Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-04 / 207. szám

1953 SZEPTEMBER 4 M A V í o LEVELEINK NYOMÁBAN A hidasi termelőcsoportban sürgősen rendet kell teremfeni, — ott sem tűrhető a bírálat elfojtása Egyre több dolgozó van városon és falun, aki — ha eddig nem szólt, vagy nem tartotta fontosnak, hogy szóljon az előforduló hibákról, — Host bátran megírja, szóváteszi, mert erőt és bátorságot merített a kor- rnónyprogrammból, mert az eddigi­nél is nagyobb felelősséget érez, hogy mindenütt jól menjen a munka, min denütt jó eredmények segítsék a kor­mányprogramul megvalósítását. A kormányprogramul megvalósításának egyik alapkérdése a termelőszövet­kezetek megszilárdítása. Erről az [gén fontos kérdésről írt levelet a hidasi Petőfi termelőcsoportból Ju­hász Mihály. Levelének elején arról h\ hogy a termelőcsoport a megala­kulás óta ért el szép ered­ményeket és többek között meg- említi, hogy ezévben búzából három kilót osztottak ki egy munkaegység­be előlegként. Ezután arról szól a levél, hogy hibák akadályoz­ok a még szebb eredmé­nyek elérését, a közös gazda- ság gyarapítását, a szövetkezeti de­mokrácia kifejlesztését. „Csoportunk han laza a munkafegyelem, a csa­ládtagok nem járnak dolgozni, a föld terület nincs felosztva munkacsapa­tokra, egyénekre. Rossz a szakirá­nyítás. a vezetők kiskirályoskodnak a csoportban“ — írja Juhász Mi­hály. A levél igazságot ir, olyan hibákról számol be, amelyeket már régebben ki lehetett v o 1 n a j a v í t a n i, ha a pácsvára- * járási tanács mezőgazdasági osz­tálya szeretettel, gonddal foglalko- 2?tt volna a csoport tagjainak jelen­tésével, kérésével. Annak ellenére, hogy a hiányosságokról tud a pécs- váradi járási tanács mezőgazdasági Osztálya, eltűrte, hogy a levélben leírt hibák gyengítsék a csoportot. ® csoport dolgozóinak munkakedvé'. „Csoportunkban laza a munkafe­gyelem ..." — kezdődik a levélben a hiányosságok felsorolása. Mit csi­nálnak most a csoporttagak? Erre a kérdésre Varjas Vendel ,a tszcs elnöke és Veress Gyula, a nö- vénytermesztési brigád vezetője pon­tos választ adni nem tud. Valamit csinálnak. Most az őszi munkákat kellene végezni, de m é g a k é­szülés sem mondható jónak. — "t hold földre kihordták ugyan a trágyát, ott kupacokba rakták és több, mint egy hete fújja a szél, szárítja a nap, mossa az eső. Ezen kívül nem sok történt. . A csoportban nagy szükség volt ás van a családtagok munkájára, de ^ 20—25 munkabíró nőből csak hat járt a közösbe dolgozni. A többi csa­ládtag elhúzódásának oka, hogy az elnök, V a r j a s Vendel felesége, hem mutat példát. Azt ugyan senki nem mondaná rá, hogy soha nem dolgozott a csoportban, de viszont csak akkor dolgozott, ha sört kellett mérni. „Érti, mert kocsmáros volt“ — mondják a tagok. A „munkaerőhiány“ következmé­nye, hogy 60 hold kukoricából csak 40 holdat kapáltak meg és emiatt legalább 400 mázsával lesz kevesebb a termés. A kukorícakapálás elha­nyagolásának másik oka az, amivel a levél folytatódik: „...a földterület nincs felosztva munkacsapatokra, egyénekre.“ Ez annyiban „módosul", hogy felosztották a földterületet, de csak papíron és emiatt sokan nem éreznek felelősséget a végzett mun­káért. „Rossz a szakirányítás“ — sorolja a levél a következő hibát. Ennek igazságát bizonyítja már az őszi munkákra való „készülés“ a fentebb leírt „trágyázás", de bizo­nyítja más is. A csoport elnöke el­sősorban, de a vezetőség sem törődik az új módszerek alkalmazásával. Az elmúlt év őszén csak 10 hold búzát vetettek keresztsorosan. Itt négy má­zsával volt magasabb az átlagter­més, mint az egyirányú vetésnél. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a 108 hold őszi vetésből 300 mázsával lett volna több a jövedelem, ha leg­alább 80 százalékát keresztsorosan vetik. A másik terület az állatte­nyésztés, ahol komoly mu­lasztások tapasztalhatók. A fe­jőstehenek egész nyáron az istálló­ban állnak holott a csoportnak van legelője. Emiatt az olyan tehenek, amelyek 12—17 liter tejet adhatná­nak — két-hárcm litert adnak. Az átteleltetésről sem gondoskodtak a csoportban, még egy köbméter siló­takarmányuk sincs. vezetők kiskirályoskodnak41 — fejezi be a felsorolást a levél író­ja. E három szó magában foglalja mindazt, ami forrása a hibáknak, an­nak, hogy a csoport egyes tagjainak felelősségérzete eltompult, A csoportgyűlésen szólni sem lehet, mert Varjas Vendel a tszcs elnöke megtiltotta a hasznos bírálatot. Ez a tagok egyön­tetű véleménye. így volt ez a leg­utóbbi csoportgyűlésen is. A felszó­lalók bírálni akarták a vezetőség munkáját, mire Varjas Vendel cso­portelnök így beszélt: „Ne térjünk el a tárgytól, mert az új programmról van szó“ (!?) Úgy gondoljuk, felesle­ges hangsúlyozni, hogy a kormány­programul megvalósításának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy bátran feltárják mindenütt a vezetésben, a munkában eddig megtűrt hibákat és kijavítják azokat. A tagok szólni akartak más esetben a munkaegységbeírásnál lé­vő — enyhén szólva — lazaságról is. Ekkor is letorkolták őket és ennek oka van. Varjas Vendelnek ezévben már közel 500 munkaegysége van, pe dig mindenki tudja a csoportban, hogy többet volt otthon, mint a kö­zös gazdaságban. Ezt betetőzi az, hogy a csoport elnöke ahelyett, hogy elsősorban a közös érdeket tartaná szem előtt, haverkodást hono­sított meg, ismerőseire „támasz­kodik". így például fiának apósát bízta meg a magtár kezelésével, Ve­res Gyula hrigádvezető pedig testi- lelki, sőt poharazó barátja is. Ez sok visszás helyzetet szült már a csoportban. Ezekről a hibákról tudnak a cso­port tagjai, de már-már nem mer­nek szólni, mert az elnök goromba szavakkal utasítja vissza minden kísérletüket és lassan arra az álláspontra helyez­kednek, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Ez természetesen már nem következhet be. Eddig a cso­port tagjai nem érezték, hogy jo­gos panaszaikban és észrevételeik­ben mellettük áll a járási tanács mezőgazdasági osztálya. Most az a fontos, hogy sürgősen érezzék a mezőgazdasági osztály segítségét, tá­mogatósát. Eddig a csoport tagjai nem érezték, hogy a pártszervezet ve zetői és annak titkára, Horváth Ist­vánná elvtársnő segíti, bátorítja a hibák feltárását, — ami komoly mu­lasztás volt. Most az szükséges, hogy ezt a hibát sürgősen javítsa ki a pártszervezet vezetősége, segítse a bírálat és önbírálat széleskörű kibontakozását. Eddig a csoport kom munistái közül többen meghátráltak, visszavonultak. Most elengedhe­tetlenül fontos, hogy a kom­munisták élére álljanak a hibák kijavításáért induló harcnak, élharcosai legyenek a csoport meg­erősítésének. „A hidasi csoportban sürgősen ren det kell teremteni“ — írja a levél­ben Juhász Mihály. Ez a vélemény is helyes és a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának, a pártszervezet­nek, a kommunistáknak és a csoport ügye iránt odaadó tagoknak a fel­adatuk, hogy ne késlekedjen ez a rendcsinálás: a munkafegyelem megszilárdítása, a családtagok bevonása a munkába, a földterület felosztása (nem csak papíron), a szakirányítás megjavítá­sa, a kiskirályoskodás megszünteté­se, mert csak így lesznek az eddi­ginél sokkal nagyobb eredmények a csoportban, csak így lehetséges, hogy a hidasi Petőfi termelőcsoport is megszilárduljon, megerősödjön, a tagjai pedig az eddiginél sókkal na­gyobb jövedelemre tegyenek szert. Kurilla Vince TERVEK, AMELYEK MEGVALÓSULNAK Családomnak mindig: voltak tervei. Amikor tizenkilenc évvel belőtt megházasodtam, semmi nél­kül álltunk a nagyvilágban. Elhatá- róztuk a feleségemmel, hogy bútort vásárolunk. Nehéz volt megszerezni 6 konyhába és a szobába a beren­dezést* A bőriparban annakidején részleges munkanélküliség volt. 14 kengőt kerestem hetenként, a szo­babútor ára pedig 700 pengő voll, fagyon szűkösen éltünk. A felszabadulás után nagyon meg- változott az életünk. A gyár a mi­énk lett. Teljesen megszűnt a mun­kanélküliség, érezzük, hogy megbé­nulnék minket. Erről tanúskodik a s°k szociális létesítmény is üzemünk ken. Korszerű ebédlőt, öltözőket, új fürdőket kaptunk. Évről-évre töb­ben megyünk a gyárból üdülni, iga­ki pihenésben van részünk. Az idén ® bolgár tengerparton, Sztálinváros- ban nyaraltam. Egyszóval igazi ér­telme lett az életünknek, bátran ter- vezhetünk és rövid idő alatt meg is Valósítjuk terveinket. Különösen az- nta, hogy megjelent az új kormány Programmja. . ■— Családom — amely tizenkilenc év alatt megnépesedett, — most bol­dogan és bizakodással tervez. Egyik lányomnak most vásároltunk 4000 forintért új konyhabútort. Ugyan­ilyen összeget fordítunk arra. hogy a meglévő szobabútort átalakíttas­suk és megvásároljuk hozzá a hiány darabokat. A közeljövőben ágy­neműt akarunk vásárolni és füg­gönyt, meg egyéb apróságot le­endő sztálinvárosi lakásunkba. Mos- \ inában sokszor gondolunk arra fe­leségemmel, mennyivel könnyebben vásárolunk a felszabadulás óta bú­tort, és mindent, mint amikor mi házasodtunk. Három hónap alatt fi­zettük ki a 4000 forintot lányom konyhabútorára és most már me­gint van 1500 forintunk félretéve. Pedig nem szükösködünk, mint fia­tal korunkban, hetenként kétszer-há romszor húst is eszünk. Még nincs együtt minden holmi, amit asszonylányunknak akarunk vá­sárolni, de már most gondolunk egy újabb konyhabútor és szobaberen­dezés vásárlására. Hamarosan me­gint esküvő lesz nálunk. Márta ne­vű lányom férjhez megy egy leen­dő repülőtiszthez, öt sem akarjuk üres kézzel elengedni a házból. Nagyok a mi (érveink — mert hamarosan még saját részünkre is új bútort veszünk, — Megvalósítá­suk azonban azt követeli, hogy dol­gozzunk becsülettel. Feleségem két éve vállalt munkát a Vendéglátó Vállalat egyik üzemében, vejem a Pécsi Szénbánya Vállalat pécsújhe- gyi üzemében dolgozik, mint tech­nikus, én a Bőrgyár hengerlőmunká sa vagyok. Keresetünk átlagosan és összesen havi 3.200—3.300 forint. Fi­zetésünk jelentős részét „beruházá­sokra“ fordítjuk. Alkotmányunk ün­nepére elhatároztam, hogy elérem az átlagos 150 százalékot. Százhetven százalékra teljesítettem az ígérettel szemben augusztusi tervemet, 99.8 százalékos minőség mellett. De nem elégszem meg azzal, hogy én jól dol­gozom. Szeretném, ha a mi műhe­lyünkben és a mi gyárunkban min­den dolgozó elérné azt a termelési szintet, amelyet én. Nemrégiben el­határoztam, hogy segíteni és tanítani fogom Kiss Géza fiatal tímársegé­det. Azóta rendszeresen beszélgetek vele a munka tapasztalatairól, taná­csokat adok neki. Gondolom, ennek is része van abban, hogy Kiss Gé­za elvtárs az elmúlt hónapban az átlagos 105—110 helyett elérte a 142 százalékot, ö is örült ennek és jól­esett családjának a több kereset. De ezen túlmenően még talán jobban örültünk annak, hogy sikerült az átlagosnál jobban dolgoznunk és ez­zel hozzájárulnunk ahhoz, hogy ne- csak egyéni terveink valósuljanak meg határidő előtt, hanem azok a tervek is, amelyeket az üzemben kö­zösen készítettünk. Ilyen terv az új napközi létesíté­se, a bölcsőde áthelyezése egy új, napfényes épületbe és a többi, amit hosszú lenne felsorolni, de mégis célt és értelmet ad az egyéni érde­kek mellett a munkának. A magam részéről az egyéni és a közös ter­vek megvalósulása érdekében még jobb munkát akarok végezni. Ezért határoztam el, hogy szeptemberi tel­jesítményemet 172 százalékra eme­lem, a minőséget pedig 100 száza­lékra javítom. Fogadom: szeptem­berben egyetlen selejtes bőrdarabot sem gyártok és azután is tartom ezt az eredményt. Úgy érzem, hogy ez kötelességem, mert a kormány pro- grammja az én mukámra is épült és előbb fog az megvalósulni minden területen, ha úgy dolgozom, ahogy azt elvárja tőlem a közösség és a család. Bárdosi Lajos Munka Érdeméremmel ki-’ tüntetett kétszeres sztaháno­vista, Pécsi Bőrgyár. 5 VAR 1 ÉS PÁRTÉPI TÉS « A Pécs VI. kerületi pártbizottság választmányi ülése segítséget nyújt a pártmonka megjavításához A pécsbcmyatelepi bá­nyászok, mint a felszabadulás óta mindig, most is jól megállják helyüket a több szénért folyó harc­ban. Az új kormány intézkedéseire még jobb munkával válaszoltak. Ad­dig míg júliusban messze elmaradtak a terv mögött, augusztusban már 103.3 százalékra teljesítették elő­irányzatukat. Tudják, hogy a kor- mányprogramm végrehajtása, az ab­ban előirányzott több ruha, cipő, élelmiszer, a magasabb életszínvo­nal — az eddigieknél is jobb mun­kát, keményebb helytállást, -nagyobb munkafegyelmet követel meg. Vilá­gos előttük, hogy nem pihenhetnek meg habáraikon s különösen nem a kommunisták, akik elsősorban fele­lősek, mindazért, ami ebben az or­szágban történik. Ebben a tudatban zajlott le szer­dán délután a Pécs VI. kerületi párt- bizottság választmányi ülése, ahol Beck Ferenc elvtárs, a pártbizott­ság nevében, pécsbányai viszonyok­ra alkalmazva ismertette a Központi Vezetőség június 27—28-i határoza­tát, A beszámoló és a hozzászólások sok hasznos javaslattal segítették a pártbizottságot abban, hogy a jövő­ben megjavíthassa a pártvezetés munkáját, hogy mindinkább betölt­hesse politikai irányító szerepét a tér melésben, a munkaversenyben. Töb­ben felvetették, hogy maga Beck elvtárs is, ahelyett, hogy minden erővel a pártélet megjavításán dol­gozott volna, inkább jobb szeretett „gazdasági“ kérdésekkel foglalkozni, ami úgy nézett ki gyakorlatban, hogy több esetben átnyúlva a műsza­ki elvtársak feje fölött* a bányában ürescsille ügyben, stb. intézkedett. Vagyis szívesebben vállalta egy kör- letaknász szerepét. Ezt a módszert természetesen átvették a többi füg­getlenített pártbizottsági tagok is, mert „könnyebb“ volt ilyenirányú kérdéssel foglalkozni, mint az alap­szervezetek titkárainak, a pártcso­portok vezetőinek és a népnevelők­nek türelmes nevelésével. A pártbizottság vezetési munkájának megjavításához hangzott el a legtöbb javaslat. Vi- dákovics Károly népnevelő elvtárs javasolta, hogy a pártbizottság a jö­vőben sokkal bátrabban támaszkod­jon az alapszervezetekre, az alap­szervi párttitkárok és a népnevelők véleményére, észrevételeire, kezde­ményezésére, mert azzal sokkal szé­lesebb alapokra tudja helyezni a ve­zetést, s nem utolsó sorban nagyban növelné az alapszervezetek és azok vezetőinek tekintélyét is. Ha az alapszervezetekben is megteremtik a lüktető mozgást, nagymértékben meg javul a pártélet, a népnevelők mun­kája és így sokkal nagyobb segít­séget tudnak adni a kommunisták, a műszaki vezető elvtársaknak, ami a termelés emelkedő számaiban érezteti hatását. Az augusztusi 103.3 százalékos terv teljesítés azt mutatja, hogy komoly eredményeket értek el a kommunis­ták Pécsbányatelepen Is a párthatá­rozat megjelenése óta. De érhettek volna el szebb teljesítményeket is, ha a pártbizottság sokkal nagyobb gondot fordított volna a tömegszer­vezetek munkájának ellenőrzésére, segítésére. A jövőben a pártbizottság tagjainak nem csak a termelés szá­zalékait kell látni, hanem minden esetben észre kell venniük a száza­lékok mögötti embert is. Pruzsina Ferenc, a DISZ bizottság titkára hozzászólásában elmondotta, hogy állandóan azt hallotta csak, hogy ilyen, meg olyan rosszul dolgoznak a bányászfiatalok, hogy nem segíte­nek a pártnak, nem töltik be a ter­melés rohamcsapata címet stb., de amikor segítségért fordult Fischer János elvtárshoz, a pártbizottság ágit. prop. titkárához, — az a tanács és segítés helyett „ledorongolta“. Az ilyen és hasonló eseteknek ter­mészetesen nem szabad a jövőben előfordulnia. Hasonló „segítségben" részesültek a szakszervezeti bi­zottság tagjai is. A pártbizottság fel­vetette ugyan, hogy nem dolgoznak kielégítően, de hogyan javítsák meg munkájukat, ahhoz már a legkeve­sebb segítséget kapták. Ezért fordul­hattak elő olyan esetek, hogy a dol­gozók jogos kérései, panaszai több esetben egyszerűen megakadtak a szakszervezetnél. Tóth Béla, András István sztahánovista vájár, Balatoni Antal már közel két év óta járnak a szakszervezet és az üzemvezetőség „nyakára“, hogy javíttassák meg la­kásukat. De erre még csak most került sor. El lehet képzelni, hogy azok a bányászok, akik hasonló ügyekben hiába járták a szakszer­vezeti helységet és az üzemvezetőség irodáját — milyen szívvel dolgoztak, hogyan fogadták a munkaversenyt, hogyan propagálták, — mert köte­lességük lett volna — a több szénJ ért folyó harc, az új kormányprog­ramra végrehajtásának jelentőségét. A jövőben tehát a pártbizottságnak sokkal rendszeresebben kell ellen­őrizni a szakszervezet munkáját is annak érdekében, hogy az ilyen és hasonló esetek még csak véletlenül sem fordulhassanak elő. Mindenkor orvosolják a dolgozók kéréseit* amennyiben jogosak. A pártbizottság eddigi „vezetési módszere“— hogy tel­jesen beletemetkezett a termelési ügyek közvetlen intézésébe, — szin­te lehetetlenné tette a területi alap­szervezetekkel való foglalkozást* azok segítését. Erről a kérdésről be­szélt hozzászólásában Nagy István elvtárs, az erzsébettelepi pártszerve­zet szervező titkára. A pártbizottság a választások óta semmi feladatot nem adott az erzsébettelepi alapszer­vezetnek, pedig a területi pártszer­vezetek jó, vagy rossz munkáján is múlik a több szénért folyó harc si­kere. „Nem mindegy az — mondotta Nagy elvtárs, — hogy a bányász­asszonyaink között milyen politikai munka folyik, hogy azok hogyan fo* gadják a bányából hazamenő férje« két.“ Javasolta, hogy a pártbizottság a jövőben ne csak kampányok ide­jén, hanem állandóan segítse és kí­sérje figyelemmel a területi szervek munkáját is. Pécs VI. kerület pártbizottságának választmány ülése segítség, a beszá­moló és a vita alapján hozott hatá­rozat végrehajtása pedig alapja an­nak, hogy a pécsbányatelepi pártbi­zottság munkáját megjavítsa és a kommunisták élen járásával a párt- bizottság fokozott segítségével meg­őrizhessék régi hírnevüket, a jövő­ben is mint eddig, mindig élen har­colhassanak a még szebb és boldo­gabb élet megteremtéséért a kerület bányászai. Az építőipari dolgozók egészségének megóvásáért A kormányprogramm felhívta a figyelmünket arra is, hogy feltétle­nül érvényt kell szerezni a munka­törvénykönyv munkavédelemre vo­natkozó előírásának. A 73. számú Építőipari Tröszt ennek megfelelően már megtette a szükséges intézkedé­seket. Műszaki vezetőink június 30-ig mindenütt letették a biztonsági tech­nikai vizsgát, ami máris erdménye- sen mutatkozik a balesetek csökke­nésében. Bizonyítja ezt az, hogy Trösztünk területén 1952 első félévé­ben az átlaglélszámhoz viszonyítva 4.7 ezrelék volt a baleseti arány­szám, viszont 1953 első félévében ez lecsökkent 2.7 ezrelékre és a mű­szaki vezetők vizsgái után 2.3 ezre­lék lett. Nagyobb gndot fordítunk a munka védelmi újítások kötelező bevezeté­sére. Nem engedhető meg az, mint például a 73/1 és a 73/3 vállataink munkahelyein, nem alkalmazzák Vránovics István elfogadott újítását, amely a betonkeverőgép szállító- puttonyához önműködő védőkorlátra vonatkozik. Az oktatás területén szeptember hónaptól valamennyi vállalatunknál több gondot fordítunk a balesetel­hárítási oktatásra és az eddigi össze­vont oktatástól eltérően szakosítjuk, vagyis külön oktatjuk az ácsokat, állványozókat, kőműveseket, és se­gédmunkásokat. A jelentősebb épít­kezéseinknél és üzemrészeinknél bő­vítjük az oktatószobák és oktató­sarkok anyagát. Fényképfelvételeket is készítünk, amellyel szemléltetővé tesszük az oktatást s ugyanakkor munkavédelmi keskenyfilmek vetíté­séről is gondoskodunk. Ezek nemcsak tervek maradnak, hanem meg is va­lósítjuk azokat, ahogy dolgozóink munkavédelmét, balesetelhárítását a legjobban biztosíthassuk. Kőműves Imre munkavédelmi megbízott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom