Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-06 / 234. szám

1953 OKTOBER 6 N A P L o 3 A pécsi mezőgazdasági kiállítás a számok tükrében A* egy munkaegységre jutó jövedelem emelése Fordítsanak nagyobb gondot a TEFU-nál is a munkavédelemre! Távolítsák el az ellenséget a vállalattól! , Nagy Imre és Rákosi Mátyás elv­társak beszédének elhangzása után a pécsi TEFU dolgozói elhatározták, hogy jobban dolgoznak, mint ad­dig. Azt remélték, hogy az igazga­tó, Szabó Sándor elvtárs is megja­vítja munkáját és régi ígérete sze­rint most már gondoskodik új, meg­felelő fürdőről. A TEFU dolgozói állták szavukat, mert júliusi tervüket 114,5, az au­gusztusit 106,6 százalékra teljesítet­ték, harmadik negyedévi tervüket már szeptember 36-án befejezték. A dolgozók tel jesítették ígéretüket, de Szabó Sándor elvtárs nem állta sza­vát, mert a munkások még ma is ugyanolyan körülmények között tisztálkodnak, mint 1953 januárjá­ban. 1953 január 35-én bíráló cikk je­lent meg a pártsajtóban, amelyet Szomor Ferencné iib elnök írt. A cikkben leírta, hogy a TEFU dolgo­zói kénytelenek egy négyzetméter­nyi területen tisztálkodni. 250 embernek csak egyetlen egy zuhanyozó áll rendelkezésére. Naponta két órakor fejeződik be a munkaidő, de a dolgozók nem egy­szer még fél ötkor is ott állnak, ar­ra várva, hogy rájuk kerüljön a son Már többször kérték az igazgatót, hogy változtasson ezen a helyzeten, de ő nem tett semmit, még a cikk megjelenése után sem. Azaz, hogy mégis, összeveszett az üb elnök elv­társnővel a bíráló cikk miatt és nem is beszélt vele jó ideig. A dolgozók azi remélték, hogy a probléma megoldódik a kormány- programra megjelenése után, de csa­lódtak Nem a kormány programm- jában. hanem Szabó Sándor ©Ívtárs­ban, aki még mindig nem vette ész­re hogy feltétlenül intézkedni kell. A Közlekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezete márciusban 60 ezer forintot utalt ki a TEFU-nak fürdő építésére, azonban az építést még most sem kezdték meg. Azóta is csak tervezgetnek Ezt mind meg kellett volna előbb csinálni, hogy mire beáll a hideg idő, a munkások­nak niegfelelő fürdő álljon rendel­kezésükre. _ Az öltöző felszerelése is hiányos, kevés a szekrény. A cipők már nem férnek be a szekrénybe a zsúfolt­ság miatt. Nemrégiben megígérték, bogy 40 szekrény érkezik. Az ígére­tekben már nem hisznek. ígéretből már eddig is sokat kaptak, most már tettekre van szükség. Hiba van a TEFU-ná! másutt is — többek között a dolgozók munkakörülményeinek megjaví­tásában. A gépkocsivezetőknek olyan tartóz­kodási helyet jelöltek ki a regi ren­des helyett, amely nyáron fullasz- tóan meleg, télen neu. lehet fűteni. Ezt a helviség'et Pacai István, a mű­szaki osztály vezetője mégis alkal­masnak találta arra, hogy a gépko­csivezetők ott tartózkodjanak, amíg gépkocsijukra várnak. A szerelők­nek is sérelmeik vannak. A szerelő- műhelybe esőzés idején befolyik a víz. Ilyenkor a javítóaknákat is el­önti, úgy, hogy a dolgozók térdig érő vízben kénytelenek javítani a gépkocsikat. Már nagyon sokszor kérték az igazgatót, segítsen ezen a bajon, ők maguk már elkezdték ásni a földet, hogy levezetőt készít­senek, de akkor a kőművesüket egy másik építkezéshez vitték. Az árkot pedig be kellett temetni. Ezeket a hiányosságokat az igaz­gatónak is észre kellett volna ven­nie, hisz a pártszervezet és a szák­szervezet nem egyszer figyelmez­tette. Elsőrendű kötelessége lett volna intézkedni, hogy a do'gozók megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak. Szabó Sándor elvtárs azonban ke­veset jár a dolgozók közé. Szívesen integet ugyan az autóból, de közel­ről nem nézi meg, hogvan megy a mimika. Van olyan dolgozó, mint Kolozs László elvtárs. aki már há­rom hónapja nem látta munkahe­lyén az igazgatót. A dolgozók jogo­san panaszoljálk. hogy még az iro­dában sem tudják megközelíteni, mert örökké „tárgvalása van1' Ha sikerül beiutniok és elmondják, mi a hiba, akkor feljegyzi és rendsze­rint azt mondja. — „jó. majd kitár­gyaljuk“. Ilyenkor már tudják a dolgozók, hogy három hónapnál előbb nem kapnak választ problé­májukra. Szabó Sándor elvtárs ellenséges e'emelrtel, horthysta I szíekl el, vetette magát körül, ezért Is nem juthatnak el hozzá a dolgozók. 1952 augusztusáig még P. Németh János volt a főkönyvelő. P Németh János volt horthysta had­nagy 1943—44-ben a soproni gyüj- tőtáborban „tevékenykedett“. A TEFU-nál olyan túlórákra vett fel pénzt, amit a Nádorban töltött. Ad- rigún Iván, a helyettese annyival volt nála „különb'1, hogy főhadnagy volt a Horthy-rendszerben. ö min­den hónapban 1300—1300 forintot vett fel túlóra címén. Ezév június 8-án úgy ment el a vállalattól, hogy az igazgató jóindulatúan figyelmeztet­te: jobb lesz, ha elmegy, mert a párt és a szakszervezet „felfigyelt" munkájára. Ehhez még csak annyit, hogy Szabó elvtárs „hozzájárulás­sal" állította ki munkakönyvét. A jogi, kár- és balesetelhárítási előadó, Muray Gusztáv a múltban a „Magyar Királvi Automobil Klub1' titkára volt. Ő 1408 forint fizetése mellett, havi ezer forintot vett még fel a hamisan beírt túlórákért. Mu­ray 1952 november 13-én hagyta el a vállalatot. Mikor érezte, hogy men­nie kell, hamar orvoshoz ment és „írógörcs“ miatt még három hón ipig húzta a táppénzt Amikor Muray he­lyére egy munkás került, Szabó elv­társ gyorsan megállapította, hogy Muray fizetése túl magas volt, s az új beosztottnak 900 forintot fi­zettek. Csak nagy szócsaták árún kapta meg Csontos János elvtárs az új munkakörben is az (100 forintot, amennyit előző munkakörében ke­resett. A munkaügyi előadó Orbán Ru­dolf volt. Apja ezredes, ő pedig zász­lós volt a felszabadulás előtt Ahol tudott, mindig lecsípett a dolgozók fizetéséből és ezt bóralap-mogíaika- rításnak nevezte Mikor Orbánt le­váltották, bérelszámolási vezető lett belőle. Július 4-éin ..megrongálódott" egészsége helyreállítása végett 300 forint segélyt kért. Természetes, hogv az üb nem adott, még Szabó Sándor elvtárs felháborodása elle­nére sem. Orbán csak 1953. augusz­tus 1-én hagyta el a vállalatot. Az igazgató őt is már előre figyelmez­tette. A vállalatnál dolgozik még Fuchs Fiilöp, mint kontírozó könyvelő, apja 50 holdas kulak. Fuchs Fülöp azt állítja apjáról, hogv „mindenkin segített'1, tehát „jó“ kólák volt. Ezt talán legjobban az olaszi dolgozók tudnák megmon­dani, akik saját bőrükön tanulták meg, hogy kutyából nem lesz ■ »a• ionná Nemrégen ő is segélyt kért, természetesen nem kapott. Azóta ha az üb elnök elvtársnő a könvvelő- ségbe megy, ezzel fogadja: „F'len- ségem. hogy mersz a könyvolőségbe jönni?“ Ilyen elemek cjolgoztak és 'd d- goznak még ma is a Pécsi TEFU- nál Az igazgató. Szabó Sán lor elv- társ pedig ezt tűri, sőt maga köré gyt jti őket és ha szükséges, biráti- lag figyelmezteti a távozásra. A párt és a szakszervezettel Szabó Sándor elvtárs már nem tart rend­szeres és jó kapcsolatot, nem isme­rik egymás munkáját. Nemrég olyan dolgozót akart megválasztatni üb elnöknek, aki nem is szakszervezeti tag. Ha Szabó elvtárs szorosabb kap csőlátót tartott volna a pártszerve­zettel és nem a múlt söpredékét gyűjti maga köré — nem követett volna el ilyen hibákat. Egyik lepsú yosébb hiba. amit vezető elkövethet: a dolgozók jogos kéréseinek semmibevétele, legelemibb igényeik sárbatiprása. Helyes lenne, ha a felsőbb szervek végre megvizsgálnák a TEFU-nál lévő helyzetet és eltávolítanák az ellenséges, oda nem való elemeket. A TEFU dolgozói, párt és szak- szervezetének vezetői, továbbra is bátran bíráljanak és harcoljanak a hibák kijavításáért. Szabó Sándor elvtárs pedig a dolgozókra támasz­kodva. a párt és a szakszervezet se­gítségével javítsa ki a hibákat. A. I. (Folytatás az 1. oldalról) A korai vetés előnyeiről, a gondos munka eredményeiről beszélnek a mágocsi Rákosi tsz pavilionjában lé­vő termények is. Büszkén adja min­denkinek tudtára a tábla, milyen hatalmas segítséget jelentenek a kormány megjelent rendeletéi, ame­lyek az egy munkaegységre jutó jövedelmet már ezévben 8.50 forint­tal emelték. De beszélnek a számok itt is a jólét további emelkedésé­ről, amelyet az új begyűjtési ren­delet nyújt majd. Kenyérgabonából 120, takarmánygabonából 16, napra­forgóból 28, kukoricából 68, burgo­nyából 35, szénából 18, hízottsertés­ből 10, szarvasmarhából 6 mázsával több jut a mágocsi tsz tagjainak a következő évben, amelyhez még 212 kiló tojás, 298 kiló baromfi és 5000 Naponta érkeznek az újabb hírek arról, hogy egyre több egyénileg dol­gozó paraszt, vagy eddig más terü­leten dolgozó győződik meg a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás előnyei­ről, Legutóbb a szűri Kossuth terme. löszöve.kezetbe öt dolgozó kérte fel liter tej kerül. De a tsz tagok maguk is azt akarják, hogy emelkedjen jö­vedelmük. A hatalmas paprikák, a gyönyörű paradicsomok és a többi kerti termények ebben az évben 210.900 forint jövedelmet biztosítot­tak a tsz tagjainak. A kertészetet 1954-ben a jelenlegi 15 holdról 45-re emelik, amely újabb 420.800 forint jövedelmet ad a termelőszövetkezet tagjainak. Ilyen és ehhez hasonló eredmé­nyekről beszélnek a többi termelő- szövetkezetek pavillonjai is, ilyen és ehhez hasonló terveik vannak a töb­bi termelőszövetkezeteknek is, hogy emelkedjen a jövedelem, a jólét, gondtalanabb legyen az élet. Érde­mes megtekinteni az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek növény- termesztési kiállítását. vételét, akiket a közgyűlés elfogadott a szövetkezet tagjainak. Kovácsevica Mihály, Óvári Ferenc, Tóth Sándor, Varga István és Csuka János terme­lőszövetkezeti tagok már részt vesz­nek a közös munkában. Hogvan segíti Benács Irén segédmunkás brigádja a köm Íveseket a jó mátkához S Komlón, az épülő kenderföldi városrész melletti Béke falunak már közel kétezer la­kója van. Az elmúlt hetekben újabb tíz ideiglenes szállás alap­jait rakták le. Ezen a munkahelyen Komló legjobb építői dolgoznak: Lévai Gyu­la 8 tagú sztahánovis- ta kőműves-, és Be­nács Irén sztahánovis- ta 13 tagú segédmun­kásbrigádja. — őket mindig a legsürgősebb munkák elvégzésére irányítják. A két brigád már a nyolcadik szállás be­fejezését végzi. Ké't nap alatt húznak fel egy-egy 36 méter hosz- szú épületet. Az el­múlt hét utolsó nap­jaiban a kőművesek kö zül betegség miatt ket­ten távolmaradtak. — Kőművesek és segéd­munkások csakhamar megtalálták a mód­ját, hogy a munka ne lassuljon. Ketté esz tot ták az épületet. Há­rom kőműves a ké­szülő szállás egyik, nAro,m pedig a másik felében falaz. Ugyan­így elosztották a se­gédmunkásokat is. — Aztán versenyt indí­tottak, melyik rész készül el hamarabb. A női segédmunkások bőségesen ellátták a kőműveseket téglával; pillanatok alatt felállí- ‘ ák az állást, ami­kor arra volt szükség. Most már itt gyűlt a tégla, habarcs; Bpnács Irén ügyes, gyakorlott kézzel terítette a ha­barcsot, nem is. cso­da. ha jól megy nála. 1949-ben maga Mak- szimenko elvtárs taní­totta neki a jó fogáso­kat. Röv’d megszakítások­kal 1950 óta dől go/’k e«yütt a Lévai kő­műves- és a Benács- s egédiru irka sbr igád. — B“n.ácsék ezidő alatt számtalanszor bebizo- nvíto‘ták, milyen fon­tos szerepük van az építkezésnél az anyag­kiiszolgálóknak. — Jól tudják, mikor, milyen fajta és mennyiségű anyagot készítsenek a kőművesek kezére, hogy azok egy pillana­tig se várakozzanak. Büszkén mondják el bárkinek, hogy 1949 óta kevés olyan lakó-, vagy középület léte­sült Komlón, amelyen ne dolgoztak volna. — ők betonozták kiváló minőségben, rekordidő ■'■'tt a 24 méter magas Béta-aknai hűtőtor­nyot is. Jó munkájukkal most is hozzásegítették Lé­vai Gyula kőműves­brigádját, hogy a két kőművessel csökkent létszám ellenére sem végeztek a tervezett­nél kevesebbet. Tud­ják: a jó munkának megvan a jutalma. — Benácsék eddig is nem sokkal ezer alatt, Lc- ■'>k pedig jóval ezer forint felett kerestek. Szívesen jegyezték most is fizetésüknek a felét. Érdekes, tanulságos a pécsi mezőgazdasági kiállítás, így néz ki a számok tükrében megyénkben a fej lődő nagyüzemi mezőgazdaság nö­vénytermesztése s a néhány példa, a néhány szám arról beszél, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésének útja a nagyüzemi gazdálkodás. A kiállítás többi részéről lapunk legközelebbi számában írunk. Új belépők a szűri Kossuth terme'őszövetkezetbe MINŐSÉGI TERMELÉS A SZIGETVÁRI CIPŐGYÁRBAN Tía a Szigetvári C pőgyárban valamelyik munkás — a fűző­dében vagy más üzemrészben — el­rontott egy pár cipőt, a gyár minden dolgozójának vállalnia kellett érte a felelősséget. Gettó Pálné elvtársnő a tűződei Béke-brigád egyik dolgo­zója állandóan túlteljesíti a tervét és minőségben is egészen megközelíti a száz százalékot. Az elmúlt hónapban 9913 százalék volt a minőségi ered­ménye, de csak 36 forint 26 fillér minőségi prémiumot kapott, mert a minőségi üzemátlag csak 98.3 száza­lék volt. Haller János elvtárs fára- toglaló, a Május I. brigád tagja 99.84 , százalékos minőséget ért e! az el­múlt hónapban, de az ő eredményét is „leértékelték“, mivel voltak oiyan dolgozók is az üzemben, akik jóval alacsonyabbal fejezték be a hóna­pot. Ez a helyzet semmiesetre sem volt egészséges. Hogy vállalhatott volna felelősséget Haller János elv- társ például egy kézikalapáló mun­kájáért? Természetes, hogy sehogy ®em és ez a minőségi munkát végző dolgozóknak egy kissé a kedvét szeg i®' A tervteljesítés azért jól ment. A minőség is többé kevésbbé, III negyedévi tervüket 102.3 százalékra teljesítették, 98.4 százalékos minő­séggel. De ezt az eredményt nem tudták túlszárnyalni. Ebben a helyzetben is változást teremtett az új kormányprogramm. • Folyó évi október hó else- íen megjelent egy rendelet, amely szabályozza a Szigetvári Cipőgyár dolgozóinak minőségi premizálását is. A rendelet, amely ellentétben a régi intézkedéssel, egyéni jutalma­zási rendszert biztosít a jómjnöségű munkát végző dolgozóknak, nagy örömet váltott ki az üzem dolgozói közt. Varga Béla elvtárs gépi kala­páló a gyárban. Tervének teljesíté­sével 1954 március másodikánál tar­tott a legutóbbi értékelésnél. Ha­sonló jó eredményt ér el a minőség terén is. — Majdnem minden alkalommal elérem minőségben is a száz százalé­kot, pedig nagyon kényes a mun­kám! — mondja munka közben. Szinte szempillantás alatt végzi el gépével egy-egy női nyári cipő al­jának kalapálását. A Szigetvári Cl- pőgyárban minden percben másfél- oár csinos női szandálcipő készül el. Valamennyi cipő eljut a gyári futó­szalagon Varga Béla elvtárs gépé­hez is, aki az elmúlt hónapban egyet len egyet sem égetett el kalapálás közbe" de most még jobban vigyáz. Cokkal több értelme van — O m£r a jó munkának. Most már nemcsak egyszerűen jó szandál lesz abból az anyagból, amelyet gon­dosan dolgozunk fel — mondja Var­ga Béla elvtárs. — A jo munka meg látszik majd minden hónapban a ke­resetünkön is. Az új premizálási rendszer szerint, ha 100 százalékos minőségi munkát végzek, 150—160 forint jutalmat kapok havonta. Luikács Vincéné elvtársnő gépen tábla hirdeti, hogy kétszeres szta­hanovista. Azt már Lukács elvtársno mondja el, hogy május óta a „köny­nyűípar kiváló dolgozója" címet is viseli. Társai pedig hozzáteszik: je­lenleg a magyar cipőipar egyik leg­jobb talpcsiszolója. Szeptemberi ter­vét selejt nélkül teljesítette 156 százalékra. Most arról beszél, hogy: Az új rendelkezés ismere- ^ tétjen sokkal nagyobb a fe­lelősségünk. Most már nemcsak a gyárnak, hanem saját családunknak is nagyobb felelősséggel tartozunk minőségi munkánkért. Ha jól dolgo­zunk, több pénzt vihetünk haza a fizetések napján és többet vásárol­hatunk a leszállított áru cikkekből. Lukács Vincéné — amint társai is visszaemlékeznek — az elmúlt hat hónap alatt egyetlenegyszer csinált selejtet. Ha ebben a hónapban sem történik hiba, 108—110 forint pré­miumot kap majd a fizetésén felül. Az új minőségi premizálásról szóló rendelkezés őt is úgy érintette, akár­csak a gyár többi munkását. Úgy érezte, hogy a rendelkezéssel pár­tunk és kormányunk újabb gondos­kodása, velük szembeni megbecsü­lése jutott kifejezésre. Ezt azzal vi­szonozták, hogy a vállalt háromezer párás tervtúlteljesítésen túl még 1000 pár szandálcipőt gyártanak az előírton felül a negyedik negyedévi tervben és tovább javítják a minő­séget. A műszaki vezetők már tervet dói goztak ki erre a műszaki intézkedési terven kívül. Műszaki előkészítési ütemterv ez, amelyben pontosan elő­írják, hogy például a 801-es típusú fehér nubuk és piros borjúbox szan- dálcipök anyagát mikor keld meg­rendelni, mikor keld megkezdeni az előgyártást, később a széria-szabást, tűzést, stb. Az előkészítési ütem­terv szerint minden típusból elő­gyártást eszközölnek. A 60—70 pár cipő gyártása közben rájöhetnek olyan hibákra, amelyeket azonnal ki lehet javítani és később nem aka­dályozza a szériagyártást. A mű­szaki intézkedési terv végrehajtása is biztosítja a minőség javulását a Szigetvári Cipőgyárban. Eddig pél­dául kővel borzolták a ragasztás­hoz a bőrt, a műszinterv szerint borzolócsigával végzik ezt a mun­kát a IV. negyedévben. A cipők varrásánál maradt szálakat eddig úgy „tisztázták", hogy egyszerűen levágták azokat. Ezentúl nem vág­ják, hanem áthúzzák a szálakat a bőrön és a bélés alatt leragasztják. Kevesebb lesz így a cipőkön a vi­selés után a feslés és feltétlenül nö­veli a tartósságát. A m nőségi munkát még ^ jobban megbecsülő határozat megjelenése óta már komoly javulás mutatkozik a Szigetvári Cipőgyár­ban. Elsején 100 százalékra teljesí­tették a minőségi tervet. A másodi­kén gyártott szandálok 99.5 százalé­ka elsőrendű minőségű volt, szom­baton pedig egy selejtes cipő sem akadt. H. M. A pécsi szénbányák kisér'eti osztályának munwa a dolgozók biztonságának véde'mében Alig két hónapja, hogy a Pécsi Szénbánya Vállalatnál megalakult a knlatá4 ■ és kísérleti osztá’y. Mun­káját máris számos eredmény bizo­nyítja. Sikerre1 vezették be — kom­lói (apus/(álatok alapján — r vága­tok raidommal való falazását. Az új- rendszeri; biztosításhoz selejtes, rö­vid báuyfákat használnak, amelye­ke? a szükséges méretekre dolgoz­nak fel. A faidőmla'azás előnye, hogy míg a _ régebbi ácső átok a nagy nyomás következtében gyakran dorték, és emiatt sűrűn kellett a vágatokat bő­víteni, újra-ácsolni, addig a faidom- falazás n nyomás iránti engedé­kenysége következtében kevésbbé törékeny igv a biztosítás élettar­tama megnégyszereződik. Pécs- búnyatelepen az V. szinti 23-as te­lepi alapvágat már ilyen biztosítás­sal készült. Ugyanilyen munkálatok folynak a vasasi Petőfi-akna VII. szinti rakodóján is, amelyet szintén a nagy nyomás következtében éven­te kellett bővíteni. Sikeres kísérleteket folytat az osztály az erősen gázveszélyes pé­csi bányák vcntillatoros ■égesatorna- szellőztetéséről a fuvókasze'lőzte- tésre való áttérésnél is. A fuvóka- szellőztetés megszünteti annak ve­szélyét, hogy a légcsatorna ventil­látoraiból esetleg kipattanó szikra robbanást idézzen elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom