Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

1953 SZEPTEMBER 22 NAPLÓ 3 Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élen járó dolgozóinak harmadik országos tanácskozása (Folytatás a 2. oldal' ) cukorrépára, mint a másik, mégis az egyik brigád területén 150 mázsa, a másik brigád területén pedig hetven mázsa cukorrépa termett és nem igazságos, hogy az a brigád, amely hetven mázsát tér melt, ugyanannyit kapjon mint az, amelyik 150 mázsát termelt. .Fel­tétlenül hozzá kell nyúlnunk ehhez a kérdéshez. Külön szeretnék beszélni a tőid­ről. Két három felszólaló is felve­tette. hogy a termelőszövetkezet tag sága sokalja a földet és kéri, hogy a földjének egy részét vegyék el tőle. Ezzel nem lehet egyetérteni. A föl­det szeretni kell és tudni kell, hogy éppen a föld megművelése segít ben nünket ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezeti tagság jövedelme nagyobb legyen. Meg kell fordítani a kérdést: nem a föld sok, hanem mi vagyunk kicsit gyengék és nem azzal kell segíteni a bajainkon, hogy leadjuk a földet, hanem meg kell erősíteni magunkat. Ezt a megerősítést sokféle módon lehet elérni. Beszéltünk már arról hogy új tagokat kell bevonni azokba a szövetkezetekbe, ahol kevés tag van, jobban kell gépesíteni, különö­sen olyan fontos munkákat, mint a növényápolás.Mindemellett javasolom a? elvtársaknak, hogy olyan terme­lőszövetkezetben, ahol, mint mond­ják. „sok a föld“, kevesebb munka- igényes növényt vessenek és több olyan növényt termeljenek, amely­nek megmunkálása kevesebb munka erőt igényel, vagy jobban gépesít­hető, és majd ahogyan erősödik a szövetkezet, úgy növeljék a munka- igényes ipari növények területét is. Amennyire lehet, óvják termelő- szövetkezeteink földjüket! Legyenek tudatában annak, hogy földjük meg­tartása, jó megművelése a jól vég­zett munka mellett egyik legfonto­sabb alap ahhoz, hogy termelőszö­vetkezeteink tagságának jövedelme magasabb legyen, mint az egyéni­leg gazdálkodó középparasztoké. Az elkövetkező hetekben a szövet­kezetek megerősítése, a tagság jö­vedelmének fokozása érdekében a legfontosabb feladat az őszi szántás­vetés. őszintén meg kell mondanunk, hogy sok termelőszövetkezetünkben nem jó a helyzet .Vannak termelő- szövetkezeteink, ahol már jó minő ségben elvégezték a rozs, az őszi­árpa vetését, de ugyanakkor más szövetkezetekben az ősziárpa, a rozs. a takarmánykeverék még nincs a földben, jóllehet ahhoz, hogy jó ter­més legyen, már a földben kellene lennie. Vannak termelőszövetkezetek, ahoi alig egy-két holdat trágyáztak meg. Mitől várják ezek a termelőszö­vetkezetek a jó termést, ha későn vetnek, ha nem trágyáznak megfe­lelő mennyiségű területet és hozzá- tehetem — ha nem jó minőségű munkát végeznek? Teljesen jogos a félelme a szeghal mi termelőszövetkezetet képvise­lő elvtársnak ,aki elmondotta, hogy fél a jövő évi terméstől, mert Szeg­halomban nem vetnek idejében. A tanácskozás minden részvevő­jének hazatérve, azzal az elhatáro­zott szándékkal kell hozzákezdenie a munkához, hogy a tavalyinál jobb minőségben, megfelelő időben vég­zik el az őszi szántás-vetési mun­kákat és azon dolgoznak, hogy e^zel megalapozzák a termelőszövetkeze­tek jövő évi termését. Újra biztosíthatom a tanácskozás részvevőit, hogy pártunk és kormá­nyunk minden segítséget megad a termelőszövetkezeteknek, a szövet­kezetek minden igaz hívének az előttük álló nagy feladat végrehaj­tásához. Előre a virágzó szövetkezetek meg teremtéséért, a jómódú termelőszö­vetkezeti parasztságért! Egész dolgozó népünk javára kí­vánom, hogy a tanácskozás minden részvevőjének munkája sok sikert hozzon a termelőszövetkezetek meg­szilárdításában! Hegedűs András elvtárs, földmű­velésügyi miniszter nagy tapssal fo­gadott válasza után Dobi István a határozati javaslatot (azokkal a ki­egészítésekkel, amelyeket Hegedűs András földművelésügyi miniszter a vita alapján összegezett) és a mező- gazdasági termelőszövetkezetek alap­szabálytervezetét szavazásra bocsá­totta. A tanácskozás a határozati javaslatot és az alapszabályterveze­tet elfogadta és két bizottságot je­lölt ki a határozat és az alapszabály véglegesítésére. Dobi István záróbeszédé a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozásán — Elvtársak! — tanácskozásunk végéhez érkeztünk. Megtárgyaltuk azokat a célokat, és feladatokat, amelyek a termelőszövetkezeti ta­gok jólétének emelése és a termelő­szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése érdekében előttünk állanak. E fel­adatokat és célokat az előbb elfoga­dott határozati javaslatban fektet­tük le és juttattuk kifejezésre. Nem­csak a termelőszövetkezeti tagok elé tűzött feladatokat tárgyaltuk meg, hanem rámutattunk a felada­tok mielőbbi sikeres megvalósításá­nak módjára is. — Nagy figyelmet fordított a ta­nácskozás a termelőszövetkezetek új alapszabályának kialakítására, mert jól látta, hogy az alapszabály a ter­melőszövetkezeti élet alaptörvénye és ezért jelentős mértékben az alap­szabály betartásán dől el a tanács­kozáson kitűzött célok megvalósítá­sának sorsa. — Tanácskozásunk igen sokat tett a termelőszövetkezeti mozgalom fel­lendítése, a termelőszövetkezeti ta­gok életszínvonalának gyökeres megjavítása érdekében. Ennek ér­dekében azonban sem ez a tanács­kozás, sem pedig bármely más ta­nácskozás nem tehet meg mindent. A termelőszövetkezeti tagok sorsa ugyanis maguknak a termelőszövet­kezeti tagoknak a kezében van leté­ve. Népi demokratikus államunk a párt irányítása alapján kétségtele­nül eddig is komoly támogatást nyújtott és ezután is nagyarányú támogatást fog nyújtani termelő- szövetkezeteinknek, hogy tagjaik szá mára anyagi jólétet és kulturált biz­tonságos életet teremtsenek. A ter­melőszövetkezeti tagok számára a jómódú és nyugodt kulturált életet azonban államunk segítségére támasz kodva maguknak a szövetkezeti ta­goknak kell megteremteniük. A jó­módú és kulturált élethez, a maga­sabb életszínvonalhoz gondos és lel­kiismeretes munka szükséges. Ezt meg kell értenie minden egyes ter­melőszövetkezeti vezetőnek, minden termelőszövetkezeti tagnak, s velük együtt a gépállomások és a tanácsok dolgozóinak. Tanácskozásunk termékeny volt. de igazi gyümölcseit a termelőszö­vetkezeti tagok életszínvonalának növelésével, a szövetkezet^ gazdasá­gok maaasabb jövedelmezőségével és magasabb terméseredményeivel hoz­hatja meg. Ehhez az eddiginél kö­rültekintőbb munkát kell végezniük Ennek megkezdésével egy pillanatra sem késlekedhetünk! — A tanácskozáson szó esett leg­sürgősebb feladatainkról, elsősorban az őszi szántás vetésről. Kifejezték a küldött elvtársak, hogy a tanács­kozásunkon megtárgyalt nagyjelen­tőségű célok eléréséhez az első lépé­seket azzal tesszük meg. hogy a2 őszi szántás-vetés és az őszi betaka­rítás munkáját idejében és jó minő­ségben végezzük el. Az elfogadott határozati javaslat iránymutatásai alapján már a jövő évben uj sikere­ket érhetünk el a termelőszövetke­zeti termelés fejlesztésében és ezen keresztül a szövetkezeti tagság élet- színvonalának emelésében. A jövő évi jó termés és a növekvő ^ jólét alapját azonban jórészt az előttünk álló hetek szorgalmas munkájával teremtjük meg. Jövőévi termésünk őszikalászosokból, jelentős mérték-> ben attól függ, hogy idejében el­végeztük-e a vetőszántást, jó vető­ágyat biztosítottunk-e, idejében tör- énik-e a vetés. Kapásnövényeink iövőévi terméshozama, a kukorica-, burgonya-, a cukorrépa-termelés jö­vőévi eredményessége jelentős mér­tékben azon dől el, hogy idejében és kellő mélységben végezzük-e el az őszi mélyszántást. A jövőévi ter­més szilárd alapjának megteremté­sén kívül még előttünk áll idei ka- oásnövényeink legnagyobb részének betakarítása is. Az őszi betakarítási munkák gyors és veszteségnélküli elvégzése szintén hozzájárul terme­lőszövetkezeti tagjaink idei jövedel­mének növekedéséhez. — Mostani tanácskozásunkon az élenjáró termelőszövetkezetek szép eredményeiről hallva és a jövő még szebbé tételének kérdéseit vitatva, szinte úgy éreztük, hogy messze elő­tekintünk és belepillantunk termelő­szövetkezeti tagjaink jövőbeli jó­módú és megelégedett életébe. A tanácskozás anvagának megismeré­sével termelőszövetkezeti tagjaink és az egyénileg dolgozó parasztok is ugyanezt fogják érezni. — Amikor azonban a jövőbe né­zünk, terveket kovácsolunk, ezt az­zal együtt kell tennünk, hogy min­den erőnket feladataink, elsősorban soronlévő feladatok megoldására összpontosítjuk. A soronlévő felada- okat pedig ma főleg az őszi szán­kás-vetés és az őszi betakarítás si­keres elvégzésének munkálatai je- 'entik. Elvtársak! Tanácskozásunk meg­mutatta. hogy termelőszövetkezet; mozgalmunk egyszer és mindenkor- -a polgárjogot nyert a magyar falu­ban. Jól működő termelőszövetke­zeteinket. azok tagságát tisztelet és fürdőt létesít kövágó­SZÖLLÖS DOLGOZÓ PARASZT­SÁGA Kevés olyan szép fekvésű közsé­günk van, mint Kővágószöllős. ahol valóságos kis üdülőtelepet lehetne létesíteni. Az üdülőtelep létesitésé- lek előfeltétele az is. hogy a község megfelelő strandfürdővel rendelkez­zen. Kővágószöllős dolgozó paraszt­iága most lelkes társadalmi munká­val megkezdte a strandfürdő építé­sét. A munkában, a vízügyi kérdé­sekben a Dunántúli Tudományos In­tézet munkatársai segítik a dolgo­zó parasztságot. KÉT 400 SZEMÉLYES KULTUR- HAZ, UJ MOZI ÉS SZABADTÉRI SZÍNPAD ÉPÜL JÖVŐRE KOMLÓN A komlói „Május 1“ mozi helyi­sége ma már nem felel meg a köve­telményeknek. Ezért tervbevették, hogy 1954-ben egy új mozit épí­tenek .amely nyolcszáz személy be­fogadására lesz alkalmas. A már meglévő kultúrotthon mel­lett újabb kultúrotthonokat kell lé­tesíteni, hogy a komlói dolgozók <ultúrigénye teljes mértékben kielé­gíthető legyen. Tervbevették, hogy a jövő esztendőben egy négyszáz sze­mély befogadására alkalmas új kul- túrotthont létesítenek, amelyben könyvtár is lesz, Ugyanakkor az megbecsülés övezi a mezőgazdasági termelés és a paraszti élet megjaví­tása terén kivívott eredményekért. A tanácskozás azonban nagyon he­lyesen feltárta azt is. hogy egyes termelőszövetkezeteinkben súlyos hi­bák és komoly fogyatékosságok van­nak. A termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésénél elkövetett hibák és számos szövetkezet gyenge munka ia, tagságának nem kielégítő élet- színvonala napjainkban a termelő­szövetkezeti mozgalmat egyes he- 'yeken komoly megpróbáltatás, nagy erőpróba elé állítja. Tanácskozásunk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom min­denhol fényes sikerrel állhassa ki '“zt a próbát. Ha a tanácskozáson üfoeadott határozatokat megismer­tetjük termei őszövetkezeti tagjaink­kal és elérjük, hogy hiánvtalanu' magukévá tegyék a határozat cél- iait, vállalják a sikeres megvalósí­tás érdekében reájuk háruló mun­kát, mostani tanácskozásunk akkor hozza meg igazán gyümölcsét. Ha ezt elérjük — már pedig el kell ér­nünk — akkor tanácskozásunk egyik kedvező hatása abban fog megmu­tatkozni, hogy a ma még ingadozók % kilépni szándékozók, amikor a végső döntésre kerül sor, a szövet­kezet mellett fognak állást foglalni. — Tanácskozásunkat azzal rekesz- *em be, hogy jobb és eredménve- '-ebb munkára hívok fel minden uildött elvtársat, minden egyes ter­melőszövetkezeti tagot és géoállo- nási dolgozót, elfogadott határoza- unk mielőbbi sikeres megvalósítása ■ termelőszövetkezeti mozgalom új '°llendülése, a szövetkezeti paraszt­ság életszínvonalának hathatós erae- érdekében. Építőipari Szakszervezet, az építő­ipari dolgozók kultúrigényeinek ki­elégítésére úgy tervezi, hogy 1954- ben Kenderföldön 400 személyes ú: kultúrotthont épít. A jövő évi tervek között szere­pel egy 3000 fő befogadására alkal­mas szabadtéri színpadnak a meg­építése is. Ha ez megvalósul, akkor hazánk első szocialista bányavárosá­nak már 4 szabadtéri színpada lesz FÖLDRAJZI HETET RENDEZNEK PÉCSETT OKTÓBER KÖZEPÉN A Magyar Földrajzi Társaság ez- évben ünnepli meg fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. Ez alka­lomból Pécsett is megalakult a jubi­leumi földrajzi hetet előkészítő bízott ság. Ez k'uo'gozza a Pécsett október közepe táján megtartandó földrajzi hét részletes programmját. MÉG EZÉVBEN ELKÉSZÜL A 65 SZOBÁS. KÉTEMELETES UJ KOMLÓI SZÁLLODA Komlón már befejezéshez közele­dik az új, hatvanötszobás, kétemele­tes modern szálloda építésé Belseje már teljesen elké­szült és átmenetileg legényszállás céljára használják. Amint a külső homlokzati rész és az étterem beren­dezése elkészül, még ezévben meg­nyitják a szállodát, MI VJSAG BARANYÁBAN? Megvan a lehetősé" arra, hozy a haladé erők Ázsiát a béke erődjévé tegyék G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Moszkva, szeptember 20. (TASZSZ) „Mélyen tisztelt miniszterelnök, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttségének mé­lyen tisztelt tagjai! Engedjék meg, hogy itt Moszkvá­ban üdvözöljem önöket és az önök személyében a hős koreai népet, amely megvédte szülőföldjét az in­tervenciósok támadásaival szemben. A szovjet emberek az egész haladó emberiséggel együtt mélységes ba­rátságot éreznek a koreai nép iránt. Ma az a szó, hogy „koreai“, a nemzeti szellem magasztosságának és szilárdságának jelképévé, a haza szabadsága és függetlensége nemes és önfeláldozó szolgálatának jelké­pévé vált. A dicső koreai nép új, nagyszerű oldalt írt a felszabadító harcok tör­ténetébe. És ez az oldal arra tanít, hogy nincs olyan erő a világon, amely metörheti azt a népet, amely saját kezébe vette sorsát. Két forrás táplálta a koreai haza­fiak győzelmi akaratát, a koreai ha­zafiak bátorságát és hősiességét a harcban: ügyük mélységes igazságá­nak tudata és az a példátlan szo­lidaritás, amelyet az egész haladó emberiség tanúsított a koreai nép iránt. A kínai népi önkéntesek halhatat­lan hőstette azoknak a megbontha­tatlan kötelékeknek tanúbizonysága volt, amelyek egybekapcsolják Ázsia népeit. Ez a Keleten bekövetkezett új korszak jele, az ázsiai népek ama elszántságának jele, hogy kivívják és megvédik a nemzeti szabadságot és függetlenséget, és nem engedik meg, hogy Ázsia új világháború tűz­fészkévé váljék. A békeszerető népek hálásan el­ismerik a koreai nép és a kínai népi önkéntesek történelmi érdemeit. A koreai nép és a kínai népi önkénte­sek megvédték a béke ügyét a Ke­leten és nem kis mértékben lehűtöt­ték az új világháború kirobbantásá­ra törekvő agresszorok hevét. A dicső koreai és kínai hazafiak Korea mezőin vívott hősi harcukkal igen érzékeny csapást mértek a reak ciós erők messzemenő terveire, amelv tervek arra irányulnak, hogy el­nyomják Ázsia és a csendesóceáni térség népeinek a nemzeti szabadság és függetlenség útján történő előre­haladását. Az agresszív körök nem akarnak számolni azzal az elvitathatatlan ténnyel, hogy a múlté már az a régi Ázsia, amelynek sötét elnyomás és i népek külföldi erők által való le­igázása volt az osztályrésze. Meg szeretnék állítani, meg szeretnék hiúsítani a keleti népek úiiászületé- sének azt a nagy folyamatát, amely korunk egyik legfontosabb vonása és amely lelkesítő távlatokat tár az egész modern civilizáció további fel­lendülése elé. Akadhat-e napjaink­ban olyan amerikai, akinek eszébe jutna azt állítani, hogy a 13 észak­amerikai gyarmatnak az a több. mint 175 évvel ezelőtt hozott hatá­rozata, amely gyarmati függőségűk megszüntetéséről és az Amerika’ Egyesült Államok megteremtéséről szólt, nem a történelmi fejlődés aktusa. Találhatunk-e napjainkban olyan amerikait, aki azt állíthatná, hogy a függetlenségi nyilatkozat tör­vénytelen jellegű, mint — ahogy nyilvánvaló igazságként hirdette ki a népnek azt a jogát, hogy olyan elvek alapján és olyan formában teremtse meg a hatalmat, „amelye­ket a legelőnyösebbnek tart bizton­ságának és boldogságának elérése érdekében.“ Ilyen amerikai termé­szetesen nincs. Nos, ebben az esetben miért van az tehát, hogy befolyásos amerikai körök durván beavatkoznak a kelet’ államok belső ügyeibe, b'okáddal zár iák el őket és háborút provokál­nak ellenük, ha ezeknek az államok­nak a népei olyan kormányformál választanak, amely nem felel meg a washingtoni politikusoknak? Úgy látszik, igen sajátságos filo­zófia érvényesül itt: az. hogy — sze­rintük — ami illett az amerikaiak­nak már a XVIII. század végén, nem illik a kínaiaknak, indiaiaknak, koreaiaknak, indonéziaiaknak még a XX. század második felében sem. Ez azonban a fajelmélet régi nótája, ez olyan politika folytatásának megkí­sérlése, amely dacol a népek törté­nelmi haladásának ügyével. És ha egyes amerikai vezetők megengedik maguknak azt, hogy eközben a „régi gyarmati politika“ ellenségeinek kön tűsében díszelegjenek, akkor be kel) ismerni, hogy új gyarmati politikáiul’ messze maga mögött hagyja a ter­jeszkedés minden eddig ismert pél dáját és hogy e politikájuk agresz- szív jellegű és a világ gyökeres újra felosztására irányul az Amerika’ Egyesült Államok javára. ttt lenne az ideje, hogy megértsék: a történelem nem azok előírása sze­rint fejlődik, akik konzerválni sze­retnék a történelmet, akik megsze­retnék állítani a népek előrehaladá­sát a fejődés útján, akik az embe­riség tegnapját szeretnék az embe­riség jövőjére kényszeríteni. A ke­leti országokkal kapcsolatos külpoli­tikájukat csak azok korlátozhatják a tegelmaradottabbat, a legkorruptab- bat, a legrothattabbat megtestesítő személyek és csoportok támogatásá­ra, akik nem vetnek számot azzal, hogy mi történik a világban. Csak azok az emberek, akik szántszándék­kal mesterségesen bonyolulttá akar­ják tenni a keleti helyzetet, csak azok engedhetik meg maguknak azt, hogy lekicsinyeljék a nagy kínai né­pet és reményeket fűzzenek a Csang- Kai-sek-klikk-féle népellenes söpre­dékhez. Az ilyen politika rövidlátó politi­ka. Nem lehet ugyanis figyelmen kí­vül hagyni az Ázsiában és a csendes óceáni térségben végbemenő gyöke­res változásokat, amelyek rányomják bélyegüket az Ázsiában és a csendes óceáni térségben élő több mint egy- milliárd ember háború utáni életére. A koreai fegyverszünet megkötése kétségtelenül rendkívül fontos mér­földkövet jelent abban a harcban, amelyet az összes békeszerető erők az agresszió és a nemzetközi kalan­dok erői ellen vívnak. A koreai fegy verszünet szemléltetően megmutatta, hogy a békeszerető erők kivívhatják az elmérgesedett nemzetközi problé­mák kellő megoldását, ha közben kitartást és állhatatosságot tanúsíta­nak. Megbocsáthatatlan volna azonban figyelmen kívül hagyni az agresszív erők új keleti cselszövéseit. E csel­szövések célja teljesen világos: fel­borítani a koreai fegyverszünetet, kiélezni a helyzetet Ázsiában és a Csendes-óceán medencéjében. Mint ismeretes, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere és Li Szin- Man nemrégiben szerződést írt alá. E szerződés szerint az Amerikai Egyesült Államok „határozatlan idő­re“ jogot kapnak arra, hogy száraz­földi, haditengerészeti és légierőket helyezzenek el „a Koreai Köztársa- sáság területén, vagy annak közelé­ben“. Más szóval, eddig a háborúval Indokolták az amerikai fegyveres erők délkoreai tartózkodását, most pedig majd az úgynevezett kölcsönös biztonsági szerződéssel indokolják. A dolog lényege pedig változatlan marad: Dél-Koreát továbbra is az Egyesült Államok katonai felvonulási területének akarják megtartani. Ez természetesen szöges ellentétben van a koreai kérdés végleges békés ren­dezésének és az ázsiai biztonság meg szilárdításának követelményeivel. Hozzá kell még tenni azt Is. hogy az Amerikai Egyesült Államok kor­mányköreinek a politikai értekezlet összetételét és munkarendjét illető kérdésekben elfoglalt álláspontját — ezen értekezlet összehívását a koreai fegyverszüneti egyezmény írja elő — a békeszerető erők jogosan ítélik el. Az említett állásfoglalás követ­keztében kimaradt az értekezletről India, továbbá néhány más keleti ál- 'am. amelyeknek az értekezleten va­ló részvétele indokoltsága nem lehet kétséges. Mindez általában nem arra mutat, hogv az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei megszilárdítani igye­keznek a megteremtett koreai fegy­verszünetet és további lépést kíván­nak tenni a koreai kérdés végleges 4s békés rendezése felé. Annál nagyobb felelősség hárul minden békeszerető erőre. Ezek az erők az egész világon. így a Kele- *en is uralkodó nemzetközi feszült- «ég további enyhítését szolgáló új ■rőfeszitések kiindulópontjává tehe- ‘ik a koreai fegyverszünetet és meg s kell ezt tenniük. * Az objektív feltételek lehetővé te­szik Kelet haladó társadalmi erői­nek. hogy Ázsiát a béke erődjévé 'egyék és forrón kell óhajtani, hogy Ázsia valamennyi népe sikereket arasson ennek a nemes feladatnak megoldásában. Ezen objektív feltételek köza*t löntő fontosságú a Kínai Népköztár­saság nemzetközi súlya és politiká­ba. Az imperialista csoportoknak a Kínában gyakorolt uralomért vívott sokévtizedes harca a nemzetközi kapcsolatok különös feszültségét tc- -emtette meg Keleten. A Kínai Nép- köztársaság most hatalmas és stabi- 'izáló tényező Ázsiában és a Csendes '"eán medencéjében. Éppen ezért '■"höeeenek az agresszió mesterei, nert Kína örökre megszűnt játékuk és kizsákmányoló tevékenységük tár rya lenni, mert Kína nemcsopán for­mailag. hanem a valóságban is szu­(Folytatás a 4. Maion)

Next

/
Oldalképek
Tartalom