Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-06 / 183. szám

2 1253 AUGUSZTUS 9 NAPLÓ A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagy «Britannia és Franciaország kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról Moszkva (TASZSZ) Július 15-én a, ..Szovjetunió washingtoni, londoni és párisi nagykövetsége megkapta az Egyesült Államok, NagyBritannia \ és Franciaország jegyzékét az Egye. ' sült Államok> Nagy-Britannia, Fran, ciaország és a Szovjetunió külügy­miniszterei tanácskozásának összehí­vására vonatkozóan. Augusztus 4-én a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékéi az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia­ország moszkvai nagykövetségének. Alább következik az Egyesült Ál­lamok kormánya 1953 július 15-i jegy zékének szövege és a szovjet kor­mány 1953 augusztus 4-i válaszjegy­zékének szövege: íz Egyesült Államok kormányának 1953. július 15-i jegyzéke ■ A külügyminiszter kifejezi tiszte­letét a Szovjet Szocialista Köztár- •aságok Szövetsége ideiglenes ügy­vivőjének és kéri, adja át kormányá­énak a következőket: A nemzetközi helyzet alakulása, »valamint a nemrégen történt kelet­németországi és berlini események fokozták azt az. általános kívánságot, hogy a békét tartósabbá tegyék és enyhítsék a fennálló feszültséget a szabadsághoz való alapvető jognak megfelelő úton. Elismerve azt a tényt, hogy a tar­tós békét végső soron csak akkor le­het biztosítani, ha rendeznek néhány alapvető problémát, olyanokat, mint áz ellenőrzött leszerelés, az Egyesült Államok kormánya jelenleg azokat a problémákat akarja megoldani, ame­lyeket a közeljövőben rendezni le­het. A német és az osztrák szerződések megkötése, ami erősen késett, lé­nyeges eleme az európai rendezés kérdésének, amelyet afc Egyesült Ál­lamok kormánya fontos hozzájárulás nak tekint a béke ügyéhez. A német békeszerződést csak olyan szabad és tekintélyes össznémet kor­mány részvételével lehet kidolgozni, amelynek lehetősége van szabadon megvitatni az ilyen , szerződést. Ilyen kormányt csak szabad választások eredményeképpen lehet megalakí­tani. Azok a feltételek, amelyek között | ezt a kormányt létre kell hozni és amelyek között ez a kormány teljes cselekvési szabadságot élvezhet, olyan problémát jelentenek, amely valamennyi fél jóindulata esetén a közeljövőben megoldható. Hasonlóképpen világos, hogy nem lehetséges valódi haladás az európai feszültség általános enyhülése felé, míg ez a probléma megoldatlan ma­rad. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormányhoz intézett jegy­zékeiben, amelyek közül az utolsó az 1952. évi szeptember 23-i jegyzék volt és amelyre válasz nem érkezett, konstruktív javaslatokat tett, ame­lyek teljes mértékben tükröződtek a német szövetségi ülés ez év június 10-i határozataiban. Ezek a javasla­tok arra irányultak, hogy kielégít­sék a német nép egyhangú kívánsá­gát a szabadság feltételei között tör­ténő egyesülés iránt. Figyelembe véve, hogy a nemré­giben lezajlott események halasztha­tatlanabbá tették Németország egye­sítésének kérdését, az Egyesült Ál­lamok kormánya kész új erőfeszíté­seket tenni annak érdekében, hogy végetvessenek a rendellenes helyzet­nek, amelyben a német nép kény­telen élni. A német szövetségi kor­mánnyal és a berlini német hatósá­gokkal való .tanácskozás után ezért elhatározták, hogy javasolják a szov­jet kormánynak Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió külügymi­niszterei tanácskozásának összehívá­sát. Ez a tanácskozás korlátolt tar­tammal megkezdődhetne körülbelül szeptember végén, amiben egyéb­ként kölcsönösen meg kell állapodni. A megvitatásra kerülő kérdések­nek a következőknek kell lenniök: 1. A szabad választások megszer­vezése a Szövetségi Köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Ez maga után vonja, hogy más kérdésekkel együtt megvi­tassák a mozgás-szabadság, a poli­tikai pártok működési szabadsága, a sajtószabadság és valamennyi német alapvető szabadságokra való jogai szükséges biztosítékainak kérdését a választások előtt, a választások alatt és a választások után. 2. A bel- és külügyekben szabad cselekvéssel rendelkező szabad össz­német kormány megalakításának fel­tételei. Ezek azok a lényeges lépések, amelyeknek meg kell előzniök a né­met békeszerződés — az általános rendezés már önmagában is legfon­tosabb eleme — kérdésében a szov­jet kormánnyal való tanácskozás megnyitását. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy ezen az első tanács­kozáson végre megegyezésre kell jutni az osztrák szerződés kérdésé­ben. A szovjet kormány 1953. augusztus 4-i jegyzéke A szovjet kormány július 15-én megkapta az Egyesült Államok kor­mányának jegyzékét és ezzel egy­idejűleg Anglia és Franciaország jegyzékét, amiből látható, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország külügyminisztereinek jú­liusi washingtoni értekezletén el­határozták az említett három hata­lom és a Szovjetunió külügyminisz­terei tanácskozásának összehívását. Emellett a jegyzékek közölték a há­rom miniszter által javasolt napiren­det és az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kül­ügyminiszterei tanácskozása össze­hívásának időpontját. A fent elmondottakból következik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a nemzetközi szokások ellenére elő­zetesen külön tanulmányozták a négy hatalom külügyminiszterei ta­nácskozásának kérdéseit, a Szovjet­unió képviselőjének részvétele nél­kül. Ezt a helyzetet nem lehet rend- benlévőnek elismerni. Sőt, mi több, ez nyilvánvalóan ellentétben áll a külügyminiszterek tanácskozásaira vonatkozólag fennálló megállapodá­sokkal. Ezenkívül a három külügy­miniszter előzetes összebeszélése ne­gatív hatással lehet a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásának egész menetére. Ez a következtetés adódik — természetesen — abból, hogy e tanácskozás három résztve­vője már jó előre külön egyezmé­nyekkel megkötötte a maga kezét, meg sem próbálva megvalósítani, aniinl ez korábban többször történt, az égető nemzetközi kérdések min­dennemű külön kötelezettségtől men­tes és nem korlátozott megvitatá­sát. A jelenlegi nemzetközi körülmé­nyek között a hatalmak tanácsko­zásának nagy jelentősége van a vi­tás nemzetközi kérdések rendezése szempontjából. Most, amikor a békeszerető álla­mok erőfeszítései lehetővé tették a koreai háború befejezését, a fegy- vetszünet megkötését, kedvező felté­telek jöttek létre a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez. Természete­sen e feladat sikeres megoldása az összes békeszerető nagy és kis álla­mok erőfeszítéseitől függ. A béke és a nemzetközi biztonság fenntartásá­ért azonban a felelősség mindenek­előtt — amint az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányából kitű­nik, — az öt nagyhatalomra — az Ame rikai Egyesült Allamokia, Angliára Franciaországra, a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra, — hárul. Ennek a körülménynek semmibevé­tele nem felelne meg a béke és a nemzetköz! biztonság fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Másrészt valamilyen különös jelentőséget tulaj­donítani az olyan eseményeknek, mint a június 17-i berlini fasiszta kaland, amely külföldi bérencek és bűnöző elemek kezének műve volt, annyit jelent, mint illúziókat táplál­ni és elvonni a figyelmet a valóban fontos és nemzetközi kapcsolatok tisztázása szempontjából pozitív je­lentőségű tényekről. Tekintettel a fent kifejtett meg­fontolásokra, a szovjet kormány amellett foglal állást, hogy a kül­ügyminiszterek tanácskozásán tár­gyalják meg azoknak az intézkedé­seknek kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség általános enyhülését, beleértve a fegyverzet csökkentésének kérdését és azt, hogy idegen államok területé:,1 ne engedélyezzenek külföldi katonai támaszpontokat. Emellett nem sza­bad kizárni annak lehetőségét, hogy a tanácskozáson megtárgyalják, mi­lyen összetételben keil megvitatni a nemzetközi viszonyok ilyen vagy olyan problémáit. Az említett kérdések megvizsgálá­sának szükségességét nemcsak az európai helyzet diktálja. Ismeretes, hogy az ázsiai országok helyzete, fontos, időszerű problémák — ma­gukra vonják a nemzetközi körök figyelmét. Ebbői szintén az következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kérdéseinek megvitatásában elengedhetetlen a Kínai Népköztársaság részvétele. A nagy kínai nép, — amely a Kínai Népköztársaságban egységesebb és összeforrottabb, mint valaha, — most teljesen indokoltan követeli törvényes jogainak visszaállítását az 'ssz^s nemzetközi ügyekben és e kérdés halaszthatatlan megoldása fontosságának lebecsülése szintén nem szolgálná a béke és a nemzet­közi biztonság megszilárdításának ér­dekeit. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban kifejezi beleegyezését abba, hogy a minisz­terek tanácskozásán megtárgyalják a német kérdést. A július 15-i ame­rikai jegyzékben azonban éppúgy, mint a három külügyminiszter washingtoni tanácskozásáról kiadott közleményben is. a német kérdés tényleges megvizsgálása helyett az egész dolgot valójában a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzék­ben foglalt javaslat megismétlésére korlátozzák, figyelmen kívül hagyva Németország alapvető problémái megoldásának elengedhetetlen fon­tosságát. Mint ismeretes, a német nép min­denekelőtt az olyan kérdések megol­dásában érdekelt, mint Németország nemzeti egyesítésének megvalósítá­sa és a békeszerződés megkötése. Az ez év július 15-i amerikai jegyzék azonban hivatkozva a szóbanforgó alapvető kérdések megoldásának el­engedhetetlen fontosságát, szintén fi­gyelmen kívül hagyó 1952 szeptem­ber 23-i jegyzékre, éppen Németor­szág ez alapvető kérdéseinek megol­dását kerüli meg. Az Egyesült Államok kormányá­nak július 15-i jegyzéke Németor­szág alapvető kérdéseinek megol­dását az össznémet választásokra vonatkozó javaslattal, magát a vá­lasztások kérdését pedig — a múlt év szeptember 23-i amerikai jegy­zék értelmében — külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett sem­leges bizottság alakítására vonatko­zó javaslattal cseréli fel, azzal, hogy ez a bizottság „vizsgálatot folytas­son a választások megtartásához szükséges feltételek megteremtése céljából." A kifejtettekből az követ­kezik, hogy az Egyesült Államok július 15-i jegyzéke nemcsak, hogy nem tűzi céljául Németország alap­vető kérdései megoldásának elősegí­tését, hanem az ügyet hosszadalmas tárgyalások útvesztőjébe viszi: ki­vizsgálják-e vagy ne Németország helyzetét ilyen vagy olyan külföldi államok képviselői, hogyan és miért végezzék mindezeket a német nép szempontjából lealázó „kivizsgáláso­kat“ és hasonlók. Az ilyen kérdések­kel kapcsolatos szükségtelen és med­dő tárgyalásokon kívül egyebet nem is lehet várni az ilyenfajta javaslat­tól. Mindez meghatározza a szovjet kormány magatartását az Egyesült Államok kormányának említett ja­vaslatával kapcsolatban. A szovjet kormány véleménye szerint ez a javaslat nemcsak nem segítheti elő Németország egyesíté­sét és demokratikus össznémet kor­mány alakítását, valamint a Német­országgal való békeszerződés meg­kötését, hanem azt eredményezi, •hogy Németország továbbra is nyu­gati és keleti részre széttagolva ma­rad, továbbra is elhúzódik a béke­szerződés megkötése. Ezzel egyide­jűleg intézkedések történnek Nyu- gat-Németország remilitarizálására, amelynek veszélyével feltétlenül szá- molniok kell Európa békeszerető né peinek, de különösen a szomszéd­államoknak. Ha mindez Adenauer bonni kormányával folytatott össze­egyeztetett tanácskozás mellett tör­ténik, — amint arról a július 15-i jegyzék szól — akkor ez csak vég­érvényesen megingathatja a német nép bizalmát az ilyen kormánnyal szemben, nem is beszélve Európa más népeiről. A szovjet kormány tekintet nél­kül az Egyesült Államok kormányá­nak július 15-i jegyzékével kapeso- latban fent kifejtett megfontolások­ra, nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy a hatalmak közösen meg­tárgyalják a német kérdést. Emellett reméli, hogy a német kérdés ilyen megvitatása lehetővé teszi azoknak a megfelelő kérdéseknek mindenol­dalú megvitatását, amelyek Német­ország egységének helyreállítására vonatkoznak és amelyek a német békeszerződés kérdésének megoldá­sával együtt hozzájárulnak majd az európai béke megszilárdításához. A szovjet kormány a kifejtettek­ből kiindulva javasolja: 1. Tárgyalják meg a külügymi­niszterek tanácskozásán a fent ki­fejtettek figyelembevételével a nem­zetközi feszültség csökkentését szol­gáló intézkedéseket, 2. Vitassák meg a tanácskozáson a német kérdést, beleértve Németor­szág egysége helyreállításának és a békeszerződés megkötésének prob­lémáját. Ami az osztrák szerződést illeti.a szovjet kormány e kérdéssel kap­csolatos álláspontját kifejtette az x Egyesült Államok, Anglia és Fran-" ciaország kormányához július 30-án " intézett jegyzékében. Magától érte­tődik. hogy a német probléma meg­oldásában lehetséges sikerek előse- ' gíthetik az osztrák kérdés megoldá­sát is. A szovjet kormány hasonló jegy­zéket küld Anglia és Franciaország ‘ kormányának is. A Szovjetunió Püepiniszlériunia visszautasba az Egyesült Államok tiltakozó emlékiratát Moszkva (TASZSZ) Amint a szov­jet sajtó már közölte, július 30-án a szovjet kormány jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához és tiltakozását fejezte ki az Egye­sült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én Vlagyivosztok kö­zelében egy négymotoros amerikai bombázógép megsértette a Szovjet­unió államhatárát. Július 31-én Ch. Bohlen, az Egye­sült Államok moszkvai, nagykövete az Egyesült Államok kormányának megbízásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak, amelyben vitatja azt a tényt, hogy az amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államha­tárát és azt állítja, hogy az amerikai repülőgépet a Japán-tenger felett végzett rendes repülőútja alkalmá­ból szovjet vadászgépek támadták meg. Az emlékirat utal arra is, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának rendelkezésére álló jelenté­sek szerint az amerikai repülőgép személyzetének életben maradt tag­jait szovjet hajók vették fel és kéri e személyek hazatelepítését. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma, válaszul az amerikai nagykövet­ség említett emlékiratára, a követ­kező jegyzéket juttatta el az Egye­sült Államok nagvkövetségéhez: „Az Egyesült Államok nagykövet­ségének július 31-i emlékiratával kapcsolatban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kor­mánya a következőket tartja szüksé­gesnek közölni az Egyesült Államok kormányával: A szovjet kormánynak július 30-án az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzéke ellenőrzött ténye­ket ismertetett, amelyek arról ta­núskodnak, hogy egy B—50-es típusú négymotoros amerikai bombázó ez év július 29-én megsértette a Szov­jetunió államhatárát először a Ga- mov-fok térségében, majd tovább folytatta repülését szovjet terület felett az Aszkold-szigetnél, nenn messze Vlagyivosztoktól. Amikor két szovjet vadászrepülőgép közeledett, hogy figyelmeztesse az amerikai re­pülőgépet, hogy a Szovjetunió hatá­rain belül tartózkodik és felszólítsa, hagyja el a Szovjetunió légiterét, az amerikai repülőgép tüzet nyitott rájuk és komolyan megrongálta a szovjet repülőgépek egyikét. A szov­jet repülőgépek emiatt kénytelenek voltak vólasztüzet nyitni, ami után az amerikai repülőgép a tenger irá­nyában eltávozott. A fentemlített tények mutatják, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának emlékiratában foglalt az a kijelentés, hogy az amerikai repülő­gépet a Japán-tenger felett végzett rendes repülőútia alkalmával szov­jet vadászrepülőgépek támadták meg, ellentmond a megállapított té­nyeknek. A fentemlített. a tenger irányában eltávozott amerikai repülőgépre és személyzetére vonatkozólag a szov­jet kormány semmiféle adattal nem rendelkezik. A szovjet kormány megerősíti jú­lius 30-i jegyzékét, követeli, hogy vonják szigorúan felelősségre a szov­jet határ megsértésében bűnös sze­mélyeket, és elvárja, hogy az Egye­sült Államok kormánya intézkedése­ket tesz annak megakadályozására, hogy az amerikai repülőgépek a jö­vőben megsértsék a Szovjetunió ál­lamhatárát. A szovjet kormány visszautasítja a nagykövetség emlékiratában fog­lalt tiltakozást, mint amely minden alapot nélkülöz. Hémetorszán Szocialista Eovségoárlia Küzgonti Bizottságánál nyilatkozata az íüaSI) amerikai provokációkról Berlin (TASZSZ): Az ADN hír- ügynökség közölte Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának nyilatkozatát az ame­rikai imperialisták és nyugatnémet­országi segítőtársaik új provokációs kísérletéről. A nyilatkozat kijelenti, hogy az úgynevezett élelmiszersegély Kelet- Berlin lakossága körében történő szétosztása a június 17-i provoká­ció folytatása. A „küldemények" szétosztása tisz­tán provokációs célokat szolgál. Az ..élelmiszersegély" szétosztói meg­kérdezik az igénylők családnevét, cí­mét és személyazonossági. igazolvá­nyának számát, ezzel adatokat szol­gáltatva kémközpontjaik ügynöklis­tája számára. A „segély“ szétosztó: az igénylőktől adatokat követelnek a Német Demokratikus Köztársaság­nak ipari vállalatairól, rágalmazó nyilatkozatokra uszítanak államren­dünk, a munka és a béke ellen. A háborús gyújtogatók és ügynök- központjaik — folytatja a nyilatko­zat — alá akarja ásni a Német De­mokratikus Köztársaság államrend' jét. Meg akarják hiúsítani kormá­nyunk széleskörű intézkedéseit, m*' •yek a lakosság életének megjavítá­sára irányulnak. Németország Szocialista Egység- pártjának Központi Bizottsága fel­hívja a dolgozókat, ne higyjenek a* uj provokációnak: leplezzék le 9 provokátorokat, fordítsák minden Preíhket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya új irányvo­nalának megvalósítását szolgáló in­tézkedések végrehajtására, a Né­met Demokratikus Köztársaság —' az egységes, demokratikus. béke- szerető és független Németországéi'1 való harc bástyájának megerősíté­sére. A Szovjetunió nairy élelmiszerszállítmínyoUn.1 segíti a Néniét. Demokratikus Köztársaságot Odera-Frankfurt (ADN) Július harmadik dekádjában naponta 38 vagon vaj, 26 vagon zsír, valamint 22 vagon étolaj érkezett a Szovjet­unióból Odera-Frankfurtba, a Né­met Demokratikus Köztársaság ha­tárállomására. A Szovjetunió ebben az időszakban a kereskedelmi egyez­mény és a nemrégen megkötött pót­egyezmény keretében összesen 865 vagon zsiradékot küldött a Német Demokratikus Köztársaságnak A Szovjetunió segítsége — a provo­kációs amerikai „abraktervvel" el­lentétben — őszinte és hathatós se* gitséget jelent a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói számárí1. Július utolsó tíz napjában a Lcn- s?yel Népköztársaságból is sok élel­miszer érkezett a Német Demokrati­kus Köztársaságba. A népi Lengyel- ország 45 vagon sertéshúst, szalon­nát, tojást, valamint hús- és hal­konzerveket küldött a Német Demo­kratikus Köztársaságnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom