, a Vörös-téren tartott, felvonulást nem a felvonulók hatalmas száma, hanem vidámsága, lelkesedése jellemzi a legjobban — mondotta. Növekednek Jugoszlávia külföldi adósságai Prága: A „Nova Borba", a Cseh­szlovákiában élő jugoszláv forradal­mi emigránsok lapja, Jugoszlávia gazdasági helyzetével foglalkozva, a többi között azt írja, hogy hivatalos jugoszláv adatok szerint az ország külföldi adósságai ez év közepén el­érték a 77.4 milliárd dinárt, vagyis az állami költségvetés bevételeinek több, mint 41 százalékát. Jugoszlávia külkereskedelmi mér­lege annyira passzív, hogy már fe­nyegető méreteket ölt. Az „Ekonom- szka Politika" című belgrádi gazda­sági folyóirat beismerése szerint Jugoszlávia ez év öt hónapjában az Egyesült Államokba, Nyugat-Német- qrszágba, Fr-anciaországba, Olasz­országba, Angliába és más kapita­lista országokba 21 milliárd dinár értékű árut. szállított, ezzel szem­ben ezekből az országokból 54.7 mil­liárd dinár összegű árut hozott be. Az elmúlt évben Jugoszlávia a világpiaci áraknál jóval olcsóbb árön szállított főleg az Egyesült Ál­lamokba. Amíg potom áron adja el a nyersanyagokat, addig méregdrá­gán vásárolja az amerikai fegyve­reket. A nehéz helyzetet még súlyosbítja az a tény, hogy Jugoszlávia az el­múlt öt év alatt több, mint három és fél milliárd dollárt fordított a fegyverkezésre. Mindez az amerikai monopolisták fokozott diktátumához, a munkanél­küliség növekedéséhez és a dolgozó tömegek további elszegényedéséhez vezet. „A helyiipar ki A megye helyiipari dolgozói is munkaversennyel köszöntötték az októberi forradalom 36. évforduló­ját. A munkában élenjáró dolgozó­kat november 6-án a megyei tanács kultúrtermében ünnepélyes keretek között jutalmazták meg, tüntették ki. Kiváló munkájuk elismeréséül többek között Krasznai József laka­tos, kisiparos, Stigrád Józsefné. Rad­ier József Fehérnemű ktsz, Bátai József Ruházati ktsz. Melles Rezső igazgató. Kovács László sztahanovis­ta gépszedő, Tabi István sztaháno­vóló dolgozói" vista gépmester — a Szikra Nyom­da dolgozói; Zámbó Mária igazgató. Kereszti József főkönyvelő, I.égrádi Jenő asztalos — a Hangszer és Asz- talosárugyár dolgozói; Szauer János sztahánovista esztergályos, Kiss Ká­roly sztahánovista öntő — a Mohá­csi Gépgyár dolgozói; Somfalvi Jó­zsef rádiós. Kovács József villany- szerelő — a Szigetvári Műszaki és Fémipari Vállalat dolgozói és ■‘Pe- esovácz József rönktéri rendező. Mo­hácsi Szerárugyár, a „Helyiipar ki­váló dolgozója" jelvényt és a vele járó oklevelet kapták meg­viselője beszédében meggyőző bizo­nyítékokkal tárta fel a leszerelési bi­zottság munkája sikertelenségének tényleges okait és részletekbemenő- en kifejtette azokat az intézkedése­ket, amelyeket valamennyi fegyveres erő és valamennyi fegyverzet szabá­lyozását, korlátozását és arányos csökkentését célzó feladat megoldása céljából foganatosítani kell. A Szovjetunió képviselője rámuta­tott: a leszerelési bizottság azért nem tudta betölteni a reá háruló felada­tot, mert az ENSZ-közgyűlés 1952 ja­nuár 11-i határozata — a Szovjetunió küldöttsége és számos más küldött­ség e határozat ellen foglalt állást — a fegyverzet tényleges csökkentését, az atomfegyver és a többi tömeg- pusztító fegyver betiltását célzó in­tézkedések kérdését a fegyverzetre vonatkozó adatok úgynevezett „fel­kutatását és ellenőrzését" célzó intéz kedések kérdésével cserélte fel, s emellett ez a határozat érdemben nem is veti fel az atomfegyver eltil­tásának kérdését. A Szovjetunió javasolja — mon­dotta A. J. Visinszkij, hogy a köz­gyűlés hirdesse ki az atomfegyver ás'a többi tömegpusztító-fegyver elő­állításának és felhasználásának fel­tétlen betiltását, mivel ez nélkülöz­hetetlen, természetes feltétele annak, hogy hatékonyan ellenőrizhető le­gyen, hogy ne gyártsák és ne alkal­mazzák ezeket a fegyverfajtákat. Ir­reális és értelmetlen dolog ellenőr­zést teremteni az atomfegyver tilal­mának végrehajtása felett, ha nem tiltják meg előállítását és alkalma­zását. London az angol-magyar mérkőzés lázában Annak ellenére, hogy az angol lab­darugó válogatott november 11-én. izerdán délután az ir válogatottal látszik világbajnoki selejtező mér /főzési, az angol lapok sportrovatai­ban mégis a távolabbi november 25 i angol magyar mérkőzés kap nagyobb helyet. A Daily Mirror ezt írja: A magyar labdarúgók tervszerű és szinte tu­dományos felkészítésével szemben az angol labdarúgók előkészületei gyer­mekesen nevetségesek. Több lap ,,kissé" szenzációs tála­lásban adjn olvasóinak a magyarok előkészítését. A Reynolds News pél­dául ezeket írja: A magyar váloga­tottak mozgását az egyik balatonmel léki labdarúgópályán 900 okleveles edző ügyeli árgus szemmel, miköz­ben egy ködlejlesztőgép teszj hason­lóvá az időjárást a londonihoz. DECEMBER KÖZEPÉN VÁLASZTÁS LESZ MÁLTA SZIGETÉN London (MTI) Mint a „Reuter" jelenti, Málta szigetén az új válasz­tásokat valószínűleg december má­sodik hetében tartják meg. Mint is­meretes, a gyarmat parlamentjét fel oszlatták, mert Borg Olivier koalíci­ós kormánya az 1953. évi költségve­tés vitájában vereséget szenvedett. Soha nem látott verseny bontako­zott ki á Pécs VI. kerületi frontbri­gádok között az első helyért vívott küzdelem során. Az üzem verseny­tábláján a „legjobban teljesítő front- brigád" című felirat alatt Trickl István és Páncél Ferenc csapatának nevei váltogatták egymást. Novem­ber hónapban azonban ói brigád — Parragi Ferenc frontbrigadja — ke­rült az élre. A Parragi csapat állandóan 100 százalék felett termelt, kiemelkedő eredményt azonban ritkán ért el. „A mi nevünk is ott lesz az elsők között" — fogadkozott a hónap ele­jén Parragi Ferenc sztahánovista vájár, a cs_pat vezetője. Alaposan megbeszélték, hol lehetne időt meg­takarítani, hrsvan tudnák munká­jukat még jobban megszervezni. Legtöbb időt a fabekészítés vette el a csapattól. Itt kellett javítani. Elhatározták, hogy ezentúl a bizto­sításhoz szükséges famennyiség be­készítését nem az egész csapat vég­zi, hanem két vájár mindjárt a mű­szak elején szeneléshez kezd és így a csillések folyamatosan , végezhetik munkájukat. A műszaki vezetőket pedig arra kérték, hogy biztosítsanak részükre megfelelő mennyiségű üres­csillét. A brigád munkájának újjászerve­zése a műszaki vezetők segítése, már az első nap győzelemhez segítette 3ket. A forradalmi műszak alatt magasan túlszárnyalták előirányzatu­kat és azóta is túlteljesítik tervü­ket. Lelkes munkájuk eredménye, hogy november 10-ig terjedő elő­irányzatuknak 178 százalékos telje­sítésével megelőzték az országoshí­rű Trickl István csapatát, amely 176.6 százalékos eredménnyel követi őket. A Parragi 'féltés a hónap eddi­gi szakaszában 471 csille szenet adott terven felül. A frontbrigádok között kialakult versenylendületnek nagyrésze van abban, hogy Pécs VI. kerület bá­nyászai a forradalmi műszakra vál­lalt 120 tonna szén helyett november­ben eddig már 1170 tonna szenet adtak terven felül és így a Pécsi Szénbányák Vállalata bányaüzemei­nek versenyében az első helyre ke­rültek. (Garay) ígéret helyett tetteket várunk! Az elmúlt hetekben cikk jelent meg a „Dunántúli Napló"-ban, mely az alsómocsoládi dolgozók kérését továbbította a népművelési szervek felé. Segítséget kértünk kultúrház létesítéséhez. Sajnos, sem a cikk, sem más kérelem nyomán nem je­lentkezik eredmény. A népművelési ügyvezetők időközben tartott járási értekezleten a megyei népművelési kiküldött ígéretet tett, hogy szemé­lyesen is kijönnek megvizsgálni a kérdést és mindent megtesznek ké­résünk teljesítésére, sőt — amit nem is kértünk, —- pénzbeli támogatóst is kilátásba helyezett. A kilátás most is megvan, de a falu kulturális szín­vonalát, fejlődésé; a kilátásba he­lyezett tényezőkkel nem lehet bizto­sítani! Dolgozóink: várják kérésük elin­tézését. Lelkesen ajánlkoznak társa­dalmi munkára, művelődni, szóra koz ni akarnak. Hogyan lehet a falusi dolgozók művelődését biztosítani, ha még a legcsekélyebb kérésekhez sem nyújtanak segítséget az illetékes szervek egyes vezetői. Igazán nem sókat kértünk, a teljesítés nem üt­közhet nehézségekbe. Például kér­tük, hogy a Magyáregregyen csak­nem elheverő székeket, adják át ne­künk. Ez kész lehetőség, csak kis utánjárás szükséges hozzá. De nem, hogy megvalósult volna már, hanem a legcsekélyebb intézkedés sem tör­tént. Az elmúlt járási értekezleten szó volt arról, hogy a székek a MOKÉP tulajdonát képezik. De kér­dezzük: a MOKÉP egy földöntúli, vadidegen szerv, amelynek felesle­ges felszereléséhez a megye nem tud hozzányúlni? Ha jól megnéz­zük, ez sem akadályozhatja a prob­léma megoldását, mert kuli úrházunk egyúttal mozihelyiség is lenne. Dolgozó parasztságunk és ifjúsá­gunk joggal várja kérése teljesíté­sét. Nem engedi, hogy problémáju­kat másod-, vagy harmadrendű kér­dések közé sorolják. Igen furcsa a népművelési szervek viselkedése ezért ismételten kérjük, járuljanak hozzá Alsómccsolád kulturális fej­lődéséhez, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ezt követeli pár­tunk és kormányunk célkitűzése is! Szita István községi tanácstitkár. RAAB OSZTRÁK KANCELLÁR POPOVICS JUGOSZLÁV KÜLÜGY­MINISZTERREL TÁRGYALT Bécs (MTI) Az „AFP" bécsi je­lentése szerint Raaib osztrák kancel­lár november 8-án fogadta a Becsbe érkezett Popovics jugoszláv külügy­minisztert. Popovics látogatást tett Schaerf osztrák alkanceilárnál is, miután már előzőleg kihallgatáson volt Kömer osztrák szövetségi el­nöknél. A Pécsi Rádió mai műsora A Pécsi Rádió a 223.8 méteres hullámhosszon sugározza műsorát. 18.40: Délszláv műsor. 19.00: Magyarnyelvű adás. Élenjáró dolgozóink tízperce. A Csemege-bolt dolgozóinak taná­csa a vásárlók felé. A Pécsi Közlekedési Vállalat autóbusz üzemében harcolnak a 100 ezer kilométeres mozgalom sikeréért. A „Dunántúli Napló" írja. Hírek. Szántó Tibor szatirikus írása. 20.00: Műsorzárás. Q/Lpca otthon l Vállán a nehéz, zöldrefestett ka­tonaládával hagyta el a laktanyát. Amint a távoleső állomás felé tar­tott, valaki utánaszólt: — Miska!... Csillag Miska... — Várj csak!. Megállt. Hátranézett. Fábián Jós­ka és Kovács Lali siettek utána, katonaláda verte térdüket, amint váltogatva vitték, őket is ma he­lyezték tartalékos állományba. Ha­zafelé igyekeztek. Csillag megvárta a két fiút, földiek voltak. Egy falu­ból kerültek a hadseregbe, egy helyen szolgálták le idejüket és most is együtt tartottak haza. Egy­másmellé került a három láda. —- Hosszú, szaggatott légzésük elárul­ta, hogy elfáradtak. Elhúzta a kar­jukat, vállukaí a láda és benne a sok holmi, amit a gondos szülők hosszú hónapokon át küldtek szere­tett és féltett fiúknak. Eddig meg­lapultak a szekrény aljában, most aztán cipelték haza, nagyokat szusz- szantva súlyuk alatt. Pedig felesle­ges volt a sál. a kesztyű, pullover, meg egyéb dolog, nem látták szük­ségét egyiknek sem. A vonal indulásáigmég két órá­juk volt, két hosszú, unalmas óra. Olyankor, ha nagyon vár valamit az ember, ha nagyon vágyódik va­lamire, még az idő is lassabban mú- <ik. Fábián Jóska, aki a szakasznál is vitte a hangot, akinek mindig és mindenre volt valami elfogadható ötlete, most javaslattal állt elő. _ A vonatig csak nem leszünk az állomáson, vagy az utcán. Beme­gyünk egy kiskocsmába és fröccs mellett gyorsabban telik az idő — (és máris felállt, megfogta ládája foganytúját Induláshoz készen). Kovács Lali helyeselt. — Menjünk akkor. Én benne vagyok. Csillag csak ült. Gondolkodott It­tasan, vagy részegen menjenek ha­za? Nem való ez. Biztosan várja az anyja. Megcsókolja majd és érzik rajta a bor, a szesz. Szólni akart, de a meleg októberi nap és a láda súlya, cipelése, no meg a hosszú hallgatás is kiszárította torkát, nyel­ve a szájpadlásához tapadt tikkadt volt. Eh! Csak egy kisfröccs. Nem a vi­lág. Meg sem árt és jól is esik, meg az idő is múlik. Csak bólintott és vállára vette a ládát, amely már az apját is ki­szolgálta Nem is egyszer... A kocsmában füst keveredett ösz- sze bor és pálinka illattal és olyan sűrű volt, hogy nyelni kellett a le­vegőt, szinte erőltetve. Zsivaj, lár­ma és ének. Egyszóval kocsmai han­gulat. A három volt katona asztalhoz telepedett. Szék mellé került a láda, széktámlára a kabát. Fábián Jósika itt is tevékenykedett. — Mit isztok? — Kisfröccsöit! — mondták egy­ezerre, — Eh! Kisfröccs. Ha iszunk, hát igyunk valami komolyat. 1—1 deci pálinkát, bevezetőnek — és csettin- tett hozzá a nyelvével, mintha már lenn a gyomrában érezné a pálitv* kát. ■ — Nekem nem kell — vetett el­lent Csillag. — Aztán miért nem? — Mert 'józanul akarok hazaméra ni, anyám elé állni! — Józanul? — ráncolta össze hom­lokát Jóska. — Szóval- józanul,,,» és haragosan a kasszához lépett. Csillag szó nélkül fogta a ódát, kabátot és kifelé tartott. Már megbánta, hogy bejött. Kor­holta magát. Nem .kellett volna be*' jönnie. Észre sem vette, hogy Ko­vács Lali követi. Fábián, aki ezilatt megváltotta a blokkot 3 deci pálin­kára, meglepetten tapasztalta, hogy Csillag távozik. — Miska... Ne bolondozz! De annak már annyit ért ez ,a szó, mint halottnak a szenteltvíz- Már kívül volt. Ki az állomásra. Hajtotta valami* Az állomáson nem bírta tovább- Amint elhaladt az étterem előtt és meglátta a vidáman iszogató embe­reket. nem állhatta meg. Bement. — Egy nagy málnát — szólt oda a pincérnek. Az húzta is csakhamar. Ahogy megpillantotta a ládát, megjegyezte; — Ilyenkor nem a málna járja.-* valami töményebb kell — és hun- -utul mosolygott hozzá Miska1 nem sokat törődött vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom