Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-01 / 204. szám
2 NAPCő 1053 SZEPTEMBER 1 A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ) Mint már a szovjet sajtó jelentette, a szovjet kormány július 30-án jegyzéket intézett^ az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben tiltakozását juttatta kifejezésre az Amerikai Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én egy amerikai katonai repülőgép nem messze Vlagyivosztoktól, durván megsértette a Szovjetunió államhatárát. A szovjet sajtó azt is közölte, hogy július 31-én Ch. Bohlen, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövete az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, amelyben vitatja azt az tényt, hogy amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államhatárát és úgy tünteti fel, mintha áz amerikai repülőgépet a Japán-tenger feletti megszokott repülése közben szovjet vadászgépek megtámadták volna. A Szovjetunió külügyminisztériuma augusztus 3-án az említett emlékirattal kapcsolatban jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, amelyben a szovjet kormány az emlékiratban foglalt tiltakozást, — mint alaptalant — visszautasította és megerősítette július 30- án kelt jegyzékét. Augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából ebben a kérdésben új jegyzéket küldött a Szovjetunió külügyminisztériumának s ebben megismétlődik az a kijelentés, amelyet a fentemlített emlékirat tartalmazott. Augusztus 26-án a Szovjetunió kül ügyminisztériuma jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. A jegyzék hangsúlyozza: Minthogy pontos meg állapítást nyert az a tény, hogy az amerikai katonai repülőgép megsértette a szovjet állam-határokat, a szovjet kormány, mint minden alapot nélkülözőt, visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok kormányának jegyzékében foglalt tiltakozást. A jegyzék végül leszögezi: a szovjet kormány fenntartja a július 30-i és augusztus 3-i jegyzékében foglaltakat, újból hangsúlyozottan kívánja, vonják szigorú felelősségre azokat a személyeket, akik a szovjet határ megsértésében vétkesek és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz, hogy a továbbiakban amerikai repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió államhatárait. Kim !r-Szen elvtárs beszéde a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának teljes um Phenjan (TASZSZ): A központi koreai lapok közölték Kim Ir-Szen- nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága e hó elején tartott hatodik teljes ülésén mondott záróbeszédét. Kim Ir-Szen elvtárs beszédében többek között foglalkozott a koreai kérdés békés rendezése felé első lépést jelentő fegyverszünet megkötése után kialakult helyzettel és az ország egyesítése ügyének feladataival. Az ország gazdasági életének hely reállítását és fejlesztését érintve Kim Ir-Szen részletesen ismertette az ezen a téren felmerült feladatokat, majd foglalkozott az olyan kérdésekkel, mint az összes tartalékok mozgósítása, a munkaerő észszerű felhasználása, a munkafolyamatok gépesítése, harc az állam anyagi eszközeinek pazarlása ellen, a dolgozók képzése színvonalának emelése. Kim Ir-Szen rámutatott, hogy mennyire szükséges a könnyűipar gyors fellendülése, a közszükségleti cikkek nagyobbméretű gyártásához. Az ausztriai szoviet tagoztaié szolgálat közleménye Bécs (TASZSZ) Az ausztriai szovjet tájékoztató szolgálat a következő jelentést adta ki: Ez év augusztus 29-én az Ausztriában lévő szovjet javak igazgatóságának földjét bérlő, Krems és Tulln- vidéki kisparasztok küldöttsége — akiket elemi csapás sújtott — felkereste I. I. Iljicso nagykövetet, a Szovjetunió ausztriai főbiztosát. A küldöttség a károsult parasztok nevében háláját fejezte ki ■ a szovjet hatóságoknak, mert felmentették őket a. soronkövetkező bérleti részlet és a tartozások megfizetése alól. A hadifoglyok hazaíelepííésére alakúit bizottság szombati ülése Keszon (Uj Kína) A hadifoglyok hazatelepítésére alakult bizottság szombati ülésén a koreai-kínai fél ismét sürgette, hogy az Egyesült Nemzetek parancsnoksága adjon haladéktalanul és felelősségteljes módon választ két rendezetlen kérdésre. Az első kérdés a Li Szin-Man által amerikai jóváhagyás mellett erőszakosan visszatartott huszonhétezer hadifogolyra vonatkozik, a másik arra a kétezer főnyi eltérésre, ami Mark Clark tábornok ez év májusában és júniusában a nyilvánosság előtt elhangzott és a koreai-kínai fél közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyainak számára vonatkozó nyilatkozatai között mutatkozik. Az ülésen a koreai-kínai fél határozottan követelte, hogy az ENSZ- parancsnokság a lehető legrövidebb időn belül telepítse haza a koreaikínai fél haderőinek mindazon fogságba esett tagjait, akik hazatelepítésüket kívánják, de akiket az ENSZ parancsnokság túszként nyíltan visz- szatart. Az ENSZ-parancsnokság mindeddig nem adott felelősségteljes választ a koreai-kínai félnek arról a jelentős számú koreai és kínai hadifogolyról, akiket kényszerrel visszatart. Azt tervezi, hogy kényszerrel visszatartja a hadifoglyok egy másik csoportját is, bár e csoport tagjai is ragaszkodnak a hazatelepítéshez. Mark Clark egyébként 1953. május 27-én kijelentette, hogy az ENSZ parancsnokság őrizetében huszonhat- ezer olyan kínai-koreai hadifogoly van, aki gyakorolni kívánja hazatelepítésére vonatkozó jogát. Június 29-én Clark azt közölte, hogy csak huszonnégyezer olyan koreai-kínai hadifogoly van az ENSZ parancsnokság őrizetében, aki hazatelepítését kívánja. Az ENSZ parancsnokság mindezideig nem adott felelősségteljes választ arra a kérdésre, miért csökkent egy hónap alatt kétezerrel a koreai-kínai fél azon hadifoglyainak száma, akik hazatelepítésükhöz ragaszkodnak. A francia rendőrség terrorjának újabb halálos áldozata van A temetés idejére Chaumont dolgozói szüneteltetik a munkát Páris (MTI) Mint ismeretes, a Seine-et-Marne megyei Chaumont- ban a rendőrség pénteken gumibotokkal támadt a sztrájkban kitartó algíri munkásokra, hogy őket a munka újrafelvételére kényszerítse. \ vad rendőrrohamnak ötven sebesültje van, hat munkást súlyos sérülések kel kórházba kellett szállítani. A sebesültek egyike, Dasu Mesz- szaud sérülésébe belehalt. A helybeli három szakszervezeti központ: a COT, CFTC és Force Ouvriere együttes határozatára a szabadságjogokért vívott harc újabb áldozatának holttestét felravatalozták és a helybeli munkások, valamint a lakosság hétfőn hosszú menetben tisz-, lelettel adózott a szabadságjogok vé eleimében elesett munkás emlékének. A megyei szakszervezeti szövetségek felszólították tagjaikat, hogy a temetés idejére szüneteltessék a munkát. Az élenjáró ipari palronázs-csoportvezető k budapesti értekezlete A nagyobb ipari üzemek patronáló csoportjai már évek óta rendszeresen látogatnak egyes termelő- szövetkezetekbe. Egy-egy csoport és a patronált termelőszövetkezetek között állandó, szoros kapcsolat alakult ki. Az ipari patronázsmozgalomnak különösen nagy jelentősge van ma, amikor a kormányprogramm előterében a falu felemelése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése áll, ezért a budapesti nagyüzemek ipari pat- ronázscsoportjainak vezetői vasárnap értekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék a termelőszövetkezetek megerősítésének időszerű kérdéseit. Résztvettek az értekezleten több termelőszövetkezet elnökei, illetve párt- titkárái, számos nagyüzem vállalat- vezetője és pártbizottságának titkára és a budapesti kerületi pártbizottságok képviselői. Szűcs Lajos elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága titkárságának tagja megnyitó szavai után Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja beszámolójában ismertette a patronázs csoportok fel adatait a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában. A miniszter beszámolóját sok hozzászólás követte. A beszámoló és az elhangzott hozzászólások többi között a következőkben jelölték meg a patronázscso- portok feladatait: A patronáes-csoportoknak a következő hetekben elsősorban is a termelőszövetkezetek termeléséhez kell segítséget nyújtaniok. A termelőszövetkezetekben a legfontosabb feladat most az, hogy termelési színvonaluk a jövő évben magasan az országos színvonal fölé emelkedjék. Az elmaradott termelőszövetkezeteket, amelyeknek száma sajnos nem kicsi, fel kell zárkóztatni az élenjáró szövetkezetek mellé és biztosítani, hagy termésátlagaik és közös állattenyész- tésük hozama lényegesen nagyobb legyen az egyénileg gazdálkodó dob gozó parasztokénál. A patronázscsoportoknak mindé1 nekelőtt segíteniök kell a termelj szövetkezeteket a munkaerőkérdés megoldásában, hogy a szövetkezet ids jében tudja elvégezni az őszi betakarítási munkákat és az őszi szántásvetést. Támogatni kell a termelőszövetkezetekben a kimagasló termés- I eredmények eléréséért folyó versenyt és segíteni kell az alapvető agroJ technikai és állattenyésztési szabályok pontos betartását. A termelőszövetkezetekben a termelési színvonal emelése teremti meg az alapját a szövetkezetek me8" szilárdítása másik fontos alapkérdésének, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme növelésének. Ezen a téren a legfontosabb a jövedelem helye5 elosztása. A jövedelemelosztás alap' vető szempontja, hogy mind a természetbeni, mint a pénzjövedelmet a munkaegységek arányában osszak szét a tagok között. A termelőszövet kezetek jövedelemelosztása ezévben a kedvező termés és az állam által a termelőszövetkezeteknek adott hatalmas segítség következtében jelentősen több lesz a múlt, évin éh Az ellenséges elemek elleni harcban is komoly szerepük van a pa|' ronázscsoportoknak. Sokat segíthet' nek elsősorban a tagság közötti^ tevilágosító munkával. A termelőszövetkezet megvédéséért az ellensége* elemek ellen folytatott harcból min' den patronázscsoportnak ki kell vennie a részét. Az ellenséges elemek elleni harc szívós ás nagyon tűrd' mes felvilágosító munkát igényel.. Az értekezleten felvetett kérdések- ■ re Hegedűs András elvtárs mini?2' tér részletesen válaszolt, majd Szűc* Lajos elvtárs hangsúlyozta, hogy a patronázs-mozgalom egyik láncszeme n munkás-paraszt szövetség meg®21' lárdításának. Adenauerék „keleti menekültje“- és a valóság Düsseldorf (ADN): A ,,Freies Volk" Németország Kommunista Pártja kör- ponti lapja vasárnap leleplezte Adenauer pántjának, a CDU-nak szemérmetlen képhamisítását. A CDU egyik választási plakátján egy szegényesen öltözött és kiéhezett házaspárt „keletj övezetből menekültek“-nck jelölt meg. A valóságban a lényképhez egy nyugatnémet házaspár állt modellt. A Freies Volk leleplező cikke meg állapítja: „A Német Demokratikus Köztársaságból származó állítólagos menekültek a valóságban: Johann Bier és felesége sieglari, Haupt-stras- se 241 szám: alatti lakosok. Hat héttel ezelőtt felkereste őket az Adenauer párt főhadiszállásának Buserath nevű fényképésze. A Bier házaspárt, amely jgen ínséges viszonyok között él, ..menekültként" lefényképezte. A férj és a feleség tíz márkát kapott a fényképezésért, anélkül hogy megmondták volna, mire használják lel a képet. Mennyire megijedt azonban Bier-papa és mama, amikor az ut' cán hirtelen felfedezte fényképét a CDU-plakátot! Sieglar lakossága ^ amely gyorsan felismerte a csalást, fel volt háborodva. Az ifjúság oso■* portosan sietett a plakáthoz, hogY fényes nappal leszaggassa. A CDW szükségesnek találta, hogy Siegln^ ból visszavonja a plakátokat. Aío*^ megkísérelték hogy Bierpapát to' vábbi negyven márkával hallgatásra bírják," Meebalt N. Ssr. Go'ovanorí a Szovjetunió népművésze Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunó Minisztertanácsa mély gyásszal íe" lenti, hogy meghalt Nyikolaj Szem- jonovics Golovanov Sztálin-díjas kiváló orosz karmester-tanár, a Szov" jetunió népművésze. ÍZ ülönbözö körülmények vált“ hatnak ki az emberben szédülést. Ion Brehui elvtárs például akkor érzett életében először valami édes szédülést, amikor az ocnitai kőolajmező munkásai üzemi bizottsági tagnak választották meg. Azelőtt sohasem érzett ehhez hasonlót. Szór galmas munkás volt, olyan ember, akinek a szíve mindig nyitva áll a többi munkás öröme és bánata előtt. Mindenki szerette és becsülte. — Dolgozz továbbra is olyan jól, mint eddig és törődj úgy a dolgaink kai, mint ahogy eddig tetted, amíg velünk egy műhelyben dolgoztál! — köszöntötték a munkások megválasz fásának napján. Ion Brehui akkor kezdett másodszor szédülni, amikor nemsokára az üzemi bizottság elnökévé választották meg. Felejthetetlen pillanat volt számára, amikor először lépett az emelvényre, hogy beszéliert. Vörös drapériával bevont emelvény ... zászlódíszbe öltözött terem ... tapsoló és éljenző tömeg ... virágok ... És mind ezek között ő, Ion Brehui az újdonsült üzemi bizottsági elnök. Úgy érezte, hogy valami hallatlan dolog történt az életében. Mintha már nem is lenne olyan, mint a többi munkás, akik előtte ülnek a padokon. ö most már „elnök" volt, a teremben ülő munkások már nem voltak mindennapi társai, hanem a „tömeg", amely mától kezdve őrá hallgat, őt figyeli, tucatnyi alkalom mai megtapsolja. Brehui elvtárs nagy gyönyörűséggel látott új munkájához. Először is megbeszélésre hívta össze a műhelybizottságok vezetőit. Lattíiialc. milyen lelkesen váAz elnök elvtárs és a „tömegek“ lasztottak meg engem a munkások? Mától kezdve apjuk vagyok és minden problémájukat ismernem kell. Éppen ezért minden héten jelentéseket fogtok készíteni mindarról, ami a műhelyekben történik. Ti lesztek az én fülem és szemem. Ettől kezdve aztán Brehui elvtárs irodájában kezdtek ám szaporodni a jelentések és az üzemi bizottsági elnök kezdte „megismerni" a tömegek problémáit. Lapozgatta, rendezgette, osztályozgatta a jelentéseket és valóságos szenvedéllyel készült újabb és újabb beszédeire, amelyekkel majd tovább fokozza a tömegek csodálatát és bizalmát. Minden úgy ment mint a pa- rancsolat. A jelentések rend szeresen érkeztek és Ion Brehui egyre elégedettebb volt munkájával. Ha szólásra emelkedett és különösen, amikor felcsattant a teremben a taps, Brehuit csodálatos boldogság töltötte el. „Ezt nevezem én kapcsolatnak a tömegekkel*' — gondolta magában ilyenkor. Egy idő múlva azonban kiderült, hogy nemcsak szép, de igen nehéz is ez a feladat, amit Brehui elvtárs kapott. Több apróbb kellemetlensége támadt, amelyek megzavarták őt abban, hogy minden percét a tömegek érdekeinek szentelje. így például van az ola.imezőti Timoftei Bn- dulescu hegesztő, aki egyik nap a kollektív szerződésben előírt tej helyett savanyú, zavaros löttyöt kapott, amelyet még savónak sem lehetett nevezni. A hegesztő fogta a kérdéses üveget és az üzemi bizottsághoz ment vele. ______ — A hegesztőknek, elnök elvtárs, — kezdte, — minden nap fél liter tej jár védőételként. De ... — Ne zavarj! — szakította félbe kurtán az elnök, aki éppen néhány friss jelentést tanulmányozott. — Nem zavarlak, de már legalább egy hete savót küldenek nekünk tej helyett. Az elnök felsóhajtott: — Nem látod, ember, hogy dolgom van? Ha nem hagysz dolgozni, nem tudok foglalkozni a ti problémáitokkal. Itt vannak a jelentések a munkavédelmi intézkedésekről és te egy üveg ... tejjel zaklatsz. Timoftei Badulescu nem hagyta annyiban a dolgot: — Ha legalább tej lenne, de nem az! Itt van, elhoztam, kóstold meg Az üzemi hizottságri elnök ** azonban nem olyan ember, aki egykönnyen hagyja magát befolyásolni. Különben sem volt kedve meg kóstolni azt a gyanús folyadékot. így hát a tömegek felsőbbrendű érdekében felkérte Timoftei Badulescut, hogy a tejesüveggel együtt menjen dolgára ... Más alkaiommal néhány fúrómunkás érkezett. — Ki az üzemi bizottság elnöke? Erre a tapintatlan kérdésre Ion Brehui bizony megsértődött egy kissé. — Mi? Hát nem ismeritek üzemi bizottságotok elnökét? — Nem ismerjük — válaszolták nyugodtan a fúrómunkások, — mivel még egyszer sem láttuk nálunk az olajkutak környékén. Mikor aztán megtudták, hogy éppen „elnökükkel" beszélnek, elpanaszolták, hogy nem kapnak védőruhát, pedig a kollektív szerződés szerint már rég ki kellett volna osztani azokat. — No, de mit tehetnék én ennek érdekében? — kezdte méltatlankodva Brehui. — A védőruhákat az igazgatóság adja, nem a szakszervezet. — De kinek kell őrködni a kollektív szerződés betartása felett, nem a szakszervezetnek? Hogyan védelmezi a szakszervezet a mi érdekeinket, ha nem törődik vele, megkapták-e a munkások a védőruhákat, vagy sem? Ez aztán alaposan kihozta sodrából az elnököt. — A szakszervezet a tömegek érdekeit védi, nem az egyénekét! — ütött az asztalra Brehui. — Nem érek rá mindenkivel külön-külön foglalkozni, menjetek az igazgatóság hoz Cafnos az ocnitai ola'mezőn ^ több hasonló perlekedő természetű ember van, s szegény elnöknek ugyancsak nehéz a helyzete. Hanem azért mégis kemény ember 6 és különbséget tud tenni az egyéni kívánságok és a „tömegek" problémái között, — amelyeket jól ismer az iratrendezőben csodálatos rendben sorakozó jelentésekből. — Pedig igen sokszor háborgatják holmi apróságokkal: a labdarúgó csapat például fölszerelést követel, az ének kar vezetője azért jár a nyakára, hogy varrassák meg végre azokat a blúzokat, amelyekhez 8 hónappal ezelőtt vették meg az anyagot. Egyesek az ebédidő pontos betartását követelik, mások panaszkodnak, hogy az étlap nem elég változatos. Külön ember kellene már ahhoz, hogy minő ezeket számontartsa. Egy értekezleten aztán, — aho^ Ion Brehui ismét ragyogó beszéde'1 tartott, — valami furcsa dolog történt. Először is az ünneplés és _ a tapsvihar nem volt olyan erős, mint máskor, aztán pedig a hozzászólások nem voltak olyanok, amilyeneket az elnök várt. Egyéni panaszok hangzottak el, sőt bírálatok, kemény bírálatok az elnök felé. — Hogy nem törődik a dolgozók érdekeivel, hogy nem ismeri az emberek problémáit és így tovább. Brehui ijedten próbált védekezni, de ekkor felszólalt a vállalat pártbizottságának titkára is. s alaposan felére olvasta Brehuinak összes hibáit. „Elszakadt a tömegektől, amelyet annyiszor emlegetett, s hogy íj' karcnyit sem törődött a párt tanításaival, a dolgozók szükségleteiről való gondoskodás terén" — mondta a párttitkár. Azt is mondta, hogy minden bírálat helyes, ami ezzel kapcsolatban Brehuit érte. *• Brehui dermedten hallgatta ezeket a szavakat. Próbált magvarázkodni. de nem sikerült. Magának is be kellett vallania, hogy ez mind így iga?, s nincs más feladata, mint kijavítani a hibáit. lettől kezdve aztán minden megváltozott Brehui munkája körül. S aki látta őt türelmesen tárgyalni a fúrómunkásokkal a védőruhák ügyében, az szédült a csodálkozástól: hogy tudja az építő kritika így megváltoztatni az embert?... (Megjelent a Scantein 18-i számában.)
