Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

1953 SZEPTEMBER 1 NAPLÓ 3 PÁR! ÉS PAR1ÉPI7 ÉS * Választmányi ülésen tárgyalták meg a sellyei járásban a Központi Vezetőség határozatát A selLyei járás pártválasztmányá- Bak kibővített ülése vasárnap tár- nyalta meg a Központi Vezetőség jú­nius 28-i határozatát. A járási párt­bizottság titkára Szvetlik János elv­társ mondotta el a pártbizottság be­számolóját. A beszámoló megmutat­ta, hogy 1950 óta nagyot fejlődött a járásban a termelőszövetkezeti moz­galom: hatról 31-i'e emelkedett a termelőszövetkezetek száma. Kultu- rális területen is szép fejlődés ta­pasztalható. Két és fél év alatt 14 kV túrház épült, tíz község kapott villanyt, négy község pedig vezeté­kes rádiót. A beszámoló kitért arra ■S, hogy a kommunisták vezetésével, 8zok munkája eredményeként öntu­datosodtak a járás dolgozói. A dol­gozó parasztság határidőre végezte H a munkákat, de fejlődésük az ál­lam iránti kötelezettség teljesítésé­ben is megmutatkozik. Jelenleg a ?ab kivételével minden terményféle­ségből nagyrészt teljesítették köte­lezettségüket. Amellett, hogy a beszámoló sok hibára rámutatott, mégsem tárta fel teljes mértékben a fogyatékosságo­kat. ami az! mutatja, hogy meg sok javítani való van a kommunista bí­rálat, önbírálat terén. Mert nem ér­vényesült a bírálat és ön,bírálat, a járási pártbizottságon eluralkodott az bnteltség, ami Körösi Lajos elvtárs, ■Volt titkártól indult ki. Az önteltség a^ elbizakodás oda vezetett, hogy Lé­pegében Körösi és Bukva elvtár­sak irányították a járás politiká­ját. Még a legfontosabb politikai | kérdésekben is legtöbbször ketten döntöttek. A feladatok végrehajtásá­ban a meggyőzés helyett inkább az utasítgatás, parancsolgatás érvénye­sült. A kritikátlan légkör uralkodott el, a járási pártbizottság tagjai, mun­katársai nem bírálták egymást. Bük va elvtárs nem bírálta Körösi elv­társat, hogy hozzá küldte a dolgozó parasztokat arra hivatkozva, hogy: „nem érek rá velük foglalkozni." Ha például Gyurokovics Imre elvtárs, a csányoszrói egységes vezet,őség titká­ra valamilyen kéréssel fordult Kö­rösi elvtárshoz és ha „bírálni mert", azt a választ kapta: „Nézzen körül először Csányoszrón és azután be­szeljen." Az ilyen eljárás oda veze­tett, ahogy Gyurokovics elvtárs is mondotta, hogy nem mertek bírál­ni. A kritika elfojtása a pártszerve­zetek munkájában is éreztette hatá­sát, ami a tömegekkel való kapcso­lat meglazulásához vezetett. Az el­méleti képzés elhanyagolásából adó­dott, hogy nem nevelték kielégítően a dolgozó parasztokat, kevés gondot fordítottak az egyénileg gazdálkodó parasztság megnyerésére. Az elmé­let lebecsülése oda vezetett, hogy Felsőszentimártonban, de másutt is megsértették pártunk parasztpoliti­káját. Erről beszélt felszólalásában Szolnoki Marián elvtárs, az egysé­ges vezetőség titkára, aki elmondta, hogy a múlt évben becsületesen tel­jesítették állam iránti kötelezettsé­güket a felsőszentmártoni dolgozó parasztok, de ezzel nem elégedtek meg, hanem még 200 mázsa búzát „behajtott" a tanács. Ez azért for­dulhatott elő, mert a járási pártbi­zottság tagjai, munkatársai akarták elvégezni a tanácsok munkáját. Ami­kor pedig azt látták, hogy nem ki­elégítő a mezőgazdasági munkák me nete, felelősségre vonták a tanács vezetőit. A számos hiba ellenére is voltak pártszervezetek, ahol jól dolgoztak. B. Kovács József elvtárs, a dráva- foki Virágzó Élet tszcs párttitkára elmondotta: „Magunkra voltunk hagyva, de azért dolgoztunk. A Sza­bad Nép-et olvastam, nagy segítsé­get kaptam a pártmunkához. Helyt­álltak a tszcs kommunistái, mert szeretik a pártot. Ez megmutatko­zik eredményeinkben. Egy olyan dolgozónk sincs, aki a kilépéssel fog­lalkozna. Szép eredményt értünk el: öt kiló búzát, négy kiló árpát osz­tottunk ki munkaegységenként." Ez a példa is azt mutatja, hogy a járás kommunistái nagy feladatok elvég­zésére képesek. Hogy minden párt- szervezetben megjavuljon a pártélet, fontos, hogy a járási pártbizottság gyökeres fordulatot teremtsen mun­kájában és az eddigieknél sokkal nagyobb segítséget adjon a pártszer­vezeteknek. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között eddig gyenge volt az agitációs munka. Legfőbb feladat most, hogy ezen változtassanak. A pártválasztmányi ülés helyes hatá­rozatot hozott, hogy erősíteni fogjak a pártszervezeteket, új pártszerveze­teket hoznak létre és megjavítják az egyénileg dolgozó parasztok között a politikai munkát, hogy erősödjön a párt tömegkapcsolata és az eddigi­nél több kommunistát, a népi de­mokrácia mellett álló dolgozót moz­gósíthassanak a párt politikájának megvalósítására, a pártmunka meg­javítására, A sásdi járási pártbizottság választmányi ü'ése A sásdi járás kibővített pártvá­lasztmányi ülésén Kész József elv- ters, a sásdi járási pártbizottság tit­kára ismertette az elért eredménye­ket, majd ismertette azokat a hibá­kat, amelyeket elkövettek a járás te­rületén. Ä sásdi járási pártbizottság ebben az évben még egyszer sem hívta össze a pártválasztmányt, a Sásdi járási pártbizottság funkcioná­riusai nem a pártválasztmány által biegszabott munkaterv szerint dol­goztak, hanem saját elgondolásaik kiapján. Ez természetesen sok hibát hozott magával. 'Néhány ember ha­tározata és döntése sohasem lehet helyes, néhány ember munkája soha­sem helyettesítheti a járás vezető tervét. Mivel a sásdi járási párt­bizottságon is ez a helytelen, rossz teunkamódszer uralkodott, ezt vet­ték át az alapszervezetek vezetői ii, ami végeredményben a párt és a tömegek kapcsolatát gyengítette. Kész József elvtárs beszélt még r fonulás elhanyagolásáról is, ami a ‘Járási pártbizottság és az alapszer- J^zetek munkájában több esetben baloldali elhajlásokhoz vezetett. Az első felszólaló, Szabó István *lvtárs, a mágocsi egységes párt- vezetőség titkára, beszélt a kollek­tív vezetés hiányáról, bírálta Szűcs György elvtásnak, a járási pártbi­zottság mezőgazdasági osztályvezető­jének munkáját, ki többször is ho­zott a termelőszövetkezetek munká­jával kapcsolatban határozatot, anél­kül, hogy az elnökök véleményét ki­kérte volna. Elmondotta, hogy a ne- merőpusztai állami gazdaságban fél­éve nincs már párttitkár a járási pártbizottság hibájából, ami súlyos hiányosságokra vezetett az állami gazdaságban. Lőrincz József elvtárs, választmá­nyi tag elmondotta, hogy a járási pártbizottság csak „futólag“ foglal­kozott velük Szászváron. Emiatt, két éve működő terme!őcsoportnak még mindig nincs pártszervezete. Általá­nos hiba az is az alapszervezetek munkájában, hogy egy-két jól dol­gozó tagot elhalmoznak munkával, míg a többiek alig dolgoznak. Francz István elvtárs, godisai tég­lagyári párttitkár is bírálta a párt- bizottság munkáját. A felsőmind­szenti földművesszövetkezet tűrhetet isn rosszul látja el a dolgozókat áruval, nem használ a bírálat, erről jelentést tettek a járási pártbizott­ságnak, választ azonban nem kap­tak. Ez természetesen rontotta a já­rási pántbizottság tekintélyét, a párt és tömegek közötti kapcsolatot. Vida József eívtárs, a járási pártbizottság politikai munkatársa, Ternyák T. László el-vtárs, a járási pártbizottság szervező titkára őszinte önbírálatot gyakoroltak, Szűcs György elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasá­gi osztályvezetője azonban, még a másodszori felszólalásában sem be­szélt úgy, ahogy azt a pártválaszt­mány elvárta volna. Az értekezlet első része harcos, se­gítő volt, a második í-észe azonban vesztett a harcosságából, segítő szel­leméből. Például Vadon Antal elv­társ, a járási tanács elnöke nem be­szélt a tanácselnökök előfordult túl­kapásairól, arról, hogyan akarják a munkát megjavítani és általában ke­veset szólt a soronlévő fontos mező- gazdasági munkák jó elvégzéséhez adandó segítségről. Ez és az, hogy a felszólalók jelentős része nem vizsgálta meg önkritikusan a saját munkáját és szűkmarkú volt az ön­bírálattal az értekezlet fogyatékos­sága. A pártválasztmány ülése e hibák­tól eltekintve komoly segítséget adott, hogy megjavuljon a járásban a pártmunka, megszűnjenek azok a hibák, amelyek eddig gátolták a még szebb eredmények elérését. HOZZÁSZÓLÁS PÉCS ÚJ ÉPÍTÉSZETÉNEK KÉRDÉSÉHE Köves Emilnek, a Pécsi Tervező Iroda dolgozójának a „Dunántúli ^Tapló“ augusztus 30-i számában kö­bölt építészeti fejtegetése rendkívül f°ntos és komoly problémát vetett fol. Valóban ma építeni nagy felelős­ig. Azok a kérdések, amelyek eddig a Tervező Iroda rajztáblái fölött tel­ítődtek, elsősorban a klasszicista Btílus körül állottak, éppenúgy, mint teaga az 1951. évi építészeti orszá­gos vita is. Köves Emil most egy lé- , bőssel továbbmegy: a klasszicista , 8LTus hogyan illeszkedett egy olyan y.árosképbe, mint Pécsé is, ahol kü­lönböző korok visszahagyták szép­iámmal stílusaikat, — felmerült a teűemléki probléma. Sorrendben elsőnek vizsgáljuk m0g a Pécsi klasszicizmus történeti kér­dését, hogy ezen keresztül érthessük teeg, hogy mire van joga e stílus- lak Pécsett és meddig terjedhet ki írnesak térben,1 de eszmei magatar- fosban is. ,,, , . Ha az építészeti megoldások azon a vonalon haladnak, mint arm tea az irodalom új kifejezője, yasy>s fogalmában szocialista, formájában Nemzeti, úgy a magyar (s így a pe ii) klasszicista építészetre is elmond hatjuk, hogy tartalmában osztalyon- ■ fodatu volt, formájában nemzeti, teert míg a főúri klasszicista epi 1 kezéseken az építtető nagyon e is kivétellel — kizárólag anyagi : körülményeinek szerzett reprezen , fotív tolmácsot, addig az e stilus- ' ban. építő polgárság — természetese anyagi lehetőségein belül — ai maga íztályöntudatának, nemzetpolitikai állásfoglalásának adta szccidaris val- j lomását. A pécsi klasszicizmus forradalmi magatartása egyenes folytatása an­nak a nyolcvan évi küzdelemnek, mely külső, művészi eszközök nélkül a XVIII. század polgárságát vezette a földesúri hatalom ellen, a jogi fel- szabadulásért. A stílus építészíorté- neti jelentősége, hogy e népi töme­gek felé is utat tört magának. ° Amíg a porosz klasszicizmust a ri­deg, feszes militarista szellem; fran­ciát az emoire hűvös előkelősége hatotta át, addig a magyar klasszi­cizmus barátságos, hangulatos pol­gári tónusával a legszélesebb népré­tegekhez is eljutott. Ennek figyelembevételével meg kell mondanunk, hogy e stílus alkal­mazása Pécsett csak azokon a helye­ken lehetséges, ahol történelmi vá­rosképet nem zavar. Vegyük a közép kori városképet. Kiképzési mag a székesegyház környéke. A tér mélyén feltáratlan római sírkamrák tömege van. A harmincas évek végén fel­tártuk az országban egyedülálló hét- karéjos templomot, méter magas alapfalaival. A műemlék hat méter mélyen visszaá'sva várja a mentőin­tézkedést. E környezet rendezése, restaurálása klasszikus megoldást kíván. Kiszabadításra várnak a kö­zépkori fellegvár falai bástyator nyaikkal együtt. Itt már csak ro mánstílusu elgondolások vezethet­nek. Pécs gótikával nem rendelkezik. E stílus alkalmazása lehetetlen len I ne felfokozott művészi igényessége, a drága építőanyagok halntezyés az építési idő hosszú tartama Vgíatt. Egészen másként állunk a barokk kérdéssel, miután a városban egy­séges utcasorok e stílustól kapták meg hangulatukat. (Janus Pannonius Káptalan utca). A XVIII. század stílusa ez, azé a társadalomé, mely az egyházi közigazgatás (Pécs püs­pöki város) és céhélet állandó ket­tősségében élt. Műemlékké nyilvánított Kossuth Lajos utcánk kérdése a legnehezebb Különböző történelmi stílusok útvo­nala ez, amelyen az utolsó hetven év alatt legalább tizenöt klasszicis­ta házat eltüntettek. Visszaépítésük­kel nagyon óvatosan kellene bánni, mert e stílus térhatást kíván, me­lyet a szűk utcában nem lehet ki­váltani. (Ezért kellene az Egyetemi Könyvtár épülete előtt is egy kis teret kiképezni keleti irányban.) A forradalmi stílusnak, a klasszi­cizmusnak tehát ott lehet vezetősze­repe, ahol történelmi stílusok nem hatnak. Bárhogyan is álljon a do­log. bármily történelmi stílust, al­kalmazunk a környezethez illően, egyet szem előtt kell tartanunk, ami­re Európa új építészei egyhangúlag emlékeztetnek: mindenben megtarta­ni a klasszicizmus nemes mértéktar­tását, alkotói hozzéfordulását, mert a művészi lelkesedésnek nem okvet­len attribútuma egy kifejezett stílus hanem a szándék, mellyel a stílust felfogjuk. Vörös Márton a pécsi Állami Levéltár ve­zetője, „ \ Mohácsi Gépgyár dolgozói szeptember 26-ig befejezik harmadik negyedévi terviiket A szakszervezet jól segíti a dolgozók kezdeményezését A Mohácsi Gépgyár dolgozói tel­jesítették augusztus 20-ra tett fel­ajánlásaikat cs ennek eredménye­ként augusztusi tervüket 105 száza­lékkal fejezték be. Augusztus húszadika után újabb felajánlást tettek: elhatározták, hogy szeptember 26-ig befejezik harma­dik negyedévi tervüket. Ennek a cél­nak az elérését jól segíti az üzemi szakszervezet. Rendszeresen megtart ják az üzemi termelési értekezletet, megbeszélik az elért eredmények és az elkövetett hibák okait, hogy azo­kat kijavíthassák. A szakszervezet gondoskodik arról, hogy a gép­gyár kapujánál elhelyezett ver­senytáblán naponta megjelenjenek a dolgozók munkájának friss eredmé­nyei. Hetenként szervezi az újabb felajánlásokat és hóromnaponként értékelik a felajánlások teljesítésé­ben elért eredményeket. Nemrég fényképeket készítettek a legjobb dolgozókról és az eredmények meg­jelölésével azokat is kiteszik a ver­senytáblára. A dolgozók látják, hogy munkájukat, eredményeiket a szak- szervezet is becsüli és ezért igye­keznek mindig jobban dolgozni. — Igen jól dolgoznak Kiss Károly for­mázó, Soós József lakatos, Kele­men Lajos lakatos, Hentzler és Ha- lena elvtársak magkészítő brigádjai, a vastörő brigád tagjai, Kult János ifjúmunkás esztergályos és Schnell József esztergályos. Valamennyien 148 százalék felett teljesítik tervü­ket. Az üzemben már hosszú ideje nincs száz százalékon alul teljesítő. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a jó szakmunkások sokat foglalkoz­tak az új dolgozókkal és kitartó szór galommal tanítják, nevelik a fiata­lokat. A Mohácsi Gépgyár dolgozó! már most gondolnak arra, hogy a har­madik negyedévi terv befejezésével egyidőben — előkészítsék az utolsó évnegyed tervének teljesítését is. A műszaki vezetők meggyorsították az üzemrészek között a félkész alkat­részek forgalmát és már megkezdték a forgácsológéppark felújítását. A harmadik negyedévi terv sikeres tel­jesítése és a negyedik negyedévi ter­melés jó megalapozása érdekében a szerszámgépeket is egyedi meghaj­tásra szerelik át. Az üzem szakszervezete szervezze továbbra is jól a tervek teljesítésé- I ért folytatott harcot, serkentse a I dolgozókat jó munkára. Egpifliilszáznyrtvawpzer forint kittiről hinskra és faíasi izzik Az új kormányprogramm alapján a megyei tanács ebben az évben 1.584.000 forintot fordít új kültúrott- honok és falusi mozgóképszínházak létesítésére. Építkezésekre 98.000, be­rendezési tárgyak vásárlására pedig 300.000 forintot irányoztak elő. Vé­ménden és Arabyosgadányban 5000— 5000 forintos költséggel még ebben az évben állandó jellegű mozit léte­sítenek, míg Óbányán körzeti mozit építenek keskenyfilmvetésre. Bár község ugyancsak mozit kap még eb­ben az évben 6000 forintos beruhá­zással. A vetés, a verseny, meg az eső A bogádmindszenti állami gazda­ságban megkésett a lucerna, bíbor. here, repce és a fűmag vetése. von- íratott a irágyahordás és z szántás is. Fligl János elvtárs, a gazdaság agronómusa a lemaradás okául a leg­utóbbi háromnapos esőt teszi. Azon­ban mindent az esőre sem lehet ráfog­ni. Más esetben az eső szokott sok­mindent ilemosni, most kivételesen mi mossuk le az esőt ért rágalmakat, mert ugyanis az elmaradás oka nem elsősorban a? a szegény eső. amivel akkor is baj van ha esik- akkor is, ha nem. (Félúton nem állhat meg.) Az ok, a versenynyilvánossá!/ hiá­nya. Nincs talán vcrsenytábla? I)c van. Azonban a dolgozók versenyé­nek rendszeres értékelése helyeit ilyen felírások is találhatók rajta: ,,Szálúnkat elvtárs várjál az iroda- bank' Fligl eívtárs erősen bizonyítja, hogy a dolgozókban megvan a ver­senyszellem. csak az a baj. hogy ez­zel senki, sem törődik. Ez teljesen mégfelel a valóságnak. Augusztus 20. tiszteletére a dolgozói: megfogadták, hogy erre a napra befejezik csáp. lésv. A vállalást nem sikerült telje­síteni, meri mint a dolgozók mond­ták, nem kaptak segítséget a gazda­tág vezetőségétől, a pártszervezettől és a szakszervezettől. A vállalás tel. jesítéséért folyó munka eredményét nem értékelték, mert Szakái elvtársnő aki a ,,versennyel foglalkozott“• há­romhetes iskolára ment. Ászt aztán igazán senki nem mondhatja, ' hogy az VB elnök, Halász István elvtárs nem foglalkozott a versennyel. Fel­írta a noteszába a vállalást, csak éppen a dolgozók a mai napig sem tudják, hogy milyen eredményeket ériek el. Ez volt az oka annak, hogy augusztus 20. helyett csak a hónap végén készülnek el a cs épléssel es ez az oka annak is, hogy lassan, vontatottan megy a munka a gazda­ságban. Most miután lemostuk az esőt ért rágalmat, nem árt azt sem megmon. dani, hogy nagyon helyesen tenné a gazdaság szakszervezete, ha fogtálhoz na a dolgozók versenyével, ha szer­vezné és népszerűsítené a versenyt, a verseny élenjáróit és nem a talál­kozási időpontok és helyek szerepel. Kének a versenytáblán, hanem a dol­gozok elért eredményei. K. V. BÁNYÁSZESKÜVŐ Komló, augusztus 30., délután. A gyalogjáró feke­téink az érdeklődők seregétől. A várakozók között ügyes fotóriporm terek helyezkednek< hogy alkalmas pillanat, bon megörökíthessék a nevezetes pillanatot. A kultúrhúz bejáratánál a Magyar Rádió munka­társai dolgoznak. Hosz- szú kábelt húznak ke­resztül az úttesten és mikrofonnal a kézben várják az eseményeket, hogy az ország minien rádióhallgató iá hoz el. juttassák a hírt. Az összegyűlt kom­lóiak között izgatott suttogás kap szárnyra: — Már elindultak! — Azonnal itt lesznek! Valóban. Néhány perc és virággal díszített személyautók gördülnek a térre, A nap ütme- peltjei, három bányász. menyasszony és három bányászvőlegény — Krizsánovics Anna, Romsics László. Herr Margit, Körmendi Jó. zsef, Mikola Rózsi és Rock József — száll­nak ki a kocsikból. A fiatalok megillctődve állnak a sokszáz szem- pár kereszttűzében. 1 A kultúrház előcsar­nokában népviseletbe öltözött fiatalok fogad, ják őket vidám tánccal, majd vi népi zenekar zendít rá a dalra. Oly vidám a hangu­lat és olyan kedvesek a vendégek, hogy a m cnyasszonyok, •<» gy helyesebben az ifjú fe­leségek szemében meg. csillan a boldogság könnye. A mamák is si> ős .nevetősen töröl g e. tik szemüket. Nem csoda, hiszen ritka esc. meny van: hármas bá­nyászesküvő. A fiatalok csak áll­nak és fogadják a sok szét encseklvánatot. — Nagyon ör ütünk az ünneplésnek. Feled, keretien lesz a mai nap — mondja Romsics László. — Körmend József arra tesz ígére­tei, hogy feleségével együtt még jobb mun­kával hálálják meg a pártnak, s komlóink­nak ezt a ragyogóan szer napot, ezt a 70»_ doshodást. Uock József így beszél: — Nem. fé­lünk a holnaptól, biza. korivá nézünk a jövőbe. Az idősebb bánya, szók kedvtelve gy'i. nyorködnek a fiatalok- ban. Legénykoruk és saját esküvőjük jui eszükbe, amely bizony nem volt ennyire szép és biz.os. Egy régi bányász, Ki/sz János kétszeres sziahdnovista, többszö. 1ösen kitüntetett Kos, suth-aknui fronimester így szól: — Nagyon szép! Eb­ből a hármas esküvő­ből láthatják a fiata­lok. hogy megváltozott, életünkben mennyire. Le csúlik és támogatják ókét Én remélem, hogy a többi ifjúmunkás >s Löveti a. mai ünnepel, lek példáját, Újra felcsendül a dal, majd megindul az aján­dékot átadók hosszú sora. Vagyontérő aján. dékok halmozódnak í ny másra. Többek között, minden vár kap az MNDSZ-töl — amit Varr Istvánná, az MNDS'Í fő titkára nyújt át- — egy teáskészletei: herendi porcelánból. A fiatalok alig győ­zik már fogadni a sok szerencsekívánatnt, a sok üdvözlést. Minden, ki, oki eljött erre a szép ünnepre> erős kéz. fogásával szeretné út­iára bocsátani ezeket a fiatal, boldog bányá. szokat, hogy szerencsés és örömteli legyen az életük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom