Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

NAPLÓ

1953 SZ^PTKMRFR 28

Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozása

(Folytatás az 1. oldalról)

A kedvezményekről szeretnék még szólni. Amikor a tanácskozásra küldöttnek választottak, tagtársaim elmondták, minden sérelmüket, panaszukat. Én ezeket a sérelmeket feljegyeztem, s megígértem, hogy itt beszámolok mindenről. Azóta azonban új rendeletek jelentek meg — s most nincs felvetnivalóm. Én elégedetten megyek haza, s remélem, hogy otthon tagtársaim is elégedettek lesznek. Államunk minden támogatást megad a termelőszövetkezeteknek, de nemcsak államunkat — minket is felelősség terhel a szövetkezetért. Nekünk meg kell becsülnünk a kedvezményeket, s azokat fel kell használnunk. Ha mi, a szövetkezetek tagjai, vezetői, a szövetkezetekben dolgozó kommunisták, megértjük a magunk felelősségét,

akkor nem várjuk azt, hogy mindent az állam oldjon meg — helyettünk is.

Államunk tavaszra sokezer szakembert akar küldeni a termelőszövetkezetekbe. Meg kell mondanom; a szövetkezetekben még nem becsülik eléggé a szakembereket, nem értékelik eléggé munkájukat. Hiába határozza el a tanácskozás, hogy 2— 3 mázsával növeljük a gabona átlagtermését, ha nem nyerjük meg ehhez a szakembereket. Javaslom, hogy minden szövetkezetben nagyobb szeretettel, gonddal foglalkozzanak a szakemberekkel.

Itt a tanácskozáson szó eisett arról, hogy az állatgondozóknak magas a munkaegysége. Ezzel nem értek egyet. Az az állatgondozó, aki kora reggeltől késő estig, hétköznap, vasárnap ott dolgozik az állatoknál, akinek munkájától függ az állatállomány fejlesztése, azt meg kell becsülni, nem szabad irigyelni tőle a munkaegységet. Arra kell törekedni, hogy széles körben alkalmazzuk a fejlett zootechnikai módszereket és fejlesszük az állattenyésztést. Mi szívesen adunk jutalom-malacokat és prémiumot, mert tudjuk, hogy az állattenyésztés egyik fontos forrása a jövedelemnek.

A szövetkezetben .ió hangulatot teremt, ha ismertetjük azokat a kedvezményeket, amelyeket a kormány nyújt. Ezek segítségével is folytatnunk kell a harcot a kilépni akarók meggyőzésére. Én ígérem, hogy bátran kiállók a szövetkezeti mozgalom mellett, mert tudom, hogy mellettünk áll a párt, a kormány és mindent megtesz, hogy a szövetkezeteket virágzó gazdaságokká, a szövetkezetek tagjait pedig jómódúvá tegye.

PeidI Mihályné, a tefelafalvi Vörös őrség Isz párttítkára:

Most jobban becsül a tagság, mint azelőtt, mert látja, hogy kiálltam

a szövetkezet igazáért

— A mi szövetkezetünknek 84 tagja van. Nagyobb részük az idei tavaszon lépett be és így még nem szokták meg mind a szövetkezeti életet. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor a faluban két ember, egy volt csendőr és a Festetich „gróf“ egykori kortese hozzáfogott, hogy a csoport felbomlásáért agitáljon, kezdetben nem volt eredménytelen az agitációjuk. Azt mondták: itt az al- ka'om, most mindent elvihetnek a tí;.’’ók a szövetkezetből, összebeszéltek az emberekkel és a szerszámokat mind szét is hurcolták. Én nem nyugodtam bele és megmondtam: a kor- mányprogramm azt jelenti, hogy aki akar, kiléphet, mert a szövetkezet alapja az önkéntesség. De csak akkor léphet ki, ha eljön az ideje, a gazdasági év végén, — s úgy, ahogy a törvény előírja. Három héten keresztül szinte éjjel-nappal dolgoztam azon, hogy megakadályozzam a termelőszövetkezet felbomlását. A gróf kortese aláírásokat gyűjtött, nyíltan szervezkedett, szidta a szövetkezetei,

azt mondta: maholnap nem lesz sem mitek, még betevő falatotok sem. A volt csendőr is ágált, azt mondta, hogy kigyulladt végre az ő csillaguk, eljött az ő idejük, nem lesz szükség az új emberekre, most már a régi katonatiszteket hívják be. Tudtam, miért mondta ezt: két katonatiszt fiam van, akik a néphadseregben lettek tisztek. Hasonlóképpen sok hazug hírrel, rágalommal, fenyegetéssel próbálta félrevezetni, megfélemlíteni a többi tagot is. Erős munkát kellett végeznem, különösen azért, mert a tizennyolc párttag a szomszéd faluban lakik és így nagy segítséget nem tudtak nyújtani. De azért a sarkamra álltam és nem engedtem széthordani közös munkánk eredményét. S a tsz tagjai, amikor 'átták, hogy ennyire harcolok a csoportért, egymásután mellém álltak és megígérték, hogy végig ki is tartanak a szövetkezés mellett. Ezután a volt csendőr is elnyerte méltó büntetését: bíróság elé került és kétévi börtönre ítélték. Fellebbezett —

s erre három évre emelték a büntetését. (Derültség, taps.) Most persze már egészen más a hangulat a faluban, az emberek látják, hogy félrevezették őket. Mondhatom, engem most sokkal inkább becsül a tagság, mint annakelőtte, mert látják, hogy az ő javukat akarom és kiállottam a magam igazáért, a termelőszövetkezet igazáért. Termelőszövetkezeti tagjaink most azt mondják, örülnek az új alapszabálynak, s nem engedik meg az ellenségnek, hogv szétzüllessze a termelőcsoportot. Én úgy látom, hogy mi most már másoknak is segíthetünk. Ezért a mai tanácskozás tapasztalatai alapján elhatároztam, hogy beszélgetni fogok azok nak a termelőszövetkezeteknek a tag jaival, amelyek fel akarnak bomlani. Biztos vagyok benne, hogy a tagokat józan belátásra, saját érdekeik felismerésére lehet bírni, hogy lássák; most a kormány intézkedései, segítsége révén még inkább igaz, mint eddig: a szövetkezeté a jövő.

Sziveri Kálmán elvtársnak, a mágocsi „Rákosi“ tsz elnökének felszólalása

Tisztelt tanácskozás! A tegnapi referátum és az azóta elhangzott hozzászólások igen mélyrehatóan feltárták a tsz-ek életét. Én a tsz-ek megszilárdításával kapcsolatban főleg az állattenyésztés fontosságáról szeretnék szólni. Hegedűs elvtárs ismertette, hogy van egy sor olyan szövetkezet, amely már megállja a helyét, de van egy sor olyan szövetkezet is, amelyekben döntő változást keli létrehozni és ez a feladat a tsz har cosaira vár. Tisztában kell lenni azzal, hogy kormányzatunk és pártunk hiába adja ki a kezdeményezéseket, határozatokat, ha ezekben a tsz-ek- ben meg nem szilárdul a vezetés. Elsősorban a mg. osztályoknak kell

döntőbb és nagyobb segítséget adni azoknak a tsz elnököknek, akik máról holnapra cseppennek bele ebbe a tisztségbe. Az elmúlt vasárnap 84 látogató volt a mi tsz-ünkben és egész megható volt, ahogy elmondották, mik a problémáik. Egyes vezetők nem törődnek a tsz-ek dolgaival, nem veszik figyelembe azok érdekeit. A sásdi járásban a mezőgazdasági osztály nem tud arról, hogy egyes 'sz-ekben a munkaegységet nem vezették rendesen, egyenlősdi van és nagy civakodásban tudtak csak valamilyen formában most megegyezni.

A hozzászólásokban kevés szó esett arról, hogy milyen nagy fontosságú az állattenyésztés. A tsz-ben az állattenyésztés azt a szerepet tölti be, amit a népgazdaság területén a nehézipar. Ha jön egy olyan nehéz év, mint a multévi volt, ha nincsen megfelelő erős állattenyésztés, nem tud pénzt és jövedelmet osztani a tagságnak. Napi tejtermelésünk hatszáz liter, ami azt jelenti, hogy havonta ötvenezer forint bevétele van a tsz-nek csak a tejtermelésből és így tudunk havonta hétnyolc forint előleget adni munkaegységenként a tagoknak. Erre törekedjen minden tsz. Igen nagyfon tosságú a trágyázás kérdése is.

Hegedűs András elv társ válasza a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozásán

A vitában elhangzott hozzászólásokra Hegedűs András földművelés- ügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese a következő beszédben válaszolt— Értekezletünkön a felszólalók nyíltan és világosan tárták fel a tér melőszövetkezeti mozgalom szinte minden fontos kérdését; bátran felvetették a hibákat, a nehézségeket is, amelyekkel meg kell küzdeniük, de a hibák, a nehézségek felvetéséből kicsendült minden hozzászólónak, a tanácskozás minden részvevőjének az a határozott meggyőződé se, hogy a szövetkezeti mozgalom a dolgozó parasztság számára a fel- emelkedés egyetlen útja és mindenei kell követnünk azért, hogy szőve' kezeteink felvirágozzanak és hogy a kezdeti nehézségeket mennél gyorsak ban, mennél rövidebb idő alatt letudjuk győzni. (Nagy taps.)

A tanácskozáson felszólaltak olyan küldöttek — a termelőszövetkezetek olyan tagjai is — akik nemrég még maguk is erősen ingadoztak a szövetkezeti kérdésben és most itt, a tanácskozás színe előtt nyíltan hitel tettek a szövetkezeti mozgalom mellett. Vida György a szabolcsmegyei kemecsei „Dózsa“ tsz elnöke, még másfél, vagy két hónappal ezelőtt maga is azok között volt. akik aláírták a feloszlatás) kérést és most a mai napon, a tanácsKozá- son, elmondotta, hogy a szövetkezet híve és azon van, hogy ne csak a saját szövetkezete virágozzék fel, hanem minél gyorsabban tudjanak segíteni a szomszédos termelőszövetkezeteknek is. Feltétlenül helyes volt és csak nagy örömmel lehet fogadni azt, hogy a tanácskozás ilyen egységesen tett hitet a szövetkezeti mozgalom mellett, mert ez a szövetkezeti mozgalom nagy erejéről tanúskodik.

Több hozzászóló beszélt azokról,

akik ki akarnak lépni a termelőszövetkezetből. mint értéktelen elemekül, mint olyanokról, akikre a szövetkezetben nincs nagy szükség. Ez a vélemény helytelen. Nekünk a sző vetkezetek minden egyes becsületes -iolgozó tagjáért harcolnunk kell és meg kell győznünk őket arról, hogy saját maguk és családjuk érdekében akkor választanak helyesen, ha a sző vetkezeti mozgalmat választják. Tér ■nészetesen nem kell meggyőznünk hanem ki kell tennünk a termelő- izövetkezetből — még akkor is, ha benn akarnak maradni — a kulák és spekuláns elemeket. Ezek a szövetke retekben meghúzódva — éppen az elmúlt hónapok tapasztalata szerint is — sok kárt tudnak okozni a termelőszövetkezetek becsületes dolgo- ó tagjainak. Ezeket — ismétlem — ikkor is ki kell rakni a szövetkezetből, ha benn akarnának maradni viszont minden egyes becsületes tagér: harcolni, küzdeni kell, hogy meggyőződve a szövetkezeti termelés előnyeiről. bent maradjanak a termelő- szövetkezetben, azaz a számukra :obb utat válasszák.

A hozzászólásokból sokszor nem derült kJ elég világosan, hogy mi is a hibák oka. miért is van az, hogy egyes termelőszövetkezetekben bajok vannak. A bajok oka abban van, hogy sok hibát követtünk el izövetkezeti mozgalmunkban, nem tartottuk be mindenütt a szövetkezeti demokráciát, nem úgy vezettük a szövetkezeteket, hogy a tel melőszövet kezeti tagság életszínvonala minden ‘ermelőszövetkezetbpn megfelelően ■>melkedett volna. Ezért vannak h' 'ák pgves termelőszövetkezetekben ’s ebből világosan következik, hogy az orvosság: mennél gyorsabban ki- iavítani ezeket a hibákat és a hibák kijavításával — nem a hibák eltussolásával — oldani meg a szövetkezetek megszilárdítását,

A termelőszövetkezeteink megszi- árdítása nagyon komoly feladatot ró a szövetkezeti mozgalom minden őszinte hívére.

Tanácskozásunkon több felszólaló úmondotta, hogy az ellenséges elemek hogyan dolgoznak .Beszéltek olyan kulákokról, volt csendőrökről, akik nemcsak saját falujukban, hanem négy-öt faluban is aláírásokat gyűjtöttek a termelőszövetkezetek feloszlatása mellett, Viszont meg kell állapítanom, jóformán egyetlen felszólaló sem tudott azzal dicsekedni, hogy ő is járta volna a falvakat és szervezte volna a szövetkezetek híveit ezek ellen a kulák. ’sendőr és egyéb ellenséges elemek ellen. Arról többen is beszéltek, hogy saját erős szövetkezetükbe meg hívták a gyengébben működő termelőszövetkezetek küldöttségeit és ez feltétlenül helyes is, de meg kell mondanom elvtársak, hogy nem elég. Oda kell mennünk, ahol a bajok vannak. A szövetkezeti mozgalom minden hívének meg kell értenie, hogy a szövetkezeti mozgalom egysé get alkot, s mindegyikünknek felelősséget kell éreznünk azért, hogy ez a mozgalom — az ország minden termelőszövetkezetét beleszámítva — erősödjék és virágozzék.

Tanácskozásunkon sok szó hang zott el arról, hogy a termelőszövetkezetekben bizonyos ellentétek vannak a volt középparasztok és a volt szegényparasztok között ,és sok felszólaló úgy tüntette fel a dolgot, hogy ingadozás elsősorban azoknál a termelőszövetkezeti tagoknál van akik középparasztok voltak, mielőtt beléptek volna a termelőszövetkezetbe.

Mire kell ebből következtetni. Ar ra. hogy a termelőszövetkezetben az eddiginél sokkal jobb munkát kell folytatnunk a termelőszövetkezeti tagság egységének —• beleértve kö

zépparasztokat szegényparasztokat egyaránt termelőszövetkezeti tag mindegyik.

A középparasztoknál az olyan szövetkezetben, mint mondjuk az atkári Micsurin, nincs semmi baj ,mert ott a középparasztok is összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint éltek egyéni gazdálkodó korukban, de a gyenge termelőszövetkezetekben bizony baj van. Az ilyen gyengébb termelőszövetkezetekben a volt középparasztokkal közösen kell kidolgozni azt, hogyan lehet a termelőszövetkeze teket úgy megerősíteni, hogy minél gyorsabban megvalósuljon mai tanácskozásunknak az a célja, hogy a termelőszövetkezeti tagság életszínyo nala egységesen magasabb legyen, mint a jól dolgozó középparasztoké.

Erre minden lehetőség megvan, de haladéktalanul hozzá kell fogni ehhez a munkához. Nem kétséges, hogy ez a munka, ez a közös harc megteremti majd a termelőszövetkezeti tagság kívánt egységét.

Tanácskozásunkon a felszólalóknak szinte mindegyike nagy helyesléssel fogadta azokat a hatalmas kedvezményeket, amelyeket termelőszövetkezeteink megszil árdulásuk- hoz, termelésük növeléséhez kapnak. A felszólalók egyike-másika elmondotta, hogy őt termelőszövetkezete tulajdonképpen azokkal a kérdésekkel küldte el a tanácskozásra, amelyeket a minisztertanács tegnap megjelent határozata már meg is oldott. Sokan azonban azt hiszik, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a termelőszövetkezetek kaptak, egymagukban elégségesek ahhoz, hogy a szövetkezetek megszilárduljanak, hogy megszűnjék az ingadozás a termelőszövetkezetekben. Egyik-másik felszólaló világosan ki is fejezte ezt a nézetét.

Meg kell mondanom elvtársak, hogy ez így persze nem igaz. Az ellenség már most erősen dolgozik. Egyik-másik felszólaló el is mond- ‘a, hogy az ellenség már most arról beszél, hogy igen, most jól van minden, de mi lesz majd jövőre és ezzel igyekszik hitetlenséget kelteni a szövetkezeti tagságban.

Ezért a kormány rendeletéit népszerűsíteni kell a termelőszövetkezeti tagság között és arra a kérdésre, amit az ellenség most gyakran felvet, hogy mi lesz majd jövőre, meg kell mondani, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány hozott, nem az idei évre szólnak, hanem az elkövetkező évekre. A beadási kötelezettséget az idén a termelőszövetkezetekben például 10 százalékkal csökkentettük, jövőre és az utána következő évre viszont az állati termékek beadását 30 százalékkal, a terménybeadási kötelezettséget pedig 25 százalékkal csökkentettük. Ézek a rendelkezések tehát éppen 1954-re, de 1955—1956-ra is, azaz az elkövetkező évekre teremtik meg a feltételét annak, hogy termelőszövetkezeti tagjaink az eddiginél sokkal nagyobb jólétben éljenek.

Ugyanez vonatkozik a szerződéses termelési ágakra is. Idén a szerződéses termelési ágak változatlanok, de jövőre — a most kötött szerződések szerint, a minisztertanács idevonatkozó határozata alapján — a szerződéses termelési árak nagy mértékben emelkednek, egyikmásik növénynél majdnem megkétszereződnek. Gondoljunk csak a , dohányra, a hagymára, a fűszerpaprikára, stb. Ez az áremelés félmil- liárd forintot jelent a dolgozó parasztság számára, de ez sem az idén jelenti a félmilliárdot, hanem a jövő évben. Vagy itt van az is, hogy két évig felfüggesztették a középes hosszúlejáratú hitelek visszafizetését.

Természetesen a kormányintézkedéseknek akkor lesz meg az igazi hatásuk a termelőszövetkezetekben, ha nyomukban többtermelés lesz. Például a szerződéses termelésre biztosított kedvezményeket az a termelőszövetkezet élvezi jobban, amelyik többet tud termelni. Az a termelőszövetkezet, ahol jövőre is gazos lesz a répa, a dohány, vagy gazos lesz a hagyma, természetesen nem élvezi majd ezeket a kedvezményeket úgy, mint a jól dolgozó ermelőszövetkezet. Ezért most minden erőt meg kell feszíteni annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteinkben a termelés, különösen a szántás-vetési munka megjavuljon Ez a biztosítéka annak, hogy az elkövetkező években az életszínvonal a termelőszövetkezetekben messze az idei fölé emelkedjék.

A termelőszövetkezeteknek kormányunk a többtermeléshez minden segítséget megad. A kormány által adott segítség kérdése körül folyt le a tanácskozás egyik érdekes vitája, A pátyi termelőszövetkezet küldötte, Kreisz Andrásné felvetette: biztosítsa a kormány, hogy a termelőszövetkezetek minden hónapban 8 fo rintot tudjanak adni munkaegységelőlegként. Utána több elvtárs rámutatott arra, hogy ez helytelen lenne. Azoknak az elvtársaknak van igazuk, akik helytelenítették Kreisz elvtársnő javaslatát.

Helyes-e munkaegységre előleget adni? Feltétlenül helyes. Nemcsak 8 forintot helyes adni, de ha a szövetkezet erős, nyugodtan adhat minden hónapban 10—12 forintot is, vagy még többet is. Miért helyes előleget adni? Azért, mert ha a munkaegységre előleget adunk, elérjük, hogy a termelőszövetkezet tagságának — a háztáji gazdaság bevételével együtt számítva — bőven lesz pénze évközben is, s nem lesznek filléres vagy forintos gondjai.

De miből kell ezt az előleget biztosítani? A termelőszövetkezet jövedelméből és nem állami támogatásból. Úgy kell dolgoznia a termelő- szövetkezetnek, hogy növénytermeléséből, állattenyésztéséből — különösen az utóbbiból — évközben is legyen bőven pénzjövedelme.

Több felszólaló, amikor helyeselte a kormány intézkedéseket, egyben több új kérést is felvetett. Ezeknek egyike-másika feltétlenül jogos kérés és kormányunk megvizsgálja, hogyan lehetne azokat teljesíteni. De világosan kell látni, hogy csak addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér és abból nem adhatunk ami nincs. Ez vonatkozik olyan kérdésekre is, mint a vágás utáni zsír elengedésének kérése. A vágás utáni zsír beadást a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni Pa" rasztok számára is csökkenteni akar juk, de ehhez az kell, hogy termelő szövetkezeteink ne annyi sertést híz laljanak, amennyit eddig hizlaltak, ha nem teljesítsék beadási tervüket és beadási tervükön felül bőven adjanak el hízottsertést a szabadpiacra is. ,

A felszólalások során sok panasz hangzott el különböző állami intézményekkel kapcsolatban. Ezeket a panaszokat külön-külön megvizsgáljuk és mindent elkövetünk azért, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek a gépállomásoknál, a szerződtető vállalatoknál és különböző más vállalatoknál még megvannak.

A bankhálózat munkájára külön ki akarok térni. Feltétlenül lény®" gesen javítani kell a mai helyzeten. A termelőszövetkezetek számára olyan pénzügyi gazdálkodási rendet kell kidolgozni, amelynek megvalósításával bankhálózatunk nem akadályozza, hanem segíti a szövetkezeti gazdálkodást. (Taps) Olyan pénzügyi gazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, amely lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezet tényleg8' sen önállóan tudjon gazdálkodni 8 pénzével.

Sok szó hangzott el a szövetkezeti demokráciáról, erre a kérdésre fontossága miatt szükséges még egy szer visszatérni. A szövetkezeti demokráciát hiánytalanul meg ke" valósítani; a szövetkezeti tagságot ténylegesen be kell vonni a szövetkezet minden ügyének eldöntésébe, mert csak ez teszi lehetővé a szövetkezeti mozgalom megerősödését.

Ahhoz azonban, hogy a szövetkezeti tagság a szövetkezet ügyeibe8 dönteni tudjon, feltétlenül szükség van arra, hogy a tagok megismef' kedjenek a szövetkezet mindé8 ügyes-bajos dolgával. Ne csak a ts^ elnöke törje a fejét, hogyan léh® többet termelni, több terményt f* pénzt biztosítani egy munkaegysf® re, hanem a szövetkezeti tagság *■' Ha a szövetkezetek vezetőinek nQ®8 sikerül a szövetkezeti tagságot >ft bevonni az ügyek intézésébe, erőforrástól fosztják meg szövetségüket.

Ha viszont a szövetkezeti tagok tapasztalata, tudása, ismerete valóban érvényesül a szövetkezeti mó/ galom fejlesztésében, ez olyan ?\0' vé válik, amely képes lesz leküzdeni minden kezdeti nehézséget és a legnagvobb segítség lesz szövo^ kezeteink fejlődésének meggyorsít' sában.

Fontos még egyszer aláhúzni, h8-- a munkaegységelszámolásra az e diginél is nagyobb gondot kell f°r^ dítani és feltétlenül meg kell sz,v lelni azokat a tanácsokat is. 8TTie lyeket az elvtársak a mai műnk* egységrendszer megváltoztatásáv kapcsolatban elmondottak.

Miről volt itt szó? Több elvtáj^ felvetette, hogy a munkaegys részesedésnél azt is nézzük, mil>' __ eredménnyel járt az a műnk'*’ amelyre a munkaegységet fordít8^ ták, mert lehet, hogy az egyik briSa^ ugyanannyi munkaegységet fordít {Fc„ latás a 3, oldalon.)