Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-06 / 183. szám

1953 AUGUSZTUS C NAPLÓ 3 Szilárd munkás-törzsgárdát nevelnek a hólyi állami gazdaságban A bólyl állami gazdaság 1051-ben Mg nagy munkaerőhiánnyal küz­dött, ami abból eredt, hogy akkor Mg nem alakult ki a munkás törzs- lárda. A pártszervezet okult a hi­bából ás elhatározták, hogy 1952-ben lyökeres fordulatot teremtenek: felvilágosító munkával biztosít­ják, hogy az időszaki munkáso­kat, akik április közepétől no- ; vember végéig dolgoznak a gaz­daságban, megtartsák. A kitűzött cél helyes volt. A párt- teervezet erejét, mint az egyik leg­döntőbb feladatra, a munkások mea ■yerésére, a munkáslétszám biztosí­tósára összpontosította. A kommu- Olsták felvilágosító munkája ered­ményeként elérték, hogy tavaly már volt munkaerőhiány. Ez azon­ban korántsem jelentette azt, hogy tóljesen megszüntették a munkaerő- vándorlást is. A pártszervezet, Barta József elv- tórs párttltkár vezetésével továbbra tó állandó feladatának tekintette a dolgozókkal való széles kapcsolat megteremtését, a dolgozók ügyével Való rendszeres foglalkozást annak érdekében, hogy ezt a vándorlást csökkentse, illetve megszüntesse. Több esetben javasolták a gaz­daság igazgatójának, hogy a leg­jobb időszaki munkások közül is küldjenek iskolára. Jsy Kruppa Erzsébet DISZ fiatal tíz- hónapos gyapottanfolyam iskolára derült és az iskola elvégzése után már hallani sem akart arról, hogy másutt dolgozzék. Iskolára küldték «i. Tóth János tagjelöltet is, aki ta­valy még mint növénytermesztési brigádvezető dolgozott, az iskola után Pedig mint brigádvezető-agronómus végzi munkáját. Tröszt Jánost az elmúlt évben, mint mezőgazdasági munkást alkalmazták, ma pedig, mint brigádvezető-agronómushelyet- fes résztvesz a gazdaság irányításá­ban. Még ezévben őt is iskolára kül­dik. Rajtuk kívül sokan mások vé­geztek különböző tanfolyamokat, is­kolákat. Azok a dolgozók, akiket elő 'éptettek, akiket iskolára, tanfolyam- ra küldtek, jó munkával viszonoz­ok a párt bizalmát, ragaszkodnak a gazdasághoz. A pártszervezet foglalkozása a ká­derekkel, csak az egyik módja, hogy megszerettesse a gazdaságot. A má­sik módszer a felvilágosító munka v°lt. A pártszervezet öt pártcsopor- j°t alakított. A brigádokban, mun­kacsapatokban helyesen osztották a kommunistákat. A kommunis- fáknak és a népnevelőknek azt a feladatot adták, hogy minden olyan kérdést, amit nem értenek meg a dolgozók, magyarázzák meg nekik, a sérelmeket, jogos panaszokat je­lentsék a pártszervezetnek, hogy a Saztíaság vezetőivel együtt kijavít­hassák a hibákat, sérelmeket. A kommunisták egyedül nem ké­jesek a nagy gazdaság minden dolgozójával állandóan foglalkoz­ol. ezért szükséges, hogy a szak- szervezet, mint a gazdaság leg- Pagyobb tömegszervezete is jó munkát végezzen. A szakszervezet többé kevébbé kez­di már jól betölteni feladatát. He­lyesen foglalkozik a dolgozók szo­ciális ügyeinek elintézésével. Szabó Imre elvtárs, a függetlenített ÜB- elnök a pártszervezet állandó segí­tése, útmutatása alapján kiépítette a szakszervezeti bizalmiak hálózatát, akik egyre jobban látják el felada­tukat. A szakszervezet gondoskodott róla, hogy a Sziebert-pusztai üzem­egységben kitűnően felszerelt mun­kásszálló várja a munkából haza­térőket. A cséplőgéptől fáradtan ha­zatérő dolgozókat melegvíz, tiszta ágy várja. Naponként olvashatnak a dolgozók újságot, hallgathatják a rádiót. A szakszervezet a kommu­nisták segítségével szombat este közös mozilátogatást is szervezett, ahol 186-an vettek részt. „Föltáma­dott a tenger“ című filmet nézték meg. A szakszervezet vezetősége ez­után rendszeressé teszi a moziláto­gatást, hogy ezzel is a dolgozók kí­vánságának tegyen eleget. A szakszervezet munkája ered­ményesebb lenne, ha rendszere­sen tartanának taggyűléseket. Ezévben még nem tartottak taggyű­lést, pedig ez igen fontos lenne, hogy a dolgozók elmondhassák panaszai­kat, javaslataikat, hogy bírálni tud­nák a szakszervezet és a gazdaság vezetőinek a munkáját. A dolgozók minden bizonnyal elmondanák Itt azt is, hogy a mároki üzemegységben nem főznek olyan igényesen, ízlete­sen, mint a bólyi üzemi konyhán. A dolgozók bírálatának, javaslatai­nak elfogadása még jobbá tenné a gazdaság vezetősége és a dolgozók közötti kapcsolatot, növelné a dol­gozók munkakedvét. A dolgozók ügyeivel való állandó törődés, a velük való foglalkozás, a dolgozók között végzett felvilágosító munka eredményeképpen kialakuló­ban van egy erős, egységes kollek­tíva — a gazdaság törzsgárdája. Ez a törzsgárda máris nagy erőt képvisel és nagy feladatok meg­oldására képes. Négy cséplőgéppel versenyeznek, hogy méltóképpen ünnepeljék al­kotmányunk nagy ünnepét. Azért versenyeznek, hogy augusztus 15-re befejezzék a cséplést, de lehetőleg még előbb is. Eddig 350 holdon vé­gezték el a tarlóhántást, a másod- növényvetést, most azért harcolnak, hogy a visszalévő 100 holdon is mi­nél előbb elvessék a másodnövé­nyeket. A kommunisták és a szak- szervezet jó munkáján múlik, hogy minél jobbá, erősebbé tegyék azt a kollektívát, amely ha összeforr, jobb és eredményesebb munkát tud majd felmutatni a maguk és az egész or­szág javára. F. E. „Augusztus 20-ra még szebb eredményt akarunk e’érn 11 A Szigetvári Cipő­gyár szabászműhelyé­ben ezen a héten még gyorsabban megy a munka, mint máskor, pedig ezelőtt sem dol­goztak rosszul. Hogy miért — elmondja Harsányi József né, a sztahánovista szabász­brigád vezetője: — Harmadszor let­tünk élüzem, elvtársnő — természetes, hogy örülünk. A jelvényt to vábbra is meg akarjuk tartani, tehát még job­ban kell dolgoznunk. Harsányi elvtársnő­vel szemben Kiss Já­nos forgatja a fekete bőrt. — Ma jobban aka­rok dolgozni — mond­ja — mint tegnap és ezután minden nap, mert szedetném, ha a cipőgyár augusztus 20- ra még sokkal szebb eredményt érne el mint eddig. Egy nap alatt 70 pár szandál felsőrészt készítettem eddig, de most majd elkerülöm a 70-es szá­mot. Kiss János pillanatok alatt helyezi a bőrre a mintákat, gyorsan ki­vágja és máris nyúl egy újabb, nagyobb darab után. Nemcsak ő dolgozik ilyen gyor­san, a szabászbrigád­ban a 70 pár felsőrészt mindegyik dolgozó el­készíti naponta. De ezt a szép ered­ményt is túlteljesíti Harsányi elvtársnő. — Van amikor eléri a nyolcvanat is. — A jó eredményt úgy tudtam elérni, — magyarázza, — hogy mindig vigyáztam ar­ra, hogy azokat a ré­szeket vágjam ki, ame­lyek hibásak. Úgy for­gatom a bőrt, hogy minden kis darabot felhasználhassak. Harsányi elvtársnő mennyiségileg többet ad, de nagyon vigyáz a minőségre is. Múlt hónapban minőségi munkájáért több, mint 200 forintot kapott^ — Harsányiné nem rejti véka alá, amit tud, — mondja egyik dolgozó a brigádból — átadja módszerét ne­künk is, ezért tudtuk elérni a 140 százalékot. A műhely legfiata­labb dolgozója a 15 éves Antal Mária. Az alkatrészek számozása a feladata. Sok szan­dál felső részét kell számoznia, de ő még többet is szívesen el­végezne, annyira meg­fogta máris a brigád szelleme. A minőségi ellenőr lép a terembe. Gondo­san megvizsgál minden darabot és csak elvét­ve tesz egyet-egyet kü­lön a többitől. A sza­bászbrigád minőségi munkát végez, mert tudják a műhely dol­gozói, hogy elsősorban tőlük függ, hány pár cipővel gyárt többet az üzem. Ha ők jobban vigyáznak arra, hogy minél kisebb darabot vágjanak le feleslege­sen a bőrből és többet termelnek, elősegítik, hogy újabb győzelmet érjen el a Szigetvári Cipőgyár és a követ­kező negyedévben is nála maradjon az é':- üzem jelvény. A. I. A „holt szezonban“ is nagy a forgalom a pécsi üzletekben . Egymillióegyszázezer fo- f'nt a’ Zetkin Klára és a Kossuth Lajos utca sor­ján lévő Ruházati Áru­ház havi terve. Nagy ösz- aZeS ez., hiszen a Kossuth [■ajos utcán és más utcá­don végig minden üzlet- nek megvan a maga terv- előirányzata. Mégis vala­mennyi teljesül, mert sok ? vásárló és sok az áru a “okokban. ^ nagy saroküzlet pult- ■ üvegszekrényei mö- ■1 rengeteg áru tornyo- kk. Három és fél — nillió forint kell hozzá, ?v a sokfajta cikk gaz­ra találjon. Mindössze t-három hónap és már zhatják is az új árut. óig most „holt szezon“ o. így nevezték ezeket hyári hónapokat azelőtt kereskedők. falóban csökkent a vá- ’)ók száma, mert a fa- áak most mással fog- atoskodnak, a városból sokan üdülni mentek, a kormány rendelke- Se gondoskodott arról, Ry így is többszöröse ’yen a forgalom az az- ktinek. Jóformán minden osz- y előtt, a cipő. a kész­na osztálynál is ott áll színes tábla: hosszan [akoznak rajta a le­állított árak. „Női fél— « 249.50,“ ezt a számot húzták és mellette áll áj: „180 Ft,“ Sorban érkeznek az asz- szonyok a készruha osz­tályra. Piacra igyekvőben, vagy megtérőben be­ugrottak ide is. — Tessék parancsolni. — Kartonruhát kérek. Az eladó hosszú üveg­ajtót húz fel, mögötte egymás mellett függenek a csinos ruhák. Egy fiatal asszony nem törődve a nagy meleggel, már a jövőre gondol és sötétkék velúr kabátot választ. Megforgatja az árcédulát. Ez is olcsóbb lett, már nem négy, ha­nem csak háromszám­jegyes az ár, 910 forint. A vásárlók ősrégi ösz­tönével elégedetlen arcot vág és szinte undorral morzsolgatja a finom szö­vetet. Az eladó azonban nem hagyja annyiban a dol­got. — Maguk nem is hiszik el, hogy micsoda árut tu­dunk adni. Mi örülünk a legjobban, hogy ilyen jó anyagok vannak ... Néz­ze ezt a kabátot — eme! oda egy másikat. — Ez most száz forinttal ol­csóbb, mint régebben. Hozzátesz még huszonöt forintot és a különbözet- ből vehet egy ruhát. Maguk a kereskedelmi dolgozók is jobb vásárlók lettek, mint voltak, mert nőtt a keresetük. Például Kardos Lajos, a szövet­osztály eladója ebben a hónapban legalább 1500 forintot visz haza, hiszen már több mint 600 forint prémium jár neki. — De azt is megmon­dom őszintén, hogy az­előtt nemigen másztunk fel a létrán a magasabb polcokra, azóta azonban, hogy még jobban érdekel­tek vagyunk a terv telje­sítésében, nem gond már a magas polc. Kardos Lajos a maga részéről 175 ezer forint el­adott áruval járul hozzá, hogy jó ruhában, jó ka­bátban lássák egymást a dolgozók és meglegyen az áruda 1 millióegyszázezer forintos terve. A közeli Anyák Boltja már túlteljesítette a ter­vet, úgy, hogy legalább 30 százalékos fizetési pré­mium Ígérkezik. — Hogy milyen áru fogy nálunk? — kérdezi Denk Mária, az üzlet vezetője. — Itt minden. Valóban, nagy forgal­mat bonyolítanak le. Eb­ben a hónapban már 240 csecsemőutalványt váltot­tak be. — Olyan boldogok az anyák, amikor összeállít­juk a szép csomagokat. Ilyenkor többnyire még nem született meg a kis­baba. Nem tudják, hogy kisfiúnak, vagy kislány­nak valót vegyenek, ezért aztán többnyire fehér Mi­mit vásárolnak. Az üzleten meglátszik, hogy sok a dolog, mert a polcokon félrebillenve, néhol még összekeverve is áll az áru. Közben egy leendő anya ment a pénz­tárhoz, fizet és egyben ta­nácsot is kér. — Fiút akarnak, vagy kislányt? — érdeklődik az üzletvezető. — Fiút — feleli piruló mosollyal a fiatalasszony. — Akkor rendkívül egy szerű az ügy. Vásárolja­nak kisleány résziére baba holmit és fiú születik. Ez eddig mindig bevált. Közben már az újabb áruk rendeléséről gondos­kodnak. Gumibugyik kel­lenek és rendelnek még hatezer darab játékgolyót. — Minek ennyi? — Ó még elég sem lesz, a múltkor a gyere­kek órák alatt elvittek háromezer darabot. Tizen­öt fillérbe került egy-egy. Az apróságok komolyan vették a vásárlást. Válo­gattak. alkudtak, sőt volt egy, aki aZ ajtóban meg­állt. Nézte-nézte a golyót, majd visszajött és azt mondta: Tessék adni egy másikat, ez nekem nem elég gömbölyű. Soha nagyobb baja ne legyen egyetlen vásárló­nak sem, _______ Bányászaink a tervek, vállalások teljesítésével, a lemaradás pótlásával készülnek az alkotmány ünnepére Közeledik augusztus 20, alkotmá­nyunk ünnepe. A pécsvidéki bányá­szok is a munka megjavításával, a tervek és vállalások teljesítésével ké­szülnek e nagy napra. Németh Já­nos (10) Petőfi-aknai előkészítő bri­gádja fogadalmat tett arra, hogy a fejtés állandó rendbentartása, tel­jes termeléskész állapotba helyezé­se mellett, műszakonként 50 csille szén kitermelésével járul hozzá, az alkotmányi verseny sikeréhez. E lelkes brigád júliusban és ebben a hónapban is teljesíti ígéretét, s jó munkájával nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy Petőfi-akna is­mét elfoglalhatta méltó helyét az aknák közt folyó versenyben. Az aknák közti verseny állása havi át­lagban számolva a következő: Petőfi-akna Széchcnyi-akna István-akna András-akna Béke-akna 98 6 százalék 95.3 százalék 90.88 százalék 90.8 százalék 85.97 százalék Miről beszélnek a számok? Arról, hogy még az élenjáró Petőfi-aknai bányászok versenyében sincs min­den rendben, komoly javítani való van a verseny szervezésében és nyilvántartásában. Ez a hiba vala­mennyi aknán megtalálható. Az ak­nák, körietek, csapatok és egyének eredményeit naponta kiírják a ver­senytáblákra, de ez távolról sem he­lyettesíti a versenyt népszerűsítő agi- tációt, a szervezés kérdéseit. Szé- chenyi-aknán Fenyvesi Károly kör­lete eddig 126 százalékra teljesítette havi tervét. Szép eredmény. Nagy betűkkel ki is írják a versenytáblá­ra, de arról már keveset beszélnek, hogy a körlet milyen módszerek al­kalmazásával érte el, kiváló eredmé­nyét. Arról, hogy ebben a körlet­ben jó a vezetés, a munkaidő ki­használása, hogy a fizikai és műszá­léi dolgozók keményen harcolnak a munkafegyelem lazítói, a lógósok és álbetegek, a szimulánsok ellen, ami alapját képezi szép teljesítményük­nek. Ha a szakszervezetek nem csu­pán a számok kiírásában látnák a versenyt népszerűsítő feladatukat, hanem állandóan ismertetnék az élenjáró módszereket, tapasztalato­kat, bizonyára nem lenne annyi ter­vét nem teljesítő körlet és csapat a kerületekben. A munkacsapatok augusztus 20- ra tett munkafelajánlásainak többsége reális és teljesíthető. De olyan esetek is előfordulnak, hogy a szakszervezetek vezetői nem néznek mindenkor utána: vájjon mi rejlik a vállalások mögött, . meg­elégszenek azzal, ha a csapat veze- tője azt mondja: az előirányzatomon felül ennyit, vagy annyit termelek. A Béke-aknai Török István fejtési csapata vállalást tett arra, hogy a 110 csillés előirányzat helyett min­den műszakon 115 csillés termelés­sel járul hozzá az alkotmányi ver­senyhez. Eddig nem is derül ki sem mi. De ha megnézzük azt, mennyit termelt a Török fejtés, amikor meg­tette felajánlását, akkor azt látjuk, hogy nem vállalt semmit, mert már 120 csillés termelésnél tartott, ami­kor vállalta a 115 csillés eredményt. Még két hét vissza van augusztus 20-ig. Bányászainknak sokkal nagyobb lendülettel kell fokozniok a ver­senyt a győzelem érdekében. A politik; i felvilágosító munka megjavításávái. a versenyt népszerűsítő agitácjós munka magasabb színvonalra való emelésével, a verseny állandó és sokoldalú népszerűsítésével, behoz­ható a lemaradás és mint mindig, bányászaink most is teljesíthetik adott szavukat. Távolítsák el az ellenséget, gyorsítsák meg a behordást a tótszentgyörgyi tszcs-ben ! 1952 február elején Tótszentgyör- gyön 35 család aláírta a belépési nyilatkozatot és 492 hold földön, új, nagyüzemi gazdálkodást kezdett. — Már az első évben olyan eredmé­nyekkel büszkélkedhettek, hogy a kívülállók közül is többen kedvet kaptak és ősszel újabb hat tag lé­pett az Aranykalász tszcs-be. Az idei esztendő még nagyobb jövedelmet hozott a tszcs tagjainak, még jobban meg­mutatták, hogy nagyobb eredmények elérésére képesek, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Őszi és tavaszi búzából átlagosan 12 és fél mázsás a termésük, árpából pedig 13 mázsa. Ezzel szemben az egyéniek búzá­ból 10 és fél, árpából 11 mázsás át­lagtermést takarítanak be. A tszc; tagjai úgy számolnak, hogy búzá­ból négy, árpából pedig másfél kilót osztanak szét munkaegységenként. Aki becsületesen dolgozott egész évben, bőséges osztalékot kap a kö­zös jövedelemből. De az Aranykalász tszcs tagjai elfeledkeztek egy igen fontos kér­désről. Arról, hogy a megtermett ga­bonát be is kell takarítani, meg kell menteni a kárbaveszéstől, mert csak így számíthatnak magas jöve­delemre. 125 hold búza, 64 hold ár­pa, 16 hold zab és 9 hold rozster­mésük még mindig kint csírázik a táblán. Mi az oka ennek a nagyfo­kú könnyelműségnek, lemaradás­nak? Az, hogy az utóbbi időben igen meglazult a munkafegyelem, szerve­zetlenség, nemtörődömség ütötte fe' fejét. Különösen Nagy Imre elvtár - beszéde után kezdett zülleni a cso­port. Füle József másnap már azza. állított be a kocsmába: „Hét hold búzát vittem be a tszcs-be, ezt én akarom learatni, ehhez ne próbáljon nyúlni senki.“ Alsó Burcsa József — aki az ál­lattenyésztésben dolgozik, — azt kürtölte mindenfelé, hogy tovább nem lesz tszcs-tag, — Kovács György pedig azt mondta: kötéllel sem tudnák a csoportban tartani. Kelemen János, Lőczi János és Somogyvári János követelték, hogy a tszcs elnöke — Jakab József elv- társ írjon egy kérelmet, amelyben kéri a szövetkezet feloszlatását. — Tóth József, a határban támadta meg Szabó Kálmánt, hogy az ő lo­vát többé ne merjék befogni. Mindenhol megállt a munka: nem haladt a behordás, meglassult a csáp lés, a csoporttagok egy része pe­dig várja, mikor oszlik fel a tszcs. Legkevesebb 18 vagon kenyérgabo­nája lesz a csoportnak, azonban ők nem tudják csépelni, mert akkor tel jesen megáll a behordás, így szer­ződött munkásokat kellett fogadni. Ezek 5.5 százalékért csépelnek, kint a földön. Már eddig három százalé­kos a veszteség, ami azt jelenti, hogy 153 mázsa kenyérgabonát már elvesz tettek, árpából pedig 56.36 mázsa a veszteség. Nem véletlen ez a nagy veszteség. Ellenséges elemek tudatosan lopták el a dolgozó nép, a becsületestszcs- tagok asztaláról a több kenyeret. — Olyanok, mint Burcfc József, Ko­vács György és Füle József, akik mint kulákok hosszú ideig titokban rombolták a csoportot és Nagy Im­re elvtárs beszéde után, megmutat­tak igazi arcukat, nyíltan törtek n becsületes, jóldolgozó tszcs-tagokra. A behordás és cséplés már megin­dult, de ezzel nincs befejezve az ügy. Nem engedhető meg, hogy ilyen Füle, Burcsa és Kovács-félék szabadon garázdálkodjanak a tszcs- ben, megkárosítsák a becsületes ta­gokat. „ ... ismételten hangsúlyozni kell, — mondotta Nagy Imre elvtárs, — hogy aki a párt és kormány jóaka­ratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekeinek semmi­bevevésével, a törvények megszegé­sével válaszol, magára vessen, szem­bekerül népköztársaságunk törvé­nyeivel, amelyeket mindenkivel szemben, aki megszegi azokat, szi­gorúan alkalmazunk." A/ Aranykalá-z tszcs becsületes tagjai láthatják, hogy az ellenség soh-i nem akarja a néptömegek javát, az ő javukat sem. Ne engedjék ’ ezL a tótszentgyörgyi tszcs szorgalmas tagjai és kommunistái, tegyenek meg mindent arra, hogy szövetkezetül? szervezetten, zavartalanul végezhes­se a behordást és cséplést. Ráko­si elvtárs külön felhívta a termelő­csoportok kommunistáit, hogy áll­janak a szövetkezet megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére, legyenek mindenütt az első sorok­ban, bátran és keményen leplezzék le, verjék vissza az ellenség minden megnyilvánulását, támadását. Mutassák meg, hogy csoportjukban sem „szabad a vásár" egy kulái számára sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom