Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

1853 AUGUSZTUS 9

NAPLÓ

A TERMELŐSZÖVETKEZET ELNÖKE

A * irodában az asztal mellett ** ülve találtam. Számolt. Az előtte ülő kékoverallos termelőszövetkezeti tag némán várt. „Figyelj 'de, — kezdte, — amint felnézett a táskából előhúzott irkából, — amit most csépelünk, be a raktárba, aztán az a másik darab föld kiadja 9 még visszalévő beadási kötelezettséget. Ne fuvarozzunk mi raktárba, onnan meg raktárból. Rendben?'* A válasz, az elnök utolsó szavának ismétlése volt és ezzel lezárult a beszéd. Ezután megtudakolta, ki mire v_ár az irodában és elindult a cséplőgéphez.

Amíg a dűlőútra nem értünk, semmi különöset nem beszélt, de az esőtől áztatott földúton már megeredt 8 nyelve. Esett az eső — kezdte, — lő, hogy esett. Tudja, mit jelent ez nekünk — fordult felém, mintha feltétlenül fontos lenne ezt előre tudnom,, majd kis szünetet tartott tagolva mondta: két-száz-ezer-fo- fin-tot. Szép mi? — tette hozzá és hunyorított, majd nevetett. Tekintetét végigjáratta a cséplőgépen, a traktoron és mivel azok munkájában nem látott semmi hibát, újra elkezdte.

— Mesélek én magának valamit.

A múltkor átmentem a szomszéd Petőfibe. Kérdezik tőlem, hogy miből Datutelünk mi, — mert van mindig 20—30 ezer forintunk a bankban. ök is pénzelni akarnak. Megnéztem a kapásokat. Ebből akartok Pénzelni? Ebből ugyan nem, ez ga- z°s. silány! Megnéztem a gabonát. Eből akartok pénzelni? Lehet, de nem elég. Megtekintettem a disznókat, láttam, van jóformán hízónak '’áló közöttük. Megvan — mondtam nekik — ebből lehet. Fogjátok be bízásra és ha csak tizenhatért adjátok kilóját, akkor is tízezrek ütik a markotokat,. Gazdálkodni kell egy elnöknek, számolni, úgy megy valakire a szövetkezet. Pénz az nálunk nem probléma. Látta a kertészetet, Rhogy jöttünk az út mellett? Abból p? év tavaszától kezdve 223 ezer forintot vettünk be „majdnem'* mi 'átjuk el a MEZÖKER-t áruval. Mi lennp az, ha ott is búzát termelnénk;? Töredéke ennek az összegnek. Félbeszakítja a mondatot, megke rüli a traktort, és dörgő hangon kiált n kéteimeletnyi magas szalmakazalon dolgoaóknak: „Emberek! Szép forgásra rakjátok a kazalt, azt a lyukat is rakjátok be ... olyan egyformára." „Meglesz, meglesz!*' — kiáltják neki vissza. A traktoroshoz fordul ezután, majd a brigádvczetővel beszél és visszajön. Ugylátszik az nlőbbi tómát befejezte, mert másról kezd beszélni:

— Ismerni kell a földet. Mi is bajban voltunk, míg nem ismertük, hlézze ezt a darabot. Égető-homokos, Pjást nem bír, mint a rozsot, de azt bírja. Tizemhat mázsa az átlag. Ezután hirtelen sarkon fordult és bosszú karjával a kukoricás felé mutatott:

— Látja? Alig kétszáz méter Ide, do az már nem bírja a rozsot, annak kukorica való. Van is rajta jóformán, ritka olyan szár, amelyiken nincs két cső. Ezután a kenderről szól nagy szakértelemmel, hogy mi- ven a rost képződése, majd újra az öntözéses gazdálkodásra tereli a beszédet, aminek legalább két-száz- ®*er fo-rln-tot jelentett a hétfő éjt- •zakal eső. Közben annyi számot •bond, de pontosat, hogy eleven számológépnek nézem ezt az embert. Mindent kiszámít, s míg más ember szavakból, mondatokból olvas, ő ezt számokból csinálja.

— Nem szeretek én légvárakat építeni — fordult felém, amikor ismét visszatért az irodába. Még a fevaaz elején itt voltak és összeállították a pénzügyi tervet. Én bent jártam a városban. Hazaérek, nézem a számokat. Paprika egy kiló 7 forint, paradicsom nyolc forint és fSy tovább. Ej emberek, hát hogyan fenne ez jó! Rendben van az elején fehet, hogy hét forint lesz a paprika és nyolc a paradicsom. De mi fesz később, amikor majd forinthú- ®zért meg azon alul árulják, hol lesz a pénzügyi terv? Én nem csapom be magamat, de a tagokat sem, hogy beírom ennyi és ennyi a bevetel es * végén kiderül, hogy kevesebb. Talán azt akarják, hogy a városiak hyolcért, meg hétért vegyék a paprikát és a paradicsomot? Maguk hem a piacon vásárolnak? Kijavit- föttam a számokat, aztán tettünk r<Ma, hogy ne legyen hét a paprika, meg nyolc a paradicsom. A napokban még nyolcért árulták a paradi- esomot bent Mohácson. Nyolc? Nyomás ki a piacra néhány mázsát 2.50- ért, ne neked nyolcforintoa paradicsom. Hát mi a cél? Nem ez.

TTjra jóízűt nevet, ne neked pénzügyi terv, ne neked raf&rti piaci ár. , ,,

Ül a széken, napbarnított kezét végigsimitja barázdált arcán és a maga módján a szövetkezet gépesítéséről kezdi a beszédet,

— Két traktor, egy cséplőgép, egy húsz, meg egy hat lóerős motor, darálógép, silótöltő, a benzinmotorral felszerelt bognármúhely — és sorolja tovább. Hirtelen a falmelletti pádon ülő gyümölcsös brigádvezetőhöz fordul és ismét röpködni kezdenek a számok, hogy mennyi egy óra üzemköltség, benzinnel, olajjal, hogy olajjal mennyit takarít meg a szövetkezet, aztán az észszerűsítés nyomán mennyi az egyórai kiadás, mert feleslegessé tették a benzint is. meg az olajat is egy elmés szerkezettel, csupán egy ember munkájára van szükség, hogy forogjon a gép a bognárműhelyben. Summa-summárum

ezer forintok jönnek ki egy évben. Mintha csak azt mondaná az egész számolással, nem a pénzügyi tervben kell túlméretezni a bevételt, hanem ott kell bevételt tervezni, ahol lehet és annyit, amennyit lehet.

Úgy tekereg ez az ember ennek a nagy 1.160 holdas termelőszövetkezetnek problémáiban, mint a háziasszony a takaréktűzhely körül. Úgy tervez, mintha egy háromszemélyes háztartásra tervezne, pedig itt sokkal többről, sokkal nagyobbrói van szó. Nagy család gazdája, akkoráé, amelyik az őszre 44 ezerre szaporítja a munkaegységek számát. Ezért a sok munkáért pedig fizetés jár.

— Lesz is mit hazavinni — mondja és máris sorolja, hogy egy munkaegységre — azonkívül, hogy már kettőt kiosztottak, — még hat forintot kapnak, búzából három, rozsból, burgonyából, árpából egy-egy kiló, kukoricából három, almából 40 deka, borsóból 50 deka, borból négy deci lesz a részesedés. — Bizony, búzából három kiló — ismétli a számot — és nem kilenc, mint ahogy ezt a „Szabad Föld*'-tól egy újságíró megírta. Az nem tud számolni, mert ha számolt volna, rájöhetett volna, hogy kilenc kiló kiosztásához majdnem 40 vagon búza kell, a termésünk pedig 35 vagon körül van.

Ismét száguldoz a számok kö*■ zött, hogy mennyi mindent visznek haza az őszi elosztáskor a szövetkezet tagjai, ifjú Orbán Sándor, akinek 350. ifjú, Szikora János és felesége, akiknek 550, Czimmer- mann János és Tóth György, akiknek 400—400 munkaegységük lesz. Lesz mit a szekérre rakni Czimmer- mann Jánosnak is: búza 12 mázsa, kukorica 12 mázsa, rozs négy mázsa, burgonya négy mázsa, árpa négy mázsa, egy mázsa 60 kiló alma, két mázsa borsó, egy hektó hatvan liter bor, meg 2.400 forint, meg pálinka és más egyéb.

— Ha ehhez hozzászámítja még

az ember, hogy a tagok a háztájiból évi átlag hatezer forintot vesznek be, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy egy középparaszt is megirigyelhetné ezt a jövedelmet. Hát rtem? — fordul hátra a homokos udvaron, mert most a baromfiakat, meg a gyümölcsöst indult megnézni. Útközben visszakanyarodik az irodában abbahagyott témára. Bent a négy fal között nagy papírlappal a kezében arról beszélt, hogyan növekedett a közös vagyon az alakulás óta. Míg a csinos könyvelő lány a kimutatást kereste és arról panaszkodott a Józsi bácsinak, hogy fáj a szája, az meg azzal „korholta", hogy biztos, sokat csókolózott az este — a Józsi bácsi termelőszövetkezeti elnök két számot mondott: •

— Alakuláskor, 1949-ben 173.488

forint volt az összvagyon, tavaly pedig már 679 ezer forint.

Forgatta, nézegette, majd összehajtotta az elnyűtt papírlapot és röviden ennyit mondott: „Idén meglesz a millió." Most útban a baromfi ólak és a gyümölcsös felé, ismét erről beszél. 1951-ben 12 hold öntözéses kertet létesítettek, az idén ehhez kapcsoltak 26 hold szárazát, jövőre pedig 150 holdra emelik a kertgazdaságot. A 11 hold gyümölcsös mellé még tizenegyet telepítettek és ősszel újabb húsz holdat telepítenek. Ezután a nemrég épült baromfi ólakat elhagyva, a dinnyeföldre kanyarodik és szélesretárt karral magyaráz:

[V ézze ezt meg. Akkora dinyk ” nyék, mint egy malac, csak nem gurulnak. Többezer forint lesz ez is, meg itt ez a sok alma, szóval ... és nem folytatja tovább, aki ért a szóból, tudhatja, hogy megint számot akart mondani, méghozzá azt, hogy meglesz a millió.

Nagy és szép terveket sző ez az ember és, hogy nem hiába tervez, és számol, azt mutatja ez a szép 1.160 holdas Vörös Fény elnevezésű termelőszövetkezet. Nem csak most tervez és számol, tervezett és számolt már 1949 decembere előtt, ami kor 20 társával kezdte meg a közös gazdálkodást. Akkor ezerforlntokban, most százezrekben, a jövő évben pedig már milliókban számol.

— Sok minden kell ehhez — mond ja. Jól szervezett csoport, jó munka- fegyelem. Éppen a napokban jön hozzám a növénytermesztési brigád- vezető és panaszkodik, hogy a borsóföldön nem halad a kapálás. Mi a baj? — törtem a fejemet, mert tudja, Nagy Imre elvtárs beszéde után volt egy kis probléma. Azzal jöttek néhányan, olyanok, mint Be- setár Mátyás, meg idős Czlfra József, akiknek munkaegységük ha jól megy, az év végére eléri a százötvenet, hogy felosztjuk a termelőszövetkezetet. Mondtam nekik, hogy osztjátok az ángyotok kínját. Lett volna eszük osztozkodni a millión éppen azoknak, akik idén vagy tavaly ősszel léptek a szövetkezetbe, akiknek legkevesebb a munkaegységük, akik a lógósok közé tartoznak. Nem, ilyet nem tűrünk! Itt nem szövetkezet felosztás lesz, hanem azok mennek, akik nem akarnak a szövetkezetben dolgozni. Úgy kicsapjuk őket, hogy... Na, de ennek is a végére jártunk egyelőre, a közgyűlésen megkapták a magukét. Arra gondoltam, hogy nincs-e megint ilyen baj a borsóföldön. Nem ez volt a baj, hanem a terület — a terület nem volt felosztva. Oszd csak fel — mondtam a brigádvezetőnek, — mert az olyan, mint egy tükör. Megmutatja, ki a jó, ki a hanyag munkás és az utóbbi már csak a szégyentől is félve elvégzi munkáját. Fel kell osztani minden területet, úgy lehet szervezetten, szilárd munkafegyelemmel dolgozni. Amelyik csoportban nem ezt teszik, ott ne is álmodjanak szervezettségről, szilárd munkafegyelemről.

Visszaindul az iroda felé é* a gyümölcsöshöz érve futni kezd a fák felé. „A fajtád istenit!'* — kiáltja, majd visszatér és kipirult arccal mondja, hogy „mér nincs nálam a puska, de leszedtem volna a dög sólymot.*'

— Sok kárt okoznak nekünk ezek a dögök, naponta elhordanak jóné- hány szárnyast. De ezt Is elintézzük.

Visszatért az irodába, bent még T beszél a MEZÖKER-nek adan dó áru sorsáról, telefonál, útbaigazít három embert, hogy mivel foglalkozzanak, majd egy fogatnak szabja meg a munkáját, utána a könyvelő kislányt kérdezi, hogy mennyi a pénz az egyszámlán a bankban, átutalták-e már az elvitt áruért a pénzt, ezután még néhány „apróságot" elintéz és biciklire ül, megy a kompra, át a szigetről Mohácsra, mert bent a városban van dolga. Mielőtt felült a kerékpárra, azt mondta, hogy írjam csak meg, amit láttam, meg amit tapasztaltam, és én megfogadtam tanácsát, megírtam, amit két óra alatt láttam egy termelőszövetkezet elnökén, Imre Józsefen keresztül, egy virágzó termelőszövetkezetben.

Kászon József

Felvételi pályázat az MDF Baranyamegyei Bizottsága kétéves marxizms-ieiiinizmus esti egyetemére

Az MDP Baranyamegyei Pártbizottsága felvételi pályázatot hirdet a kétéves marxizmus-leninizmus esti egyetem 1953—1954. tanévére.

Az egyetem célja: a párt, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségiek (tudósok, orvosok, mérnökök, technikusok, írók. művészek, pedagógusok, stb.) marxista—leninista oktatása, egyetemi színvonalon.

A tanfolyam elsó évében az SZKP történetét, történelmet és a nemzetközi kérdések című tantárgyat, a második évben a dialektikus és történelmi materializmus, politikai gazdaságtan, pártunk története és irodalomtörténet tantárgyakat tanulják. E tantárgyakból félév végén vizsgát, év végén záróvizsgát tesznek a hallgatók. Az egyetem elvégzéséről, illetve a tanulmányi eredményekről bizonyítványt kapnak.

Az egyetemre felvételét kérheti minden fizikai, szellemi, tudományos, illetve művészeti pályán dolgozó párttag, tagjelölt, vagy pártonkívüli, aki érettségivel, főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, vagy annak megfelelő általános ismeretekkel ren delkezik és ismeri az „SZK(b)P története, rövid tanfolyam" című művet. Az egyetem tanrendje: heti 2- szer 4 óra kötött foglalkozás, délután 5—9 óráig, amelyen a részvétel kötelező.

A pályázatot az MDP Baranyatuc- gyei Bizottsága ágit. prop. osztályára (Pécs, Rákóczi-út 28 sz.) kell beküldeni 1953 augusztus 15-ig. A pályázathoz mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajz, a legmagasabb iskolai végzettség, esetleges nyelvismeret, politikai Ismeretek megjelölésével, 2. írásbeli igazolás a pályázó jelenlegi tevékenységéről, munkaköréről (vállalat, vagy intézmény igazolása), 3. Pártszervezet, illetve a munkahely ajánlása.

A pályázók felvételi vizsgát tesznek. A tanév kezdete 1953. szeptember 15.

MDP Baranyamegyei

Bizottsága. 3

Válasz az írószövetség helyiség panaszára

A „Dunántúli Napló“ augusztus 4-1 száma foglalkozott az írószövetség helyiségkérdésével. A cikk bírálta a városi tanács igazgatási osztályának dolgozóját, Molnár Lászlót és rajta keresztül az Igazgatási osztály egyik hivatali ügykörének munkáját. Pártunk sajtójának bírálatát elfogadjuk, hisz az mindig a szocializmus építését szolgálja és ennek érdekében a hibákat fel kell tárni. A hibák feltárását azonban nemcsak a tanácsi ügyintéző szervek, hanem a cikkben szereplő írószövetség felé is ki kell hozni. ,

Az írószövetség megyénk területén kimagasló kultúrtevékenységet fejt ki. Jó munkájának egyik feltétele, hogy megfelelő helyiség álljon rendelkezésére. — Osztályunk, mint kö- zületeket elhelyező hatóság tudtával és hozzájárulásával az írószövetség évek óta a Kossuth-u. 11. sz. épület (Állami Levéltár) II. emeletén egymás mellett három utcai szobát használ. Az írószövetség azonban e helyiséget nem tartja elég reprezentatívnak, hiányzik nagyobb előadóterem, stb. Indokolt hiányosságokat talál. Más helyiségbe való jutását akként próbálta megoldani, hogy a Megyei Könyvtárban elhelyezett Ifjúsági Könyvtár elhelyezését szorgalmazta, hogy az költözzön a város másik területére, üres üzlethelyiségbe és a megüresedő helyiséget foglalta volna el az írószövetség. Ezzel helytelenül megbontották volna a könyvtár egységét. A megyei tanács a hozzájárulást természetesen megtagadta.

Az írószövetség jelenlegi három

helyisége mellett lévő üres szobákat osztályunk nemrégiben kiutalta a

Nemzeti Bank Irodái részére. A Szövetség helytelenül, osztályunk hozzájárulása nélkül két helyiséget átengedett a Bank részére, Így saját hibájából összezsúfolódott egy szobába,

A „Dunántúli Napló“ rámutatott arra is, hogy osztályunk a kulturális szervek helyiségigényelt alig-alig vagy nem elégíti ki. A bírálatot ugyancsak elfogadjuk. Hibánkat meg javítani akarjuk és ehhez kérjük pártunk lapjának segítségét. —- Városunkban sok közületi szerv kultúr- helyiségének kihasználása nem telje* mértékű, néha alkalomszerűen csupán plng-pong sport gyakorlására használják fel. Ennek ellenére még más szervvel való közös használatot sem akarnak elfogadni. A helyiséghiány miatt több esetben az újonnan keletkezett szervek részére kultúr- helyiség már nem jut. A megoldás egyik módja, hogy a közös használatot kell bevezetni, illetve ki kell terjeszteni. Szükség esetén még aa író szövetség felé is.

Ezen a vonalon kérjük a párt- sajtó támogatását, fgy kérjük, tájékoztassa értékes Írógárdánkat, hogy az építkezések nagyobb mérvű megindulásáig elégedjék meg legalább a nagy előadóteremnek közös használatával. Ha az írószövetség — amit ezek után remélünk, — megérti a nehézségeket, osztályunk támogatni fogja, hogy önként elhagyott helyisége helyett más helyiségbe juthasson. írószövetségünk kultúrpolitikánkban megbecsült előkelő helyet foglal el, közérdek, hogy értékes mű ködését előbbre vigyük.

Gyúró István oszt. vez.

„A pártsajtó bírálata nyomán megkezdtük a hibák kijavítását a Patyolatnál"

Meláth Antal Széchenyi-aknai vájár munkatársaival, Csizmadia Erzsébettel és Bakó Istvánnal. Elővájásban dolgoznak, átlagteljesítményük állandóan meghaladja a 100 százalékot, jelenleg 119 százalékra teljesítik tervüket.

A „Dunántúli Napló1’ május Jl-t számában foglalkozott a Patyolat Mosoda hibáival. A cikk megjelené- se előtt észrevettük már a hiányosságokat és megkezdtük azpj, W/«- vítását.

A jogos bírálat még lokozottabban késztetett bennünket arra, hogy munkánkat megjavítsuk. Azóta két hónap telt el. E két hónap alatt stép

redményeket értünk el. Dolgozóinknak biztosítottuk ° kedvező munkateltételeket és azoknak 1 dolgozóknak, akiknek a kollektív izerzödés munkaruhát, vagy védőruhát ir elő beszereztük. Az égészség- ‘elen munkahelyen egészségvédelmi 'lerendezéseket biztosítottunk. Három munkahelyre gőzelvonót szereltettünk és így elértüjc azt, hogy a nyári hónapokban dc^gozóini- a gőztől védve vannak. A„'ok a dolgozók, akiknek védőé lel jár, azt rendszereden megkapják.

A munkaerők helye,, átcsoporlosí- dsóval elértük azt hogy határidőre ■zolgáltatásainkat mos/ már teljesi- en\ tudjuk, sőt „ dolgozók érdekeien a határidőt bizonyos vonatkozásokban le is rövidítettük. Rákóezt- és Szabadság-úti fióküzleteinkben hálós mosást 24 órára teljesítünk, ami annyit jelent, hogy a délután beho zott ágyneműt a dolgozók reggel már

átvehetik. A pipere és kit ás mosóét

hét nap alatt végezzük el. A vegy- tisztltás és festés terén *ok »selben az előirt 27 nap előtt adjuk át a dolgozóknak tisztán vagy festve as anyagot.

A dolgozók kérésére üzleteink mun

kaidejét úgv módosítottuk, hogy műn kd/ujc megkezdése előtt, vagy befejezése utón is be tudják adni ruháikat.

Nagy gondot lordítunk a minőségi munkára, ezért a legfontosabb gépeinket felújítottuk'

Molotov-utcal fióküzletünkben ts van mór panaszkönyv üzleteinket rendszeresen ellenőrizzük és a panasz, könyvbg jegyzett hibákat, kijavítjuk.

örömmel állapítottuk meg az utóbbi időben a dolgozók megelégedést és dicséretét. Nem szabad megelégednünk az elért eredményekkel, mert még sok javítani való van üzemünkben. A hibák kijavítását azonban nagyban hátráltatja, hogy nincs elég benzinezőnk, kevés az új kazán és nincs elég raktárunk.

Dolgozóink és műszaki vezetőink megértették hogy mi vagyunk a dolgozókért és nem a dolgozók a vállalatunkért.

KOVÁCS ISTVÁN igazgató