Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-13 / 215. szám
1953 SZEPTEMBER 13 N A PLó 5 A feledékeny Mirbach „báró“ két levele A feledékeny ség 2*» n7 pmhpri infill nem tartozik az emberi jótulajdonságok közé. Vannak kevésbbé és vannak nagyon feledékeny emberek, viszont Mirbach Antal volt sombereki, most Bátaszék, Kossuth Lajos utca 15. sz. alatti lakos nagyon feledékeny. Ez az emberi gyengesége már névaláírásánál kezdődik, mert a két levelet, amelyet a sombereki Béke termelőszövetkezet elnökének, Rosta Béla elvtársnak írt, csak így kanya- rintotta alá: Mirbach Antal. Valami elmaradt, mégpedig az, amire oly hosszú időn át olyan büszke volt. Nem sok az egész, csak négy betű, de utálatos ennek a négy betűnek az értelme. „Báró“. Bizony ez maradt el az aláírásból, mert Mirbach Antal hivatalosan és másként is „báró“ volt. A négy betűvel azután sok minden együtt járt, föld, kastély, jólét, semmittevés, parancsolgatás és mindez Somberekén 1945 előtt. Kellemetlen dolog a feledékeny- ség, különösen akikor, ha az ember különböző ingóságát, sőt még ingatlanját is elhagyogatja. Mirbach Antal pedig ennyire feledékeny. Miről is van hát szó? Két levélről, sok feledékenységről, ajánlatról és ... és egészen érthetetlenül követelésről, mintha csak elszállt volna egy pillanatra a feledékenység mint a hajnali köd. Mivel is kezdődött a feledékenység? Ezt pontosan sorba szedni nagyon nehéz lenne, de sok minden mutatja, hogy elkezdődött és ez a lényeg. Először talán a föld. A közel 600 holdból 300-at csak „úgy“ elfelejtett, mintha soha nem lett volna büszkesége. Azután a kastély. Azután a gazdasági épületek, egyik raktárban sok-sok ócskavas, két rézüst és még sok minden más. Az is egészen kiment a fejéből 1949-ben, hogy a búzában, amit a gabonaraktárba vitt, zsizsik került. A méltó büntetés? Óh, régen volt az, ki emlékszik már arra! Ahogy múltak az évek. 1947—48—49—50—51—52, úgy lett egyre feledékenyebb és végül „mindent elfelejtett“, csak néhány ingóságához ragaszkodott és elköltözött a régi „dicsőségek“ színhelyéről, Somberekről Bátaszékre, hogy tovább folytatódó „kilátástalan fele- dékenységben“ leélje életét. Ki bántotta? Senki! Senki meg nem fenyegette volt cselédei közül, hogy azt a néhány ostorcsapást és rúgást visszaadja neki, egyszóval ahogy mondani szokták, a kisujját sem mozdította meg senki miatta. És igaz ami igaz, a volt cselédei — akik most részben a Béke tsz tagjai — is „feledékenyek“. Mert nagyon, de nagyon fontos a tsz gazdaságával törődni, ami bizony rákényszeríti az embert, hogy ne hátra, hanem előre nézzen és csak akkor forduljon hátra, ha az eddig megtett út hosz- szát, eredményét vizsgáigatja. Ne essék félreértés, nem dicsérettel emlékezett meg róla a néhány szó. Már- már úgy látszott, hogy végül is teljesen lekerül az emlékezés porondjáról is és ekkor történt valami. IVIagyon csodálatos módon mintha a feledékenységet az éles emlékező tehetség váltotta volna fel. Fogta magát és két levelet is irt. Az egyik megszólítása: „Rosta Bélának, a Béke tszcs Elnökének“. A másik: „Kedves Béla Barátom!“ Az első, ahogy a sorok között hangsúlyozza, „hivatalos“, a másik, ahogy n megszólítás mutatja, „baráti“. Mégis nagyon feledékeny ember Mirbach Antal. Mit felejtett el? Azt, bogy Rosta Béla elvtárs soha nem volt gróf, báró, vagy herceg, soha nem volt földbirtokos, sem vadásztárs, sem asztalvendég, hanem paraszt, méghozzá olyan, akire a „báró úr“-félék azt mondták, hogy „büdös“. Tehát a megszólításnál ismét az az átkozott feledékenység homályosítot- ta el gondolatát és biztos emiatt került oda a szó: „Barátom!“ De ezután a feledékenység homályából kivilágosodott minden és folytatódott a levél. A levél elején valami bor árának követelésével lép fel, azután hordót emleget, majd az eladott ócskavas árát követeli, mint a kimutatásból olvasható 2.032.60 forintot kér. „Amennyiben a jelen felszólításomat ez év szeptember 15-ig nem intézik el, kénytelen vagyok követelésem érvényesítésére bírósági segélyt igénybe venni“- így ír a levélben. Sőt annyira emlékszik, hogy még azt is pontosan tudja, hogy az ócskavas súlya 15 mázsa volt, egy dekával sem több, sem kevesebb. Azután a másik levél, a „baráti“, így kezdődik: „Maga ugyan nagykorú és így esetleg vissza is utasíthatja az én tanácsaimat, — mégis, miután én körülbelül kétszer olyan idős vagyok, mint Maga és az életet nem csak a napos oldaláról ismertem meg, hanem az élet nehezebb oldalát nem a mostani, hanem az elég rég elmúlt idők küzdelmeiből — Magánál valószínűleg bővebben volt alkalmam megtapasztalni, merek magának egy jó intelmet a figyelmébe ajánlani, amelynek igazsága bármilyen politikai körülmények között is helytálló és igaz marad. Ez az élet- tapasztalat pedig úgy szól, hogy sohase ellenségeket, hanem lehetőleg jóbarátokat — legalábbis jóakaratu ismerősöket igyekezzünk szerezni.“ A levél így folytatódik: „Ennek előrebocsátása után kérem, hogy a nékem jogosan megjáró összegek sür gős megküldése iránt intézkedjen.“ ÍZ" esőbb miután ismét a vasat “• emlegeti, így folytatja a levelet: „Nem hánytorgatom most a Maga által jól ismert többi jogosulatlanul igénybe vett ingóságaim ügyét — ez más lapra tartozik.“ „Lehetőleg jóbarátokat“ ... Ez ötlött Rosta Béla elvtárs szemébe is először, ez vert gyökeret legjobban fejében. Hrn. „Bölcs“ intelem. Hány ember is dolgozott Mirbach „báró“ gazdaságában? Az évek hosz- szú során sokszáz.. Ebből mennyit is sikerült jóbaráttá tenni? Egyet sem! Hát jóakaratu ismerősökké? Nem sok ok volt a jóakarásra! Hát akkor miféle élettapasztalat ez? Borivás és vízprédikálás! Mi történt hát „báró“ Mirbach Antallal, honnan merítette e bölcs „tanácsait“, honnan fújt a szél, hogy a feledékenység ködje ilyen röpke pillanatok alatt eloszlott? Ezt megint csak nehéz lenne megmondani, de tény az, hogy nem ő az egyedüli hirtelen jól emlékező. Somberekén Mucsler Antal — nem szegényparaszt — szekerét kéri, Káitz József pedig — aki ugyancsak nem tartozott az agrárproletárok közé — lószerszámot kér. Mégis csak történt valami, bogy azelőtt soha nem emlegetett, sőt szívesen elfelejtett holmikat követelnek vissza egyesek és éppen a termelőszövetkezettől. Mi történt hát? Megnőtt az a bizonyos szarv, amit letörni igen helyes, mert feledékenység ide vagy oda, nem babaruhásdiról van szó. Mirbach báró? örült, hogy megszabadult különböző holmijaitól és hosz- szú-hosszú évek során eszébe sem jutott, hogy emlegesse, nem hogy visszakövetelje, vagy olyannal lépjen fel: fizessen neki a tsz tagsága. Arról aztán igazán nem volt szó sem eddig, és ezután sem lesz, hogy a volt földbirtokosokat tartsák el a termelőszövetkezetek tagjai. Arról meg különösen nem volt szó, hogy először a báró urak követeljék a különböző ingóságokat, utána pedig az ingatlanokat. Egyelőre a többi ingóságot nem hánytorgatja a levél szerint a „báró“, tehát először ezt, utána a többit és esetleg a harmadik, negyedik levélben, már arról lesz szó, hogy egyelőre nem hánytorgatom fel a százholdakat, a kastélyt és a többit, majd talán a legközelebbi levélben. Egyelőre jó lenne az ócskavas, hogy utána legyen majd ismét bárói birtok, legyen cseléd és akkor már Rosta Béla elvtárs „Kedves Béla Barátom“ megszólítás is elmaradhat és fel lehet cserélni a szemforgató nyájasságot a „rothadt cseléd“ jelzővel. De ez is csak egyelőre maradna ... míg a kakastoll nem kerülne néhány gazember kalapja mellé, akkor már jöhetne a puskatus, a szurony, a golyó, a kötél. S a tagok? Bitorolták a jószágot, a birtokot, bűnhődjenek a kutyák! is kiolvasták a levélből a Béke termelőszövetkezet tagjai és azon a véleményen vannak, hogy mégis csak sok mindent elfelejtett a „báróúr“, amire viszont ők nagyon lói emlékeznek. Krebsz János, a termelőszövetkezet egyik tagja, aki valamikor cseléd volt a „báróúrnál“, így beszél: „Mit mondjak? Nem kap semmit“. Balázs József, a tsz egy másik tagja így beszél: „Erre — érdekes — emlékszik, de arra nem, hogy megdöglött az ember az birtokán. Amikor más emberek az ablak mögül nézték az időt, az ő cselédei dolgoztak.“ Zubrovszki Tódor pedig azt a „szőr nyű bűnt“ követte el báró Mirbach Antallal szemben, hogy nem kerülte el elég messze, amikor szembe jött vele. A jónapot helyett ütés volt a köszönés. A „báró úr“ ütött, Zubrovszki pedig állta. Mit tehetett? Vászner József pedig azt a „bűnt“ követte el, hogy hazament a munka végeztével. Az út a báró földjén keresztül vitt. A báró fürge ember volt, kapta magát és a csézába ült, elérte Vásznert. A báró ütött, Vászner pedig állta. Mit tehetett? Mihélisz Ádámot télvíz idején rúgta ki a „báró úr“. A családnak kenyér kellett. Dolgozni akart másutt, de a „báró úr“ keze messze elért. Olyan gyorsan Mihélisz Ádám nem tudott menni és ajánlkozni munkára, mint amilyen gyorsan odaért a „báró úr“ Üzenete: „Semmi szín alatt munkába ne vegyék fel“. És a Mattyasovszky- birtok, a többi birtok kapuja bezárult előtte és térdreesett könyörgés engesztelhette meg a báró úr szívét. Mi volt a bűne? Kukoricát adott a lónak, a „báró úr“ egyik lovának. Mindezt nem idézte emlékezetébe „báró“ Mirbach Antalnak az a fuvallat, ami a legutóbb elmúlt évek eseményeiről úgylátszik lefújta a feledés homályát. Viszont a Béke termelőszövetkezet tagjai, akik nagyon jól megvannak a „báró úr“ nélkül és ezután még jobban meglesznek, nem felejtenek. Jól tudnak mindent. Azt is, hogy ki segíti a szívesen elfelejtett eseményeket újra élővé tenni a „báró úr“-nak, azt is, hogy ki tájékoztatta, hogy kik segítettek neki ekkora bátorságot venni. * VIe essék félreértés. A levé- *- ’ len nem sóikat problémáztak a szövetkezet tagjai. Rosta Béla elvtárs, a tsz elnöke egyszer és mindenkorra kikéri magának, hogy ő nem volt és soha nem lesz barátja „báró“ Mirbach Antalnak és ezen kívül... ezen kívül jót derültek... hahahaha-----a bika alatt borjút kere s a „báró úr“, Kászon József Az épülő villányi iskola Épül a villányi iskola Nem sokkal a kormányprogramm megjelenése után megkezdődött a villányi iskola építése. Ezen az építkezésen dolgozik Schaffer Antal sztahanovista kőműves, aki 205 százalékra teljesíti tervét. Szívesen dolgozik, hiszen az ő gyermeke is ebben a korszerűen felépített iskolában tanul majd. Nemcsak a kőművesek igyekeznek, hanem a nevelők és az úttörők is felajánlották, hogy szabad idejükben munkájukkal ők is hozzájárulnak az iskola mielőbbi felépítéséhez. GREINER MÁRTON Villány. Bürokrácia helyett gyors ügyintézést várunk a kohó- és gépipari minisztériumtól is ! / \ lömmel hallgatok Nagy Imre és ' ' Rákosi elvtárs beszédét. Sajnos, magunkon kellett tapasztalnunk, hogy a kormány programmját nem mindenütt hajtják végre úgy, ahogy azt országunk vezetői célul tűzték ki. Nem hajtják végre ezt a kohó- és gépipari minisztériumban sem. Mi, a Sopiana Gépgyár műszaki dolgozói a második negyedévi jó munkánk eredményeként jogosan megjáró prémiumot a mai napig sem kaptuk meg, annak ellenére, hogy április, május és június havi tervünket túlteljesítettük. Áprilisban 105.6, májusban 106.1, júniusban 111.1 százalékot értünk el. A rendeletek értelmében prémiumigényünket az Üzem gépészeti Igazgatósághoz felterjesztettük, ahonnan, azt jóváhagyó véleményezéssel a kohó- és gépipari Minisztérium munkaügyi főosztályára került, július 7-én. Vártuk az elintézést, de hiába. Az idő haladt, érdeklődéseinkre csak ígéreteket kaptunk. A prémiumigénylés úgy látszik valahol, valakinél valamiért elfeküdt. Lassan már a harmadik negyedév végefelé járunk, de a prémium még a mai napig sem kerülhetett kifizetésre. Az ügy sürgetése miatt több alkalommal felkerestük az Üzemgépészeti Igazgatóság munkaügyi osztályát, ahol először azt közölték velünk. hogy várjunk nyugodtan, mert a miniszterhelyettes elvtárs által visszautasítottak között nem vagyunk. Más alkalommal közölték velünk, „Engedélyezettek“ között sem vagyunk. Ekkor megdöbbenve vettük észre, hogy az erre vonatkozó irataink csak az előszobáig jutottak. Azt hittük, hogy az iratok elvesztek, ezért újból elkészítettük prémiumigénylésünk hiteles másolatát és azt újra felküldtük. Néhány napon belül előkerült az eredeti felterjesztés és a munkaügyi főosztály részére elküldték kérelmünk jóváhagyását. Az ügy a munkaügyi osztályról Hidas elvtárshoz került, ahol adatkiegészítést kértek tőlünk arra vonatkozólag, hogy az 1952. évben betervezett és el nem készült gyártmányok helyett kinek az utasítására mit és milyen értékben gyártottunk. Ezen adatkiegészítést elküldtük az Üzemgépészeti Igazgatósághoz, amely ezt újból továbbította. Közben hetek teltek el, a műszaki dolgozók reménykedve várták a kedvező elintézést, s miután érdeklődésünkre majdnem minden esetben azt a választ kaptuk, hogy ítt látták, ott látták, amott meg postázták, de sajnos, a július 17-i kifizetésből még a mai napig sincs semmi. Augusztus 18-án ismételten érdek lődtünk az Üzemgépészeti Igazgatóságon ekkor telefonon felhívták a kohó- és gépipari minisztérium mun kaügyi főosztályát, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a prémiumot engedélyezték, s rövid időn belül megkapjuk. Ezen a napon vállalatunk munkaügyi osztályvezetője átment a minisztériumba, hogy az engedélyt átvegye, ott Németh elvtárs nál megtalálta az adatokat, Hidas miniszterclnökhelyettes elvtárs aláírásával, azonban a miniszter elv- társ aláírása még hiányzott. Németh elvtárs megígérte, hogy az ügyiratokat osztályvezetőjéhez továbbítja. Az ügy húzódott tovább. Augusztus 27-én telefonon felhívtuk Zsofinycez miniszterelnök elvtárs titkárságát, hogy aláírásra került-e már az engedély. A titkár elvtárs közölte, hogy Hidas elvtárs titkárságának irodahelyiségeit meszelik és mindenki szabadságon van Valószínűleg őnáluk fekszik az igénylés. 28- án miután választ nem kaptunk. — egyik elvtársunk ismét felutazott Pestre a minisztériumba, ahol közölték. hogy a miniszter elvtárs a mai napon írja alá az igénylést. 29- én a bértitkárságra kerül, 31-cn megkapja az Üzemgépészeti Igazgatóság és tőlük mi. 31-én személyesen elmentünk az engedélyért, és ekkor kiderült, hogy sem a miniszter elvtárs, sem első helyettese még csak nem is látta az aktát, illetőleg nem írta alá. Ekkor osztályvezetőnk elment a minisztérium munkaügyi főosztályának vezetőjéhez. Kálmán elvtárshoz, aki felháborodással vette tudomásul, hogy a harmadik negyedév végén még nem kaptuk meg a második negyedéves prémiumot. Behivatta osztályáról a prémiummal foglalkozó elvtársakat cs ott derült ki, hogy Trankovics osztályvezető elvtárs páncélszekrényébe van prémiumigénylésünk bezárva. Ö augusztus 18-tól 31-ig fektette, ügylátszik, Trankovics elvtársnak nem fontos 110 ember pénze, mivei nem az ő fizetéséről van szó. Kétségtelen, hogy augusztus 31-én megbetegedett és kórházba került, azonban 29-ig bőven volt ideje az aktákat rendeltetési helyére leadni. Kálmán főosztályvezető eivtárs az ügy tudomásulvételétől számított 24 órán belül az aktákat továbbadta, amire Trankovics elvtárs két hétig nem volt képes. A többhónapos huzavona után végre a napokban megkaptuk a prémiumösszeg felét, de reméljük, a másik felére nem kell három hónapig várni. Ha mi, üzemi dolgozók kötelességünket így teljesítenénk, mint a minisztérium egyes dolgozói, nem hisszük, hogy sikerrel zárhatnánk le az egyes verseny- szakaszokat. KROUMANN LAJOSNÉ párttitkár helyettes, ZDELLÁR JÁNOS igazgató, SIKLÓSI JÓZSEF műszaki dolgozó és még 92 aláírás Fokozottabb törődés a dolgozók mindennapi problémáival A kormányprogramm végrehajtása nagy feladatokat ró üzemi szakszervezeteinkre. — Rájuk hárul többek között az a feladat, hogy fokozottabban törődjenek a dolgozók apró-cseprő ügyeivel, harcoljanak jogos igé nyeik kielégítéséért, a kollektív szerződésben foglaltak valóraváltá- sáért. A Baranyame- gyei Sütőipari Vállalatnál a szakszervezet vezetősége gondoskodik arról, hogy a dolgozók jogos igényeit kielégítsék. — A dolgozók megkapják a kollektív szerződésben előírt alsóruhát, kötényt, sáp kát, lábbelit. Az igaz, hogy a vállalat nem mosat, de minden dől gozó megkapja havonta a félkiló szappant és a félkiló Tri- sót, amivel el tudják végezni a mosást — mondja Knopfl József, a Pécsi Kenyérgyár III. sz. üzemének telepvezetője. A dolgozóknak nagy problémájuk volt az, hogy vasárnap délután is dolgozni kellett s nein mehettek szórakozni. Szóltak az ÜB-elnök elvtársnak, aki a telepvezető segítségével elintézte sérelmüket. Megbeszélték a kisebb üzemekkel, hogy két órával előbb kezd jenek munkához. így sikerült, hogy a 1X1. számú üzem dolgozói nem vasárnap délután 2 órakor, hanem este 0 órakor foghattak hozzá a sütéshez. Elmehettek szórakozni s a várost is ellátták megfelelő mennyiségű kenyérrel. A szociális beruházások szinte sohasem szünetelnek. Az üzemeket korszerű .fürdőkkel és öltözőkkel látják el most. Jelenleg hét üzemnél folyik a fürdők és öltözők építése. A szállítók is arról panaszkodtak, hogy nincs fürdőjük, ahol tisztálkodhatnának. Részükre is megindult a fürdő és öltöző építése. A dolgozók látják, hogy a párt- és szak- szervezet törődik velük, ezért fellendült ak tívitásuk is. Az üzemi bizottság jó munkájáról tanúskodik az, hogy ebben az évben 160 újítási javaslatot nyújtottak be és ennek mintegy 80—85 százalékát máris hasznosítják a termelésben — A júliusi 31 újítási javaslatból például még abban a hónapban ll-et bevezettek. Az ÜB jó munkáját bizonyítja az is, hogy augusztusi tervüket 123.9 százalékra teljesítették. A tervteljesítésben és a felvilágosító munkában egyaránt élenjárnak Csirke István és Fekete József népnevelők, — akiknek átlagos napi teljesítményük 170— 180 százalék. A szakszervezetnek a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás mellett feladata az is, hogy a dolgozókat ver senyre mozgósítsa, — nemcsak a többtermelés, hanem a minőség területén is. A minőség körül akadtak és akadnak is hibák. — Előfordult nem egy esetben, hogy spárgát, búzaszemet és férget is találtak a dolgozók a kenyérben. Az üzemi bizottság felismerte ezeket a hiányosságokat és a Vorosin- mozgalom népszerűsítésével igyekezett a hibákat megszüntetni. A Vorosin-mozgalom nagy népszerűségnek ' örvend és éppen ezért további javulás várható a kenyér minőségében. , Sz. J.
