Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-07 / 262. szám

4 NAP E ö 1353. NOVEMBER T ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 36. ÉVFORDULÓJA! AZ OKTÓBERI FORRADALOM TÖRTÉNELMI HELYEIN LENINGRAD DICSŐ VÁROSA Irta: I. SZOKOLSZKIJ Friss balti Szél lobogtatja vörös zászlók selymét. Ünnepi díszt öltöt­tek a terek, utcák, rakpartok. Lenin városa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójára ké­szül. Leningrad, a nagy október böl­csője. Hős város. Története össze­forrt a dolgozók forradalmi harcá­nak történetével. Leningrad, vagy akkori nevén Petrograd az oroszországi forradal­mi mozgalom központja volt. A múlt század 70-es éveiben itt szüle­tett meg az egyik legelső orosz mun­kásszervezet, az ..Orosz Munkások Északi Szövetsége". A 80-as éviik­ben és a 90-es évek elején itt ala­kultak meg az elsq marxista körök. 1891-ben itt tartottak először május elsejei ünnepséget. A ..Harci Szövet­ség a Munkásosztály Felszabadításá­ra", — amelyet Lenin alapítptt 1805- ben — az oroszországi forradalmi marxista párt csírája volt. Petro- grádban rakták le a harcos bolse­vik párt alapjait. E dicső városban peregtek le a forradalom sorsdöntő eseményei. Itt robbant ki 1903 januárjában az el­ső orosz forradalom, s az 1905-ös ál­talános októberi sztrájkok napjai­ban, a cárizmussal vívott' harc tü- zében itt kovácsolódott ki a prole­tariátus új, hatalmas fegyvere, a munkásküldöttek szovjetjei. Az 1917-i februári napokban a pi­tyert munkások a Bolsevik Párt hí­vására magasra emelték a második orosz forradalom zászlaját és döntő csapást mértek a cárizmusra. E fe­lejthetetlen napokban kovácsolták az októberi fegyveres felkelés győzel­mét. A felkelés a Bolsevik Párt Központi Bizottságának határozata alapján október 24-én reggel kezdő­dött meg. A katonai forradalmi bi­zottság parancsára mozgásba jöttek a proletár forradalom összes harci erői. A vörösgárdisták, a forradalmi tengerészek csapatai és a katonák lépésröl-Lépésre foglalták el a kulcs­pontokat: a kormányépületeket, hi­dakat, pályaudvarokat, a postát, táv­írót, őrséget állítottak a gyárakhoz, üzemekhez. Október 25-én este meg­kezdődött a burzsoá Ideiglenes Kor­mány utolsó bástyájának, a Téli Pa­lotának ostroma. Feltartóztathatatlan áradatban özönlöttek a palota felé a vörösgárdisták, matrózok és ka­tonák ezrei. Az ellenforradalmi csa­patok ellenállását megtörve, egyik termet a másik után, egyik emeletet a másik után foglalták el. Éjjel 2 órára végétért az ostrom: lefegyve­rezték a junkereket, az Ideiglenes Kormány tagjait letartóztatták. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom diadalt aratott. A Szmolnijban ülésező II. összoroszországi szovjet­kongresszus kikiáltotta, hogy min­den hatalom a szovjetek kezébe ment át. A kongresszus dekrétumot adott ki a földről, a békéről és a vi­lág első munkás-paraszt kormányá­nak, a népbiztosok tanácsának meg­szervezéséről. A népbiztosok taná­csának elnökévé V. I. Lenint vá­lasztotta meg a kongresszus. A szocialista forradalom győzelmet aratott. Az ellenforradalom azonban nem tette le a fegyvert. Megkezdő­I dott a fiatal szovjetköztársaság hő­sies harca a fehérgárdisták, és kül­földi intervenciósok ellen. A petro- grádi munkások és a balti tenge­részek a polgárháború éveiben pél­dátlan bátorságot tanúsítottak, ren­díthetetlenül kitartottak. A Petro­grad felé vezető utakon a német megszálló csapatokkal vívott harcok ban született meg a Vörös Hadse­reg. Itt verték szét Jugyenics cári tábornok fehérgárdista bandáit. A szocialista építés éveiben Le- ningrád dolgozói újabb fényes olda­lakat írták a Szovjetunió történelem könyvébe. A leningrádi munkások kezdeményezték az egész országra kiterjedő szocialista munkaversenye­ket, az ellenterv készítést, a brigá­dok önálló elszámolását. A lenin­grádi munkások, mérnökök és tech­nikusok jól elsajátították az új ter­melési eljárásokat és kiváló gépek­kel, s egyéb jóminőségű termékekkel látták el az országot. A Nagy Honvédő Háborúban Le­nin városa a lángoló szovjet haza- fiság és a tömeges, hősiesség ragyo­gó példáit adta. Leningrad a Nagy Október 36. évfordulójára készül. Utcái ünnepé­lyesek, élénkek. A város évszáza­dos története során sohasem volt olyan csodálatosan szép, mint most. A Kommunista Párt és a szovjet kormány gondoskodása nyomán a város gyorsan begyógyította háború okozta sebeit és soha nem látott ütemben fejlődik, szépül. A romok helyén széles aszfaltozott utak, pom­pás épületek, kertek és parkok gyö­nyörködtetik a szemet. Uj utcák nőnek ki a földből. Leningrádban gyors ütemben ha­ladnak a munkálatok, hogy kivétel nélkül minden házban legyen gáz­szolgáltatás. Már több, mint 200 ezer lakásban van gáz. Szakadatla­nul bővül a lakóházépítés. Az utób­bi években többszáz lakóházat épí­tettek szép, világos lakásokkal. A háborúutáni években Leningrádban több, mint kétmillió négyzetméter lakóterületet adtak át rendeltetésé­nek. Több főiskola, klub, színház és mozi épül. Felépült a Kirov sport- stadion. Egymásután adják át ren­deltetésüknek az új iskolaépülete­ket. Örül az ember szíve, ha a szov­jet gyermekek életére gondol, akik ezekben a gyönyörű iskola-paloták­ban tanulnak. Hét évvel ezelőtt" létrehozták a karéliai földszxwoson az északnyu­gati üdülővidéket. Azon a földön, ahol a forradalom előtt csak a petro- grádi arisztokrácia pihenhetett, most több, mint 100 olyan szanatórium és üdülő van, ahol a szovjet dolgozók töltik vidáman és gondtalanul sza­badságukat. Ezenkívül széleskörű gyermek egészségvédelmi intézet- hálózatot is létesítettek ezen a vi­déken. Lenin városának népe az. egész szovjet ország dolgozóival együtt újabb munkasikerekkel készül a nagy ünnepre. A leningrádiakat fel­lelkesítették a párt és a kormány legutóbbi határozatai, hatalmas len­dülettel dolgoznak, becsületesen ki­veszik részüket a szocialista haza építésének nagy munkájában. Az ország minden részébe eljutnak Le- ningrádból a gépekkel, turbinákkal és generátorokkal, precíziós műsze­rekkel, textiláruval és cipővel meg­rakott vasúti szerelvények, gőzhajók, Mindegyiken ott áll a leningrádi védjegy. A leningrádiak a párt és a kor­mány határozatai alapján tevékeny részt vesznek a hazai ipar további fejlesztésében, gépesítésében és auto­matizálásában, a népi fogyasztási cikkek gyártásának kibővítésében, a mezőgazdaság fellendítésében. Mindent az emberért, mindent az ember boldogabb életéért. A Kom­munista Pártnak ezzel a jelszavá­val fogadják a leningrádiak az egész szovjet néppel együtt a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 36. év­fordulóját. „A Szovjcthatalom első szava" N. Oszenyev festőművész képe. A nép számára épííiink Irta: Hazánk egyre gazda­godik, erősödik és szé­pül. Moszkvai építőmun- kés vagyok. Ha az em bér az épülő új ház állványairól körülnéz a négy világtáj felé, örül a lelke: minde­nütt építkezéseket lát, mindenfelé toronyda- ■ uk gémjei emelked­nek a magasba. Az utrbbi években hatal­mas ütemben fejlődik Moszkva. A főváros széles utcáinak két ol­dalán ezer és ezerszéj új ház emelkedik. Ui főútvonalak keletkez­tek, amelyek nemré­giben még meg sem voltak a város térké­pén. Az elővárosok ha­sonlókká válnak központhoz. Gránitba öltözött a Moszkva fo­lyó két partja. Egyre több lakóház épül és egyre több kulturális intézmény kap új otthont. — Az I. SIRKOV, Sztálin-díjas építőmunkások tavaly­előtt — 1951-ben — 735 ezer négyzetméter lakóteret adtak a mosz kvaiaknak, 1952-ben 782 ezer négyzetmétert — idén pedig 800 ezer négyzetméter lakóterü­letű új házat építenek. Idén a fővárosi épít­kezéseken számos je­lentős esemény tör­tént. Elkészültek a Moszkvai Állami Lo­monoszov Egyetem új épületei. Már jóné- hány kilométerrel Moszkva előtt látni a tudomány nagyszerű palotáját. Moszkvában, mint bárhol az ország­ban, igen sok új gyógy intézet, iskola, napkö­zi otthon és bölcsőde épül. Mindez azért történik, hogy a dolgo­zó ember a legnagyobb kényelemben élhessen. Rövidesen megnyílik a ,,GUM" — az ország legnagyobb áruháza. Idén befejezik a mosz­kőm fives kvai Metro Nagy Gyű­rűjének harmadik rész legénél a munkálato­kat s ez a Nagy Gyű­rű összeköti a főváros 18 kerületét. Hány újító nőtt fel a moszkvai építkezések­nél! Ott van köztük Pjotr Szemjonovics Or­lov, Vaszilij Vasftjlje- vics Koroljov, Nyikolaj Jefimovics Olsanov, Ivan Jefimovics Ku- tyenkov, Tatjana Fjo- dorovna Mihlna és még sok más. Az élenjárók kezdeményezése nyo­mán meggyorsul a munka üteme, javul minősége, könnyebbé válik az építők mun­kája, csökken az ön­költség. Boldog vagyok hogy munkámmal hoz­zájárulhatok népünk közös ügyéhez. Büszkék vagyunk rá, hogy a nép számára építhetünk. otz októberi éjszaka Készlet NYIKOLAJ NYIKITY1N elbeszéléséből sie érkeztünk mag Petrográdba. Anyám teát főzött és sok jó ennivalót telt az asztalra. Jegor re­mekül érezte magát és nagy hévvel beszélt frontélményeinkről. — Nagy ülőket élünk, nénikém, — mondta. — Itt beválásról beszélnek, mi meg a román fronton ... Nem sikerült befejeznie « monda­tot, mert az ablaküveg ügy megreme­gett, hogy csaknem betöri. — Nyolcátüvelykes... — mondta Jegor. Anyám keresztet vetett, — A bolsevikok,.. Ma van a fel­kelés. — Ma? — kérdezte Jegor. — Már a pályaudvaron gondoltain, mikor lát tam, hogy egy komiszár katonákat toboroz ... Persze a pályaudvarokon kezdték. De te sürgettél, hogy gve­rünk haza, — fordult hozzám. — No, most aztán itthon vagy. Egészen sápadt lett és szemrehányó­an nézett rám. összeráncolta a szem­öldökét, felállt és odábblükfe a szé­két. — Elég volt. a teázásból... Gye­rünk 1 — Hova mentei: ilyenkor, fiam? — kérdezte ijedten anyám. — Az utcára! — felelte helyettem Jegor. — Azért jöttünk! Valami furcsa érzés vett erőt raj­tam. Valahogy nehezebb volt a me- leg szobából karcba indulni, mint, a lövészárokból, ahol arhúgyis kemény az élei. Erőszakkal kellett kiszakítani magam, ebből a meleg környezetből. Megcsókoltam anyámat. Sírt sne- (tény, Jegor is megölelte, megcsókolta. Nagyon szégyeltem pillanatnyi gyen. i/erégemet; fogtam a puskát és elin­dultunk. Jegor az utcán mi/ katonától meg. tudta, hogy a küldőnek a Szmolnij. ban tanácskoznak. Odasiettünk. A Szmolnij-tér valóságos táborrá vált, rá sem leheteti ismerni. Teher, autók jöttek, megrakodva fegyverek­kel. Közvetlenül a gépkocsiról osz­tották szét ti fegyvereket és a lőszert I vörösgárdistáknak. A Szmolnij kö. "ül gerendákból barrikádot állítottak. -ti emberek a kertben gyülekeztek. Egyesek ott gyakoroltál: a piszttdy. lövést. A főbejáratnál ágyúk álltak, a folyosón gépfegyvereket cipelték. A fák alatt páncélautói: zakatoltak. Nehéz volt a levegő az elhasznált ben zingáztól. A Szmolnij pedig olyan volt a kékesszürke, hideg ködben, az ablakaiból kiáradó vakító fénnyel, mint valami óriási hajó. Azt. mond­ták n vörösgárdistái:, hogy a nagy oszlopcsarnokban a, szovjetek máso­dik kongresszusa folyik. — Bemegyek én is, — súgia a fü­lembe Jegor. Meghagyta, hogy fél óra múlva várjam ott és eltűnt, i A tér feketéflett az emberektől és a gépkocsiktól. A távolból lövések hallatszottak. Jegor jósokára érke­zett vissza. Mint mindig, most is égé. szén váratlanul jelent meg. Zsúfolt te hergépkocsi állt meg mellettem, esi. korogva fékezett. A teleiéről, mintha a sötét, égből jön ne, Jegor vidám ha iig jó t hallói tant: — Gyerünk ... szállj fel! Felkapaszkodtam. A gépkocsi elin­dult és őrült sebességgel vágtatott az utcákon. Jobbra-balra dülöngéltünk a tetején. Csapatunkat a Nyári-kerthez küld­ték. Ott mindannyian leugráljunk n gépkocsiról. Nekiindultunk• a sötét és poros Mars-mezőnek. Csapatunk élén Jegor haladt. El­értük a Pavlov laktanya hosszú, ko­mor épületét. Kihalt, fekete ablakai, ról láthattuk, hogy a kaszárnyában lélek sem maradt. Egy őrszem a tíojka felé irányított bennünket. A lövöldözés a Téli Palota fedői erősö­dött. Mindenfelé sűrű láncban álltak a Jelfegyverzett munkás, és katona zászlóaljak. A régi kormány a, Téli Palotában bújt meg. A palota ablakaiban hol kigyulladt, hol elaludt a fény, mintha az ott rejtőző emberek valami furcsa játékot folytatnának. Mindenfelől a mi harcosaink hang. fát hallottul:: gyűrűben vettél: körül n Téli Palotát, s a tér úgy zúgott, mint a tenger. A Sándor-kértben va­laki fáklyát gyújtott, amely megvilá. gitolta m arcokat. Ez valami jel le­heted, mert n Péter-Pdl erődben tü­zérségünk azonnal megszólalt. Jegor felállt. — Lenin nevével előre! — kiáltotta. Előugrotiunk a boltívek alól, A palota, nagykapuja kinyílt. A junkerek két ágyút gördítettek elő. Jegor csatárláncait, az ágyúk ellen ve Sáv gelle. Puskákból lövöldözve előre­törtünk a kapuig, visszavetettül: a junkereket, leugrottunk a pincébe és felrohanlurik a lépcsőn abban a M. szemben, hogy tovább jutunk ., palo­tában. A lépcsőn azonban lesből tüzel lek ránk. A pince sötétjében alig láttuk egti mást, A harcosok egurés’P a pill-é- ben marad'. má- részük körrfip Je. dort uz első en,,: ■* halványan mef/vi IcyiioH lldliosó Tea A lun t erek v'-glie-ltok ■■ rörüsgú'- dívtak ól cs a katonáktól. Egyesek cl dobták fegyvereiket, mások elfutot­tak, Jegor nem üldözte őket. Várta, hogy egész csapata odaérkezzék ... Ekkor a junkerek csoportjából kivált egy fiatul, jólöllözött hadapród. Mi­kor látta, hogy Jegor a parancsnok, tisztelgett előtte. — Ellenállásunk céltalan, — mond ta és kérte Jegort, hogy kövesse a Téli Palota vezérkarához. — Miért? — kérdezte Jegor. — Mint parlamenter, — válaszolta a hadarpród. — Mi megadjuk magun­kat. TJgy tudom, önök nem akarnak felesleges vérontást... Mi sem. A hadapród elvörösödött. Jegort egy pillanatra megtévesztette a ka­tona félelmet, és reménykedést Jcife- imd kék szeme. A junkerek kihasznál óik ezt a pillanatot: hirtelen körül­fogták és magukkal cipelték Jegort. Végig a folyosón minden sarokból tű. leitek. Mi. a léncső felé haladtunk, nx miközben válaszolva a tüzelésre. Reggelre végétért a harc: győzött a szovjethatalom, A tér mrcskakö- ve.in kilőtt tölt én. yhii velyek heverlek. A letartóztatott minisztereket a folyó nnrton veze ték a Péter.Pál erődbe, A palota körül már a. mieink álltak őrt A cár monogramrajóval díszített in on tál, a kis kertben feküdtek az éjszaka folyamán elesett niu, rázok, latonak és vörösgárdisták. Nem so. kan voltak. Itt találtam meg Jegort is; tán-a-vita t szemmé1, felhúzott zz.rm"J,lökkel feküdt. Tekintete tiszta és nyugodt. S cháini év elő1/ vé’«tJoi>ü! 'alálknz- ’nm v;.!al, ivei., aki ott <•óit -E ger let. •f'gzésénél. Részletesen elmondta, 'ir.gyan öllék meg. Nagyon megverték Jegort, aztán fegyvertelenül egy vörös posztóval borított hosszú asztal elé kísérték. Valcsinszkij mérnök, az Ideiglenes Kormány teljhatalmú megbízottja Pctrográd diktátorának érezte magát. Az asztalnál ült és jobbra-balra pH- lantgatolt a cári tisztekre és tábor­nokokra. — Mi a mondanivalója? — fordult Jég úrhoz. Jegor hallgatott. — Csak egy dolog mulattat engem, fóméltóságú uram., — mondta Pál- csinszkij egy tábornoki egyenruhát vlseU\ izgőemrcgó kövér emberhez fordulva, — miben reménykedik ez a ' maroknyi csapat? Hiszen néhány nap múlva feltétlenül beszámolunk velük. Jegor úgy nézett, rá, mint valami őrültre. — Oroszország mivelünl: van, — mondta halkan és határozottan, mint­egy sajátmagának. — Talán egész Oroszország katona? — kérdezte Palcsintzkij. — Oroszország mivelünl: van, — ismételte Jegor. — Tudja, hogy ml vár önre? — Mi? — kérdezte Jegor mosolyog­va. — ön tiszt, nemde? — Nem. — Nem? Egyszerű közlegény? Palcsinszklj hangjából csodálkozás csendült ki. — Jegor Petrov közkatona... ez vagyok a szolgálati szabályzat sze­rint) — mondta mosolyogva Jegor. —• De bármi történik is velem, magukat v ár semmi sem menti meg a pusztu­lástól] Mos' a mi szavunkra figyel az egész viliit/... Pulcsin szí: H felugrót?. A tábornok hadsegédei kivezették Jegort. OH löl- 'ék agyon ke' lövéssel egy nagy fe­jér oszlop melle, t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom