Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)

1953-07-05 / 156. szám

2 NAPLÓ líljS tUI.ILiS 5 A KOMBÁJNOSOK VERSENYE Verseny a bő termés betakarHúsáért — De a búza még nem volt érett, — veti ellen Maczkó elvtárs, — A beremendi Dózsa tsz árpája még áll és most itt a jég — jegyzi meg a járási titkár. — Miért nem segítettek ott!? — Az nem a mienk. — Maczkó elvtárs itt akarja telje­síteni vállalását, — szögezi le Ta­kács elvtárs. — Háy elvtárs nem azt nézi, hogy állami gazdaságé, tszcs-é vagy egyé­nileg dolgozó paraszté a föld, neki egy a fontos, hogy gép ne álljon. Nos és mit ír az újság, ki az első? A/faczkó elvtárs újból előkeresi a ..Naplót“. Kétszer is elol­vassa a címet, látszik, hogy bosszan­kodik, de még nem enged. — A Háy Második a gyulapusz­tai Kántor — olvassa. — Tyű az áldóját és még én ad­tam nekik szerelőt a múlt héten, — avatkozik bele most már az igazgató is. — Ma meg már megelőz. — Majd utolérjük, — biztosítja igazgatóját Maczkó elvtárs. — A Háy ma is megugrott, arra­felé nem volt eső. — Hm. Akkor is lehúzom. Gépem bírja, amíg a harmat engedi, le nem szállók. Eddig csak egyetlen egyszer arattam tíz órát egyhuzamban, ö meg korén reggel felül és késő estig rajta van a gépen. Engem itt már hétkor letessékelnek. — Maguk küldtek két kombájnt Villányba, nem-de elvtársak? — folytatja a titkár elvtárs. — Miért nem Maczkó elvtársat küldték, nem volna szebb, ha a mi kombájnosunk volna az első? Meg aztán a többiek is lelkesebben követnék a példát. A gazdaságban 14 kombájnos van. Képzeljék csak el! — Holnap jobban meg kell fogni, búzában csépiünk — menni fog ez Maczkó elvtárs, — mondta Hernádi elvtárs, az igazgató. — Egyébként is helytelennek tar­tom. hogy a versenyben csak a te­rületet nézik. Miért nem számít az is, ki csépelt többet. Nekem 15 má­ísás holdanként! átlagom van, Háy- nak csak 13. — De ha csak a holdak számíta­nak is, akkor is lehúzom. Ismerem a gépét. Nem mondom, hogy nem sze­reti, hogy nem ápolja, de már töb­bet szedett ki belőle, mint szabad lett volna. Bedöglik. Én nem félek a gépemtől, majd meglátjátok, ha a búzában leszünk. — Na, na! És ha nem romlik el Háy elvtárs gépe? Én a maga he­lyében — figyelmezteti a járási titkár — Maczkó elvtárs, mégsem építenék a véletlenre. Inkább azt nézném, én mit tehetnék. Azzal meg számolni kell, hogy nagy előnye van Háy-nak. — Nem számít. Lassan kell indul­ni és egyformán emelni! — Ez olyan mint a versenyfutás — magyaráz tovább a járási titkár. — Akinek 200 méter előnye van, azt nehéz elkerülni. A gazdaság párttitkára lépett a szobába. Papírzacskóban a ma csé­pelt búzából hozott egy maréknyit. — Micsoda szemek! — mutogatja a kövér zöldessárga ropogós búza­szemeket a párttitkár. — A Reiter csépelte. Corra vesznek belőle A járási titkár, az elvtárs a megyétől, az igazgató, a főagronómus. Morzsol- gatják, keménységét próbálják: bele- megy-e a köröm hegye, dicsérik. Maczkó elvtárs nézi a szép kövér szemeket, azután az újságot, onnét a titkárra emeli szemét. — Kár volna, ha a jég mégegy- szer végigcsépelné búzatáblánkat, — mondja a párttitkár és Maczkó elv­társra néz. Maczkó elvtárs is vett közben né­hány szemet, morzsolgatja és a sap­kája után nyúlt. — Megyek! Szabadság! Az ajtó becsukódik s az igazgató csak annyit mond. — Ez a Maczkó elvtárs holnap­tól szinte megeszi a búzatáblákat. Báling József Háy József kombájnos péntek estig 156 holdat aratott le A A gépállomások nek versenyében továbbra is Lö- rincz Miklós elvtárs, a villányi gép­állomás kombájnvezetöje tartja az első helyet. Lőrincz e*vtáre péntek estig 101 holdon végezte el az ara­tást. A versenyben második Kéri András, az újpetrei gépállomás kom bájnosa, aki 70 hold gabonát ara­tott le. Juhász Lajos, a harkányi gépállomás kombájnvezetője har­madik helyre került 62 holdas ered­ményével, Negyedik Bernhard De­gépállomisok kombá oosainak versenyében Lőrinci Miklós- az arat ógép kezelők között Boeó Barnabás az első kombá j nveze tői­KI LESZ AZ ELSŐ? A bári állami gazdaságban három arató-kévekötögép vezetője vetélke­dik egymással. Különösen Kemény Ferenc és Tóth Bagi István elvtár­sak között nagy a küzdelem. Az ara tógépekre erősített versenytáblákra naponta újabb és újabb eredmények A harkányi gépállomás kombájnosai és aratógépkezelöi között Juhász Lajos és Kocsis Ferenc tört az élre zső Öcsárd 60 hold, ötödik' Dávid István, a palotabozsoki gépállomás kombájnosa 56 holdas eredményé­vel. Az aratógépkezelők versenyében Bozó Barnabás az újpetrei gépállo­más traktorvezetője ért el legjobb eredményt. 118 hold gabonát aratott le. Második Sáfrány Ferenc Villány 114, harmadik Szabó Lajos Ujpetre 100, negyedik Mirkó Ferenc 74 hol­das teljesítményével. kerülnek, hogy ki teljesített többet aznap. A július 3-i értékelés különösen lázba hozta Kemény és Tóth Bagi elvtársakat, mert mindkettőjük ver­senytáblájára „28 óra alatt 38 hold" teljesítmény került. Ki lesz az el­ső? ... Ez a következő napokban dől el. A szél másodpercek alatt vi­harrá duzzadt és magával rán­totta a nehéz, piszkosfehér felhőket. Kövér cseppek keveredtek össze a felkavart porral, erőt vettek rajta és az útra szorították. Az eső sűrűn fátyolozott hullámokban, végigpász­tázta az udvart. Ezután jégfoltos lett a földt. A beremendi Vörös Csillag állami gazdaság igazgatója igyekezett ugyan nyugalmat erőszakolni magára, na­gyokat lépett a két iroda között, hátamögött azonban vörösre gyűrte ujjait. Csurom vizesen, borostás arccal beugrott az irodába Maczkó elvtárs, hogy megnézze a kombájnosok kö­zött ki az első, hányadik lett ő. So­káig az újságok között matatott — a nevét kereste. Ä levegőben egyetlen kérdés le­begett, vibrálj és kirobbani készült: mi lesz most. De senki sem merte feltenni. — Még jó, hogy legalább a fűma­got nem veri a jég, — törte meg végre a csendet a főagronómus. És ezt is inkább önmagának, mint a többieknek mondta. — Nem volt rossz ötlet, hogy a kombájnosokat ráállítottuk füvet csépelni, — álla­pította meg azután már hangosab­ban és hideg, kesernyés tekintetén végigsuhant a megelégedettség, mint akinek igaza lett... ökleit még mé­lyebbre süllyesztette zsebébe és moz­dulatlanul tovább nézte a jégverést. — De a búza, mi van a búzával?! — robbant ki a szó az igazgatóból is. A telefonhoz sietett és sorra hív­ta az üzemegységeket, Harsányt, Karolymajort, Idamajort... volt-e JÉ'S. mekkora az eső, a kár? Észre 1 sem vette, amikor belépett a járási párttitkár és egy elvtárs a megyé­től. Ál ekkora a kár , titkár elv- társ? — fordult Maczkó Lajos Fóris elvtárshoz és félkézzel oldalt sodorta az újságokat. — Az eső egy napig mindenesetre visszatart az aratásban. 74 milliméter egy óra alatt, kissé sok, — felelte a járási titkár. — Kényelmesen rá­gyújtott, egyet-kettőt szippantott és csak azután folytatta. — Jég azon­ban szerencsére elég szűk területen volt csak, nagy kár tehát nincsen. Ahol azonban elkapta a búzát, ott a vetőmag bizony ... Jobban kellett volna sietnünk Maczkó elvtárs, job­ban kellett volna megszervezni a munkánkat. Mennyi búzát arattak le maguk? — Búzát? Ma fejeztük be az ár­pát, de a Reiter és Daka már kint vannak. — És maga? — Éppen indulóban voltam, négy holdat még én levágtam volna. De hát beütött az istennyila, ilyen idő­ben nem lehet. — Mennyit aratott maga eddig? — 85 hold árpát vágtam le, 1217 mázsát csépeltem, — mondja kissé rátartian s látszik, hogy büszke ered ményére. — És hozzá még minőségileg is kifogástalan a munkája, — toldja meg a főagronómus, Takács elvtárs. Az árpa néhol 60 százalékosan is dőlt volt. Nyugodtan mondhatta volna, arassuk le kézierővel és ő tovább szalad a géppel. De ő nem! Csak annyit mondott, majd szólok, ha nem bírjuk ... És nem szólt. Az árpát pedig learatták. JVézzék elvtársak én tudom mi az kézzel aratni, — folytatta Maczkó Lajos, — vágtam én is annakidején a rendet nap­hosszat a nagyharsányi kulákoknál és ha egy módja van, megkímélem ettől az embert. Ha dőlt a gabona, 45 fokos szögben be kell állítani a gépet és bátran nekimenni. — Mit csináltak még, maguk kombájnosok? Maczkó elvtárs jú­nius közepe óta itthon van. — Három napig a fűmagot csépel­tük. Az elvtárs a megyétől eddig csu­pán hallgatott, néhol helyeselt, más­kor a fejét rázta. Most ő is bele­szólt. — És miért nem arattak inkább. A cséplés egymagában a kombájn­ná! most nem kifizetődő, a vágószer­kezet a cseplésnél nincs kihasználva, a fűmagot pedig cséplőgéppel is csé­pelhették volna és a kombájnosok arathattak volna. — Csakhogy nekem az egész gaz­daság munkáját kell szem előtt tar­tanom, — kapja el a kérdést a fő­agronómus. — Rengeteg igaerőt, munkaerőt kötött volna le a cséplő­gép és a hordás. Viszont itt a nya­kamon a növényápolás is, a másod­vetés is, és a szénát is be kellett hordani. 300 hold kukorica másod- vetésünk van és a tarlóba vetett már arasznyi. Szénánkat is behord- tuk. — Jó, jó. Én mindezt méltányo­lom, — reagált az elvtárs a megyé­től, — csakhogy nem csépelhetett volna egy másik kombájnos Maczkó elvtárs helyett és ő, a legjobb ara­tott volna? Az állami _ gazdaságok kombájn­vezetőinek versenyében továbbra is Háy József elvtárs, a mohácsszigeti állami gazdaság kombá jnvezetője tartja az első helyet. Háy elvtárs péntek estig 156 holdról 2490 mázsa gabonát takarított be. — Felépítjük városunkban az ifjúsági sportstadiont — határozták el a nagyváradi Magyar Vegyes Líceum tanulói. Elhatározásukhoz tucatjával, százával, ezrével csatla­koztak a nagyváradi ifjak és lá­nyok. A város mellett hepe-hupa.-, tó­csákkal és gazzal tarkított úkság terül el. Itt kezdődött meg a;: ifjú­sági stadion építése. A vára, fiatal­sága ugyanolyan lelkesedéssel ■ é.nv. az építőmunkát, m ):t a bukmesti „Augusztus 23“ Sport és Kulturpark építői. Eddig több mint 200') if.,.ú Maczkó Lajos elvtárs, a beremen­di Vörös Csillag állami gazdaság kombájnvezetője 85 holdról 1217 mázsa termést takarított be és 22 óra alatt 42 mázsa angolperjét csé­pelt el. Háy elvtárs alaposan maga mögött hagyta Maczkó elvtársat. többezer munkaórát teljesített. — Közeledik a VIT megnyitásának napja és stadionunknak addigra ké­szen kell állnia. Hiszen tartomá­nyunkban ezer és ezer ifjú és leány akarja elnyerni a VIT sportjelvényt — bíztatja társait loan Cora ,a Ke­reskedelmi Szakiskola ifjúmunkás­szövetségi bizottságának titkára. Augusztus elején, amikor majd a világ sportoló ifjúságának képvise­lői Bukarestben összemérik tudásu­kat és ügyességüket, az új nagyvá­radi Ifjúsági Stadionban nagyszerű versenyeket rendeznek az egész tar­tomány dolgozó ifjúsága számára. A harkányi gépállomás kombájne- sai, traktorosai az aratás megkezdé­se előtt vállalást tettek, hogy az egy kombájnra eső aratási és cséplési tervet túlteljesítik. Juhász Lajos kom bájnos 280, Ipacs József 260 Sajagó Dezső 250 hold learalását és csépié- sét vállalta. A kombájnosok külön versenyre szólították egymást. A párosversenyben eddig Juhász Lajos elvtárs vezet 58 hold learatás- sál és 707 mázsa elcsépelt gabonával. Sajagó Dezső elvtárs eredménye há­rom holddal kevesebb. A teljesítmé­nye 55 hold és 648 mázsa elcsépelt gabona. A harmadik Ipacs Józsel 44 hold teljesítménnyel. Juhász etvlárs azért tudott az él­re törni, mert gépét jól kihasználja. Az aratás megkezdésekor leimén a területet, hogy az üresjáratot a. ■ mi­nimumra csökkentse. Ezzel a mód­szerrel a napi normáját csaknem a duplájára teljesíti. Július 1-én is, cgy nap alatt 11 holdat aratott je 4.7 holddal túlteljesítette mapi normá­ját. Ezen a napon Juhász elvárs ke­resete 49.50 torint volt. Sajagó é» Ipacs elvtársak r, jó] keresnek. — Mint tsz-kombájnosok, van olyan nap, hogy megkeresik a 4.5—5 mun­kaegysége; és a 35—40 forintot. Az arató- és kévekötő gépkezelők versenyében Kocsis Ferenc elviárs vezet 50 hold, második helyen Stá­jer elvtárs halad 41 holdas teljesíté­sével. A harmadik Puskás Jenő a 35 holdas teljesítésével. vett ré°zt itt a rohammu'i-c man és A Győzelem tszcs irodájában két ember be- szélget már több, mint egy órája Szé­kely Sándor a tszcs fiatal agronómusa és Kará­csony,' István párltitkár. Az elnök — Bagoly K. János — megbetegedett. magára maradt a nagy család. Szombaton vitte el a mentő, azóta sem sokat javult Nagyon hiányzik — nem és nem megy a munka. — Ma találkoztam Kocsis János bácsival — mérgelődik az agronómus. — Éppen a háztájiba merít kapálni. . Mondtam nslci, hogy nem fáj a szíve, ha elmegy a kukoricánk mellett, nem saj­nálja. hogy nagyobb a repce, mint a kukorica? Vállat vont: En már két napja olt kapáltam, ha mindenki ennyit elvégez, hamar kész lesz a ka­pálás. Ezzel már merit is tovább és úgy kiabált vissza: Miért nem hívod Ácsékat. Lőrinczéket, meg a többit? — Járjuk le az összes tagot hívjuk őket megint1 — kérd/ az agronómus. Az iroda elcsen­desült, mindketten tanácstalanul bámultak kifelé, mintha onnét kapnák a feleletet, hogy mitévők legyenek — Hát nem fogunk kilincselni! — szólalt meg Karácsonyi elvtárs. — Ezt már régen csináljuk és mj az eredménye? Semmi! Más itt n baj... Van néhány tag, aki szívén viseli a kapálást és minden munkát, talán . .. igen ezekkel kellene beszélni... Elindultak a mezőre Alaposan megizzadtak, mire a Káptalan-dűlőbe értek, ahol a tsz 12 tag­ja. már reggeltől birkózik a gazzal. — Látod, Székely elvtárs. itt a hiba... — kezdi Karácsonyi elvtárs. — Ezeket az embereket kelleli volna nekünk ;óbban megbecsülni. akkor nem állnán^ ilyen rosszulI — Ez a 12 tag, sokat tud tenni — folytatja tovább a titkár. — Ha mindenki csak a hozzá* ERŐPRÓBA (ELBESZÉLÉSI tartozóját hozza el, akkor is nagy a segítség, de beszéljenek a szomszéddal, meg a~ ismerősökkel is... O daérnek a kapálókhoz: Hat óra felé jár - az idő, porosan, piszkosan, fáradtan áll­nak Karácsonyi elvlárs előtt ezek a szenvedélyes tagok, de mosolyognak. A liatal Kapási János. — Kapási Péter fia is ott mosolyog köztük ke­rek képével, egy szál alsónadrágban. Alig 17 éves, de rá senki nem panaszkodhat, ott van min den nap a közösben. De az édesapja és az any­ja már ennél kevesebbszer. Odalép a titkárhoz: — Jöhettek volna többen is, titkár elvtárs, hisz legalább még nyolcvanon tudnának kapálni. Lehet, hogy mást is mondott volna még. de Karácsonyi elvtárs kissé gúnyos mosollyal köz­bevágott: — A nyolcvan között meg lehetne mindjárt találni a te apádat és anyádat is! Derűsen fordította fejét mindenki a fiatal gyerek felé ő pedig lesütötte szemét, úgy állt olt, mintha leforrázták volna. Ezután már szólni sem mert. • Az öreg cserfa, hívogatóiag terjesztette ár­nyékát az apró száraz fűre. Közvetlen a tábla végében ágaskodik, itt alatta szokták elfogyasz­tani ebédjüket a tagok: — Ha már itt a szélen tartunk, pihenjünk meg egy kicsit elvtársak! — indítványozta Kará­csonyi és letelepedtek az árnyékba. — Gyere, te ülj mellém Székely elvtárs.,. Ha nem jól mon­dom, szóljál! Itt, van ez „ 120 hold kukorica! Sók munka van vele, de ha nem Ijedünk m*4h hálásan megfizet... En, amíg egyénileg dolgoz­tam mindig háromszor kapáltam és nem egyszer előfordult, hogy 30 mázsán leiül termett egy holdon! De jött velem dolgozni a két fiam. fele­ségem, sokszor még apósom is ... Kérdöleg tekintett mindenki Karácsonyi felé, nem tudták, mit akar kihozni. Nincs ebben sem­mi különös, amit mond. ezt elmondhatná, akár­melyik tag. Ábrahám János meg is jegyezte ma­gában: — így voltunk mi valamennyien.’ — Mit gondolnak az elvtársak, most, kinek dolgoznak? — kérdi n titkár. Néma csend. — Maguknak. Ha több terem ezen a táblán több jut a zsákba év végén... De az a nyolcvan tag, akikről Kapási elvtárs beszélt, — ezt n töpb ter­mést akarja kirabolni az elvtársak zsákjából! Tegyünk egy számítást — indítványozza Székely Sándor, és már elő is húzza ki., noteszát. — Ha így marad n kukorica, holdanként leg­alább öt mázsa termést vesztünk1 Ez 600 mázsa kukoricát jelent. Ha év végére mindenki meg­keresi a kötelező 120 munkaegységet, ez a 92 tagtól számítva — 10.040 munkaegységet tesz ki. Tehát, közel öt kilóval kevesebbet tudunk szétosztani egyegy munkaegységre ... Hány mun kaegysége van magának? — fordult Abrahám Já­nos felé. — Kétszáztizenöt! Az agronómus magában számolgat, aztán bá­gyadtan kijelenti: — 10 mázsa 75 kiló kukoricával kapna ke­vesebbet .., Ezt. szinte úgy dobná ki az ablakpn! A Kapási gyerek fejében gyorsan röpköd­** nek a gondolatok. Már nem Is hallotta, miről beszélnek körülötte, otthon tárt az esze, rtfí- höngött magában. — Így becsapnak.., meglop­nak? ... És még ők is? (Folytatása következik) SZÉLESEDIK A VERSENY A GÉPÁLLOMÁSOK, TSZCS-K, KÖZSÉ­GEK ÉS FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK KÖZÖTT Bükkösd község dolgozó paraszt­jainak versenyfelhívásához újabb 12 község csatlakozott és vállalták, hogy minden munkát a miniszterta­nács határozatában megszabott ha­táridő előtt végeznek el. A mohácsszigeti Vörös Fény tsz betakarítási békeversenyfelhívásá­hoz ismét négy termelőcsoport je­lentette be csatlakozását, köztük a lippói, székelyszabari, páprádi és marázai tszcs tagjai. Az újpetrei gépállomás felhívá­sához a bólyi és palotabozsoki gép* állómás dolgozói jelentették be csat­Miin ka verseny — papíron Különös elképzelése van a gödrei tanácsnak a versenyről, a verseny szerintük arra való, hogy papíron tegyen — és a járási tanácsnak je­lenthessék. A gödrei tanács természetesen nem ezt mondja, de a tettek ezt mutat­ják. Tavasz óta versenyeznek Göd­lakozásukat, a baranyajenői föld­művesszövetkezet versenyfelhívásá­hoz pedig két földművesszövetkezet csatlakozott. A csatlakozók között van me­gyénk egyik élenjáró községe — Szebény, utána Cslkóstőttős, Kis- harsány, Mecsekpölöske, Tormás, Abaliget, Mecsekrákos, Drávakeresz túr, Helesfa, Hegyhátmaróc, Tófű és Magyarszék. A földművesszövet­kezetek közül a kozármislenyi és málomi földművesszövetkezet csat­lakozott. reszentmártonnal, de a versenyt még egyszer sem értékelték, így tehát a dolgozó parasztok sem tudnak róla. De elvárják azt, hogy a tanács tu­dassa ezt velük s a verseny ezentúl az ó versenyük legyen, nem pedig a tanácsé — papíron. Készül a nagyváradi Sportstadion

Next

/
Oldalképek
Tartalom