Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

Diimímthi i VUio PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! r-------------- ------------------------------—•— --------------------------------------> A M AI SZAMBÁN: Befejeződött a termelőszövetkezetek és (épállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása (1—2. o.) G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszte­letére adott ebéden (3—4. o.) Gyorslista a Második Békekölcsön harmadik sorsolásának negyedik napjáról (4. o.) AZ MDP BARANYAMEŰYEl PARTBI Z OTTJÁCÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM ARA 30 FILLER KEDD, 1953 SZEPTEMBER 32 Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak karmadik országos tanácskozása Ä term»1ószövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói vasárnap reggel folytatták tanácskozásukat. lA tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, « Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tit­kára, az MDP Politikai Bizottságának tagja és Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Jelen voltak: G er 6 Ernő elvtárs, belügymi­niszter és Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettesei, F-a r kas Mihály és Ács- Lajos elvtársak, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai, az MDP Politikai Bizott­ságának tagjai é§ Vég Béla elvtárs, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára. Ott volt R ón ai Sán­dor elvtárs az országgyűlés elnöke. Megjelent a ta­nácskozáson a minisztertanácsnak és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja is. A tanácskozást Tóth László sztahánovista traktoros nyitotta meg. A tanácskozás második napján felszólaltak: Fod' róczi Lajos, q mihályi Táncsics tsz elnöke, Dankő And- rúsné, a nyirtelki Vörös Csillag tsz elnökhelyettese, Hagy Ferenc, a komiósdi Terv tszcs elnöke. Belie Sán­dor a szabolcsmegyei gacsályi Dózsa tsz elnöke, Merez Anna, a csanádi Uttörö tsz tagja, Peidl Mihály né, a teklaíalvi Vörös őrség tsz párttitkára Kun Imre, a turkevei Harcos tsz elnöke Vida György. „ kemecsei Dózsa tsz elnöke, Király Lajos, az tgall gépállomás politikai helyettese Kovács Istvánná, a hatvani Dózsa Tóth László, z hartai gépállomás Munka sziahánovist« tsz elnöke, H. Kovács Gyula, a szeghalmi I. típusú tszcs tagja, Hanschut Lajos, az Újpesti Gyapjúszövö sztahánovista művezetője, Klenczner Józseíné, a püs­pökladányi Október 12 tsz növénytermesztője, Keppei Ferenc, a szepetnekj I. típusú tszcs tagja Házi Gyula, a ceglédi Nagy Sztálin tsz elnöke Molnár Dezsöné, az adorjánházi Ady Endre tsz tagja, Horváth István, az orosházi Dózsa tsz elnöke, Sziveri Kálmán, a mágo esi Rákosj tsz elnöke Éles István, a hajdúnánási Ha­ladás tsz elnöke, Lados András, a gyöngyöspatai Arany kalász l es típusú tszcs elnöke, Varga József, a vámos­családi Nagy Család tsz elnöke Krizsanyik Jánosné, a pásztói Szabadság tsz tagja és Bernálh Lajos, a karca­gi Április 4 tsz elnöke. Bernáth Lajos hozzászólása után a vitát bezár­ták. Losanczj Pál, a barcsi Vörös Csillag tszcs munka- érdemrendes elnöke ezután néhányat felolvasott a ta nácskozáshoz érkezett többszáz távirat közül, amelye két tsz-tagok, gépállomási dolgozók küldtek az ország minden tájáról. A vitában elhangzott hozzászólásokra Hegedűs András, földművelésügyi miniszter válaszolt. A tanácskozáson Dobi István elvtárs az elnöki ta- nács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke mon­dott zárszót. Az alábbiakban néhány, a tanácskozáson elhang­zott lelszólalást közlünk. Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett traktorosa ■ „Tőlünk, sztahanovista traktorosoktól, példamutatást vár a falu népe(i dánként 19.97 mázsát adott a búza, míg a másikon csak 16.80-at. Sok nehézséggel kell megkezde­nünk még állattenyésztésen |g. A fő baj az, hogy rosszul állunk szakemberek dolgában. A legtöbb szövetkezetben nincs takarmány­szabvány — nálunk is ez a helyzet. De nagyon hiányzik a képesített könyvelő is, emiatt nincsenek pon­tos nyilvántartások. Ezen minél előbb változtatni kell. Sok bajt okoz az is, hogy az állatvásárlást az ál­lattenyésztési igazgatóságra bízták, amely nem sokat törődik vele, mi­lyen állatot vesz a tsz részére, neki ?sak az a fontos, hogy a tervét tel­jesítse. Szükségesnek tartom, hogy a tsz-eink maguk vásárolhassák a tenyészállataikat. Többször meg­győződtünk róla, hogy azért az ár­ért, amiért nekünk egy tehenet vá­sároltak, mj ugyanolyan minőségben kettőt tudtunk volna venni. Meg kell mondani azt is, hogy a szak- képzettséggel ' nálunk, elnököknél is sok még a hiba, többet kell tanul­nunk ahhoz, hogy jó szakemberekké válhassunk. Szeretnék még beszélni a gépállo­más és a termelőszövetkezet kapcso­latáról. Elsősorban mi magunk va­gyunk felelősek azért, hogy ezen a téren hiányosságok vannak. Gyak­ran nem biztosítottunk szállást a gépállomás dolgozóinak, meleg étel­ről sem gondoskodtunk mindig. De hibásak a gépállomások vezetői is. Előfordult, hogy kértem a gépállo­mástól egy Zetor-traktort, az igaz­gató elindította, az agronómus köz­ben másfelé irányította, a politikai helyettes megint más irányba uta­sította a gépet. Mindenhova ment a traktor, csak a mihályi tsz-be nem érkezett meg. Zavarok vannak az alkatrészellátás körül is. Gyakori pset, hogy amikor egy kis alkat­rész kell a kombájnba, egy darab sincs belőle a gépállomáson. Egy alkalommal teherkocsit kellett el- küldenünk, hogy 50 kilométer tá­volságról hozzon egyet. Erre ráfizet a gépállomás is, a termelőszövetke­zet is. Van még egy problémánk, s ezt nemcsak a mi szövetkezetünkben emlegetik sűrűn. Sokhelyen a föld aranykoronaér.éke nem felel meg a föld minőségének. Némelyik 8 arany­koronás föld minősége majdnem olyan, mint a 18—19 aranykoronásé. Meg kellene ezt vizsgálni, s az aranykoronaértéket arányba kellene hozni a föld minőségével. Kedves elvtársak! Több dologról szeretnék beszámolni, eredmények­ből is, hibákról is. Én 3000 normál­holdas vállalást tettem, s ebből ed- fig 70 százalék üzemanyagfogyasz­tás mellett, 2000 normálholdat tel­jesítettem G—35-ös traktorommal. Gépállomásunk éves tervét globáli­san 115 százalékra teljesítette. Eb­ben nagy része van annak, hogy btiár tizenkét sztahánovistánk van. kiagam azt ígértem, hogy három gyengébben teljesítő társam felett Védnökséget vállalok és segítem 5ket, hogy elérjék a sztahánovista Eintet. Nagyon örülök annak, hogy gépállomásunkon már tizenkét szta­hanovista dolgozik. Néhány szót szeretnék szólni az éragrafikonról. Kérem a traktoros Hvtársakat, alkalmazzák bátran, ne idegenkedjenek tőle. Sokat segít ez ibban, hogy ellenőrizzük a saját munkánkat, s hogy rendszeresen karbantartsuk gépünket. Én ennek 's köszönhetem, hogy az aratásnál ''bár sok volt a dűlt gabona, s a somköró is nagy volt — mégsem Volt műszaki kiesésem. Az óragrafi- bont nemcsak a nagy területeken ^het alkalmazni, hanem még a ki­sebb táblákon is. Itt a traktoros le­kéri, mennyi idő alatt tette meg első fordulót, s ezt az időt igyek- ?dk végig tartani. Az eredmény nem 18 marad el. Példának felhozom a sSját egyhónapi keresetemet. Augusz ;é8ban 294 munkaegységet szerez­em, nem is beszélve a 2400 forint­jai, amit a gépállomástól kaptam, összesen már 920 munkaegységem ken. A jó kereset persze még jobb 8edvet, nagyobb lendületet ad a ^Unkához. De nemcsak eredményekről aka- [ok beszélni. A mi gépállomásun­kon például még sokszor előfordul, hogy elfogy az üzemanyagaié kell *Urvi a géppel. Máskor az éles eke- hiányzik. Schmelczer István :péktorostársam nemrég kihívott v*tsenyre; vele történt meg, hogy ? raktáros hibájából 24 órán át nem jf*pott zsírt a gépéhez, nem tudta ?Polni, végülis le kellett állnia, s 84rom kilométert kellett gyalogolnia * gépzsírért. rsak, meg kell, hogy bírál- földművelésügyi minisztériu- Az elvtársak a rádióból, a biztosan tudják, hogy pá- ärtyben vagyok Süveges Da- Én azonban nem tudom, eki hány normálholdja van hány százalékra teljesítette s tervét. Az ország minden érdeklődéssel figyelik ezt a t kérem a minisztériumot és bről az AMG központját, ie a verseny eredményeit, ha naponta, de legalább tízna- t. Hiszen vannak az orszag­BeUe Sándor, a gacsályi Dózsa tsz e’nöke i A párt, a kormány minden erővel támogatja a szövetkezeteket — de a szövetkezetek fejlődéséért mi vagyunk felelősek ban még jópáran kiváló traktoris­ták, akik már sokszor taposták a sarkamat — mint Magyar János, Várnagy Zoltán, Sólyom Imre és mások — de nem ismerem az ered­ményüket. Egy másik kérésem is van a mi­nisztériumhoz. Javítsák meg a négy­zetes vetőgépek gyártását, mert ezeket a gépeket most nem lehet jól kihasználni. Amikor a gyártól kértünk szerelőt, azt a választ kap­tuk, hogy nem felelnek a gépért, mert sorozatban gyártották. Hiba van a 30 soros ve tógépekkel is, s ez országos méretekben komoly vesz teséget okoz. Ezért javaslom, hogy műszakilag tökéletesítsék ezt a gé­pet. Elvtársak, nálam a terv kiinduló­Kötelességünk segíteni a Úgy gondolom, nekünk itt nem csupán az eredményeinkről kell be­szélnünk. El kell mondani azokat a hiányosságokat és nehézségeket is. amelyekkel termelőszövetkezeteink küzdenek. Bizony, a kormány pro- grammját eleinte sokan nem ériet­ték meg a tsz-tagok közül. Az ellen­ség ezt kihasználta, agitálni kezdett a tsz-tagok között a kilépésre. — Egyes helyeken a párttitkár és az elnök — ahelyett, hogy igyeke­zett volna meggyőzni az ingadozó tsz-tagokat, — maga is megingott. Ennek az ingadozásnak is része van abban, hogy sok tsz-ben még nem fogtak hozzá a soronlévő me­zőgazdasági munkákhoz, a betakarí­táshoz, a vetéshez. Azt hiszem, a kormányprogramm alapján eddig tett intézkedések és a jól működő szövetkezetek eredmé­nyei elegendő érvet adnak ahhoz, hogy meggyőzzük az ingadozó tsz- tagokat: nem a szövetkezeten kí­vül, hanem azon belül találják mea a boldogulásukat. Minden tsz-elnők- nek és élenjáró szövetkezeti tagnak kötelessége segíteni ebben a felvi­lágosító munkában. Mi elhatároztuk, hogy patronáljuk a járás, sőt ^ ai egész megye gyengébb termelőszö­vetkezeteit, meghívjuk például a mosonmagyaróvári, vagy a téti já­rásból az ingadozó tsz-tagokat. A saját járásunkból már el is jöttek jópáran, elbeszélgettünk velük, meg­mutattuk gazdaságunkat, elmond - tűk, hogyan értük el eredményein­ket. De mi magunk is elmegyünk majd az ilyen tsz-ekbe, s elmagya­rázzuk, milyen eredményeket lehet elérni, ha a tsz-ben jó a kollektiv szellem. Az ingadozó tagnak csak a ceruzát kell előszednie, s ha szá­molni kezd, hamar rájön, hogy aki a tsz-bői kilép, az rosszul jár. A mi szövetkezetünkben például csu­pont, s a vállalás teljesítését és túlteljesítését tekintem a célnak. Ezért harcolok, s tudom, hogy eh­hez a célhoz el is kell. hogy érjek. Mert a versenyfelajánlás szent ígé­ret, amit népünknek teszünk. Aki felajánlást tesz, komoly becsület­beli kötelességet vállal. Nekünk, szta hánovistáknak, különösen nagy a felelősségünk. Az a hivatásunk, hogy mindig feljebb és feljebb tör- iünk, szüntelen harcot folytassunk a jó munkamódszerek elterjesztéséért, a módszerek tökéletesítéséért. Tő- 'ünk vár példamutatást a falu népe Én most, itt, ezen a tanácskozáson elhatároztam, hogy a vállalásomat, amit a felejthetetlen Sztálin elvtárs 74. születésnapjára tettem, decem­ber 21 helyett már november 3h-ra teljesítem. gyengébb szövetkezeteket pán a 10 százalékos beadási ked­vezmény 165 ezer forint nyeresé­get jelent az idén. Akadt nálunk is olyan tag. aki először aláírta a nyi­latkozatot, hogy kilép, de amikor alaposán meggondolta a dolgot, visz1 szavonta aláírását. Eddig gyakran nem mondtuk ki nyíltan, hanem inkább takargattuk a hibáinkat. Felelősség terhel a meglévő hiá­nyosságokért minket, elnököket is. Elsősorban a mi hibánk, hogy nem harcolunk eléggé a termelőszövet­kezeteinkben lévő helyi adottságok kihasználásáért. A mi szövetkezetünkben már ugyancsak eljött az ideje, hogy be­vezessük a füves vetésforgót. Már­ciusban kértem az engedélyezését, a minisztérium le is küldte a járási tanács mezőgazdasági osztályára, de ott még mindig a fiókban hever Többízben felhívtam erre a figyel­met, kértem, segítsenek bennünket a füves vetésforgó bevezetésében, de ezideig még választ sem kaptunk. Megvan a lehetőségünk az öntö­zés fejlesztésére is; több esetben felülvizsgálták már nálunk a ta­lajt és mindig azt állapították meg. hogy nem lehet öntözni, mert a ta­lajunk nem ereszti át a vizet. Ez­zel sem értünk egészen egyet, mer; ha a 12 holdas kertészetben ugyan­olyan minőségű talajon lehet ön­tözni, akkor lehet odakint a szántó- földön is. Nem tettünk meg mindent a fejlett agrotechnika alkalmazásá­ra sem. Vannak még olyan tagok, akik félnek az új módszerektől, mert attól tartanak, hogy például a keresztsoros vetés túl sok munka­egységbe kerül a szövetkezetnek. Pedig megéri, hiszen nálunk is van olyan példa, hogy az egyik táblán, ahol keresztsorosan vetettünk, hol­Az a véleményem, hogy az eddi­gi felszólalók közül igen sokan el- félejtették: mostani tanácskozásunk nak döntő fordulatot kell jelentenie termelőszövetkezeteink életében. — Ezért nem elég csak az eredmények ről beszámolni, hanem beszélnünk kell szövetkezeti mozgalmunk hiá­nyosságairól is. Az egész dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk ránk figyel most, s várja: mit ha­tározunk ezen a tanácskozáson, ho­gyan akarunk a termelőszövetkeze­tek hibáin javítani? Mi akkor tölt­jük be feladatunkat, amellyel dol­gozó társaink minket megbíztak, ha nem kendőzzük el a hibákat, s ja­vaslatokat is teszünk azok kijavítá­sára. A mi szövetkezetünk 1800 holdon, 214 taggal működik. A föld nagy s mi még nem tanultunk meg nagy­üzemi módon jól gazdálkodni. Egy­két hónappal ezelőtt a mi szövet­kezetünkben is megindult a bom­lás, s egy ideig még a vezetők is tétlenül, tehetetlenül álltak. A ta­gok csak arról beszéltek, hogyan ehet kilépni a szövetkezetből. Ami­kor reggel kimentem a mezőre, mert hallottam, hogy az emberek nem akarnak a kombájn mellett dolgoz­ni, s magyarázni kezdtem a kor­mány nyilatkozatát, csaknem elza­vartak. Megmondták: nem kell ne­kik sem a vezetőség, sem a szövet­kezet, learatják a búzát és men­nek haza. A hangadó a saját só­gorom volt. Gondolkoztam azon: ezek az emberek egész életükben gürcölő parasztok voltak, akik ed­dig minden gondban, bajban kiáll­tak a szövetkezet mellett — most nem maguktól találhatták ki, hogy többé nincs szükségük a szövetkezet­re. Rájöttem, hogy egy volt hor­thysta rendőrtörzsőrmester kezdett a szövetkezet ellen szervezkedni, s mindenáron külön közgyűlést akart összehívni. A közgyűlést azonban mi, a szövetkezet vezetői hívtuk ősz sze. Ez a közgyűlés igen viharosan zajlott le. Először meg sem akar­ták hallgatni az elnöki beszámolót, követelték vissza a belépési nyilat­kozatokat, s azt követelték, ho&y ír­jam alá a kilépési nyilatkozatokat. Én erre nem voltam hajlandó, s nem szerkesztettem meg — mint ahogy egyesek követelték — a fel­oszlást kérő jegyzőkönyvet sem. A közgyűlés után mégis elkészült egy ilyen jegyzőkönyv, 129 aláírás­sal. Csakhogy az aláírásokból 45 hamis volt, 11 aláíró pedig egyetlen napot sem dolgozott a szövetkezet* oen. A szövetkezet hűséges tagjai e lienj egyzőkönyvet készítettek. S a szövetkezetben lassan megfordult a hangulat — at ellenjegyzőkönyvet egymásután írták alá azok is, akik korábban a legjobban hangoskod­tak a szövetkezet feloszlatása mel­lett. Az ellenjegyzőkönyvet magam hoztam fel a minisztériumba, s a minisztérium engedélyezte továbbra is a szövetkezet működését, a szö­vetkezet feloszlatását kérő jegyző­könyvet pedig visszakaptuk. Hazamenve, összehívtuk a szövet­kezet hűséges tagjait. Én a beszá­molómban megbíráltam saját elnöki működésemet, öt esztendeje veze­tem a szövetkezetét. Elmondtam, hogy az utóbbi időben úgy gon­doltam: teljhatalmú úr vagyok, én parancsolok, másnak nem lehet vé­leménye. Elismertem ezt a hibát, de ugyanezt a módszert tapasztaltuk a járási és a megyei mezőgazdasági osztálynál is. Amikor például ná­lunk jártak a megyétől, én tanácsot kértem, hogy mi legyen a baromfi­beadással, mert a tagoknak nincs baromfijuk, azt a választ kaptam: Elvtárs, rugalmasan oldja meg ezt a kérdést." Hát én „rugalmasan" megoldottam, s az ilyen módszerek­nek az lett az eredménye, hogy el- szakadtám a szövetkezet tagjaitól, azoktól, akik vezetőjüknek válasz­tottak engem. Nem érdekelt a vé­leményük. A brigádmegbeszéléseken már várták, hogy milyen újabb pa­rancsot osztok, nem volt kezdemé­nyezés, nem is próbált senki bele­szólni a vezetésbe. Mióta ezen a hibán változtattam, azóta megváltozott a tagság véle­ménye is. A vezetőségi ülések, köz­gyűlések után már azt mondják: ez a vezetés a helyes, mindenki meg­mondhatja a véleményét, javasla­tait. Nálunk most már helyreáll a rend, de a járás több szövetkezeté­ben még nem fordult meg a hangu­lat. Ma is szilárdak, erősek azok a szövetkezetek, ahol a tagság ön­ként lépett be, de ahol a járási és megyei tanácsok versengtek, hogy hol lesz előbb szövetkezeti a köz­ség, vagy a járás, s a tagok a ser­tés-, vagy a szarvasmarhabeadás miatt léptek be, ott még sok az in­gadozó. (Folytatás a 2. oldalon) Fodróczi Lajos, a mihályi Táncs’cs tsz Kossath-dijas elnöke :

Next

/
Oldalképek
Tartalom