Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-05 / 182. szám

2 NAPLÓ 1953 AUGUSZTUS 5 A il\ Ts l á g ifi fi sági Találkozó első hétköznap járói Bukarest (MTI) Hétfőn délelőtt megkezdődtek a IV. Világifjúsági és Diák-bcketalálkozó rendezvényei. Délelőtt fél 10 órakor ünnepélyes keretek között megnyitották a VIT nemzetközi művészeti együtteseinek versenyét. Az ünnepségen igen sok nemzet művésze vett részt. A pá- h >'yokban kiváló művészek és a zsű r tagjai foglaltak helyet. A DIVSz nevében Malcolm Nixon, a DIVSz. titkára mondott üdvözlő beszédet, hangsúlyozva, a kulturális találkozó nagy jelentőségét a népek közötti barátság elmélyítése terén. A versenyekben, amelyeket kilenc művészeti ágban bonyolítanak le, 84 ország együttesei és szólistái vesznek r.'szt. v megnyitó ünnepségen a román f' ami rádió kórusa és az állami f'harmóniai zenekar, George Geor- gescu, a Román Népköztársaság ál- Jamdíjas érdemes művésze vezényle­tével előadta Beethoven Egmont- n”kányát és a IX. szimfóniát. \ déli órákban került sor a bu­karesti Centrocoop (Szövetkezeti Sző vétség Központja) termeiben a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség do­kumentációs kiállításának megnyitá­sára. A megnyitó ünnepségen Jacques D nis mondott beszédet. Hétfőn megkezdődtek az egyes nemzetek küldöttei közötti baráti találkozók is. Az első napon tizen­hat ilyen találkozóra került sor, amelyeken a résztvevő országok fia­taljai vidám beszélgetések közben személyes tapasztalataik nyomán is­merkednek meg egymás életével. A magyar küldöttség egy népes cso­portja az egyetemi ház helyiségében az angol küldötteket látta vendégül. A . jólsikerült találkozó rövid kultúr­műsorral kezdődött, amelyben a ma­gyar fiatalok közül Bánhalmi I Tirana (ATA) Az Albán Népköz- társaság külügyminisztériuma az el­múlt napokban jegyzéket kapott a jugoszláv külügyi államtitkárságtól, amely jegyzékben albán-jugoszláv vegyesbizottság megalakítását java­solja abból a célból, hogy ez meg­vizsgálja az albán-jugoszláv határon történt és jövőben előforduló inci­denseket. Az Albán Népköztársaság külügy­minisztériuma, a jugoszláv külügyi államtitkárság e jegyzékére, 1953. augusztus 1-én, budapesti követsége útján válaszolt. Válaszában hang­György zongoraművész és Várhelyi Endre operaénekes lépett fel. Megkezdődtek az üzemi látogatá­sok, kirándulások is. A magyar küldöttek egy nagyobb .csoportja a délutáni órákban kirán­dulást tett a Bukarest közelében lé­vő Snagov-tóhoz. A város számos sport-stadionjában igen sok külföldi résztvevővel meg­indultak a VIT jelvényszerző sport- versenyei. Huszonhét filmszínházban kezdődött meg a résztvevő országok filmjeinek vetítése, amelynek kere­tében a „Miorita“ filmszínházban hatalmas sikerrel mutatták be a „Déryné“ című magyar filmet. Az esti órákban kezdődtek meg a résztvevő nemzetek kulturális együt­teseinek bemutatói. A VIT hétfői programmjának ki­magasló eseménye volt a szovjet művészek és együttesek díszelőadása, amelyet az újonnan épült Állami Operaházban rendeztek meg. A több mint ezerfőnyi meghívott közönség hosszas ünneplésben részesítette a kimagasló művészi teljesítményt nyújtó fiatal szovjet művészeket. A Szakszervezeti Tanács színházá­ban a Magyar Állami Operaház együttese a „Keszkenő“ című ballet­tet mutatta be Kenessey Jenő Kos- suth-díjas zeneszerző, érdemes mű­vész vezényletével. Hétfőn este több mint húsz nem­zet tartott kultúrbemutatót. A ma­gyar művészek az „Arenele Liber- tatii“-ban mutatták be tudásukat a közönségnek. A magyar művészek közül szá­mosán szerepeltek a bukaresti út­törő palotában és a C. F. R. dísz­termében rendezett nemzetközi kul- túrbemutatókon is. A hétfői nap ünnepségei a város hat pontján rendezett tömegtánccal értek véget. súlyozza: ami a Jugoszláv Szövetség; Népköztársaság külügyi államtitkár­ságának azt a javaslatát illeti, hogy albán-jugoszláv vegyesbizottság vizs­gálja meg, milyen intézkedések teen dók a határincidensekkel kapcsolat­ban, az Albán Népköztársaság kül­ügyminisztériuma, az albán kormány békés politikáját követve és alkal­mazva, hozzájárul, hogy ilyen bi­zottság alakuljon meg és a maga ré­széről azt javasolja, hogy az albán- jugoszláv vegyesbizottság 1953 aug. 17-én üljön össze az Albán Népköz- társaság Pogradec nevű városában. Augusztus 5-én megnyílik a Szovje unió Legfelső fanácsának ö ödík ülésszaka Moszkva (TASZSZ) Augusztus 5- én délután négy órakor nyílik meg a Kremlben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében a szövet­ségi tanács ülése. Ugyancsak augusztus 5-én délután két órakor nyílik meg a Kremlben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében a nemzetiségi tanács ülése. A mapyír VJ-kii dö lség megkoszorúzta a tukaresfi szoviet hősi emlékművet Bukarest (MTI) Hétfőn délelőtt a IV. Világifjúsági és Diák-béketalál- kozón résztvevő magyar küldöttek egy csoportja Dénes István, a DISZ főtitkára vezetésével megkoszorúzta a bukaresti szovjet hősi emlékművet. Revans szta csonor'osu’ások Nvugat-Némelországban és Nyugat-Béri nben Berlin (TASZSZ) A „DPA“ nyugat német hírügynökség jelentéséből ki­tűnik, hogy augusztus 2-án Nyugat- Németország városainak egész sorá­ban, mint például Kiéiben, Bonnban, Münchenben, Ravensburgban, Nürn- bergben és más városokban, vala­mint Nyugat-Berlinben revansiszta népgyűléseket rendeztek a „Német haza napjával“ kapcsolatban. A népgyűléseken a bonni kormány tagjai és a különböző nyugatnémet­országi revansiszta „áttelepült“ szer­vezetek képviselői mondottak beszé­det. A ravensburgi népgyűlésen (Dél- Württemberg) Adenauer bonni kan­cellár uszító revansiszta beszédet mondott. Adenauer lényegében azt hangoztatta, hogy meg kell erősíteni a nyugatnémetországi revansiszta mozgalmat az Odera-Neisse határtól keletre fekvő területek erőszakos visszacsatolásáért. A Nyugat-Berlinben augusztus 2- án rendezett népgyűlésen ugyan­ilyen uszító beszédet mondott Kai­ser bonni miniszter és Reuter, Nyu- gat-Berlin polgármestere. Kaiser beszédében kijelentette, hogy a bonni kormány politikája Németországnak az „Odera-Neisse vonalán túl fekvő német területek­kel“ való „újraegyesítésére“ irá­nyul. AZ OSZTRÁK DOLGOZÓK A SZOVJET KORMÁNY ÜJABB BEKESZERETÖ LÉPÉSÉRŐL Moszkva: A Pravda bécsi tudósí­tójának cikkét közli „Az osztrák sajtó a szovjet kormány újabb bé­keszerető lépéséről“ címmel. A szovjet kormány legutóbbi két jegyzéke — írja a tudósító, — mely­ben az osztrák államszerződésről és arról van szó, hogy Ausztriát men­tesítik a megszállási költségek alól, — az egész osztrák nép figyelmének középpontjában áll. Az osztrák dol­gozók a Szovjetuniónak e békesze­rető lépését újabb bizonyítékként fogadták arra, hogy a Szovjetunió politikája tiszteletben tartja az osz­trák nép nemzeti érdekeit. Mihelyt ismeretessé vált a szovjet kormány elhatározása, Ausztria számos gyá­rában és üzemében gyűléseket tar­tottak. A dolgozók számos határo­zatban levélben juttatják kifeje­zésre az osztrák nép mély háláját. A tudósító több sajtóközleményt is idéz, amelyek kifejtik, milyen nagy jelentőségű az osztrák nép és a béke ügye szempontjából a szov­jet kormány békeszerető lépése. A NÉMET BÉKETANÁCS NÉGY­HATALMI ÉRTEKEZLETET ÉS ÖSSZNÉMET TANÁCSKOZÁST KÖVETEL Berlin (MTI): A Német Béketa­nács elnöksége szombaton és vasár­nap ülést tartott Berlinben. Az elnökség felszólította a helyi béketanácsok vezetőit, hogy gyűlé­seken és előadásokon ismertessék a Béke Világtanács budapesti határo­zatait. A Német Béketanács a Német De­mokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország lakosságához intézett felhívásában hangsúlyozza: Koreában elhallgattak a fegyve­rek. A megegyezési 'készség győzött. Ez megerősíti azt, ami a Béke Vi- lágtanács budapesti ülésén hangzott, el, hogy a legnehezebb körülmények között is meg lehet egyezni és min­den vitás nemzetközi kérdést meg lehet oldani tárgyalások útján. Ez a német kérdés békés megoldá­sára is vonatkozik. Az egész világ népeivel együtt újra felemeljük sza vu.nkat és a német békeszerződés elő készítésére négyhatalmi értekezlet összehívását követeljük. A négyha­talmi értekezlet létrejöttét és ered­ményességét lényegesen előmozdít­ja, ha a keleti és nyugati németek előzőleg megegyeznek és meghata! mázott képviselő’^ *•••- ■ -• lásaikat a szétszakított Németország békés újraegyesítéséről Támogassátok az össznémet ta­nácskozás egybehívására tett javas­latot. Követeljetek szabad kereske­delmet és a közlekedés megkönnyf­valosul. ha az úgynevezett „euró­pai védelmi egyezményt" és a bon­ni. különszerződést végérvényesen széttépite Vessétek latba egész, erőtöket az egységes, demokratikus, békeszerető éa független Németország megvaló­sítása érdekében! — fejez, dődik he a Német Béketanács felhívása. AZ AMERIKAI HATÓSÁGOK IGYEKEZNEK MEGAKADÁLYOZ­NI, HOGY A HAZATÉRŐ HADI­FOGLYOK ELMONDJAK. MILYEN JÖ BÁNÁSMÓDBAN VOLT VÉ­SZÜK KOREÁBAN Keszon (Uj Kína): Az amerikai katonai hatóságok arra készülnek, hogy a hazatérő hadifoglyokat meg­akadályozzák. hogy elmondhassák, milyen jó bánásmódban volt ré­szük a koreai—kínai fél részéről. A „United Press" augusztus 1-én jelentette: a katonai cenzorok . meg fogják tiltani a hazatérőknek a vö­rös hadifogolytáborokban szerzett élményeik elmondását.“ A tudósítókkal való beszélgetés tilalma a hadifoglyok minden kate­góriáját sújtja. Azoknak, akik az amerikai hatóságok szerint nem ro­konszenveznek az Egyesült .í'hrnok koreai agressziójával, egyáltalán ti­los lesz nyilatkozniok. Másokat az újságírókkal folytatott beszélgetés során „szigorúan ellenőriznek" a ka­tonai cenzorok — mondja a „United Press" jelentése. Mindezen felül megkövetelik a hazatért hadifoglyoktól, hogy nyilat­kozatot írjanak alá, amely szerint „tisztában vannak a cenzúra szabá­lyaival.“ Az amerikaiak ezeket az intézke­déseket kiterjesztik más nemzetek hadifoglyaira is. Ennek a szigorú cenzúrának egy célja van: elhallgat­ni, hogy a koreai—kínai erők mi­lyen jól bántak a hadifoglyokkal. INDIA NÉPE ÜDVÖZLI A KOREAI FEGYVERSZÜNETI EGYEZ­MÉNYT Delhi (TASZSZ): Delhiben július 31-én este, a koreai fegyverszünet aláírása alkalmából népgyűlés volt» a népgyűlésen Ramesvari Nehru — Nehru miniszterelnök rokona —el­nökölt. A népgyűlés eltítélte az ameri­kaiak koreai agresszióját. A népgyűlés résztvevői melegen üdvözölték Gopalannak, India Kom­munista Pártja Központi Bizottsága tagjának felszólalását, aki hangsú­lyozta, hogy India népe határozottan a béke mellett áll ki, India népi tömegei — mondta Gopalan — el­ítélik a malájföldi és indokínai im­perialista háborúkat. Az albán kormány válaszjos?yzéke a .jugoszláv kormány legutóbbi jegyzékére Eiülpolltilüii Eiffelt lését Németország két része között! Hazánk békés újraegyesítése meg­A KLERIKÁLIS REAKCIÓ RÉSZESEDÉSE HORTHYÉK FASISZTA KORMÁNYZATÁBAN lorthyt és véreskezű különítmé­nyeit a klerikális reakció segítette hatalomra. Ennek fejében a Horthy- fasiszták jelentékeny részt biztosí­tottak a klérusnak az ország kor­mányzásában, mégpedig oly mérték­ben, hogy rövid idő múlva nem volt oljran terület, amelyen nem a főpa­pok, Vatikán irányította befolyása érvényesült. * ,1920 május elseje. A fehér terror ekkor tetőfokán állott és a dolgozó népre nehezedő nyomás az elvisel- hetetlenségig fokozódott. Mindezt be tetőzték az egyre növekvő munka- nélküliség és a nyomor. A munkás­ság a letartóztatások, bebörtönzések, embertelen kínzások ellenére a „fe­hér bosszú“ legvéresebb idejében is ragaszkodott május elsejének meg­ünnepléséhez. \ főpapok, a GYOSz (Gyárosok Országos Szövetsége), a kormány és a közrendészet szervei tisztában vol­tak vele, hogy nem egyszerű ünnep­napról, munkaszünetről, hanem ar­ról van szó, hogy a magyar mun­kásság a nemzetközi proletáregység, a Szovjetunió, a kommunizmus mel­lett, a fehér terror, a munkanélkü­liség ellen akar tüntetni és május elsejét a forradalmi harc ünnepe­ként üli meg. Ez. persze, cseppet sem volt a klerikális reakció ínyére. Ezért írja lapjában, az „Uj Lap“- ban: „Nyakas társaság! (a munkás­ság) ... a szigorú katonai fegyelem, ami alaposan ráfér, nem tűri, hogy a munkát a maguk kénye-kedve és pihenési rohama(?) szerint szüntes­sék be és pontosan megköveteli, hogy a hét hat napján dolgozzanak... Tehát nem egészen mindegy, hogy a kalapácsot vagy a csákányt mikor állítják sarokba. Legkevésbbé az pedig egy magát keresztény állam­nak nevező országban.“ (1920. ápri­lis 29.) Egyébként a „törvény szigo­rát“ követelte azok ellen is, akik május elsejét azon áron is meg akarják ünnepelni, hogy vasárnani pihénőjüket feláldozzák. A GYOSz hasonló álláspontot foglalt el és a belügyminisztérium erre betiltotta a „május elsején eddig szokásban volt gyűléseket, felvonulásokat és május elsejének megünneplését célzó min­dennemű összejöveteleket.“ A ren­delet megszegőinek börtönbüntetést helyeztek kilátásba, a katonai pa­rancsnokságok külön elrendelték: „legkisebb gyanús viselkedés eseté­ben azonnal letartóztatás, ellensze­gülés esetében azonnal fegyver hasz­nálható.“ A klerikális reakció és a GYOSz sugallta betiltás cseppet sem akadá­lyozta a munkásságot abban, hogy május elsejét megülje. Tatabányán például (a katona körzetparancsnok­ság jelentése szerint) „a munkásság követelte, hogy május elsején vörös lobogó alatt vonulhasson fel... Ha kérésüket nem teljesítik — szól a jelentés — akkor nem fognak dol­gozni ... a várpalotai szénbányában a sztrájk egyre tart.“ * A május elsejei ünnepségek betil­tásával a bosszúlihegő főpapok nem elégedtek meg, többet akartak: a kommunizmus és a Szovjetunió, az akkor még fiatal munkásállam meg­semmisítésének elősegítését tűzték ki célul. Ezt világosan ki is fejtet­ték a proletárdiktatúra bukása után megjelent első körlevelükben. A püspöki kar ezenkívül a „vállalkozók munkájának méltó részesedését kö­veteli“ és az „osztálybékét“ hangoz­tatja. A klerikális reakció az államhata­lom gyakorlatában való részvételt nagyon komolyan vette. Egyházi és állami képviselői számos pozíciót foglaltak el az államapparátusban. Miniszterei, államtitkárai, kormány- biztosai, főispánjai az ellenforrada­lom államhatalmának aktív részesei­vé váltak. Néppárti (klerikális) poli­tikusok, a főpapság fizetett ügynö­kei: keresztényszocialista agitátorok, a klerikális egyesületek vezetői... osztoztak az államhatalomban a nagytőke és a nagybirtok ügynökei­vel. Az ellenforradalom első kormá­nya, Friedrich István kabinettje (ennek kultuszminisztere a kleriká­lis reakció bizalmi embere: Huszár Károly) a főpapságot azonnali ha­tállyal visszahelyezte vagyona és ki­váltságai élvezetébe, ami természete­sen az ellenforradalmi rendszer fel­tétlen támogatására kötelezett. Egy­ben az egyház és állam közötti régi jogviszonyt is visszaállította. Azt, hogy a klerikális vagyon visz- szatérítése milyen hatalmas tételek­kel terhelte az államháztartást, töb­bek között a „kegyes“ tanítórend (piaristák) kormányzótanácsának jegy zőkönyve mutatja, amely szerint a rend elismeri 48.030.24 korona kész­pénz, 13,545.856.45 korona értékpa­pírba fektetett összeg, ezenkívül újabb 176.591.13 korona készpénz és 1,243.501.30 és 6.729.005 korona érték­papírba fektetett összeg visszatérí­tésként való átvételét. * A klerikális reakció hivatalos párt ja a sok huza-vona után létrejött KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesü­lés Pártja) volt. Az 1920 elejére összehívott nemzetgyűlést választá­sok előzték meg. A klerikális reak­ció, ami a korteskedést illeti, ezúttal mindennél jobban kitett magáért. Ily nyiltan még soha sem lépett fel. Nagyatádi Szabó és Gaál Gaszton kisgazdapártját „protestáns“ pártnak nyilvánította és nagyszabású feleke­zeti izgatást indított ellene. A püspöki pásztorlevelek világosan ki­mondták, hogy a hívek kötelessége, „a nemzetgyűlési választásnál isten előtt való felelősségüket szem előtt tártani. Amely lelkipásztor nem tel­jesíti kötelességét a hívek politikai megnevelésében, az árulója az egy­háznak és a halhatatlan telkeknek“. (Csernoch János prímási körlevele). Mészáros János budapesti érseki helytartó körlevelében felszólítja a híveket, hogy „egyértelműleg azok mellé álljanak, akik kifejezetten a keresztény és nemzeti eszmék meg­bízható képviselői kívánnak lenni.“ A jezsuiták választási „parancsa­ikban" tovább mentek és ezt írták: „Szent vallásod súlyos kötelesség­teljesítésre szólít éppen most. Pa­rancsolja, hogy szavaznod kell, bűn nélkül ezt el nem mulaszthatod, pa­rancsolja, hogy csak olyan képvi­selőjelöltre kell szavaznod, aki... minden eszközzel dolgozik szigorú törvények alkotásán." Prohászka püspök vezetésével szá­mos prelátus és pap jelöltette ma­gát a klerikális párt listáján. A KNEP azonban az államappa­rátus „támogatása", és a papság kor­teskedése ellenére sem városon, sem falun, komolyabb tömegbázisra nem tudott szert tenni. A klerikális re­akció a nemzetgyűlésen, bár a vá­lasztási csalások és erőszak követ­keztében szép számmal szerepelt, nem volt többségben. A jezsuiták lapja, a „A Szív" (1920 február 28) ennek ellenére ujjongva ír a nem­zetgyűlés megnyitásáról, melyet Csernoch prímás miséje és áldása előzött meg. Horthyból, a „fővezér"-ből a kle­rikális reakció csinált kormányzót. Prohászka és Zadravecz (a későbbi frankhamisító) püspökök agitáltak a leghevesebben Horthy megválasztá­sa mellett. * Az úgynevezett keresztény kur­zus, melynek alappillére a heves vi­ták után átmenetileg egyesült két párt: a KNEP és a Kisgazdapárt, gazdasági és politikai vonalon egy­aránt csődöt mondott. Ezt még a klerikális reakció vezetői is kényte­lenek beismerni. Friedrich István, az ellenforradalom első miniszterel­nöke elkeseredetten írja: „Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy jót vaj­mi keveset írhatok a keresztény kurzus javára ... Sok volt a narkó­zis (kábítás)! sok szép beszéd, sok külsőség, üres parádék, ezek ural­kodtak ... széthullott minden.“ Vass prelátus, akkori kultuszminiszter még nyíltabban beszél: „A «magyar nép» egy hatalmas cselekedetet és egy hatalmas eszmét várt a kom- mün összeomlása után. Mi megad­tuk a népnek a hatalmas eszmét, a keresztény kurzust... Sajnos... a keresztény gondolat kifakult a par­lamenti életben." * A klerikális reakció, miután kor­mányzata csődöt mondott, hogy a figyelmet saját tehetetlenségéről el­terelje, bűnbakot keresett. Meg is találta azokban, akik eddig az együgyüeket jellemző vakbuzgalom­mal támogatták. Öreájuk hárított minden felelősséget. Giesswein Sán­dor prelátust, a keresztény szocia­lista mozgalom harcosát, aki elle­nezni merészelte a Kisgazdapárttal való egyesülést, a klerikális reakció kíméletlenül félreállította. Megvont tőle ^ minden anyagi támogatást, partját megsemmisítette. Tisztségei- tői is felmentette. Politikailag meg­bélyegezte és a lomtárba dobta. Az ügy mögött Schioppa, pápai nuncius állott. A főpapok aranygyűrűs keze Hal­ler Istvánra, a párt volt alelnökére es egykori miniszterre is lesújtott. Haller akkorát bukott, hogy kény­telen volt segélykéréssel fordulni a vallásalanhoz. Csernoch prímás már­mar elutasította, mikor a ravasz Klebelsbergtől, a hírhedt közoktatás­ügyi diktátortól a következő figyel­meztető sorokat kapta: „Haller ma tálán az egyedüli ember, aki nagy tömegeket befolyásolni képes és ha a világ politikai összirányzata eny- nyire balfelé hajlik, megint lehet idő, hogy Haller képességeire szük­ség lesz s így talán hiba lenne őt... elkeseríteni." A politikusokat tehát, mikor nem kellettek, félredobták. ,e úgy, hogy szükség esetén megint elovehessék őket. * A klerikális reakció, amely szé­gyenletes kudarcot vallott és romlás ha döntötte az országot, az elmúlt evekben ismételten kísérleteket tett, hogy újra hatalomra jusson és ura­lomra segítse a letűnt kizsákmányo­ló osztályokat. Népünk okult a múltból. Tudja, kitől óvakodjék, ha békében akarja építeni a szocialista Magyarorszá­got

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom